Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-31 / 302. szám, csütörtök

A kelet-szlovákiai répatermelők munkájának eredménye: 106

f3 százalék A kelet-szlovákiai répatermelő vidékeken teljes ütemben halad a répaszállítás. A verseny élén a kassai kerület áll. A kassai kerület répatermelői már eddig 19 százalékkal több cukorrépát szállítottak be a tervezettnél. Minden járás hozzájárult ehhez, mert már teljesítették az előírt beadást. . A kassai járásban a cukorrépabeadás tervét 111,3, a szepsi járásban 136,8, a királyhelmeci járásban 136,1 a Sp. Nová Ves-i járásban 192,8 a rozsnyói járásban 186,4, a rőcei járásban 149, a szecsovcei és a trebišovi járásban pedig 108 százalékra teljesítették. A prešovi kerületben eddig a tervezett cukorrépának 83 százalékát szállították be. A prešovi, sabinovi és sobránci járás már elérte a 100 százalékot, de a legtermékenyebb járásokban komoly lemaradás mutatkozik. A michalovcei járás eddig csak 86.3, a vranovi 86,6 és a nagykaposi mindössze 69,3 százailékra teljesítette a cukorrépabeadást. M. Želeňák, Trebišov. Nagy munka vár a traktorosokra is •

A chrenovai GTÄ dolgozói a párt levelének főleg azt a réQP szét tanulmányozták át tüze•

tesen, amelyben szó van a mezőgazdasági termelés további šfk gazdaságosságáról, és az újon2 nan alakult szövetkezetek táV mogatásáról. A gyű'éseken több kérdés felvetődik, például a szövetkezetek gyors fejlődése, s ezzel egyúttal a földterület gyors ütemű gyarapodása, amely a nyitrai járásban nem egy szövetkezetben a száz százalékot is eléri. Emeltet azonban a géppark csak 20 százalékkal növekedett. A gépállomás dolgozói előtt most az a feladat áll, hogy a meglevő gépekkel teljesíteni tudják a megnövekedett feladatokat. Igen fontos kérdés a munkaerkölcs és vele szorosan összefügg a béralap kérdése. Több traktoros nem teljesíti az előírt napi tervet, a fizetésén azzal akar „javítani", hogy olyan teljesítményt is beír a kimutatásba, amit nem dolgozott le, vagy például bejegyzi a gépek nem létező javítását. Ilyen módon aztán túllépik a béralapot. A vitában a traktorosok, a gépállomás dolgozói megoldják azt a problémát, hogy a fogyatékosságokat hogyan kell megelőzni és így gazdaságosabbá tenni munkájukat. A gépállomáson a vitát céltudatosan szervezték meg. A pártbizottság a bizottsági gyűlésen megtárgyalta a párt levelét, öttagú csopcrtokat alakítottak, amelyeknek az tesz a feladata, hogy elemezzék a pénzügyi helyzetet, a munkatervet és a tervteljesítést, s aztán a tagság és a dolgozók elé terjesszék észrevételeiket. Ivan Mikula, Nitra. TZ" öztudomású, hogy az idén sok új szövetkezet alakult hazánkban — nem beszélve arról, hogy a meglevő EFSZ-ek is gyarapodnak, fejlődnek — s túlsúlyba került a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Persze, az új szövetkezetek alakulásával új gondok, nagy feladatok nehezednek a dolgozó parasztck vállaira. Azzal, hogy a falu parasztsága belép a szövetkezetbe, közösen műveli a földet, csak az alapjait teremtettük meg a nagyüzemi gazdálkodásnak. Útközben, pontosabban szólva: Már az induláskor meg kell nézni, vajon megvan-e minden anyagi és erkölcsi alap a közös gazdaság sikeres fejlődéséhez? Mert ha azt akarjuk, hogy a még egyénileg dolgozó parasztok szövetkezeti útra térésében továbbra is jó példát mutassunk, s megtegyün'c mindent, amit a népgazdaság elvár a szövetkezetektől, akkcr most a legfontosabb tennivaló: Az EFSZ-ek politikai és gazdasági megszilárdítása. Mi szükséges elsősorban ahhoz, hogy megteremtsük az új EFSZ-ekben azokat a feltéteteket, amelyek minden téren biztosítják a gazdasági fejlődést. Természetesen az első lépés a közös gazdaság helyes megszervezĹse, tehát a földek tagosítása s az állatállománynak a közös istállókban való elhelyezése. Az utóbbi talán több munkát vesz igénybe, nem is megy olyan simán — a múltból erre elég sok példát lehetne felhozni —, mint a földek tagosítása. Persze, egy csapásra nem megy minden — mondják ezt több új szövetkezedben. Ez igaz, de az efféte megnyugvás több esetben káros kihatással van a közös gazdaság eredAz élő munka termelékenységének növekedését a meglévő technika gondos kiaknázásával, tökéletesítésével, az új technika és a jobb munkaszervezés bevezetésével kell biztosítani" (A CSKP KB leveléből). A CSKP KB egész hazánk dolgo^ zóihoz intézett levele és ennek megvitatása üzemeinkben óriási tehetőséget nyújt az egyéni és kollektív kezdeményezések megvalósítására, melyek az ipari termelés fejlesztéséhez vezetnek. A párt Központi Bizottsága és kormányunk ez év júniusában jóváhagyta gépiparunk fejlesztésére és korszerűsítésére vonatkozó fontos dokumentumot. A dokumentum szerint gépiparunknak előre kitűzték a termelés tökéletesítéséhez és gazdaságosságához vezető utat. És ez az út csakis az ipari termelés automatizálása és mechanizálása tehet. Hisz a termelés automatizálásával többszörösen emelkedik a munkatermelékenység, megkönnyül a munka és javul a minőség. Annak ellenére, 'hogy Csehszlovákia gépipara történelmileg rövid idő alatt nagy fejlődést ért el, mivel 1937 óta megsokszorozódott, a munka több mint 50 százalékát ebben az iparban még ma is kézierővel végezzük, vagyis a mennyiség növekedése mellett a technika rohamos fejlődése ellenére a termelés műszakilag a régi vágányokon halad. Míg a termelés költségvetésében a munkabér 30 százalékot tesz ki, a gépek kopására és a hajtóerőre mindössze csak 6.2 százalék esik. Világos, hogy ezt az arányszámot, mely semmiképpen sem előnyös számunkra, csakis a termelés automatizálásával javíthatjuk meg. AZ AUTOMATIZÁLÁS ÉS MECHANIZÄLÄS nagy lehetőségeit, melyek a munkatermelékenység rohamos emelkedéséhez vezethetnek, nem használjuk ki eléggé. Csak egy példát hozok fel arra, mennyire nem értékelik üzemeink vezetői az új technika vívmányait. A régi típusú SUR-50-es esztergapadokra könnyen felszerelhető egy egyszerű segédszerkezet, az automata kopírozó. Ennek segítségével egy munkás két-három gépet is kezelhet egyszerre. Mégis üzemeink nagyobb részében nem alkalmazzák ezt az egyszerű és könnyen felszerelhető kopírozó szerkezetet és nem rendelnek belőle a gyártójától. Ezért ennek termelése is lehetőségeinkhez viszonyítva nagyon lemaradt. Több ilyen példát említhetnénk még, ahol a régi gépek segédszerkezettel való felszerelése, vagy az új munkamódszer alkalmazása (karbid vágókés gyorsvágó acél helyett) a terUJ TECHNIKA — nagyobb hatékonyság melés hatékonyságának növelésére vezethet. Hazánk sok üzemében mégsem használják ki ezeket a módszereket és mechanizációs eszközöket a termelés növelésére. A TERVEZETT GAZDÁLKODÁSBAN a termelés gazdasági elemzése következetesen maga után vonja a tudomány és a technika előrehaladásának gyakorlati megvalósítását. Technikánk magas színvonala szinte megköveteli, hogy iparunk minden szakaszán korszerűsítsük a termelést. Nemcsak a gépiparban, hanem más iparágakban is a futószalag vagy a folyamatos termelési menet bevezetése nagyban növeli a munkatermelékenységet. Olyan egyszerű módszer alkalmazása is, mint például a kürtjelzés, mely ritmust ad az egyes munkamenetnek a vasműveknél, bonyolult gépi berendezéseknél, a munkatermelékenység növeléséhez vezetett. Nálunk például a LednickéRovnó-i üveggyárban egy új automatagép és egy futószalag elindításával sokszorosan növekedett a munkateljesítmény. Célszerű azonban nemcsak az egyes munkafolyamatokat automatizálni, hanem az egész termelési menetet. Oj automatagépek bevezetése, mely egy egész komplett munkamenetet alkot, többszörösen növeli a kapacitást. A termelés meggyorsításának szempontjából mi értelme van annak az automata gépnek a Mladá Boleslav-i autógyárban, amellyel hétszeresen meggyorsították a motor hengerfejek fúrását. Ezt a tökéletes automatagépet naponta csak két óra hosszáig használják ki azért, mert a többi munkafolyamatot még kézzel csinálják, vagyis nem győznek elég munkát adni az automatának. De ha például a motor hengerfejének egész munkamenetét automatizálnák és csökkentenék rajta a kézzel végzett munkarészt, ez óriási előretörést és hatékonyságot jelentene autóiparunk számára, s az autók gyártásának meggyorsításához vezetne. EZZEL SZEMBEN A BRNÖI GÉPIPARI KIÁLLÍTÁSON az idén egy kiváló automatagépet láthattunk, melylyel a strakonicei motorkerékpárgyár konstruktőrjei nemcsak egy, haLAKÁSÉPÍTÉS ŽILINÁN A žilinai észleltek a Magasépítészeti Vállalat dolgozói néhánynapos elmaradást lakásépítési terv teljesítésében. Ezért brigádokat szerveztek, s így igyekeznek meggyorsítani az építést. Képünk egy új žilinai lakótelep részét mutatja be, amelyet az akadályok ellenére is határidőre adtak át a lakóknak. ČTK felvétele. Ne legyen drágább a leves, mint a hús ményéire. Miért? Ismeretes, hogy több új szövetkezetben nincsenek a közös istállózásra megfelelő épületek, s ha akad is erre a célra olyan istálló, amelyet kis tatarozással rendibe lehetne hozni, legtöbbször nem azt teszik az űj szövetkezetekben, hanem addig nem összpontosítják az állatokat, amíg az állam (!) el nem készíti az új istállókat. Itt kezdődnek a bajok. Az állatok az egész faluban szanaszét vannak a kis istállókban, sok munkaerő kell az etetéshez, s ilyenformán a takarmányadagok is megcsappannak, amíg a jászolba kerülnek. "Víi tehát a tennivaló az új szövetkezetekben? Világos választ ad erre a CSKP KB levele is, ahol arról van szó, hogy: „A Központi Bizottság valamennyi szövetkezeti taghoz és az állami gazdaságok dolgozóihoz fordul, hogy gondolkozzanak el azon, miként lehetne kihasználni valamenynyi meglevő gazdasági épületet és berendezést, miképpen lehetne olcsó és célszerű intézkedések útján közös istállókat építeni belőlük a gazdasági állatállomány számára." Mit jelentsen ez? Talán az állam a jövőben nem szándékozik segíteni az EFSZ-eken? Szó sincs róla, hiszen a népgazdaság terve a jövőre nézve is mag'ba foglalja a mezőgazdasági beruházási építkezéseket. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban sokkal olcsóbban a helyi adottságok teljes mérvű kihasználásával kell építkezni. Hová jutnánk akkor, ha továbbra is bűnös módon pazarolnánk az építkezési anyagot, nem törődve azzal, mennyibe kerül egy állat istállózása. Ne gondolja egyetlen szövetkezeti tag sem, hogy a rengeteg pénzt felemésztő — emellett sok esetben nem megfelelő — istállók csak az államot szapulják! Ráfizetnek erre maguk a tagok is, hiszen a kölcsönt vissza kell fizetni. Hogy a helytelen építkezés folytán mennyi fölösieges kiadás adódott, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a C"KP KB levelében tevő megállapítás: „1956-ban az 1954-es évhez viszonyítva csupán 5,9 százalékkal több tehénistállót és 29,9 százalékkal több sertésólat adtak át az EFSZ-ekben. Az átlagos költségvetési ár egy gazdasági állat istállózására átszámítva 60 százalékkal növekedett, az anyagfcgyasztás kétszeresére, sőt háromszorosára ..." Elgondolkoztató ez a megállapítás. Azért bocsátja pártunk vitára a beruházási építkezések feladatait, hogy a szövetkezeti tagok, az illetékes szakemberek tegyék meg javaslataikat, hogyan lehetne olcsóbban, a helyi anyagforrások felhasználásával építkezni. S hogy teljes mértékben igénybe vegyék a helyi épületanyagokat — kő, homok, esetleg téglaégetés, vagy faanyagnak helyben való biztosítása —, a gazdasági épületek elkészítéséről végső fokon a járási nemzeti bizottságok döntenek majd a szilárdan meghatározott irányszámok és anyagi alapok alapján. Arról van e tekintetben szó, hogy csökkentsük az építkezési költségeket, más szóval: Ne legyen drágább a leves, mint a hús. Hiszen oly magas volt eddig egy állat istállózási költsége, hogyha így mentünk volna tovább, 10—15 év múlva sem lett volna rentábilis az állattartás. Az efféle ovakorlatnak semmi köze sincs a gazdaságossághoz. Nem szükséges, hogy „kaszinókat", „palotákat" építsünk az állatállomány részére, mert az egyszerű, az egyes községek hagyományaihoz hűen épített istállók sokkal jobban megfelelnek a gazdasági követelményeknek, mint az egy kaptafára épített „paloták." Czázával hozhatnánk fel olyan ^ példákat, ahol a szövetkezeti tagok nem vártak arra, amíg szájukba repül a sült galamb, illetve nem támaszkodtak csupán az államra, hanem saját erejükből láttak hozzá az építkezésekhez. Ma már sok szövetkezetben nyomban az alakuláskor megszervezik az építkezési csopcrtokat, amelyek megfelelő szakemberek vezetésével dolgoznak. Számvetést csinálnak arról is, mennyivel olcsóbb egy istálló felépítése, ha túlnyomórészben saját erejükből, saját anyagforrásokból készítik el. S hogy helyesen gondolkodnak ezek a szövetkezeti tagok, azt a gyakorlat, az élet már bebizonyította. A nyárasdi EFSZ-ben maguk a tagok égetik a téglát. Persze, minden szövetkezetnek nincs és nem is tehet té laégetőie, de csaknem minden faluban nyithatnak — a járás beleegyezésével — kőbányát, homokbányát s ezzel is jóval olcsóbbá tehetik az építkez'ést. Hány községben lát az ember öreg. omladozó istállókat, vagy raktárakat, amelyeket már semmire sem használnak. Ezeket .e lehet bontani és nem egy egész munkafolyamat automatizálását oldották meg. Ez az automar tikus gépberendezés a Diesel-motorok hajtókarjainak teljes megmunkálását végzi, amelyből azelőtt keveset gyártottak. A munkás itt csak az LX-l-es elnevezésű gép munkafolyamatát ellenőrzi, gombnyomásra indítja, vagy leállítja. Azelőtt ezt a munkát 12 gép, 20,7 munkás végezte, és egy hajtókart 19.1 perc alatt gyártottak. Most ezt a munkát az automatagép 1.8 másodperc alatt végzi, és 1.56 korona helyett 44 fillérbe kerül a megmunkálás. A munka termelékenysége 431 százalékra nőtt a régihez viszonyítva és a munkatér is felére csökkent. Míg azelőtt alig győztek hajtókarokat gyártani, most a gépautomata elegendőt termel a Diesel-motorok szereléséhez. Ilyen automatagépek bevezetése tehát nagyon gazdaságos, mert egy egész munkamenet-folyamatot meggyorsított, olcsóbbá tett és leegyszerűsített. Ezért konstruktőrjeinknek nemcsak égyes külön munkafolyamatok automatizálására és mechanizálására kell törekedniük, hanem figyelmüket főleg az egész termelés meggyorsítására, futószalagok, folyamatos termelési menetek bevezetésére kell irányítan'.ok. A CSKP KB NAGY GONDOT FORDlT iparunk korszerűsítésének kérdéseire, a termelés hatékonyságának növelésére. Ez tulajdonképpen előfeltétele hazánk lakossága életszínvonala további növelésének. Ezért levelében felhívja hazánk népének figyelmét az összes iparágakban észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére. És ez teljes mértékben vonatkozik az eddig elhanyagolt mechanizálás és automatizálás kérdésére is. A nemrég megtartott országos konferencián újítóink rámutattak, hogy a termelés tökéletesítésére minden lehetőségünk megvan és szép sikereket érhetünk el akkor, ha az ipari termelés hatékonysága mindnyájunk szívügye lesz. Hisz célunk világos, megkönnyíteni a munkát, növelni a gépek munkájának arányát a kézzel végzett munkával szemben. Ezért szereltünk fel számtalan kísérleti intézetet a' legtökéletesebb bel- és külföldi gépekkel, műszerekkel és ezért áldozunk rá ma is milliókat. A vitában legyen tehát szemünk előtt az a feladat is, hogyan javíthatnánk munkánkat az automatizálással és mechanizálással, a régi gépi berendezés korszerűsítésével, mert csak ez vezethet legrövidebb úton a termelés növeléséhez, életszínvonalunk emeléséhez, mely hazánkban a szocializmus építésének betetőzését fogja jelenteni. Horváth Sándor ha egy egész új istállót nem is építhetünk fel az így nyert téglából, faanvagból, vagy cserépből, de elérjük, hogy kevesebb úi anyagot kell beszereznünk. És az így felépített istállóban is éppúgy gépesíthetjük az etetést, a fejést és minden munkát, mint azokban, amelyek építéséhez minden szöget, minden szem homokot az államtól kaptunk. A rybanyi szövetkezetesek nemrég épített 98 férőhelyes istállója talán a legszebb, dé egyben a követelményeknek a legmegfelelőbb is a járásban. Az énítkezési terveket Banyo János, a sz'ivetkezet elr.öke hozta Moszkvából a mezőgazdasági kiállításról. Van ebben az 'stállóban úgyszólván minden: takarmányozó, önitatók, gépesített etetés, fürdőszoba a fejőgulyások számára, tejhűtő, stb. S mibe került? A tervezett 830 ezer koronából csak 620 ezer koronát használtak fel az építésre. Láthatjuk, azzal, hogy az istállót helyi anyagforrások felhasználásával építették, 210 000 koronát takarítottak meg önmaguknak és egyben a népgazdaságnak is. \ rybanyiak és még sok-sok szc** vetkezeti tag hazánkban értik, tudják, mit jelent gazdaságosan építkezni, jobban gazdálkodni, s kihasználják a kínálkozó lehetőségeket. Hozzájuk hasonló úton kellene járnia minden szövetkezetnek, nemcsak azért, hogy ha kevesebbe kerül az építkezés, több jut az illető EFSZben a munkaegységekre, de legfőképpen azért, mert a beruházások célszerű megvalósítása a mezőgazdasági termelés növekedésében és a munkaterme'ékenvséq fokozásában tükröződik majd vissza mind a termelő, mind pedig az állam hasznára. MÉRY FERENC ÜJ SZÖ 5 TÉT 1957. október 31.