Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-02 / 244. szám, hétfő

A Ml ISKOLÁNK" Országunkban évente gyarapodik az iskola­köteles gyermekek szá­ma. Az iskolák építése terén ezzel lépést tar­tani bizony nem egy könnyű feladat, különö­sen, ha tekintetbe vesz­szük, hány meg nem fe­lelő iskolaépületet ha­gyott ránk örökségkép­pen a kapitalista rend­szer és a háború bor­zalmas pusztítása. Pár­tunk és kormányunk minden erejéből azon van, hogy dolgozóink munkaakarására, kezde­ményezésére támasz­kodva minél előbb vál­toztasson az adott hely­zeten. Országszerte szá­mos világos, szellős és egészséges, minden szükségessel felszerelt iskola épül s mindegyik­ben sok száz diák, fiatal szívhatja magába a tu­dományt, bővítheti is­mereteit. Képünkön egy ilyen — de már befejezett — iskolát láthatunk, amelynek küszöbét ma, szeptember másodikán lépte át először a zsi­bongó diáksereg. Az épület előtt orgonasí­pokként felsorakozó gyerekek az új iskolát csodálják mosolygó arc­cal, szívükben büszke­séggel. Hiszen ez a kor­szerű, szép épület: az ő iskolájuk... Az iskolákban a napoktfen befejezték a szünidei javításokat, a tatarozást, s ma az új köntösbe öltözött iskolák kapui megnyílnak a diákok előtt. A mult napok lázas előkészületeit dokumentálja fenti képünk, amely a budatim át­épített iskolában készült. < CTK £el v> —Az értelem kapunyitása— ír 'teákon, játszótereken, ligetek­ben ezekben a napokban nőttön-nö a gyermekek játékos zsi­vajgása. Eletünk legszebb, legboldo­gabb muzsikája ez még akkor is, ha a gyermekek nem mindig tartják be az összhangzattan szabályait. Persze akadnak idegesek, a maguk egyéni bajaival elfoglalt házsártos­kodók, akiknek a fülét sérti a gyer­mekek kacagása, pajkos fiúk zsivaj­gása. Aki azonban a szeptemberi hónap zsongása közben visszagondol arra, hogy valamikor maga is ilyen önfeledten játszó gyermek volt, tud­ja és érti, miért hangosabb most az iskolásgyerekek játéka, boldog han­cúrozása. Miért is? Önkéntelenül is visszagondolnak a nyárra, búcsúz­nak a játéktól, az üdülőtáboroktól. Félszemükkel visszanéznek a szép nyárra, másik félszemükkel előrete­kintenek: mit hoz az iskola? Amikor ezekben a napokban a gyermekekre tekintünk, amikor a szülök oly sok kedves gondossággal és bizony nem is kevés gonddal az­zal töltik el ezeket a napokat, hogy gyermekeiket előkészítsék az új, vagy az első tanévre, megtelik a szí­vünk melegséggel, derűvel, az élet folytatása felett érzett örömünkkel. A mi remegő kis kezünket is így fogta az édesanya, az édesapa biz­tos keze, mint ahogy a mostani szü­lők viszik gyermekeiket először az iskolába, mikor velük együtt lépik át az iskola küszöbét. Megelevene­dik emlékezetünkben az első ábé­cés-könyv különös, furcsa ábráival, az első térkép, amit az iskola falán láttunk, visszagondolunk arra, mi• képp láttuk meg az iskolának neve­zett szellemi birodalom varázsmes­terét, az első tanítót, vagy tanító­nőt, hogyan léptünk be abba az osztályba, amelynek padjait, leve­gőjét, térképeit, tanítóit soha el nem feledhetjük. Az iskola az ember életében majd' nem olyan, mint a szülői ház. Akár jó, akár mostoha sorsa volt benne, az emléke soha el nem halványodik. A jó tanítóra, tanárra úgy gondo­lünk vissza, mint az édes szülőre. Minden iskolaév kezdete éppen az emlékek visszatérő ereje folytán és iskolábatérő gyermekeinkkel, uno­káinkkal való együttérzésünk követ­keztében eleven élményeket ébreszt bennünk. És ez természetes, mély emberi érzés. Lehet-e évről évre meg nem csodálni a szeptemberi hónap áltál hozott természeti szép­ségeket? Hiszen az újra felszántott földek őszi illata teszi a többi kö­zött széppé az életünket. S ilyenkor, a dús, érlelő szeptem­ber elején elküldjük gyermekeinket a szellem, a tudás legnagyobb biro­dalmába, a legnagyobb, legizgalma­sabb emberi felfedező körútra: az iskolába. Amikor nézzük, hogy raj­zanak az iskola felé a küszöbét elő­ször átlépő kis gyermekek és már nagyobb diákok, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy a szellem birodal­mának felfedező útján valamennyien nagy világjárók, Kolumbusok lehet­nek belőlük, nagy tudósok és nagy művészek, de mindenekelőtt a hazá­jukat, az emberiséget szerető dolgos emberek. •zért mondhatjuk, hogy szep­tember hónapja a szellem, az értelem, a tudás kapunyitása. Ezen a kapun gyermekeink, ifjúsá­gunk a korlátlan lehetőségek biro­dalmába lép. Abba a birodalomba, ahol megszerzik a szellemi f egy ve reket, amelyekkel tovább építjük, tovább fejlesztjük a szocializmust, a lép hatalmát, az emberek boldo­gulását. Jő SÁNDOR E 2 Labdarúgóik * bárom nagy feladata Egyelőre még „csak" a labdarúgó­bajnokság pontjaiért folyik a küzde­lem, az őszi nggy nemzetközi felada­tok azonban egyre jobban előtérbe kerülnek. Három díjküzdelemben kell megálinunk helyünket: a világbajnoki selejtezőben, a dr. Gerő Kupában és a klubcsapatok Európa Kupájában. E küzdelmekben való sikeres helytál­lástól függ, milyen hely illeti meg világ-, illetve európai viszonylatban a csehszlovák labdarúgást. Vegyük sor­ra a három megoldandó feladatot. Időbeli sorrendben a bécsi Ausztria —Csehszlovákia válogatott mérkőzés jelenti az első feladatot. Ez a találko­zó az Európa Kupa utódja, a dr. Ge­rő Nemzetközi Kupa mérkőzés-soro­zathoz tartozik. Hat ország válogatott csapata küzd a vándordíjért, amelyet csak 1959 június végéig kell befejez­ni. ELSŐK LEHETÜNK! A kétfordulós körmérkőzés harminc válogatott találkozót ölel fel. Ezek kö­zül húszat már lejátszottak. Az eddi­gi eredményeket ez a táblázat össze­síti: Magyarország 8 5 2 1 25:15 12 Csehszlovákia 6 5 0 1 17:9 10 Jugoszlávia 9 2 3 4 16:12 7 Ausztria 7 2 2 3 12:17 6 Olaszország 5 113 4:14 3 Svájc 5 0 2 3 8:15 2 Amint látható, Csehszlovákia vesz­tette eddig a legkevesebb pontot. El­ső mérkőzését elvesztette ugyan Prá­gában Magyarország ellen, de azután öt győzelmet aratott, köztük Buda­pesten, Belgrádban és Genfben is. Ah­hoz, hogy Csehszlovákia még ebben az évben élre kerüljön, az kellene, hogy válogatottunk Bécsen is meg­szerezze október elején a két pontot. Annyi azonban máris nyilvánvaló, hogy a kupát csak a csehszlovák vagy a ma­gyar válogatptt nyerheti már meg. Az osztrák—csehszlovák mérkőzésen kí­vül a csehszlovák válogatottnak két mérkőzése lesz »az olaszok ellen és Prágában fogadja még a svájci tizen­egyet. Magyarországnak Budapesten kell játszania a svájciak, s valamelyik olasz városban az olasz válogatott el­len. MI LESZ LIPCSÉBEN? Erre a kérdésre október 27-én ka­punk választ. Az NDK—Csehszlovákia mérkőzés előtt játsszák le a Wales— NDK mérkőzést, amely azonban nem változtathat azon a tényen, hogy a mi csapatunknak legalább döntetlent kell elérnie, ha ott akar lenni jövőre a világ tizenhat legjobb csapatának küzdelmében. A VB-selejtezőkkel kapcsolatban egyébként az elmúlt héten két érde­kes jelentést kaptunk. Az egyiket a keletnémet távirati iroda közölte: az angol posta nem járul hozzá a Wales —NDK mérkőzés rádióközvetítéséhez. A másik jelentés az Izrael—Indonézia mérkőzés körül támadt bonyodalom újabb fejleményeit ismerteti. Indo­nézia kormánya hozzájárult a mér­kőzés semleges pályán való megren­dezéséhez, Izrael azonban ragaszko­dik az első találkozó Tel-Avivban va­ló lebonyolításához. A FIFA a közeli napokban hoz döntést ebben az ügy­ben. Visszatérve a mi világbajnoki se­lejtezőnkhöz, egyelőre csupán annyit közölhetünk, hogy a központi labda­rúgó vezetőség kijelölte már a válo­gatott keretet. Ebben a már bevált já­tékosokon kívül néhány fiatal tehet­ség is helyt kapott. A válogatott keret nemsokára megkezdi edzőmérkőzéseit, hogy mielőbb kialakulhasson az a ti­zenegy, amely a bécsi „főpróba" után utazik Lipcsébe. AZ EURÖPA KUPAÉRT A klubcsapatok Európa Kupájáért bajnokunk, a Dukla Praha veszi fel a küzdelmet. Szereplésére azonban csak az év két utolsó hónapjában ke­rül sor, s még azt sem tudjuk, ki el­len. Szerdán kezdődik meg ugyanis az Európa Kupa harmadik évi küzdel­me 24 csapat részvételével, s csak az első forduló lebonyolítása után sorsol­nak a második fordulóra, ahová a csehszlovák bajnokcsapat játék nélkül került. Az Európa Kupában most veszünk részt másodszor. A dlj első évi küz­delmeire nem neveztünk csapatot. Ta­valy a Slovan Bratislava képviselte színeinket, de nem sok sikerrel. Most a Dukla Prahán a sor! Egyelőre azon­ban bajnokcsapatunk gyenge formá­ban van, s jelenleg neki sem lenne sok esélye a nemzetközi tornán. No­vemberig azonban még sok víz folyik le a Vltaván . • s Az ifjúság sportbéli nevelése egyleteink vezetőinek, az oktatóknak és edzőknek kétségkívül legfontosabb feladata. A fiatalok további fejlődése többnyire azon múlik, hogy az egyle­tekben miként foglalkoznak velük kezdetben. A jó oktató már a leg­fiatalabbakat is mindenekelőtt fe­gyelemre tanítja, mert ez a sport­béli szereplés szilárd alapja. Csak a fegyelmezett sportoló fejlődhet, ez az a tulajdonság, mely — tehetség­gel párosulva — értékes eredmények elérésére képesíti a fiatal verseny­zőt, vagy labdarúgót. Aki fegyelme­zett, elsősorban saját magával szem­ben, máris a siker felé vezető úton halad és kitartó szorgalommal bizo­nyára többre viszi, mint tehetsége­sebb, de fegyelmezetlen társa. Fe­gyelem, szorgalom és tehetség az eredményes sportolás hárem elenged­hetetlen tényezője. Sajnos, még mindig és eléggé gyak­ran tapasztalhatjuk, hogy az oktatók közül sokan még nincsenek tisztában a fentiekkel. Ezért fordul elő aztán, ho"-- tehetséges, de önfegyelmet nem ismerő fiatalok az ún. primadonna szerepében tetszelegnek, kiváltságos bánásmódra tartanak számot s ezzel megmételyezik a csapat jó szellemét, mert rendszerint utánzóik akadnak, akik ugyancsak, kivételezést követel­nek. A jó oktató például azzal kezdi — s erről két héttel ezelőtt a Slovan­stadionban összesereglett nézők is meggyőződhettek —, hogy megakadá­lyozza a fiatalok időelőtti „népszerű­sítését". Balázsi dr., a Slovan volt válogatott játékosa, aki ma az ifjú­sági csapat oktatója, a szerediek el­leni mérkőzésen odament a pálya szélén áíló fotoriporterhez és nem engedte, hogy játékosairól felvételket készítsen. Balázsi ugyanis ezzel is elejét akarja venni annak, hogy a fiatál labdarúgók már abban a korban kerüljenek a sajtóba, amikor ez fejlődésük szem­pontjából csak ártalmas lehet. De helyes az az irányelv is, hogy nem kell róluk mást, mint éppen csak a legszükségesebbet írni. Képben, cikk­ben akkor foglalkozzon velük a sajtó, ha később \ az „A"-csapatban szere­pelnek és értékes teljesítményt nyúj­tanak. A helyes nevelés egyik további fontos pentja ?z aktivitás növelése Kapcsoljunk minél több fiatalt a sportba! A haladás ugyan már igen tekintélyes, hiszen a sportoló fiatalok száma ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint volt a múltban, de le­hetne még a mostaninál is szélesebb alapokon nyugvó. A középiskolák egy-egy osztályában valamikor mint­egy 10 diák sportolt, a többi 30—40 pedig nem. Ma már fordítva van. De legyünk azen, hogy a tíz, aki még mindig távol áll a sporttól, ugyan­csak bekapcsolódjék a testedzésbe. A kézilabdázás például nálunk az utóbbi időben egyre nagyobb tért hódít, rengeteg fiatal űzi már ezt a sportágat és valóban örülnénk, ha a közeljövőben más versenyszámokra vonatkozóan is ezt állapíthatnák meg. Az oktatókon múlik a helyes sport­béli nevelés, de egyúttal a fiatal sportolók számának növelése is. Az egyik feladat épp oly fontos, mint a. másik. Eredménye pedig egészséges, edzett, és ezzel az életnek jobban örülni tudó nemzedék! H) Már szeptemberben lesz jég Prágában. A prágai Téli Stadionban • a nyár folyamán ökölvívó Európa-bajnokságokat rendeztek. Utána megkezdték a Téli Stadion átépítését. A lelátókat és az összes berendezést kijavították. A gépházban is generáljavítást végeztek. A hűtőcsöveket kicse­rélték. Minden készen volt, csak az új hűtéshez szükséges szivattyúk hiá­nyoztak. Az Üstí n/Labem-i stadion vezetősége hajlandó ezt a szükséges szivattyút kölcsönözni a prágaiaknak, míg az új elkészül. Ezzel lehetővé vált, hogy a prágaiak már szeptemberben korcsolyázhassanak. Még egy új ér­dekesség lesz a prágai Téli Stadionban. A brnói kiállításon van egy villany­eredményhirdető tábla kiállítva. A kiállítás után ezt a villany-eredmény­hirdető táblát átviszik a prágai Téli Stadionba. Biztos, hogy jól fogja májd mutatni az eredményeket... *J) Ki kell állítani. A központi labdarúgó-osztály legutóbbi ülésén ismét foglalkozott a labdarúgók védő-felszerelésének kérdésével. Több he­lyen ugyanis azt tapasztalták, hogy a játékosok nem hordják a sípcsontvé­dőt. A központi labdarúgó-osztály most újból felhívja az összes sportkörök vezetőit, hogy ellenőrizzék és követeljék meg játékosaiktól a sípcsontvédő viselését. Határozatba foglalták, hogy a játékvezetők is kötelesek ellen­őrizni a felszerelést. Azt a játékost pedig, aki a felszólítás ellenére sem haj­landó slpcsontvédőt használni, a játékvezetőnek jogában áll eltiltani a mér­kőzéstől. Ezekután biztos mindenki meggondolja, hogy felvegye-e a slpcsont­védőt. X Nem ismerik a szabályokat. A nemrégiben Clewlandban (USA) bonyo­lították le az Egyesült Államok női atlétikai bajnokságát. A versenyek során az a hlr szállt szerte a világon, hogy Larney 57 m-t dobott gerellyel, ami természetesen új világcsúcsot jelent. Az igaz, hogy Larney gerelye 57 métert repült, csakhogy nem az előírt módszer szerint, hanem a már az IAAF által eltiltott „spanyol" módszerrel. A versenybí?3kat azonban a spanyol stílus egyáltalán nem zavarta és az IAAF döntését sem vették figyelembe, fontos volt a világgal közölni, hogy Larney világcsúcsot dobott. Ügy látszik az amerikai versenybírák nem ismerik a szabályokat... Ezek után termé­szetesen Larney teljesítménye nem lehet világcsúcs. Nesze semmi, fogd meg jól. Barassi, az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke a múlt héten nagylelkűen értesítette a Svéd Labdarúgó Szövet­séget, hogy az Olaszországban játszó svéd labdarúgóknak engedélyezik a svéd válogatottban való szereplést a világbajnokság idején. Ez mind szép, de mit szólnak majd ehhez a klub-csapatok. A játékosokat biztos, hogy nemigen könnyen adják majd oda a svéd szövetségnek és ha igen, akkor busás kár­pótlást kérnek majd. Ezekután nincs sok reménye a svéd szövetségnek arra, hogy valakit is kaphat a jelenleg Olaszországban játsző svéd játékosok közül. Nem mehetnek külföldi portyára. A Magyar Labdarúgó Szövetség el­nöksége legutóbbi ülésén határozatot hozott, mely szerint egy magyar együttes sem szerepelhet ideiglenesen külföldön. Erre a döntésre azért ke­rült sor, mert a válogatóbizottság kérte, hogy az MLSZ ne járuljon hozzá semmiféle külföldi mérkőzés engedélyéhez. A határozatot azzal indokolják, hogy a magyar válogatott keretnek a legjobb erőnlétben kell lennie az elkö­vetkezendő fontos mérkőzéseken. A határozat alől csak a Vasas képez klvéJ telt, mely ez idő alatt is játszhat az Európa-Kupa mérkőzésein. Jól megtréfálták. Az amsterdami MW labdarúgóegyüttes tréfás gon­• dolatra jött. Az egyik mérkőzésre játékvezetői öltözékben futott ki az említett csapat. Hugó Van der Meulenom játékvezető, aki ezt a mérkőzést vezette, először meglepődött, aztán gondolt egyet és kifutott az öltözőbe. Pár perc múlva narancsszínű mezben jelent meg, és megkezdődött a mérkőzés. A találkozón természetesen a játékvezető aratta a legnagyobb sikert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom