Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-01 / 303. szám, péntek

Világszerte folynak az előkészületek a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójára Kína — Pekingben október 30-án kezdődött a Kínai Népköztársaság Tudományos Akadémiájának és a Tudományos és Technikai Ismereteket Terjesztő Országos Társaságnak kétnapos ünnepi ülése, amelyet a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójának szenteltek. A kínai és szovjet tudósok a beszámolók egész sorát készítették elő az Októberi Forradalom hatásáról Kínára, a szovjet tudomány sikereiről valamint a népi Kína és a Szovjetunió .tudományos dolgozóinak barátságáról és együttműködéséről. A Kínai Népköztársaság legkülönbözőbb üzemeiből érkeznek jelentések azokról az építő sikerekről, amelyeket a dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére érnek el. A Kunzsenzsipao október 30-i számában közölte, hogy a termelési tervet teljesített üzemek sorába léptek a tansani kohók, a csanglei sóbányák és a pekingi olajművek. Magyarország — Sok magyarországi városban és falun a lakosság kezdeményezéséből felállított emlékműveket iepleztek le a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Az emlékünnepségek napjaiban Cegléden leleplezik V. I.. Leninnek, a szovjet állam alapítójának emlékművét, amelyet a lakosság közadakozásából állítottak fel. A szolnokmegyei Ecseg községben most fejezik be a község felszabadító harcában elesett szovjet hősök emlékművét. Hasonló emlékművet állítanak fel a fejérmegyei Veréb községben is. • * » Románia — A Román Népköztársaság valamennyi kerületében új földművesszövetkezeteket alakítanak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Jelenleg már 1111741 földművescsalád tömörült 13 065 különböző típusú szövetkezetbe, amelyek keretében 2 761 478 hektár földet művelnek meg. A Béke-Világtanács elnökségének felhívása az atomfegyverkísérletek elleni kampányra A Béke-Világtanács Elnöksége október 29-én Stockholmban felhívást adott ki az atomfegyverkisérletek betiltására irányuló kampány megrendezésére. A felhívás így hangzik: Az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáról és a leszerelésről tárgyaló nemzetközi értekezlet 1957. augusztus 6—16. napjaiban Tokióban javasolta, hogy valamennyi országban nemzetközi kampányt rendezzenek, amelynek során az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez felszólítást intézzenek az atomfegyverkisérletek betiltására szóló egyezmények megkötésére vonatkozólag. A Béke-Világtanács elnöksége e javaslatokat támogatja, mert valamennyi ország békeszerető erőinek lehetőséget ad arra, hogy bebizonyíthassa közös elhatározását az atomfegyverszünet elérésére. Az elnökség felhívja minden ország békevédőinek bizottságait, hogy 1957. november 10—15-ig a legszélesebb tömegakciókat szervezzék a kísérletek azonnali Betiltásáért. 27 A Béke-Világtanács felhívást intéz a nagyhatalmak kormányfőinek találkozására A Béke-Világtanács elnöksége október 28-i stockholmi ülésén határozatot hozott; ebben figyelmeztet a háború veszedelmére, mely a további lázas fegyverkezésből és a világ egyes tájain uralkodó 'feszültség fokozásából ered és befejezésül hangsúlyozza: „Nagy akadályt képez az egyes hatalmak között még mindiq fennálló bizalmatlanság. Feltétlenül szükséges, hegy valamennyi nagyhatalom kormányfői, amelyekre rendkívüli felelősséa háŕul a veszedelem elhárításáért, találkozzanak." A Béke-Világtanács felszólítja a világ valamennyi békevédőjét, minden erejükkel hassanak oda, hogy létrejöjjön az összejövetel és a közvéleményben olyan légkör alakuljon ki, amely hozzájárulna e találkozás sikeréhez. Gaillard kísérli meg a kormány megalakítását Párizs (ČTK) — F. Gaillard, Bourges-Manoury kormányának pénzügyminisztere október 30-án este közölte René Coty köztársasági elnökkel, hogy megkísérli az új kormány megalakítását. Ez röviddel azután történt, hogy a radikális szocialista párt vezetősége — mely pártnak Gaillard tagja — bizalmat szavaztak neki. „A független köztársaságiak" legnagyobb jobboldali csoportja előleges egyetértését fejezte ki Gaillard személyével. A „népi köztársasági mozgalom" nem ellenezte Gaillard kormányalakítási törekvéseit. Franciaországban drágul a hús és a bor Franciaországban novembertől 5 frankkal emelik a bor árát literenként. A kiskereskedőket már értesítették, hogy a bor árát már a legközelebbi napokban emelhetik. A sertés- és marhahús drágulása is rövidesen várható. Kormányrendelet alapján emelték a marha- és sertéshús nagykereskedelmi maximális árát, ami magával hozza a hús árdrágulását a kiskereskedelemben is. A hús árát válószínűieg 80 frankkal emelik kilónként. NAM IR: Koreát békésen kell egyesíteni Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere október 29-én az ENSZ közgyűlése XII. ülésszaka elnökének és az ENSZ főtitkárának levelet küldött, amelyben tiltakozik a közgyűlés október 25-i határozata ellen, amely azt állítja, hogy Dél-Koreának „megvannak az ENSZ-be való belépésre szükséges feltételei." „A koreai kérdés megoldása, amint ismeretes, nem abban rejlik, — hangzik a levélben —, hogy az ENSZ-be törvényellenesen csupán a kettéosztott Korea egy részét vegyék fel, hanem abban, hogy az országot békés úton, demokratikus elvek alapján egyesítsék." Csupán Dél-Koreának egyoldalú felvétele az ENSZ-be arra vezetne, hogy Korea, amelyet egyesíteni kell, minden időkre kettéosztott maradna. .. .iw. ni>qb(, f ' !--' Meghalt Nikos Kazantzakis Az A. P. jelentése szerint október 29-én Dél-Németországban a Feketeerdő egyik szanatóriumában 72 éves korában elhúnyt Nikos Kazantzakis ismert görög író. Irodalmi tevékenysége igen széleskörű volt, írt filozófiai müveket, útleírásokat a TávolKeletről és a Szovjetunióról, számos tragédiát és regényt. Nálunk az idén nyáron lett a neve ismeretes, amikor a Karlovy Vary-I filmfesztiválon átütő sikerrel előadták az „Akinek meg keii halnia" című filmet, amelynek szövegkönyve az 6 „Újra megfeszített Krisztus" című regénye alapján íródott. Kazantzakis Kréta szigetén született, innen ismeri a görög szigetvilág lakóinak küzdelmes életét. Tagja volt a második világháború végén a felszabadító görög kormánynak, majd 1948-ban a reakció győzelme után Franciaországba költözködött és az UNESCO szervezetében töltött be fontos állást. Albániában megszüntették a jegyrendszert és leszállították az árakat Tirana (ČTK) — Az albán rádió október 30-án délután közvetítette az Albán Munkapárt KB és a minisztertanács határozatát a jegyrendszer teljes megszüntetétséről, az élelmiszerek kiskereskedelmi árainak leszállításáról, az ipari áruk és élelmiszerek egységes kiskereskedelmi árai bevezetésének elveiről, a munkások és alkalmazottak bérének és fizetésének emeléséről, a nyugdijak, ösztöndíjak és gyermekpótlékok emeléséről, a begyűjtési árak emeléséről, a mezőgazdasági termékek fölöslegei árának rendezéséről az egységes kiskereskedelmi árak alapján. Ez az intézkedés november 1-én lép érvénybe. Az Albán Népköztársaságban foganatosított ezen gazdasági és szociális intézkedések az állam utólagos kiadásainak emelését kívánják biztosítani mintegy három milliárd lek összegben. Ezután következett a küldöttek szokásos sora: a minisztériumok, a vasUtasszövetség, a postások egyesülete, akik most ismétlik el századszor, hogy nem dolgoznak a bolsevik bitorlóknak. Egy tisztiiskolás, aki ott volt a Téli Parlotában, elmondott egy csodálatosan kiszínezett mesét az ő meg bajtársai nagyszerű hőstetteiről és a vörösök kegyetlenkedéseiről. Minden szavát szentírásnak vették. Valaki felolvasta az eszer „Narod" egyik cikkét, amely szerint a Téli Palotából a vörösök ötszáz millió rubel értékű holmit raboltak el. Időnként futárok újabb híreket hoztak: A négy szocialista minisztert szabadlábra helyezték. Krilenko a PéterPál erődbe ment, ahol közölte Vergyerevszkij tengernaggyal, hogy a Tengerészetügyi Minisztériumnak nincs vezetője és kérik őt, hogy Oroszország érdekében vegye át a minisztérium vezetését. Az öreg tengeri fóka beleegyezett ... Kerenszkij Gatcsinából észak felé nyomul előre. A bolsevikok visszavonulnak. A Szmolnij új dekrétumot adott ki, amely korlátozza a községi dumáknak az élelmiszerkészletek feletti rendelkezési jogát. Ennek az arcátlanságnak a hírére kitört a felháborodás vihara. Lenin a bitorló, a zsarnok, akinek a biztosai lefoglalták a városi garázst, hatalmukba kerítették a városi raktárakat, beavatkoznak a közellátási bizottságok tevékenységébe és az élelmiszer-elosztásba — ez a Lenin merészeli megszabni a szabad, független, autonóm városi kormányzat hatalmának korlátait! Az egyik tag öklét rázva azt indítványozta, hogy ha a bolsevikok korlátozzák a duma rendelkezési jogát, akadályozzák meg az élelmiszer-behozatalt... Más valaki, a Különleges Élelmezési Bizottság megbízottja, arról számolt be, hogy az élelmiszer-ellátásban súlyos nehézségek vannak és kérte küldjenek ki megbízottakat az élelmiszer szállításának meggyorsítására. Gyedonyenko drámai hangon bejelentette, hogy a helyőrség ingadozik. A Szemjonovszkij-ezred máris elhatá rozta, hogy engedelmeskedik az eszer párt parancsainak: a névai torpedónaszádok legénysége ingadozik. Azonnal kijelöltek hét tagot, hogy folytassák a propagandatevékenységet... Ekkor az öreg polgármester lépett á szószékre: „Elvtársak és polgártársak! Éppen most értesülök róla, hogy a Péter-Pál erőd foglyainak élete veszélyben van. A Pavloszk-iskola tizennégy tisztiiskolását a bolsevik őrök kegyetlenül verik és kínozzák. Az egyik fogoly megőrölt. Most azzal fenyegetőznek, hogy meglincselik a minisztereket!" A felháborodás és rémület vihara zúgott végig a termen, s a vihar csak erősödött, amikor egy szürkeruhás, zömök asszony Vera Šzlutszkaja, a forradalom régi harcosa, a duma bolsevik tagja kért szót: „Amit most itt hallottunk, hazugság és provokáció" — mondotta, ügyet sem vetve a reázúduló szitkok áradatára. „A munkás- és parasztkormány, mely eltörölte a halálbüntetést, nem tűrhet meg ilyesmit. Azonnali vizsgálatot követelünk, és* ha ennek csak egy része igaz, a kormány erélyes intézkedéseket fog tenni!" Azonnyomban alakítottak egy bizottságot, melyben az összes pártok képviselői helyet kaptak. A bizottság a polgármester vezetésével azonnal elindult a Péter-Pál erődbe. Mi is utánuk mentünk. Eközben a duma alakított még egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy kapcsolatba lépjen Kerenszkijjel és elérje, hogy lehetőleg elkerüljék vérontást, amikor bevonul Petrográdba... Éjfél volt, amikor beléptünk az erőd kapuján és villanylámpák gyér világánál elhaladtunk a templom mellett, ahol a cárok kriptája van, az aranyos, karcsú torony mellett, melynek harangjátéka a márciusi forradalom után még hónapokig minden délben játszotta a cári himnuszt: „Isten óvjad a nagy cárt"... Csak néhány ablak van kivilágítva. A sötétben időnként beleütköztünk egy-egy botorkáló alakba, kérdéseinkre mind a szokásos „nem tudom"-mal válaszoltak. Balra a Trubeckoj-bástya sötét körvonalai .rajzolódtak ki: az élő sir, ahol a cárok idejében a szabadság annyi mártírját kergették a halálba, vagy az őrületbe, ahová az Ideiglenes Kormány a cári minisztereket zárta — és ahová most a bolsevikok az Ideiglenes Kormány minisztereit csukták. Egy barátságos matróz a parancsnok irodájába vezetett minket, egy kicsiny házba a Pénzverde mellett. A dohányfüstös, meleg szobában a gőzölgő szamovár körül néhány vörösgárdista matróz és katona ült. Igen szívélyesen rögtön teával kínáltak bennünket. A parancsnok nem volt bent: a Városi Duma bizottságát kísérte éppen, amely szentül meg volt győződve arról, hogy itt a tisztiiskolásokat halálra kínozzák. Ügy látszik, ez nagyon mulattatta a katonákat. A szoba egyik sarkában frakkban, értékes prémbundában egy kopasz, izgatott úr ült. A bajszát rágta, és úgy jártattta a szemét körös-körül, mint egy elfogott patkány. Éppen most tartóztatták le. Valaki megjegyezte, hogy valami miniszterféle volt... A kis emberke, úgy látszott, ezt meg sem hallotta; szörnyen félt, bár a szobában ülők nem is törődtek vele. Odamentem hozzá és franciául szólítottam meg. „Tolsztoj gróf vagyok" — mondotta mereven meghajolva. „Nem tudom, miért tartóztattak le. Hazafelé menet áthaladtam a Trockij-hídon, amikor ezek közül — ezek közül a személyek közül kettő feltartóztatott. Az Ideiglenes Kormánynak a vezérkarhoz kiküldött biztosa voltam, de semmiképpen sem tekinthetnek az Ideiglenes Kormány tagjának."." „Engedjétek el" — mondotta egy matróz. „Nem veszélyes ember ..." „Nem" — válaszolta az a katona, aki a foglyot behozta. „Meg kell kérdeznünk a parancsnokot." „ô, a parancsnokot!" — nevetett gúnyosan a matróz. „Minek csináltátok a forradalmat? Hogy a tiszteknek en gedelmeskedjetek ?" A Pavlovszkij-ezred egy zászlósa elmondotta, hogyan kezdődött a felkelés. „Az ezred 6-án éjjel a vezérkar mellett teljesített szolgálatot. Néhány bajtársammal együtt örségen voltunk; Ivan Pavlovics meg egy másik katona — nem emlékszem a nevére — elrejtőztek a függöny mögé abban a teremben, ahol a vezérkar ülésezett és sok mindent hallottak. Például hallották, hogy kiadtak egy parancsot, amely szerint a gatcsinai tisztiiskolásokat éjjel Petrográdba kell vezényelni, és hogy a kozákok reggelre legyenek menetkészen ... A város legfontosabb pontjait reggelig ed akarták foglalni. Azután a hidak felnyitásának kérdését tárgyalták. De amikor a Szmolnij körülzárásáról kezdtek beseélni, Ivan Pavlovics nem bírta tovább. Felhasználva a nagy jövés-menést, kilopózott, és otthagyta a másik' bajtársat, hogy amit lehet, azt megtudja. Már gyanítottam, hogy valami történni fog. Autók jöttek tisztekkel megrakva, és valamennyi miniszter ott volt. Ivan Pavlovics elmondotta, mit hallott. Hajnali fél három volt, az ezredbizottság titkára ott volt, vele i§ beszéltünk, és megkérdeztük, mit tegyünk. „Tartóztassatok le mindenkit, aki be akar menni vagy ki akar jönni!" — mondta. Meg is tettük Egy órán belül kezünkben volt néhány tiszt meg miniszter, ezeket elküldtük a Szmolnijba. De a Forradalmi Katonai Tanács még nem készült fel erre, nem tudták, mitévők legyenek velük, és hamarosan jött a parancs, hogy hagyjunk futni mindenkit és ne foganatosítsunk újabb letartóztatásokat. Akkor a Szmolnijba rohantunk, és legalább egy óra hosszat magyaráztuk a dolgot, amig végre látták, hogy háború van. öt óra volt, mire visszaértünk a vezérkarhoz, és közben a legtöbben elmentek. De néhányat még elfogtunk, és az egész helyőrség készenlétben volt..." Egy vörösgárdista, aki a Vaszilij Osztrovon teljesít szolgálatot, szintén elmondotta, hogy mi történt ott a felkelés napján. „Nálunk nem volt gépfegyver — mondotta nevetve — és a Szmolnijból sem tudtunk szerezni. Zalkind elvtársnak, aki a Kerületi Duma központi hivatalának tagja, hirtelen eszébe jutott, hogy hivatala üléstermében van egy, a németektől zsákmányolt gépfegyver. Vele meg egy másik bajtárssal odamentem. A mensevikek meg az eszerek éppen ülést tartottak. Mi szépen besétáltunk a terembe; tizenketten vagy tizenöten ültek az asztal körül, mi hárman voltunk. Amikor megláttak bennünket, abbahagyták a tárgyalást, és csak néztek minket. Átmentünk a termen, szétszedtük a gépfegyvert, Zalkind elvtárs fogta az egyik részét, én a másikat, vállunkra vettük, kisétáltunk — senki nem szólt egy árva szót sem!" „Tudja, hogyan foglaltuk el a Téli Palotát?" — kérdezte egy harmadik egy matróz. „Ügy tizenegy óra tájban megtudtuk, hogy a Ňéva-partón már nincsenek tisztiiskolások. Akkor feltörtük a kapukat és behatoltunk, egyenként vagy kis csoportokban Amikor a lépcsőn felértünk, a tisztiiskolások feltartóztattak bennünket és elvették a puskánkat. De a mieink egyre jöttek, és végül mi voltunk többségben. Akkor megfordult a helyzet, és mi vettük el a tisztiiskolás ok puskáit..." Idáig jutott az elbeszélésben, amikor belépett a parancsnok — egy vidámképú fiatal altiszt. Egyik keze kötésben volt, szeme alatt az álmatlanság kariká, sötétlettek. Tekintete először a fogolyra esett, aki azonnal magyarázkodni kezdett. „Ö, igen" — szakította félbe. „Annak a bizottságnak volt a tagja, amely szerda délután a vezérkar kapitulását ellenezte. Mindamellett nincs szükségünk önre, polgártárs. EJnézést..." Kinyitotta az ajtót és intett Tolsztoj grófnak, hogy távozzon. Néhányan, főleg a vörösgárdisták közül, tiltakozni akartak, a matróz meg diadalmasan megjegyezte: „Nos? Nem megmondtam?" Most két katona lépett a parancsnok elé. Az őrség küldöttei voltak. Tiltakoztak az ellen, hogy a foglyok éppolyan ellátásban részesüljenek, mint ők, most, amikor a készletekből nem futja arra sem, hogy az őrséget ellássák. „Miért kell ilyen jól bánnunk az ellenforradalmárokkal?" „Mi forradalmárok vagyunk, bajtársak, nem banditák" — felelte a parancsnok. Aztán felénk fordult. Elmondtuk, amit hallottunk, hogy a tisztiiskolásokat kínozzák és hogy a miniszterek élete veszélyben forog. „Talán láthatnók a foglyokat, hogy aztán nyugodtan elmondhassuk .. „Nem" — felelte kissé ingerülten a fiatal katona. „A foglyokat nem lehet folyton zavarni. Éppen most voltam kénytelen felébreszteni őket... azt hitték, ütött az utolsó órájuk... A tisztiiskolások nagy részét már szabadon is engedtük, a többiek holnap mennek." Hirtelen elfordult tőlünk. „Beszélhetnénk akkor a duma bizottságával?" A parancsnok, aki teát öntött magának egy csészébe, bólintott: „Hogyne, még itt vannak az előcsarnokban." A bizottság tagjai csakugyan ott álltak az ajtó előtt, egy olajlémpa gyenge fényénél, körülvették a polgármestert, és izgatottan beszélgettek. „Polgármester úr — mondottam — .mi amerikai laptudósítók vagyunk. Volna szíves közölni velünk a vizsgálat eredményét?" A polgármester felénk fordította méltóságteljes tekintetét. „A hírek nem felelnek meg a valóságnak" — mondotta megfontoltan. „Eltekintve a miniszterek bekisérésekor történt incidensektől, a foglyokkal a lehető legudvariasabban bánnak. A tisztiiskolások közül egynek sem esett semmi bántódása ..." A Nyevszkijen végig, végtelenül hosszú katonaoszlop menetelt az éjszaka csendjében — hogy felvegye a harcot Kerenszkijjel. A sötét mellékutcákban autók robogtak, lámpa nélkül. A Fontanka utca 6. szám alatti házban, a parasztszovjet főhadiszállásán, titokban serény munka folyt. Ugyanez volt a helyzet a Nyevszkij egv hatalmas épületének egyik lakásában és a mérnökiskolában ... A duma épülete ki veit világítva ... A Szmolnijban a Forradalmi Katonai Tanács által gyújtott vészes tűz szikrázott, mint egy túlterhelt dinamó. Hetedik fejezet A forradalmi front November 10, vasárnap... „Polgárok! A Forradalmi Katonai Tanács kijelenti. hogy semmiféle olyan akciót nem tűr, mely a forradalmi rend megzavarására irányul. Lopásért, rablásért, útonállásért és emberölés kísérletéért a legszigorúbb büntetés jár... A Tanács, a Párizsi Kommün példáját követve, a fosztogatókra és rendzavarókra kemény ököllel fog lesújtani..." A városban csend honolt. Nem fordult elő sem rablás, sem betörés, még csak verekedés sem. Éjszaka fegyveres járőrök cirkáltak, az utcasarkokon kis túzek körül katonák és vörösgárdisták gugqoltak • nevetve meg énekelve. Nappal az utcákon nagy csoportok verődtek össze, s hallgatták a diákok meg a katonák, a kereskedők meg a munkások közt folyó vég nélküli, heves vitákat. Polgárok megállították egymást az utcán. „Mit gondol, jönnek-e a kozákok?" „Nem..." (Folytatjuk) ÜJ SZO 5 ti 1957. november 7.