Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-30 / 241. szám, péntek

A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelési tanácskozásokról A leszerelésnek reális lehetőségei vannak A Szovjetunió azt kívánja, hogy a tárgyalásokat nyíltan és további államok részvételével tartsák Moszkva (TASZSZ) — A TASZSZ augusztus 28-án közölte a szovjet kormány nyilatkozatát a leszerelési tanácskozásokról. A nyilatkozat többek között íny szól: Az Egyesült Nemzetek Szervezetében már több mint tíz éve tárgyalnak a leszerelésről. Azonban az ENSZ leszerelési bizottságának és albizottságának tevékenysége eddig nem hozott pozitív eredményeket. Azok, akik ma megkísérlik a világ közvéleményét meggyőzni arról, hogy a leszerelési tanácskozások, amelyek Londonban az albizottság 5 hónapos időszakán folynak, normálisan haladnak előre, nem mondanak igazat. Az albizottság ez idő alatt egy lépést sem jutott előre az előtte álló feladatok megoldásában. A nyugati hatalmak kormányai ugyanakkor még gyorsabban fejlesztették valamennyi fajtájú fegyverzetük, főképpen a tömegpusztító: az atom- és hidrogénfegyverek gyártását. Amíq Londonban az ENSZ leszerelési albizottsága ülésezik, az agresszív Északatlanti Tömb tanácsa legutolsó bonni ülésén határozatot hagyott jóvá, amely szerint az atomfegyvereket több olyan nyugat-európai állam rendelkezésére bocsátják, amelyek e tömb tagjai, ezek között Nyugat-Németországnak is. Nem lehet azután azon csodálkozni, hogy a nemzetek mind gyakrabban kérdezik ezen helyzet okát. A Szovjetunió, amely tagja az ENSZ leszerelési albizottságának, az albizottságra váró feladatok fontosságának és a nemzetek iránti felelősségének tudatában kötelességének tartja kijeenteni, milyen álláspontra helyezkedik a leszerelés kérdésében és miként értékeli e probléma jelenlegi tárgyalásait. A Szovjetunió a leszerelési egyezmény lehető leggyorsabb megkötését óhajtja A szovjet kormány arra törekedett, hogy a leszerelési albizottság munkája a leghatékonyabb legyen és hogy biztosítsák az illető határozatok gyors jóváhagyását. Ezért a szovjet kormány az albizottság jelenlegi ülésszakának kezdete előtt javasolta, rendezzék meg ezúttal az ülést a külügyminiszterek színvonalán, a katonai szakértők vezető képviselőinek, legszívesebben a vezérkari főnököknek részvételével. Az albizottságban képviselt nyugati hatalmak a Szovjetunió ezen javaslatát sajnos, elutasították, ami már magában véve szükségképpen kedvezőtlenül befolyásolta, az albizottság munkáját. A Szovjetunió kormánya, az albizottság jelenlegi időszakának első napjaiban messzemenő leszerelési programot tartalmazó javaslatokat terjesztett elő. Ez a program meghatározta az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltását, az államok azon kötelezettségét. hogy e fegyvereket nem fogják használni, e fegyverek gyártásának beszüntetést, kizárását az államok fegyvertárából és e fegyverkészletek elpusztítását. A szokásos fegyverzet terén a program meghatározta a Szovjetunió és az USA fegyveres erői csökkentését fokozatosan két időszakban egy-egy millió főre, Nagy-Britanniában és Franciaországban 650 000 főnyi színvonalra. A Szovjetunió ugyancsak javasolta egyezmény megkötését az idegen területen elhelyezett valamennyi katonai támaszpont felszámolásáról, a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország azon fegyveres erői létszámának csökkentéséről, amelyek Németország területén tartózkodnak, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőinek csökkentéséről a NATO tagállamaiban és valamennyi más idegen államban, valamint a Szovjetunió fegyveres erőinek csökkentését a Varsói Szerződés tagállamaiban. Ezzel párhuzamosan elhatározták a nemzetközi ellenőrzés rendszerének bevezetését, amely figyelemmel kísérné, hogyan tartják be az egyes államok ezen intézkedéseket. A Szovjetunió ugyancsak javasolta, hogy légifényképezést alkalmazzanak a NATO fegyveres erői, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak európai térségében 800 kilométernyire attól a vonaltól, amely a NATO erőit és a Varsói Szerződés tagállamainak erőit egymástól elválasztja. Ugyancsak javasolta, hogy Európában rendezzék be a Németország mindkét részét és a vele szomszédos államok területét magába foglaló térséget, mint a fegyverkezés korlátozásának és ellenőrzésének övezetét. Habár a szovjet kormány állást foglal a leszerelés problémája tgljes terjedelmében történő haladéktalan elintézése mellett, a nyugati hatalmak álláspontjára való tekintettel és abban a törekvésében, hogy a leszerelés kérdését kivezesse a zsákutcából, április 30-án a leszerelés terén szükséges részlegintézkedésekre tett javaslatot. A részlegintézkedések terén előterjesztett szovjet javaslatok feltételezték a fegyveres erők, a fegyverzet és a katonai költségvetések csökkentését és határozatot tartalmaztak az idegen területen elhelyezett külföldi katonai támaszpontok fokozatos felszámolásáról és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések egész soráról. Mivelhogy az USA és szövetségei határozottan elutasították az atomés hidrogénfegyverek teljes betiltását, a Szovjetunió április 30-án első lépésként javasolta, vállaljanak az államok ünnepélyes kötelezettséget, hogy katonai célokra nem fognak alkalmazni semmiféle típusú atom- és hidrogénfegyvert, légi bombákat és bármilyen messzehordó rakétákat atom- és hidrogéntöltéssel, sem atomtüzérséget és más hasonlót. Tekintettel arra, hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek beszüntetésének kérdése rendkívül sürgős, a szovjet javaslatok e kérdés kivonását ajánlották a leszerelés problémájából, hogy ezt a kérdést haladéktalanul, elsőrendű intézkedésként lehessen megoldani. Be kell szüntetni az atomfegyverkísérleteket Az atomfegyverkísérletek beszüntetéséért folyó harc az utóbbi években az egész világra kiterjedt. Sok millió egyszerű ember minden országban következetesen követeli, vessenek véget a veszélyes atom- és hidrogénfegyverkísérleteknek. Nemcsak a világ közvéleményének széles köreiben, hanem sok állam kormány- és parlamenti köreiben is az a meggyőződés uralkodik, feltétlenül szükséges a lehető leggyorsabban megoldani az atomfegyverkísérletek betiltásának kérdését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, India, Japán, Jugoszlávia, Indonézia, Burma és más államok parlamentjei jóváhagyták az atomfegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését követelő határozatokat. A világ legjelentőségteljesebb tudósai figyelmeztetnek arra a komoly veszedelemre, amelyet az atom- és hidrogénfegyverkísérletek az emberiségre jelentenek. Az atom- és hidrogénfegyverkíséríetek azonnali beszüntetése elsősorban azért szükséges, hogy ezen intézkedés megvalósítása meggátolhassa az atomfegyverek további tökéletesítését és ezen fegyverek új, még pusztítóbb fajtáinak gyártását, s első jelentőségteljes lépés lenne a fő célhoz, az atomfegyverek teljes beszüntetéséhez vezető úton. Nagy a jelentősége már annak is, hogy maga a tény, hogy a nagyhatalmak e kérdésre vonatkozólag megegyeztek, kedvező befolyást gyakorolna a nemzetközi helyzetre és hozzájárulna az államok közötti bizalom elmélyítéséhez. Abból kell kiindulni, hogy ma az atomrobbantáaokkal előidézett sugárzás az emberek életét és egészségét fenyegető reális veszedelmet jelent. Az atomfegyverkísérletek beszüntetése elhárítaná az atomrobbantások káros következményeit. A Szovjetunió állást foglal az atomfegyverkísérletek teljes és feltétlen beszüntetéséért. Mivelhogy azonban a nyugati hatalmak nem hajlandók ezt a lépést megtenni, a szovjet kormány az általánosan elfogadható egyezmény megkötésének érdekében javasolta az atomfegyverkísérletek legalább kéthárom évre terjedő ideiglenes beszüntetését. A legutóbbi időkig a nyugati hatalmak nem titkolták elutasító álláspontjukat ezen javaslattal szemben. Szemben a népek egyöntetű azon kívánságával, szüntessék be a tömegpusztító-fegyverkísérleteket, az Amerikai Egyesült Államok és más olyan nyugati hatalmak, arhelyek az albizottság tagjai, most más taktikához folyamodtak, amiről az USA képviselőinek az albizottság augusztus 21-i ülésén elhangzott nyilatkozata tanúskodik. Anélkül, hogy formálisan elutasítaná az atom- és hidrogénfegyverkísérletek ideiglenes beszüntetésére vonatkozó javaslatot, az Amerikai Egyesült Államok az egyezményt e kérdésben azzal akarja lehetetlenné tenni, hogy ezen javaslat megvalósítását mesterségesen más leszerelési problémákkal köti öszsze, amelyek megoldása a nyugati hatalmak álláspontjával előidézett jelentős nehézségekbe ütközik. A többi között azt állítják, addig nem fogadják el az atomfegyverkísérletek ideiglenes beszüntetését sem, amíg nem kötnek egyezményt a hasadó anyagok katonai célokat szolgáló termelésének beszüntetéséről. Vajon a valóságban hova irányul az USÁ-nak a hasadó anyagok katonai célokra való gyártása beszüntetésére vonatkozó javaslata, amelynek elfogadása nélkül az ÜSA határozottan nem ért egyet az atomfegyverkísérletek ideiglenes beszüntetésével? Az Amerikai Egyesült Államok államtitkára a közelmúltban elhangzott egyik beszédében ezeket mondotta: „Árra a következtetésre jutottunk, hogy a létező hasadó anyagokat illetőleg nem mondhatunk le azok. használatáról a fegyvergyártásban..." Ez az álláspont teljes mértékben megnyilvánul a nyugati hatalmak legutóbbi javaslataiban is, amelyek szerint az államoknak nemcsak, hogy meg kell tartaniok eddigi atomfegyverkészleteiket, hanem folytatniok kell e fegyverek gyártását a hasadó anyagok eddigi készleteiből, nem is szólva arról, hogy a nyugati hatalmak határozottan elutasítják az atomfegyverek betiltását. Felvetjük a kérdést, mi értelme van a katonai célokra szánt hasadó anyagok gyártása beszüntetésére vonatkozó amerikai javaslatnak, ha e javaslat elfogadása után az Amerikai Egyesült Államokban továbbra is folytatni fogják az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és ha az atomfegyvereket nem tiltják be? Mind e tények azt mutatják, hogy az USA ugyanúgy, mint Nagy-Britannia, egyáltalán nem szándékszik beszüntetni az atom- és hidrogénfegyverek gyártását. Néhanapján kijelentik, hogy a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártása beszüntetésére vonatkozó javaslat arra irányul, hogy meggátolják az atomfegyver elterjedését „az egész világon". Az Amerikai Egyesült Államok akciói azonban ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Ismeretes, hogy az USA kormánya kijelenti ugyan, meg kell gátolni az atomfegyverek elterjedését, azonban egyúttal kidolgozza, sőt nemcsak kidolgozza, hanem- meg is valósítja azokat a terveket, amelyek szerint az atomfegyvereket NATO-beli partnerei rendelkezésére bocsátják, ami érthetően a nemzetközi helyzet kiélezésére vezet és még jobban megnehezíti a leszerelési probléma megoldását. A katonai célokra szánt hasadó anyagok gyártásának megszüntetése tekintetében ennek a megszüntetésnek reális jelentősége az atomháború veszedelmének elhárításában csakis akkor volna, hogyha elválaszthatatlanul összefüggne az atomfegyverek betiltásával, azok kivonásával az állam fegyvertárából és a fegyverek készleteinek felszámolásával. A Szovjetunió a kérdés éppen ezen megoldását követeli. Figyelemre méltó az a tény is, hogy mostanában a nyugati hatalmak egyes körei koholmányokat kezdtek terjeszteni a tiszta atomfegyverről, amelynek létrehozására — állításuk szerint — szükségesek a kísérletek. Az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről szóló tárgyalások az ENSZ albizottságában azt mutatják, hogy az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantásainak folytatásáért a felelősség a nyugati hatalmak, elsősorban az USA és Nagy-Britannia kormányára hárul. Le kell mondani az atom- és hidrogénfegyverek használatáról A közvélemény a két világháború közötti időszakban, amint ismeretes, egyöntetűen elítélte a vegyi és bakteriológiai fegyvereket, amelyek használatát nemzetközi egyezmények tiltották. Ez a betiltás pozitív szerepet töltött be. Amint ismeretes, az első világháborúban használtak vegyi fegyvereket, azonban a második világháborúban a harcoló felek nem tértek rá a vegyi és bakteriológiai eszközök használatára. Ma azonban egy sokkal szörnyűbb hatású tömegpusztítófegyver — a nukleáris fegyver — került előtérbe, amelynek céltáblái már nemcsak katonai építmények, hanem elsősorban a nemzetek hosszú ideig tartó munkájával és alkotó lángelméjével kiépített nagy városok, ipari és kulturális központok. Ezért érthető, hogy attól a naptői kezdve, amikor Hirosima és Nagaszaki japán városokra ledobták az első amerikai atombombákat, amelyek sok ezer békés lakos életét követeiték, akiknek elszenesedett holttesteit a rombadőlt házak romjai- takarták be, a nemzetek még határozottabban követelik a nukleáris fegyverek használatának betiltását. A kormányok nem mellőzhetik a nemzetek ezen követelését. Az államok legfőbb kötelessége vállalni, hogy meggátolják az atom- és hidrogénfegyverek használatát. A nyugati hatalmak vezető államférfiai, akik nem akarnak hozzájárulni az atomfegyverek betiltásához, álláspontjuk igazolására előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nukleáris fegyverek létezése állítólag csökkenti az atomháború kirobbanásának lehetőségét, mert gátló befolyást gyakorol. Ez nyilvánvaló hazugság. A történelem — ezzel ellenkezőleg ~ azt taníjjá, hogy a lázas fegyverkezés mindig logikus végéhez — a háborúhoz vezetett. Az események fejleménye az első és második világháború előtt ezt meggyőzően bizonyítja. Hol van a kezesség arra, hogy a jelenlegi lázas fegyverkezés, főképpen az atomfegyverek terén, nem vezet új háborús összetűzések kirobbantására, vagy pedig új világháborúra atom- és hidrogénfegyverek alkalmazásával ? Ilyen kezesség nincs. A nyugati hatalmak kormányai úgy igyekszenek beállítani a dolgot, mintha az atom- és hidrogénfegyver használata törvényes lenne és mintha nem azok használatának visszautasításáról, hanem csupán e fegyverek alkalmazása feltételeinek és körülményeinek korlátozásáról lenne szó. A többi között azt javasolják, hogy a nukleáris fegyverek használatát az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyének értelmében törvényesnek ismerjék el. E cikkely szerint az államoknak joguk van az önvédelemre, ha megtámadják őket. Azonban nem nehéz megérteni, hogy az ilyen szövegezés jóváhagyása nemcsak hogy nem vezetne a nukleáris fegyverek betiltására, hanem gyakorlatilag ezen fegyverek alkalmazásának legalizálását jelentené. A nukleáris fegyverek használata betiltásáról szóló, egyezménynek rendkívül nagy jelentősége lenne a békére és a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezzel az egyezménnyel morálisan és politikailag elítélnék a barbár atomfegyvereket és jelentős mértékben hozzájárulnának a bizalom helyreállításához az államok közötti kapcsolatokban. Egyszersmind jelentős lépés lenne az atomfegyverek teljes betiltásához vezető úton és világosan megmutatná a világ nemzeteinek, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak a szavakról a tettekre tértek át és reális lépéseket tettek annak érdekében, hogy az emberiséget megszabadítsák az atomháború veszedelmétől. A fegyveres erők, a fegyverzet és a katonai kiadások lényeges csökkentéséért Már 12 éve múlt el a második világháború befejezése óta, azonban a fő nyugati hatalmak fegyveres erőit még nem csökkentették a békeidők feltételeinek megfelelő színvonalra. A nyugati hatalmak fegyveres erői még mindig idegen területen tartózkodnak, mintha a háború még nem ért volna véget. A tények arról tanúskodnak, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nem is törekednek ezen abnormális helyzet felszámolására, hahém új háborús előkészületeket végeznek. Négy év múlva a második világháború befejezése után az USA kormányának kezdeményezésére NagyBritannia és Franciaország kormányának támogatásával egyes hatalmak katonai csoportosulása jött létre, amely a Szovjetunió és más olyan államok ellen irányul, amelyek a Hitler elleni agresszióban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország szövetségesei voltak. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltóak a következő tények: A NATO tagállamai fegyveres erőinek teljes létszáma 1956-ban 6—7 millió főre rúgott. Ezen tömb tagjainak katonai kiadásai 1957-ben legalább 58—60 milliárd dollárt tesznek ki. Miért van mindez? Ezeket a katonai előkészületeket talán egyik vagy másik hatalom békéjének és biztonságának biztosítására folytatják ? A válasz csakis tagadó lehet. Mindez a Szovjetuniót és a szocialista tábor többi országát annak szükségessége elé állítja, hogy biztonságuk biztosítása érdekében megtegyék a kellő lépéseket, hogy készen álljanak bármilyen agresszió visszavetésére s hogy az agresszort a megfelelő korlátok közé szorítsák. A szovjet kormány azon törekvésében, hogy véget vessen a világon folyó lázas fegyverkezésnek, azon nyugati hatalmak kormányaihoz, amelyek részt vesznek az ENSZ leszerelési albizottságának munkájában, március 18-án és április 30-án teljesen konkrét javaslatokat intézett az USA, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erői fegyverzete és katonai költségvetései csökkentésére. A nyugati hatalmak a szovjet javaslatokkal szemben negatív álláspontra helyezkedtek és különféle kitalált ürüggyel igyekeznek kitérni a fegyveres erők és fegyverzet számának reális csökkentéséről szóló egyezmény megkötése elől. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya június 29-én közös nyilatkozatban megerősítették, hogy a leszerelési egyezményhez csakis abban az esetben járulnak hozzá, hogyha ezt megelőzően elintézik Németország egyesítésének kérdését. A Szovjetuniónak a katonai költségvetések 15 százalékkal való csökkentésére vonatkozó javaslatát a nyugati hatalmak nem fogadták el. E hatalmak tevékenysége e kérdésben csakis általános nyilatkozatra szorítkozott és visszautasítják minden konkrét kötelezettség vállalását. A nyugati hatalmak kitérneW a Szovjetuniónak a katonai támaszpontok felszámolására és a haderőknek idegen államok területéről való viszszavonására vonatkozó javaslata megtárgyalása elől. , A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a lázas fegyverkezés beszüntet^ sére irányuló bármilyen konkrét jlx vaslatok az Egyesült Államok, NagyBritannia és a többi nyugati hatalom kormányainak ellenállásába ütköznek. A nyugati hatalmak kormányai már hosszabb idő óta a légi ellenőrzés és a légi fényképezés tervet elfogadásához kötik a leszerelési egyezmény elérését. A szovjet kormány a leszerelési albizottsághoz ez év április 30-án előterjesztett javaslataiban a többi között állást foglalt a légi fényképezés övezetének kijelölése mellett KözépEurópában, ahol mindkét katonai csoportosulás fő fegyveres erői vannak, mert ez a terület válhatna az államok békéje és biztonsága veszélyeztetésének tűzfészkévé. A szovjet javaslat szerint a további övezetet a TávolKeleten jelölnék ki. Azonban az USA és a többi nyugati hatalom ezen szovjet javaslatokkal nem értett egyet és nem mutatott készséget hozzájárulni a leszerelési egyezmény kidolgozásához. Ehelyett az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada augusztus 2-án új javaslatokat terjesztettek elő a légi fényképezésre vonatkozólag, amelyek szerint az USA, Kanada és a Szovjetunió egész területét légi ellenőrzés alá vennék. Milyen célt követ az USA a légi fényképezésre irányuló új javaslatávál? Az amerikai államférfiak és a NATO tényezői ezt nem titkolják és nyíltan kijelentik, hogy atomháborúra készülnek a békeszerető államok ellen, felkészülnek arra, hogy a levegőből bombázzák ezen államok területét, legfontosabb ipari, politikai központjait, útjait stb. Az amerikai államférfiak és katonai tényezők nyilatkozatából kitűnik, hogy az USA és a NATO katonai parancsnoksága légifényképezéssel a legteljesebb adatokat szeretné megszerezni a Szovjetunió legfontosabb ipari központjainak és útjainak elhelyezéséről. Nagyon jellemző, hogy a nyugati hatalmak javaslatai nem szabják meg sok olyan ország területének légi fényképezését, ahol a NATO agresszív' katonai csoportosulás tagállamainak katonai támaszpontjait helyezték el. Az Északi-sark vidékének légi fényképezésére irányuló amerikai javaslatot aligha lehet komolyan Venni, mert az Északi-sark puszta és csekély (Folvftás a 4. oldalon.) OJ SZÓ % 1957. augusztus 25.