Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-08 / 280. szám, kedd

Mit jelent a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Csehszlovákia népének (Folytatás a 4. oldalról) ;éges kormányok kiszolgáltatták országunkat Hitler önkényének, csakis izáltal vált lehetségessé, hogy a :sehszlovák burzsoázia kapitulációs jolitikát követett. Csehszlovákia létével népünk pedig Sj fehérhegyi katasztrófával és hat•sztendős szörnyű szenvedésekkel fi:etett azért, hogy 1938-ban a kapituációs irányvonal, a Szovjetunióhoz üződő szövetségünk aláaknázásának rányvonala kerekedett felül. A müncheni árulás idejéből népünk ízt a megcáfolhatatlan tapasztalatot zerezte hogy nemzeteink szabadsálát és országunk függetlenségét a lémet imperializmussal szemben sakis akkor védhetjük meg, ha sziárd szövetségi kapcsolatban állunk a izovjetunióval. Ismeretes, hogy ugyanakkor, ami:or a nyugati hatalmak sárba taposák minden ünnepélyesen vállalt köelezettségüket, a Szovjetunió kész olt Csehszlovákia megsegítésében lég tővább menni, mint ameddig zerződéses kötelezettségei terjedtek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, ogy a fenyegetett Csehszlovákia legsegítésének e készsége akkor .yilvánult meg, amikor a hitlerista endszer komoly belső válságot élt t, amikor a német fasiszta hadsereg ezébe nem került még sem a csehzlovák sem a francia fegyverkészlet s ipar, amikor nem rendelkezett még gész Európa emberállományával. . későbbi fejlemények megmutatták lily gyalázatos szerepet játszott az a ropaganda, amely lebecsülte a Szovatunió erejét, segítségének hatéonyságát és ily módon igyekezett legindokolni a hazaáruló kapitulációt, lisz később a Nagy Honvéäô Háború ülyamán a hős szovjet nép és hadserege sokkal súlyosabb körülmények között, gyakorlatilag egyedül harcolva képes volt legyőzni a hitlerista hadsereget, amely már néhány hadjáratot tudott maga mögött és hatalmában tartotta egész Európát. Mindebből világos hogy a Szovjetunióval szilárd együttműködésben Csehszlovákia helyzete 1938. szeptemberében semmi esetre sem lett volna reménytelen, amint azt a kapituláció hívei és nemzeti katasztrófánk vétkesei igyekeztek elhitetni a néppel. A második világháború kirobbantásában és népünk leigázásában végzetes szerepet játszott a „kommunizmus ellen folytatott harc". A „kommunizmus el'eni harc" leple alatt nyerte meg Hitler az egész nemzetközi kapitalista reakció — az amerikai milliárdosok, az angol gyarmatosítók, a kétszáz gazdag francia uralkcdó család — támogatását. Ezzel az ürüggyel adtak neki szabad kezet a „Drang nach Osten" jelszóval; ellenállás nélkül valósíthatta meg imperialista rabló terveit, szinte ellenállás nélkül keríthette hatalmába egyik országot a másik után és fenyegethette végül Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok népeit is. Soha sem szabad elfeledni, hogy a ..kommunizmus elleni harc" jegyében szolgáltatták ki hazánkat Münchenben a hitlerista hódítóknak, e jelszó jegyében csonkították meg, alázták és gyalázták meg, sanyargatták az idegen betolakodók, e jelszó jegyében fosztották ki, e jelszó jegyében hurcolták el állampolgárainkat tízezer számra a koncentrációs táborokba, e jelsző jegyében gyilkoltak, égették fel falvainkat, űzték ki parasztjainkat atyáik földjéről, kísérelték meg nemzeteink erőszakos elnémeteSft.ését, a „kommunizmus elleni harc" nevében — amint azt a náci okmányok bizonyítják — akarták kiirtani a cseh és a szlovák nemzetet. Ezt különösen most kell emlékezetünkbe idézni, midőn a „kommunizmus ellen" hirdetett ideológiai háborút szembeállítják a különféle társadalmi rendszerű nemzetek békés együttélésével, a hidegháború fegyveréül és a USA reakciós uralkodó köreinek vezetése alatt álló imperialista háborús erők pclitikájának részeként használják fel. A „kommunizmus elleni harc" jelszavával ma újból mozgósítják a legyőzött hitlerista generálisokat, atomfegyerekkel látják el a nyugat-németországi revansizmust és lehetetlenné teszik az egységes, békeszerető, demokratikus Németország létrejöttét, mely nem jelentene többé fenyegetést a szomszédos népekre. Ne feledjük azt sem, hogy a Münchent és a megszállást megelőző időkben minálunk „kommunistaellenes" jelszavakkal dolgoztak a csehszlovák-szovjet szövetség ellen is, hogy Csehszlovákiát elszigetelhessék és hogy hazánk könnyű zsákmánya lehessen a betolakodóknak. A „kommunizmus elleni harc" jelszavával szervezte Hitler nálunk és minden más országban is, amelyet uralma alá akart keríteni, áruló „ötödik hadoszlopát" osztályönzésükben elvakult nagykapitalistákból és nagybirtokosokból s a fasiszta csürhéből. Egész népünk megismerte és leálcázta azokat a különféle hamis „tanácsadókat", akik „a kommunizmus elleni harc" jelszavával alá akarnák aknázni az első szocialista országhoz fűződő barátságunkat és szövetségünket, és ért hozzá, hogy ellássá ezeknek a hamis prófétáknak a dolgát. V. A szovjet hadsereg felszabadítja hazánkat, — létrejön a csehszlovák népi demokratikus állam A náci megszállás hat esztendeje azánk történetének legmozgalmftabb s leggyászosabb korszaka volt. Ezeken az években mutatkozott meg a igszembetűnőbben, mennyire összeigg államunk, nemzetünk és társaalmunk' sorsa az Októberi Forrada>m országának sorsával; az Októerből támadt erők lettek CsehszloSkia felszabadítói. A Szovjetunió ellen indított támaások alkalmával a hitleristák egyltalán nem leplezték, hogy ez a táladás egyben döntő csapást jelent rra, hogy kiűzzék Közép- és Keleturópából a szláv nemzeteket. Eszeeszett terveikben azt remélték, hogy Szovjetunió veresége megteremti nnak előfeltételét, hogy hozzáfogassanak a cseh és a szlovák nemzet ínyleges kiirtásához. A náci hadse=g két döntő offenzíváját a keleti •onton, amelynek elképzeléseik szent a győzelmet kellett volna biztotani, mindig vérest offenzívák kiérték népünk ellen: 1941-ben, közstlenül a Moszkva ellen indított táladás előtt Heydrich Prágában gaz adjáratot kezdett, s 1942-ben, közatlenül a sztálingrádi támadás előtt i SS legények eszeveszett terrort idítottak a leghaladóbb gondolkodáí emberek ezrei ellen, elpusztítotik Lidicét és Ležákyt. A szovjet nép hősi ellenállása és a :ovjet hadsereg sztálingrádi győzelle megakadályozta a nácik terveit, :erencsés fordulatot jelentett a mi >rsunkban is. Új helyzetet teremitt, amelyben munkásosztályunk és algoző népünk, a partizánosztagok, a arci csoportok és a kommunisták veítte illegális szervezetek megindítotik a nemzeti felszabadító harcot, emzeteink szabadságharca egybeforrt a szovjet nemzetek hazafias hásrújával, a fasisztaellenes koalíció íborújával, valamint az európai és isiai népek felszabadító harcával. A Szovjetunió soha sem ismerte el sehszlovákiának' a nácik által törint megszállását és 1941-ben az első agyhatalom volt, amely fenntartás Hkül elismerte a Csehszlovák Közírsaságot; ugyanakkor lehetővé tette iehszlovák katonai egységek szerve>sét saját területén. Népünk számái nagy ösztönzésül, a független és :abad Csehszlovák Köztársaság teljes slyreállításának zálogául szolgált az szerződés, amelyet 1943. december 2-én írtak alá a Szovjetunió és a sehszlovák Köztársaság barátságául, kölcsönös segélynyújtásáról és a iború utáni együttműködéséről. Néink sorsának hajója ily módon biz>s kikötőbe jutott. Népünk ebben a :erzödésben joggal látta München ivátételének biztosítékát, az új Csehilovákiáért indított döntő harc kezetét. A nemzeti felszabadításért vívott arc során szintén két irányzat, két ílkitüzés jelentkezett. A cseh és a szlovák nagytőkések csoportjának vezetői nyíltan átálltak a hitlerista megszállók oldalára, kerestek a háborús szállításokon, támogatták a náci háborút és a saját népük ellen indított írtóhadjáratot. Nyíltan elárulták nemzetünket és hazánkat. A burzsoázia másik része Benešsel az élén csakis a nyugati hatalmak győzelmében bizakodott és a gyakorlatban alávetette magát a megszállóknak, semmilyen hatásos harcot nem folytatott ellenük, titokban fenntartotta a kapcsolatot Háchával. Politikája abban nyilatkozott meg, hogy passzív ellenállást tanúsított a náci betolakodók ellen s visszautasította a nemzeti felszabadító harc minden népi, tevékeny formáját. A Szovjetunióval szemben hamis, kétszínű politikát követett: egyfelől világos volt, hogy a Szovjetunió és hadserege nélkül nem lehet legyőzni a fasiszta Németországot, másfelől azonban e csoport a Szovjetunió meggyöngülését kívánta, ami meggyöngítené a hazai népi erőket is és lehetővé tenné a tőkés rend fenntartását. Kaocsolato.t tartott fenn azokkal a nyugati erőkkel, amelyek el akarták kerülni - hitlerizmus teljes vereségét, nem akarták jóvétenni a müncheni árulás.t és amelyek most, a háború után számlálatlan dollárokkal támogatják a nyugat-németországi militarizmus és revansizmus újjászületését. Ha ez az osztály hatalmon maradt volna, politikájának eredményeképpen Csehszlovákiát ma ismét bevonták volna az „egyesült Európa" keretei közé Nyugat-Németország fennhatósága és a hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt. A munkásosztály, élén a kommunista párttal, a nemzeti felszabadító harcban más irányvonalat és más célkitűzéseket követett. Tevékeny népi ellenállást szervezett a megszállók ellen széleskörű nemzeti front keretében, harci csoportokat és partizánosztagokat szervezett, nemzeti bizottságokat létesített valamennyi hazafias erő közös harci szerveiként. A Szovjetunió felé fordult egyrészt azért, mivel a Szovjetunió volt az egyetlen erő, amely valóban képes volt legyőzni a hitlerista Németországot, másrészt azért, mivel a Szovjetuniónak csak úgy, mint a mi nemzeteinknek is, létfontosságú érdeke fűződik ahhoz, hogv ne újítsák, fel a német militarizmust és imperializmust és ezért nemzeti szabadságunk és függetlenségünk megbízható támaszát jelenti. A munkásosztály és a dolgozó nép a Szovjetunióra támaszkodott azért is, mert nem akarta a München előtti zilált kapitalista viszonyok visszatérését, nem akarta, hogy ismét megfoszszák nehéz harcának gyümölcseitől, amint az 1918—1920-ban történt és igazságos szocialista rendet kívánt. Tudta, hogy e régi vágj^t, amelyért évtizedek óta harcol, megérti és támogatni fogja a szovjet nép. Népünk tíz- és tízezer legjobb fiának vére a megszállás alatt nem azért ömlött, hogy a nép nyakába ismét a bankárok, gyárosok, nagybirtokosok, a müncheni árulók és kollaboránsok üljenek. Népünk tevékeny részt vett a hitlerista zsarnokság megsemmisítéséért folytatott nagy küzdelemben és ez népünk tömeges ellenállási harcában nyilvánult meg; a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységek Sokolovnál, Kijevnél, Belaja Cerkevnél, Duklánál és Ostravánál vérrel pecsételték meg a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat azokban a hősi harcokban, amelyeket á dicső szovjet hadsereg oldalán vívtak. A Szlovák Nemzeti Felkelés soha el nem halványuló betűkkel szerepel a cseh és a szlovák szabadságért vívott közös harcok történetében. Partizánjaink és fegyveres osztagaink a szovjet partizánokkal vállvetve, fegyverrel a kezükben küzdöttek. A kommunista párt vezetése alatt megalakultak az illegális egységes nemzeti bizottságok az ellenállási harc közös szerveiként, amelyek a felszabadult területen átvették a hatalmat. 1945 májusában Prága népe fegyverrel a kezében felkelt és köszöntötte a szovjet hadsereg tankjait. A dicső szovjet hadsereg tönkrezúzta a hitlerista csapatokat, felszabadította hazánkat és segédkezet nyújtott nemzeteinknek, hogy kiszabaduljanak a fasizmus rabságából s helyreállítsák nemzeti és állami önállóságukat. Csehszlovákia felszabadítása a szovjet hadsereg által döntő fordulatot jelentett történelmünkben és megmutatta a szocializmus korszakát. A szovjet hadsereg győzelmes előnyomulásával és Csehszlovákia felszabadításával kapcsolatban népünk a munkásosztály vezetésével nemzeti és demokratikus forradalomra kelt fel és megteremtette népi demokratikus államát. A forradalom élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állt, amelynek kezdeményezésére az ország valamennyi népi demokratikus ereje a dolgozó nép széleskörű nemzeti frontjában tömörült. Ily képpen nagy fordulat állt be nemzeteink életében. Az a tény, hogy a felszabadult köztársaság•bán a nép lett az úr, természetes következménye volt az egész megelőző fejlődésnek. A szovjet hadsereg jelenléte országunkban Csehszlovákia népének teljes szabadságot biztosított abban, hogy döntsön sorsáról, állami és társadalmi életének új rendjéről és megakadályozta az imperialisták mindennemű törekvését, hogy beavatkozzanak viszonyainkba, esetleg fegyveres intervenciót kíséreljenek meg. Országunkban ezért nem következett be olyasféle fejlődés, mint Nyugat- és Dél-Európa egyes országaiban, amelyeket a háború végén amerikai és angol csapatok szálltak meg. Ezekben az országokban, mint pl. Francia- és Olaszországban a nemzeti felszabadító harc során annyira megnőtt a munkásosztály befolyása és jelentősége, hogy a burzsoázia ígéretet tett messzemenő államosító program végrehajtására és kénytelen volt megengedni a kommunista pártok részvételét a kormányban. Az imperialista csapatok jelenléte azonban elsősorban abban nyilvánult meg, hogy ezekben az országokban megmentették a bankárok és iparmágnások számára a bányákat, kohómüveket, gyárakat és bankokat. A Szovjetunió, noha a háború alatt maga is mérhetetlen áldozatokat hozott és területének nagy részét feldúlta a háború, nyomban győzelme után segédkezet nyújtott Csehszlovákia népének a háborúdúlta gazdaság újjáépítésében. Mindennemű ellenszolgáltatás nélkül átengedte Csehszlovákiának a megszállás idején épített fontos vállalatokat, pl. a Sztálin Műveket, amelyek a Szovjetunió hadizsákmányát alkották. Saját nehézségei ellenére élelmiszerrel és nyersanyaggal segítette Csehszlovákia népét, többek között vasércet szállított, amelyre feltétlenül szükségünk volt a háború után gazdaságunk helyreállításához. A szovjet hadsereg sokhelyütt támogatott bennünket a vasúti közlekedés helyreállításában, az elpusztított hidak és más létesítmények újjáépítésében. A szovjet nép nagy áldozatokat hozott felszabadulásunkért. erről tanúskodnak a szovjet katonák sírjai és emlékművei köztársaságunk egész területén. A szovjet nép nemcsak ezekkel az ál dczatokkal, hanem a háború utáni önzetlen segítségével is megmutatta, hogy valóban testvéri érzésekkel viseltetik Csehszlovákia nemzetei iránt és megnyerte felszabadult népünk tartós szeretetét és háláját. A burzsoá reakció, melynek a kapitalista Csehszlovákia visszaállításához fűzött terveit a háború eredményei meghiúsították, csakhamar tudatosította, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió szövetségi kapcsolatainak gyöngítése nélkül, a két nép ama barátságának gyöngítése nélkül, melyet a második világháború idején a közösen kiontott vér pecsételt meg, nem tudja megdönteni hazánknak a szocializmus útján haladó, új népi demokratikus fejlődését. Nem volt azonban még elég erős ahhoz, hogy nyíltan lépjen fel a Szovjetunióval ápolt szövetségünk ellen. Ezért gyalázatos rágalmak terjesztéséhez folyamodott, megkísérelte lebecsülni a Csehszlovákia felszabadításában nyújtott szovjet segítség jelentőségét, és képmutatóan azt az eszmét hirdette, hogy Csehszlovákia küldetése „hidat, alkotni a Nyugat és Kelet között". Ez a felforgató szándékú propaganda azonban a kommunista pártunk vezette munkásosztály és széles népi tömegek egységes ellenállásba ütközött. A Szovjetunió szerepe a második világháborúban, főként pedig a Csehszlovák Köztársaság felszabadításában ékesszólóan meggyőzte népünket a szocialista társadalmi rendszernek a kapitalizmus fölötti fölényéről és arról, hogy a Szovjetunió a Csehszlovák Köztársaság egyedüli megbízható barátja. Népünk egyre világosabban megértette, hogy tartós szociális és nemzeti szabadságát csak a szocializmusra való áttéréssel és a Szovjetunióval ápolt szilárd szövetségünkkel biztosíthatjuk. Egyre szélesebb tömegek ismerték el a CSKP politikájának helyességét. Ez a politika hazánk új, szocialista fejlődésére irányult. A CSKP a nép akaratára támaszkodva a burzsoá reakció ellenállása és szabotálása ellenére még 1945. októberében keresztülvitte a kulcsfontosságú iparágak, bankok és biztosító intézetek államosítását. Az a segítség, melyet a Szovjetunió a nemzetközi tárgyalásokon köztársaságunknak nyújtott, lehetővé tette, hogy népünk olyan komoly intézkedéseket oldjon meg, mint például a határvidék betelepítése, és Csehszlovákia és Németország között szilárd nemzeti határvonalakat teremtett, amelyek a jövőben lehetővé teszik a jó szomszédságot és éveken át tartó hosszas békés együttműködést ott, ahol a nemzetiségi kérdés megszűnt az állandó súrlódások forrása lenni. Népünk nemzeti és demokratikus forradalma a CSKP érdeméből a nemzetiségi kérdésnek az egyenlőség demokratikus elve alapján való igazságos és tartós megoldását eredményezte a Csehszlovák Köztársaságban. A szlovák nép kivívta igazi 'nemzeti szabadságát. Megdőlt az állítólagos „csehszlovák nemzetről" hangoztatott burzsoá elmélet és a szlovák népet a felszabadult Csehszlovákiában teljesen önálló és egyenjogú nemzetnek ismerték el. Ezzel leraktuk az állam szilárd egységének, a csehek és szlovákok egy államban való egyenjogú egymás mellett élésének alapjait. Nemzetközi viszonylatban a fasiszta hatalmak támadó hármasszövetsége vereségének következtében mélyen megváltozott az erők viszonya a szocializmus és a kapitalizmus tábora között. A világimperializmus meggyöngült. A Szovjetunió súlya és te

j kintélye a nemzetközi életben rendkívül megnövekedett. A Szovjetunió fontos tényezővé vált a nemzetközi politika összes kérdéseinek megoldásában. Kelet-Európában leváltak az imperialista rendszerről a szovjet hadsereg által felszabadított népi demokratikus államok és megkezdődött a szocializmus világtáborának kialakulása. Csehszlovákiában az osztályerők viszonyában is mély eltolódásra került sor. A nagyburzsoázia döntő része a megszállás idején tanúsított áruló magatartásával kompromittálta magát és ezért a nemzeti és demokratikus forradalom kizárta őt a hatalom gyakorlásából. Noha a burzsoázia továbbra is fontos gazdasági és hatalmi pozíciókat tartott kezében, az előbbi tény következtében lényegesen meggyöngült. Rendkívül fokozódott a munkásosztálynak és vezérének, a CSKPnek befolyása, a nemzeti és demokratikus forradalom vezető erejévé vált és ezzel megszerezte a vezető helyet az új népi demokratikus államban. A Nemzeti Front keretében megszilárdult a munkásosztálynak a többi dolgozó rétegekkel, főként a parasztsággal való osztályszövetsége. A CSKP a szocializmusért vívott harcában a második világháború befejezése után kialakult új történelmi feltételek marxi-lenini elemzéséből indult ki. A kedvező nemzetközi és belső feltételek lehetővé tették, hogy a szocialista átalakulás Csehszlovákiában békés úton folyjon le. A belső fejlődés szempontjából döntő fontosságú volt az a tény, hogy a CSKP mint a munkásosztály forradalmi pártja kulcsfontosságú' pozíciót szerzett a kormányban és az 1946. évi győzelmes parlamenti választások után vezető szerepet töltött be a kormányban is. A CSKP az összesfokú nemzeti bizottságokban is megszerezte a vezető helyet. Ezzel lehetővé vált, hogy a CSKP a népi mozgalom alulról való kibontakozását a „felülről" gyakorolt nyomással, a demcíkratikus és szocialista intézkedéseknek a kormányban és az államhatalom más szerveiben való keresztülvitelével kombinálja. Nemzetközi szempontból döntő fontosságú tény volt az, hogy az új népi demokratikus rendszer a Szovjetunióval való szövetségre és a népi demokratikus államok szomszédságára támaszkodott és ennek következtében a nyugati imperialista hatalmak elestek attól a lehetőségtől, hogy a hazai burzsoázia javára közvetlenül beavatkozhassanak Csehszlovákia belső fejlődésébe. A CSKP ezért erőfeszítését arra összpontosította, hogy a nemzet többségét megnyerje Csehszlovákia szocialista átalakulása politikájának. A reakció, mely a Nemzeti Front egyes pártjainak vezetőségében túlsúlyba került, tudatosította azt a veszélyt, mellyel a CSKP céltudatos politikája fenyegette. Ezért a viszonyok megváltoztatására, a népi demokratikus rendszer megdöntésére és a kapitalizmushoz való visszatérésre törekedett. . Arra azonban nem számított, hogy a CSKP éberen áll és keresztüllát a burzsoá reakció szándékain. Nem számított arra az óriási tekintélyre és rokonszenvre, melyet a Szovjetunió Csehszlovákia népének körében szerzett. A legszélesebb tömegek aktívan síkraszálltak a csehszlovák-szovjet barátság védelmére, a burzsoá reakciónak ama kísérleteivel szemben, hogy eltántorítsa Csehszlovákiát a Szovjetunióval való szövetségétől. Csehszlovákia gazdaságának építése a fasiszta megszállók hosszantartó rablógazdálkodása után nehéz feladat volt. A dolgozó nép, mely kommunista pártja vezetésével lelkesedéssel fogott megoldásához, lépten-nyomon a burzsoázia szabotálásába és felforgató törekvésébe ütközött. A köztársaság békés építésében jelentős segítséget nyújtott nekünk a Szovjetunió. Midőn 1947. nyarán a szárazság következtében a gabona- és egyéb mezőgazdasági termények hozama a várt termés felét sem érte el, hű barátként a Szovjetunió sietett Csehszlovákia népének segítségére és (Folytatás a 6. oldalon) CJJ SZO 5 ír 1957. október 2. /