Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-27 / 329. szám, szerda

A békeszerető szovjet külpolitikát nem egy személy csinálja, ez a szovjet kormány politikája N. Sz. Hruscsov interjúja Mohammed Hassanein Hejkallal, az Al Ahram egyiptomi lap főszerkesztőjével Moszkva (TASZSZ) — Amint már jelentettük N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára november 18-án fogadta Mohammed. Hasszanein Hejkalt, az Al Ahram egyiptomi lap főszerkesztőjét és interjút adott neki. A moszkvai Pravda és az Izvesztyija november 26-i számában közölte M. H. Hejkal kérdéseit és N. Sz. Hruscsov válaszát. Kérdés: Mi a Szovjetunió politikájának a célja a Közel- és Közép-Kelet országaival? beszélve Izraelről, amely az amerikai kegydíjakból él, — vigyázzban állva hallgatnának. Ez a valóságban csupán a Válasz: Ha röviden kell szólnom, ak- szerepek felosztása volt az imperialiskor annyit mondhatok, hogy a Szov jetunió közel- és közép-keleti politikája semmiben sem tér el baráti kapcsolataink megszilárdításának politikájától valamennyi országgal. Az államok békés egymás mellett élésének politikáját érvényesítjük, függetlenül az egyes országok társadalmi és politikai rendszerétől. Rokonszenvezünk a nemzeti felszabadító mozgalommal. A Szovjetunió politikájának az az értelme, hogy hozzájáruljon a Közel- és KözépKelet országai függetlenségének megszilárdításához és mindent megtegyen annak érdekében, hogy ezen országok elérjék gazdasági függetfenségüket is. Hozzá akarunk járulni a Közel- és Közép-Kelet országai gazdaságának és kultúrájának fellendítéséhez oly képpen, hogy ezek az országok önálló és független államokként fejlődjenek. Fejleszteni akarjuk kapcsolatainkat az arab álla. mokkái s emellett szigorúan betartjuk az egymás mellett élés és a belügyekbe való be nem avatkozás lenini politikájának elveit. Kérdés: Az ön nézete szerint mik a közép-keleti kérdés feszültségének igazi okai? Válasz: Nézetünk szerint e feszültség okai a következők: a nemzetek népi felszabadító harca a gyarmatosítókat engedményekre kényszerítette. Emellett az imperialisták, főképp az angolok dicsekedve hirdetik, hogy igyekeztek kedvében járni a gyarmati népeknek azzal, hogy megadták függetlenségüket. Az effajta kijelentéseket azonban olyan embereknek szánták, akiknek nincsenek politikai tapasztalataik. A valóság az, hogy az Imperialisták kénytelenek voltak engedményekét tenni, de csak azért, mert már nem kényszeríthették a nemzeteket engedelmességre és nem használhatták a régi gyarmatosító módszereket. Tudatára ébredtek annak, hogy jobb lesz az elégületlenséget leszerelni és nem várni arra, hogy hogy fegyveres felkeléssel űzzék el őket. Az imperialisták úgy tesznek, mintha önként mondtak volna le volt gyarmataikról, azonban egyúttal arra törekszenek, hogy ott továbbra is megőrizzék befolyásukat, habár álcázva, hogy a volt gyarmati országokban élő nép felett már ne az angol kormányzó uralkodjék, hanem helyi tényezők kerüljenek hatalomra, akiket az imperialisták megvásároltak és akik az imperialisták javát szolgáló politikát űznek. A függetlenségüket kivívott nemzetek valóban fel akarják használni vívmányaikat. Ezáltal a gyarmatosítók érdekeivel kerülnek összeütközésbe, amiből harc támadt. A gyarmati elnyomatás alól felszabadult nemzetek olyan kormányt akarnak alakítani, amely valóban népük akaratát és óhaját fejezné ki. A gyarmatosítóknak az ilyen kormányok nincsenek ínyükre, meg akarják dönteni őket és olyan kormányokat akarnak uralomra juttatni, amelyek engedelmeskednek nekik. Ez a gyarmatosítás ellen aktívan küzdő arab Kelet nemzetei, elsősorban pedig Egyiptom és Szíria elleni harc fő okainak egyike. Az egyiptomi és szíriai kormány nem tűri, hogy más államok beavatkozzanak belügyeikbe. Ez természetesen a gyarmatosítókban dühödt gyűlöletet ébreszt, akik a harc valamennyi módját felhasználják: összeesküvést szerveznek, felforgató csoportokat és ügynököket bérelnek fel, hogy erőszakkal távolítsák el a nekik alkalmatlan személyeket, s különböző rágalmazó híreket terjesztenek. A Közel- és KözépKelet területe természeti kincsekben bővelkedik és rendkívüli nagy stratégiai jelentőségű. Egyiptomé például a Szuezi-csatorna, és az Európát Ázsiával összekötő úton fekszik. Amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael megtámadták Egyiptomot, az USA kormánykörei kijelentették, hogy ezt az agressziót elítélik. Azonban teljesen világos, hogy ha ezt az agressziót valóban elítélnék, akkor Nagy-Britannia és Franciaország, amelyek az USA-tól bizonyos tekintetben függő helyzetben vannak, — nem is ták között. Abban bíztak, hogy amíg az Egyesült Nemzetek Szervezete ülésezni és tárgyalni fog az előállott helyzetről. az imperialisták befejezik aljas ténykedésüket és Egyiptomban a gyarmatosítók politikáját megvalósítani gokban árulókat kerestek. Amikor ez nem sikerült, megkísérelték Jordánia és Irak támadásának megszervezését Szíria ellen. Azonban ez a kísérlet is kudarcot vallott. Nem azért mintha Jordánia és Irak kormánya nem lett volna hajlandó e kalandra, hanem főképp azért, mert egyik sem bízott hadseregében. Ezért egyenesen megmondták az amerikaiaknak, hogyha iraki és jordániai egységeket használnak fel, ezek Szíria és Egyiptom oldalára állnak. Izraelt illetően az amerikaiak tudtára ébredtek, hogy Izrael támadása Szíria ellen nagyon népszerűtlen volna, habár Izrael ezt a csendőrtisztséget nagyon készségesen látta volna kész arabokból összeállított, megvesz- jel: az amerikaiak nagyon jól tudták, tegetett kormányt juttatnak uralomra. 1 hogy Izrael támadása az arab nemEqviptom és valamennyi arab nemzet «tek haragját és tiltakozását vonná ellenállása és más békeszerető országok, > maga után, ezert Izraelt utasítottak, a többi között a Szovjetunió akciói meg- hogy maradjon csendben és ne avathiúsították ezt a szándékot. A Szovjetunió kőzzék bele semmibe. Ügy döntöttek, közölte az Amerikai Egyesült Államokkal, hogy Szíria ellen Törökországot haszhogy amennyiben valóban elítéli az angol- , n

áj;

á)< fe

l ózonban amint tudja, francia-izraeli agressziót és követeli be- ; ' t is duq

äba dőlt, ami az arab szüntetését, ugy vegyen reszt kozos fegy- . . ,. _ , ' c . • veres akcióban az agresszorok ellen. Tud- országok, s elsosorban Szíria es juk, hogy az USA kormánykörei a három j Egyiptom határozottsagának, valamint ország Egyiptom elleni támadásában ját- más békeszerető államok, közöttük a szőtt igazi szerepére való tekintettel ja- j Szovjetunió akcióinak is köszönhető, vaslatunkat nem fogadják el. Javaslatunk \ .szovjet kormány teljes határozottelutasításával azonban az USA kormány- sáqq

ai hívta fel a figyelmet arra, hogy körei leleplezték hamis politikájukat és j amennyiben a

2 imperialisták a Közelbebizonyították, hogy az olyan po itíkavolt, " . ... . . _ uu„„

f

o amellyel be akarták csapni az arab világot é

s Kozep-keleten háborút robbantaés azt a látszatot akarták kelteni, hogy nanak ki, a Szovjetunio nem maradaz USA védő karját terjeszti ki az arab | hat tétlenül. A Szovjetunió emellett országok köré. Cgy véljük tehát, hogy a nem követett semmiféle politikai és Szovjetunió az agresszorok erélyes fi- 4 gazdasági célokat, csupán a nemzetek gyelmeztetésével nem csekély mértékben békéjének és biztonságának megörzébeszUntetéséltez. tom elleni támadá

s : set akarta. A Szovjetunió megtette Amikor a francia és angol gyarmatosítók politikája kudarcba fulladt, az USA elhatározta. azt a látszatot fogja kelteni, hogy segítségükre siet és a többi között kihirdették a hírhedt Dulles- és Eisenhower-doktrínát. Az USA imperialista köreinek ez a „segítsége", amellyel fenn akarta tartani az imperialisták befolyását a Közelés Közép-Keleten, arra a segítségre emlékeztet. mint amikor valaki kötelet nyújt a felakasztottnak. Az USA azt a látszatot akarja kelteni, hogy támogatja Nagy-Britanniát és Franciaországot, azonban a valóságban minden erejéből Iá akarja taszítani 'Nagv-Britanniát és Franciaországot a Köze*- és Közép-Kelet országaiból," el á akarja ásni befolyásukat a gyarmati , és függő országókban és el akarja foglalni helyüket. Céljai elérésére jobban álcázott gyarmati politikát űz. mint amilyent az angol és francia gyarmatosítók folytattak. Hogy ez mire veret, azt Vietnam példája mutatja. Amikor ott nemzeti felszabadító harc tört ki, az amerikaiak minduntalan a vietnami nemzetek ellen uszították Franciaországot. Amint tudjuk, a vietnami nép kitartó ellenállása kimerítette a francia gyarmatosítók erőit, úgy, hogy végül vereséget szenvedtek. Vietnam északi felén népi demokratikus rendszer lett és Vietnam déli részén, ahonnan a franciákat szintén kiszorították, az amerikaiak foglalták el a vezető szerepet. Hasonló politikát követ az USA Algériával szemben is, ahol határozott lépéseket foganatosítanak a franciák eltávolítására, hogy elfoglalhassák helyüket. Amennyiben a francia kormány nem fog ésszerűen eljárni és nem oldja meg az algériai problémát, mind az algériai nép, mind Franciaország érdekében, úgy az USA imperialista körei megszerezhetik Algériát is. A telhetetlen francia imperialista monopolok azonban elvesztették azt a képességüket, hogy ésszerűen mérlegeljék a helyzetet és meggátolják az algériai kérdés megoldását. Amikor az USA kormánykörei kihirdették az úgynevezett Dulles- és Eisenhower-doktrínát, közölték, hogy a Közel- és Közép-Keleten nem tűrnek „űrt". Az űr politikája érthető nyelven annyit jelent, hogy az amerikai imperialisták nem ismerik el a "nemzetek azon jogát, miszerint maguk határozzanak sorsukról minden gyámság nélkül. Ezek az idők visszavonhatatlanul elmúltak. Az amerikai imperialisták gyarmatosító politikájukat tökéletesebb formában — talán azt mondhatjuk — fehér kesztvűben folytatják. Áldozatukra azonban nem vár jobb sors. Az amerikaiak kiszorítják az angol és francia imperializmust a Közei- és Közép-Kelet térségéről. A kőolaj szaga hat az imperialisták agyára, nem tudják türtőztetni magukat és hajlandók minden módszert felhasználni, annak érdekében, hogy monopóliumaik gazdagodhassanak. Ezért, amikor az arat >rszágck és elsősorban Egyiptom és Szíria szembehelyezkedtek az amerikai imperializmussal, amikor állást foglaltak a Dulles- és Eisenhower-doktrína ellen, az USA imperialistái elhatározták, hogy a nekik meg nem felelő kormányokat meqdöntik. Megkezdték a felkelések előkészítését és az arab orszáismert nyilatkozatait és úgy véljük, hogy a békeszerető tettével a Szíria elleni előkészületben levő agresszió meghiúsításáért folyó harc első szakasza sikeresen véget ért. Azonban éberen kell őrködnünk, mert a gyarmatosítók nem mondtak le terveikről, mert a kőolaj olyan erő, amely mágnesként vonzza az imperialistákat. Új eszközöket fognak keresni céljuk elérésére. Ezek a Közel- és Közép-Kelet feszültségének tulajdonképpeni fő okai. Kérdés: Egy dolgot kellene megvilágítani: Felmerült az a kérdés, miért járt el a Szovjetunió másként az Egyiptom elleni támadáskor, mint a Szíria elleni támadás veszélyekor? Az első esetben a Szovjetunió figyelmeztető szavát az Egyiptom elleni katonai akciók megkezdése után mintegy héttel emelte fel, míg a másik esetben már előzetes intézkedéseket foganatosított. Mivel lehet ezt a különbséget magyarázni? Válasz: Ha megismeri azokat a lépéseket, amelyeket a szovjet kormány foganatosított. hogy megakadályozza az Egyiptom elleni agressziót, akkor meglátja, hogy nem Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael támadása után. hanem sokkal előbb kezdtünk intézkedni. Nem is olyan régen volt, hogy közöltük a szovjet kormánynak Eden és Guy Mollet urakhoz intézett levelét, amelyet még az Egyiptom elleni támadás előtt küldtünk el. E levelekben figyelmeztettünk arra, hogy amennyiben Egyiptom ellen agressziót kezdenek, az kudarcot vall. Ezenkívül, amikor Bulganyin elvtárssal Nagy-Britanniába látogattunk. Eden, Lloyd urakkal és más vezetőkkel folytatott beszélgetéseink során már két évvel azelőtt, mint ahogy kirobbantak a háborús akciók, igyekeztünk bebizonyítani, milyen káros lenne Nagy-Britannia agressziója a Közelés Közép-Kelet országai ellen. Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael kormányait annyira elvakította az a vágy, hogy gyorsan végezzenek az egyiptomi kormánnyal, amely nem volt ínyükre, hogy tekintet nélkül mindenre gyorsan végrehajtották az agressziót és ezzel nagy károkat okoztak nemcsak Egyiptomnak, hanem elsősorban saját maguknak, mert az agresszió kudarcba fulladása gyarmati politikájuk csődjét jelentette. Á francia és angol kormánykörök e csőd miatt ne bennünket okoljanak, hanem önnönmagukat. mert nem cselekedtek ésszerűen. A Szovjetunió teljesítette nagyhatalmi kötelességét a háború meggátlásában és amennyiben a háborút kirobbantották volna, úgy azt beszüntette volna. Ez röviden a múlt évi Egyiptom elleni támadással összefüggő események története. Ami pedig Szíriát illeti, tekintetbe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek arra mutatnak, hogy a gyarmatosítók nem mindig tartják be a jó tanácsokat. A szovjet kormány ezért most idejében olyan nyilatkozatokat tett. amelyek senkit sem hagytak kétségbe álláspontunkról a közelés közép-keleti háború kirobbantása esetén. Örömmel vettük, hogy a török kormány nyilatkozatainkat teljes felelősségérzetének tudatában fogadta. Azonban az is Ismert tény, hogy a török kormánynak nemcsak az esze diktálta, hogy ne robbantson ki háborút. Bizonyos lépéseket foganatosított az USA Is. kezdetben Törökországot arra uszították, hogy számoljon le Szíriával. Később azonban az USA kormánykörei rádöbbentek arra, hogy itt nem egy könnyű hadjáratról van szó, és hogv nem lehet könnyen leszámolni az arab nemzetekkel, Szíriával és Egyiptommal, mert ez a dolog kellemetlenségekkel jár, s ekkor takarodót fújtak. Ha kezdetben Törökországot háborúra buzdították, később azt tanácsolták, hogy ne tegyen ilyen lépéseket. Úgy vélem, hogy a török körök kijózanodtak. Meggyőződtek arról, hogy a Törökországot szomszédai ellen uszító tengerentúli barátok nem tartják szem előtt a béke érdekeit, hanem ellenkezőleg. a békeszerető államok ellen izgatnak, keresni akarnak a „hidegháborún". A török vezető tényezők nyilvánvalóan arra a következtetésre jutnak, hogy tengerentúli barátaik nem mindenhatóak, hogy vannak olyan erők, amelyekkel szemben az USA is tehetetlen. Ezért a vitás kérdések elintézését nem uszítással és a hidegháború terjesztésével, hanem a békés egymás mellett élés alapján történő tárgyalásokkal kell elérni. Törökország a mi szomszédunk és mi békében és barátságban szeretnénk vele élni. A török vezetők azt állítják, hogy Törökország a Szovjetunióval nem akar háborút. Ezt azért mondják, mert Törökország nem képes háborút viselni a Szovjetunió ellen, mert az erőviszonyban nagy a különbség. Azt akarjuk, hogy Törökország minden szomszédjával békében és barátságban éljen. Ha mi Törökországhoz viszonyítva erősek vagyunk, vannak olyan országok, amelyekkel szemben Törökország erős. És nagyon jó lenne, ha Törökország kölcsönös kapcsolataiban valamennyi szomszédos állammal betartaná a függetlenség tiszteletbentartásának, a be nem avatkozásnak és barátságnak elveit. A Szovjetuniót kapcsolataiban Törökország és minden ország irányában a békés egymás mellett élés, a barátság, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztésének a békeharc, a háború elleni küzdelem hasonló elvei vezérlik. Kérdés: Lehetséges, hogy az angolok és franciák csupán azért kezdtek agressziót Egyiptom ellen az önök figyelmeztetése ellenére, mert nem tudták, hogy önök a rakétalövedékekkel rendelkeznek? Válasz: Nem. Szó esett erről, mikor Angliában jártunk. Tájékoztattuk őket, hogy rakétalövedékekkel rendelkezünk. Lehet, azt hitték, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mint ahogy most azzal az állítással akarják megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem rendelkezünk a korszerű fegyverek minden fajtájával. Azonban, ha kétségek merülnek fel, közös lőtéren kipróbálhatjuk és meglátjuk, kinek vannak ballisztikus lövedékei, és kinek nincsenek. Hiszen teljesen világos, hogy sem az USA, sem NagyBritannia és Franciaország sem rendelkezik interkontinentális ballisztikus lövedékekkel, a Szovjetunió azonban igen. Kérdés: A közös kísérletek valószínűleg nagyon sokba kerülnének. A mesterséges hold kibocsátása szintén ilyen kísérletet jelent. Válasz: Ez nyilvánvalóan nem elegendő nekik. Bizonyára*\azt az elvet vallják, hogy nem elég látni, hanem meg is kell fogni a tárgyat. És a mesterséges holdat nem lehet elérni. Kérdés: Kijelentette Bevan úrnak és egyes más nyugati politikusnak, hogy a Szovjetunió hajlandó magas színvonalon összeülni a nyugati országok képviselőivel, hogy megvitassa a közel- és közép-keleti helyzetet. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió részt venne egy olyan értekezleten, amelyen nem nyernének képviseletet a Közép-Kelet országainak megbízottjai és amelyen nem tolmácsolnák az ő nézetüket? Milyen kezességet nyújtanak a Közép-Kelet nemzeteinek ilyen értekezlet öszszehívása esetén, ha. tekintetbe vesszük, hogy a Szovjetunió támogatja ezen nemzetek felszabadító mozgalmát? Válasz: Ön ismeri arra vonatkozó kormánynyilatkozatunkat, hogy a „hidegháború" befejezésére törekszünk, hogy biztosíthassuk a békés egymás mellett élést és ezzel a békés versenyt is valamennyi állam között tekintet nélkül társadalmi és politikai rendszerükre. A békés versenynek kell megmutatnia, melyik rendszer életképesebb, melyik felel meg jobban a nemzetek vágyainak és melyik elégítheti ki teljesebben anyagi és szellemi igényüket. A békés egymás mellett élésre irányuló törekvéseink azonban mind ez ideig nem találtak kedvező visszhangra a fő imperialista államok kormányköreiben. A „hidegháború" tovább tart. E háború anyagi és erkölcsi terhet jelent a nemzeteknek. A nemzetek meg akarnak szabadulni e tehertől és olyan feltételeket akarnak teremteni, amelyek között minden ember nyugodtan élhetne és aludni térhetne az attól való félelem nélkül, hogy a bombarobbanás vet véget álmának és életének. A nemzetek meg akarnak szabadulni a „hidegháború" jármától. Ezért kell törekedni a békés egymás mellett élésre. És a békés egymás mellett élés összeférhetetlen az „erőpolitikával", a „háború szakadékán" űzött politikával és más hasonló módszerekkel, amelyeket az imperialista hatalmak alkalmaznak. A szocialista és kapitalista országok képviselőinek találkozniok kellene, meg kellene mondaniok véleményüket és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel kellene a világot megnyugatatniok. A Szovjetunió sok példával igazolta azon óhaját, hogy megvalósítsa a békés egymás mellett élés politikáját: államszerződést kötött Ausztriával, visszavonta onnan hadierőit, kivonta fegyveres erőit finnországi katonai támaszpontjáról és lemondott róla, fegyveres erőinek létszámát 1800 000 fővel csökkentette, szerződést kötött Japánnal a hadiállapot megszüntetésére, diplomáciai kapcsolatokat kötött Nyugat-Németországgal és sok más kérdést megoldott, konstruktív javaslatokat terjesztettünk elő a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyverek betiltására és e fegyverekkei való kísérletek beszüntetésére. Nem fogom itt felsorolni mindazon lépésünket, amelyek- a háború kiküszöbölésének óhajából és azon vágyból eredtek, honv a vitás kérdések háború útján történő megoldását lehetetlenné tegyük. A nyugati hatalmak tagadó álláspontra helyezkednek a szocialista és kapitalista országok képviselőinek találkozójával kapcsolatban. Ismét azzal állnak elő, hogy politikai engedményeket teovünk. Mit jelentenek a politikai engedmények az ő terminológiájukban? Nyilvánvalóan azt kívánják, hogy lemondjunk önmagunkról, lemondjunk szocialista elveinkről az imperialista körök javára. Ezt azonban sohasem érik meg sem az imperialista urak, sem a többi urak, akik a „hidegháború" álláspontjára helyezkednek. Reális politikát kell folytatni és be kell ismerni, hogy két világ áll fenn — a szocialista és a kapitalista világ. Azután könnyebben lehet majd felszámolni a rendszertelen kapcsolatokat és véget lehet vetni a „hidegháborúnak", barátságos kapcsolatokat lehet létesíteni az államok között a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Hogyan nyilvánul meg mindez a Közel- és Közép-Keleten? Mi sohasem tesznük különbséget a Közel- és KözépKelet, a Távol-Kelet és Nyugat, Dél és Észak között. Minden nemzet, bárhol is éljen, békét és nyugalmat kíván. Az imperialisták által terjesztett rágalmak, miszerint állítólag meg akarunk egyezni az Amerikai Egyesült Államokkal a befolyási szféra felosztásáról, teljesen alaptalanok, nem a szocialista országok, hanem a gyarmatosítók, rabszolgatartók terminológiájában találhatók meg, akik azt hiszik, hogy ha egy ország erős, akkor mások felett kell uralkodnia és a más kárára kell élnie. Mi szocialista ország vagyunk, amely új módon szervezte meg államát, és felszámolta a kizsákmányoló osztályokat. Elveink nem engedik meg, hogy más hatalmakkal a gyengébbek ellen és kárukra kössünk egyezséget. Ez távol áll a szovjet állam lényegétől. Minden cselekedetünkben szilárdan a más államok belü"-"ibe való be nem avatkozás elvein állunk, segítünk megszilárdítani minden állam függetlenségét, fejleszteni gazdaságát, támogatjuk életés kulturális színvonalának emelését. Kérdés: Abdel Hakim Amer tábornokkal folytatott egyik beszélgetésében azt mondotta, hogy az Egyiptom irányában folytatott szovjet politika bizonyos elvekből indul ki és nem köthető össze valamely szovjet személyiség nevével. Engedje meg, hogy az interjúban megismételhessem azt, amit Amer tábornoknak mondott ebben a kérdésben. Válasz: Természetesen elmondhatja ezt, a békeszerető szovjet külpolitikát nem egy személy csinálja, ez a szovjet kormány politikája. M. H. Hejkal: Hosszabb időtől fosztottam meg önt, mint ahogy elképzeltem és köszönetet mondok szívességéért. Befejezésül még szeretném megkérni, hogy foglaltasson le egy helyet számomra az első Holdrakétán, erre a pillanatra Egyiptomban naovon sokan várnak. N. Sz. Hruscsov: Nem fogunk sietni, inkább itt a Földön intézzük ti ügyeinket és ezalatt a tudomány és technika új haladást ér el. ÜJ SZO 3 6 1957. november 27.