Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-23 / 325. szám, szombat

Az új lakástörvény a gyakorlatban A Helyi Gazdálkodás Megbízotti Hivatala sajtószolgálatának kiadásában e napokban szlovák nyelvű kézikönyv jelent meg, mely magában foglalja a lakásgazdálkodásról szóló 67/1950. számú törvény teljes szövegét, a Helyi Gazdálkodás Minisztériumának rávonatkozó végrehajtási utasítását s a Pénzügyminisztériumnak a lakások után fizetendő helyi illetékekről szóló 112/1957 számú hirdetményét. A kézikönyv ezenkívül számos gyakorlati példát hoz fel arról, miképpen intézkedtek a különböző fokú nemzeti bizottságok konkrét esetekben. AZ ÚJ LAKÁSTÖRVÉNYRŐL már többször volt szó lapunk hasábjain, olvasóink helyes tájékoztatása céljából mégis szükségesnek tartjuk, hogy a fenti rendelkezések közérdekű részeit közöljük, illetve megismételjük, Az új törvény abból az elvbél indul ki, hogy a dolgozók megfelelő és egészséges lakásáról váló gondoskodás a népi demoratikus állam elsőrendű feladatát képezi s ezért a nemzeti bizottságok kötelessége egyebek között az is, hogy a lakásokat igazságosan osszák el a dolgozók között, ' engedélyezzék a lakások cseréjét, az albérletet, elrendeljék a lakások kiürítését, más célokra való felhasználását stb. A helyi nemzeti bizottságok pontos nyilvántartást vezetnek a lakásnélküli vagy más okból lakást igénylő személyekről'. Az 5000 lakosnál nagyobb helységekben s a járási székhelyeken e nyilvántartásba csak olyan személyek vehetők fel, kiknek a községben állandó foglalkozásuk van. A szocialista szektor üzemi lakásokkal rendelkező szervezetei maguk tartják nyilván a helyben dolgozó lakást igénylő alkalmazottaikat. A hivatásos katonákat s a Belügyminisztérium civil alkalmazottait a katonai parancsnokok, a lakásszövetkezetek tagjait e szövetkezetek tartják nyilván. A nyilvántartás alapján a HNB végrehajtó közege a lakásigénylökről sorrendi jegyzéket készít s ebben az igénylők által végzett munka jelentősége szerint állapítja meg a sorrendet. A szocialista szektor szervezetei, a katonai parancsnokság s a lakásszövetkezetek is elkészítik a sorrendi jegyzéket; ezeket, valamint az ezen lakásokra vonatkozó lakáskiutalásokat a HNB végrehajtó szervének jóvá kell hagynia. A nyilvántartások és a sorrendi jegyzékek nyilvánosak, bárki által megtekinthetők! A BÉRLETI VISZONY a iakáskiutalo végzéssel veszi kezdetét. Ha a háztulajdonos és a bérlő között nem jön létre megállapodás, a lakbér magasságát a JNB végrehajtó közege állapltja meg. Ha a bérlő a bérleti viszony kezdetét követő 15 napon belül a lakásba nem költözik be vagy nem kezdi meg rendbehozását, a lakás más igénylőnek, utalható ki. A HNB végrehajtó közegének lakáskiutalási joga nem terjed ki: 1. a családi házban lévő lakásra, ha a tulajdonos bejelenti, hogy ö maga vagy nős (férjes) gyermeke költözik bele. 2. a katonai lakásokra, 3. a házmesteri lakásokra, 4. az 1957, január 1. után épített szövetkezeti házak lakásainak első bérletére. LAKÓHÁZNAK azt a házat kell tekinteni, melyben az összes helyiségek területének (beleszámítva a mellékhelyiségeket és a nem lakás célokra használt lakásokat s la-' kásrészeket is) legalább 2/3 része lakásokra esik. E területarány kiszámításánál nem jönnek tekintetbe azok a térségek, melyek a ház összes lakóinak s más sjemélyeknek is hozzáférhetők (pl. lépcsőházak), továbbá a közös mellékhelyiségek és melléktérségek) pl. közös mosókonyhák, száritóhelyiségek, pincék, padlások), valamint a földmüvelésre szolgáló helyiségek s az építőtelken álló egyéb épületek (pl. garázsok, mezőgazdasági épületek, kis műhelyek, fáskamrák, fészerek). CSALÁDI HÁZNAK azt a lakóházat kell tekinteni, melyben 1. az összes helyiségek területének legalább 2/3 részét lakások képezik, 2. a konyhán kívül legfeljebb öt lakóhelyiség van, 3. melyben ugyan ötnél több a lakóhelyiség, de összterületük nem haladja meg a 120 m

2-t. Mindkét esetben be kell számítani a lakás azon részeit is, melyek nem lakáscélokra szolgálnak. HÁZTULAJDONOS alatt nemzeti vagyon esetében azt a szervezetet értjük, mely a házat kezeli vagy tartósan használja, egyéb esetekben a ház tulajdonosát, haszonélvezőjét s nemzeti gondnokát is. CSALÁDTAGOK a férj (feleség), az egyenes ági rokonok s a testvérek. ' A HÁZTARTÁS TAGJAI a családtagokon s a vön (menyen) kívül a bérlővel egyéb rokoni vagy sógorsági kapcsolatban álló személyek, kiknek nincs lakásuk, a bérlővel együtt laknak s ő gondoskodik megélhetésükről, továbbá azok, akik fizetésért háztartási vagy egyéb munkákat végeznek (gazdaszony, ápolónő), valamint a bérlő élettársa, ha gyermekének anyja (atyja) vagy ha legalább három éve lakik vele közős háztartásban. Az albérlő nem tekinthető a háztartás tagjának akkor sem, ha ott étkezik. LAKÁS olyan helyiség vagy a helyiségek olyan csoportja, melynek az építészeti hivatal határozata szerint az a hivatása, hogy lakásul szolgáljon s e hivatását mint önáiló lakásegység tartósan teljesíteni képes. Önálló lakásegységet képez, a helyiség akkor is, ha hiányzanak a mellékhelyiségek vagy a konyha (pl. garzonszoba j. LAKÓHELYISÉG alatt olyan helyiséget kell érteni, mely közvetlen világítással és szellőztetési lehetőséggel, legalább 8 m

2 területtel, közvetlen vagy elegendő közvetett fűtési lehetőséggel rendelkezik s melynek elrendezése és felszerelése lakásra alkalmas. A helyiség akkor bir közvetlen világítással és szellőztetési lehetőséggel, ha ablakai vagy üvegajtaja közvetlenül (vagy erkélyen keresztül) szabad térségre nyílnak. A fenti feltételek mellett lakóhelyiségnek kell tekinteni . a 12 m

2-nél nagyobb konyhát és hallt is. A mellékhelyiségek (pl. előszobák, fürdőszobák) akkor sem lakóhelyiségek, ha a fenti feltételeknek megfelelnek. EGÉSZSÉGÜGYI SZEMPONTBÓL alkalmatlan az a lakás, melyet az építészeti hivatal a járási higiénikussal egyetértve technikai fogyatékosságai miatt lakáscélokra meg nem felelőnek minősít. Egészségügyi szempontból kifogásolható az a lakás, mely a bérlőnek vagy valamely családtagjának egészségi állapotára, súlyos testi vagy szellemi fogyatékosságára való tekintettel a járási higiénikus véleménye szerint egészségükre káros hatást gyakorol (pl. felvonó nélküli házban levő emeleti lakás szívbajos ember részére). Egészségügyi szempontból kifogásolható a túlzsúfolt lakás is, vagyis olyan lakás, melyben a háztartás egy tagjára nyolc m

2nél kisebb terület esik vagy melyben nem biztosítható külön lakóhelyiség a háztartás olyan tagjának, akinek a járási higiénikus véleménye szerint egéssségi állapotára való tekintettel arra feltétlen szüksége van. Lakáscseréhez és albérlethez minden esetben a HNB végrehajtó szervének engedélye szükséges. Nem tekinthető albérletnek, ha a bérlő családtagját vagy vejét (menyét) veszi magához. A LAKÁSKIÜRITÉSRE szóló utasítást a HNB végrehajtó szerve akkor adhatja ki, 1. ha a lakást egyáltalában nem vagy csak időnként használják, 2. ha a bérlő meghalt s nem maradtak utána a lakásban családtagok vagy olyan háztartásbeli személyek, kikről az elhúnyt gondoskodott, 3. ha a bérlőnek két lakása van, 4. ha a lakás túlméretezett, 5. ha a bérlő 3 hónapi lakbérrel vagy 6 hónapi lakásilletékkel tartozik, 6. ha a bérlőt vagy családtagját a házbeliekkel szemben elkövetett bűncselekmény vagy a társadalmi együttélés szabályai ellen elkövetett vétség miatt elítélték, 7. elvált házastársak egyikének kérelmére elrendelheti, hogy az egyik fél a közös lakásból kihurcolkodjék, 8. ha a lakás kiürítését a közérdek követeli meg, 9. ha a lakást az illető jogtalanul szerezte meg. PÓTLAKÁS KIUTALÁSA. A bérlőnek, családjának s azoknak a személyeknek, akik a családtagokon kivül a kiüritendő lakásban laknak, a HNB végrehajtó közege a kiürítésről szóló utasítással egyidejűleg pótlakást utal ki. TÚLMÉRETEZETT a lakás akkor, ha a lakóhelyiségek összterülete legalább kétszer akkora, mint az az összterület, melynek túllépése esetén a lakásért helyi illetéket kell fizetni vagy ha legalább annyival nagyobb ennél, amennyi e lakás két szobájának megfelel. BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG. A háztulajdonos és a bérlő köteles a HNB végrehajtó közegének bejelenteni mindazokat a tényeket, melyekre a lakástörvény végrehajtása céljából szüksége van, így elsősorban az üres, megüresedett, csak időnként használt, túlméretezett lakásokat, stb. A NAGYOBB LAKÖTERÜLETÜ LAKÁSOK UTÁN FIZETENDŐ HELYI ILLETÉK. Helyi illetéket olyan lakásért kell fizetni, melyben a lakóhelyiségek összterületéből a bérlőre s háztartásának minden egyes tagjára több mint 12 m

2 terület esik; ha a lakásban a bérlőn kívül annak legalább egy családtagja lakik, ehhez a területhez még 6 m

2-t hozzászámítunk. Ha a lakás csupán egy lakóhelyiségből áll s benne csak egy személy lakik, helyi illetéket akkor kell fizetni, ha e helyiség területe — hozzászámítva esetleg a közvetlen világítással és szellőztetési lehetőséggel bíró, nem lakott konyha területét is — túlhaladja a 20 m

2-t. Azokat a lakóhelyiségeket, melyeket nem lakás 'célokra használnak, az összterület kiszámításánál nem vesszük tekintetbe. Ha a lakásban két család lakik, a 6 m

2-t mindkét család abban az esetben számíthatja hozzá az összterülethez, ha mindkét társbérlővel legalább egy családtag lakik együtt. Á helyi illeték szempontjából a lakások száma három csoportra oszlanak. AZ I. CSOPORTBA TARTOZIK: a) építészetileg zárt lakás előszobával, konyhával, éléskamrával, fürdőszobával, vízöblítéses klozettel, központi vagy távfűtéssel, b) garzonszoba fürdőszobával, vízöblítéses klozettel és központi vagy távfűtéssel. A II. CSOPORTBA TARTOZIK: a) az I. csoport szerint felszerelt lakás, ha a mellékhelyiségek vagy egyes részeik két vagy több lakás részére közösek, b) építészetileg zárt lakás olyan felszereléssel, mint az I. csoportban, de központi vagy távfűtés nélkül, c)garzonszoba fürdőszobával és saját vízöblítéses klozettel, de központi vagy távfűtés nélkül. A III. CSOPftRTBA TARTOZIK: a) lakás előszobával, konyhával és vízöblítéses klozettel, ha a mellékhelyiségek vagy egyes részeik két vagy több lakás részére közösek, b) építészetileg zárt lakás előszobával, konyhával, vízöblítéses vagy vízöblítés nélküli klozettel, de fürdőszoba és központi vagy távfűtés nélkül.' A IV. CSOPORTBA azok a lakások tartoznak, melyeknek olyan a felszerelése, hogy az I.—III. csoportokba nem sorozhatók. E lakásokért helyi illetéket fizetni nem kell. A központi yagy távfűtéses lakás akkor is az I., illetve a II. csoportba tartozik, ha a felsorolt mellékhelyiségek egyes részei hiányoznak. A lakások csoportokba sorozásánál nem mérvadó, a háztulajdonos vagy a bérlő költségén létesültek-e a mellékhelyiségek. Építészetileg zárt az a lakás, mely fallal van elválasztva más lakásoktól és heA Szovjetunió technikai fejlődése Az 1957-es év, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyven éves jubeliumi éve, a technika fejlődésében sok olyan meglepetést hozott, mely a Szovjetunióban vette kezdetét. Az amerikai monopóliumoknak évek óta egyik keserű pirulát a másik után kell lenyelniök. A világ legelső atom-villanytelepe Moszkva közelében létesült, az első lökhajtásos személyszállító repülőgép szovjet repülőgépszerkesztők műve, de további új repülőgép-típusokat is bemutattak az idén a szovjet repülőnapon. Az első bevált interkontinentális ballisztikus rakétalövedék is szovjet gyártmány. Nem is szólva a két mesterséges hold kilövéséről, ami bombaként hatott Amerikában és lázba hozta az egész világ közvéleményét. Most helyezik üzembe a legnagyobb atomhajtású jégtörőt, amely nagyságban felülmúlja az amerikai jégtörőket. Ezek olyan tények, amelyeket a külföldi reakciós sajtó sem tud elhallgatni. Fontos azonban megemlíteni a technikai fejlődés mai fokát azokban a gazdaságilag fontos iparágakban, amelyek a szovjet ipar gerincét képezik. Az új szovjet technika alkalmazása egyúttal hatalmas előretörést jelent az egész világ technikai fejlődésében. A forradalom előtti Oroszországban az ötmillió tonna nyersvasat oly nagyolvasztókban gyártották, melyeket német, angol és francia mérnökök szerkesztettek. Ezek a kohók már 1917ben elavultaknak bizonyultak. Az 1957-ben tervezett 38 millió tonna nyersvasat már olyan kohókban olvasztják, melyeknek hőmérsékletét automatikusan szabályozzák, s magas nyomással dolgoznak. Az acélolvasztó kemencék oxigénnel dolgoznak és így 30—40 százalékkal növelik teljesítőképességüket. Különböző öntvényeket is gyártanak bennük, amelyek ezelőtt kizárólag villanykemencékben készültek. A fent említett technikai újításokat a Szovjetunió tapasztalatai alapján a vasipar egy részében bevezették az Egyesült Államokban is. Nagy jelentőségűek ezek az új módszerek, mert a szovjet nagyolvasztók kokszszükséglete csupán kétharmada az amerikai kohók fogyasztásának. Azonkívül amíg az USA-ban egy^onna nyersvas o'.vasztásához egy köbméter kemencetérre van szükség, a Szovjetunióban csupán 0,7 köbméterre. Hasonló jelentős találmányokról beszélhetünk a szovjet fémipar más ágazataiban is. így ma a szovjet finom hengerművekben a lemez az utolsó hengert 70 km-es óránkénti sebességgel hagyja el. A gépiparban pedig a Szovjetunióban szerkesztettek először szerszámgépeket fotorelékkel és már számtalan nagyüzemet rendeztek be ilyen szerszámgépekkel. A fotorelés gépeknél a sablont egy rajz ; helyettesíti, amelyet egyszerűen a gép elé helyeznek és fotografikus módszer segítségével komplikált darabokat is megdolgozhatnak. Ma a Szovjetunió szerszámgépekben nem szorul behozatalra, hanem maga exportál. 1956ban a szovjet ipar 121 300 szerszámgépet gyártott. A választék is egyre bővül. A forgácsoló-szerszámgépek mellett a forgácsmentes alakítógépek, öntőgépek is egyre fontosabb szerepet játszanak. Az automatizálást, a termelékenység ugrásszerű növelését szolgálják a célgépek és agregátgépek, melyeknek gyártása egyre fokozódik. Az automatizálás fokmérője a Szovjetunióban levő teljesen automatikus golyóscsapágy- és dugattyúgyárak, amelyeket mindeddig nem tudtak másutt túlszárnyalni. További világcsúcs-teljesítmény a szovjet turbofúró, melynek gyártási jogát mind az USA, mind Nyugat-Németország, valamint más országok megvásárolták a Szovjetuniótól. Ugyancsak a szívóbágerek 40 méteres szívömélységgel, a 300 megawattos turbinák, valamint különleges elektronikus számológépek és atomtechnikai berendezések, közöttük a világ legnagyobb szinchronhasotronja (atomgyorsítója) is szovjet gyártmány. Az utolsó 25 évben, amelybe a háború és az újjáépítés korszaka is tartozik, a szovjet ipar fejlődési üteme háromszorosan túlszárnyalta* az Egyesült Államok fejlődési ütemét. A többi tőkés országok, valamint az egész kapitalista világ fejlődését pedig lóhoszszal maga mögött hagyta. A háború után több mint 4600 új géptípus és gyári berendezés termelését vezették be és az év első felében újabb 100 géptípus sorozatgyártását kezdték meg. Ebben a számban csupán a legfontosabb berendezések foglaltatnak. Ezenkívül az újítók és észszerűsítők mozgalma ma már igazi tömegmozgalom a Szovjetunióban, melynek segítségével minden iparágazatban tökéletesítik a termelést. A szocialista társadalomban a dolgozók érdekelve vannak gyáraik fejlődésében, mellyel államukat is egyre erősítik. 1957 első félévében 800 ezer feltaláló és észszerúsítő több mint egymillió találmányt és újítási javaslatot nyújtott be, ugyanakkor 700 ezer találmányt és javaslatot valósítottak meg az ipari termelésben. A tervszerű kutató- és fejlesztőmunka, valamint a legkorszerűbb technika alkalmazása volt az a hatalmas lendítőerő, mellyel az ötödik ötéves tervben ilyen mértékben sikerült fokozni a munkatermelékenységet. A nyerstermelés növekedéséből 68 százalék esik a munkatermelékenység növelésére. A nyerstermelés az 1951— 1956. években a Szovjetunióban évente 7,6 százalékkal növekedett, míg az USA-ban csak 3 százalékkal. Emellett tekintetbe kell venni, hogy közös munkájának gyümölcse. Ebben az esetben az a fontos, hogyan szervezhető meg ezeknek a szakembereknek kollektív együttműködése. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy az ilyen kollektív égyüttműködés a szocializmusban sokkal jobban megszervezhető, mint a kapitalista feltételek közepette. A szocialista tulajdon, a tervszerű tudományos munka képezik éppen azt az alapot, amelyen a kollektív munka fejleszthető. A kapitalizmusban a természettudósok és technikusok a nagy konszernekben a kapitalista verseny feltételei között dolgoznak, ahol távlati kutató-, vagy kísérleti munkák nehezen valósíthatók meg. Sokszor pedig ezek a tudósok kettős munkát is végeznek, mert egyik sem tud a másik munkájáról. A szocializmus fölénye azonban mindenekelőtt az ember helyzetétől függ. A szovjet tudósok és mérnökök, a munkások és alkalmazottak ezeket a munkateljesítményeket nem mint bérmunkások, hanem mint a kizsákmányolásból és elnyomásból felszabadított emberek végzik, akik a dolgozók érdekében munkálkodnak. Biztosra vehető, hogy például Little Rockban és másutt azok a néger gyerekek, akik most puszta létükért és azért harcolnak, hogy iskolába járhassanak, nem fognak valami nagy lelkesedéssel harcolni a tőkés rendért. a második világháború a Szovjetunióban az egész ipari fejlődést legalább Ezen eszmefuttatás révén még egy két ötéves tervvel visszavetette, ami I döntő kérdéshez jutunk. A munkások azt jelenti, hogy háború nélkül a Szovjetunió a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Államokat az egy fejre eső termelés tekintetében is már 1960-ig általában utolérte, sőt egyes ipari ágazatokban túlhaladta volna. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amíg a Szovjetunió a második világháborúban 700 milliárd rubel kárt szenvedett, az USA területén nem volt háború, sőt a háborún sokat keresett. A fenti tények, valamint az utolsó hetek óriási technikai és tudományos sikerei mind jobban bizonyítják a szocializmus verhetetlen fölényét. Elsősorban azért, mert a szocialista társadalomban jobb feltételek adódnak a tudomány és technika fejlődésére, mint a kapitalista társadalomban. Azáltal, hofly a gyárak és egyéb üzemek a társadalom tulajdonát képezik, a szocialista államnak, azaz a társadalomnak az összes bevételek és nyereségek rendelkezésére állanak. Ezáltal jobban elősegítheti a tehetséges emberek tudományos kiképzését és a tudományok folytonos és tervszerű fejlesztését. A kapitalista országokban a tőkés magántulajdon feltételei között, a monopóliumok uralkodása mellett a tudomány és a technika ilyen széleskörű, előretekintő, tervszerű fejlesztése lehetetlen. A monopóliumok a tudományos kutatást saját profitérdekeiknek rendelik alá, ami nagyon akadályozza a távlati, a szisztematikus fejlődést. A két szovjet mesterséges hold kibocsátásának példája fényes bizonyítéka annak, hogy a szocialista társadalomban mennyivel gyorsabban és kisebb erőfeszítéssel tudják a gyakorlatban érvényesíteni a tudomány és technika terén elért óriási eredményeket. A mesterséges hold, a rakéta, az atomreaktor, vagy atom-villanytelep építése nem egy tudós, vagy egy technikus munkájának eredménye, hanem matematikusok, fizikusok, vegyészek, gépszerkesztők és egyébb dolgozók és parasztok hatalma a Szovjetunióban megszüntette a burzsoáziának a műveltségre való kizárólagos jogát. Azáltal, hogy a szocializmus növelte az általános műveltség fokát, nagymértékben terjesztette a műszaki ismereteket. A m-unkások millióit képezte ki, akikre a gyorsan növekvő iparágakban szükség volt. A munkások és alkalmazottak száma a szovjet iparban (az építőipar nélkül) 1928 óta 3,8 millióról 1956-ig 18,4 millióra emelkedett. Mindez természetesen maga után vonta azt is, hogy a tudósok és mérnökök kiképzése a Szovjetunióban szintén gyorsabb ütemben folyt, mint az USA-ban. Maga a New York Times is beismerte, hogy a Szovjetunióban 1920-tól a mérnökök száma 41 ezerről 1954-ig 541 ezerre emelkedett, vagyis 12-szer lett nagyobb. Ugyanakkor az Egyesült Államokban 215 ezerről 500 ezerre emelkedett, vagyis csak megkétszereződött. 1956-ban a Szovjetunióban levő technikai főiskolákon 760 ezer hallgató tanult. Évente 60 ezer új mérnök hagyja el a főiskolákat, 70 ezer végzett ipari szakiskolás mellett. Ezzel szemben az USA technikai főiskoláit évente csupán 22 ezer fiatal mérnök hagyja el. Ugyanakkor Angliában 280Ó, Franciaországban, Olaszországban, Nyugat-Németországban, Svájcban, a skandináv és a benelux államokban összesen csak 12 ezer. (Az ipari szakiskolások száma nem ismeretes.) Ezenkívül a Szovjetunióban állandóan törődnek a munkások szakképesítésének fokozásával. A múlt évben több mint 6 millió munkás — gyakorlatilag tehát a munkásság egyharmada — nyert szakképesítést különleges szaktanfolyamokon. ' Ezek a tényezők, azonkívül a kutatómunkáknak egyre szélesebb alapokra való helyezése járultak tehát nagyban hozzá ahhoz, hogy a szovjet technika ilyen rohamosan érte el mostani magas színvonalát és kilátás van arra, hogy a jövőben ez a fejlődés még gyorsabb ütemben folytatódik. Grek Imre A Szovjetunió rendelkezik a leggazdagabb ásványlelőhelyekkel az egész világon Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió az eddig megállapított vas- és mangánérc, szén, réz, ólom, cinn, nikkel, bauxit, wolfram, higgany készletek alapján a világ első helyén áll. A Szovjetunió mérhetetlen ásványkincseiről ezeket az adatokat november 15-én közölte az Izvesztyijában Borisz Jerofejev, a geológiai és ásványgazdagságvédelmi miniszter helyettese. Szavai szerint a Szovjetunióban található a világ mangánkészleteinek 88 százaléka és a világ szénkészleteinek 57 százaléka. A Szovjetunió egész óriási területét földtanilag már feltérképezték. A Szovjetunió földrajzi és földtani térképéből eltűntek a „fehér foltok". Főleg a Szovjetunió keleti része gazdag ásványokban. Jorefejev hangsúlyozza, hogy jelenleg már nincs a Mengyelejev táblának olyan vegyeleme. amelyekben ipari készletei ne volnának megtalálhatók a szovjet Keleten. ,-.-,-•-nnnnnr.n.n.n.ruuuuuu lyiségektől s mellékhelyiségeivel együtt önállóan használható egészet képez. A HELYI ILLETÉK MAGASSÁGA. A nagyobb lakóterületű lakások után fizetendő helyi illeték kulcsa fokozatos. A kivetés alapját képező terület első 10 m

2-e után az I. csoportban 3 korona, a II. csoportban 2 korona, a III. csoportban 1,50 korona havi illetéket kell fizetni m

2-enként. Ha a kivetés alapját képező terület 10 m

2-nél nagyobb, a havi illeték 30 m

2ig tíz négyzetméterenként, 30 m

2-en felül öt négyzetméterenként az alábbi összegekkel növekszik: az I. csoportban 2 koronával, a II. csoportban 1 koronával, a III. csoportban 50 fillérrel minden m

2 után. A megkezdett m

2 is egésznek számit. A helyi illetéket a lakas haszonélvezője, (bérlője) fizeti. A társbérlők egvetem'tgesen felelősek az illeték megfizetéséért. E felelősség kiterjed a háztartás összes tagjaira, kivéve azokat, akik fizetésért teljesítenek benne munkát. AZ ILLETÉK FIZETÉSE ALÓL MENTES: a) a mezőgazdasági üzem melletti lakás, ha haszonélvezője egységes földművesszövetkezet tagja vagy önállóan gazdálkodó földműves, b) a családi házban levő lakás, ha haszonélvezője a háztulajdonos vagy nős (férjes) gyermeke vagy szülei, c) a határmenti járásban levő lakás, ha haszonélvezője telepes, d) a házmester természetbeni lakása, ha csak 2 helyiségből áll, e)a III. csoport b. pontja alatti lakás, ha mellékhelyiségei (vagy ezek részei) két vagy több lakás részére közösek, továbbá olyan lakás, melynél a III. csoport b. pontja alatt felsorolt mellékhelyiségek közül hiányzik az előszoba, a konyha vagy a klozett vagy melynek klozettje a lakáson kívül van s végül az az egyetlen lakóhelyiség, melynek klozettje két vagy több lakással közös vagy a házon kívül van, f) az a lakás, melynél a kivetés alapját képező terület nem haladja meg az I. csoportban a 3 m

2-t, a II. csoportban az 5 m

2-t, a III. csoportban a 7 m

2-t. ŰJ SZO 6 1957. november 23.