Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-27 / 329. szám, szerda

ÚJRA A LEGJOBBAK NEHÉZ — MEGKÖZELÍTŐLEG IS — hű képet adni a vállalat szakszervezeti életéről, az üzemi szervezet munkájáról egy beszámolóban — kezdte el beszámolóját Valent Kabatier, a Novákyi Wilhelm Pick Vegyiipari Vállalat forradalmi szakszervezeti elnöke, majd egy másodpercre megállt a beszédben. Tekintetével végigfutott a zsúfolt termen. Idősebbek és fiatalok nők, férfiak hallgatták figyelmesen a választási taggyűlés beszámolóját. Néhányan munkaruhában, gumiköténynyel az ajtóban álldogáltak. Ök nem ülhettek le, csak néhány percre jöttek, amennyire munkájuk megengedte, ellestek néhány szót az elhangzottakból. . Kabatier elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, egy éve került az FSZM élére. Szorongó érzéssel fogadta a meabizatást. Meg tudja-e állni a helyét? Munkás volt maga is, tudta, hogy a dolgozók nemcsak végrehajtói a határozatoknak, hanem szigorú bírálói is az üzemi bizottság egész munkájának. Kabatier elvtárs az üzemi pártszervezetre támaszkodva megállta a helyét. Az üzemi és műhelybizottságok kommunista és pártonkívüli tagjait fáradhatatlanul jó, felelősségteljes munkára serkentette. Megmagyarázta nekik, hogy bár fontos, de nem elég a szerénység, a segítőkészség ahhoz, hogy valaki meaállhassa a helyét. A szakszervezeti funkcionáriusnak vállalnia kell a kevésbé népszerű feladatokat is, mert nem képviselheti igazán, helyesen társai érdekeit, ha elnézi a hibákat, ha nem emel szót a fegyelmezetlenség, a nemtörődömség ellen, ha szemet huny afelett, hogy egyesek nem használják ki a technika vívmányait, elavult módszereket alkalmaznak, nem dolgoznak gazdaságosan. Előrelátásra arra, mi a helyes és mi nem, ennek felismerésére nevelte a szakszervezet aktivistáit. így vitték előre a szakszervezet munkáját, a szocialista munkaverseny jobb megszervezését, így teljesítik túl minden hónapban a termelési feladatokat. AZT MONDHATNA VALAKI, az a gyár, amely hónapról hónapra sz|z százalékon felül teljesíti tervét, kivételes, előnyös helyzetben van. Éppen ellenkezőleg, a vegyiipar előtt évről évre nagyobb, újabb feladatok állanak. A mezőgazdaság számára műtrágyát és növényvédő-szereket, növényi és állati hozamnövelő termékeket kell gyártania. A fogyasztási cikkeket gyártó iparágakat is a vegyiiparnak kell alapanyaaokkal ellátnia. Mindezek előállításához egyre több gépi berendezésre és szakemberre van szükség. Tehát sok nehézséggel kell megbirkózniuk. Kabatier elvtárs legelső gondja az volt, hogy az üzemi bizottság figyelmét a termelési feladatok teljesítésére összpontosítsa. Ezt a következő módon érte el: A kollektív vezetés betartását szigorúan vette, de ugyanakkor a személyes felelősséget is. Felkereste a műhelybizottságok elnökeit, hogy ellenőrizze a munkát. Az egyiket megkérdezte, hogyan állnak a kiadott feladatok teljesítésével. Az elvtárs zavarba jött és azt mondta, hogy egy-két óra múlva beszámol. — Kitől fogja meqtudni, mi a helyzet? A kérdés elől nem lehetett kitérni, becsületesen meg kellett mondani, hogy az üzemrészleg vezetőjétől. Persze, akadt olyan műhelybizottsági elnök is, aki teljesen tisztában volt részlege helyzetével. Az ellenőrzés fél óráig sem tartott s utána meghívta a mühelybizottságok elnökeit az üzemi bizottság ülésére. — Jozef Šulavík elvtárs, számoljon be pontosan részlege helyzetéről! A második üzemrészleg műhelybizottságának elnöke részletes beszámolót tartott. A többiek azonban hallgattak, vagy csak általánosságban beszéltek, nem hatoltak a problémák mélyére, mert alig ismerték őket. Nem hangzott el egy korholó szó sem. De a műhelybizottságok elnökei megértették, hogy munkájukat a Forradalmi Szakszervezet, illetve az üzemi bizottság figyelemmel kíséri. Kezdetben előfordult az is, hogy egyegy műhelybizottsági tag rózsás képet próbált festeni, de hamarosan meggyőződtek róla, hoqy az üzemi bizottságot nem lehet megtéveszteni. AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG munkamódszereiből tanultak a műhelybizottságok tagjai és a bizalmiak is. A feladatok pontos meghatározása és végrehajtásának szigorú ellenőrzése közben megismerték egymást s összekovácsolódott az egységes, harcos vezető gárda, amely nem ismert meghátrálást a nehézségek előtt. Annak, hogy a munkások megszerették, s második otthonuknak tekintik a gyárat, csak az a nyitja, hogy zavartalanul, eredményesen végezhetik termelőmunkájukat s így megtalálják számításukat is. Jól keresnek. Mindenképpen érezhető tehát, hogy a vezetők gondoskodnak róluk, törődnek velük, nem fukarkodnak a jó munkáért járó elismeréssel sem. Áz üzem termelőmunkájáról szólva a beszámoló jelentős eredményeket sorolt fel. Túlteljesítették a tervet, csökkentették az önköltséget és az újítómozgalom már az egész gyár ügyévé vált; A dolgozók és a vezetők arra törekednek, hoqy az üzemben minél több új módszert alkalmazzanak. Persze, ennek eredményességét legjobban a számok mutatják. A bevezetett újításokkal az év folyamán ugyanis 983 800 koronát takarítottak meq. Az üzemi pártszervezet hatékony A závadkai EFSZ jó úton halad tevékenységének, nevelömunkájának köszönhető, hogy az üzemi bizottság figyelme sok mindenre kiterjed. Megbecsülik mindazokat, akik bátran járnak új utakon, és segítik az új módszerek terjesztését. Ilyen körülmények között természetesen magnőtt az újítók tekintélye, jobban halad az újítók ügye, jobban megy a munka Az üzemi bizottság állandóan figyelemmel kíséri, hogyan alakul az újítások száma. Ha egy részlegben kevés a javaslat, megkeresik, feltárják az okát, s a kommunisták segítségével távolítják el az akadályokat. A pártszervezet előreviszi és állandóan serkenti az újítómozgalmat. A második, a vállalat legnagyobb uzemrészlegén, rendszeresen adnak újltófeladatokat a dolgozóknak. Az is előfordul, hogy ha az újítás nem is megfelelő, az újítást véleményező szakemberek vitájából hasznos gondolat születik, tökéletesítik a tervet és az újítás végül mégis napvilágot lát. NEM KÖNNYŰ FELADAT az üzemi bizottság tagjának lenni, de nagy megtiszteltetés. Az elnöknek mint a parancsnoknak a hajót úgy kell irányítania, vezetnie, helyesen, bátran és határozottan álíást kell foglalnia a szervezet részletkérdéseiben, őrködnie kel! a kollektív vezetés betartásán, a tagság jogainak tiszteletben tartásán az üzemben. S hogy Kabatier elvtárs erre a legalkalmasabb, mi sem bizonyítja jobban, mint a vállalat kommunistáinak és a pártonkívülieknek bizalma, a taggyűlés döntése. Kabatier elvtárs szemmel láthatóan otthon érzi magát az elnöki tisztségben. Pontosan tudja, mikor, mit kell tennie. Most egyik legfontosabb feladatának tartja — a tagság segítségével — tovább fejleszteni a CSKP KB levelével kapcsolatos vitát, amely már eddig is szép eredményeket hozott, különössn a második üzemrészlegen, ahol saját erejükből készítenek olyan berendezést, amely biztosítja majd a következő év tervteljesítését, amely jóval nagyobb az ideinél. Nem szeretnék kiadni kezükből a kormány és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vörös zászlaját, amelyet most kaptak meg már hetedszer. A látottakból, hallottakból olyan következtetést lehet levonni, hogy az üzemi szakszervezeti bizottság kommunista tagjai — egy-két hibát leszámítva, például azt, hogy még nem nyerték meg minden munkást a szakszervezet számára — megálltak és megállják helyüket. Mint egy kis vezérkar, élére álltak a munkaverseny megszervezésének és a vegyiüzem dolgozóit tovább segítik azon az úton, amelyen eddig is annyi dicsőséget szereztek. Erdősi Ede 1957. szeptember 17-e örökre emlékezetes nap marad Závadka község történetében. Ezen a napon alakították meg a faliu parasztjai a szövetkezetet, melynek kivétel nélkül mindenki tagja lett. Azóta még két hónap sem telt el, de már sokat lehet hallani eddigi eredményeikről. Ipafkodásuknak ékes példája az őszi vetés gyors elvégzése. Ebben is nagy érdeme van az elnökön, Ján Pirkovskyn kívül Luterán Michalnak, Janik Jánnak és Labovik Michalnak, akik a GTÁ segítségével fáradhatatlanul dolgoztak, hogy mielőbb készen legyenek az őszi munkákkal. A takarmányalap biztosítására nagy gondot fordítanak. Eddig 850 mázsa füveskeveréket silóztak. Az istállókat még az ősszel felépítették. A marhaállomány részére összeszerelhetőt, a sertések részére pedig most fejezik be a 120 férőhelyes istállót. A mindennapi munkák mellett ä jövőt is tervezik. Tavasszal 5 hektáron szőlőt fognak telepíteni. A talajelőkészítést már most megkezdik. A závadkai szövetkezetesek i nagy súlyt helyeznek a szarvasmárhatenyésztésre, amelyhez minden előfeltétel megvan. A 357 ha szántóföld mellett 234 ha rétjük van. Ebből még ez őszön feljavítanak 45 hektár gyengén termő legelőt. Szép tervek ezek. Most már csak a tagságtól és a vezetőségtől függ, hogy mindezt meg is valósítsák. A biztató kezdet és Závadka lakóinak ismert szorgalma biztosíték arra, hogy tervüket keresztülviszik s megteremtik mindannyiuk számára a jobb életet. (Tudósítónktól) Rátérnek-e a menyheiek is a helyes útra Mi rejlik a „HASZNÁLJUK KI JOBBAM A GÉPEKET" jeiszé mögött? Üzemeinkben gyakori a dolgozóknak a gépek jobb kihasználásáért kifejtett igyekezete. Törődünk azzal, hogy a gépek ne álljanak kihasználatlanul, könnyítsék meg az ember munkáját, növeljék a termelést. Mindez egészen természetesnek tűnik és aligha találunk valakit, aki ellenezné a „használjuk ki jobban a gépeket" jelszót. Ezen a téren nincs is baj. A baj ott kezdődik, hogy amikor felmerül a kérdés, na'már most mit csináljunk ezzel, vagy azzal a géppel, hogy ki legyen használva, akkor az elvben elfogadott jelszó megvalósítása akadályokba ütközik — röviden: a gép marad úgy, ahogy van, kihasználatlanul. Milyen akadályok azok, amelyek gátolják a gépek jobb kihasználását? Közöltük már a prágai Elektrosignál vállalat főgépészének felszólalását ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A cikk írója helyesen mutatott rá az akadályokra, amelyek fékezik a gépek jobb kihasználásáért kifejtett igyekezetet, így például a szűk műhely- és üzemérdekek (amikor azt mondják, kár a gépet odaadni más üzemnek, jó lesz az még nekünk), a helytelenül értelmezett kooperáció kiküszöbölése (amikor az üzem maga aka • gyártani egyes alkatrészeket, beszerez gépeket, azok azután csak néhány órát dolgoznak), stb. Az alábbiakban arra szeretnénk rámutatni, milyen következményekkel jár az ilyen álláspont, mit lehet tenni a gépek jobb kihasználásáért. Nem lehet mindig az üzemen belül megoldani bizonyos gép kapacitásának teljes kihasználását. Ilyenkor azt át kell adni más üzemnek, ahol sürgős szükség van rá. De ebbe nem megy | károkat okoz, ha egy gép után, amely bele a főgépész, mondván, „a gép nem nem termel, leírások formájában még kér kenyeret, jó lesz az még nekünk." Nos, a gép kér kenyeret. Itt vannak a leírások. A gép nemcsak, hogy nem termel, és nem adja vissza a beruházást, de még leírást is kell utána fizetni, éppen úgy, mintha dolgozna és javában kopna. Tehát az üzem is ráfizet a „henyélő" gépre. A cél természetesen az, hogy az üzemen belül sikerüljön a gépet jól kihasználni. Ez a nehezebb eset, de jobb eredményeket hoz. A Mladá Boleslavi Autógyárban üzembehelyeztek például egy hegesztőgépet, amely óriási teljesítményével egy nap alatt képes annyi gépkocsiajtót meghegeszteni, hogy ezt a szerelők — mivel a kocsik több alkatrészei lassabban készülnek — egész héten át sem használják fel. A hét többi napján a hegesztőgép tehát kihasználatlan. Ezt a gépet, annak ellenére, hogy nincs kihasználva, nem adhatják át más üzemnek, egyrészt azért, mert másutt nem gyártanak autóajtókat, másrészt, mert bizonyos előnnyel jár az alkalmazása: több munkaerő felszabadul, könnyebbé válik vele a munka. Egy ilyen gépnek a kihasználása attól függ, vajon a többi részleg termelése megnövekszik-e kellőképpen, hogy — úgy mondjuk — utoléri-e a „korát megelőző" gépet. Bizonyára több üzemünkben van hasonló probléma. Az eddigi tapasztalatok szerint a legjobban bevált módszer az, ha az üzem vezetősége a dolgozók alkotó kezdeményezésére támaszkodik. A dolgozókkal meg kell ismertetni a problémát, meg kell magyarázni, milyen adót" is fizetni kell, meg kell mondani, hogy egy esztergapadon például egy év alatt (ez a szám üzemenként változó lehet) kb. 90 000 korona értéket teremthetnek. Milyen veszteséget jelent, ha egy ilyen gép nem dolgozik, azt mindenki kiszámíthatja. Ha mindezt megmagyarázzuk a dolgozóknak, minden bizonnyal megszületnek a javaslatok, hogyan lehetne megszüntetni ezt a helyzetet, hogyan lehetne növelni más részlegeken a termelést, hogy a drága gépek teljes kapacitással dolgozhassanak. (v.-) A néprajzkutatók tollából sok méltató írás'jelent meg a nyitrai járási Menyhe község életéről. így hát ismeretes, hogy a falu laikói híven őrzik a hagyományokat, régi szokásaikat és még ma is ragaszkodnak népviseletükhöz. Ebből ered talán, hogy a regihez való ragaszkodás gazdasági helyzetükben is megnyilvánul. A szövetkezeti gazdálkodás gondolata még nem honosodott meg a faluban. Lehet, hogy azért van ez így, mert a közs

6" „messzire" — 15 kilométerre — fekszik a járási székhelytől s nem kapta meg a kellő segítséget az új, magasabb fokú termelés megszervezéséhez. A másik oldalon azonban tapasztalhatjuk, hogy a községet csupa jól gaizdálkodó, neves szövetkezetek veszik körül, ahol a közös termelésbe tömörült kis- és középparasztok életviszonyai sckkal kedvezőbbek a menyheiekénél. Vicsápapátin például olyan közös gazdálkodás fejlődött ki, amelyben jól érzik magukat az EFSZ tagjai, mert elvégzett munkájuk gazdag anyagi jutalmazásban is megnyilvánul. Alsólefánt, Béd új szövetkezetében hasonlóképpen jól jövedelmező a szövetkezeti gazdálkodás, tapasztalataikból a menyhei dolgozó parasztok is igen sokat meríthetnének. Ennek elleniére eddig még nem jött létre az EFSZ Menyhe községben. Természetesen a szövetkezeti gondolat iránti tartózkedást nem lehet egyszerűen a falu kis- és középparasztjainak rovására írni. Hiszen a kezdeményezésrek a helyi nemzeti bizottságtól kellene kiindulnia, ahol a választott szerveknek jó példával, meggyőzéssel kellene utat mutatni a szövetkezet megszervezésében. Ezt a felaidatukat, tömegszervező-nevelő munkájukat aizonban a HNB tagjai elhanyagolják. A faluban tett látogatásunk alkalmával sok érdekes adatot gyűjtöttünk össze. Liszy Gyula középparaszt például megjegyezte, hogy jó így nekik, egyelőre nem látják szükségét a szövetkezet megalakításának. Arra hivatkozott, hogy a termelés elég magas , szinten mozog az egyénileg gazdálkodók gazdaságaiban is. Ez igaz, de nem minden gazdálkodó mondhatja ezt. Potuska Márton, Rác József és még jó néhányan példás gazdálkodók, akik álllmpolgári kötelességeiket is az elsők között teljesítik a faluban. Urbán Félix azonban nem tud lépést tartani a termeléssel. mert a folyó év begyűjtési tervét sem teljesítette, sőt a múlt évekről is több mázsa terménnyel, sertéshússal tartozik. Ugyanígy sorolhatnánk tovább Fülöp Sándor, Kovács József, Fülöp Géza és a többi Megjavul a gépjárműtulajdonosok kiszolgálása Üj, nagyszabású gépkocsiszolgálat épül a bratislavai Vajnory úton • Jj szakbrosúra gépjárműtulajdonosok részére A Chema VIII. n. v. Bratislavában, amely a gépjármüveket és egyéb gépeket olajjal és hajtóanyaggal látja el, élénk tevékenységet fejt ki annak érdekében, hogy az automobilisták és motoristák az eddiginél szakszerűbben legyenek kiszolgálva. E cél elérése érdekében személyzetét rendszeresen és szakszerűen oktatja, hogy ezek feladatukat jól végezhessék el és a gépkocsivezetőknek szükség esetén szakszerű tanáccsal is szolgálhassanak. Benzin- és olajtöltő-állomásait ezért a jövőben rendszeresen ellenőrizni fogja. A Chema n. v. továbbá tervbe vette, hogy 1958-ban Bratislavában a Vajnory úton nagyszabású és korszerű javitöállomást épit, ami kétségtelenül hozzá fog járulni az automobilizmus fejlődéshez. Az új javítóállomáson, amely 200 négyzetméteres területen épül, korszerű gépek segítségével fogják végezni a kocsimosást, konzerválást és kenést. A vállalat kenéstechnikai osztálya azonkívül egy újabb szakbrosúrát szerkesztett és azt rövidesen ki fogja adni. Az új szakfüzet az egyes olajok és hajtóanyagok használatáról ad utasítást. A füzet az automobilistát mindenekelőtt a helyes és idejében való olajcsere felől tájékoztatja, ami a gép zavartalan működése szempontjából rendkívül fontos. Figyelembe véve még azon körülményt is, hogy a legújabb motorjaink nagyobb oktánszámú benzint igényelnek, a Chema azon fáradozik, hogy motorosaink e jogosult kívánsága is teljesüljön. (K) elmaradozó esetét, melyek lerontják a falu jó hírnevét. Mindezek mellett a falu hátramarad az adók és a nemzeti biztosítási járulékok fizetésében is. Az adókon 11 ezer koronán felül, a nemzeti biztosításon 164 ezer koronát meghaladó összeggel tartozik az államnak. Ha tehát jól jövedelmez a magángazdálkodás, miért maradnak el egyesek kötelezettségeik teljesítésében ? Ez a jelenség egyébként nagymértékben terheli a helyi nemzeti bizottság tagjait is, akik főként az utóbbi időben elhanyagolták választókörzetüket s nem állnak szoros kapcsolatban a lakossággal. Pedig a nemzeti bizottság irodájában szépen elkészítették a munkatervet, meg- * szervezték az állandó bizottságokat, a tanács tagjai mellé aktivistákat jelöltek ki — persze mindezt csak papíron, adminisztratív módon végezték el Ügy látszik, a HNB tanácsa nem is tartja szükségesnek a HNB többi tagjainak bevonását a nemzeti bizottsáq munkájába. Esetenként csupán az állat- és egyéb összeírások alkalmával bízzák meq a HNB tagjait munkával, ami éíppen nem az ő kötelesséqük lenne, a község vezetésének kérdéseivel pedig, ami viszont az egész HNB feladata lenne, úgyszólván esalk a titkár és az elnök, meg Kiss András adminisztratív munkaerő foglalkozik. Kulturális vonatkozásban is van elég behoznivaló a faluban. A közelmúltban több mint 160 ezer korona értéket meghaladó új kultúrház épült, mely a falu egyik büszkesége. Sajnos, nem használják ki eléggé kultúrmegnyilvánuláisok, népgyűlések és egyfb közérdekű előadások rendezésévé. Más helyeken igen örülnének, ha olyan kultúrházuk lenne, mint a menyheieknek, melyet sokrétűen, hasznosan ki tudnának használni a népművelés fejlesztésére. A falu lakossága több ezer órát dolgozott le társadalmi munkával, míg a kultúrház felépült s ezért joggal várja kultúrszomjának kielégítését. Most, hoqy az őszi munkák befejeződnek, a 'hosszú téli esték igen jó alkalmat nyújtanak a HNB-nak arra, hogy a népművelés és a többi ágazat terén mutatkozó hiányosságokat felszámolja. Van miről beszélni a téli hónapok alatt, amihez a párt levele igen jó alapul szolgál. Ha a levélben foglalt célkitűzéseket megismeri a lakosság, minden bizonnyal megváltoztatja eddigi véleményét a szövetkezeti gazdálkodásról. Dehát miről is van szó a párt levélében, amely a falu gazdasági helyzetét is oly közelről érinti? Pártunk Központi Bizottsága javasolja dolqozó parasztjainknak, hogy elsősorban saját bevételeik fokozása és az egész ország népe érdekében lényegesen fokozzuk a mezőqazdasági termelést, használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket, hogy az életszínvonal tovább növekedhessék. Menyhei viszonylatban ez annyit jelent, ho"v a meglevő 345 hektár szántóföldet további hektárokkal kell kiszélesíteni, ahol gabonát, takarmányt, de főleg igen jól jövedelmező fűszerpaprikát lehetne termelni. Iqy sorjában vehetjük ezt a többi gabonaneműből §s az állattenyésztésből, melynek igen jó hagyományai vannak; szép, formástestű lovaikról, jól tejelő teheneikről már a múltban is messze könyéken híresek voltak a menyhei gazdák. A párt tehát azt javasolja, hogy a hagyományokhoz híven, felhasználva a korszerű gépesítés adta lehetőséqeket Menyhén is viráqzóbb, gondtalanabb élet honosodjon meg. S hogy ez miképpen valósul meq, azt a helyi viszonyok, a HNB tagjainak jó munkája mutatja majd ímeg. Szombath Ambrus. tJJ SZO 1 ti 1957. november 27. /