Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-30 / 241. szám, péntek

Ä SZLOVÁK NEMZETI TÄNÁC ÜNNEPI ÖLÉSI Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. augusztus 30. péntek 30 fillér X. évfolyam. 241. szám, r r NE ÁLLJUNK MEG A FÉLÚTON A szövetkezeti mozgalomban el­ért sikerek, az, hogy hazánk me­zőgazdasági területének immár több mint a felén nagyüzemi, szö­vetkezeti gazdálkodás folyik, óriá­si jelentőséggel bír egész további előrehaladásunk, a szocializmus építése szempontjából. S anélkül, hogy akár a legkisebb mértékből is lebecsülnénk a még előttügk álló feladat nagyságát — a mező­gazdaságban a kollektivizálás dön­tő győzelmét —, mégis joggal mondhatjuk, hogy a dolog legne­hezén túljutottunk már. Mert hi­szen ki ne tudná saját tapaszta­latából, hogy ha valami nagy és nehéz dolognak fog neki, annak elvégzésében az első fele a legne­hezebb. Ügy tartja minden ember, hogy ha már a felén túl van, ak­kor már túl van a legnehezebbjén is. Mert — hiába, így van ezzel az ember —, ha már a fele meg­van, akkor azontúl már fogy, min­dig kevesebb lesz. És éppen ennek hatásaként az ember aztán már — ha ugyan fáradt és nehezebben is megy — szorítja a munkát, s bíz­tatja, serkenti saját magat: gye­rünk csak, fogjuk meg a dolog ne­hezebbik végét, hisz most már mindig kevesebb lesz, minden lé­péssel közelebb kerülök a célhoz. így vagyunk valahogy a szövet­kezeti mozgalommal is. Mert amíg 20, 30 meg 40 százalékról adtunk hírt, sok ember nem arra gondolt, hogy lám, a szántóföld 20, 50 vagy 40 százalékán már szövetkezeti gazdálkodás folyik, hanem azt szá­mította, hogy 80, 70, meg 60 szá­zalék még mindig hátra van, hogy még mindig több van hátra, mint amennyit már elértünk. Ellenben most már, hogy túljutottunk a fe­lén, hogy a szövetkezeti gazdálko­dás a szántóföld 52 meg 54 szá­zalékát mondhatja magáénak, mind kevesebb lesz, ami még hátra van. Míg nem voltunk a felén, azt mondtuk: még csak ennyi van. Most már, a felén túl: már ennyi van. S éppen ennek, hogy a „már ennyi van"-nál tartunk, kell a leg­nagyobb ösztönzőnek lennie ahhoz, hogy a még hátralevő részt is magunk mögött tudhassuk. Mert arra gondolunk: ha a „már eny­nyi van-"nál megbirkóztunk, akkor most már csak elbánunk a „még ennyi van"-nal is. Äm eleve óvni kell attól, ne­hogy most már valamiféle illúzióba ringassuk magunkat, azt gondol­va, hogy az egyik fele már meg­van, túl vagyunk a nehezén, a többi most már gyerekjáték, megy az most már magától is. Fontos ezt hangsúlyozni különösen nekünk itt, Szlovákiában, ahol, sajnos, minden feltétel ellenére is még jó­val alatta vagyunk az országos átlagnak, másrészt pedig azért kell szót emelni e tekintetben, mivel nem egy elvtársunk és pártszer­vezetünk különben is hajlamos annak az igen helytelen nézetnek az elfogadására, hogy ha a föld­művesek felismerték és szükségét érzik a szövetkezetbe való belé­pésnek, akkor majd úgyis belép­nek. Ezek az elvtársak valamiféle ellentmondást vélnek feífedezni az önkéntesség tiszteletben tartása és' a földművesek körében végzendő tudatos felvilágosító, meggyőző és szervező munka között. Meg aztán, mint az SZLKP KB minapi ülése is rámutatott, újabban nem egy helyen az a semmiképp sem indo­kolható, káros nézet terjedt el, hogy az egyéni gazdálkodás stabi­lizálódott, s éppen ezért nincsenek meg a feltételei a nagyüzemi gaz­dálkodásra való áttérésnek. Olyan kérdések ezek, amelyek­kel, mert komoly kerékkötői a szö­vetkezeti mozgalom további fejlő­désének, szembenézni és megvi­lágítani őket a legfontosabb fel­adataink közé tartozik. Mert mit is jelentene, ha elfogadnók és be­hódolnánk az ösztönös fejlődés­nek? Feleljünk erre egy másik kérdéssel: vajon az az igen jelen­tős győzelem, hogy az ország mezőgazdasági földterületének több mint a felén már szövetkeze­ti gazdálkodás folyik, csak úgy magától, minden tudatos szervező és meggyőző munka nélkül szüle­tett? És az a több százezer föld­műves, akiknek földjeiből ez az immár 54 százaléknyi földterület összetevődött, vajon csupán ön­magától, minden magyarázó és fel­világosító sző nélkül ismerte fel a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit? Hogy sokukkal nem is egyszer és nem is kétszer, de számtalanszor kellett beszélni, érvelni és bizo­nyítani: a nagyüzemi gazdálkodás többre képes, többet nyújt, mint az egyéni gazdaságok. És hát el­képzelhető-e, hogy ennek az 54 százaléknyi földnek a tulajdonosát, azt a több százezernyi földművest az önkéntesség megsértésével úgy kényszerítették volna be a szö­vetkezetbe? Vajon szükséges-e mondani, hogy ha ez így történt volna, akkor egész szövetkezeti mozgalmunk már régen elemeire bomlott volna szét? Szervesen összefügg ezzel a kö­vetkező kérdés, az egyéni gazdál­kodás stabilizálódásáról vallott el­mélet. Honnan ered, miből táplál­kozik ez a gyökerében helytelen, a valóságnak meg nem felelő nézet és a belőle származó gyakorlat? Ha felelni akarunk erre a- kérdésre, akkor előbb feledni kell arra az igen egyszerű kérdésre, vajon az egyénileg gazdálkodónak ma iob­ban megy-e a sora, jobban és gazdaságosabban gazdálko­dik-e, mint a kapitalista rendszer­ben? Ügy véljük, hogy erre maga az élet ad egyértelmű és félreért­hetetlen választ. Mi következik eb­ből? Az, hogy a földműves elége­dett sorsával, a múlthoz viszonyít­va teljesülve látja vágyait és cél­kitűzéseit. És ha nem tárják fel előtte a földművelés fejlődésének és ennek révén saját élete alaku­lásának további perspektíváit, — hát igen, akkor úgy véli, hogy elérte a legtöbbet, amit elérhet. Éppen ezért, ha az egyéni gazdál­kodás stabilizálódásáról esik szó, akkor szükségszerű, hogy nézzük meg az érem másik oldalát is. Ez a falusi pártmunka, a dolgozó pa­rasztság körében végzendő felvi­lágosító és meggyőző szó pangá­sáról beszél. Itt a hiba, ebben van a gyökere a kisparaszti gazdaság stabilizálódásáról szóló elméletnek. Persze, hogy stabilizálódott" až egyénileg gazdálkodás gondolata ott, ahol pang a tudatos szervező és felvilágosító munka, ahol elég­telenül végzik, vagy teljesen el­hallgattak a nagyüzemi gazdálko­dás gondolatának propagálásával. Rossz példához nyúlnak, akik úgy vélik, hogy a jó bornak nem kell céflér. Nem bízhatjuk magun­kat a „majd"-ra, arra, hogy előbb, vagy utóbb minden földműves el­jut a szövetkezés gondolatához. Társadalmunknak szükségletei és célkitűzései vannak a mezőgazda­sági termeléssel kapcsolatban, s ezeknek a nagy és a „majd"-ra nem bízható kívánalmaknak csak a nagyüzemi gazdálkodás tud ele­get tenni. Minden feltétele megvan annak, hogy a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit és szükségességét tények­kel bizonyítsuk a még egyénileg gazdálkodó földművesek előtt. Mi akadálya lehet hát annak, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ügyét dön­tő győzelemre vigyük? A már elért sikerek, a megtett félút éppen azt bizonyítja, mindennél jobban arra ösztönöz, hogy pártunk politikájá­nak ismeretében és annak valóra váltására törekedve minden föld­művest a szövetkezeti gazdálko­dás útjára vezessünk. Csütörtökön, augusztus 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 13. évfor­dulójának napján a Szlovák Nemzeti Tanács Bratislavában ünnepi ülést tartott. Az ünnepi ülést a Komenský Egye­tem aulájában tartották és részt vet­tek rajta František Kubač, Irena Ďu­rišová, Dénes Ferenc, Jozef Mjartan, Andrej Bagar, Michal Hrubý, Jozef Kríž és Milan Rázus, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnökségének tagjai, Ka­rol Bacílek, Ľudovít Benaďa, Pavol Dávid, Michal Chudík, Oskar Jeleň és Rudolf Strechai, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága iro­dájának tagjai, Augustín Michalička, az SZLKP központi Bizottságának tit­kára, Ján Marko, a Megbízottak Tes­tületének alelnöke és Ľudovít Bortel, Karol Fajnor, Jozef Gajdošík, dr. h. c. Alexander Horák, dr. Mikuláš Ka­pusnak, Štefan Krčmárik, dr. h. c. Jo­zef Lukačovič, Ján Marcelly, Ernest Sýkora és Vojtech Török megbízot­tak. Jelen voltak a Szlovák Nemzeti Ta­nács képviselői, a Szlovák Nemzeti Front szerveinek és pártjainak kül­döttei, a szlovákiai képviselők kerületi testületeinek elnökei, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének küldöttei, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban tanúsított hősiességükért kitüntetett dolgozók, tudományos és kulturális dolgozók, a dolgozó nép képviselői és más meghívott vendégek. Az ünnepi ülésen részt vettek a bratislavai konzuli testület tagjai is. Röviddel 10 óra után a katonai fú­vószenekar eljátszotta a csehszlovák és szovjet államhimnuszokat, majd František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke megnyitotta az ünnepi ülést. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke beszédének bevezetőjében hangsúlyoz­ta, hogy a szlovák nép a Szlovák Nemzeti Felkelésben bizonyságot tett politikai és erkölcsi" fejlettségéről. Soha azelőtt nem harcolt népünk ilyen elszántsággal és ilyen sikerrel, soha azelőtt nem harcolt ilyen, jelentőség­teljes célokért, mint e dicső szabad­ságharcban, egész Csehszlovákia fel­szabadításáért folytatott harcában. A felkelő harcosok soraiban a szlo­vák, cseh és szovjet partizánok mel­lett hősiesen harcoltak más népek tagjai — bolgár, szerb, lengyel, fran­cia, magyar és német nemzetiségű partizánok, akik Szlovákiában a né­met fasizmtls ellen egyúttal népeik szabadságáért is küzdöttek. Ezért a Szlovák Nemzeti Felkelés szlovákiai jellege mellett a fasisztaellenes harc­ban a nemzetközi harci szolidaritásnak is ielentős példáját mutatta. — Ma — folytatta František Kubač —, amikor a szlovák nemzet e legdicsőbb eseményének 13. évfordulójára emlé­kezünk — még jobban védelmeznünk kell a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyatékát és a világbéke megőrzéséért folytatott harc ezen időszakában meg kell hiúsítanunk a reakció minden ár­mányát, mely népünk szocialista és békés építő törekvése ellen irányul. A gyűlés megnyitása után Jozef Kríž, az SZLKP Központi Bizottságá­nak titkára és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagja ünnepi beszédet mondott a Szlovák Nemzeti Felkelés 13. évfordulója alkalmából. A beszédet a jelenlévők viharos tapssal fogadták, amely nagy éljen­zésbe ment át, mikor Andrej Bagar, Csütörtökön, augusztus 29-én, a Szlovák Nemzeti Felkelés 13. évfordu­lójának napján a bratislavai dolgozók kegyeletes emlékünnepségen tiszte­legtek az elesett szovjet hősök em­léke előtt, akik életüket áldozták a harcban hazánk felszabadításáért. A város felett elterülő gyönyörű em­lékhelyre, ahol a hálás nép örök nyu­galomra helyezte a szabadságunkért és függetlenségünkért elesett hős harcosok maradványait, már a kora reggeli órákban felvonultak az üze­mek, hivatalok, vállalatok és iskolák dolgozói, hogy csokrot helyezzenek a síremlékekre. A múlhatatlan hála és az örök, közös vérrel pecsételt ba­rátság bizonyságául helyezték el a vi­rágcsokrokat és koszorúkat az elesett szovjet katonák sírjain. Röviddel 9 óra előtt felsorakozott a bratislavai helyőrség díszőrsége a szovjet hősök emlékművéhez. A ke­gyeletes aktust az orosz forradalmá­rok gyászindulójával kezdték meg. Az induló hangjai mellett Karol Bací­lek, Pavol Dávid, Michal Chudík, Oskar Jeleň, Rudolf Strechaj, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága irodájának tagjai, Milan Rázus, az SZLKP irodájának póttagja, Jo­zef Kríž és Augustín Michalička, az SZLKP KB titkárai koszorút helyez­tek az emlékműre; a Szlovák Nemzeti Tanáps koszorúját František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Dénes Ferenc, Irena Ďurišová és Jozef Mjar­a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségé­nek tagja felolvasta az üdvözlő levél szövegét, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács üléséről Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek küldöttek. Az ünnepi ülést, melyen a Szlovák N mzeti Tanács és Szlovákia dol­gozó népe tisztelgett a Szlovák Nemzeti Felkelés 13. évfordulója al­kalmából, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke zárta be és zárószavában ezt mondta: „A Szlovák Nemzeti Felkelés nagy napjainak em­léke mindannyiunkat arra kötelez, hogy sohase lankadjunk a Szlovák Nemzeti Felkelés örökének megvaló­sításában, hogy szüntelenül védelmez­zük és építsük népi demokratikus köztársaságunkat, egész dolgozó né­pünk boldog otthonát!" Az ünnepi ülés végén a katonai fú­vószenekar eljátszotta az Internacio­nálét. tan, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnö­kei helyezték el. A Megbízottak Tes­tülete nevében Pavol Majling, Ján Marko, a Megbízottak Testületének al­elnökei és Ľudovít Bortel megbízott koszorúzták meg az emlékművet. Ez­után S. N. Guserev, a Szovjetunió bratislavai alkonzulja tisztelgett az emlékmű előtt és helyezte el koszo­rúját. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága nevében Jozef Gajdošík, Andrej Marcina és Štefan Malíček ko­szorúzták meg az emlékművet. A Len­gyel Népköztársaság főkonzulátusa nevében Adolf Kittra lengyel főkonzul, a magyar konzulátus nevében Sztankó Pál, magyar konzul, a bolgár konzulá­tus nevében Najden Maleev főkonzul helyeztek koszorút a síremlékre. Ezenkívül Johannes Diek, a Német Demokratikus Köztársaság főkonzulja és Ljubomir Hrnjiak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulja is megkoszorúzták az emlékművet. A Fasisztaellenes Harcosok Szövet­ségének Szlovákiai Bizottsága, a had­sereg, a kerületi és városi pártbizott­ság, a Szlovák Nemzeti Front kerületi és városi bizottsága, a kerületi nem­zeti bizottság és a központi nem­zeti bizottság küldöttségei is. tiszte­legtek a szovjet katonák emléke előtt. A kegyeletes ünnepséget a cseh­szlovák és szovjet államhimnuszokkal fejezték be. (ČTK) ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ köztársasági elnöknek, Prága Vár A Szlovák Nemzeti Tanács a Szlovák Nemzeti Fel­Csehszlovákia népének akcióegysége, mely oly ki­fejezően megnyilvánult a nemzeti felszabadító har­cok folyamán, vezető pozíciót biztosított a csehszlo­vákiai munkásosztálynak és a tizenhárom év napjait éltető erővel töltötte meg, amely meghozta a szo­kelés 13. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi cialista iparosításnak, a kollektivizálásnak és Szlo­üléséről Szlovákia dolgozó népe üdvözletét küldi ön- vákia kultúrforradalmának győzelmét. Az új szocia­nek, drága elnök elvtárs. Tolmácsolja rendíthetetlen lista Szlovákiáért folytatott eme építő küzdelemben T • \ Ä Szlovák Nemzeti Tanács üdvözlő levele I f Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek I hűségét és a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy hagyo­mányának — a csehek és szlovákok egységes szo­megszilárdítottuk Csehszlovákia népének egységét. A nemzetiségi kérdés lenini megoldása népi demok­cialista államának, a szabad csehszlovák hazának ratikus Csehszlovák Köztársaságunkban és a cseh kiépítésére irányuló eltökélt törekvését. munkásosztály mindennapos önzetlen segítsége Szlo­A Szlovák Nemzeti Felkelés volt az, amellyel vákia dolgozóit eddig sohasem látott kezdeménye­a szlovák dolgozó nép kifejezte elhatározott szándé kát, hogy új, gazdag életet éljen egységes csehszlo­zésre ösztönzi, amely a valaha elmaradott Szlovákiát korszerű nagyipar, intenzív mezőgazdaság és elége­vák hazájában, melyet a győztes harc után a mun- dett nép hazájává változtatja. Büszkeség érzésével kások és parasztok' valódi otthonaként épít. A szlovák tekintünk a tizenhárom év alatt felépített műre. Hi­nép ezen őszinte és forró vágya, hogy szabadon és s zen azokon a vidékeken, ahol még nemrégen nyo­testvéri szövetségben éljen a cseh néppel, soha töb­bé nem engedi meg a régi rend visszatérését, ez vezette felkelésre, hősies és igazságos harcra a fa­sizmus, a ludak árulók és mindazok ellen, akik elő­készítették' és betetőzték a köztársaság elárulását. Csehszlovákia Kommunista Pártjának mozgósító mor és reménytelenség uralkodott, ott ma győzedel­meskedik a szabad nép szabad munkája. A régi ki­zsákmányolt Szlovákia a soha vissza nem térő múlté. A csehszlovákiai ötéves tervek építkezéseinek rohamos gazdasági fejlődésében naponta új emberek nőnek fel, akik tegnap harcosai voltak, ma pedig szociálist? szavai, melyeket a fasiszta terror sem tudott elhall- hazafiságtól áthatott büszke gazdái az országnak. gattatni, a cseh és szlovák nép valódi testvérisége, Csehszlovákia munkásosztályának egységével törté­nelmileg szilárdan egvbekapcsolva, partizántüzeket gyújtott az ellenség által megszállt hazában min­denütt. Tehetségükkel, szorgos kezeikkel, boldog emberi otthont építenek, nemes versengésben teljesítik a szo­cialista építés feladatait és alkotó tettekkel töltik meg a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát. Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács a nép vágyát Ebben a harcban ragyogó példaképet és felbecsül- teljesítve, még szívósabban fog harcolni a fogyaté­hetetlen segítséget nyújtott népünknek a Szovjetunió kosságok ellen és alkotó munkára mozgosítja Szlová­Kommunista Pártja, a szovjet haza és a szovjet had­sereg hősies győzelme. A nép harca a nép győzelmével végződött, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette őt mint a nemzeti felszabadító harc vezető ereje, a nép egységének és hősiességének szervezője. A nép harca gvőzelemmel végződött, mert a szovjet emberek közvetlen személyes részvétele, akik a harc­kia népét a szocialista Csehszlovákiában a szocialista Szlovákia kiépítésére. Szlovákia dolgozó népe tudja, hogy e munkájával elősegíti a világ összes haladó erőinek harcát is a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. Enaedje meg tisztelt Elnök elvtárs, hogy bäztosít­euiuerťK ivojivewtMi hmk a iiaiu- , « / « , . - . , . . ... ban kipróbált marxista-leninista alapelveket hozták su k Ont. Szlovakia nepe továbbra i» minden eredet hozzánk a fegyveres felkelés előkészítésére és veze- , a r. r? for d' t, a',. a. Szlovák Nemzeti Felkeles tésérp továhhá a Sznvlptuniónak a faslzn,.,* f Pl P tti orok e mindinkább valosagga valjek, hogy mindig es tésére, továbbá a Szovjetuniónak a fasizmus feletti győzelme szilárd alapokat adott a szocialista Cseh­szlovák Köztársaság kiépítésére. Ezért vált népünk nemzeti és szociális szabadságának eqvik oszlopává a Szovletunióval való szilárd és megbonthatatlan szö­vetségünk. mindenütt szilárdítani és védelmezni fogja Cseh­szlovák Köztársaságunk egvséqét és felszabadítónk — a Szovjetunió iránti hűségét. Bratislava, 1957. augusztus 29. SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS oooc Tisztelegtek az elesett szovjet hősök emléke előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom