Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-31 / 302. szám, csütörtök

KÉPEK A BARÁTI SZOVJETUNIÓBÓL A kijevi Krescsatyik főutca A KOMMUNIZMUS ISKOLÍJA A moszkvai mezőgazdasági kiállításon Á MOSZKVAI Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás egész éven át nyitva van. Látogassuk csak meg e tüneményesen szép csodavárost. Írjuk meg, mit láttunk. A szobrokkal, márványból faragott boltívekkel, oszlopcsarnokokkal díszes óriási pavilonokban, a 200 hektár kiterjedésű hatalmas kiállítási területen, a széles sugárutakon, a tágas tereken állandóan sokezres tömeg hullámzik. Olyan óriási és oly gazdag ez a kiállítás, amilyen hatalmas és sokoldalúan gazdag maga az ország! A színek és formák dús áradása a mezőgazdasági dolgozók hősi munkájának szépségét, a milliók erőfeszítésével felvirágoztatott ország gazdagságát tükrözi. De nem egyszerűen parádés látványosságként gyűjtöttek egybe itt annyi kincset a tizenöt testvéri szövetséges köztársaságból. S a sok ezernyi néptömeg sem azért van itt: mind a rendezőket, mind a látogatókat józan, gyakorlati cél vezérelte. A kiállítás arra hivatott, hogy bemutassa, mire képes ma a szovjet mezőgazdaság, s hogy az, amit az ország különböző vidékein, különböző gazdaságokban megvalósítottak, tömegessé váljék a kolhozokban, szovhozokban és a gépállomásokon. A kiállítás bemutatja,' hogyan kell dolgozni a földművelés és állattenyésztés nagyarányú fellendítéséről hozott párt- és kormányhatározatok teljesítéséért. A KOLHOZPARASZTOK hosszasan elidőznek az egyes szövetségi köztársaságok pavilonjaiban. Az idén nemcsak egyes gazdaságok, hanem egész területek és köztársaságok vívták ki termelési színvonalukkal azt a megtisztelő jogot, hogy részt vegyenek a kiállításon. Az OSZSZSZK pavilonjában a kiállítók között szerepel az altáji határterület is. 1956-ban sok millió pud gabonát adtak az államnak az altáji ha. tárterület kolhozai és szov^VWWWWWWWVrfVWWVWWWV^^^^V^V^^^V^^^A/VWNAAAAAAAAA/WV

^AA Orosz proletárok a magyar vöröshadseregben hozai. Az Altáj vidék példájából kitűnik, milyen hatalmas technikával látták el a kolhoztermelést. A kommunista párt hívására ezerszámra érkeztek fiatalok e terület kolhozaiba, gépállomásaira, szovhozaiba és vettek részt a szűzföldek meghódításában. A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság területén 1953-ban a szántóföld területe csupán 9,7 millió hektárt tett ki. Azóta 19,9 millió hektár új területet műveltek meg. Az ország népe egyöntetűen kivette részét a munkából, hogy Kazahsztán szűzföldjét megműveljék. A kormány messzemenő segítséget nyújtott, elsősorban gépek formájában: 166 000 traktort, 60 000 kombájnt, 67 000 teherautót és különféle más gazdasági gépet összpontosítottak Kazahsztánban. A szövetségi köztársaság lakossága 640 000 fővel nőtt. A kiállítás széleskörűen bemutatja a kukoricatermelés tapasztalatait. Pedig a második világháború előtt a Szovjetunióban is sokan azt tartották, hogy náluk az időjárás mostohasága miatt nem terem meg öv kukorica. Az állattenyésztési pavilonban csaknem négy méter magas csöves kukoricaszárak hívják fel magukra a látogatók figyelmét. A Moszkva környéki „Petrovszkoje" szovhoz mutatja be ezt a gyönyörű kukoricát, mely rövidebb tenyészideje folytán be is érik. Tavaly a szovhoz 50 mázsa csöves kukoricát takarított be hektáronként. — Az idén a kukoricasiló etetésével tehenenként 400 literrel növeltük a 'fejési átlagot — hirdeti büszkén az egyik felirat. A KIÄLLlTÄS OTJAI mentén egymást érik a szebbnél szebb almafák, melyeknek dús termése szinte hihetetlennek tűnik. De méltán dicséri a szovjet kutatók eredményes munkáját a zöldségbemutató parcellákon termelt paradicsom s a Moszkvában termelt dinnye is. Az állattenyésztési pavilon, hogy úgy mondjuk „elevenen" tárja elénk az eredményeket. Nemcsak arról van szó, hogy ott látjuk a meglepően magas tejhozamukkal a kitűnő „rekorder" teheneket (2500 fejőstehén, ló, sertés, juh és kecske, több mint 8000 baromfi van itt), hanem arról is, hogy a szovjet kolhozokban az állatok hasznosságának növeléséért, az állatok jó takarmányozásáért és gondozásáért, a termelési költségek csökkentéséért folyó harc tömegméreteket öltött és máris nagyszerű eredményeket hoz. Feltételezik, hogy Ukrajna még az idén elhagyja az Egyesült Államokat az egy személyre eső tejtermelésben. Az ukrajnai mezőgazdasági dolgozók az év elejétől augusztus végéig száz hektáronként 103,5 mázsa tejet adtak az államnak, míg az USA eredménye 111 mázsa tej. ACÉLBÖL ÉS ÜVEGBŐL épített óriási palota áll a kiállítás fő útvonalán — a mezőgazdaság gépesítésének pavilonja. A látogató itt végigtekintheti, mi mindent ad a mezőgazdaságnak a szocialista gépipar. A pavilon termeiben több mint 1400 féle gép és gépi berendezés látható. Milyen sokoldalú s milyen gazdag a szovjet mezőgazdaság technikája! Gabona-, répaszedő kombájnok, kukorica- és burgonyaszedő gépek, kerekes és lánctalpas traktorok, ekék, vetőgépek, kultivátorok, hengerek, boronák sorakoznak egymás mellett. Minden itt van, amivel a gépállomások és szovhozok megkönnyítik a dolgozók munkáját, meggyorsítják, olcsóbbá teszik, tökéletesítik a mezőgazdasági termelést. A kiállítás egyik fontos része a korszerű agrotechnika, újítások és ésszerűsítő javaslatok széleskörű terjesztésének osztálya. Itt a legsikeresebb dolgozók beszámolnak munkájukról, sikerük „titkáról." A tudomány sikerei, a gépi technika tömeges alkalmazása gyökeresen megvátoztatják a falu arculatát. A kiállítás gyönyörű képét adja a korszerű kolhozfalu mintájának. Jelentősége abban van, hogy a már elért eredményekre támaszkodva a látogatók elé tárja a közeljövő képét, igényeket ébreszt, serkent és segít. Az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás a szovjet emberek millióinak négy évtizedes munkáját, alkotó tevékenységének eredményeit tükrözi. Ezért lobban öröm a szemében, derül mosolyra az arca minden látogatónak, ahogy végighalad a különféle nemzetiségek jellemző díszítéseivel ékes, gyönyörű paloták során, az árnyas sétányokon, ezért találkoznak régi jó barátként a sok nemzetiségű szovjetország népeinek dolgos fiai, leányai. A KIÄLLlTÄS MEGTEKINTÉSE után a látogatók elmondják a kolhozokban, szovhozokban, gépállomásokon társaiknak, mit láttak, mit tanultak és mi valósítható meg mindabból saját feltételeik között. Az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás tehát a kommunizmus valóságos iskolája azok számára, akik a szovjet mezőgazdaságban, annak érdekében tevékenykednek, hogy állandóan növeljék a hozamokat, a gazdasági állatok hasznosságát, a kolhoztagok jövedelmét és az általános jólétet. SZILÝ IMRE „A fegyveres proletárok testvéri kézfogásának nagyszerű idejét éljük" — Irta 1919-ben a Vörös Újság az első nemzetközi ezred megalakulásakor, amikor orosz, cseh, szlovák, román, és osztrák proletárok léptek be önként a magyar vöröshadseregbe, hogy fegyverrel védjék meg a proletárdiktatúra államát a megfojtására készülő ellen, forradalmi burzsoáziával szemben. A Magyarországon rekedt orosz hadifoglyok belépése a vöröshadseregbe különös jelentőségű volt. Nem mintha ők lettek volna a legnagyobb számban e nemzetközi ezredek különböző nemzetiségű harcosai között, hanem azért, mert a szövetséges Szovjet-Oroszország fflai voltak. Ezek az orosz férfiak ugyanúgy fegyvert ragadtak a magyar proletárdiktatúra védelmében, mint azok a magyar, cseh, szlovák, orosz, román, német és osztrák hadifoglyok, akik Oroszországban a szovjethatalomért harcoltak. Alig néhány nappai a vöröshadsereg felállításáról szóló rendelet közzététele után a volt orosz hadifoglyok már toborzó gyűlést tartottak. Az 1919. március 30-i nagy jelentőségű gyűlésről így számol be a Vörös Újság tudósítása: „Megkapóan szép és jelentőségteljes gyűlés folyt le vasárnap délután a Gófyavárban. A kommunista forradalom népének Budapestre szakadt fial, orosz alattvalók és hadifoglyok tartottak gyűlést... A moszkvai Vöröskereszt-megbízott ... felolvasta a következő rádiósürgönyt, melyet az orosz szovjet kormány küldött. „Ti, hadifoglyok, akik végigéltétek az imperialista háborúnak minden borzalmát, kik saját bőrötökön tapasztaltátok az orosz és magyar burzsoáziának kizsákmányolását, minden erőtökkel támogassátok az ifjú Magyar Tanácsköztársaságot. Az ellenségek összefogtak már a magyar és az orosz proletár elnyomására. Minden orosz és magyar proletárnak és parasztnak a vöröshadseregben van a helye, éppúgy, mint az Oroszországban tartózkodó magyar proletárok rendíthetetlenül küzdenek az ottani érdekekért. Védjétek meg a magyar proletárt! A magyar és az orosz proletár egyetemben küzd az összes proletárok közös érdekeiért. Csicserin, orosz külügyi népbiztos." A távirat óriási lelkesedést keltett... Az orosz proletárok fényes tanújelét adták a nemzetközi proletáregyetértésnek és testvéri szeretetnek, mert elsőnek siettek a proletárok fegyverrel való megvédésére..." Szamuelly Tibor hadügyi népbiztos, orosz nyelven üdvözölte a gyűlést, a Forradalmi Kormánytanács nevében: Mi nem akartunk addig hazatérni Oroszországból, míg nem volt biztosítva ott a munkások helyzete a kapitalistákkal szemben — mondotta. — Meg akartuk védeni az orosz proletariátust. Itt is a proletariátus vette kezébe a hatalmat. Kéri, támogassanak bennünket, mert hamarosan eljön az az idő, amikor az egész világ proletariátusa egyesülni fog. Példát kell mutatni az orosz és magyar proletároknak." A volt orosz hadifoglyok hangulatát Vlagyimir Ragyionov felszólalása tükrözte legjobban.: „Két évvel ezelőtt — mondta — még ellenségek voltunk. Most azonban tudjuk, hogy félrevezettek minket. A magyar proletárok Oroszországban, nem törődve azzal, hogy talán sohasem témek vissza hazájukba és hozzátartozóikat nem fogják viszontlátni, beléptek a vöröshadseregbe. Aki nem lép be a vöröshadseregbe, annak szégyen itt maradni e szabad hazában. Magam is harcoltam Magyarország ellen, de sohasem éreztem ellenséges indulatot." A gyűlés után a részvevők valamenynyien beléptek a yöröshadseregbe. Szemtanúk elbeszéléséből tudjuk, hogy egyesek közülük még az utcán is agitálták a járókelőket — magyarokat — hogy lépjenek be a vöröshadseregbe. Másnap már ezek a volt hadifoglyok is ott meneteltek az I. nemzetközi ezred első zászlóaljában, amely a budai Várban lévő hadügyi népbiztosság felé vonult. „A volt királyi palota szárnyainak falai bámulva néztek alá a soha nem sejtett csapatra — tudósít a Vörös Ojság. — A Marseillaise hangjai mellett... a mindenfajtabeli proletárkatona csinos, illő szürke uniformisba igazodott, sorakozott, és négyzetet alkotott ... Sapkájukat vörös szalag ékeisít ette ... Lelkesedés és boldogság világolt fel a proletárarcokon." Ez a lelkesedés és elszántság később sem hagyott alább, amikor véres harcokban kellett helytállni. A győzelmes északi hadjáratban különösen kitűnt a 80. nemzetközi dandár, amelynek soraiban páratlan önfeláldozással harcoltak a volt orosz hadifoglyok. Kublikov volt cári törzsszázados vezetésével hősiesen megállták a helyüket a Losonctól északra, Alsósztregova mellett vívott véres ütközetekben. Május 30-án a legvadabb ellenséges ágyútűzben szuronyrohammal foglalták el a rapi hidat. A vöröshadsereg 3. hadosztálya parancsnokságának „A nemzetközi ezred dicsérete" című parancsa így említi meg e nagyszerű fegyvertényt: „Különösen elismerést érdemel a rapi hidat rohamozó 11. század és az I. (orosz) zászlóalj Vilke és Panyidaróc elleni, ellenséges ágyútűz alatt végrehajtott merész támadása." A Magyar Tanácsköztársaság diceő harcaiban részvevő orosz proletárok hősies ellenállása a nemzetközi proletár-szolidaritás nagyszerű megnyilvánulása volt. Dicső hagyomány ez, mely a Nagy Október 40. évfordulójának fényében még ragyogóbban tűnik fel a múltból és nemcsak kötelezi, hanem lelkesíti Is a mai nemzedéket. Jó Sándor Kijev hatalmas, modern lakótömbje A moszkvai Vörös tér A szovjet tudósok eloszlatják a felhőket A Szovjetunió életéből A Szovjetunióban 1956-ban összesen 55 millió tonna gabonát arattak le. A gazdasági szakértők számítása szerint a nyári időszakban mintegy millió ember dolgozott. A cári Oroszországban ugyanennyi gabona learatásához hatmillió munkaerőre lett volna szükség. * * * A Bjelorussz SZSZK-ban gyártják a Szovjetunió megmunkáló gépeinek, kerékpárjainak, autóinak és gazdasági gépeinek jelentős részét. A bjelorussz gépgyárak gyártmányait nemcsak a Szovjetunióban keresik, hanem külföldre is nagy mennyiségben szállítják. A szovjet tudósok napjainkban sikeresen oldják meg az eső és hó mesterséges előidézésének problémáját, melynek következtében befolyásolni tudják majd az időjárást. Érdekes adatokat közölt erről a moszkvai Pravda. I. I. Gajvoronoszkij, az Aerológiai Obszervatórium dolgozója beszámolt ezen intézet kutató munkájáról. 1952. november 7-én Moszkvában barátságtalan reggel köszöntött be. A város felett sötét felhők tornyosultak. A díszszemle kezdetéig azonban a felhők eltűntek, és a Vörös térre a nap sütött. Gajvoronszkij közli, hogy ezt az időjárást mesterségesen idézték elő. A felhők irányában reggel öt repülőgép repült fel és a főváros felé úszó felhőket hóvá változtatta, amely Moszkvától 30 km-re a vidékre hullott le. A felhők és a kód eloszlatására — mondja Gajvoronoszkij — a Központ Aerológiai Obszervatórium kutatás szerint csekély mennyiségű szénsa szükséges. A repülőgépről a széiisava kis darabokban a felhők közé szórjál Az így képződött jégkristályokat a lég áramlatok a felhők közé viszik és ezzc hóhullást vagy esőt idéznek elő. Ez a eljárás tulajdonképpen a hó- vagy es természetes képződésének utánzása. Megállapították, hogy ily módon eg repülőgép 3—5 km széles felhőtle övezetet tud teremteni. A felhő és kQ eloszlatásának gyakorlati jelentőség van, s a központi légkutató intéze által kidolgozott módszereket már fel használják a felhők elűzésére a szovje repülőterek felett. Gajvoronoszkij köz lése szerint a szovjet tudósok most jégverést előidéző felhők elleni har módszeréin dolgoznak. ÜJ SZÔ 4 -ír 1957. október 31.