Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-31 / 302. szám, csütörtök

Az ENSZ közgyűlésének tárgyalása Szíria panaszáréi Áz ENSZ-nek meg kell akadályozni a háborút a Közép-Keleten New York (CTK) — New Yorkban október 29-én az ENSZ közgyűlésének plénuma folytatta Szíriának biztonsága és a világbéke veszélyeztetésével kapcsolatos panaszát. Pakisztán küldötte kijelentette, hogy Pakisztán jó kapcsolatokat tart fenn az arab országokkal és Törökországgal is. Beszédében azonban világosan tudtul adta, hogy Törökország is az USA oldalán áll. Erre mutatott azon igyekezete, hogy a Szíria határán történő török csapatösszevonásról kiadott jelentéseket igyekezett enyhe színben feltüntetni. Panamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere, az ukrán küldöttség vezetője kijelentette, hogy Ukrajna küldöttsége melegen támogatja Szíria javaslatait az ENSZ vizsgáló bizottsága összeállítására. Bitar, Szíria külügyminisztere, a küldöttség vezetője beszédében a többi között utalt arra, hogy Szíria vádját nem cáfolták meg, és hogy az ENSZ kötelessége a bizottság létesítése, amely kivizsgálná a szíriai-török határ területén uralkodó helyzet valódi állapotát. Ezután A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere beszélt. A. A Gromiko beszéde A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere — akinek beszédét kivonatosan közöljük — megelégedését fejezte ki afelett, hogy a Szíria elleni támadást előkészítő aíjresszoroknak nem sikerült meghiúsítani azon kérdés megtárgyalását, amelyet Szíria kormánya terjesztett a közgyűlés elé. Hangsúlyozta azonban, hogy legfontosabb, amit az ENSZ-nek meg kell tennie, hogy elhárítsa Szíria biztonságának veszélyeztetését, mert az egyúttal a közép-keleti béke és biztonság veszélyeztetése is. A közgyűlés a Szíria elleni fegyveres támadás elhárításának kötelességét akkor teljesíti, ha célravezető határozatokat hoz. Ezen határozatok közé tartozik a szíriai-török határon uralkodó helyzeť kivizsgálása, valamint az olyan intézkedésekre vonatkozó határozatok, amelyek az ENSZ tagállamaitól Szíria elleni fegyveres támadás esetén követelni fogják az agresszió beszüntetését, a bűnösök megbüntetését még fegyveres erők alkalmazásával is. A szovjet küldöttség vezetője leleplezte a nyugati diplomácia manőverezéseit, amellyel a közép-keleti helyzetről szóló megnyugtató nyilatkozattal és a Szovjetunió ellen irányuló rágalmazó tárgyalások segítségével el akarják terelni a világ közvéleményének figyelmét a kérdés lényegéről s a világot kész helyzet elé akarják állítani. Már kijelentettük, s azt most megismételjük — mondotta a szovjet küldött — a Szovjetunió vádol és erre megvan minden oka. A Szovjetunió azzal vádolja Törökországot, hogy katonai támadást készít elő Szíria ellen és az USA-át azzal, hogy Törökországot sorsdöntő lépésre ösztönzi és arra készteti, hogy ezen a veszedelmes úton haladjon. A Szovjetunió vádolja az úgynevezett Dulles Akcióik hibájából a Közel- és KözépKelet olyan területté változott, amely veszedelmes robbanásokkal fenyeget. A Szovjetunió síkra száll azért, hogy a Közel- és Közép-Kelet országai független államként fejlődjenek, hogy véget érjen a külföldi beavatkozás ezen országok belügyeibe, mert ez megfelel nemcsak alapvető nemzeti érdekeiknek, hanem a béke megőrzése ügyének is. A Szovjetunió állást foglal valamennyi ország széleskörű gazdasági együttműködése mellett a Közel- és KözépKelet államaival. A Szovjetunió azt a nézetet vallja, hogy ezen államoknak gazdasági támogatást kell nyújtani gazdasági függetlenségük megszilárdítása érdekében. A. A. Gromiko megjegyezte, hogy a szíriai-tórökországi határon beállott helyzetért a felelősség nem csekély mértékben Nagy-Britanniára is hárul. A Szovjetunió képviselője felhívta az angol küldöttség tagjainak figyelmét azon következmények komolyságára, amelyek abból eredhetnek, hogy NagyBritannia támogatná bizonyos amerikai körök közel- és közép-keleti veszélyes játékát. A. A. Gromiko beszédének befejező részében támogatta Szíria javaslatát az ENSZ tárgyilagos bizottságának létesítésére, amely kivizsgálná a szíriaitörökországi határon uralkodó helyzetet. Mély meggyőződésünk —•' hangsúlyozta Gromiko — hogy ezen javaslat ellen nem lehet kifogása egy olyan kormánynak sem, amely meg akarja ismerni az igazságot és amelynek szívén fekszik a béke ügye. Azok, akik ellenvetéssel élnek ezen bizottság megteremtése ellen, felelősséget válialinak magukra, mert akarva, nem akarva a béke ellenségeinek kezére játszanak. Damaszkuszban szovjet-szíriai gazdasági egyezményt írtak alá Moszkva (TASZSZ) — Damaszkuszban a szovjet-szíriai gazdasági tárgyalások az őszinte barátság, szívélyesség és teljes kölcsönös megértés légkörében folytak. A sikeres tárgyalások befejezéseképpen október 28-án Damaszkuszban egyezményt írtak alá a Szovjetunió és a Szíriai Köztársaság gazdasági és technikai együttműködéséről. Az egyezmény megállapítja, hogy a két kormány a két ország között fennálló baráti kapcsolatokból kiindulva a Szovjetunió és a Szíriai Köztársaság kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatai további kibővítése és fejlesztése érdekében —, mely kapcsolatok az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, valamint a két ország nemzeti méltósága és szuverenitása tiszteletben tartásának elvein alapulnak — együtt fognak működni a vasutak, a duzzasztógátak, vízierőművek, az öntözőrendszer, a legelők öntözése rendszerének kiépítésében, a hidak építésében és átalakításában, a műtrágyagyárak és más építmények felépítésében, valamint Szíria földtani és Eisenhower-doktrina alkotóit, hogy | térképének összeállításában és a geoezzel a tervvel szentesíteni akarják az USA terjeszkedő és agresszív törekvéseit a Közel- és Közép-Kelet ellen. lóniai kutatás végrehajtásában, amelynek célja, hogy megállapítsa Szíria természeti kincseinek lelőhelyeit. A Szovjetunió e célból Szíriának berendezést szállít és szovjet szakembereket küld, akik segítséget nyújtanak a szerelési munkákban és a gyárak üzembe helyezésében. A Szovjetunió a tervező munkáknak, a kutatási berendezés anyagának és más szolgálatoknak fedezésére az egyezmény alapján Szíriának 12 évi 2,5 százalékos hitelt nyújt. A Szovjetunió kormányának megbízásából az egyezményt P. V. Nyikityin, a Szovjetunió Minisztertanácsa külföldi gazdasági kapcsolatai állami bizottságának elnökhelyettese és a Szíriai Köztársaság kormányának nevében Chaled Azem, a Szíriai Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, F. Kaljjali, közmunka- és közlekedésügyi miniszter, H. Kallas gazdaságügyi miniszter és H. Dzsabara, Szíria gazdasági fejlesztése tanácsának elnöke írták alá. A Biztonsági Tanács Kasmír kérdéséről tárgyal New York (ČTK) — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 29-én New Yorkiban folytatta a kasmíri kérdés tárgyalását. A Béke Világtanács elnökségének távirata az ENSZ küzgyűléséhez Stockholm (ČTK) — A Béke Világtanács elnöksége az ENSZ közgyűléséhez a következő szövegű táviratot intézte: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése most Szíria kormányának panaszát tárgyalja. A közvélemény tudatában van a helyzet komolyságának. Tudja, hogy Szíria partjain veszélyeztetik a világbékét és hogy a török-szíriai határon nagy haditengerészeti, szárazföldi és légi erőket vontak össze. Ezen fegyveres erők bármilyen beavatkozása világháborút robbanthat ki. Szíria négymillió lakosú ország, csekély számú fegyveres erőkkel semlegességi oolitikát követ és semmiféle katonai tömbben nem vesz részt. Törökország 22 milliós, erősen felfegyverzett ország, tagja mind az Atlanti Tömbnek mind a Bagdadi Paktumnak. A közvélemény ellenez mindennemű katonai intervenciót és Szíria belügyeibe való beavatkozást. A Béke Világtanács elnöksége erélyesen követeli, az ENSZ közgyűlése szólítsa fel az érdekelt kormányokat, nyilvánítsák ki vagy újítsák fel a közgyűlés előtt azon kötelezettségvállalásukat, hogy nem alkalmaznak erőszakot s tiszteletben fogják tartani Szíria szuverenitását és területi sérthetetlenségét. Felszólítja továbbá a közgyűlést, foganatosítson idejében olyan intézkedéseket, melyek elhárítanák Szíria veszélyeztetését, főként a fegyveres erőknek e területen történt összpontosításá val bekövetkezett veszedelmet A Séke Világtanács elnökségének határozata a nemzetek békés együttműködése érdekében Stockholm (ČTK) — A Béke Világtanács elnöksége október 29-i ülésén a leszerelésről és a békés együttműködésről tárgyaló kongresszus összehívásának kérdésében a következő határozatot hozta: A tudomány és technika terén elért legújabb sikerek az emberiség életében új korszakot nyitnak. Az emberiségnek határoznia kell, hogy e sikerek az életet vagy a halált fogják-e szolgálni. A közvélemény, amelyhez már annyi tekintélyes hang csatlakozott, a leszerelés és a nemzetközi együttműködés mellett foglalt állást. A nemzeteket azonban nemcsak az nyugtalanítja, hogy nem jött létre megállapodás az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről és a leszerelés megkezdéséről, hanem az is, hogy kiéleződött a katonai tömbök közötti feszültség. A nemzetek még mindig a fegyverkezésre fordított kiadások nagy terhe alatt nyögnek. Bekövetkezett az atomháború reális veszedelme. A Béke Világtanács mindig azt hirdette, hogy a háború veszélyének elhárítására fel kell számolni a katonai tömböket, el kell pusztítani az atomfegyvereket és szigorú ellenőrzés mellett teljes leszerelést kell végrehajtani. Kijelentette, hogy a békét nem lehet valamennyi kis- és nagy nemzet egyenjogúságán alapuló nemzetközi együttműködés nélkül biztosítani. Hasonló álláspontra helyezkedett nemrégiben a szervezetek, tudósok, írók és művészeti dolgozók jelentős száma is. A szabad eszmecsere lehetőséget nyújt arra, hogy a célok elérésére közös utat találjunk. A Béke Világtanács a leszerelés és a nemzetközi együttműködés kérdését tárgyaló kongresszust 1958 első felében hívja össze. A moszkvai ünnepségeken résztvevő külföldi küldöttségek A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségére az Albán Munkapárt KB és az Albán kormány küldöttsége a következő öszszeállításban utazik Moszkvába: E. Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára, a küldöttség vezetője, M. Sehu, a minisztertanács elnöke, B. Balluku vezérezredes, a minisztertanács elnökének első helyettese, nemzetvédelmi miniszter, M. Peza, a Népi Gyűlés Elnöksége elnökének helyettese, S. Pécsi, az Albán Munkapárt KB pártellenőrző bizottságának elnöke, és M. Prifti, Albánia Szovjetuniő-belí nagykövete. A Volksstimmének, az Osztrák Kommunista Párt központi lapjának tudósítása szerint az Osztrák Kommunista íárt küldöttsége a következő tagokból áll: J. Koplenig, F. Fürnberg és E. Scharf.i . ,

A A Nagy Októberi Szocialista Forradalom moszkvai ünnepségein részvevő japán küldöttség tagjai október 29-én repülőgépen elindultak Tokióból. A Japán Kommunista Párt küldöttségének tagjai: J. Siga, a párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, K. Kurahara, a párt Központi Bizottságának tagja és T. Takei, az Akahata című lap külügyi osztályának vezetője. A nyár óta húzódó s még mindig veszélyes közel- és közép-keleti válság, valamint a múlt vasárnap lefolyt törökországi választások fokozottabb mértékben irányítják a világ figyelmét az amerikai imperializmusnak a Szovjetunió ellen Európa és Ázsia határán előretolt föbástyája, Törökország felé. Az otomán birodalom — miután fél évezreden át a valághatalom szerepét játszotta és három földrészen számtalan népet hajtott katonai igájába — az első világháború eredményeinek hatása alatt összeomlott. Területén számos „önálló" arab állam keletkezett, amelyek csak a második világháború után nyerték el az igazi politikai és gazdasági függetlenség kisebb-nagyobb fokát. A két világháború közötti időben elsősorban az angol, a francia és az olasz imperializmus nyújtotta ki csápjait a török utódállamok felé, sejtve, sőt későbben már bizonyosan tudva, hogy a Földnek kőolajban egyik leggazdagabb területéről van szó. A feudális otomán birodalom romjain a Kemal Attatürk vezette polgári forradalom új török államot — 1923 óta köztársaságot épített fel. Ennek a polgári demokratikus forradalomnak eleinte haladó jellege volt, amit bizonyít az a tény is, hogy az új török állam volt az első, amellyel még 1921-ben elsőnek kötött szerződést a Szovjetunió. Emlékezetesek a szerződés szavai: „Mindkét fél megállapítja, hogy a Kelet nemzeti felszabadító mozgalma azonos a dolgozó orosz népnek az új, szociális rendszer megteremtésére irányuló törekvésével, és ezért mindkét fél nyomatékosan hangsúlyozza Kelet nemzeteinek jogát a szabadságra és a függetlenségre." Az uralomra jutott új török burzsoázia — szorosan összefonódva a volt feudális rendszer vezető köreivel — csakhamar teljesen magához ragadta a szegény mezőgazdasági államban a politikai hatalmat és fékevesztetten a meggazdagodás, a korrupció útjára lépett. Felismerte azt a veszélyt, amelyet számára e tekintetben a szomszédos Szovjetunió népeinek példája jelent és ezért a demokratikus szabadságok megszüntetésére és a haladó eszmék fokozódó üldözése mellett egyre jobban közeledett a nemzetközi fasizmus szovjetellenes táborához. Ismeretesek azok a bensőséges kapcsolatok, amelyek a török burzsoáziát a második világháború előestéjén, sőt az alatt is, a hitleri Németországhoz, de ugyanakkor az angol imperialista körökhöz is kötötték. De a habzsoló török burzsoázia igazi órája csak akkor ütött, amikor a második világháború után minden eddiginél erősebb és élesebb imperializmus jelent meg a Szovjetunió elleni fő felvonulási vonalon: az amerikai monopóliumok világuralmi törekvése. A török burzsoázia állama minden gátlás nélkül adta el magát és hazáját — a szomszédos Görögországhoz hasonlóan — az amerikai imperializmusnak. Ezt az „üzletet" akkor Truman-doktrinának nevezték, és eleinte évenként jelentős dollárösszegeket hozott katonai és gazdasági segítség címén Törökországnak. Magának a török népnek azonban ebből a ,.segítségből" vajmi kevés haszna volt. Sőt, ellenkezőleg, — s megint csak Görögorszához hasonlóan — az amerikai segítség a dolgozó népnek további súlyos megterhelést jelentett. A katonai segélyből természetesen nem látott semmit, de a gazdasági segélyt is maradéktalanul elkezelte a mohón „gründoló", új vállalatokat létesítő burzsoázia. Ugyanakkor az amerikai „segítségnek" az volt a leglényegesebb feltétele, hogy Törökország legalább a segítséggel egyenlő összeget köteles költeni hadseregének kiiépítésére és felszerelésére. Ez gyakorlatilag Törökországban annyit jelent, hogy hosszú évek óta az állami költségvetésnek legalább negyven százaléka katonai kiadásokra megy. Ilyen körülmények és az egyre jobban elburjánzó korrupció következtében nem csodálatos, hogy az ország gazdasági helyzete évről évre romlik, s az utóbbi időben elérkezett a gazdasági összeomlás határához. Ez arra kényszeríti a török burzsoáziát, s politikai alakulatát, a Demokrata Pártot, hogy még kockázatosabb eszközökhöz folyamodjék bel- és külpolitikai téren egyaránt. Bár az ún. parlamentben a Demokrata Pártnak 520-ból 452 mandátuma, vagyis döntő többsége volt, mégis — látva az ellenzék megerősödésének jeleit — a törvényes választási határidő előtt nyolc hónappal kiírta az új választásokat, amint egyik vezetőjük mondotta: „Addig, amíg nem késő." Ugyanakkor, minden józan meggondolást sutba dobva, provokáló, támadó külpolitikába kezdett az amerikai imperializmus legtitkosabb, de egyben leghőbb vágyainak megfelelően — a magát állítólagos szovjet befolyásnak alávető, sőt „kommunista" Szíria ellen. A török uralkodó körök politikája — miután súlyos kényszerhelyzetben vannak — teljesen átlátszó. El akarják érni, hogy az Egyesült Államok, amelyek időközben a gazdasági segély folyósítását beszüntették és csak — természetben — katonai segélyt ad-, nak, ismét belenyúljanak pénzeszsákjukba és lehetővé tegyék a török burzsoázia számára az ország gazdasági életének „megmentését", üzleteik újabb felvirágoztatását. A török burzsoázia tudja, hogy az idő ellenük dolgozik és a távolbahordó, földrészek közötti rakéták korában gyorsan elértéktelenedik stratégiai helyzetük jelentősége, amit aprópénzre lehet felváltani az amerikai imperialistáknál. Persze, az is nyugtalanítja a jelenlegi török kormányt, hogy az ország déli határain egyre függetlenebb, politikailag és gazdaságilag önállóbb arab országok keletkeznek, úgyhogy a török határok körül minden irányból egyre hathatősabbá válik az imperialista igából felszabadult népek példája. Ezt a folyamatot igazolja a vasárnapi választások eredménye is. Minden terror, törvény- és alkotmányellenes intézkedés ellenére a polgári ellenzék hatalmas mértékben megerősödött, míg a kormánypárt 82 mandátumot vesztett. Negyven választókerületben az ellenzék megfellebbezte a választások eredményét, ahol a terror és az eredmények meghamisítása teljesen nyíltan folyt ie. A Demokrata Párt aggodalma tehát helyes volt, valószínű, hogy nyolc hónap múlva veresége — az ország állandóan rosszabbodó gazdasági helyzete miatt —* még sokkal nagyobb, esetleg uralma számára katasztrofális lett volna. A szocialista tábor és az imperializmusellenes országok együttes fellépése az Egyesült Nemzetek Szervezetének XII. ülésszakán máris nagymértékben leleplezte és megnehezítette a török burzsoázia és az amerikai imperializmus együttes háborús spekulációit. Az említett okokból fontos a világ békeszerető részének az ébersége, mert vesztét érző, a koncért mindent kockáztató ellenfelekkel áll szemben. A titkos, Henderson amerikai különmeghízott nyári törökországi látogatásakor kovácsolt támadó tervek egyelőre megbuktak, de amint a legújabb hírek is bizonyítják, nem aludtak el végleg. A régi feudális Törökországot á múlt század második felében „Európa beteg emberének" hívták. A jelenlegi, tényleg beteg török burzsoázia és a kezében levő államhatalom állandó veszélyt jelent a világpolitika egyik legveszélyesebb pontján, amit csak a békeszerető népek együttes és következetes fellépése tarthat vissza valamilyen katasztrofális lépéstől. Ez nagy vonásokban mélyebb értelme az immár hónapok óta tartó közel- és közép-keleti válságnak. Sz. L. ÜJ SZÖ 3 TÉT 1957. október 31.