Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-18 / 350. szám, szerda

Ä CSKP KB LEVELE MUMM HP A tornaijai járási pártbizottság rendszeresen foglalkozik azokkal Ä a kérdésekkel, javaslatokkal és bírálatokkal, melyek a párt levelével kapcsolatban a járás falvaiból érkeznek, említünk meg. Mi csupán három kérdést I. Ä vita során sok sr-ó esett a beru­házási építkezésekről. Bírálták többek között, hogy az építkezések irányítá­sában, az építkezések anyagellátásá­ban igen sok vállalat vesz részt, ami­nek következtében nemcsak hogy zűrzavar uralkodik az építkezéseken, hanem hátráltatják azok idejében való befejezését is. A gyakorlatban ez úgy mutatkozik meg, hogy az egyes épít­kezések először cserepet, léceket kap­nak, s csak jóval később kapnak anya­got az alapozáshoz. Hogy mi ennek a hátránya, ahhoz nem kell különösebb magyarázatot fűzni. Megjegyezhetjük azonban, hogy az> építkezési anyagok nagy része tönkremegy — nem beszél­ve arról, hogy egy másik részét gyak­ran szétlopkodják —, ami természe­tesen nincs az építkezés hasznára, sőt! Hogyan lehet ennek elejét venni, mi­ben látják a megoldást? — Többen és több szövetkezetben javasolták, hogy szükséges lenne a járásban egy épít­kezési anyagraktárt létesíteni. Ez lényegesen elősegítené az építkezések folyamatos és szükségszerinti anyagel­látását. Persze, hibák nemcsak az anyagellá­tás körül vannak. Élesen elítélték a kő­művesek magatartását — mondhat­nánk spekulatív magatartását —, akik — tisztelet a kivételnek — csak azért dolgoznak a beruházási építkezéseken, hogy munkaviszonyban legyenek. Az itt elvégzett — úgy, ahogy elvégzett — napi munka után egyéni építkezése­ken dolgoznak, sokkal nagyobb osz­szegért. S ezzel kapcsolatban elhang­zott az a követelés, hogy a kőműve­sekkel „rendet" kell teremteni. A javaslatok közül- még kettőt említünk meg. Az egyik: akik az épít­kezések tervezésével foglalkoznak, készítsenek több épület-típust, hogy a szövetkezetek a hely; viszonyok és adottságok szerint választhassák ki az építkezéseket. A másik javaslat a dere.skei helyi pártszervezet részéről hangzott el: — Amennyiben Dereskén a múltban többen foglalkoztak cserép­készítéssel, és megvan a bőséges nyersanyagforrás is — létesítsenek építészeti segédüzemet. Hasonló javas­latot adott be a királyi pártszervezet is. A járási pártbizottság támogatja, különösen a dereskeiek javaslatát, ahol megvannak a kedvező feltételek a cse­rép gyártására és az üzem sokat se­gítene a járás költségvetési építke­zéseinek. II. A merőgazdasági termelés fokozásá­ban nagy szerepe van a traktorállo­másnak. Ennek munkájáról a járás mfriden szövetkezetében mondottak egyet-mást. S ha megfigyeljük az egyes szövetkezetek észrevételeit, látjuk, milyen irányban kell a trak­torállomások munkáján javítani. A mindennapi tapasztalatokból kiindul­va a vitában kialakult az a nézet, hogy a traktorállomások részleg-agronómu­sai kevés segítséget nyújtanak a szö­vetkezetnek, nem irányítják kellőkép­pen a szövetkezetek agronómusainak munkáját. Ennek okát abban látják, hogy a részleg-agronómusok nincse­nek a megkívánt politikai és szakmai színvonalon. Valamilyen módon — például tanfolyamok rendezésével — ezt a színvonalat össze kell hangolni a követelményekkel, és ha ez megkí­vánja — a nem bevált részleg-agro­nómusokat le kell váltani. Hasonló a helyzet a traktorosokkal is. Annak ellenére, hogy a járásban vannak neves traktorosok — általában nem végeznek kielégítő munkát. Ez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a járásban több traktoros még az egyénileg gazdálkodók soraiból van, akinek még nincs olyan viszonyuk a szövetkezethez, mint mondjuk a szö­vetkezeti tagoknak. Azonban még en­nek esetleges kiküszöbölése sem oldja meg a kérdést. Hogy a munka megja­vuljon, szükséges lenne a traktorosok számára tanfolyamat rendezni, ahol el­sajátítanák az agrotechnikát és a szántás technikáját. És ennek tetejébe: jobbra vezetne, ha a traktorosok közvetlen érdekelve len­nének a termelésben, vagyis — olyan jutalmazásban részesülnének, mint a szövetkezeti tagok. III. Igen fontos kérdés, melyet a párt levelével kapcsolatos vitában a szö­vetkezetek egész sora vetett fel: sok a 16, sokba kerül a takarmányozásuk, a haszon viszont csekély. Sőt mond­hatnánk, nagy a veszteség. Például a chrámeci szövetkezetben — de hason­ló a helyzet a járás majd minden szö­vetkezetében — a lovakat nem tudják összpontosítani, mert nincs megfelelő istállójuk. Mi tehát a teendő? — teszik fel a kérdést, s így válaszolnak: — A kér­dést úgy lehetne megoldani, hogy azokat a lovakat, amelyekre a szövet­kezetnek nincs szüksége — mert lóra azért mégis csak van szükség! —, te­hát a felesleges lovakat eladnák, és helyettük ökröket tartanának, melyek­kel dolgozni is lehet, de ez a megoldás ugyanakkor sokkal előnyösebb a hús­termelés szempontjából. Vásárt csinál­nának tehát, ha lenne vevő. A járásban nagy a felesleg, s ahol felesleg van, ott nemigen vásárolnak még többet. (Itt megjegyezhetem, hogy a rimaszom­bati járásban is hasonló a helyzet. Van­nak szövetkezetek, ahol 40—80 pár ló van.) A kérdés ezek szerint járási méret­ben nehezen oldható meg — még ha art a sajnálatra méltó „érdekességet" el is távolítják. Mert ezt meg helyben, a szövetkezetben kell orvosolni. És íme, ezzel eljutottunk a kérdés kulcsához. A kérdés szlovákiai, illetve országos viszonylatban nyerhetne megoldást. Vagy vásárolják meg a fe­lesleges lovakat a felvásárló-szervek — de ebben nagyobb áttekintésre van szükség —, vagy csoportosítsák át azokba a járásokba, illetve kerületek be, ahol kevés a ló — és azokra ott szüksén van. ítéljék meg hát az illetékes szervek. Kerekes István AZ „Orof hajó személyzete Csallóközaranvoson Amint a szovjet hajó Komáromnál a Duna partjaihoz közeledett, Henrich Antalomcs Chorjapin elvtárs, a kapi­tány felkiáltott: Fiúk Komárom, otthon vagyunk! Nyolc szélfújta fiú a fedélzetre tó­dult, s megállt a hajó. A parton a csallóközaranyosi szövet­kezeti tagok mosolygó arccal üdvözlik őket. Megcsodálták a ragyogó Orol ha­tés- és szarvasmarha nevelést, a me­zőgazdasági termények hozamait és rendkívül érdeklődést szenteltek a paprikaszárítás és a majoranna-ter­mesztés munkájának. Ezeket a termé­nyeket éppen szállításra csomagolták. Megnézték az új korszerű gazdasági épületeket is, melyeket a tagok önse­géllyel építettek. A szemle után a szö­vetkezeti irodába mentek, ahol érté­Horváth Péter az EFSZ elnöke fogadja a kedves vendégeket jót és rövid üdvözlés után autóbuszba ültek és Csallóközaranyosra mentek. Hogyan került sor az Orol személyzete és a csallóközaranyosi szövetkezeti ta­gok találkozására? A „Dunajskí Vod­ní, ck" szovjet folyóiratban az év elején a következő cikk jelent meg: A baráti kapcsolatok megerősítésére és még nagyobb munkasikerek elérésé­re az Orol személyzete szocialista versenyre hívja a csallóközaranyusi szövetkezet kollektíváját. E példás szövetkezet tagjai gyűlésükön megtár­gya'ták és egyhangúlag örömmel elfo­gadták ezt az elvtársi verseny-felhí­vást. Voltak olyan szövetkezeti tagok is. akik fejüket csóválták és azt mond­ták: — Már hogyan versenyezhetünk, ha nincs lehetőségünk a kölcsönös el­enőrzésre. Ebben természetesen segí­tettek. Meghatároztak számos megfe­stő és könnyen ellenőrizhető mutatót, "s most első ízben találkoznak, hogy • értékeljék a Nagy Október 40. évfor­1 'ójának tiszteletére kezdett verseny eredményeit. Amint Csallóközaranyos községbe ér­tek, a vendégek megszemlélték a ser­kelték a munka eredményeit. A csal­lóközaranyosi szövetkezetnek immár harmadik éve Horváth Péter az elnö­ke. Ezután a mellette leVő helyiségben gazdagon meüterített asztalok mellett az Orol hajó kapitánya a szövetkezet munkasikereitől fellelkesítve jelentette: 130 százalékra teljesítettük a tervet és elnyertük a minisztérium vörös zászlaját. A teherszállítás tervét már szeptember 5-én teljesítettük és nem­sokára 20 ezer tonna terhet szállítunk terven felül és 57 tonna tüzelőt, 2 tonna olajat takarítunk meg az állam­nak, ami összesen 200 ezer rubel meg­takarítást jelent. Ezután Horváth Péter, a szövetkezet „kapitánya" vette át a szót és kijelen­tette: Büszkék vagyunk az önök eredmé­nyeire, hajósok! Az önök sikerei a mi sikereink is és megmutatjuk, hogy mi sem henyéltünk. A Nagy Október 40. évfordulójára túlteljesítettük a ter­vet az összes mutatókban. 41 mázsa sertéshúst adtunk az államnak terven felül és ezért 25 ezer koronát kaptunk. A tervezett 20 koronás munkaegység értékét most 21,30 koronára növeltük. A nyári és őszi munkákat idejében be­fejeztük és ezzel elnyertük a kerület és a járás vörös zászlaját. Ilyenek te­hát a szokatlan verseny eredményei! A „kapitányok" kezet szorítanak egy­mással és összecsendültek a jó szö­vetkezeti barackpálinkával telt poha­rak. Másnap H. A. Chorjapin, a hajó kapitánya a kapitányi hídon állva ve­zényelt. Rajta, indulás. A hajó eltávo­lodik a parttól és utoljára intenek egymásnak... Haško Újjászületik az ötven éves gyár Barátságos beszélgetés a fedélzeten emsokára fennállásának ötven éves jubileumát ünnepli a bratislavai MEOPTA üzem. Nem árt, ezért, ha röviden megemlékezünk múltjáról. 1907-ben alakult meg az üzem tíz munkással. De csak a következő évben vezetik be a nyilvántartásba. 1920­ban a bratislavai kisiparosak segédei és inasai 14 napig sztrájkolnak azért, hogy a kisiparosck is 48 korona heti­bért fizessenek az inasoknak, nem pedig 6 koronát. A bérharc, melyet Široký elvtárs irányított, végül is a munkások győzelmével végződött. Ugyanebben az évben az inasok még napi 12 órát dolgoznak. És a tanonc­iskolába munkaidőn kivül este va->v ünnepnapokon járnak. A bratislavai ifjúmunkások kemény bérharccal végül is elérték azt, hogy az inasok a munka­idő folyamán járhassanak a tanonc­iskolába, és hogy október 28-áért, az ünnepért is kifizesse a tulajdonos a naoibért. A Misera-üzemben ezt a bérharcét közvetlenül Bors István vezette. Az 1933-as 34-es években a kis Goertz üzemben a város leg­erősebb kommunista pártsejtje ala­kú' meg. Innen irányítják a Kábel-, a Dynamit-, a Cérnagyár munkásainak bérharcát, ők vezetik a demonstrá­ciókat és innen szerkesztik, ter­jesztik a Kalapács és más röplapokat a város összes üzemeiben. 1935-ben Bors elvtárs, az üzem se­gédje belép a pártba. A szakszerve­zetek opportunista vezetői kizárással fenyegetik őt a szakszervezeti moz­galomból, mivel a Kábel- és Dynamit­gvárban az opportunista vezetők aka­rata ellenére szaktársaival az egysé­gje front megszervezésén dolgozik. 1942-ben tíz kommunistát hurcolnak el az üzemből és ítélik el őket. 1945-ben, a felszabadulás után az üzemben megindult az építőmunka. A sötét, nyirkos, szűk műhelyeket, melyeket a kapitalista gyártulajdonos építtetett, nem lehetett azonnal el­tüntetni, átépíteni. Öcsika, máshol ki­selejtezett régi gépekkel kezde­nek a munkához. A termelés növelé­sében számos nehézség áll fenn. Nincs elég szakmunkás, utánpótlás, n jics főiskolát végzett szakember, mert azelőtt a gyár „esze" Bécsben volt. Mindez azonban nem akadály a kom­munisták előtt, akiknek szíve ugyan­iig dobog most is, az 1948­as februári győzelem után, mint amikor sztrájkba vezették Szlovákig fővárosónak edzett munkásgárdájáť. Megmaradt az üzem kommunis­táinak tapasztalt harcosainak lel­kesítő, győzelemre vivő " akarat­ereje. 1955 elején Bors István elv­társ, a régi harcos veszi át a veze­tést. Itt élte át inaséveit, segédkorát, Ismer; jól az embereket, kommunis­tákat. Gazdag tapasztalata és szak­képzettsége hamarosan megmutatko­zik a most már több száz munkást al­kalmazó gyár fejlődésében. Fiatal mérnökök jönnek az üzembe, növek­szik a termelés. Ha az 1952-es ter­melés arányszámát száznak vesszük, úgy ma már ez a szám 180-ra emel­kedett. Maga az igazgató egynéhány újítójavaslattal tökéletesíti a terme­lést. Pedig nem könnyű itt a munka. Optika, gépipar, vegyiipar, mindez egy szakmába tömörül. Matematikai pontos kiszámítást követel meg min­den munkamenet, mert már egyszá­zad milliméteres eltérés is selejtet jelent, az optikai műszereknél. Mégis jobban megy most műiden. Az év elejétől a nyerstermelés tervét ez idáig 102.9%-ra, az áru tervét 97,7%­ra a választék terveik 93.8%-ra teljesítették. Vetítőgépek, műsze­rek, jövőre vadásztávcsövek is ké­szülnek százával az üzem műhelyei­ben. Dicséretükre legyen mondva, hogy az üzem nov. 15-ig mér nem­csak az idei export tervet — hanem a beruházási építkezési tervet és a generáljavítási tervét is teljesítette. Itt végződik az üzem ötvenéves kró­nikája és itt kezdődik tulajdonképpen a ma: történet. m üzem vezetéséhez nagy szaktudás szükséges. — így mondja Bors elvtárs. — Mikor költöznek át? — Az év végére terveztük. Az új üzem a Récse felé vezető út balol­dalán, a krasňanyi lakótelep mögött van, de legjobb lesz személyesen megtekinteni, azt is, hogy halad az építőmunka. int, Bratislava külvárosában, ahol az új MEOPTA Üzem épül, megszokott építkezési kép fo­gad. Magas, négyemeletes épület előtt téglarakások, deszkadurabok. Az őszi eső csendesen szemerkél. De a munka most itt -is olyan ütemben fo­lyik; mintha a legszebb időjárás lenne. Dolgoznak a tetőn, a falat vakolják, a lépcsőket építik, a csatornázást, villanyvezetéket szere­lik, festenek, egyszóval az egész építkezés úgy fest, mint' egy han­gyaboly. Csak a főépület mögötti széles csarnokban van csend. Itt már minden készen áll a költözködés­re. Korszerű porelszívó, hűtőberende­zések, a sűrített 'evego vezetékei, be­tonalapok mind. mind csak azt vár­ják, mikor indu' már meg a gépek zúgása. A csarnok oldalinak hosszá­ban helyiségek vannak, ahol a fel­színi vegyi megmunkálást végzik. Porcelánkádak és fürdők állnak ké­szen a nikkelezéshez, mosáshoz, fe­lületi vegyi megmunkáláshoz és mindez egy helyen. Az új üzemben hathatósan meggyorsul a termelés menete, mert ezt a munkafolyamatot a "égi üzemben nem egy helyen, ha­nem két egymástól távoilévő műhely­ben végezték. A f»épület földszintjén az építkezés vezetőjével, Julius Bá­láz mérnökkel találkozunk. Rudolf Palkovičcsal, az építkezés mesterével beszélget. Dicséretükre legyen mond­va, igyekezetük tényleg példaadó. A Priemstav dolgozói öt hónappal rö­vidítették le az építkezés befejezé­sének határidejét és így 1958 májusa helyett a MEOPTA dolgozói már ez­idén átköltözködhetnek a szép tiszta műhelyekbe. gyárépület harmadik emeletén, az optikai szereléshez éppen a padlókat festik xylolit anyaggal, mely portalanítja a levegőt. A len­csék ragasztásánál ugyanis egy szem pornak sem szabad a levegőben száll­dogálni. A folyosón villanyszerelők serényen szorgoskodnak. Horváth István elvtárs, a villanyszerelök ve­zetője elmondja, hogy a második és fteVrh'ádik eme tó ť ViíľanVszerelése már e hó végéig készen l°sz. Az egyes szobákban már efkéšzílették a kiima­t-izáló berendezést is, mely éjjel-nap­pal egyforma hőmérsékletet sugároz majd, ami az optikánál nagyon fon­tos tényező. Az egyik helyiségben festők csoportjává találkozunk. Itt a Stavonmontáz dolgozói, Ján Petru­šek, Vojtech Scherhaufer, Ján Sajkola, Viliam Hanus festők fáradoznak. A lép­csőkön nagy kalapácsolás, a betont vágják, mert márványtéglákkal lesz kirakva. Tényleg olyan az egész építkezés, mint "égy hangyaboly. És bármikor belépnénk a fő épületbe, ta­lálkoznánk Tus Gyula elvtárssal, aki fáradságot nem ismerve irányít, ve­szekszik a lemaradókkal és mond­hatnók mindenütt ott van. ö ugyan­is az üzem beruházási osztá­lyának vezetője, neki minden későn történik, még akkor is, na a határidőt •lerövidítik az építők. Kiint, a betonkeverőkn il azt is megtudom, hogy már épül nem messze az adminisztrációs épület is, melynek befejezése után hozzálátnak a garázsok, a kísérleti műhely építé­séhez. De ez már a jövő feladata lesz. Szép, egészséges környezet vár­ja tehát készen a MEOPTA dolgozóit. Az új üzem megnyitásával időszerűvé válik újabb munkások felvétele is. Szakemberek, esztergályosok, műsze­részek, lakatosok kellenek az üzem­nek, mivel az új MEOPTA sokkal több munkást fog alkalmazni, mint a Kár­pát-utcai üzem. sős, borús őszi reggelen állunk meg a MEOPTA-üzem igaz­gatósága előtt. Bent az épületben öszhajú, idős férfi fogad kedvesen. Elmondja, hogy először ad interjút újságírónak, amióta az üzem élén áll. Eddio még múltjáról, működésé­iről újságírók nem érdeklődtek. Bors Iotván elvtárs, akinek már 39 évi munkásmozgalmi tevékenysége van háta mögött, örömmel újságolja el, hogy hamarosan átköltöznek az új üzembe. Az ötvenéves jubileumot már korszerű műhelyekben, világos, száraz, tiszta helyiségekben ünneplik meg. — ötven év után végre megértük azt a pillanatot, hogy üzemünk újjá­szülessen, hogy munkásai korszerű helyiségekben és berendezéssel dol­gozhassanak. Ha fiatalabb lennék vagy húsz évvel, szavamra mondom, beiratkoznék még én is iskolába, hogy | mében. fejlesszem tudásomat. Ilyen nagy l n® zt í' n ,' c m é9 a z egyik mű­helybe a Malinovszkij utcán, ahol bonyolult megterhelésmérő opti­kai szerkezettel ismerkedtünk meg. Négy éve, hogy bevezették a fotc­elasticiméter gyártását, melynek ss­gítségével egy hónap helyett két nap alatt könnyen ki lehet számítani a hidak, daruk teherbírását. A szom­szédos műhelyben vetítőgépeket sze­relnek, 600 alkatrészből tevődik össze egy ilyen vetítőgép. így járhatnánk végig az összes mű­helyeket, melyekben precíz műszerek, optikai készítmények tiszta, de bo­nyolult munkafolyamatait végzik. S itt végződik a történet. Bors elvtárs. Tuš, Švanda, Pokorný elvtársak, a MEOPTA-üzem vezetői azt szeretnék még hozzátenni ehhez, hogy szívesen hívják körükbe mindazokat, akik szakemberek és szívvel-lélekkel akar­nak dolgozni az ötvenéves jubileumát ünneplő bratislavai MEOPTÁ új üze­Horváth Sándor i ÜJ SZO 3 -ír 1957. december 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom