Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-13 / 255. szám, péntek

lighogy visszajöttem Érsekúj­Ék várból, máris szívélyes üdvöz­let megírására határoztam el magam, s mindjárt elöljáróban további sok si­kert kívánok néhány nappal ezelőtti vendéglátóimnak. Levelem azonban nem merül ki ennyiben. Azért is írok, hogy néhány dologra, amely megra­gadta figyelmemet, emlékeztessek. Ne higgyék, hogy a szakmunkásokat, mestereket, technikusokat akarom oktatni most. Dehogy. Csak arról van szó, hogy a kívülálló gyakran észre­vesz olyasmit is, ami a „bentieknek" fel sem tűnik. Én például naponta el­megyek egy ház mellett és 15 évig nem láttam rajta semmi különöset. A minap egy barátom, aki a város má­sik végén lakik, figyelmeztetett, hogy micsoda szép szobor van ezen a házon. Hát én ezt nem tudtam. Nekem nem tűnt fel — mert az orrom alőt: volt. A jövő évi terv előkészítéséről Az Elektrosvit dolgozói talán nem is gondolnak rá, hogy számos más üzem­mel szemben már most a jövő évi tervre készülnek. Az irányszámokról még nem vitáztak ugyan a munkások, de éppen ezért írok a dolgokról. Több üzemben olyan önámító rendszert ve­zettek be, amely szerint az évi tervet a negyedévekre úgy írják szét, hogy az első félévre kevés, a másodikra, főleg annak utolsó negyedére sok esik belőle. Ilyen helyen azután gyönyörű eredményekkel büszkélkedhetnek az első félévben — s az egész évi tervet mégsem sikerül teljesíteniök. Erre — mondani sem kell talán — az ország, mindnyájan ráfizetünk. Nos, ilyesmi az Elektrosvitben nem fordul elő. Talán azért, mert itt közszükségleti cikke­ket. lámpákat és hűtőszekrényeket gyártanak. Ezeket pedig a kereslet, a megrendelések szerint kell gyártani. A megrendelések állandóan és egyen­letesen növekednek, természetesen azért, mert állandóan több embernek van pénze, mondjuk hűtőszekrényre, így azután fokozatoson növekszik a termelés és az év végéig majdnem eléri a jövő évi színvonalat. Az 58-as évbe — amelynek terve 14 százalék­kal magasabb — így már felkészülve lépnek. Azon üzemek címére mondom ezt, amelyek január elsejével egyszer­re magas tervszámok előtt találják magukat és mert a múlt évben mű­szakilag nem fejlesztették eléggé a termelést, tehetetlenek lesznek. Már az év elején lemaradnak. Bocsánat, hogy ennyire kitérek az Elektrosvithez írt levelemben, de, ugye, nemcsak ők olvassák majd el, másokra is gondolni kell. Lámpák és hűtőszekrények birodalmában Levél az érsekújvári Elektrosvit dolgozóihoz, de elolvashatják mások is A belkereskedelem hírei rakészítésük a soron levő szerszámok f gyártását akadályozza, | Még egyszer j a műszaki fejlesztésről \ tjj automatikus hazai mosógép Végezetül ennyit: Most, a második félévben se feledkezzenek meg az Elektrosvit dolgozói arról, hogy a műszaki-szervezési intézkedéseknek és a műszaki fejlesztés tervének hiánytalan megvalósítása ez idén — a jövő évi tervet is segít nekik telje­síteni. Azért pedig, ahogyan ezt az Elektrosvitben eddig tették — minden dicséret megilleti őket. Az automa'ikus kezek Az üzem egyik részlegén, ahol To­maškovič mester a vezető, csavarokat, anyacsavarokat, foglalatokat gyárta­nak. Ebből rengeteg kell, hiszen néz­zünk csak meg egy lámpát vagy kap­csolót, mennyi apró kis csavar, betét, anyacsavar van benne. Ezeket itt úgy hívják ,.automata-alkatrészek". Azért hívják őket így — nem helyesen —, mert a csavarokat atomatikus gépek gyártják. Azért írom, hogy nem he­lyesen, mert az anyacsavarok gyártá­sa már nem automatikus. Pedig ép­pen annyi kell belőlük, mint a csava­rokból. Sőt gyártásuk több munkával is jár, hiszen nemcsak a meneteket kell kivágni, mint a csavaron, de_elő­zőleg a lyukat is ki kell fúrni. Nos, ezeket a munkákat nem Skoda- és In­dex automatákkal végzik, hanem ügyes, szorgos, ördöngös gyorsasággal moz­gó női kezek fúró- és menetvágó-kis gépekkel. Persze ahhoz, hogy bírják az iramot az automatákkal, itt sokká! több munkaerőre van szükség. Ez pe­dig — hogy úgy mondjuk — nem ha­tékony dolog. Ha ez a sok ügyes mun­kásnő korszerű gépekkel dolgozna, egyszeriben megszüntethetnék a koo­perációs nehézségeket. Mert ha nem győzik a sok anyát, csavart előállíta­ni, kiadják egy más üzemnek ... No, de ez már egy másik kérdés. A kooperáció Sok baj van a kooperációval. Az „automata alkatrészekkel" különösen. Nový Bor — mert itt gyártják a hi­ánycikkeknek számítandó csavarokat stb. — nem szállít időre. Az Elektro­svit segít magán, szó se róla — se­gít. De rámegy erre nem egy vasár­nap vagy szombati túlórázás. Ez drá­gává teszi a csavarokat és nem is egészséges jelenség. Hogy is lenne az, amikor a törvényes munkaidő 46 óra egy héten. De mit csináljunk? — mondják az Elektrosvitben —, ha nem jön a félkészárú, ne teljesítsük talán a tervet?" Jó, hogy ezt mondják, nagyon jó. Dehát ezért vezettük-e be a 46-órás munkahetet? Ezt azoktól kérdem, akik a műszaki fejlesztésért felelősek az Elektrosvitben és a határidőkért No­vý Borban. De van még egy megjegyzés: egy anyagbeszerző, félkészárut sürgető dolgozó, sohasem képes annyit tenni az ügy érdekében, mint a kommunis­ták. Mi lenne, ha megkérdeznék a No­vý Bor-i üzem pártszervezetét, mit tesznek a kommunisták a megrende­lés idejében való leszállításáért. Le­het, hogy ők is így állnak pl. anyag tekintetében egy más üzemmel. Nekik is csak ezt ajánlhatom. De csak az Elektrosvitieknek mondom el, legyei^ övék a pálma a kezdeményezésért. Hi­szen az egymásra utalt üzemek egész sorában ezzel sok problémát megold­hatnának. A szerszámkészítő Ez egy olyan félreeső üzemrész. Nocar Vladimír csehországi szakember itt a vezető. Szakember a legjavából. Kitalálta például, hogyan gyárthatnak „fröccsentéses" préselt csavarokat saját maguk a gyárban. No, de nem erről van szó. Az a lényeg, hogy a műhelyben csupa kiváló szakember dolgozik, akik az egész gyár részére készítik a szerszámokat. De nem ám kalapácsot meg harapófogót. Préselő­formákat, hajszálpontosan esztergált mintákat, egy-egy gyártási folyamat­hoz 200-at is. Ök arra kérik a szer­számaikkal dolgozókat, vigyázzanak rájuk. Sok munka, anyag, fáradság van bennük. Ezért nem is olcsók. Üj­A tervkimutatás szerint a műszaki j fejlesztés tervét túlteljesítették azj Elektrosvitben. Az első félévben 112,5 • százalékra. Ez szép. De kevésbé lenne? szép, ha ez az eredmény önelégültség­í re vezetne. Itt van pl. a préselőműhely. | Egy nagy vágógépnél egy fiatalasszony f dolgozik, aki hosszú fémszalagokból? téglalap alakú pléhdarabot vág ki. | A keze nincs veszélyben, mert ügyes, f De nagy anyagmegtakarítást tenne le­hetővé, ha a fémszalagot nem ö tolná a vágókés alá, hanem egy kis szerke­zet. Láttam már ilyet, nem vagyok ugyan szakember, de meg lehetne szerkeszteni itt is. Gyorsabb is lenne a munka, fel is szabadulna talán egy­két munkaerő. Nem szabad a műszaki fejlesztés i ügyét szem előtt téveszteni, hiszen t csak azért nem kapták meg a Elektro- i svitben a második negyedévben a vö- ^ rös zászlót, mert sok volt a túlóra.? Ezen pedig elsősorban a műszaki fej- i lesztés segít. Utószó Bizonyára hiányt érez az Elektrosvit dolgozója, aki eddig eljutott a cikk olvasásában. Persze, hogy nincs itt minden úgy megírva, ahogy kellene. Bizonyára itt keresi nevét az apró kis Ivanics Teri, aki lehet, hogy ha megkérem, segít rendbehozni az If­júsági Műhely faliújságját, lehet hogy Tomaškovič mester azt várja, buzdít­suk az újságban gyorsabb munkára azokat, akik gépeinek generáljavítását végzik, vagy az a szőke, kék szemű fiatalasszony, a mosóműhelyböl, aki fe­leletet vár arra, hogy lész-e az Oj Szóban női rovat vagy sem, egy másik, hogy szóltam-e Szarka elvtársnak, ír­jon több elbeszélést; Jozef Žačik mű­helyvezető bizonyára nem keresi azt a bekezdést, ahol megbíráljuk, hogy műhelyében a ponthegesztők nem használnak védőszemüveget... No, de egy levélben mindenre vá­laszolni mégsem lehet. Legfeljebb megígérni, hogy a jövőben gyakrabban látogatunk el ebbe a szép üzembe, melynek dolgozói — nem hízelgpskép­pen mondom — mindenre képesek, hogy az Elektrosvit-védjegy bel- és külföldön egyaránt jó hírnevet szerez­zen üzemüknek. Érdemes munkájuk iránt érzett mély tisztelettel maradok őszinte ba­rátjuk Vilcsek Géza A fulneki Állami Gépkísérleti Állo­máson egy új automata villamos mo­sógépet szerkesztettek. Az új mosó­gépnek, amelynek ROMO a neve az a tulajdonsága, hogy a fehérnemű mo­sása után automatikusan kikapcsoló­dik. A gép áztatja, mossa, főzi és ki­facsarja a fehérneműt. Négy kiló fe­hérneműt 35 perc alatt mos ki. Az új gépet sorozatban fogják előállítani és karácsony előtt került a piacra. Állandó irodagépkiállítás Bratislavában Az Irodai Gépek nemzeti vállalat Bratislava közepén, a Gorkij utca 10. szám alatt, állandó irodagépkiállítást nyitott meg. Az új irodagépszalon igen ízlésesen van berendezve és a leg­újabb számológépeket mutatja be. A vállalat ezzel nagy szolgálatot tesz az érdeklődőknek, mert ezeknek mód­jukban van itt megismerkedni az egyes gépekkel és azok teljesítményével. Az új irodagépszalonban szakemberek állnak a felek rendelkezésére és meg­felelő magyarázattal szolgálnak. A gépvásárlást ilyen módon megköny­nyítették, mert nem áll fenn az a ve­szély, hogy számoló- vagy kalkulációs gépet veszünk, amely nem felel meg a célnak, illetve a vállalat kapacitásá­nak. Prágában különleges sakküzlet nyílt meg Prágában a Vencel-téren < kü­lönleges sakküzlet nyílt meg, amely a maga nemében eddig egyedülálló Európában. Az új szaküzlet igen ízlé­sesen van berendezve. A falakon az ismert sakkbajnokok képei láthatók. Az üzletben bő választék van minden­féle sakkjátékokban, kezdve az úti­sakktól a legnagyobb terjedelmű sakk­játékig. Természetesen itt csehszlovák és szovjet sakkirodalom is kapható. Az új szaküzlet eddig szép eredményt ért el. Teljesíti a kiskereskedelmi tervet és máris állandó vevőköre van. K. > ** *»> *»» • A Banská Bystrica-i Slovenka­üzem újfajta női- és gyermekpuló­verek gyártását készítette elő a téli idényre. Jó minőségű finoman bordá­zott szövésű anyagból az összes di­ivatszínekben kerek kivágással ké­szített •HJlóverek és Zcra pulóverek kerülnek piacra, amelyeket eddig ; csupán export célokra gyártottak. forradalmi csoportok Maiétert elisme­rik főparancsnokuknak, s az összes elfogott pártaktivistákat, államvédelmi tiszteket? és katonákat a Kilián-ka­szárnyába hurcolják. A Corvin közi ellenforradalmi cso­portnak október 27-én mindössze 300 tagja volt, nagyrészt deklasszált ele­mek, háborús bűnösök, közönséges bűnözök, prostituáltak, stb. Október 27-én a kormány és a fel­kelők képviselői között tárgyalások kezdődtek. Ezek során felmerült az is, hogy a felkelők most már tegyék le a fegyvert. A Corvin közi csoport vezetője azonban azt is követelte Nagy Imrétől, hogy oszlassák fel az AVH-t, vezessék be a többpárt-rend­szert és részesítsék kegyelemben mindazokat, akik részt vettek a fel­kelésben. A tárgyalások eredménye azt volt, hogy Nagy Imre elfogadta az ellenforradalmárok összes követe­léseit és azonnal hozzálátott az erre vonatkozó megegyezés végrehajtásá­hoz: feloszlatta az ÁVH-t, s nemhogy megbüntette volna a néphadsereg és a karhatalom által elfogott felkelő­ket, hanem szabadon bocsátotta őket, s ezek így visszatérhettek az ellen­forradalom katonai csoportjaihoz. Nagy Imre magatartása nyomán az ellenforradalmi csoportok vérszemet kaptak s megtagadták a fegyverleté­telt. . Október 27-e más vonatkozásban is nevezetes dátum. Nagy Imre ugyanis az ellenforradalmi csoportok javasla­tára ezen a napon személyi változá­sokat eszközölt a kormányában, még­pedig olymódon, hogy eltávolított 16 kommunista minisztert, helyettük Til­dy Zoltán és Kovács Béla kisgazda­párti vezetőket és másokat vett be a kormányba. Az új kormány azonnal a következő határozatot hozta: 1. szolidaritást vállalt az ellenforradal­mi mozgalommal, amelyet nemzeti felkelésnek és jogos felszabadító harcnak minősített; 2. törvényerejű rendelettel feloszlatta az ÄVH-t, s így megfosztotta a proletariátust egyik legfontosabb fegyverétől; 3. el­határozta, hogy a szovjet csapatok kivonása céljából tárgyalásokat kezd a szovjet hatóságokkal; 4. elrendelte, hogy a magyar hadsereg szüntesse be a tüzet az ellenforradalmi csopor­tok ellen. Október 28-a tragikus nap volt. Nagy Imre előbb megakadályozta a Magyar Népköztársaság forradalmi erőit abban, hogy meginduljanak az ellenforradalom leverésére, majd sze­mélyes utasítására ezen'a napon ve­zércikk jelent meg a Szabad Népben s e cikkben az ellenforradalmi moz­galmat „győzelmes nemzeti forrada­lomnak" minősítették, a pártszékhá­zat védő párttagokat, a fegyveres erőket és a belügyminisztérium egy­ségeit pedig reakciósoknak bélyegez­ték és megparancsolták nekik, hogy tegyék le a fegyvert. Egyúttal azzal fenyegették őket, hogy ha nem tel­jesítik ezt a parancsot, katonai tör­vényszék elé kerülnek. Így tehát Nagy Imre, miután szö­vetkezett az ellenforradalmi erőkkel, árulást követett el és megtévesztett egyes becsületes, de habozó eleme­ket is. Az ezt követő napokban Nagy Im­re és az ellenforradalom arra töre­kedett, hogy megszilárdítsa győzel­mét. Az október 28-án kivívott „győze­lem" után Nagy Imre kijelentette a rádióban: „A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelen­legi hatalmas népmozgalom ellenfor­radalom volna. Ez a mozgalom célul tűzte ki, hogy biztosítsa nemzeti füg­getlenségünket." Ami ezután következett, az az áru­lás logikus következménye volt. Nagy Imre tárgyalt a fegyveres felkelő csapatok vezetőivel. Elfogadja az el­lenforradalmároknak azt a javasla­tát, hogy mondja fel a varsói szer­ződést. A teljes egyetértés jeléül Nagy Imre a következő szavakkal fordul a távozó ellenforradalmi kül­döttekhez: „Fiúk, én is vagyok olyan magyar, mint ti." Most már az ellenforradalom nyílt és véres uralma következett. A Cor­vin közben tanyázó fegyveres cso­port ereje rohamosan növekszik és rövidesen ágyúkkal és nehéz fegyve­rekkel rendelke/ő ezer főnyi szerve­zett katonai egységgé fejlődik. Kez­detét veszi a mészárlás, a tömeg­gyilkosság. Október 30-án megost­romolják a párt budapesti székházát, meggyilkolják a pártház védőit. Valószínűleg nem véletlen az, hogy október 30-án, amikor sok kommu­nistát, élükön Mező Imre elvtárssal, meggyilkoltak, Nagy Imre azt a ki­jelentést tette, hogy az ő általa ve­zetett kormány „a magyar forrada­lom eredménye" és hogy „szabadsá­gunk és nemzeti függetlenségünk el­ső napjait éljük". De egyetlen szóval sem emlékezett meg a párt buda­pesti székházában lezajlott esemé­nyekről, a pártaktivisták legyilkolá­sáról. Nagy Imre aznap délután 6 órakor az összes fasiszta-terrorista csoportok küldötteivel megtartott gyűlés keretében találkozott a gyil­kosokkal. Az ebből az alkalomból kiadott közlemény leszögezi, hogy október 30-án 18 órakor tárgyalások indultak meg Nagy Imre miniszter­elnök és a „szabadságiharcosok", a Forradalmi Bizottmány, a forradalmi értelmiség és a diákság képviselői között. A tárgyalások „kedvező lég­körben" folytak. A felkelők javasla­tait Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a kormány elé terjesztette, majd az alábbi nyilatkozatot tette a tárgyalásokról: „A forradalmi harcok­ban részt vett egységek és a rend­őrség képviselőiből, a megalakulás alatt álló munkás- és ifjúsági fegy­veres egységek képviselőiből alakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság elő­készítő bizottságának mai napon tör­ténő megalakulását a Magyar Nép­köztársaság minisztertanácsa nevében tudomásul veszem és megerősítem. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság szervezze meg a harcokban részt vett egységek, a honvédség és a rendőr­ség, a munkás- és ifjúsági oszta­gokból alakuló új karhatalmat." Ez tehát azt jelentette, hogy Nagy Imre az ellenforradalmi csoportok összességét ismerte el, mint a Ma­gyar Népköztársaság egyedüli fegy­veres és rendfenntartó erőit. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Nagy Imre intézkedései követ­keztében Maléter — parancsnokká történt megválasztása után — a Corvin közben maga nevezte ki alá­rendeltjeit. így például ezredesnek Í iz őrizetben levő és egyebek között opásért 16-szor elítélt Falábú Jankót nevezte ki, aki a Nagy Imrével foly­tatott tárgyalások során egyike volt a Corvin-csoport küldötteinek, majd pedig a budapesti pártbizottság szék­házát ostromló egyik csoportot ve­zette; őrnaggyá egy Bizsu néven is­mert, hétrendbeli lopásért elítélt, kö­zönséges bűnözőt nevezett ki, aki a Cprvin -közi különítménybe bevonta Tainghy, Butyok és Bulgár Ica nevű volt cimboráit, s veiük együtt ma­gánlakásokat, állami üzleteket stb fosztogatott. Egy másik ülésen — október 31-én — Király Béla, volt horthysta vezérkari tábornok, Kopá­csi, Dudás, „Szabó bácsi" és más ellenforradalmárok jelenlétében — a „Szabad Európa" rádió utasítására — Maiétert honvédelmi miniszterré „vá­lasztják". Nagy Imre a Corvin kiizi csoport választását és javaslatát el­fogadta és Maiétert hivatalosan hon­védelmi miniszterré nevezte ki. A ki­nevezés a kormány átszervezése al­kalmával történt, amikor is Nagy Im­re számos polgári elemmel egészítette ki kormányát. Ezek közé tartoztak a volt szociáldemokrata párt képvi­selői: Kéthly Anna, Kelemen Béla, Fischer József, Bibó István, B. Szabó István és mások. Ezekből egy szűk­körű kabinet alakult, amelyben Nagy Imre a miniszterelnökségen kívül a külügyminiszteri tárcát is magának tartotta fenn. Kopácsinak, a budapesti rendőrség volt parancsnokának árulása követ­keztében ugyancsak október 31-én megalakult a „Forradalmi Karhatalmi Bizottság", amely a belügyminiszté­rium hatáskörét töltötte be és amely­nek élére Király Béla volt Horthy­,tábornokot nevezték ki, helyettesé­vé pedig az áruló Kopácsi Sándort tették. Király Béla tábornok, az új belügyminiszter arra törekedett, hogy létrehozza az ország összes karha­talmi erőinek egységes központi pa­rancsnokságát. A magyarországi helyzet tehát Nagy Imre és más hasonszőrű áru­lók tevékenysége folytán a követke­zőképpen alakult: a,z állam élén egy áruló és polgári elemekből szervezett és ilyen elemek által vezetett kor­mány állott, amelynek tagjai nyíltan a tőkés uralom visszaállítására töre­kedtek Magyarországon. A belügymi­nisztérium olyan kezébe került, mint Király Béla, a hadsereg élén pedig Maléter állott. Az államvédelmi hiva­talt feloszlatták, a becsületes erőket szétszórták, a felfegyverzett ellenfor­radalmi erők terror alatt tartották az országot. Ebben az időszakban — novemlfcr 4-ig — Nagy Imre semmiféle intéz­kedést nem tett a párt és a párt­tagok védelmére, sőt ellenkezőleg, eltűrte, hogy az ellenforradalmi ter­ror elborítsa az egész országot. A november 4-ig lezajlott terro­rista vérengzés csupán az ellenfor­radalmárok által tervbe vett nagy­arányú mészárlások előjátéka volt. November 1-én, 2-án és 3-án az emberek ezreit tartóztatták le azzal, hogy november 5-én és 6-án egy nagyarányú provokáció keretében meggyilkolják őket; ez lett volna a jeladás egy olyan méretű terror ki­robbantására, amilyent Magyarország még a Horthy fehérgárdáik 1919-es napjaiban sem látott. November 3-án letartóztatták Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét és • tervbe vették a többi ve­zető letartóztatását is. Nagy Imre árulásával kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az el­lenforradalom egész ideje alatt Nagy Imre megtiltotta és leállította az összes pártalkalmazott fizeté­sének folyósítását. Ezzel szemben a a minisztertanács november 2-i ülé­sén elrendelte, hogy' a pártnak a Magyar Nemzeti Bankban elhegyezett pénzét adják át a minisztertanácsnak és osszák el azon négy párt között, amelyek az általa vezetett kormány­ban akkor részt vettek. A párt likvidálására irányuló tevé­kenysége során a párt központi nyomdája és a pártkiadó a hírhedt Petőfi-kör tulajdonába ment át. A Kéthly Anna, Kelemen és más po­litikai kísértetek által újjáélesztett szociáldemokrata pártot is ellátták nyomdákkal és kiadóhivatallal. Csak a Magyar Dolgozók Pártja nem ré­szesült semmilyen támogatásban. Nagy Imre mocskos árulásában odáig ment, hogy a párt autóparkját, búto­rait, sőt még a központi székház helyiségeit is elosztotta a három fel­támadt reakciós párt képviselői kö­zött. Mindezen tényekből kitűnik, hogy Nagy Imre cinkosa volt az ellenfor­radalom megszervezőinek, részese az ellenforradalom kirobbantásának, amely olyan nagy szenvedést és olyan mérhetetlen veszteségeket oko­zott a magyar népnek. GÄLL MÄTVÄS ÜJ SZÖ 5 -rr 1957. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom