Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-03 / 214. szám, szombat

Emiül! IMI HAJNÁCSKŐ környéke learatott A kenyérharcot győzelmesen Vívta meg Hajnácskő, Almád és Bást parasztsága is. Ezekben a falvakban a műit heti rossz időjárás ellenére is 28-án a termés legnagyobb részét már le aratták. Csupán a begyűjtés van még hátra. Bár az eső most már nem fenyeget, mégis haladéktalanul szorgalmazni kell a hordást és-a cséplést, (bs) Segí'cnek a brigádosok Az őrsújfalusi szövetkezetben a Komárcmi Népi Fogyasztási Szövetkezet 20-tagú brigádcsoportja három napig dolgozott a búza szárításánál. Harminc hektáron összehordták a termést. Nagy segítséget nyújtott a Komáromi Fafeldolgozó Üzem 18-tagú brigádja is, melynek tagjai két napon át dicséretre méltó munkát végeztek az árpa aratásánál. , GOXNIK A., az őrsújfalusi agitközpont vezetője. Javában folyik a cséplés Czimer Lajos csallóközaranyosi levelezőnk arról ír, hogy a termésbetakarításban nemcsak a növénytermesztési csoport dolgozói vesznek részt, hanem az egyéb munkahelyeken tev'kenykedők is. Felvételünk a dohánytermelési csoportról készült .cséplés közben. Mintha saját földjükön arattak volna Azt szokták mondani, hogy szükségben ismered meg az igazi barátot. A jövő évi kenyér veszélyben forgott az esős időjárás miatt. Ezért a Gömörhor•kai Celhjlóze-üzem dolgozói is brigádot szerveztek. A brigádosok a gömörhorkai és hoszszúszói szövetkezetnek segítettek. Itt nem az anyagiakban elért sikerekről akarok szólni (ami szintén szép volt)> hanem arról az érzésről és erkölcsi hatásról, amit a brigád tagjai és a dolgozó parasztok éreztek. Öröm töltötte el a hoszszúszói szövetkezet vezetőségét is, amikor látták, hogy a brigádosok a saját ügyüknek tekintik a gabona gyors betakarítását. Mózes János, a szövetkezet agronómusa megdicsérte a brigádosokat és elvitte a jó hírt a további parcellákon dolgozó tagságnak. Volcsko Gyula, Gömörhorka. Nem volf könnyű munka A nőbizottság dunaszerdahelyi szervezete aratási brigádot alakított. Az elmúlt napokban Bősön dolgozott a brigád. A munka nem volt könnyű, mert vízből, sárból kellett a gabonát menteni. Mégis jó kedéllyel dolgoztunk. Meg is dicsértek bennünket. Mindnyájan azon voltunk, hogy meglegyen dolgozó népünk kenyere. Melicharko Júlia, Dunaszerdahely. Jól felkészültek A királyhelmeci járás begyűjtési dolgozói jól felkészültek a reájuk váró kötelességek teljesítésére. A raktárhelyiséget idejében, szépen rendbehozták. A Kalapos Endre vezetése alatt álló és a járás legnagyobb raktárába 6 vagon árpát vásároltak fel a perbenyiki szövetkezettől. Egy nap alatt azonban 20 vagon árpa is bekerül a raktárba. Reggel alig 6 vagon gabona volt ä raktárban, de délután hat órára már a 24. vagon árpát zsákolták. Mint a karikacsapás, úgy ment a munka. Igaz, olyan munkások dolgoznak a begyűjtési vállalat raktárában, mint a többszörösen kitüntetett Dancsi István, aki már 14 éve működik e szakmában, továbbá Rinko István és Szabó Sándor. Pribojszky Erzsébet, Perbenyik Az eredmény nem maradt el 7\7 aszvadról, erről a nagyközség•L ' röl kevés jót hallhattunk és olvashattunk a múltban. A szövetkezet termelt uayan. de mikor a termés betakarítására került sor, elfogyott a munkáskéz, a termés egy része a határban maradt. Nem így van ez az idén. Az EFSZ vezetősége átszervezte és helyesen beosztotta a munkát. Felelőssé és érdekeltté tett minden tagot a közös gazdaság minden szakaszán. Az eredmény nem maradt el. A tagság viszonya a munkához kedvezően megváltozott. Szinte versenyeztek abban, ki tud korábban munkába menni. Az eredmény? Az agrotechnikai határidők betartása, a korai burgonya- és zöldségbeadás teljesítése az első félévre 100%-on felül. Legnagyobb eredmények talán az állattenyésztés terén mutatkoznak. A tojásbeszolgáltatás egész évi tervét 89,1 százalékra teljesítették. A tejhozam 1,5 literről 7 literre emelkedett, s az óriási takarmánykazlak biztosítják a további emelkedést. Tulajdonképpen aratásról akartam írni. Ez most a, központi problémája hazánk minden polgárának, így a naszvadiaknak is. Az újságokból és a rádióból tudomást szerezhetünk róla, hogy a brigádosok ezrei vesznek részt napról napra a termés betakarításában. Mi eddig nem kaptunk idegen segítséget. Saját erőnkkel betakarítottunk — 900 egynéhány hektár gabonából — 630 hektárt. Az EFSZ és a HNB vezetőségének sikerült mozgósífania a község lakosságát. A nép apraja-nagyja, tekintet nélkül arra, hogy szövetkezeti taa vagy magángazdálkodó, hősies harcot vív a kenyérért. Hanzelik Kálmán, Naszvad. A Főrévi út hetes számú háza, amelyet én már évek óta „Senki házának" nevezek, annyira el van hanyagolva, annyira nem törődik vele senki, hogy az embernek fáj a szíve, ha sorsára gondol. A házban egyébként ott székel a 16-os számú házkezelőség és mégis... i az embernek az a benyomása, hogy a ^ ház elhagyatott. így, kívülről a ház elég rendesnek látszik, feszesen, egyenesen áll, méltósággal viseli háromemeletes terhét, noha eredetileg csak egyemeletes volt, de azért tartja magát; egyetlen szót sem szól, ha egész éjjel égve hagyják a lépcsőházban a villanyt, és amiatt sem panaszkodik, hogy az utolsó évek folyamán nélkülözi a házmestert, nincs, aki gondozza, aki tisztában tartsa. Néha ugyan megkönyörül rajta egy-egy régebbi lakó, és nedves ronggyal feltörli a szennyes lépcsőházat... de ezt tisztán kegyelemből, jószívűségből teszi, mint aki egy beteg homlokára, más orvosság híján, hideg borogatást rak. Persze az ablakok tisztítására a régebbi lakók még csak nem is gondolnak, mert nem hajlandók az új lakókra dolgozni. A helyzet ugyanis ebben a Senki házában az, hogy vannak régi és vannak új lakók. A régiek közé tartozom én is, az újak közé azonban azok tartoznak, akik csak átmenetileg, hónapokra, de legfeljebb egy évre jönnek ide lakni, azután rejtélyes módon megérkezik értük egy bútorszállító kocsi, és elszállítja őket egy új házba. Ezen senki sem csodálkozik, a ház régebbi lakói ebbe már belenyugodtak, tudomásul vették, hogy ez a ház átmeneti szere-4 pet játszik a szocializmus építésében, olyan penzió-félét, amelynek sem portása, sem házmestere sincs, mert aki házmesternek jött, az néhány hónapi működés után lemondott állásáról..., lemondott azon a címen, hogy nem hajlandó más piszkát takarítani, de a lakást azért megtartotta; és persze nem volt senki, aki azért felelősségre vonta volna. Ha valakinek mégis eszébe jutott, hogy szóljon valamit a ház érdekében, nyomban megjelent a bútorszállító kocsi és az egykori,házmestert elszállította egy új házba. Mondom, e sérelmek ellenére a ház hallgatott, mert a háznak nincsen hangja, a ház nem panaszkodott, némán tűrte a sorsát, azt tehették vele, amit akartak. Vághatták, üthették, a falak konok makacssággal hallgattak. Igaz, voltak a háznak belső vívódásai is, ez bebizonyosodott 1955-ben, amikor az egyik emeleti folyosón levő mellékhelyiség eldugult, éspedig oly módon, hogy a lefolyó csőben megakadt egy százlábú súrolókefe. Ekkor a házkezelőség egy levelet intézett hozzám, amely szigorú és komoly volt, ARATÁSI SZEMLE a királyhelmeci járásban akár egy gyászjelentés. Felszólított, ittodrogszentes határában az egyik búzatáblán nem kevesebb, mint 160 tagú munkacsoport dolgozik a 73 éves Pál Miklós bácsival az élen. Szorgoskezű parasztasszonyok szedik a markot. A brigádmunkára jelentkezett kőbánya munkásai kévéket kötöznek és rakják a termést a keresztekbe. Ebben a csoportban dolgozik Abaházy Pál vezetésével a szövetkezet könyvelője és az . irodai személyzet. E csoport egy nap alatt kereken 30 hektárt aratott le. Kisgéresen is megnyugtató kép fogadja az embert. Ez a szövetkezet Illés Antalnak, a traktorosbrigád vezetőjének állítása szerint arról volt „nevezetes", hogy itt többen még idegenkedtek a gépektől. Pedig ma már számos példa bizonyítja, hogy a gép nélkülözhetetlen a nagyüzemi gazdálkodásban. — Most már mi is rájöttünk — mondja az elnök •— és mindent elkövetünk, hogy a munka gépi és kézi erővel gyorsan haladjon. Perbenyiken az aratás első pillanatától fogva zúgnak a gépek, — ha nem esik az eső. Itt 25 tagú munkacsoport dolgozik. Kaszával vágják a termést, utánuk a vámhivatal brigádosai Horsky Mihállyal az élen, a helybeli deszkaraktár tisztviselői és munkásai Benjan Lajos vezetésével gyűjtik a learatott kévéket és azonnal keresztbe is rakják. A vasúti alkalmazottak és a népbírőság tagjai a beszállítást végzik. A szövetkezetben a termés háromnegyedét már learatták és egy részét be is szállították az állami raktárba. Bélybe i

S ellátogattunk. Elmondhatjuk, a munka jól halad. Hozzátehetjük azonban azt is, hogy jobban is mehetne. A 224 hektár kalászosból 80 hektárt arattak csak le. Kevés! Amikor az okát keressük, Csorba elnök így felel: — Mi is felkészültünk az aratásra, de először is a rossz időjárás, másodszor meg a gépek hiánya miatt vagyunk így, ahogy látják. — A rossz idő általános volt, és mégis vannak szövetkezetek, ahol az aratást már be is fejezték — mondom én. — Igen ám, de nálunk kevés a munkaerő és mi a tervünket úgy állítottuk össze, hogy a munka nagy részét a traktorállomás végzi el; onnan kapunk két kombájnt és három aratógépet. Az egyik kombájn azonban már az első pereben felmondta a szolgálatot, míg a másikat állandóan toldoznifoldozni kellett. Az aratógépek elég jól dolgoztak. így néz ki az érem oldala. Közel van Királyhelmec, menjünk el a gépállomásra és nézzük meg az érem másik oldalát... Zelenák István, Perbenyik. hogy a javító munkálatokhoz hozzá kell járulnom a rámeső résszel. Hiába ^ tiltakoztam, hogy nekem súrolókefém nincs, hogy nem dolgozom ilyen szer-: számmal, süket fülekre találtam. A házkezelőséggel ez volt az első i összetűzésem, és eltökéltem magamé ban, ha törik, ha szakad, ha az ügyet \ bíróság elé viszik, akkor sem fizetek... de az ügy sajnos nem került a bíróság elé. Kiderült, hogy a kefe csak ürügy volt, mert a kefe mögött sokkal súlyosabb bajok rejtőztek. Amikor a szerelők megérkeztek, kiderült, hogy a ház egyik fala alatt minden rothadozott és sürgősen új falat kellett építeni. ^ A házkezelőség ama szigorú felszólításra választ ugyan nem kapott tőlem és nem is várt, de bennem ez a levél örökre emlékezetes marad, és nem tagadom, hogy ezután bizonyos gyanúval kezeltem a házkezelőség felszólításait és ténykedését. Erre a gyanúra pedig minden okom megvolt. Egy napon például megtörtént az, hogy két fiatalember kopogtatott be hozzám, és szó nélkül kopogtatni kezdték szobám egyik falát, én pedig abban a hiszemben, hogy segíteni akarnak a Senki házán, elégedetten bólogattam. Ám legnagyobb meglepetésemre másnap megtörtént, hogy az alattam levő üzlethelyiségben, amelyben az Obuva székel, egy falat bontottak le. Szakemberek állapították meg az Obuva szerint, hogy ezt meg lehet tenni, a ház pedig, amelyen már számos ablakot, ajtót vágtak, némán és méltósággal hallgatott. Mit is tehetett egyebet, ha nincs hangja, ha szólni nem tud, és amint azt egyesek gondolták, mozdulni sem tud, tehát azt lehet vele tenni, amit akarnak. Kiderült azonban, hogy ez nem egészen így van. Megjegyzem, már a kefe

J esetnél kiderült, hogy a ház mélyen meg van sértve, és ha beszélni nem is tud, de igen tömören kifejezésre tudja juttatni elégedetlenségét. De hát az illetékes tényezők erről teljesen megfeledkeztek, így hát miután az Obuva lebontatta az üzletben a közfalat, — amire szerintem semmi szükség nem volt — szobám fala, amit a szakértők annyi gonddal megkopogtottak, egyszerre csak repedezni kezdett. Ezek a repedések engem nem leptek meg, nem is szóltam a házkezelősé.qnek, mert magamban arra gondoltam: „minek veszekedjem velük újra..." A szomszédom azonban nem hagyta ennyiben és jelentette, hogy a repedések egyre mélyebbek, és a jelek azt mutatják, hogy a fal rövidesen bedől. Persze, mint ahogy azt előre sejtettem, a szomszéd panasza süket fülekre talált, senki sem intézkedett, senki meg nem mozdult. De mint ahogy ez előre látható volt, a Senki háza, amely szó nélkül tűrte, hogy akkor vágjanak bele ajtót, ablakot, amikor akarnak, ezúttal már nem bírta tovább és megmozdult, mielőtt még az illetékesek megmozdultak volna. Egy este, amikor a munkahelyemről hazaérkeztem, nem ismertem rá a szobám falára. A vakolat lenn hevert a padlón, és az újonnan -beléhelyezett téglák, amelyek szomszédom jóvoltából kerültek oda, hogy a fal össze ne dőljön, úgy piroslottak, mintha a háznak véres sebei lennének. A ház ezúttal másodszor mutatta meg, hogyha beszélni nem is tud, mégis hangot tud adni sérelmeinek és ellentmondást nem tűrő módon értésére tudja adni az illetékeseknek, hogy nem tűri tovább ezt a példátlan durva bánásmód dot. Egy hétig tartott, amíg újra felhúzták a szobám és a szomszédom lakása közt ledőlt közfalat. Szerencsére olyan szomszédom van, aki mindenben segített, hogy elviseljem ezt a csúf és merőben szokatlan közjátékot. A fal most már újra ép, de hogy a szobám a rendes képét visszakapja, ki kellene festetni. Miután a szobám bútora csupa könyvekből áll, és nehéz őket két-i szer kihordatni, szerettem .volna minél előbb kifestetni. És itt robbantak ki újra az ellentétek köztem és a ház-i kezelőség között. Miután a szomszédom a rozoga padlóját ki akarja cseréltetni, el van szánva arra, hogy akár egy hónapig is elvár a festéssel, én azonban nem várhatok egy hónapig, mert már két hete nem alszom otthon, s még egy hónapig nem bírom az ágyrajárást, meri zavar munkámban, s képtelen vagyok a rám háruló munkát ilyen körülmények között rendesen elvégezni. így hát megpróbáltam a házkezelőséggel tárgyalni, megegyezésre jutni. Naivan azt gondoltam, most már belátják, hogy ez tovább nem mehet így, ahogy 'eddig ment. Nos, tévedtem, az, hogy a há? megmozdult, a házkezelőséget nem érintette, közönyös magatartásából továbbra seM engedett. Sőt, a kezelőségre egy új ember került, aki úgy viselkedik, mintha egykor kocsmatulajdonos lett volna. Amikor megmagyaráztam neki, hogy nem várhatok, amíg rendbehozzák a szomszédom lakását, mert ismerve az itteni viszonyokat ez a munka egy-két hónapig is elhúzódhat, azt válaszolta, hogy ebben az ügyben nem tehet semmit, és ha panaszom van, nyújtsam be azt írásban. Nos, ezúttal hallgattam rá és panaszomat valóban benyújtottam írásban. Ezúton kérem a felettes hatóságot, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket, vizsgálják ki az egész ház ügyét, tudják meg, miért nem állítja vissza az Obuva a ház falát, miért nem akartak nekem a szobámba egy mosdókagylót adni, amikor úgy vélem, fürdőszoba híján erre jogom van, miért nem gondoskodnak arról, hogy egy rendes házmester kerüljön a házba, hisz a lakások gyakran cserélnek gazdát és úgy tudom, jelenleg is gazdát vár az egyik lakás. Ha a házkezelőség valóban a szívén viselné ennek a megviselt és sok megpróbáltatáson keresztülment háznak a sorsát, már rég gondoskodhatott volna arról, hogy rend és tisztaság uralkodjék benne. M. B.