Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-31 / 242. szám, szombat

A Csemadok népművészeti csoportjának ez évi seregszemléje Két napon át látta vendégül Zselíz az ország magyar népművészeti csoportjainak és szólistáinak a legjobbjait, r;ét napig pompázott a dalba és a táncba foglalt életöröm ezer szín- és hangárnyalattal a kis város parkjában. A műsor változatossága, a számok különfélesége ellenére is a nézőben az egyes benyomások összefolynak és a bemutató mint egész gyakorol egységes, egyértelmű hatást. Megkísérlem azonban lehámozni ezt az összegező burkot, s az együttesek csoportosításával, műsorszámaik eszmei, művészi értéke általánosításával megállapítani, mit jelent a zselízi országos dal- és táncünnepély a Csemadok népművészeti csoportjainak fejlődésében, mennyiben tükrözi helytállásukat küldetésük és feladatuk terén, hozotte valami újat, jelentőset a múlt évi losonci országos bemutatóhoz mérve. Még mielőtt választ adnék a fenti kérdésekre, üdvözölni szeretném Zselízt, a rendezvény színhelyét: mint jó bereknek kellett volna feldolgozniuk, megválasztást, szerencsés gondolatót. [ Zselíz ebben a tekintetben határozott Véleményem szerint sem a komáromT előrelépést mutat. Találkoztunk olyan Lőrincz Gyula plakátja sziget, sem más számításba vehető hely nem lett volna megfelelőbb ezen ünnepély céljának. Zselíznek minden irányból megközelíthető, népes környéke van,

t amelynek lelkivilágához közel áll a népi kultúra és hálás közönsége volt az ünnepségnek^Kívánatos volna, hogy hasonló ünnepély minden évben, megismétlődne és mint ahogy van „Strážnice", „Východná" feldolgozásokkal, amelyek nem is hivatásos szakemberek, hanem egyszerű műkedvelők, csoportve^itók munkájáról s fejlődésükről tanúskodnak. fÄ Csemadok legaktívabb csoportjainak egyike a tardoskeddi, továbbá a mpgyarbéli szinte meglepetést okoztak. Mindenki nagyra értékelte tavaly a tardoskeddi fonójátékot. És íme ez rögződnék a köztudatba, s maga a szó „Zselíz" egy színpompás, szépségben és élményben gazdag ünnepet jelentene, amelyre egyforma szívesen látogatna el a csallóközi szövetkezetes és a rozsnyói bányász. A Csemadok népművészeti csoportjainak az a feladata, hogy feltárják a múlt népművészeti hagyományait s azokat művészi fokon tolmácsolják a mának. Emellett kell, hogy tevé,Svidnik", lenne egy Zselíz is: bele- a csoport mojst egy új, az előbbinél csiszoltabb, művészileg igényesebb számmal, a Váska-tánccal jelentkezett. Azt jelenti ez, hogy a tardoskeddi csoportot nem kell félteni, jó kezekben van, jó úton halad. A magyarbéli együttes Borozója szintén feltűnést keltett. A csoportvezető gondos munkájáról, műérzékéről tanúskodik.1 Nagy figyelmet keltett a martosi együttes, amely színes lakodalmasával az ismeretlenségből egyszeriben országos szemlére küzdötte fel magát. . Ugy látszik, sajátos népi szokasávM leghivatottabb arra, hogy betöltse a kisgyarmatiak megürült helyét. De voltak még más figyelmet keltő bemutatkozások is. A gerencséri Kiszehajtás, — Villőzés, a dunamocsi Szüret, a farkasdiak Paprikacsipödése, a deméndiek „Lakodalmára" — ezek mind új számok és új csoportok. Olyan csoportok, amelyek a tavalyi bemutató tanulságából okulva, a cselekményes népi táncok begyakorlására fektettek súlyt. A losonci bemutatóról már ismert csoportok közül a szinnaiak átdolgozták Leánytáncukat, ellenben a nimaszombati és a tornaijai csoport teljes egészében a tavalyi műsorával szerepelt, s ezek szerint munkájukban pangás állapítható meg. A pozsonypiispöki csoportot külön akarom említeni, mivel előadása módszerében eltér a többiektől: amíg azok a természetes, egyszerű kifejezésre egységes begyakoroltságra törekednek, ez a csoport már az egyénekre is építve, bátrabb, művészibb előadásmódra merészkedik. Az ünnepélyen három énekkar lépett fel: a nagymegyeri, a galántai és az egerszegi. A legismertebbek, a rimaszombati és a rozsnyói nem voltak jelen. Szándékosan soroltam fel valamennyi énekkarunkat. Örvendeztető ugyanis, hogy a karéneklés a régi munkásdalárdák hagyományához . híven, egyre több új pártfogóra talál. A három fiatal énekkar méltó utód akar lenni és küldetésének tudatában teljes komolysággal működik. Hogy ez a törekvés mindig jó eredménnyel járjon, fontos, hogy éppen az említett hagyományokhoz méltóan helyes műsorpolitikát folytassanak. Az énekkarvezetők fontos feladata, hogy megtalálják a helyes középutat a mozgalmi dalok és a régi népdalok között. Az ünnepélyen számos szólóénekes szerepelt és hozzájárultak a műsor változatosságához. Erdemükre szolgál, hogy a losonci bemutató szólistáival szemben helyesen választották meg dalaikat és nem bontották meg az ünnepély népművészeti összhangját. A zselízi ünnepélyen kevesebb szavaló szerepelt, mint Losoncon. Üjból találkoztunk Kopasz Csillával s megismerkedhettünk egy új szavalóval, Szendrei Zsuzsannával. Az új szavaló „Nagy Bihal Albertné" című népballadát szavalta és közvetlensége, egyszerűsége, helyes tagolása úgy tűnt fel, melegebben hatott a közönségre, mint Kopasz Csilla eltúlozott előadásmódja. A balladák előadása terén tavaly a lévai kerületi bemutatón újdonságot jelentett a gimesi csoport: karban adtak elő egy balladát s ez a mód nagyon megfelel a bďdada műfaji sajátosságának. Jó lenne tovább fejleszteni ezt a újítást, új színt jelentene ez a népművészeti csoportok munkájában. fSfég Lőrincz Gyula ezen ünnepély alkalmából készült plakátjáról szeretnénk szólni. Művészileg értékes mű ez, a szerzőre jellemző ábrázoló módszerrel. A táncot a mozgás, a ritmus hevében ábrázolja és mindazt a színek összhangja teszi vonzóvá, elevenné. A zselízi ünnepély után megnyugtató érzés tölt el bennünket, hogy lám, a néha nehéz körülmények között működő műkedvelő csoportokkal ilyen nagyszabású, művészi és eszmei szempontból egyaránt értékes rendezvényt tudott a Csemadok létrehozni. Ez alkalom volt arra is, hogy meggy^z^diünk: a csoportokban van elég A gerencséri leányok fellépésükre készülnek kenységükben az időszerű kérdésekre is választ adjanak, tükrözzék népeink együttélését és kölcsönös megértését. A bernutató a népművészet sajátos nyelvén egyértelműen eleget tett ennek a követelménynek. A szlovák és a magyar nép testvéri együttélését és barátságát jelképezte a vendégszereplő partizánskei Jánosik-együttes, amely színvonalas táncaival nagy tetszést váltott ki a közönségből. Eszmeileg ugyanezt a célt követte a zselízi kezdő, de ügyes tánccsoport gyetvai táncával, az énekkarok és szólisták egyes szlovák énekszámai, s ezt fejezte ki a közönség is, amikor ezeket a számokat lelkes tapssal fogadta. A losonci bemutatóval kapcsolatban többen elmondták, hogy műsorában néhány nyers népi játék és szokás szerepelt, olyanok, amelyeket szakemA partizánskei Jánosik-együttes táncol. kezdeményezés, van elég jóakarat, amire lehet és kell is építeni. Ez egyben új reményt támaszt, hogy a jövő évben a „Zselíz 1958"-on magasabb követelményekkel, fejlettebb csoportokkal találkozunk. Petrik József (Fényképezte: Sugár György és V. Pribil.) Ahol a kultúra: MOSTOHAGYEREK A zselíziek Felso-Garammenti szlovák táncot adnak elő AZ UTÓBBI IDŐBEN kétszer jártam Gömörhorkán. A cellulóze-üzem kulturális életéről akartam Írni. Sajnos, egyik utam sem járt eredménnyel. Az üzemben az előirányzott tervet általában mindig 100 százalékon felül teljesítik, kultúrmunka azonban nincs. Munka után mindenki hazamegy és ki a saját, ki meg a szomszéd, vagy a szövetkezet portáján tesz még egyetmást. Rövid ottlétem alatt úgy láttam: a vezetőknek a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy üzemükben jól működő üzemi klubot, tevékeny kultúréletet teremtsenek. Arra a kérdésemre: miért nincs üzemi klubjuk, miért nem élnek tevékeny kultúréletet ? — az illetékesek azt válaszolták: — Nem lehet. Sok dolgozó messziről jár az üzembe, a helybelieknek meg elég dolguk van otthon. — És a fiatalok? — A fiatalok mindig találnak szórakozást ... Jobban szétnézve és meghallgatva az egyes dolgozókat, aiz volt a benyomásom, hogy az üzemben elég jó az átlagkereset. Az üzemen kívüli munka senki számára sem létfontosságú. De nyár van, megértjük, ha ilyenkor az üzemben ledolgozott nyolc óra után más elfoglaltság is akad: aratás, cséplés, a háztáji gazdálkodás, stb., stb. Megértenénk Gömörhorkán is a kulturális élet terén a mostani „uborkaszezónt", ha... ha máskor jobb, különb lenne kulturális életük. Az üzemben azonban — akár tél van, akár nyár — a kultúra: mostohagyerek... A kulturális munkájukról tervezett riport helyett így, sajnos, csak raport lehet, és egy-két megjegyzés: mit tehetnének, hogy fellendüljön kulturális életük? A helyzet megismerése után először a kultúrmunka hiányosságainak igazi okait kutattam. Amikor az üzemi klub elnöke felől érdeklődtem, azt mondták: — Olyasmi nálunk nincs. A kulturális ügyek felelősét említették, aki a klubról, az üzem kulturális életéről szintén keveset tudott és mondott. De nem is lehet olyanról beszélni, ami nincs. Megértettem, mikor kérdéseimre, a kulturális ügyek felelősének is csak anynyi volt a válasza: — Nincs itt semmi. Nincsenek tehát vezetők. így gyakorlatilag nem is létezik az üzemi klub és nincsen megfelelő felszerelés sem. Ezért rfíncs a Gömörhorkai Cellulóze-üzemben megfelelő kulturális élet, és nem azért, mert a dolgozóknak Emlékezés Fr. Kupka festőre rantišek Kupka cseh festő 80 éves korában Párizsban meghalt. 50 esztendőnél is több, hogy Fr. Kupka élete és művészete idegen környezetbe plántálódott át. A csehek mégis a magukénak érzik. Utoljára 1946-ban rendezték meg műveinek kiállítását Prágában. Kupka nemcsak festő, de aondolkodó és nagy kísérletező volt. Művészete kezdetben a oosztimpresszionizmus hatása alatt áll. Rövidesen egész sajátos, egyéni irányban halad toválbb. Olyan abszolút képzőművészeti rendet képzel el a festészetben, amilyen a zenei összhangzattanra, vagy az exakttudományokra jellemző. Meggyőződése, hogy a képzőművészeti alkotás felépítésében is létezik egy tudományos törvényszerűség, akárcsak a zenében. Gondoljunk Bach fugáinak nagyszerű architektúrájára! Bár Kupka piktúrájának egyik főjellemzője a kísérletezés, mégsem tartozik azokhoz a festőkhöz, akik a „tiszta művészet" elefántcsonttornyába zárkózva távol állnak a társadalmi élet megnyilvánulásaitól. Ezt grafikái és illusztrációi bizonyítják, melyek a haladó francia társadalmi és politikai karikatúrával mutatnak erős kapcsolatot. Emberies érzése, erkölcsi meggyőződése a haladás és proletariátus mellé állítjuk. Szatirikus rajzsorozata harcos és aktív művészet, mellyel a pénz hatalmát és a nyárspolgári megvesztegethetőséget ostorozza. Élete utolsó évtizedében úttörő munkásságát teljesen elismerték és elnyerte méltó helyét is a művészettörténetben. B. 0. OO©OG0OO©©00QOGG©OOOGGG( Az indiai Rabindranat Tagore-Társaság kiállítást rendezett Tagore és a külföldi kulturális tényezők baráti kapcsolatairól. A kiállítások sorozatában az első, a kalkuttai, Tagore csehszlovákiai kapcsolatait szemléltette. A kiállított tárgyak között szerepeltek Tagorenak 1914-től cseh nyelvre lefcrdított művei, melyeket Prágából küldtek el a kiállításra. Tagore Csehszlovákiában megjelent művei már 13 kötetet tesznek ki és további 5 kötet vt$ sajtó alatt. r otthon van munkájuk és a munkaidő letelte után mindenki hazasiet. NOHA A KULTÚRA IRÄNT a dolgozók — különösen a fiatalok — sokkal megértőbb és odaadóbb magatartást tanúsíthatnának, — elsősorban az előbbi „okokat" kell a kultúrmunka megjavítása érdekében kiküszöbölni. Ezek után lehet csak hozzáfogni a tagok megszervezéséhez. Jó szervezéssel, a szükséges felszerelések birtokában a kulturális munkára száz és száz lehetőség nyílik. A sok lehetőség közül csak néhányat kellene kihasználniok s üzemük kulturális élete rögtön fellendülne. A sok lehetőség közül nagyon aktuálisak a tanulmányi kirándulások. A jól megszervezett kirándulások nemcsak ismeretekkel gazdagítják a résztvevőket. A látottak felhasználhatók a munka javítására, a feladatok következetesebb teljesítésére. Ezért kell ezek szervezésére különös gondot fordítani. Amint megtudtam, az utóbbi időben szerveztek társas kirándulásokat. Lehetőségeikhez mérten azonban többször és jobbakat is szervezhettek volna. Fontos, hogy mielőtt elindulnak a tanulmányi kirándulásokra, a vezetők ismertessék a kirándulás célját, és hogy mit kell alaposan megnézni. A kirándulás után — értékelve a látottakat — meg kell beszélni: mit tanultak, mit tudnak alkalmazni saját munkakörükben. A tanulmányi kirándulásoknak igazi értékük csak akkor van, ha a résztvevők a kirándulás során szerzett ismereteket munkakörükben gyümölcsözően felhaszmáiljáik. A gyakori és az eddigiektől értékesebb kirándulások szervezése csak az egyik mód, amivel az üzemben jelenleg javíthatnának kulturális munkájukon. A továbbiak során élővé kell tenniök az üzemi klubot, hogy a dolgozók érdeklődési körüknek megfelelően megtalálják helyüket és olvasás, rádiózás, beszélgetés vagy más értékes szórakozás formájában töltsék szabad idejüket. A vezetők törődjenek azzal, hogy az üzemi klub ne legyen üres. Megfelelő szóraöoztató és nsvelőrminiká-val kell Gömörhorkán is •kellemessé és hasznossá tenni a dolgozók pihenését. A faluban jól működő Csemadokcsoport létezik, amely különféle műsorral már többször, több helyen fellépett. Az üzemben dolgozó, kultúrát szerető és kultúrát élni akarók kapcsolatot teremthetnének a Csemadokkal, vagy más kulturális szervezettel s üzemi klubjuk tevékenységének fellendítéséhez tanácsot, támogatást kérhetnének a gyakorlottabb kultúrmurikásoktól. Milyen szép lenne, ha a Gömörhorkai Cellulóze-üzem dolgozói egész estét betöltő programmal szórakoztathatnák az érdeklődőket. S mindez nem lehetetlen. Munkához kellene látniok és szervezniük kellene színjátszó-, tánc-, ének- és más csoportokat. Mennyi jó hangú, tehetséges munkás, munkásnő dolgozik az üzemben. Lennének belőlük énekesek, táncosok, meg színjátszók. Gömörhorkán vendéglőn és mozin kívül más szórakozási lehetőség nincs. Ezért kell olyan kultúréletet teremteniök, amely példás lenne és amely kielégítené a kultúra iránt érdeklődők igényeit. Munkájuknak — melylyel szórakoznának és szórakoztatnának — hála és megbecsülés lenne a jutalma. HA MUNKÁHOZ FOGNAK, hogy az elszigeteltséget, az öncélúságot és a céltalan ide-odakapkodást elkerüljék, meg kellene határozniok — egy bizonyos időszakra — azokat a feladatokat, amelyeket elvégezni kívánnak, ugyanakkor biztosítaniok kellene a szervezeti és anyagi feltételeket, melyek nélkülözhetetlenek a jó kulturális élethez. Minderre megvan a mód, a lehetőség. A munka természetesen ezen a téren sem könnyű. A várható eredmények azonban megérik a fáradságot. Balázs Béla FECSÖ PÄL Szívünket kell szebbé tenni Szétfoszlottak a zsúpfedelek, kis ablakszemek nagyra nyíltak, utat nyitott a dörgő élet gátba ütközött vágyainknak. Virít az élet rózsaberke, tövisei már egyre fogynak s a versek tüzes ritmusukkal rút felhőket szétoszlatnak. Az élet újul, megújhodik, viharból jöttnek csodás lenni, barátaim itt az idő, szívünket kell még szebbé tenni!