Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-23 / 325. szám, szombat

HOZZÄSZÔLÄSOKÄ CSKP KB LEVELÉHEZ A KOMMUNISTÁK IGAZÁT AZ ÉLET BIZONYÍTJA Movember derekán a járási nem•™ zeti bizottság üléstermében gyűltek össze a nagymegyeri járás zootechnikusai, legjobb állatgondozói, hogy megvitassák a CSKP KB levelét. Számot vetnek arról, milyen eredményeket értek el eddig ,a szövetkezeti gazdálkodás terén, hogyan teljesítették az országos pártkonferencia határozatait s megbeszélik a legfontosabb teendőket, hogy az elkövetkező évek során még nagyobb gazdasági eredmények elérésével járuljanak hozzá hazánkban a szocializmus betetőzéséhez. Kommunisták és nem kommunisták egyaránt büszkén beszéltek az elért eredményekről, s ki-ki a legjobb tudása, belátása szerint tette meg javaslatát a jövőre nézve. Felemelő érzés látni, hallani ezeket az egyszerű embereket, amint sorban felállnak, keresetlen szavakkal elmondják nézeteiket, feltárják ez előforduló hibákat, javasolnak, vitatkoznak. A több mint kétórás megbeszélés után akaratlanul is az jut az ember eszébe; pártjuk vezetésével óriási darabot tettek meg eddig a fejlődés nem mindig akadálymentes útján. Hát nem óriási eredmény-e az, hogy a járás földterületének 99,7 százalékán már szövetkezeti, illetve nagyüzemi gazdálkodás folyik! Ki merné ezt kétségbe vonni? Végeredményben ez az előrehaladás a szövetkezesítés terén az alapja, szülője az eddig elért eredményeknek s a jövőre vonatkozó nagy terveknek. A felszólalásokból az csendül ki, hogy valamennyien nagyra becsülik az eddig elért eredményeket s tudják, hogy ez a párt helyes vezetésének, a kommunisták fáradhatatlan munkájának köszönhető. Látják, s a kézzelfogható bizonyítékok is igazolják, hogy a párt irányításával jó úton haladnak. Igaza volt a pártnak, amikor szorgalmazta a szövetkezesítést. Igaza volt, mert igazát a jelen igazolja. A szövetkezetek, s általában az egész járás különösen a növénytermesztésben ért el kiváló eredményeket. S ami a legfontosabb, a hektárhozamok évről évre egyenletesen növekednek. Ez azt bizonyítja, hogy a hektárhozamok növekedése nem a véletlenre van bízva, hanem gondos kezek szabnak neki irányt. A felszólalásokból kiderült, hogy az országos pártkonferencia által 1960-ig megszabott hektárhozamokat — a zab és rozs kivételével — minden növényi termékből már az idén elérték. Ez nem a véletlen műve, hanem a járás kommunistáinak, s az ő kezdeményezéseiket támogató széles tömegek kitartó munkájának az eredménye. Hogy az eltelt három utolsó év alatt hogyan emelkedtek a hektárhozamok, azt az alábbi táblázat mutatja: Mezőgazdasági növények: 1954-ben búza 19 mázsa rozs 14 mázsa zab árpa kukorica cukorrépa 1955-ben 24.2 mázsa 20.3 mázsa 19 mázsa 18,7 mázsa 26,35 mázsa 225 mázsa 18 mázsa 20.60 mázsa 27.9 mázsa 258 mázsa 1956-ban 26 mázsa 17,5 mázsa 20,68 mázsa 26,32 mázsa 31,5 mázsa 370 mázsa A táblázatból tehát tisztán láthatjuk, hogy a hektárhozamok évről évre növekednek. Visszaesés csupán csak a rozstermelésnél észlelhető, de a CSKP KB levelének megvitatása sorám a rozs hektárhozama növelésének módját is megtalálják, mert a járás dolgozói, a kommunisták és pártonkívüliek egy emberként keresik a lehetőségeket, s biztos, hogy meg is találják. Az állattenyésztés terén — bár nem olyan szembetűnő az eredmény — az eltelt három év során szintén nagy eredmények születtek. Évről évre szaporodott a haszonállatok száma, s a hasznosságuk is növekedett. Míg 1954ben a szövetkezetesek 9669 szarvasmarhával rendelkeztek, ma, már 10 941 jószág van a szövetkezeti istállókban. 1954-hez viszonyítva a tehénállomány is lényegesen gyarapodott, vagyis 3057-ről 3607-re emelkedett. Ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. Ez az a pont, mellyel a gyűlés részvevői is a legtöbbet foglalkoztak. A száz hektárra eső tehénállományuk még mindig alacsony s ezen a téren kell a lehető leggyorsabban változtatni. A felszólalók nagy része azt latolgatta, hogyan lehetne ebben lényeges változást eszközölni. Belátták, hogy bármennyire is törekednek a tejhozam növelésére, bármilyen jók is a fejési átlagok, a tehénállomány feltöltése nélkül nem tudják teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a párt, az állam kíván tőlük. A gyűlés részvevői maguk hangsúlyozták, hogy elsősorban is ők a hivatottak arra, hogy ezen a téren is lényeges javulás álljon be. Szó szót követett, s a vita során világossá vált, minden lehetőség megvan arra, hogy a követelményeket ezen a téren is lehet teljesíteni, sőt korábban mint ahogyan azt az országos pártkonferencia kitűzte. De ehhez elsősorban is arra van szükség, hogy az állattenyésztés szakaszán dolgozók állandóan fejlesszék szakképzettségüket, s fokozottabb gonddal és felelősséggel viseltessenek hivatásuk iránt. Ezenkívül bővítik a takarmányalapot, mégpedig olyan formában, hogy 1960^ ig már a járás vetésterületének több mint 25 százalékát teszi ki. A takarmánytermő terület bővítése azonban nem megy a gabonafélék vagy kapások rovására, vagyis semmivel sem termelnek kevesebb búzát és cukorrépát, mert amit veszítenek a réven, megnyerik a vámon. A hektárhozamok állandóan növekedő irányzata ezt igazolja, vagyis a csökkentett gabonavetésterületen is megtermelik azt a mennyiséget, amit tőlük az állam kíván. Azt mondtuk, hogy a nagymegyeri járás szövetkezetesei az állattenyésztés hasznosságának növelése terén is értek el eredményeket az elmúlt évek során. Ez igaz is. De lássuk csak mit mondanak a számok. M

íg 1950-ben egy tehéntől egy év alatt átlag 955 lit. tejet fejtek, 1954-ben már 1380 literre emelkedett, 1956-ban pedig az egy tehénre eső fojési átlag már 2153 literre emelkedett. E .rendszeresen emelkedő irányzat adta a bátorságot a nagymegyeri járás kommunistáinak ahhoz, hogy kimondják azt a szót: 1959-ig elérik azt, hogy minden egyes hektár után 650 liter tejet termelnek. így az 1960-ig szóló feladatukat egy évvel előbb teljesítik. Ehhez hozzá kell még fűzni azt is, hogy a járásban a tanyi szövetkezet a megadott számot már el is érte. Tehát a kitűzött cél elérése nem lehetetlen. A vita folyamán szó esett arról is, hogy az állatok vágási átlagsúlya is lényegesen emelkedett az elmúlt évek során. A szarvasmarháknál 1954-ben például még csak 252 kg volt, ma már 362 kg-nál tartanak. Ä vágósertések súlya is 71.6 kilóról 92 kilóra emelkedett járási méretben. Nagy előrehaladás ez és biztosíték arra, hogy a párt levelében megszabott irányszámokat vagyis azt, hogy 1960-dg egy hektár után 50 kg hízómarhahúst és 110 kg sertéshúst kell beadni, nem 1960-ban, de már 1959-ben megvalósítják. U ogy ezek a nagy célkitűzések •• valóra váljanak — amit a fentiekből láthatunk is — arra minden feltétel megvan. Most már csak az a fontos, hogy a nagymegyeri járás kommunistái úgy mint eddig is, álljanak a kitűzött célok eléréséért folytatott küzdelem élére. A járás dolgozóival karöltve tegyenek meg mindent, hogy a vita során tett értékes javaslatokat alkotó módon gyümölcsöztessék a gyakorlatban. Látnunk kell, hogy a párt célkitűzésének elérése minden dolgozó embernek az ügye, mivel ezek a célkitűzések közvetlenül a nép érdekeit szolgálják. A többtermelés nemcsak több húst, tejet és kenyeret jelent, hanem nagyobb jövedelmet is a szövetkezeteseknek. Hogy ez mennyire igaz, azt szintén a gyakorlat, maga az élet igazolja. A hektárhozamok és az állatok hasznosságának emelkedése következtében lényegesen csökkennek a termelési költségek, s ez jó hatással van a munkaegységek értékére is. Lássunk talán egy példát. Egy hektárra eső bevétel és kiadás: Év kiadás: bevétel: 1953 1006 Kčs 1629 Kčs 1957 1100 Kčs 2490 Kčs Ebből láthatjuk, hogy amikor csak 19 mázsa búza terem egy hetkáron, amikor csak 900 liter tejet fejtek egy tehéntől, a kiadás és a bevétel között a tiszta haszon igen szegényes volt. S ma már, hogy 26 mázsa búza terem egy hektáron, több mint 2000 liter tejet fejnek évente egy tehéntől, a kiadás egészen még 100 koronával sem növekedett, de a bevétel majdnem a kétszeresére emelkedett. Tehát helyes volt a kommunistáknak az az álláspontja, hogy léptennyomemi h. termelés növelésére, s a termelés! költségek csökkentésére kell törekedni. Ezt a nem kommunisták is megértették s ma örülnek, hogy megfogadták a kommunisták szavát, mert személyes jövedelmük évről évre, vagyis a termelés színvonalának emelkedésével párhuzamosan'növekedik. Míg 1954-ben járási méretben a ledolgozott munkaegységek után összesen 40 millió 287 ezer koronát fizettek ki, az idén már előreláthatólag 63 millió jut a munkaegységekre. De, hogy még világosabban láthassuk az anyagi jólét növekedését, talán így is mondhatnánk, hogy 1954-től mostanáig egy-egy munkaegység járási méretben 5 koronával emelkedett. cél tehát világos. A vitát — s itt a legfontosabb feladat a kommunistákra hárul — úgy kell irányítani, hogy az alkotó módon hozzájáruljon a párt által kitűzött feladatok eléréséhez, sőt túlszárnyalásához, mely vég érvényesen a dolgozók életszínvonalé nak lényeges emelkedését vonja maga után. Tehát — s ez már nemcsak a nagymegyeri járás kommunistáira vonatkozik, hanem pártunk minden egyes tagjára is — a vitát olyan mederben vezessék, hogy feltárja a termelés növelését fékező akadályokat, irányt szabjon a jövőre nézve, s a dolgozók legmesszebbmenő részvételével megkeressék a lehetőségeket a termelés rövid időn belüli növelésére, úgy ahogy azt Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága minden egyes kommunista párttagtól és pártonkívülitől is elvárja. Szarka István Tolmácson is van miről vitázni Az ifjúság nevelése mindannyiunk ügye Csehszlovákia Kommunista Pártjának konferenciája sokat foglalkozott ifjúságunk nevelésének kérdésével is. Annak ellenére, hogy azóta már sok minden változott, mert az ifjúság nevelésének kérdésével nagymértékben foglalkozik nevelő dolgozóink mellett egész nyilvánosságunk is, nem sikerült a nevelésben mutatkozó hiányokat megszüntetni. Erre figyelmeztet a CSKP KB júniusi ülése. Helyesen mondja a Központi Bizottság levele, hogy nem lehetünk megelégedve az ifjúság nevelésére fordított munkával. Pártunk tagjainak és egész közéletünknek a pártunk Központi Bizottságának levelére kapcsolatos vitában meg kell beszélnünk, miben mutatkoznak meg és hol gyökereznek a tanuló ifjúság és a dolgozó ifjúság nevelési munkájában mutatkozó hiányok. A nevelő munka egyik fő hiányát az ifjúság családi, iskolai, valamint a munkahelyeken való nevelésében abban látjuk, hogy az ifjúságnak nincs eléggé megmutatva, hogy szüleinek milyen áldozatot kellett hozniok, a fiatalság mai gondtalan életéért. Ifjú emberek, akik saját bőrükön nem érezték a kapitalista elnyomást, a nyomorúságot és éhezést, azt hiszik, hogy szüleik olyan gondtalanul éltek mint ők ma. A másik fontos probléma, hogy az ifjúság igen jól ismeri jogait, de elfelejti, hogy társadalmunkkal szemben kötelességei is vannak. Az ifjúság, nagy része megszokta, hogy sokat kívánjon az államtól, de azt kevéssel viszonozza. Ezeket a problémákat csak úgy lehet megoldani — mint azt a CSKP KB levele említi — ha az ifjúság nevelése tényleg valamenynyiünk ügye lesz. Gyakori eset, hogy az iskolai nevelés ellentétbe kerül a szülői neveléssel. Nemcsak a munkahelyeken, hanem a szülőknek is segíteni kell, hogy a szocialista ember nemes tulajdonságai — szerénység, tisztesség, munkaszeretet stb. — a dolgozó ifjúságban kifejlődjék. Gyakori eset, hogy az általunk előhívott szülő a gyereket megszidja, de odahaza igazat ad neki. Ekként a szülők maguk tanítják hamisságra és tiszteletlenségre a gyereket. Az iskolák és az iizemi dolgozók igyekezete hiábavaló, ha az ifjúság nevelésében maguk a szülők nem fognak közreműködni. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ott, ahol jó a szülői nevelés, az iskolák és a munkahelyek munkája lényegesen könnyebb. A dolgozó ifjúság nevelésében fontos szerepet játszik az Idősebb elvtárs példája, különösen a mesteré. Ebben az értelemben igen fontos a CSKP Központi Bizottságínak határozata, hogy a dolgozó Ifjúság nevelésének az üzemben, a munkahelyen kell történnie. A mi üzemi tanonciskolánkban a jövő szakképzett munkásnők nevelésébe bevontuk az idősebb elvtársakat is. A tanoncok nevelése az üzemvezetőségnek, az üzemi pártszervezeteknek, a szakszervezeti üzemi bizottságnak és a CSISZ üzemi szervezetének is feladata. A munkahelyeken a ml tanulóink nevelésével a legjobb munkásnők, párttagok és mesterek közvetlenül foglalkoznak. Az iskolában némely elméleti tárgyat az üzem munkásai és mérnökei tanítanak. Ezek az elvtársak természetesen az illető tantárgyra vonatkozó előírások szerint, de ami a legfontosabb, a saját élet- és munkatapasztalatuk alapján tanítanak. Az idősebb elvtársak, különösen a mesterek nemcsak szakszempontból, de más tekintetben is kell, hogy szem előtt tartsák a tanuló ifjúságot. Szükséges, hogy a munkahelyeken gondos tanácsadói, felügyelői és példaadói legyenek a dolgozó ifjúságnak. Szükséges, hogy a szocializmus építésének győzelmes betetőzéséért folytatott harcunkban az új szocialista ember nevelésére irányuló igyekezetünket többszörösen növeljük. GIZELA SLABEYOVÄ, a bratislavai „Nemzetközi Nőnap üzem" üzemi tanonciskolájának igazgatója. (Megjelent a Pravdában) Nemrég Tolmácson jártam. Oj nehézgépipari katlangyár, a Kirov Üzem áll itt. A történetét, a nehézségeket, amelyekkel az utóbbi években itt megküzdöttek, jól ismerem. Ha figyelembe vesszük az elmúlt éveket és öszszehasonlíjtuk a mai helyzettel a gyárban, akkor kijelenthetjük, hogy az üzem vezetésében, termelésében sokat fejlődött és javult. Míg tavalyelőtt a tervteljesítés körül súlyos hibák voltak, az idén a havi terv teljesítésének eredményei már megfelelnek a kitűzött feladatoknak. A CSKP KB februári plénumának határozata arra ösztönözte az üzem kommunistáit, hogy komolyan foglalkozzanak az üzem vezetésének megjavításával és az önköltség csökkentésével. De annak ellenére, hogy történtek intézkedések a termelés menetének megjavítására, az üzemben még most is találkozunk olyan dolgokkal, amelyek a vezetés, az irányítás fogyatékosságait bizonyítják. A párt levele világosan kimondja, hogy a nyersanyag és az anyag felhasználásában jelentős megtakarítást kell elérni. Különösen takarékoskodnunk kall a tüzelőanyag, a hengerelt anyag, öntvények, építkezési anyagok és színes fémek felhasználásánál. Mi a helyzet a gyárban? Az öntvényeket Csehországból szállítják magas szállítási költségekkel. A közelben, Hlinfken viszont van egy kis öntöde, mely éppen megfelelne a gyár szükségleteinek. De innen Csehországba szállítják az öntvényeket. És ez így folyik már évek óta. Ahelyett, hogy a kis öntődét átadnák az üzemnek, csehországi öntödék küldik Tolmácsra vagonokban, autókon nagy költséggel az anyagot. Tehát dupla költség a szállításnál. Már két éve folyik a harc az öntődéért, de eredménytelenül. Hogy miért? Azért, mert ez a kis üzem a Kohóipari Minisztériumhoz tartozik, a tolmácsi gyár viszont a Nehézgépipari Minisztériumhoz. A helytelenül értelmezett reszort-érdekek, a bürokrácia máig is akadályozzák e jelentős és sok pénzbe kerülő probléma megoldását. Az anyagtakarékosságról A CSKP KB februári plénuma határozatot hozott az anyagtakarékosságról, de a párt levele is felhívja a figyelmet erre a kérdésre. Szükséges megemlíteni, hogy a Kirov-gyárban az anyaggazdálkodás terén sincs minden a legnagyobb rendben. Sok felhasználható hengerelt anyag hever szanaszét az anyagraktárban, mint hulladéklemez, mert nincs, aki ezt osztályozná. A munkahelyeken pedig gyakran még akkor sincs anyag, amikor ez az üzem raktárában hever. Rossz tehát az anyagelosztó osztály munkája. Igaz, gyakran azért is áll a munka, mert más üzemek a tervezett határidőre nem szállítják le az anyagot. Ezért is, de az anyagbeszerző osztály hibájából is szokott dolog Tolmácson a hóvégi hajrámuinka. A hó elején viszont a munkásoknak nincs mit csinálniok. Tudvalevő, hogy a hajrámunkánál nem nagyon lehet az anyaggal takarékoskodni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az anyagtakarékoskodással nemcsak önköltségcsökkentést érünk el, hanem élő munkát is megtakarítunk, amelyet az anyag termelésére fordítunk, akkor megértjük, mily nagy jelentőségű, hogy az anyagraktárban rend, tisztaság, pontos nyilvántartás uralkodjék, nem pedig káosz és rendetlenség. És így nem történnek majd lopások sem a Kirov-gyárban, mint ahogy ez a múltban elég gyakori eset volt. Fel kell tárni a rejtett tartalékokat A levélben Központi Bizottságunk felhívja dolgozóink figyelmét arra, hogy „állandóan foglalkozni kell a termelés továbbfejlesztésének, a jobb gazdálkodásnak lehetőségeivel és bátran fel kell tárni az eddig rejtett tartalékokat". Hogyan lehet azonban ezt elérni? A tolmácsi Kirov-gyárban bevezeiték^ az üzemen belüli önálló elszámolást*. Ennek célja csökkenteni a termelési költségeket és ^lérni azt, hogy az üzem nyereséggel gazdálkodjon. Hogy a hozraszcsotot teljesen kihasználjuk, a termelésben nagyon fontos az operatív tervezést tökéletesíteni úgy, hogy minden munkás tudja napi feladatát, mennyit keresett naponta és személyi számláján mennyi anyag vagy szerszám megtakarítása szerepel. Minden munkásnak tudnia kell azt is, hogyan gazdálkodik az egész üzem, milyenek a termelési költségek. Ezt még a tolmácsi gyárban a munkások nem tudják. Pedig ez a hozraszcsot lényege. Teljesen érthetetlen, hogyan értelmezhették itt az üzemen belüli önálló elszámolást- Van tehát elég tennivaló az operatív tervezés tökéletesítésére, mely feltétlenül maga után vonja a szocialista 'munkaverseny elményítését is. Amíg minden munkás nem lesz tisztában napi teljesítményével, addig nem beszélhetünk hozraszcsotról és még kevésbé a szocialista munkaversenyről. Az, amit a tolmácsi Kirov-üzemben „alkalmaznak", csak az említett módszerek papírformája, semmi más. A dolgozók részvétele a termelés irányításában A párt levele felhívja dolgozóink figyelmét arra is, hogy különös gonddal tárgyalják meg, a gazdasági szervek és vezető dolgozók miképp támaszkodnak irányító tevékenységükben a dolgozók kezdeményezésére, hogyan teszik számukra lehetővé az irányításban való részvételt, tanácskoznak-e velük és reagálnak-e hozzászólásaikra, együttműködnek-e a szakszervezettel, teljesítik-e a párt vezető szerepéből és a gazdasági vezetés fölötti ellenőrzési jogból eredő feladatokat. Ez a kérdés szintén szorosan öszszefügg az operatív tervezéssel és a tolmácsi Kirov-gyár dolgozóinak aktív részvételével az irányításban. Ez a kérdés, kell, hogy aktivizálja a tolmácsi Kirovgyár dolgozóit a vitában. Hogyan működik a pártszervezet, a szakszervezet, milyen a gazdasági vezetőkkel való kapcsolata? Vajon nem szigetelték-e el magukat Tolmácson a gazdasági vezetők a párttól, a pártszervezettől és a szakszervezettől? Vajon a sok hiányosság fő oka nem rejlik-e abban, hogy a gazdasági vezetők ideológiai tudásában és politikai fejlettségében hézagok vannak, hogy a gazdasági feladatok miatt nem látják tisztán a párt politikájának irányvonalát? A gazdasági vezetők kell, hogy politikai vezetők is legyenek, mert a szocializmusban nem képzelhető el a gazdasági vezetés sem politikai felkészültség nélkül. „Ne szólj szám, nem fáj fejem" ? Ezek azok az életbevágó problémák, amelyekkel most a párt levelének megvitatásával kapcsolatban foglalkozniok kell a gyár dolgozóinak. Á „ne szólj szám, nem fáj fejem" jelszó, amely eddig a gyárban a munkások között uralkodott, csak téves vágányra vezetheti őket. Ha mástól várjuk majd azt, hogy az észlelt hibákat bírálja, sohasem érjük el célunkat. Nyíltan, bátran kell tehát hozzálátni a bírálathoz, de ugyanakkor gondolkozni kell afelett is, hogy milyen módon küszöböljük ki a fogyatékosságokat. Necsak az legyen a célunk, hogy „most aztán gyerünk mindennel a felszínre", hanem az is, hogy ha ezeket a hibákat látjuk, akkor azonnal javasoljuk azt is, hogyan lehetne őket eltávolítani a termelés megjavítása érdekében. Csakis az ilyen bírálat vezethet célhoz a tolmácsi Kirov-gyárban. Sok egyéb hiba is van még, melyeket nem tulajdoníthatunk csakis az objektív okoknak. Feltétlenül szükséges, hogy a jövőben megjavuljon a bérelszámolás, a munkafegyelem, a munkaidő betartása és a rend az anyagnyilvántartás terén. Minden ide betévedt idegennek szinte azonnal szembe tűnnek ezek a hibák és az említett hibákat az itt dolgozó vezetők mégsem látják. Az üzemvezetőség, a pártszervezet és a szakszervezet közös feladata, hogy ezeket a kérdéseket megoldják. Nem szabad gyűléseket a munkaidőben összehívni. Törvényellenes az eljárás, amikor megtűrnek maguk között élősködőket, rendszeres mulasztókat és korhelyeket, akik ellen semmilyen fegyelmi eljárást sem indítanak. Ez is I legyen a pártszervezet, feladata és ha ' a felsőbb szervek dolgozói bírálják az említett hibákat, akkor ne vegyék ezt személyes támadásnak, hanem mint segítséget a munka megjavítására. Hisz mindnyájunk célja egy: betetőzni a szocializmus felépítését és elérni azt, hogy minden üzem teljesítve termelési feladatát, többet, olcsóbban és jobbat termeljen. Félelem nélkül szóljanak hát hozzá a felvetett kérdésekhez a tolmácsi Kirov-gyár dolgozói, mert csak a bátor és konstruktív bírálat vezethet az üzem mostani munkájának megjavítására. HORVÁTH SÁNDOR ÜJ SZO 5 ír 1957. november 24,