Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-13 / 255. szám, péntek

Villanyáramot vezető kábel nagy ipari központok részére A kábel külsőleg egyszerű berendezés: csatorna, csakhogy víz helyett villanyáram folyik benne. A lényegét még talán arról az iskolai óráról ismerjük, amelyen először hallottunk a villanyáramról. , Csakhogy a 110 000 voltos kábelt, amelyet a bratislavai kábel és szigetelőanyag kutató intézet dolgozói fejlesztettek ki, nem lehet ilyen egyszerűen jellemezni. Az első olajnyomásos csővezetékről van szó ugyanis Csehszlovákiában, amely kétszer akkora ipar központot láthat el energiával, mint a mai Bratislava. Világviszonylatban ez nem volna különlegesség, hisz Cubataoban (Brazília) 230 000 voltos kábelek vannak használatban, Kemanoban (Brit Kolumbia) 301000 voltos. Látszatra tehát nem világraszóló eseményről van szó és a mi szükségleteinknek megfelelő 110 000 volt kábel konstrukciójával nem lennének nagy nehézségek. Csak meg kell vásárolni a szabadalmakat és a gyártási engedélyt... KONZERVGYÁRAINK AZ IDÉNY DE'RÉKÁN. Itt az ősz, a gyümölcs feeérett, a háziasszonyok a befőzéssel bajlódnak. De konzervgyáraink is megteszik a magúit, hogy télire sem szenvedjünk hiányt gyümölcsben. Kiváló kompótokat, szirupokat készítenek, amelyek mind kedveltebbek nemcsak nálunk, de a külföldön is. Egyikexportra gyártó üzemünkben készült a fenti kép egy újabb szállítmány út(CTK f elv.) Ez azonban drága devizákba kerül és függőviszonyt jelent a kapitalista külföldtől. Megfelelő hazai nyersanyagok nálunk is vannak. És emberekben — kutatókban sincs hiány. Így fogták fel a dolgot a kábel és szigetelőanyag kutató intézet dolgozói is, R. Fedor, M. Maršál és J. Langfelder mérnökök, és felelőségteljesen munkába kezdtek. És az eredmény? Az új kábel háromeres, minden ér átmérője 42 mm. 160 mm átméretű acélcsőben van elhelyezve, amely csehszlovák gyártmányú olajjal van töltve, 14—20 atmoszféra nyomás alatt. Az olajszükséglet 5' tonna 1 km-re. Az a nagy előnye az ólomba vagy alumíniumba burkolt kábelekkel szemben, hogy nincsen szükség ezeknek a fémeknek a behozatalára. Az acélcső biztonsággal védi a kábelt esetleges rongálás és rozsdásodás ellen. A kábelt az intézet kísérleti pályáján, különösen nehéz körülmények között próbálták ki. A kísérletek alapját napi terhelési ciklusok alkották: 12 óráig hevítették a kábelt, amelynél a 90 000 volt feszültség alatt. Eninek ellenére nem keletkezett semmilyen káros tünet. A kísérletek eredménye tehát bebizonyította, hogy a kábel kitűnően megfelel az összes műszaki követelménynek és használatba lehet venni. A nemzeti bizottságok tehetnek a legtöbbet a helyi nyersanyagforrások kihasználásáért A minap hírt adtunk arról, hogy a Megbízottak Testülete mellett működő város- és faluszépítési bizottság értékelte a tábori—

trebiči—mikulási járások kezdeményezésére indított versenymozgalom eredményét és a júliusi teljesítmények alapján a kassai kerületet vándorzászlóval tüntette ki. Ebből az alkalomból érdemes közelebbről is foglalkozni nemcsak a kassai, de a többi kerületek nemzeti bizottságainak elért sikereivel a helyi gazdálkodás és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kiszélesítésében. A kassai kerületben június havában a helyi gazdálkodás üzemei további 38 kisüzemmel gyarapodtak, ahol 141 dolgozót foglalkoztatnak. Júliusban ismét 46 kisüzem létesült, melyek különösen a helyi nyersanyagforrások kihasználására fordítják igyekezetüket. Ezek a kisüzemek különféle szolgáltatásokat nyújtanak. A nyár folyamán három fürdőt helyeztek üzembe és lényegesen kiszélesítették a turisztikát. Ezeknek a szolgáltatásoknak igen nagy jelentőségük van és a lakosság egyre nagyobb tömegei veszik igénybe. Hasonlóképpen keresettek az apróbb cikkeket előállító üzemek gyártmányai és a kő-, homok- valamint a kavicsbányák termékei. Kerületi viszonylatban a királyhelmeci járásban létesült a legtöbb kisüzem. Csupán PerA Hivatalos Közlöny 81. számából Mely területek tartoznak a mezőgazdaság, földek csoportjához? A Földmérési és Térképészeti Intézet központi igazgatósága, valamint az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Minisztérium az Úradný vestník (Hivatalos Közlöny) 81. számában irányelveket bocsátott ki a földterületek megjelöléséről és azok jellegéről az egységes földnyilvántartás és a mezőgazdasági terménybegyűjtés céljaira. Az említett irányelvekaz 1957/5. számú kormányrendelet 42. §-a értelmében a begyűjtés szakaszán tovább bővítik a nemzeti bizottságok működési körét és egyszerűsítik az előírásokat. Az irányelvek legfontosabb célja, hogy pontosan meghatározza, mely területek tartoznak a mezőgazdasági földterületekhez és melyek a mezőgazdaságra alkalmatlan területek csoportjához. Ezek szerint a földeket használhatóságuk szerint két csoportra osztják fel. Az első csoportba tartoznak a mezőgazdasági földterületek: a szántóföldek, komlókertek, szőlők, kertek, belterjes gyümölcsösök, rétek és legelők. Nem tartoznak a mezőgazdasági földek csoportjához az erdők, a halastavak és más vízi területek, a beépített területek, az udvarok és más terméketlen talaj. A Hivatalos Közlönyben közölt 154. számú irányelvek augusztus elsejétől léptek életbe és a fent megjelölt legfontosabb pontokat részletesen magyarázzák. benyíken hét kisüzemet helyeztek üzembe, ahol körfűrész, lakatosműhely, motorkerékpárjavító, kőművescsoport és szabóműhely elégíti ki a lakosság igényeit. E műhelyek bevételei egy hónap alatt meghaladják a 19 ezer koronát. Dicséretre méltó a žilinai kerület nemzeti bizottságainak kezdeményezése is, ahol ez év elejétől már 152 kisüzemben indult meg a termelés. Ez annyit jelent, hogy a kerület minden ötödik községében működik kisüzem, melyekben 312 dolgozó talált foglalkozást. A kisüzemek bevétele meghaladja a másfélmillió koronát. Ennek az összegnek a 87,2 százalékát a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból szerezték, ami Szlovákia más kerületeihez viszonyítva eddig a legszebb eredmény. A kerületi nemzeti bizottság gondoskodása a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javulásában csaknem minden ágazatban megnyilvánul, de főképpen a gépi- és szállítóeszközök beszerzésében szerzett kielégítő érdemeket. Az első félévben a kisüzemek részére 18 tehergépkocsit, 15 cementtéglát-készítő gépet, három személykocsit, 10 villanymotort és 23 darab 100 liter űrtartalmú keverő gépet, 4 kőtörőt, és két Diesel-motort bocsátott rendelkezésükre. A helyi nemzeti bizottságok a kisüzemek gépeit viszont a nyersanyagforrások további feltárására, kiaknázására használják fel. Ez év elején, amikor a nyitrai KNB-on a helyi gazdálkodás kisüzemei létesítéséről beszéltek, még az első három hónap után is akadtak borúlátók, akik igyekeztek lebecsülni jelentőségüket. Sokan arra hivatkoztak, hogy ahol a járási építkezési vállalat munkája nem járt sikerrel, ott a HNB-ok kisüzemei, főleg téglagyárai, kavicsbányái sem termelhetnek eredményesen. Nos, nem volt igazuk, mert jóllehet az első negyedévben igen nehezen indult meg a munka, de a második negyedév már több helyen kiváló eredményeket hozott. Nyolcvankét községben 110 kisüzem létesült, melyek közül főleg a prievidzai járásbeliek tettek ki magukért a lakosságnak nyújtott szolgálatok terén. A topolčanyi járásban szintén jól kezdték működésüket a kisüzemek, félévi munkájuk után 161 ezer korona jövedelmet biztosítottak nak indítása előtt eredményekhez azonban azt is hozzá kell fűzni, hogy kevés gondot fordítottak a Z-akción belül az épülőfélben levő iskolák befejezésére. A kerületnek erre is nagy lehetősége volt, csak jobban kellett volna mozgósítani a lakosokat, akik az iskolák építéséből is szívesen kivették volna részüket. A Banská Bystrica-i kerület eddig kevés eredményt mutatott fel mind a TTM-versenyben, mind a Z-akció célkitűzéseinek megvalósításában. Ennek oka az volt, hogy a kerület helyi nemzeti bizottságai sok esetben fentről várták az utasításokat a kisüzemek létesítésére vonatkozóan. ÍKz utóbbi negyedévben azonban itt is gyökeres változás következett be, hiszen csak júniusban 57 kisüzemben kezdődött meg a termelés. Ma a kerületben 76 község létesített kisüzemeket. Járások szerint értékelve az eredményeket Kékkőt és Poltárt érdemes kiemelnünk, ahol a nemzeti bizottságok versenye nyomán bővültek a lakosságnak nyújtott szolgálatok és sok kisüzem kezdte meg a helyi nyersanyagforrások kiaknázását. Szlovákiai méretben a pr

ešovi kerület az egyedüli, ahol eddig csupán a homonnai járás mutathat fel figyelemre méltó sikereket. A kerület falvai közül csupán 42 helyen létesült kisüzem. Ez természetesen nem felel meg azoknak a lehetőségeknek, amelyek a helyi nemzeti bizottságok rendelkezésére állnak. Ebben a kerületben is sokkal jobbak lehetnének az eredmények, ha a nemzeti bizottságok tagjai többet kezdeményeznének és szorosabb kapcsolatot teremtenének a lakossággal. Hogy ezt miként valósíthatják meg, arra jó példát mutat a szomszédos kassai kerület, melynek felismerése nyomán eredményesebben oldhatná meg a kerület a lakosság igényeinek kielégítését, főleg a nyersanyagforrások következetesebb kihasználásával. * * * Néhány hét múlva belépünk az 1957. év utolsó negyedévébe. A kerületek eredményeit látva arra következtetünk, hogy még többet tehettek volna a kisüzemek létesítéséért és a Z-akciő tervének teljesítéséért. A hátralevő hónapok során még sok mindent pótolni lehet. A nemzeti bizottságok tagjainak kezdeményező és szervező készségén múlik, milyen mértékben tudják teljesíteni feladataikat. Szombath Ambrus A nyitrai kerületben tapasztalható Hogyan árulta el Nagy Imre a hazáját és pártját? A Magyar Népköztársaságban 1956. októberében és novemberében lezajlott eseményeket csak akkor érthet j ük meg teljes egészükben, ha részleteiben is ismerjük azt az áruló tevékenységet, amelyet abban az időben egyes felelős állásban levő elemek kifejtettek. Cáfolhatatlan dokumentumok és tények bizonyítják, hogy az ellenforradalmi zendülést az imperialista körök készítették elő a Magyar Népköztársaság területén tevékenykedő ügynökeik és kémeik segítségével. Ezek, túlgyengének érezvén magukat, összepaktáltak a népi demokratikus rendszer belső ellenségeivel, főleg azokkal az elemekkel, akik már évekkel azelőtt beférkőztek a Magyar Dolgozók Pártjába, vezető állásokba emelkedtek és elnyerték bizonyos rétegek bizalmát is. Ezért fontos, hogy ismerjük, mi az összefüggés a Nagy Imre — Losonczy csoport és más hozzájuk hasonló elemek árulása és az ellenforradalom katonai gócpontjának megerősödése között. Október 23-án zajlott le az a tüntetés, amely néhány óra leforgása alatt ellenforradalmi zendüléssé fajult. Még aznap délután szervezett bandák megtámadták a hadsereg Tompa-, Tűzoltó- és Práter utcai fegyverés lőszerraktárait, a Kilián-kaszárnyát, s az itt talált fegyvereket és lőszert lopott tehergépkocsikon elszállították és szétosztották az ellenforradalmi bandák között. Már ez az egyetlen tény is minden kétséget kizáró módon bizonyítja az ellenforradalmi zendülés szervezett jellegét. Ugyanaznap este megkezdődött a Rádió ostroma. A felelős állásba befurakodott reakciós elemek az ellenforradalmi eseményeknek már ezen az első napján megkezdték áruló tevékenységüket. A Bem-kaszárnya parancsnoka például a rendelkezésre álló egész fegyverzetet kiadta az ellenforradalmároknak. Október 23-án felhívták Nagy Imrét a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez és közölték vele, hogy beválasztották a Központi Vezetőség Politikai Bizottságába és miniszterelnöknek javasolták. Ebben a minőségben Nagy Imre részt vett a rend helyreállítására vonatkozó politbürói határozatok kidolgozásában. Nagy Imre már október 23-án este megkezdte árulását. Ez persze nem tünt ki mindjárt, mert Nagy Imre igyekezett mindenekelőtt megszerezni a Központi Vezetőség és a kormány bizalmát, hogy azután eredményesebben támogathassa a jobboldali elemeket, vagyis az ellenforradalmárokat. Nagy Imre tehát eleinte takargatta szándékait, várta, hogy a kezébe kaparintsa a hatalmat, hogy azután ellenforradalmi programját mint a párt és a kormány programját terjeszthesse az ország elé. Nagy Imre október 23-án este nagy pompával, egész csomó ellenforradalmár kíséretében bevonult a Központi Vezetőség székházába. Kíséretében volt Jánosi Ferenc, barátja és belső embere, aki azonnal berendezkedett a Központi Vezetőség üléstermének előszobájában; Tánczos Gábor, a hírhedt Petőfi-kör volt vezetője, akinek ideológiai szempontból nagy szerepe volt az ellenforradalom előkészítésében s aki a Központi Vezetőség egyik titkárának irodáját foglalta el. Számos pártellenes író és újságíró is ott volt Nagy Imre kíséretében, köztük Déry Tibor, Zelk Zoltán, Gimes és mások, valamint az ellenforradalmi felkelő csoportok egyes küldöttei is. így már október 23-án éjjel létrejött az a tragikus helyzet, amely a legnagyobb mértékben elősegítette az események kibontakozását: az, hogy a két központ — a párt központja és az ellenforradalom központja — alig néhány ajtónyi távolságban volt egymástól a Központi Vezetőség székházának épületében. Míg a párt Központi Vezetősége az egyik teremben ülésezett és intézkedéseket hozott az ellenforradalom felszámolására, egy másik teremben az ellenforradalmi csoport, Jánosi vezetésével ugyancsak ülést tartott és — Nagy Imre útján értesülve a Központi Vezetőség határozatairól — ezekkel a határozatokkal ellenkező intézkedéseket tett az ellenforradalom sikere érdekében. Nagy Imre — kétszínű taktikáját folytatva — október 23-án éjjel kijelentette, hogy egyetért a KV összes határozataival, s beleegyezését adta az ostromállapot kihirdetéséhez és a rögtönítélő bíráskodás elrendeléséhez. Aznap, majd az éjszaka folyamán, a Kilián-laktanya tőszomszédságában lévő „Corvin" mozi épületében megalakult egy fegyveres ellenforradalmi csoport, amely a következő napokban az ellenforradalom legfőbb gócává vált. Nagy Imre október 24-én megtartott első rádióbeszédében bejelentette, hogy Magyarország folytatja a szocializmus építését. Ezután, mint az ország miniszterelnöke aláírta az ostromállapot kihirdetéséről szóló törvényt, amelynek délután 2 órakor kellett érvénybe lépnie. A rendelet kihirdetése után a „Corvin" közben tartózkodó ellenforradalmárok egy része letörten távozott. Az ellenforradalom vezetői — Losonczy és több író — ezután felkereste Nagy Imrét és szemrehányásokat tett neki az ostromállapot kihirdetése miatt és azért, hogy segítséget kért a szovjet csapatoktól. Felszólították egyúttal, hogy vonja vissza ezeket az intézkedéseket. Nagy Imre — nehogy idő előtt leplezze magát —' nem vonta vissza az ostromállapotra vonatkozó rendeletet, de hogy mégis teljesítse az ellenforradalmárok követelését, elhalasztotta a törvény életbeléptetését. Nagy Imre ezzel az intézkedésével már módosította taktikai irányvonalát, de még nem állt át nyíltan az ellenforradalom oldalára. Ugyancsak október 24-én következett be egy másik fontos esemény is. Ekkor bukkant fel a színtéren az ellenforradalom egy másik központi figurája — Maiéter Pál ezredes. Maiéter dzsentri család sarja; a horthysta katonai akadémia végzettje, mint tiszt részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. A fronton fogságba esett, majd Magyarországra visszaérkezve részt vett az antifasiszta harcokban is. Maiéter hamarosan beférkőzött a néphadsereg vezetőinek bizalmába és belépett az új magyar néphadseregbe, ahol ezredesi rangig j vitte fel, majd 1956-ban' a Honvédéi- I mi Minisztériumban kapott nagy felelősséggel járó beosztást. Maiéter, úgy találva, hogy elérkezett a cselekvés ideje, október 24-én arra kérte a minisztérium vezetőit, hogy bízzák rá a páncélos egység parancsnokságát, mert vállalja, hogy ezzel az egységgel megtisztítja -a Kilián-laktanyát az ellenforradalmároktól. A Honvédelmi Minisztérium meg is bízta ezzel a feladattal. Maiéter azonban a helyszínre érkezve nem támadta meg az ellenforradalmárokat, hanem esküjét megszegve átállt hozzájuk és átvette az ellenforradalmi hadműveletek vezetését. Az árulásról a „Magyar Honvéd" november £-i számában a következő Maléter-nyilatkozat jelent meg: „A harc színhelyére érkezve... bejelentettem a miniszternek, hogy átállok a felkelőkhöz. Azóta együtt harcolunk ..." Maiéter árulása és az a körülmény, hogy Nagy Imre egyre halasztgatta a rögtönítélő bíráskodás életbeléptetését, az ellenforradalmárok malmára hajtotta a vizet. Ezek nyomban le is vonták a következtetéseket a maguk számára, s megértve, hogy a miniszterelnök személyében erős támaszra számíthatnak, fokozni kezdték akcióikat. Október 25-től, az események menetének e jelentős napjától kezdve, Nagy Imre már nyíltan kettős szerepet kezdett játszani, egyrészt mint a kormány elnöke, másrészt mint az ellenforradalom vezetője. Előbb segítségül hívta a szovjet csapatokat, majd megcáfolta, hogy a szovjet csapatokhoz felhívást intézett; aláírta a statáriális bíráskodásra vonatkozó törvényt, de bizonytalan időre elhalasztotta életbeléptetését. Ámde áruló, kettős játéka nemcsak erre szorítkozott. Október 25-én elérkezettnek látta az időt arra is, hogy az ellenforradalom hatalomra juttatása céljából megkezdje az államhatalom, a minisztertanács, a hadsereg és a belügyminisztériumi rendfenntartó közegek átadását a felkelőknek. Ebben az irányban első ténykedése az volt, hogy megakadályozta á fegyveres erők és a belügyminisztérium által az ellenforradalmi csoportok felszámolására kiadott intézkedések végrehajtását. Ekkor az ellenforradalom még nem rendelkezett nagy erőkkel. A belügyminisztérium erre való tekintettel október 25-én betiltotta, az utcai közlekedést, kivéve bizonyos órákat, hogy a lakosság beszerezhesse élelmiszerszükségletét. A fegyveres erők úgy tervezték, hogy a forgalom eltiltásával egyidejűleg megkezdik az ellenforradalmi csoportok felszámolását, A közlekedési tilalom célja az volt, hogy megóvják a polgári lakosságot az elkerülhetetlenné váló harcokkal együttjáró veszélytől. Nagy Imre — ahelyett, hogy támogatta volna ezt, a város megtisztítására és a rend helyreállítására irányuló intézkedést — önhatalmúlag felfüggesztette és hatálytalanította az ellenforradalom felszámolását célzó első rendelkezést. Ennek láttán Apró Antal elvtárs a parlament épületében joggal jelentette ki, hogy az említett intézkedések felfüggesztése — árulás, és hogy az árulók a Központi Vezetőség Akadémia utcai székházában tartózkodnak. Október 25-én és 26-án Nagy Imre szándékai nyilvánvalóvá váltak az ellenforradalom összes vezetői előtt. Az ellenforradalom főkolomposai összekötőik útján tudomást szereztek Nagy Imre politikájáról. Nagy Imre árulása következtében az a paradox helyzet állt elő, hogy míg a minisztertanács elnöke és a magyar néphadsereg vezetői között nem volt nézetazonosság és akcióegység, az — mondhatni teljes mértékben — létrejött a miniszterelnök és az ellenforradalmi egységek vezetői között. Az elkövetkezendő események minden kétséget kizáróan bebizonyították Nagy Imre árulását. Az ellenforradalom gyenge fegyveres erői e helyzetet kihasználva mind jobban szervezkedtek. A Kilián-kaszárnyában tartózkodó Maiéter — árulása után — átvette a Corvin-közi felkelők legfőbb fegyveres csoportjának szervezését és vezetését. Maiéter már október 25-én elrendelte, hogy az ellenforradalmi csoportok kezdjék mej a hadműveleteket a magyar néphadsereg és a szovjet hadsereg egységei ellen. Ezt követően két napon keresztül azzal foglalkozott, hogy megteremtse a kapcsolatot a Kilián-kaszárnya közelében tevékenykedő többi ellenforradalmi csoporttal. A Práterutcában, Tompa utcában, Tűzoltó, utcában, a Ferenc körúton, valamint a Corvin moziban tevékenykedő ellenÜJ SZÖ 4 -rr 1957. szeptember 16.