Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-03 / 275. szám, csütörtök

Megválasztották a Biztonsági Tanács három nem állandó tagját AZ ELMÚLT HÉT „SZENZÁCIÓJA", bár korántsem a legfontosabb eseménye, a francia kormány bukása. Már egy hónappal ezelőtt heti kommentárunKban megírtuk, hogy a megoldhatatlan — legalábbis a francia burzsoázia számára megoldhatatlan — algériai kérdés megrendítette Bourgés-Maunoury kormányának helyzetét, és a bukás bármely legközelebbi alkalommal, elsősorban azonban az úgynevezett algériai kerettörvéfty tárgyalása alkalmával bekövetkezhet. Nemsokára három esztendeje lesz annak, hogy Algériában gyarmati háború dúl, amely annyi áldozatot követel az algériai és a francia néptől. Ugyanakkor ez a háború Franciaországban immár három kormányt „fogyasztott el", mert maga a francia burzsoázia sem egységes az algériai kérdésben. Most is, a tegnapelőtti bizalmi szavazás alkalmával is két ellentétes erő buktatta meg a radikái-szocialista francia kormányt. Az egyik az állandóan ható békés, haladó, népi tényező, a francia népnek az a jelentős része, amely alapjában akarja megoldani ezt a gyarmati kérdést az algériai nép önrendelkezési joga alapján. Ennek az irányzatnak a legfőbb és egyben döntő képviselője a francia kommunista párt, amely a francia parlamentben egyedül is a szavazatok jó egynegyedét képviseli. Ä másik erőt, amely most az algériai háború és Franciaország történetének egyik legválságosabb korszakában megbuktatta a polgári kormányt, a burzsoázia legreakciósabb, nyíltan imperialista, gyarmati diktatúrára törekvő részében kell keresni. Ennek azok a látszólagos engedmények is, amelyeket a francia burzsoázia a hároméves háború következtében és a világ közvéleményének nyomása alatt az úgynevezett algériai kerettörvény formájában az algériai népnek „adni" akart, soknak látszottak, m^rt eredeti fogalmazásukban esetleg veszélyeztethették volna a gyarmati profitok egy részét. Ezért az imperialista politikát folytató jobboldal még a kerettörvény parlamenti tárgyalása előtti hosszas huzavonában lefaragta az algériai önkormányzat javasolt legelemibb intézményeit is, úgyhogy a kerettörvény javaslat, ahogyan azt a múlt héten Bourgés-Maunoury beterjesztette, már alig tartalmazott valamit az eredetileg tekintetbe vett „vívmányokból". Mégis a francia polgárság képviselőinek jelentős része a javaslat ellen foglalt állást és megbuktatta a radikál-szocialista kormányt. Az egész francia polgári közvélemény, de vele együtt az egész világ imperialista körei megdöbbenve és megrökönyödve állnak a francia gyarmati politika csődtömege előtt, nem látván kiútat az egyre jobban elmélyülő válságból. Mi is az algériai kérdés lényege? Mint egy évszázaddal ezelőtt az angol gyarmatosítás Indiában, úgy az elmúlt két emberöltő alatt a francia imperializmus is Észak-Afrikában megbontotta a feudális intézményeket és a gyarmat'' kizsákmányolás mohóságával döntötte minden eddiginél nyomorúságosabb sorba Algéria arab lakosságát. A francia imperialisták között vannak, akik azt mondják, hogy a lakosság gyors szaporodása a nehézségek fő oka. Igaz, hogy száz esztendő alatt Algéria lakossága megötszöröződött, jelenleg már vagy 10 millió. Igaz az is, hogy a lakosság gyarapodásának jelenlegi ütemét alapul véve 1957-ben már húszmillió lesz, míg a termőföld területe alig növekszik. Ily módon sok százezer algériai kénytelen kivándorolni Frarciac~szágba, ahol a nehéziparban a legfáradságosabb munkákat végzik. A kérdés megoldását Algériában sem ezen a vonalon kell keresni, amint hogy Szlovákiában sem a lakosság szaporodása volt a múltban a nyomor és a kivándorlás fő oka. Elég, ha arra gondolunk, hogy e század elején Szlovákiának körülbelül fele annyi lakosa volt, mint ma, mégis évente százezerszámra vették kezükbe lakói a koldusbotot és kerestek megélhetést a távoli Amerikában, vagy Európa más országaiban. Ma Szlovákia lakosságának száma legalább kétszerese az akkorinak, mégis a szocializmus valamennyiük számára munkát tud biztosítani. Ugyanez az algériai nyomor megoldásának az útja. Néhány ezer francia nagybirtokos kezén van az ország termőterületének túlnyomó része, míg az arab lakosság boldog, ha legalább a családnak egy tagja mint mezőgazdasági munkás időnként idénymunkát végezhet. Tehát Algériában is a legfőbb termelőeszköznek, a földnek a tulajdonjogát kell azok kezébe adni, akik a fáradságos munkát végzik, vagyis az arab lakosságnak. Ebbe természetesen a francia gyarmatosítók nem hajlandók belemenni, kézzel-lábbal védik megszerzett pozícióikat, annál is inkább, mert Algéria elvesztése az egész hatalmas észak-afrikai francia gyarmati birodalom összeomlását vonná maga után. Röviden összefoglalva ez az a žsákutca, amiből a francia burzsoázia nem lát kiutat. NEW-YORKBAN AZ ENSZ MUNKÁJA már második hetébe fordul, s amint előrelátható volt, egyre jobban a leszerelés kérdése kerül előtérbe. A kártyákat az imperialista tábor vezérszónoka, Dulles, valamint a béketábor képviselője, Gromiko nagy beszédek és megfelelő előterjesztések kíséretében lényegében már kirakták. A világ haladó közvéleményének nyomásától függ, sikerül-e a leszerelés mindennél fontosabb kérdését az elkövetkezendő két hónap tárgyalásain a megoldáshoz közelebb vinni. Bár Dulles beszédében még elég magas hangot ütött meg, számos jel arra mutat, hogy az amerikai imperializmus pozíciói megrendültek. Eddig az amerikai stratégia alapgondolata a „visszarettentés és a megtorlás" — értsd az atomfölény és az atomzsarolás politikája volt. Ujabban azonban még a legbegyöpösödöttebb agyú amerikai imperialisták is kezdik belátni, hogy atomfölényről nem lehet szó és a távolbahordó rakéták szerkesztése terén a Szovjetunióval szemben lényegesen lemaradtak. Ezért most Duiles „kollektív önvédelemről" beszél. De bizonytalanná teszik az amerikai politikát az egyre szaporodó gazdasági és belpolitikai nehézségek is. Mint 1929-ben az első nagy világválság előtt, most is a nyersanyagok árának erős csökkenését, sok esetben már összeomlását lehet megfigyelni, így pl. a réz ára két esztendő alatt a felére csökkent; az acél, az alumínium, az autó és más kulcsiparágak termelése szüntelenül zsugorodóban van. Mindennek természetes következménye az árfolyamok esése a tőkés világ tőzsdéin általában különösképpen •azonban a New-York-i és londoni börzén. A gazdasági nehézségekhez csatlakoznak a belpolitikai nehézségek is olyan területen, amelyen eddig az amerikai imperializmus — igaz, hogy fasiszta eszközökkel — de meg tudta oldani problémáit. A néger-kérdés elmérgesedésére gondolunk, amely az utóbbi hetekben amerikai polgári újság-hangok szerint is az Egyesült Államokban a polgárháború óta a legsúlyosabb belső válságot idézték elő. Ha meggondoljuk, hogy az amerikai polgárháború kirobbanásának oka közel száz esztendővel ezelőtt szintén a néger-kérdés volt, megértjük az amerikai uralkodó körök megdöbbenését. Az említett francia és amerikai nehézségek, de a hozzájuk hasonló angliai és más tőkés államokbeli ellentmondások Lenint juttatják eszünkbe, aki 41 esztendővel ezelőtt vaslogikával mutatta ki az imperializmus kibékíthetetlen ellentmondásait és állapította meg, hogy a kapitalizmus utolsó, hanyatló stádiumába lépett. Sz. L. New York ČTK) — Az ENSZ közgyűlése október 1-i plenáris ülésén megválasztották az ENSZ Biztonsági Tanácsának három nem állandó tagját. E tagok Panama, Kanada és Japán képviselői lettek. Panamát a latin-amerikai országok javasolták Kuba helyére. Panama titkos szavazáson 74 szavazatot kapott. Kanadát a brit nemzetiközösség javasolta Ausztrália .helyére. Kanada a 78 leadott szavazat közül 72 szavazatot nyert. Japán jelölése az ENSZ alapokmánya határozatának, valamint a london megállapodásnak megszegése volt A nyugati országok Japánt arra < helyre javasoltaik, amely a kelet-európai államokat illeti meg. Erre < helyre a népi demokratikus országol Csehszlovákiát jelölték. Japán 55 szavazatot kapott, ami három szavazatta tesz ki többet, mint amennyi a le adott szavazatok szükséges kétharmad többsége. Csehszlovákiára 2; küldöttség adta le szavazatát. Az ENSZ-beli szovjet küldöttség nyilatkozata New York (ČTK) — A szovjet küldöttség október 1-én a Biztonsági Tanács választási eredményeivel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: „A szovjet küldöttség szükségesnek tartja a földrajzi területek szerinti, vagyis a latin-amerikai országokat, a brit nemzetközösség országait és a kelet-európai országokat képviselő nem állandó tagok választása eredményeivel kapcsolatban a következő kijelentést tenni: — A három jelölt közül az első kettőt a , Biztonsági Tanács nem állandó helyeinek felosztásáról szóló londoni egyezmény alapján választották meg. Ami a Biztonsági Tanács harmadik, nem állandó tagjának — Japánnak — megválasztását illeti, ebben nyíltan megsértették az alapokmányt és a londoni megegyezést is. Az alapokmány 23. cikkelye alapján a nem állandó tagok választása nál kellő figyelmet kell szentelni helyek földrajzi elosztásánál. A szov jet küldöttség sajnálattal állapttj meg, hogy rnind az alapokmány ern vonatkozó határozatát, mind az ENS; küldöttségei közötti megállapodás Kelet-Európa tekintetében bizonyo, államok javára durván megsértették Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyei akcióik aláássák az ENSZ tekintélyé és jelentőségét. Nem lehet eredmé nyes munkát várni olyan szervezettől amelyben a -tagok nagy csoportjá önkényesen és jogellenesen rendsze resen megfosztják attól a lehetőség tői, hogy gyümölcsözően vegyen rész a legfontosabb szerv, a Biztonság Tanács munkájában. A szovjet küldöttség ezt a szava zást a kelet-európai országok elle irányuló nyílt megkülönböztetésne minősíti és nyomatékosan tiHakozi ellene." Az Oiasz Kommunista Párt Központi Bizottságának pfenáris üléséről Róma (ČTK) — Az Unitg október 1-i számában teljes szövegében közölte az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának a közelmúltban megtartott plenáris ülésén hozott határozati javaslatot. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet rendszernek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven év folyamán nyert gazdag tapasztalatai rendkívül nagy jelentőségűek a világ munkás- és szocialista mozgalmára. A Szovjetunió Kommunist Pártjának, valamint más kommunis ta- és munkáspártoknak vezetőive folytatott tanácskozások eredménye igazolják, milyen fontos és műlhatat lanul szükséges a vélemény- és ta pasztalatcsere a kölcsönös megértés ben, a proletár nemzetköziség é nemzetközi szolidaritás megszilárdí tásában, a dolgozók jogaiért és vá qyaiért. a bőkéért és minden ország nak a szocializmus felé vezető útjá ért folytatott közös, küzdelemben. K. J. Vorosilov távirata a Nemzetköz Atomenergia Ügynökség értekezlete elnökéhez Little Rock és az amerikai demokrácia Az elmúlt két-három hét folyamán szerte a világon milliók mondták ki ezt a két szót, száz és száz hírlapban nyomtatták ki: Little Rock és immár ez nem csupán városnév, hanem önálló új fogalommá vált: a féktelen faji gyűlöletet, a haladást és a polgári jogok megtiprását, a XX. századhoz méltatlan embertelenséget jelenti. A Little Rock-i iskolabotrány után szükségszerűen adódik a kérdés, vajon hol tart az az állam, amely még ilyen kérdésekkel küszködik. Milyen is az annyit hangoztatott egekig dicsért amerikai demokrácia ? Hiba volna a Little Rock-i eseményeket csupán önmagukban látni és vizsgálni, mert ez egy hosszú, hasonló jelenségsorozatnak láncszeme, amelynek lényege az, hogy a négereknek törvény szerint megadtak egyes polgári jogokat, a gyakorlatban azonban ezt nem tartották be. De vajon hogyan következhetnek be ilyen visszaélések a világ mintaállamában? Mindjárt meg kell állapítanunk, hogy ezen a kifejezésen ellenkezőjét kell ertenünk annak, amit a kigondolói és terjesztői értettek. Amerika ugyanis kormányzati rendszerével, államvezetési módszereivel, függetlenségi nyilatkozatának, alkotmányának és törvényeinek alkalmazásával és megvalósításával, társadalmi felépítésével a leglabilisabb, a legsivárabb állam mintája lehet csupán. Amerikában csak addig védi a polgárt a törvény, amíg nem kerül szembe valami befolyásos érdekcsoporttal, társadalmi szervezettel, vagy történetesen a faji- vagy az osztálygőg előítéleteivel, mert azután az erőszak, a zsarolás, a fajgyűlölet győzedelmeskedik. Ilyen esetekben a központi kormányzat minden igyekezetével sem képes megvédeni saját törvényeit, mert akkor az egész amerikai közélettel kerül szembe. Az Egyesült Államok története és helyzete legkifejezőbb példája annak, hogy a legnemesebb eszmék is magukra utalva, megfelelő gazdasági és társadalmi változások nélkül hatástalanok maradnak. A végső fokon azonban mégsem a lakosság a főbűnös, — Faubus, Arkanzas állam kormányzója kijelentette ugyan, hogy „Arkanzas lakossága nem hajlandó elfogadni a szövetségi bíróság döntését". Ezzel szemben kiderült, hogy a kormányzó hazudott, mert a lakosság legnagyobb része helyeselte a döntést, sőt sokan közülük már régebbi követeléseiket látták megvalósulni ebben. Csupán Faubus kormányzó intézkedése után helyezte az állam bírósága hatályon kívül (alkotmányellenesen!) a legfelsőbb bíróság döntését. Tehát a kormányzó tulajdonképpen a kisebbség, a csőcselék oldalára állott, és hogy az erősebb legyen, mellé állította segítségül a Nemzeti Gárdát is. Eisenliower elnök ez egyszer kitett magáért és váratlan módon intézkedett: a rend visszaállítása végett ejtőernyős osztagokat irányított' Little Rockba és elrendelte, ha kell, a szövetségi katonaság bevetése árán is hajtsák végre a »legfelsőbb bíróság rendeletét. Ne higyjük azonban, hogy ez az intézkedés az amerikai kormánynak „mindennapi" politikájából ered. Erre az elnököt két tény kényszerítette: először is nem akarta, hogy a szövetségi államnak egyik tagállama megtiporva a szövetségi intézmény rendeletét, a maga kénye-kedve szerint cselekedjék, a másik, a nagyobbik ok, hogy New Yorkban ülésezik az ENSZ közgyűlése és szinte az ablak alatt hallják a faji gyűlölet csetepatéjának zaját. Nyolcvan képviselő, köztük sok gyarmati ország képviselője, méltán kérdezné meg Dulles államtitkárt, vajon hogyan beszélhet demokráciáról, Amerika jóakaratáról, ha a saját államán belül ilyesmit megengednek. Eisenhower elnök intézkedésének tehát nem az a legfőbb célja, hogy a néger lakosságot megvédje a fajgyűlölők embertelen kínzásaitól, hanem Amerika nemzetközi tekintélyét igyekszik megőrizni. De vajon milyen nemzetközi tekintélyről lehet szó: Little Rock utcáin az iskolák körül állig felfegyverzett katonák sétálnak, a néger gyerekeket (páncél ?) autókon viszik az iskolába, hogy megvédjék a „felsőbbrendű" lakosoktól. Mindez a XX. században történik. Lehet itt szó tekintélyről? Moszkva (ČTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szeptember 30-án a Nemzetközi Atomener*•'-• Ügynökség értekezlete első ülésének elnökéhez táviratot intézett, amely a többi között így hangzik: „A jelenkori tudomány nagy felfedezése — az atommag-energia felszabadítása — mind nagyobb jelentőségű az emberiségre és további előhaladására. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek hozzá kell járulnia az országok széleskörű együttműködéséhez, az atomenergia békés célokra történő kihasználásában, és segítséget kell nyújtania e téren a kevésbé fejlett országoknak, A Szovjetunió, amely elsőnek ratifikálta az atomügynökség alapszabályait, továbbra is aktív és önzetlen résztvevője lesz e nemzetközi szervezetnek, melynek küldetése, hogy az atomenergiát az egész világ nemzeteinek szolgálatába állítsa. Országunk megelégc dését fejezi ki afelet hogy az államok sike res együttműködését í atomenergia békés fe használásának terč nemzetközi szervezi megalakítása koronázt Reméljük, hogy a nul leáris feqyvereket végi mégiscsak betiltják, ( az atomenergiát kizárc Iaq békés célokra főj ják használni, és hof a Nemzetközi Aton energia Ügynökség t< vékenyséiével hathati mértékben hozzájár majd e čél eléréséhez Megkezdődött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség értekezlete Bécs (ČTK) — Október 1-én a délutáni órákban a bécsi Konzerthausban ünnepélyesen megkezdődött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség értekezlete. Ez az ülés az ügynökség szervének első ülésszaka, amelyen az összes ratifikációs formalitások befejezése után több mint 80 ország nyer képviseletet. Az első ülést a vendéglátó ország nevében dr. Adolf Schärf, Ausztria elnöke üdvözölte. Török és amerikai katonaságot összpontosítanak Szíria határán Beirut (ČTK) — A Telegraf beiruti lap október 1-i számában a Törökországból most visszatért személyek közlése alapján jelentette, hogy Alexandretta és a szíriai határ között, Ladakije szíriai kikötő irányában grős török és amerikai harci egységeket összpontosítanak. Szem-tanúk állítása szerint ezek az egvségek tüzérséggel és más nehéz feavverzettel rendelkeznek. A Csehszlovák Köztársaság parlamenti küldöttsége Bulgáriában Szófia, (ČTI<) — Csehszlovákia pai lamenti küldöttsége október 1-én Ryli-hegyekbe utazott, ahol megtekir tette a bolgár kultúra egyik leqérti kesebb történelmi emlékművét, a rj kolostort. A kolostorban jelenleg mi zeumot helyeztek el. A küldöttsi még aznap visszatért Szófiába, A sarkvidéki szovjet kutatóállomás új felszerelése Moszkva (ČTK) — Moszkvából G rij Szorokin ismert Szovjet repülős v zetésével repülőgép indult útnak Északi-sark felé. A repülőgép a szo jet tudományos kutatóállomások d< gozói számára visz több tonnányi f« szerelést. E repülőgépet a légkö lebbi napokban további teherszálli gépek követik. A légi expedíció m a sarki éjszaka beállta előtt, vágj október havában elszállítja a sar állomások új berendezését. CJJ SZO 4 ír 1957. október 2.