Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-30 / 241. szám, péntek

w Nagyra értékeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső hagyományát Jozef Kríž elvtárs beszéde a Szlovák Nemzeti Tanács augusztus 29-/ ünnepi ülésén Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács, elvtársak! Nemzetünk történetének az a jelen­tős eseménye, melynek 13. évforduló­ját ma ünnepeljük, éveken és nemze­dékeken át figyelemre méltó lesz, nemzeti és osztálybüszkeségünk, al­kotó lelkesedésünk, szocialista haza­fiságunk és népünk összes nemes tulajdonságainak és érzelmeinek kiapad­hatatlan forrása lesz. Ezt a jogos és megérdemelt figyel­met az váltja ki, ami a Szlovák Nem­zeti Felkelés folyamán lejátszódott. Ezt a figyelmet különféle eszközök, irodalmi alkotások, történelmi tanul­mányok, képzőművészeti alkotások, filmalkotások, az ifjúság hazafias nevelése — fejezi ki és fogja kifejezni a jövőben. E dicső korszak és rend­kívüli esemény összefüggéseinek mély­ségét és jelentőségét különböző mér­'tékben fogjuk kifejezni. Sok tényt és okmányt halmozhatunk. Történelmi­leg kutathatjuk feltételeit, rekonst­ruálhatjuk az eseményeket — ami bi­zonyára szükséges és érdemes lesz —, de mindez nem tenné lehetővé a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi értelmének teljes megértését, anélkül, hogy Ismernénk mozgató erejét, vi­szonyát a széles népi tömegeihez, azoknak szükségleteihez, eszményei­hez és vágyaihoz. A szlovákiai események gyors fej­lődése 1944 nyarán és őszén, a hatal­mas forradalmi hullám sok személyt, alakot és tényezőt hozott előtérbe, akik különféle beszédeket mondottak, különféle okmányokat állítottak össze és különféle egyezményeket kötöttek. Nem ez a fontos. A Szlovák Nemzeti Felkelés jellegét a szlovák nép nagy tömegeinek forradalmi aktivitása, an­nak a politikai erőnek tevékenységé­vel és hatásával kapcsolatos aktivitás határozta meg, melynek gyökerei ép­pen a tömegek kapcsolatában, a tár­sadalmi fejlődés törvényeinek ismere­tében, a nemes célkitűzésben, nagy­fokú fegyelemben és áldozatkészség­ben rejlenek. Ez az elmúlt két évtized kemény osztályharcában kipróbált po­litikai erő az üldözött kommunista párt volt, melynek politikája és akti­vitása éles ellentétben állott a többi behódolással vagy a fasizmussal foly­tatott nyílt cimborálással kompromit­tált politikai irányzatokkal. Vessünk futó pillantást Szlovákia 1939—1944 közötti időszakára. Szlová­kia akkori tragikus helyzete kétféle képet nyújt. » Külső felületes képe azt mutatta, hogy a fasizmus mélyen gyökeret vert a szlovák földön, hogy a gŕrdista pa­rádék itt természetes jelenségek, hogy a nép elégedett, hogy van állama, kor­mánya, köztársasági elnöke, himnusza, sőt még • nagylelkű védnöke is. Aki azonban mélyebb betekintést nyert, ha ehhez meg voltak a feltéte­lei, ha ebben nem gátolta őt osztály­vaksága, a fasizmus, a klerikalizmus mérge, vagy gyöngesége és megadása — meggyőződhetett arról, hogy ez csak külszín, egyetlen osztálynak a propagandája, ujjongása és demagó­giája, amely végre lehetőséget kapott idegen hatalom akaratából és idegen szolgálatban, még saját népe érdekei­nek elárulása árán, a szlovák nemzet és a cseh nemzet testvéri kötelékei­nek elszakítása árán is saját népének nagyobbfokú kizsákmányolására. A valóság tehát más volt. Ez a má­sik helyes kép megmutatta, hogyan nyílik ki fokozatosan az emberek sze­me, hogyan szűnik meg fokozatosan hatni az 1938-1939-es évek megle­petésszerűségének és bizonyos irány­vesztésének momentuma. A kommu­nista pártot 1938 őszén hivatalosan feloszlatták és rendőri üldözésnek ve­tették alá. De a párt önfeláldozóan teljesítette a nép iránti kötelességét. Az illegalitás nehéz körülményei kö­zepette szerény anyagi eszközökkel, de naoyfokú bátorsággal, megalkuvást nem'ismerve fejti ki tevékenységét. Leleplezve az akkori klero-fasiszta rendszer áruló, hazug és farizeus jel­legét, rámutat Szlovákia lealázott helyzetére és a német fasizmus béren­ceinek garázdálkodása elleni harc, a nemzeti ellenállás szervezésében meg­mutatja a kiindulópontot is, megma­gyarázza a maga és a fasizmustól legázolt nemzetek szabadságáért és önállóságáért küzdő szovjet nép hő­sies harcának felszabadító küldetését. A Párt tekintélye egyre növekszik a munkásság, a kizsákmányolt parasztok szemében, s elnyeri a néphez hű ér­telmiség rokonszenvét. A nemzeti fel­szabadító harc kezdete óta állandóan szilárdul a párt vezető szerepe. Amikor kiéleződik minden haladó­nak üldözése, nehezen érinti a pártot hű fiainak elvesztése, de a párt első 2 0? SZÖ 1957. augusztus 30. jelentős sikerei sem váratnak maguk­ra. Elharapódzik a rendszer által frontra vezényelt katonák lázadása, tetőfokára hág a handlovai bányászok haragja, fokozódik az ellenállás a a gyárakban, és egy áramlatban egye­sül a testvéri cseh nép hősi ellenál­lásával. A német fasiszta sas fekete árnya borul Európára. A német fasizmust már keletkezése óta a legdurvább terrorként ismerték. A hitleristák most megsokszorozódott formában, tömegméretben, módszeresen, hideg számítással alkalmazzák Franciaor­szágban, Norvégiában, a Balkánon j és Lengyelországban. Vérbe fojtják a cseh nemzet hü fiait, véres karuk Szlovákiában is cinkosokra és áldoza­tokra talál. A szabadságszerető nem­zetek ellen indított irtóhadjáratuk azonban megszűnik sikerekkel kecseg­tetni. Oly erőre találtak, melyhez vi­lágszerte az emberek reménye fűződik. Rablőhadjárataik során olyan erőbe ütköztek, amelyet egyedül a világ el­ső szocialista állama, a Szovjetunió tudott kifejteni. Népünk is szorongva figyeli a Nagy Honvédő Háború frontjain folyó had­műveletek kimenetelét és szorongását öröm váltja fel akkor, amikor soro­zatos vereség éri a hitlerista hadse­reget. Rendkívül nagy belpolitikai és nem­zetközi jelentőségű tény volt az 1945 decemberében megkötött csehszlo­vák-szovjet szövetségi szerződés. Csehszlovákia nemzeteinek biztonsá­got kölcsönözött igaz ügyük győzel­mének és állami függetlenségük visz­szaállításának kérdésében. 1944-ben rohamosan követték egy­mást az események. Míg Szlovákiában emelkedett a forradalmi hullám és létrejöttek a fegyveres harc első tűz­fészkei partizáncsoportok formájában, — amelyek közül pl. a kelet-szlovákiai a Csapajev-brigáddá fejlődött és harci akciókba kezdett; — a német-szovjet fronton folytatódott a hitlerista had­sereg vereségeinek sorpzata. Ennek eredményeképpen a szovjet csapatok az egész vonalon eljutottak a Visz­tuláig, a Kárpátok aljáig, délen pedig behatoltak Romániába és felszabadí­tották Romániát, Bulgáriát. A balkáni front szétesett. Ennek következtében tömegméreteket öltött a szlovákiai partizánmozgalom, fegyveres tömeges felkeléssé nőtt, melyhez végül egyes katonai helyőrségek is csatlakoztak. A felkelés hatalmas területre terjedt ki Čadcától Prešovig és Oravától Lo­soncig. Ami lehetetlennek látszott, lehetővé és valósággá vált. A számbelileg kis­számú szlovák nemzet felkelt egy olyan hadigépezet és katonai hatalom ellen, amely néhány év óta fojtogatta Európát, amely azelőtt nagy hadsere­geket győzött le és nagy országokat igázott le. A szlovák nép, amelyet fa­siszta urai buzgón igyekeztek fa­sisztának mutatni, éppen az ellen a fasizmus ellen kelt fel, amelynek ne­vében uralkodni akartak rajta. A kialakult könyörtelen küzdelem nagy drámává lett, melyet hősiesség és dicsőség, szenvedés és áldozat, meghátrálás és győzelem jellemez. Ma olyan idő elteltével, mely tar­talmával korszakalkotó jelentőségű egy nemzet történelmében, sokkal tisztábban láthatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés legfontosabb momentumait, levonhatjuk a legfontosabb tanulsá­gokat és következtetéseket. Ha nem felületesen nézzük az ese­ményeket, elsősorban két irányzat tű­nik ki a felkelés előkészítésében és lefolyásában. Az első a népi tömegek érdekeiből, vágyaiból és szükségletéi­ből, a szabadságharcból, a szociális elnyomás elleni küzdelemből, a fel­szabadult Csehszlovákia népuralmáért folyó harcból indult ki. Ez az az irányvonal, amelyet az önfeláldozó párttagok tömege követett és amely közelálló és érthető volt a nép szá­mára. Ennek eredményeképpen a Szlovák Nemzeti Felkelés mint a szé­les népi tömegek küzdelme törvény­szerűvé és meggátolhatatlanná vált. Ez az irányzat határozta meg a fel­kelés tartalmát is, megteremtette mindazt, amit ma a felkelés hagyo­mányának nevezünk, forradalmi tar­talmat adott a felkelésnek. A második irányzat azoké volt, akik népellenes osztályérdekek hatására be­lesodródtak a felkelés katonai részé­nek előkészítésébe, gátolták ezt azzal a szándékkal, hogy minden nagyobb koc­kázat nélkül a legalkalmasabb időben léphessenek fel a nemzeti becsület megmentőinek szerepében és babérQk­kal övezve foglaljanak helyet a hely­zet háború utáni kialakulásának új körülményei közepette. Történelmi okmányok igazolják, hogy a népi par­tizánmozgalmat előkészületeik akadá­lyának tartották és hogy csupán az a tény, hogy a partizánmozgalom fegy­veres tömegharccá fejlődött, késztette őket a katonai egységek akcióinak megkezdésére. Ez a politika vagy irányzat idegen volt a néptől. Kabinetpolitika, kulisz­szák mögötti politika volt és negatív jellege szükségszerűen visszatükröző­dött a felkelés további folyásában, a felkelés katonai részének vereségéhez vezetett, míg a partizánmozgalom diadalmasan került ki a harcokból és becsülettel teljesítette ta nemzeti fel­szabadító harc feladatait. Mint tud­juk, a Szlovák Nemzeti Felkelésben ezt a negatív szerepet a szlovák bur­zsoázia képviselői, a kommunista párt­ba befurakodott burzsoánacionalisták, Beneš londoni klikkjének küldöttei és képviselői, valamint a volt szlovákiai fasiszta rezsimnek a velük barátság­ban álló egyes exponált személyiségei játszották. Nem véletlen, hogy a felszabadulás után megint és még hozzá hasonló szerepben találkoztunk ezzel a cso­porttal, amikor a reakció összeeskü­vése elleni küzdelemben hazánk rend­szerének jellegéről kellett dönteni. A Szlovák Nemzeti Felkelésben rendkívül nagyra értékeltük a közös eszményekkel és célokkal egyesült nemzetek testvériségének eszméjét. A felkelés egyöntetűen hangsúlyoz­ta a Csehszlovák Köztársaság, mint a csehek és szlovákok — két egyen­jogú testvérnemzet — államformája, a nép uralmára, a szociális igazságos­ság elvére épülő állam visszaállításá­nak követelményeit. Egyidejűleg elmélyült hagyományos barátságunk a nagy orosz nemzettel, az ukrán nemzettel és a Szovjetunió többi nemzeteivel. A Duklai-hágóért folytatott harcokban, a szovjet csapa­toknak a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére és Csehszlovákia fel­szabadítására történt felvonulásával kapcsolatos harcokban, melyekben a csehszlovák hadtest is nagymérték­ben részt vett, megszületett szoros barátságunk feledhetetlen jelszava: „Örök időkre"*a Szovjetunióval!" A szlovák és szovjet partizánokhoz a szlovákiai hegyekben csatlakozott sok cseh szabadságharcos, — köztük Ján Švermá nemzeti hős is, — akiket tárt karokkal fogadtak. Más nemzetek fiai — franciák, lengyelek, magyarok, szerbek, bolgárok és olaszok is szá­zával jöttek. Lám, milyen élő példája annak, hogy lehetséges a nemzetek egyesülése az új háború előkészületei elleni harcban, a békeharcban is. A Szlovák Nemzeti Felkelés előké­szítése során és a felkelés folyamán megszülettek a néphatalom új szervei. A Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia felszabadult területén a kormányhatal­mat gyakorló legfelső szerv lett. Szlovákia népe teljes bizalommal fo­gadta első rendelkezését és első fontos hirdetményeit és inkább a nemzeti fel­szabadító harc összes résztvevőit egyesítő tényezőt, mint az egyes sze­mélyeket látta benne. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben különleges platform szorgalmazásával kapcsolatban már említett egyes sze­mélyeken keresztül népellenes befo­lyások is behatoltak az akkori Szlo­vák Nemzeti Tanácsba. Ma azonban a Szlovák Nemzeti Tanács, melynek tag­jait a köztársaság népi demokratikus alkotmánya szellemében megtartott közvetlen választásokon választottuk meg, a legfelső szlovák nemzeti szerv és Szlovákia dolgozó népe akaratának igazi képviselője. A népi hatalom gondolata legkonk­rétebben azonban a városok és falvak nemzeti bizottságaiban öltött testet. A nemzeti bizottságok a nép széles rétegei eddig soha sem tapasztalt ak­tivitásának alapjává, a forradalmi rendszer szerveivé, a nép akaratának végrehajtóivá, a harc szervezőivé vál­tak. A nemzeti bizottságok ily módon a nép forradalmi vívmányává váltak, amelyet méltón lerögzített a Kassai Kormányprogram és a felszabadult országban a népi demokratikus rend­szer alapjává vált. Szükségessé válik, hogy fő célkitű­zésének: a hitleri csapatok veresége meggyorsításának, tehát az ország felszabadítása várva várt napja gyors eljövetelének szempontjából értékel­jük a Szlovák Nemzeti Felkelést. A Szlovák Nemzeti Felkelés katonai jelentőségét a legmagasabb elismerés és értékelés érte nagy szövetsége­sünk részéről. A felkelés és a partizán­harcok meghiúsították a náci pa­rancsnokság ama eredeti terveit, hogy Szlovákia kedvező földrajzi és terep­viszonyai közepette erős központi vé­delmi helyzetet építsen ki és ezzel akadályozza a szovjet csapatok gyors előrenyomulását Lengyelországon és Magyarországon keresztül a birodalom határai felé. A szlovák felkelők had­műveletei ezrekre menő veszteségeket és jelentős károkat okoztak a hitle­rista hadseregnek. Hetekig lezárva tartottak több száz kilométer vasúti és országúti összekötő vonalat, mely a német hadsereg hadműveleti terüle­teire vezetett. Nyolc német hadosztály alakulatait kötötték le néhány hóna­pig a szlovákiai hegyekben folytatott harcokban akkor, amikor a hitlerista parancsnokság nehéz problémája nem­csak a tartalék biztosítása, hanem az utánpótlás ellátása volt. Persze, gyakrabban vissza kell tér­nünk a Szlovák Nemzeti Felkelés po­litikai eredményeire. A felkelés min­denekelőtt megmutatta, hogy a szlovák népnek semmi köze sincs Tisoék fa­siszta bandájához és hogy kikerült a szlovák burzsoázia ideológiai hatásá­ból. A felkelés során, valamint a fel­kelést megelőző években is Szlovákia dolgozó népe saját tapasztalatain győ­ződött meg arról, hogy a nép szabad­ságának és boldogságának leghívebb harcosai a kommunisták. Ezzel rend­kívül megnövekedett a párt befolyása és tekintélye, amivel megszerezte a vezető szerepet az országban. Egye­sült és a harcban megedződött szlo­vák munkásosztály hatalmas szervező erejévé vált, amely képes volt a pa­rasztsággal szövetségben magára vál­lalni új életünk háború utáni politikai és gazdasági építésének bonyolult fel­adatait. A felkelés másrészt leleplezte a nép előtt a nyugati imperializmus szolgá­latában • állott csehszlovák burzsoá emigráció áruló és népellenes politi­káját. A felkelés idején még szilárdabbak­ká váltak a cseh és sziovák nép test­véri kötelékei. Háttérbe kellett szo­rulniok a szlovák nemzet önállóságát elvető és Benešék által hangoztatott soviniszta nézeteknek, másrészt viszont megsemmisítő csapás érte á szlovák burzsoáziának és kiszolgálóiknak sze­paratista törekvéseit. A szlovák kérdés így már hazánk szabad életének első napjai óta politikailag megoldódhatott, most pedig, a szocialista építés idősza­kában a párt fő irányvonalának megfe­lelően gazdaságilag is megoldódik. A Szlovák Nemzeti Felkelés végül világosan megmutatta a szlovák nép­nek, hogy a hatalmas Szovjetunió hü barátja, szövetségese és védelmezője. A közösen kiontott vér igazolta és örök időkre megpecsételte azt, hogy a népi tömegek helyesen választottak, helye­sen fordultak a felkelésben a világ első szocialista országa felé. Most, midőn méltán emlegetjük oly gyakran a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét, ennek az örökségnek teljesíté­sét és hűségünket a felkelés örökéhez, megállapíthatjuk, hogy tartalmát a Szlovák Nemzeti Felkelésnek felsorolt fontos politikai vonásai képezik, melye­ket jól emlékezetünkbe véstünk és amelyeket bővített formában orszá­gunk életében, népünk törekvéseinek irányításában gyakorlatilag érvényesí­tünk. Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! Ama dicső és feledhetetlen'történel­mi események között, melyekről ma meghatottan emlékezünk meg, és Szlo­vákia mai való élete között nem ke­vésbé izgalmas történet fejezetei van­nak. Ezek feljegyezték, hogy a szlovák nép harca, a haladás harca a maradi­ság, a reakció erői ellen nem ért mind­járt véget a harci zajok lecsendesülése után, nyomban azután, hogy szívélye­sen fogadtuk felszabadítóinkat. Oj küzdelem bontakozott ki a fel­kelés örökének megőrzéséért és gya­rapításáért, küzdelem indult azok el­len a kísérletek ellen, amelyek a fel­kelés örökének elferdítésére, megha­misítására, és arra irányultak, hogy a burzsoázia zsákmányává tegyék. Széles értelemben és állami viszonylatban véve a köztársaság további belső fej­lődéséről és külpolitikai irányzatáról volt szó, arról, hogy szövetségesünk, a Szovjetunió oldalán, a népi demokra­tikus fejlődés útján tartunk-e, avagy ismét a gyárosok és földbirtokosok foglalják-e el a régi pozícióikat, ve­zessék be a régi kizsákmányoló rend­szert és taszítsák az országot az impe­rialisták karjaiba. Mindnyájan jól ismerjük ennek a küzdelemnek lefolyását és eredményét. A nemzeti felszabadító küzdelem rész­vevőinek túlnyomó többsége helyes ál­láspontra, forradalmi álláspontra he­lyezkedett e küzdelem döntő szakában. A szocialista építés előttünk meg­nyílt akadálytalan útja a szocialista demokrácia megszilárdításának és el­mélyítésének, a gazdasági felvirágzás és kulturális haladás útja. Ma a csehek és szlovákok testvéri­ségben és egyenjogúságban eltelt sza­bad életének több mint 12 éve után, egyre jobban bebizonyosodik annak az útnak helyessége, amelyen a kommu­nista párt a szlovák népet vezeti. Hisz a csehek és szlovákok testvéri, baráti együttműködésének és egységének út­ja rendkívül nagy jelentőségű nemze­teink sikeres gazdasági és kulturális fejlődésére, a többi nemzetiségek aka­dálytalan fejlődésére, köztársaságunk összetartására, szilárdságára és erejé­re. Mi szlovákok, vagy a szlovákiai ma­gyar és ukrán nemzetiségű polgártár­saink könnyen megértik, hogy a mi büszkeségünk, Szlovákia iparosítása a cseh vidékek ipari erage nélkül nem tudna gyorsan fejlődni, nem tudna fej­lődni anélkül, hogy egyidejűleg ne lenne a cseh nép legsajátabb ügye is. Másrészt viszont Szlovákia gazdasági fejlődésének mai előrehaladott fokán, Szlovákia természeti kincseinek és gazdasági tartalékainak kihasználása már most jelentősen elősegíti egész Csehszlovákia népgazdaságának gyors fejlődését. Nemzeteink érdekegysége és Szlo­vákia mai való helyzete újból igazolja a ludák ideológia végleges csődjét és a burzsoá nacionalizmus, — tehát a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a fel­kelés után is ostorozott népellenes áramlat, melynek csökevényei itt-ott még mindig igyekszenek felütni fejü­ket — vereségét is. Természetesen, ttö továbbra is elővigyázatosak leszünk, mi sem tud többé csorbát ejteni a csehek és szlovákok együvé tartozásá­nak és megbonthatatlan egységének tudatán, mely mély gyökereket vert népünk szivében és leikében, és amely nemzeteink egymás mellett élésének és nemzeti életük fejlődésének tartós alapja lesz. Bizonyos nyugtalanságnak adunk ki-' fejezést, ha határainktól Nyugat felé tekintünk. Innen, a Német Szövetségi Köztársaságból olyan hangok és jelen­ségek jutnak el tömegesen hozzánk, amelyeket régebben hallhattunk és lát­hattunk, amelyek történelmünk legsö­tétebb napjaira — a fasiszta megaláz­tatás időszakára emlékeztetnek ben­nünket. Ismét Münchenről, fasiszta parádék­ról, magasba lendülő jobb karokról és felfuvalkodott szónoklatokról van szó, s mindez a keresztény demokrácia ke­retében történik. Nem nehéz eltalál­nunk, hogy lesznek köztük, azok kö­zött, akik a történelem legutóbbi feje­zeteiből mit sem tanultak, olyanok is, akik cseh és szlovák falvakat borítot­tak lángba és rendszeresen irtották az embereket hazánkban és más orszá­gokban. Tény az, hogy sok becsületes német nem akar közösséget vállalni ezekkel. Ha azonban aktivizálódásuk és a ná­cizmus feléledése Nyugat-Németor­szágban nem mond ellent a bonni kormány politikájának, ha Adenauer úr mit sem tesz a háborús bűnösök és nácik ellen, hanem ellenkezőleg, egyengeti útjukat, magas funkciókba helyezi őket az államapparátusban és a Wehrmachtban, ez csak azt bizo­nyítja, hogy Nyugat-Németország kor­mánykörei már nyíltan a militarizmus és revansizmus veszélyes útjára tér­tek. Nyugtalanságunk azonban nem je­lent félelmet. Hisz helyzetünk ma egé­szen más, mint volt 1938-ban. Szövet­ségesünk a Szovjetunió, melynek nagy védelmi erejét állandóan növelik az új technikai vívmányok, valamint a világ­viszonylatban képviselt erkölcsi ereje, s ez az ország saját vívmányunkkal együtt biztonságunk nagy záloga. Továbbra is nagyon időszerű azon­ban Fučík ismert jelmondata „Embe­rek, legyetek éberek!" mind nálunk, mind még inkább azokban az orszá­gokban, amelyek már egyszer áldozatul estek a fasiszta agressziónak és ame­lyeknek kormánykörei nagyon köny­nyelmű álláspontra helyezkednek azzal a veszéllyel szemben, amely a nyugat­német nagytőke ébredező hadikaland vágyaiból ered. Minden nemzet tagjainak, de főként azokénak, akik évekkel ezelőtt részt vettek nemzeteik szabadságáért a fa­siszta agresszió és megaláztatás élleni küzdelmében, szent kötelessége, hogy a nemzeteknek a békéért és a tömeg­pusztító fegyverek betiltásáért folyó harca jelenlegi időszakában leleplezzék a fasizmus megnyilvánulásait, felhív­ják a figyelmet annak gyökereire és óvjanak a belőle eredő veszélytől. Népünk a világbéke harcosainak első soraiban küzd és híven támogatja a Szovjetunió kormányának nemes bé­kepolitikáját. Szilárdan hisz annak tel­jes sikerében. Sikerrel oldjuk meg alkotó problémáinkat, kitartóan le­küzdjük az akadályokat, új társadalmi rendet építünk. A szocializmus építé­sének müve már nagyon előrehaladt, azonban még sok erőfeszítésre, népünk egységére és erkölcsi erejére van szükség ahhoz, hogy sikeresen befe­jezhessük. A Szlovák Nemzeti Felkelés szá­munkra sokáig az elszántság, önfelál­dozás és tömeglelkesedés ragyogó pél­dája lesz, mint segítőtársunk az új élet építésében. Ezért körültekintően és helyesen já­runk el, ha nagyra értékeljük a Szlo­vák Nemzeti Felkelés dicső hagyomá­nyait népünk és főként ifjúságunk szí­ne előtt és előtérbe helyezzük muQ­kánkban és nevelő törekvésünkbesít

Next

/
Oldalképek
Tartalom