Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-31 / 242. szám, szombat

IRODALOMRÓL-könyvekröls^ Ivan Krasko magyar nyelven IVAN KRASKO a szlovák költé­szetnei; egészen különleges, korsza­kos jelentőségű költő-egyénisége. Ha a magyar olvasó számára összeha­sonlításokkal, párhuzamba állítások­kal akarjuk megvilágítani költői port­réját, akkor vele — egymagával szemben — a mi költőinknek egész sorát vonúltathatjuk fel. A klasszikus hagyományokba belefáradt, mondhat­nánk: belerokkant költészetnek esz­mei és formai felfrissítését, korsze­rűsítését nálunk a századfordulón egy erős egyéniségekből regrutálódó köl­tő-gárda Iftjtja végre: Ady, József Attila, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tótih Árpád és a többiek. A szlovák költészetben — velük egy­időben — ezt a feladatot: korszak­váltást — a költői gyakorlat terén! — jóformán egyedül Krasko végzi el. Ügy indul, mint egy rendkívül szen­zibilis szlovák Juhász Gyula, aki a kapitalista társadalom bonyolultságai­ban e felelősségtudat és a tehetet­lenség érzése között felsebzett lé­lekkel vergődik, hánykódik — és eljut oda, ahol a korszaknak talán világviszonylatban legnagyobb költője, Ady jár: népe sorsproblémáinak vá­teszi megérzéséhez, a nemzeti ön­kritikának és felelősségre döbbentés­nek nagy erejű kifejezéséhez. Kraskónak vannak olyan költemé­nyei, amelyek a szlovák költészet törtenetében — egymagukban! — egy-egy fejezetet jelentenek. Költe­mények, amelyeknek termékenyítő hatását belőlük kiinduló, köteteket kitevő versmennyiséggel lehet* lemér­ni. A modern magyar költészetben elsősorban Ady életművében találunk — számtalanul — ilyen független, önálló irodalmi életet is élő verseket. Gondoljunk csak az ,,Üj versek" programadó verséül és egyúttal az egész modern magyar költészet nyi­tányául is szolgáló „Góg és Magóg"­ra, a „Magyar ugaron"-ra, „Vér és arany"-ra, „Magyar jakobinus dalá"­ra stb. stb. Ady költőtársai közül Ju­hász Gyulának a „Magyar táj magyar ecsettel" című verse, „Tápai lagzi"­ja és „Tápai Krisztusa", Tóth Árpád­nak az „Üj isten"-e szintén olyan költemények, amelyek egész költő­nemzedékek számára ösztönző példá­ul szolgáltak, az érzéseknek új zsi­lipjeit nyitották fel. A KORSZAKOS jelentőségű, isko­lát nyitó, a szlovák költészet áradó folyamának új medrét kijelölő nagy Krasko-versek közül minden irodal­milag igényes és művelt szlovák be­téve tudja a „Rabszolgá"-t, az „Atyám földjé"-t, a „Jehová"-t és a „Bányászok"-at. A „Rab6zolgá"-ban Krasko a kettős elnyomás alatt élő szlovák nép fáj­dalomtól és bosszúvágytól sajgó ön­eszmélését rendkívüli költői erővel fejezi ki... Az „Atyám földjé"-ben mardosó önvád gyötri a költőt, az ősei földjére már „bús idegenként tévedt csavargót". A „könnyes ugar", az árván, védő nélkül maradt „szür­kéllő szántás" felébreszti benne a népéhez, fajtájához tartozás fájdal­mas érzését s — a magyar költő­kortárshoz hasonlóan — az ő lelké­ben is felzúg a „nem menekülhetsz" vádja és parancsa ... A „Jehova" két­ségbeesett nemzetostorozó sorai a mi lelkünkben Ady „Nekünk Mohács kell"-jét és a „A hőkölés népé"-t visszhangozzák vissza... A „Bányá­szok" szimbolikája: „denevér szár­nyú" és „kidülledt szemű Démona" is Adyt juttatja az eszünkbe. Ugyan­csak Adyra emlékeztet bennünket a vers forradalmi hangja s felgyúló bi­zakodó végakkordja is: „A láthatár szélén vörös fények gyúlnak: „Démon! Hallod-e, a bányászok dalolnak." Indul a csákány, a sereg, vár ' a tárna, reszket a lámpások vízszomjazó lángja. Megjelent a Korunk augusztusi száma A Korunk legújabb száma többek között Veress Gyula: A Magyar Au­tonóm Tartomány gazdasági megúj­hodása, Faragó József: Székely nép­költészet, John D. Bernal: A tudo­mány szervezése és szabadsága címmel közöl cikkeket. A Világgazdaság­Világpolitika című rovatban: Két vi­lág — két költségvetés, Oj Afrika, és A nem kapitalista fejlődés lehe­tőségei India „Vörös állama"-ban cím­mel. a Krón'ka c. rovatban többek kö­zött egy tanítócsalád anyagi és kul­turális helyzetéről és A morva temető feltárása a Maros völgyében címmel olvashatunk értékes írásokat. Örömteli munka — örömteli élet Ez volt a Csemadok által Zselízen rendezett első országos dal- és táncünnepély jelszava. Ezt a szép és kifejező jelszót aláhúzta és szemléltetően példázta az ünnepély kezdetekor ugyancsak Zselízen megnyitott mezőgazda­sági kiállítás, amelyen a zselízi és más állami gazdaságokon kívül a járásból 32 egységes földmüvesszővetkezet állította ki a látogatók százainak csodálkozására és tanulságára a jól végzett munka pompás gyümölcseit. A kiállítás udvarán a korszerű mezőgazdaság különféle gépei láthatók. Megtaláljuk itt a leg­modernebb arató- és cséplőgépet, traktort és másmilyen modern fel­szereléseket, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás legszükségesebb segéd­eszközei. A fajbaromfi mellett kiállításra kerültek a gazdaságok állatállomá­nyának minőségét jel­lemző lovak, szarvas­marhák, sertések és músfé'.e háziállatok. A szakértőknek, de a lai­kusoknak is elég volt ej;/ rövid szemlélődést tartani és máris meg­áVap'.i natták: a lehető­i?."eke; számba véve és ''•Lliisználva hozzáértéssel Kuli gazdálkodni és a mezőgazdasági termelés a ma már mindenütt rendelkezésre álló tech­n :''ai felszereléssel olyan sz'nvonalra emelhető, ar.ii'yenre az önsanyar­gató kistermelők kor­srnkíban gondolni sem lehetett. A kiállítás mindennél jobban bizonyította: Zss'ízen és környékén már s olyan a mezőgaz­da- 'j és a mezőgazda­sági termelés, amilyenre számítunk, amilyennek a magas színvonalú szo­cialista ipari termelés mellett lennie kell. A járás szövetkezete­sített termelésének be­mutatására a kiállítás bejáratánál nagyon jó érzékkel két szemléltető táblát is elhelyeztek. A táblára rajzolt térképe­ken a zselízi járás fal­vainak földterületeit lát­hatjuk. Mindkét térké­pen kétféle színezésű mezőny van. Az egyik színezés a magán, a másik a szövetkezeti gazdálkodást ábrázolja. Nagy, szembeötlő el­térés van a két térkép között. Míg az egyik táblán a járás földterü­letének 3—4 évvel ez­előtti túlnyomórészt ma­gángazdálkodás formá­jában történt földműve­lését mutatja, addig a másik táblán az olvas­ható: „a zselízi járásban 1957. augusztus 1-én a földterület 75,5 százalé­kán nagyüzemi mező­gazdasági termelés fo­lyik." A zselízi járás tehát az élen jár. Nemrégen köszöntöttük a párt és a kormány levelét, amely hírül adta: elértük, hogy az ország földterületé­nek 50 százalékán kol­lektív gazdálkodás fo­lyik. A zselízi járásban az országos viszonylatú, igazán szép eredmény helyi viszonylatban még szebb. Itt már nem öt­ven, de hetvenöt száza­lékban folyik szövetke­zeti gazdálkodás. A kiállítás bejáratánál felállított táblákon ol­vasható számok talán semmitmondók lennének, ha nem látnánk mö­göttük a szövetkezeti gazdálkodás során elért termékek kiállított da­rabjait. Mert menjünk csak beljebb és tegyük félre a jóhiszeműség­günkböl eredő ábra nél­kül is „elhiszem" -et. Most csak szemünknek és a valódi tényeknek higgyünk. Az eredmé­nyek agyonjelszavazott dicsérete helyett*a ter­mékek beszéljenek. Beszélnek? De meny­nyire beszélnek ... Azok a gyönyörű ga­bonafélék, a félkarnyi kukoricacsövek, az ök­lömnyi hagymák és a többi termékek óriásai nekem is, és azt hiszem, a kiállítás minden néző­jének sokat mondanak. A zselízi mezőgazda­sági kiállítás szemlélte­tően bizonyítja, hogy hol vagyunk és hová érhe­tünk. Minden szövegnél többet mondanak itt az ábrák. Tessék elmenni és tessék megnézni. Aki nemcsak hallani, de lát­ni is akar, az most lát­hat. Saját szemével győ­ződhet meg mindenki, hogy minden nehézség ellenére is a nagyüzemi gazdálkodás az előbbi gazdálkodási formához viszonyítva mennyivel nagyvonaltäb, mennyivel gazdaságosabb. Ha elragadtat a kiál­lítás és ennek kapcsán az a gazdálkodási for­ma, amely megszülte a kiállítottakat — elra­gadtatásunk jogos. A kiállításon nem „minta­példányok", nem „rend­kívüli", a „különleges", „abnormális", hanem azok a termékek töre­dékei kerülnek bemuta­tásra, amelyeket nagy­ban termel a nagyüzemi gazdálkodás. Tehát: a szocialista mezőgazda­ság minőségi termelésé­nek reális képe tárul a nézők elé. B. B. ©OOOOOOOOQO^^ P ^ y CSONTOS VILMOS: § ERŐS VAGYOK Ne nyújtsd felém véres kezed; — Tisztaságom beszennyezed! Testvérnek se szólíts engem, — Gyilkos tűz ég a szemedben! Mézes szavad elárulja: Tőrbe akarsz csalni újra, Azért kísérsz settenkedve, — Bilincs csörren a kezedbe'... Tudd meg, nem vagyok a régi, Ki az alamizsnát kéri. Levetkőztem koldus sorsom: Jövőmet magamban hordom! Üj csapásra vitt az élet, S nagy szabadság-szenvedélyek Lángja lobogtatja vérem .,. Ezt a szent lángot kísérem, E fényt tükrözi a holnap! — Ha el?m állsz: eltaposlak! SÁNDOR KÁROLY: ÚGY JÖTTÉL Ügy jöttél, mint reggel az ablakon- beszökő fény, mint rózsaillat a Ügy jöttél, mint holdfény vak, sötét Duna-habokra: hogy az életemet kertből, víg szellő lágy ölén. fényed csókja beragyogja. GGOOGOGOOOGGGGOGGOGGGGGGGOGGGGGeGGGGOGOGGGOOGGGOGe INDONÉZ MŰVÉSZEK HAZÁNKBAN Ivan Krasko Dübörgő léptükre a hajnali szellő, bányász-szerencsére biztatva köszöntő. Felborzolt szőrével dúl, üvölt a Démon, szeméből a szikra szétpattan vakítón." A Szlovákiai Szépirodalmi Könyv­kiadó helyesen járt el akkor, amikor Kraskót, „Összes versei"-nek a lefor­dításával a magyar olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tette. A magyar olvasó Kraskóban — a ki­emelkedő jelentőségre szert tett, s már életében az irodalomtörténet fé­nyes lapjaira került objektíve nagy alkotón kívül — a végtelenül sze­rény embert és szinte alázatos és zemérmes művészt is meg fogja sze­retni. Kraskónak egyetlen sorát sem diktálta a babérkereső hiúság vagy dicsőség-vágy. Csak akkor írt, ha a szívében felgyülemlett érzést — leg­többször kínzó keserűséget — hosszú gyötrődések és vívódások után sem tudta másképpen feloldani, elemész­teni. Első versét: a „Népünk dalá"-t 1893-ban írta, de nyomtatásban csak 1896-ban tette közzé. Első kötete, a mindössze 28 versből álló „Nox et so­litudo" — e nehezen vállalt nyilvá­nosság után — egy évtizednél hosz­szabb idő: 13 év után látott napvilá­got. Ma a patriarchális kort elért Krasko 80. évének csúcsáról több mmt félévszázados — igaz, hogy ko­rán megszakított — köitői pályára tekinthet vissza — de e hosszú pályát summázó „összes versei" csak egy terjedelmileg nagyon jelentéktelen, 100 oldal alatt maradó vékony füze­tet tesznek ki. A XÖNYVKIADÖ a szűkszavú és kevés beszédű költőhöz — akinek a verseiben „süket szók" nincsenek, a hangjában „ólomcsengő nem cseng", de „minden során vér tapad" — jól választotta • meg a fordítót is. Mo­noszlóy a Krasko-versek átültetésé­vel előnyösen mutatkozik be az ol­vasóközönségünk előtt. Fordításait az eredeti műben való teljes ritmikai és eszmei feloldottság, az értelemhez és a formához való hűség jellemzi. Egy-egy fordítása — mint például až „Atyám földjei', a „Régi románc", a „Vesper Dominicae", a „Rabszol­ga", az „Alkonyul" stb. — különösen kiváló munka. A Krasko-versek jól sikerült „fordítói vizsgája" után vá­rakozással *<és bizalommal tekintünk a könyvkiadónak és Monoszlóynak újabb merész és nagy vállalkozása: Hviez­doslav „Hájnikova žená"-jának a le­fordítása eíé is. Turczel Lajos OGGGGOOOOOOOOOGOOOOOGGGGO' GOGGGGÖGGGOGOGGGG0GGGGGGGc)GGGGGGGOGGGGGGGGGGGGGGO A Dar Beyrut libanoni könyvkiadó­vállalat arab fordításban megjelentette Gorkij: Foma Gorgyejev és Az ember születése című műveit. A magyarországi Magvető könyvki­adóvállalat megbízásából egyetemi ta­nárok és írók csoportja előkészíti Mó­ra Ferenc, a nagy magyar realista író összes müvei tizennyolckötetes teljes gyűjteményének kiadását. Az USA-ban megjelent D. Hollantz angol író Válogat >tt század című re­génye, mely a véres koreai háborúból meríti tárgvát. Bemutatja egy szá­zad romlását; tagjai egytől-egyi.i elesnek, mert alárendelik magukai feljebbvalóik c:"telert parancsainak. A kínai Népművelési könyvkiadóban megjelent Makarenko válogatott mű­veinek 5. kötete. Stockholmban első ízben osztott'k ki az ifjúsági művek jutalmazására létesült Anderson-díjat. A díjat Ele­onore Fargeoti angol írónő nyerte el „Kis könyvesszoba" c. alkotásával. Rembrandt, a nagy holland festő születésének 350. évfordulója alkalmá­ból, melyről a művelt világ tavaly ün­nepélyes keretek között emlékezett meg, Leyden egyetemi városnak — a nagy festő szülővárosának — lakói el­határozták, hogy emlékművet állíta­nak nagy szülöttüknek. A kormány közönyösen viseltetett a terv iránt és megtagadta az emlékmű költségeinek fedezését. A Rembrandt emlékmű fel­állítására alakult bizottság most gyűj­tést indított a felmerült pénzügyi ne­hézségek mlgoldiísár^ A prágai Smetana színházban ked­den lépett fel az indonéz művész együttes. A közönség nagy szere­tettel fogadta c. távoli ország kul­túrájának, ősrégi népművészetének hirdetőit. Csodálattal adózott em­beri és ezért minden sajátos bi­zarrsága ellenére hozzánk is kö­zelálló művészetüknek. Első képünkön az indonéz tánco­sok a prágai közönség szívélyes fogadtatását köszönik meg, míg a másik kép a Sulitang tánc lejtése közben készült, amelyet Indrawati H. Purwa, Irawati és Karmilah, az együttes táncosnői adtak elő. Gilbert Felps angol irodalomtörté­nész Az orosz regény és az angolnyel­vű irodalom című tanulmányában azzal a hatással foglalkozik, melyet a XIX. század orosz írói az angol és amerikai regényírásra gyakoroltak. Elkészült az első ghanai játékfilm. Címe Kumazenu, egy kisfiú története. Főszerepét Angela Narpor, neves né­ger filmszínész alakítja. Goethe halálának 125. évfordulója alkalmából megjelent a nagv német költő kiadványainak és az alkotásairól megjelent müveknek bibliográfiai jegyzéke. A National Zeitung c. lap szerint a háború óta eltelt évtized alatt 66 értekezés jelent meg a Faustról. Ugyanekkor 77 kiadásban je­lent meg a Faust a világ egyes orszá­gaiban. Áz idén például első ízbej} ad­ják ki a Faustot Albániában. Mexikóban megfilmesítik Miguel Anjel Asturiasnak, a legnagyobb gua­temalai haladó szellemű írónak „Elnök úr" című regényét, mely a nemzeti realista irodalom egyik gyöngyszeme. Franciaországban Mansfield-díjat lé­tesítettek, melyet évente Mentonban francia és angol íróknak ítélnek oda. A díjat Cathferine Mansfieldről, a so­káig Franciaországban élt neves angol írónőről neveztéx eL Nagib Mahfuz egyiptomi író legújabb könyve,, a „Két palota között" egy egyszerű egyiptomi család életét írja le. Cselekményei az első világháború és az 1919-es felkelés hátterében ját­szódnak le, amikor a nép fegyverrel a kezében szállt szembe az angol gyar­matosítókkal. „Témától a filmig" elnevezéssel könyvsorozat jelent meg a Cappelli olasz kiadóvállalat kiadásában. A soro­zat egyes kötetei az olasz filmgyártás egyes nagy alkotásainak történetét örökítik meg. A könyvsorozat megörö­kítette már Lucchino Visconti: Érze­lem, Vittorio de Sica: Romeo és Júlia, Renato Castellani: Háború és béke cí­mű alkotását. Martin Reinhardt és Gerhard Schmidt, berlini drámaírók „Utolsók az alvilágból" címmel drámát írtak a francia gyarmatosítók algériai hadjá­ratáról. A darabot a televízióban mu­tatták be először. Hőse az Idegen Lé­gió katonája, aki ráébred az esemé­nyek igazi okaira. A tavaly elhúnyt Berthold Brecht lakásár múzeummá alakították át. különleges bizottsáq létesült a 200 ezer oldal kéziratot kitevő hagyaté­kának tanulmányozására. Köztük van a Julius Caesar úr története című reaénytöredéke és Einstein című drá­maja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom