Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-24 / 326. szám, vasárnap

Andrej Plávka: TIZ E V Kell, hogy a múltba mostan hívjalak, hogy rádöbbenj, az idő mint szalag, ki minden egyes évnek súlyát érzed s megérted, hogy a napok mennyit érnek, tudod, melyik hozott eredményt, hasznot és melyik volt elherdált, elszalasztott, mind mennyi vággyal, harccal volt tele s napfénye volt vagy dermesztő szele. Gondoljál most az elmúlt évekre, hadd hasson rád, terveid érlelje, hadd ösztönözzön tettre, munkára, hogy érezd, egy nap sem veszhet kárba. Térjél velem a múltba vissza most, ne mondd, az élet elszáll rohamost, hisz jól tudod, rémségek között töltött percek mily hosszúk, amikor süvöltött a lövedék és kezded elfeledni, hogy mit jelent ölelni és szeretni, karod lehullott s még arra is fáradt voltál, hogy válaszod megtaláljad. Az élet hosszú nagyon kínok közt, ha nem ismersz mást, csak nyomort és könnyt, rabszolgaélet: a legesleghosszabb, és hitvány báb, ki tűri szótlanul csak. Ezért a múltba mostan visszaszálljál, emlékezz zord időkre, mikor már-már úgy éreztük, örök a rémület, nem szűnnek meg többé a sortüzek, arra, milyen volt a találkozásod a vaddal, kinek foga reád vásott, kiben nem volt irgalom egy csipetnyi, ki falvainkra készült üszköt vetni, dermedten hogyan nézted csak a hóhért. míg fegyvert fogtál igazságért, jogért. És íme már tizedik tavasz hívja azokat, akik nem hullottak sírba, akiket most is vidít a madárdal, akiknek élte tele napsugárral, kiket ölelnek derütosztó fények s feledik már poklát néha az éjnek. Mik szíved nyomták, a fájdalmakat mind elmosta tisztító áradat, és az, akit olyan nagyon szerettél, ki hozzád vissza soha többé nem tér, ki szilárdan állt, akármi is történt és értünk halt, felettünk ott ált őrként, ő borzolja virágait a rétnek, és őt hallhatod dalában a szélnek. Hallgasd, mit suttog a Vág s a Garam, simulj a földhöz — jó illata van, alkonyatkor ballagj ki a mezőre: mintha a béke lágy dalokat szőne és elhelyezné a szívünk mélyére, hogy úgy érezzük, nagyon szép az élet. S a csendben ott mintha feléd haladna egy hosszú-hosszú utat megjárt katona, ki füstön, tűzön át idejött hozzánk, hogy szabadon lélegezzen az ország. • Í mintha itt lenne, mintha épp most szólna, s mintha most lenne, hogy téged megváltott, — Zdravsztvujtye — mondja, emlékszel jól a szóra, köszönd meg ismét édes szabadságod. És e tíz évről, mely már nem mostoha, történjék bármi, ne feledkezz soha! (1955.) Fordította: Ftigedi Elek Szülők és tanítók Tornaiján jérva, több helyen érdeklődtem a magyar tannyelvű tizenegyéves iskola munkájáról. — Milyenek a diákok tanulmViyi eredményei, milyen kapcsolatot tartanak a tanítók a szülőkkel stb., stb. — A tanulmányi eredmények — kaptam többfelöl a választ — kielégítők. A tanítók és szülök közötti kapcsolat is jó. A tanulók? Ügy tanulnak itt is, mint másutt. Egyesek jobban, mások kevésbé ... Sajnálom, hogy estébe hajlik az idő és lem hallgathatok végig egy-két tanórát. >e azétt mégis — hátha szerencsém lesz - felkeresem az iskolát. Szerencsém volt. A tanítók havi pedaőgiai értekezlete kezdetén toppantam az skolába. Vendégként így végighallgathatam több mint kétórás megbeszélésüket, melyben bizony sok szó esett mifid az skolán belüli, mind az iskolán kívüli mun:áról. Az értekezlet elején Dombi Margit „A taiítók politikai és ideológiai nevelése" címnél tartott előadást. Előadásának csak fly részét ragadjuk ki, amiről már az skolán kívül is érdeklődtünk, s amely ha Italános is, kifejezi azokat a gondolatont, amelyekért az iskolába látogattunk. — A tanító világnézete, viselkedése, létmódja, magatartása befolyást gyakorol anitványalra, sőt bátran állíthatjuk: a taítő, akinek nagy a tekintélye, egyesekre lyan erős hatfist gyakorol, hogy nyomai gész életükben megmaradnak. Ezért fonos: a tanító állandóan figyelje önmagát, udva, hogy nincs senki, akinek viselkcdée, működése erősebb ellenőrzés alatt álana, mint az övé. A tanító kapcsolatot tart fenn tanítányai szüleivel, pedagógiai tanácsokkal ltja el őket, s így befolyást gyakorol' a yermekek családi nevelésére is. A tanító zoros kapcsolata tanítványai szüleivel je?n tősen megkönnyíti oktató-nevelő muná ját. Ennyit az utunk célját is kifejező elödásból. Hogy a Tornaijai Magyar Tanyelvü Tizenegyéves Iskolában mi a helyet e téren a gyakorlatban, erről Balázs éza iskolaigazgató szavaival felelünk: — Iskolánkban több mint 500 diák tanul, anítók 23-an vagyunk. Munkánk nem önnyü, főleg a helyiséghiány miatt. Ninsen szertárunk, a tornateremből is oszályokat csináltunk. Nehézségeink tehát annak. Munkánk során azonban mindent íegteszünk, hogy iskolánk színvonalát a ihetö legmagasabbra emeljük. — Ami tanítóink magatartását illeti, erről is csak elismeréssel szólhatok. Legtöbbjük munkás származású, szocialista tanító, akik a mai rendszerben lettek tanítókká. Szakképzettségüket állandóan tökéletesítik. Akinek nincs meg a képesítése arra a fokra, amelyen tanít, távtanulóként folytatja tanulmányait. Tantestületünk jó és erős kollektívát képez. Tanítóink magatartása mind tanítványaik, mind kollegáik iránt kifogástalan. — S a tanítók és szülők közötti kapcsolat? — Szintén jő. — Miben mutatkozik ez meg? — Főként abban, hogy a szülői értekezletek iránt mindig nagy az érdeklődés és úgyszólván százszázalékos rajta a részvétel. — A szülői értekezleteken kívül még milyen kapcsolatot tartanak tanítványaik szüleivel? — A tanító feladatai közé tartozik, hogy iskolai munkáján kívül, a lakosság körében társadalmi munkát is végezzen. Ebből mi is kivesszük részünket. Szervezni, agitálni járunk, részt veszünk különféle gyűléseken és rendezvényeken. Ezeken mindig beszélgetünk tanítványaink szüleivel. — A szülök mivel nyújtanak segítséget munkájukhoz? — Főként azzal, hogy részt vesznek a szülői értekezleteken, meghallgatják a tanítók tanácsait és maguk is ellenőrzik gyermekeik házi feladatainak teljesítését. Segítségünkre vannak a szülök azzal is, hogy elmondják gyermekeik otthoni viselkedését, milyen környezetben élnek, kik a barátjaik stb. A szülők így sokban segítségünkre vannak, hogy gyermekeikből olyan embereket neveljünk, akik a szülők és tanítók büszkeségévé válnak. A Tornaijai Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Iskolában tehát jó a tanítók és szülők közötti kapcsolat. Ennek a kapcsolatnak máris szép eredményei mutatkoznak. Itt van például a tanulók általános tanulmányi eredménye, az órákról igazolatlanul távolmaradók egyre psökkenö száma, a tanulók jó magaviselete stb., stb. Mind olyan eredmények, amelyek a tanítók és szülök közötti jó kapcsolatnak is köszönhetők. S a szülök és tanítók közötti kapcsolatot tovább mélyítik. így remélhető: a tanítók nevelömunkáia a jövőben az eddiginél is eredményesebb l=sz Balá

Ts Béla. J1 4:5 A kongresszus első ülését a duma Sándor-termében tartották, s már az első szavazás megmutatta, hogy a küldötteknek több mint fele a baloldali eszerekhez tartozik; a bolsevikok csupán a szavazatok ötödrészét kapták, a konzervatív eszerek egy negyedét, a többieket pedig csupán az kapcsolta össze, hogy ellenzékben voltak az Avkszentyev, Csajkovszkij és Pesehonov vezette régi Központi Végrehajtó Bizottsággal szemben ... A hatalmas terem zsúfolásig megtelt, és rettenetes hangzavar uralkodott; a küldötteket a konok, ádáz elkeseredettség gyűlölködő csoportokra osztotta. A jobboldalon néhány tiszt ült, meg patriarkális, idősebb, szakállas, jómódú parasztok. A középen néhány paraszt, altisztek és elvétve katonák, a baloldalon csaknem csupa közkatona — a fiatalabb generáció, amely részt vett a háborúban ... A karzat tömve volt munkásokkal, akik Oroszországban még emlékeznek paraszti származásukra ... A szovjetek régi Központi Végrehajtó Bizottságával ellentétben, a Parasztszovjetek Végrehajtó Bizottsága az ülés megnyitásakor kijelentette, hogy nem ismeri el a kongresszust hivatalos kongresszusnak, mert az december 13-ra van kitűzve. A szónak tapsok és dühös közbeszólások viharában kijelentette, hogy ez csak „rendkívüli konferencia"... De a „rendkívüli konferencia" hamarosan megmutatta, hogyan vélekedik a Végrehajtó Bizottságról, amikor a kongresszus elnökének Maria Szpiridonovát, a baloldali eszerek vezetőjét választotta meg. Az első napokban heves vita folyt arról, hogy a járási szovjetek képviselői is részt vehetnek-e a kongresszuson a kerületi szovjetek küldöttei mellett, és — akárcsak a munkás- és katonaküldöttek szov.fe tjeinek kongresszusán — a túlnyomó többség a legszélesebb körű képviselet mellett foglalt állást. Erre a régi Végrehajtó Bizottság elhagyta a termet... Szinte az első percben nyilvánvaló volt, hogy a küldöttek nagy része ellenséges magatartást tanúsít a népbiztosok kormányával szemben. Zinoiyevet, -aki a bolsevikok nevében akart felszólalni, nem is engedték szóhoz jutni, és amikor nagy derültség közepette leszállt a szószékről, ilyen megjegyzések hangzottak el: „Ilyen egy népbiztos, aki bent van a pácban!" „Mi, baloldali eszerek — harsogta Nazarjov, egy kerületi küldött —, nem vagyunk hajlandók elismerni ezt az ún. munkás- és parasztkormányt, amig a parasztok nincsenek benne képviselve. Jelenleg a kormány csak a munkások diktatúrája... Követeljük olyan új kormány megalakítását, amely az egész demokráciát képviseli!" A reakciós küldöttek ügyesen szították ezt az ellenséges hangulatot. Azt állították, a bolsevikok tiltakozására fittyet hányva, hogy a Népbiztosok Tanácsának eltökélt szándéka, hogy vagy kezébe ragadja a kongreszszus vezetését, vagy fegyverrel szétkergeti. A parasztok között erre a bejelentésre szinte orkánszerűen tört ki a düh és felháborodás ... Harmadnap hirtelen megjelent az emelvényen Lenin. Tíz percig őrjöngött a terem. „Le vele!" — ordítozták. „Nem hallgatjuk meg a népbiztosaitokat! Nem ismerjük el a kormányotokat!" Lenin nyugodtan állt, kezével az asztal szélébe kapaszkodva, s kis szemével figyelmesen nézegette a zúgó tömeget. Végül, a jobboldal kivételével, a terem némileg lecsendesedett. „Nem mint a Népbiztosok, Tanácsának a tagja jöttem ide, hanem mint a bolsevik párt hivatalos kongresszusi küldötte," És felemelte megbízólevelét, hogy mindenki lássa. Majd ugyanolyan nyugodt hangon folytatta: „Senki sem tagadhatja azonban, hogy Oroszország jelenlegi kormányát a bolsevikok alakították meg — itt egy kis szünetet kellett tartania —, s ilyenformán teljesen mindegy..." Itt a .jobboldal fülsiketítő kiáltozásba kezdett, de a „centrum" és a baloldal hallani akarták Lenint, és csendet követeltek. Lenin érvelése egyszerű volt. „Mondjátok meg őszintén ti, parasztok, kiknek adtuk át a földesurak földjét? És most ti meg akarjátok gátolni, hogy a munkások kezükbe vegyék az ipar ellenőrzését? Itt osztályharc folyik. A földesurak természetszerűleg szembeszállnak a parasztokkal, a gyárosok pedig a munkásokkal. Azt akarjátok, hogy a proletariátus két táborra szakadjon? Kiknek az oldalán lesztek? Mi, bolsevikok, a proletariátus pártja vagyunk, a paraszt proletariátusé éppúgy, mint az Ipari proletariátusé. Mi, bolsevikok, a szovjetek védelmezői vagyunk, a parasztszovjeteké éppúgy, mint a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeié. Ez a kormány szovjet kormány. Mi nemcsak a parasztszovjeteket hívtuk meg a kormányba, hanem a baloldali eszereket is felszólítottuk, hogv lépjenek be a Népbiztosok Tanácsába... A szovjetek a lehető legtökéletesebb képviselői a népnek — a gyárak meg a bányák dolgozóinak és a mezőgazdasági dolgozóknak. Aki a szovjetek ellen tör. az antidemokratikus és ellenforradalmi cselekedetet hajt végre. És itt figyelmeztetem önöket, jobboldali eszer elvtársak — és önöket is, kadet uraim —, ha az Alkotmányozó Gyűlés megkísérli a szovjetek szétzúzását, akkor ezt meg fogjuk tudni akadályozni!" November 25-én délután megérkezett Mogiljovból — a Parasztszovjetek Végrehajtó Bizottsága sürgető hívására — Csernov. Ezt az embert, akit csak két hónappal ezelőtt is szélsőséges forradalmárnak tartottak, és aki a parasztok körében igen népszerű volt, most azért hívták, hogy a kongresszus veszélyes balratolódását ellensúlyozza. Csernovot megérkezésekor letartóztatták és elvitték a Szmolnijba, ahol rövid beszélgetés után szabadon engedték. Első dolga az volt, hogy keserű szemrehányásokkal illette a VB-t, amiért visszavonult a kongresszusról. A VB hajlandó volt a visszatérésre. Amikor Csemov belépett a terembe, a többség nagy tapssal üdvözölte, a bolsevikok pedig gúnyos kiáltásokkal fogadták. „Elvtársak! Nem voltam Petrográdban. A 12. hadsereg konferenciáján vettem részt, ahol azt a kérdést tárgyaltuk meg, hogy egybe kell hívni a nyugat; arcvonal seregei parasztküldötteinek konferenciáját és az itteni felkelésről elég kevéssé vagyok tájékoztatva ..." Zinovjev felugrott:. „Igen — kiáltotta —, ön távol volt — néhány percig!" Szörnyű vihar. Dühös kiáltások: „Le a bolsevikokkal!" „Az a vád — folytatta Csemov —, hogy én támogattam azt a tervet, hogy a csapatok Petrográd ellen vonuljanak, légből kapott hazugság. Kitől származik ez a vád? Jelöljék meg a forrást!" Zinovjev: „Az „Izvesztyija" meg a „Gyelo Naroda" — az ön tulajdon lapja a forrás!" Csernov széles arca, melyet hullámos haj és szürkés szakáll keretezett, pulykavörös lett a dühtől, de uralkodott magán, és folytatta beszédét. „Ismétlem, úgyszólván semmit sem tudok az itt történtekről, és sereget sem hoztam ide, ennek a seregnek a kivételével (a parasztküldöttek felé mutatott), amelynek jelenlétéért a leg nagyobb mértékben felelős vagyok. Derültség, helyeslés. „Megérkezésemkor elmentem a Szmolnijba. Ott senki sem emelt ellenem ilyen vádat... Rövid beszélgetés után távoztam, s a dolog el volt intézve. Álljanak elő a vádlók, és bizonyítsák vádjaikat!" Erre nagy vihar tört ki a teremben. A bolsevikok és a baloldali eszerek felugrálta, és öklüket rázva kiabáltak, a többiek meg igyekeztek őket túlkiabálni. „Ez szégyen, gyalázat, nem pedig ülés!" — kiáltotta Csernov és elhagyta a termet. Az ülést — a lármára és zűrzavarra való tekintettel — elnapolták ... Közben a VB jogi helyzete foglalkoztatta az embereket. A VB azzal, hogy a gyűlést „Rendkívüli Konferenciának" nyilvánította, meg akarta gátolni a VB újjáválasztását. De ez kétélű fegyvernek bizonyult; a baloldali eszereknek az volt a véleménye, hogy ha a kongresszusnak nincs befolyása a VB-re, akkor a VB-nek sincs beleszólása a kongresszus menetébe. November 25-én elfogadtak egy határozatot, s ez a VB jogkörét a „Rendkívüli Konferenciára" . ruházza, amelyen csak azoknak a VB-tagoknak van szavazati joguk, akiket megválasztottak küldötteknek ... Másnap, bár ezt a bolsevikok hevesen ellenezték, a határozatot módosították olyan értelemben, hogy a VB minden tagja szavazhat, függetlenül attól, hogy megválasztották-e most küldöttnek vagy sem. 27-én kezdődött az agrárkérdés vitája, amelynek során megmutatkozott a bolsevik és a baloldali eszer agrárprogram közti eltérés. Kolcsinszkij, a baloldali eszerek szónoka, kifejtette, hogyan alakult az agrárkérdés a forradalom alatt. Elmondotta, hogy az első parasztkongreszszu3 pontos és félreérthetetlen határozatot hozott arról, hogy a földbirtokokat azonnal át kell adni az agrárbizottsá.qoknak. De a forradalom vezetői és a kormány burzsoá . tagjai a kérdés megoldását el akarták halasztani az Alkotmányozó Gyűlés egybehívásáig ... A forradalom második szakasza, a „kompromisszum" szakasza Csernovnak a kormányba való belépésével kezdődött. A parasztok meg voltak győződve róla, hogy most már sor kerül az agrárkérdés gyakorlati megoldására, de jóllehet az első parasztkongresszus erre vonatkozólag kategorikus döntést hozott, a VB reakciós és békitgető tagjai minden akciót meggátoltak. Ez a politika oda vezetett, hogy a falun számos helyen zavargások törtek ki, amelyek a parasztság jogos türelmetlenségét és forrongó hangulatát jelezték. A parasztok megértették a forradalom lényegét, s igyekeztek a szavakat tettre változtatni... „A legutóbbi események — mondotta a szónok — azt mutatják, hogy nem valami kis zendüiésről, vagy egy „bolsevik kalandról" van szó, hanem ellenkezőleg, igazi népfelkelésről, amelyet az egész ország rokonszenve kísér.. t A bolsevikok az agrárkérdésben általában korrekt magatartást tanúsítottak, de amikor a parasztokat erőszakos földfoglalásokra ösztönözték, súlyos hibát követtek el... A bolsevikok már az első napokban kijelentették, Ijogy a parasztok „forradalmi tömegakciókk»l" vegyék át a földet. Ez pedig nem más, mint anarchia; a földet szervezett módon kell átvenni... A bolsevikok számára fontos volt, hogy a forradalom problémái a lehető leggyorsabban megoldódjanak — de az nem érdekelte őket, miként oldódnak meg ezek a problémák... A szovjetkongresszusnak a földről szóló dekrétuma lényegében azonos az első parasztkongresszus döntéseivel. Miért nem követte hát az új kormány azt a taktikát, melyet ez a kongresszus megjelölt? Mert a Népbiztosok Tanácsa siettetni akarta az agrárkérdés elintézését, hogy már kész helyzet elé álütsa az Alkotmányozó Gyűlést... De a kormány látta azt is, hogy gyakorlati intézkedésekre van szükség, ezért nem soká törte a fejét, hanem átvette az agrárbizottságok számára készült „szabályzatot", s ezzel különös helyzetet teremtett; a Népbiztosok Tanácsa ugyanis eltörölte a föld magántulajdonát, az agrárbizottságok által készített „szabályzat" viszont a magántulajdonon alapul... Mindamellett ebből semmi hiba nem származott, mert az agrárbizottságok nem törődnek a szóvjet dekrétumokkal, hanem saját gyakorlati döntéseiket hajtják végre — azokat a döntéseket, amelyek a parasztok túlnyomó többségének az akaratét fejezik ki... Ezek az agrárbizottságok nem kísérlik meg az agrárkérdésnek törvényhozás útján való megoldását, ami csakis az Alkotmányozó Gyűlés feladata lehet... De vajon az Alkotmányozó Gyűlés tudomásul veszi-e majd a parasztok akaratát? Erre nincsen semmi biztosítékunk... De azt tudjuk, hogy a parasztok forradalmi tüze fellángolt, és az Alkotmányozó Gyűlés kénytelen lesz az agrárkérdést úgy rendezni, ahogy azt a parasztok akarják... Az Alkotmányozó Gyűlés nem mer majd szembeszállni a népakarattal..." Kolcsinszkij után Lenin szólalt fel, és most nagy figyelemmel hallgatták. „Mi most nemcsak az agrárkérdést akarjuk megoldani, hanem a szociális forradalom kérdését is, nemcsak itt Oroszországban, hanem az egész világon. Az agrárkérdés nem oldható meg a szociális forradalom többi problémájától függetlenül... A nagybirtokok elkobzása például nemcsak az orosz földbirtokosok ellenállását fogja kiváltani, hanem a külföldi tőkéét is, amellyel a nagybirtokosok a bankok útján szoros kapcsolatban vannak... Oroszországban a nagybirtok a legszörnyűbb elnyomás alapja, és a földnek a parasztok által történő elkobzása a forradalom legjelentősebb lépése. De ez nem választható el más lépésektől, s a forradalom egyes állomásai ezt világosan megmutatták. Az első állomás az autokrácia szétzúzása, valamint az ipari tőkések és a nagybirtokosok hatalmának szétzúzása volt, akiknek az érdekei szorosan összefonódtak. A második állomás a szovjetek megerősödése és a burzsoáziával való politikai kompromisszum volt. f Folytat fak) O

J SZO 5 ti 1957. november 29.