Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-30 / 241. szám, péntek

w Nagyra értékeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső hagyományát Jozef Kríž elvtárs beszéde a Szlovák Nemzeti Tanács augusztus 29-/ ünnepi ülésén Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács, elvtársak! Nemzetünk történetének az a jelentős eseménye, melynek 13. évfordulóját ma ünnepeljük, éveken és nemzedékeken át figyelemre méltó lesz, nemzeti és osztálybüszkeségünk, alkotó lelkesedésünk, szocialista hazafiságunk és népünk összes nemes tulajdonságainak és érzelmeinek kiapadhatatlan forrása lesz. Ezt a jogos és megérdemelt figyelmet az váltja ki, ami a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán lejátszódott. Ezt a figyelmet különféle eszközök, irodalmi alkotások, történelmi tanulmányok, képzőművészeti alkotások, filmalkotások, az ifjúság hazafias nevelése — fejezi ki és fogja kifejezni a jövőben. E dicső korszak és rendkívüli esemény összefüggéseinek mélységét és jelentőségét különböző mér'tékben fogjuk kifejezni. Sok tényt és okmányt halmozhatunk. Történelmileg kutathatjuk feltételeit, rekonstruálhatjuk az eseményeket — ami bizonyára szükséges és érdemes lesz —, de mindez nem tenné lehetővé a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi értelmének teljes megértését, anélkül, hogy Ismernénk mozgató erejét, viszonyát a széles népi tömegeihez, azoknak szükségleteihez, eszményeihez és vágyaihoz. A szlovákiai események gyors fejlődése 1944 nyarán és őszén, a hatalmas forradalmi hullám sok személyt, alakot és tényezőt hozott előtérbe, akik különféle beszédeket mondottak, különféle okmányokat állítottak össze és különféle egyezményeket kötöttek. Nem ez a fontos. A Szlovák Nemzeti Felkelés jellegét a szlovák nép nagy tömegeinek forradalmi aktivitása, annak a politikai erőnek tevékenységével és hatásával kapcsolatos aktivitás határozta meg, melynek gyökerei éppen a tömegek kapcsolatában, a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretében, a nemes célkitűzésben, nagyfokú fegyelemben és áldozatkészségben rejlenek. Ez az elmúlt két évtized kemény osztályharcában kipróbált politikai erő az üldözött kommunista párt volt, melynek politikája és aktivitása éles ellentétben állott a többi behódolással vagy a fasizmussal folytatott nyílt cimborálással kompromittált politikai irányzatokkal. Vessünk futó pillantást Szlovákia 1939—1944 közötti időszakára. Szlovákia akkori tragikus helyzete kétféle képet nyújt. » Külső felületes képe azt mutatta, hogy a fasizmus mélyen gyökeret vert a szlovák földön, hogy a gŕrdista parádék itt természetes jelenségek, hogy a nép elégedett, hogy van állama, kormánya, köztársasági elnöke, himnusza, sőt még • nagylelkű védnöke is. Aki azonban mélyebb betekintést nyert, ha ehhez meg voltak a feltételei, ha ebben nem gátolta őt osztályvaksága, a fasizmus, a klerikalizmus mérge, vagy gyöngesége és megadása — meggyőződhetett arról, hogy ez csak külszín, egyetlen osztálynak a propagandája, ujjongása és demagógiája, amely végre lehetőséget kapott idegen hatalom akaratából és idegen szolgálatban, még saját népe érdekeinek elárulása árán, a szlovák nemzet és a cseh nemzet testvéri kötelékeinek elszakítása árán is saját népének nagyobbfokú kizsákmányolására. A valóság tehát más volt. Ez a másik helyes kép megmutatta, hogyan nyílik ki fokozatosan az emberek szeme, hogyan szűnik meg fokozatosan hatni az 1938-1939-es évek meglepetésszerűségének és bizonyos irányvesztésének momentuma. A kommunista pártot 1938 őszén hivatalosan feloszlatták és rendőri üldözésnek vetették alá. De a párt önfeláldozóan teljesítette a nép iránti kötelességét. Az illegalitás nehéz körülményei közepette szerény anyagi eszközökkel, de naoyfokú bátorsággal, megalkuvást nem'ismerve fejti ki tevékenységét. Leleplezve az akkori klero-fasiszta rendszer áruló, hazug és farizeus jellegét, rámutat Szlovákia lealázott helyzetére és a német fasizmus bérenceinek garázdálkodása elleni harc, a nemzeti ellenállás szervezésében megmutatja a kiindulópontot is, megmagyarázza a maga és a fasizmustól legázolt nemzetek szabadságáért és önállóságáért küzdő szovjet nép hősies harcának felszabadító küldetését. A Párt tekintélye egyre növekszik a munkásság, a kizsákmányolt parasztok szemében, s elnyeri a néphez hű értelmiség rokonszenvét. A nemzeti felszabadító harc kezdete óta állandóan szilárdul a párt vezető szerepe. Amikor kiéleződik minden haladónak üldözése, nehezen érinti a pártot hű fiainak elvesztése, de a párt első 2

0? SZÖ 1957. augusztus 30. jelentős sikerei sem váratnak magukra. Elharapódzik a rendszer által frontra vezényelt katonák lázadása, tetőfokára hág a handlovai bányászok haragja, fokozódik az ellenállás a a gyárakban, és egy áramlatban egyesül a testvéri cseh nép hősi ellenállásával. A német fasiszta sas fekete árnya borul Európára. A német fasizmust már keletkezése óta a legdurvább terrorként ismerték. A hitleristák most megsokszorozódott formában, tömegméretben, módszeresen, hideg számítással alkalmazzák Franciaországban, Norvégiában, a Balkánon j és Lengyelországban. Vérbe fojtják a cseh nemzet hü fiait, véres karuk Szlovákiában is cinkosokra és áldozatokra talál. A szabadságszerető nemzetek ellen indított irtóhadjáratuk azonban megszűnik sikerekkel kecsegtetni. Oly erőre találtak, melyhez világszerte az emberek reménye fűződik. Rablőhadjárataik során olyan erőbe ütköztek, amelyet egyedül a világ első szocialista állama, a Szovjetunió tudott kifejteni. Népünk is szorongva figyeli a Nagy Honvédő Háború frontjain folyó hadműveletek kimenetelét és szorongását öröm váltja fel akkor, amikor sorozatos vereség éri a hitlerista hadsereget. Rendkívül nagy belpolitikai és nemzetközi jelentőségű tény volt az 1945 decemberében megkötött csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés. Csehszlovákia nemzeteinek biztonságot kölcsönözött igaz ügyük győzelmének és állami függetlenségük viszszaállításának kérdésében. 1944-ben rohamosan követték egymást az események. Míg Szlovákiában emelkedett a forradalmi hullám és létrejöttek a fegyveres harc első tűzfészkei partizáncsoportok formájában, — amelyek közül pl. a kelet-szlovákiai a Csapajev-brigáddá fejlődött és harci akciókba kezdett; — a német-szovjet fronton folytatódott a hitlerista hadsereg vereségeinek sorpzata. Ennek eredményeképpen a szovjet csapatok az egész vonalon eljutottak a Visztuláig, a Kárpátok aljáig, délen pedig behatoltak Romániába és felszabadították Romániát, Bulgáriát. A balkáni front szétesett. Ennek következtében tömegméreteket öltött a szlovákiai partizánmozgalom, fegyveres tömeges felkeléssé nőtt, melyhez végül egyes katonai helyőrségek is csatlakoztak. A felkelés hatalmas területre terjedt ki Čadcától Prešovig és Oravától Losoncig. Ami lehetetlennek látszott, lehetővé és valósággá vált. A számbelileg kisszámú szlovák nemzet felkelt egy olyan hadigépezet és katonai hatalom ellen, amely néhány év óta fojtogatta Európát, amely azelőtt nagy hadseregeket győzött le és nagy országokat igázott le. A szlovák nép, amelyet fasiszta urai buzgón igyekeztek fasisztának mutatni, éppen az ellen a fasizmus ellen kelt fel, amelynek nevében uralkodni akartak rajta. A kialakult könyörtelen küzdelem nagy drámává lett, melyet hősiesség és dicsőség, szenvedés és áldozat, meghátrálás és győzelem jellemez. Ma olyan idő elteltével, mely tartalmával korszakalkotó jelentőségű egy nemzet történelmében, sokkal tisztábban láthatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés legfontosabb momentumait, levonhatjuk a legfontosabb tanulságokat és következtetéseket. Ha nem felületesen nézzük az eseményeket, elsősorban két irányzat tűnik ki a felkelés előkészítésében és lefolyásában. Az első a népi tömegek érdekeiből, vágyaiból és szükségletéiből, a szabadságharcból, a szociális elnyomás elleni küzdelemből, a felszabadult Csehszlovákia népuralmáért folyó harcból indult ki. Ez az az irányvonal, amelyet az önfeláldozó párttagok tömege követett és amely közelálló és érthető volt a nép számára. Ennek eredményeképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés mint a széles népi tömegek küzdelme törvényszerűvé és meggátolhatatlanná vált. Ez az irányzat határozta meg a felkelés tartalmát is, megteremtette mindazt, amit ma a felkelés hagyományának nevezünk, forradalmi tartalmat adott a felkelésnek. A második irányzat azoké volt, akik népellenes osztályérdekek hatására belesodródtak a felkelés katonai részének előkészítésébe, gátolták ezt azzal a szándékkal, hogy minden nagyobb kockázat nélkül a legalkalmasabb időben léphessenek fel a nemzeti becsület megmentőinek szerepében és babérQkkal övezve foglaljanak helyet a helyzet háború utáni kialakulásának új körülményei közepette. Történelmi okmányok igazolják, hogy a népi partizánmozgalmat előkészületeik akadályának tartották és hogy csupán az a tény, hogy a partizánmozgalom fegyveres tömegharccá fejlődött, késztette őket a katonai egységek akcióinak megkezdésére. Ez a politika vagy irányzat idegen volt a néptől. Kabinetpolitika, kuliszszák mögötti politika volt és negatív jellege szükségszerűen visszatükröződött a felkelés további folyásában, a felkelés katonai részének vereségéhez vezetett, míg a partizánmozgalom diadalmasan került ki a harcokból és becsülettel teljesítette ta nemzeti felszabadító harc feladatait. Mint tudjuk, a Szlovák Nemzeti Felkelésben ezt a negatív szerepet a szlovák burzsoázia képviselői, a kommunista pártba befurakodott burzsoánacionalisták, Beneš londoni klikkjének küldöttei és képviselői, valamint a volt szlovákiai fasiszta rezsimnek a velük barátságban álló egyes exponált személyiségei játszották. Nem véletlen, hogy a felszabadulás után megint és még hozzá hasonló szerepben találkoztunk ezzel a csoporttal, amikor a reakció összeesküvése elleni küzdelemben hazánk rendszerének jellegéről kellett dönteni. A Szlovák Nemzeti Felkelésben rendkívül nagyra értékeltük a közös eszményekkel és célokkal egyesült nemzetek testvériségének eszméjét. A felkelés egyöntetűen hangsúlyozta a Csehszlovák Köztársaság, mint a csehek és szlovákok — két egyenjogú testvérnemzet — államformája, a nép uralmára, a szociális igazságosság elvére épülő állam visszaállításának követelményeit. Egyidejűleg elmélyült hagyományos barátságunk a nagy orosz nemzettel, az ukrán nemzettel és a Szovjetunió többi nemzeteivel. A Duklai-hágóért folytatott harcokban, a szovjet csapatoknak a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére és Csehszlovákia felszabadítására történt felvonulásával kapcsolatos harcokban, melyekben a csehszlovák hadtest is nagymértékben részt vett, megszületett szoros barátságunk feledhetetlen jelszava: „Örök időkre"*a Szovjetunióval!" A szlovák és szovjet partizánokhoz a szlovákiai hegyekben csatlakozott sok cseh szabadságharcos, — köztük Ján Švermá nemzeti hős is, — akiket tárt karokkal fogadtak. Más nemzetek fiai — franciák, lengyelek, magyarok, szerbek, bolgárok és olaszok is százával jöttek. Lám, milyen élő példája annak, hogy lehetséges a nemzetek egyesülése az új háború előkészületei elleni harcban, a békeharcban is. A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése során és a felkelés folyamán megszülettek a néphatalom új szervei. A Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia felszabadult területén a kormányhatalmat gyakorló legfelső szerv lett. Szlovákia népe teljes bizalommal fogadta első rendelkezését és első fontos hirdetményeit és inkább a nemzeti felszabadító harc összes résztvevőit egyesítő tényezőt, mint az egyes személyeket látta benne. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben különleges platform szorgalmazásával kapcsolatban már említett egyes személyeken keresztül népellenes befolyások is behatoltak az akkori Szlovák Nemzeti Tanácsba. Ma azonban a Szlovák Nemzeti Tanács, melynek tagjait a köztársaság népi demokratikus alkotmánya szellemében megtartott közvetlen választásokon választottuk meg, a legfelső szlovák nemzeti szerv és Szlovákia dolgozó népe akaratának igazi képviselője. A népi hatalom gondolata legkonkrétebben azonban a városok és falvak nemzeti bizottságaiban öltött testet. A nemzeti bizottságok a nép széles rétegei eddig soha sem tapasztalt aktivitásának alapjává, a forradalmi rendszer szerveivé, a nép akaratának végrehajtóivá, a harc szervezőivé váltak. A nemzeti bizottságok ily módon a nép forradalmi vívmányává váltak, amelyet méltón lerögzített a Kassai Kormányprogram és a felszabadult országban a népi demokratikus rendszer alapjává vált. Szükségessé válik, hogy fő célkitűzésének: a hitleri csapatok veresége meggyorsításának, tehát az ország felszabadítása várva várt napja gyors eljövetelének szempontjából értékeljük a Szlovák Nemzeti Felkelést. A Szlovák Nemzeti Felkelés katonai jelentőségét a legmagasabb elismerés és értékelés érte nagy szövetségesünk részéről. A felkelés és a partizánharcok meghiúsították a náci parancsnokság ama eredeti terveit, hogy Szlovákia kedvező földrajzi és terepviszonyai közepette erős központi védelmi helyzetet építsen ki és ezzel akadályozza a szovjet csapatok gyors előrenyomulását Lengyelországon és Magyarországon keresztül a birodalom határai felé. A szlovák felkelők hadműveletei ezrekre menő veszteségeket és jelentős károkat okoztak a hitlerista hadseregnek. Hetekig lezárva tartottak több száz kilométer vasúti és országúti összekötő vonalat, mely a német hadsereg hadműveleti területeire vezetett. Nyolc német hadosztály alakulatait kötötték le néhány hónapig a szlovákiai hegyekben folytatott harcokban akkor, amikor a hitlerista parancsnokság nehéz problémája nemcsak a tartalék biztosítása, hanem az utánpótlás ellátása volt. Persze, gyakrabban vissza kell térnünk a Szlovák Nemzeti Felkelés politikai eredményeire. A felkelés mindenekelőtt megmutatta, hogy a szlovák népnek semmi köze sincs Tisoék fasiszta bandájához és hogy kikerült a szlovák burzsoázia ideológiai hatásából. A felkelés során, valamint a felkelést megelőző években is Szlovákia dolgozó népe saját tapasztalatain győződött meg arról, hogy a nép szabadságának és boldogságának leghívebb harcosai a kommunisták. Ezzel rendkívül megnövekedett a párt befolyása és tekintélye, amivel megszerezte a vezető szerepet az országban. Egyesült és a harcban megedződött szlovák munkásosztály hatalmas szervező erejévé vált, amely képes volt a parasztsággal szövetségben magára vállalni új életünk háború utáni politikai és gazdasági építésének bonyolult feladatait. A felkelés másrészt leleplezte a nép előtt a nyugati imperializmus szolgálatában • állott csehszlovák burzsoá emigráció áruló és népellenes politikáját. A felkelés idején még szilárdabbakká váltak a cseh és sziovák nép testvéri kötelékei. Háttérbe kellett szorulniok a szlovák nemzet önállóságát elvető és Benešék által hangoztatott soviniszta nézeteknek, másrészt viszont megsemmisítő csapás érte á szlovák burzsoáziának és kiszolgálóiknak szeparatista törekvéseit. A szlovák kérdés így már hazánk szabad életének első napjai óta politikailag megoldódhatott, most pedig, a szocialista építés időszakában a párt fő irányvonalának megfelelően gazdaságilag is megoldódik. A Szlovák Nemzeti Felkelés végül világosan megmutatta a szlovák népnek, hogy a hatalmas Szovjetunió hü barátja, szövetségese és védelmezője. A közösen kiontott vér igazolta és örök időkre megpecsételte azt, hogy a népi tömegek helyesen választottak, helyesen fordultak a felkelésben a világ első szocialista országa felé. Most, midőn méltán emlegetjük oly gyakran a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét, ennek az örökségnek teljesítését és hűségünket a felkelés örökéhez, megállapíthatjuk, hogy tartalmát a Szlovák Nemzeti Felkelésnek felsorolt fontos politikai vonásai képezik, melyeket jól emlékezetünkbe véstünk és amelyeket bővített formában országunk életében, népünk törekvéseinek irányításában gyakorlatilag érvényesítünk. Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! Ama dicső és feledhetetlen'történelmi események között, melyekről ma meghatottan emlékezünk meg, és Szlovákia mai való élete között nem kevésbé izgalmas történet fejezetei vannak. Ezek feljegyezték, hogy a szlovák nép harca, a haladás harca a maradiság, a reakció erői ellen nem ért mindjárt véget a harci zajok lecsendesülése után, nyomban azután, hogy szívélyesen fogadtuk felszabadítóinkat. Oj küzdelem bontakozott ki a felkelés örökének megőrzéséért és gyarapításáért, küzdelem indult azok ellen a kísérletek ellen, amelyek a felkelés örökének elferdítésére, meghamisítására, és arra irányultak, hogy a burzsoázia zsákmányává tegyék. Széles értelemben és állami viszonylatban véve a köztársaság további belső fejlődéséről és külpolitikai irányzatáról volt szó, arról, hogy szövetségesünk, a Szovjetunió oldalán, a népi demokratikus fejlődés útján tartunk-e, avagy ismét a gyárosok és földbirtokosok foglalják-e el a régi pozícióikat, vezessék be a régi kizsákmányoló rendszert és taszítsák az országot az imperialisták karjaiba. Mindnyájan jól ismerjük ennek a küzdelemnek lefolyását és eredményét. A nemzeti felszabadító küzdelem részvevőinek túlnyomó többsége helyes álláspontra, forradalmi álláspontra helyezkedett e küzdelem döntő szakában. A szocialista építés előttünk megnyílt akadálytalan útja a szocialista demokrácia megszilárdításának és elmélyítésének, a gazdasági felvirágzás és kulturális haladás útja. Ma a csehek és szlovákok testvériségben és egyenjogúságban eltelt szabad életének több mint 12 éve után, egyre jobban bebizonyosodik annak az útnak helyessége, amelyen a kommunista párt a szlovák népet vezeti. Hisz a csehek és szlovákok testvéri, baráti együttműködésének és egységének útja rendkívül nagy jelentőségű nemzeteink sikeres gazdasági és kulturális fejlődésére, a többi nemzetiségek akadálytalan fejlődésére, köztársaságunk összetartására, szilárdságára és erejére. Mi szlovákok, vagy a szlovákiai magyar és ukrán nemzetiségű polgártársaink könnyen megértik, hogy a mi büszkeségünk, Szlovákia iparosítása a cseh vidékek ipari erage nélkül nem tudna gyorsan fejlődni, nem tudna fejlődni anélkül, hogy egyidejűleg ne lenne a cseh nép legsajátabb ügye is. Másrészt viszont Szlovákia gazdasági fejlődésének mai előrehaladott fokán, Szlovákia természeti kincseinek és gazdasági tartalékainak kihasználása már most jelentősen elősegíti egész Csehszlovákia népgazdaságának gyors fejlődését. Nemzeteink érdekegysége és Szlovákia mai való helyzete újból igazolja a ludák ideológia végleges csődjét és a burzsoá nacionalizmus, — tehát a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a felkelés után is ostorozott népellenes áramlat, melynek csökevényei itt-ott még mindig igyekszenek felütni fejüket — vereségét is. Természetesen, ttö továbbra is elővigyázatosak leszünk, mi sem tud többé csorbát ejteni a csehek és szlovákok együvé tartozásának és megbonthatatlan egységének tudatán, mely mély gyökereket vert népünk szivében és leikében, és amely nemzeteink egymás mellett élésének és nemzeti életük fejlődésének tartós alapja lesz. Bizonyos nyugtalanságnak adunk ki-' fejezést, ha határainktól Nyugat felé tekintünk. Innen, a Német Szövetségi Köztársaságból olyan hangok és jelenségek jutnak el tömegesen hozzánk, amelyeket régebben hallhattunk és láthattunk, amelyek történelmünk legsötétebb napjaira — a fasiszta megaláztatás időszakára emlékeztetnek bennünket. Ismét Münchenről, fasiszta parádékról, magasba lendülő jobb karokról és felfuvalkodott szónoklatokról van szó, s mindez a keresztény demokrácia keretében történik. Nem nehéz eltalálnunk, hogy lesznek köztük, azok között, akik a történelem legutóbbi fejezeteiből mit sem tanultak, olyanok is, akik cseh és szlovák falvakat borítottak lángba és rendszeresen irtották az embereket hazánkban és más országokban. Tény az, hogy sok becsületes német nem akar közösséget vállalni ezekkel. Ha azonban aktivizálódásuk és a nácizmus feléledése Nyugat-Németországban nem mond ellent a bonni kormány politikájának, ha Adenauer úr mit sem tesz a háborús bűnösök és nácik ellen, hanem ellenkezőleg, egyengeti útjukat, magas funkciókba helyezi őket az államapparátusban és a Wehrmachtban, ez csak azt bizonyítja, hogy Nyugat-Németország kormánykörei már nyíltan a militarizmus és revansizmus veszélyes útjára tértek. Nyugtalanságunk azonban nem jelent félelmet. Hisz helyzetünk ma egészen más, mint volt 1938-ban. Szövetségesünk a Szovjetunió, melynek nagy védelmi erejét állandóan növelik az új technikai vívmányok, valamint a világviszonylatban képviselt erkölcsi ereje, s ez az ország saját vívmányunkkal együtt biztonságunk nagy záloga. Továbbra is nagyon időszerű azonban Fučík ismert jelmondata „Emberek, legyetek éberek!" mind nálunk, mind még inkább azokban az országokban, amelyek már egyszer áldozatul estek a fasiszta agressziónak és amelyeknek kormánykörei nagyon könynyelmű álláspontra helyezkednek azzal a veszéllyel szemben, amely a nyugatnémet nagytőke ébredező hadikaland vágyaiból ered. Minden nemzet tagjainak, de főként azokénak, akik évekkel ezelőtt részt vettek nemzeteik szabadságáért a fasiszta agresszió és megaláztatás élleni küzdelmében, szent kötelessége, hogy a nemzeteknek a békéért és a tömegpusztító fegyverek betiltásáért folyó harca jelenlegi időszakában leleplezzék a fasizmus megnyilvánulásait, felhívják a figyelmet annak gyökereire és óvjanak a belőle eredő veszélytől. Népünk a világbéke harcosainak első soraiban küzd és híven támogatja a Szovjetunió kormányának nemes békepolitikáját. Szilárdan hisz annak teljes sikerében. Sikerrel oldjuk meg alkotó problémáinkat, kitartóan leküzdjük az akadályokat, új társadalmi rendet építünk. A szocializmus építésének müve már nagyon előrehaladt, azonban még sok erőfeszítésre, népünk egységére és erkölcsi erejére van szükség ahhoz, hogy sikeresen befejezhessük. A Szlovák Nemzeti Felkelés számunkra sokáig az elszántság, önfeláldozás és tömeglelkesedés ragyogó példája lesz, mint segítőtársunk az új élet építésében. Ezért körültekintően és helyesen járunk el, ha nagyra értékeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső hagyományait népünk és főként ifjúságunk színe előtt és előtérbe helyezzük muQkánkban és nevelő törekvésünkbesít