Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-27 / 238. szám, kedd

FASISZTA HAZAA az ENSZ ötösbizottságának eínöke Á Népszabadság nyílt levele Dag Hammarskjöldhöi, az EMSZ főtitkárához j Akik a hajó árbockosaráhn álltak Őrséget — és soha el nem hagyták TU"«yen volt a helyzet huszonöt j ben a kommunisták vezették a népet. J.TJ. évvel ezelőtt? A gazdasági | A további tényezők az időközben felTiszteit Főtitkár Or! Engedje meg, hogy felhívjam szíves figyelmét valamire, amiről eddig talán nem tudott. Azért teszem ezt, mert meggyőződésem, hoqy mint az ENSZ főtitkára, gondosan törekszik arra, hogy a nagy jelentőségű nemzetközi szervezet munkatársai feddhetetlen emberek legyenek. Bár csábító alkalom lenne számomra felhasználni azt a ritka lehetőséget, hogy levélben fordulok önhöz, arra is, hogy bizonyos megjegyzéseket fűzzek az ENSZ ötös bizottságának a „magyar kérdés"-ről közzétett jelentéséhez, mégis eltekintek ettől. Figyelmét mindössze egyetlen dologra szeretnem felhívni, mert úgy érzem, hogy az ENSZ nemzetközi tekintélye többek között attól is függ, hogy kik ügyködnek a nevében. Az ön elődjéhez, Trygve Lie úrhoz, egy bizonyos Erik Mitgaard nevű úr — akiről semmi többet nem tudok, mint amit itt előadni bátorkodom. 1952. november 15-én nyílt levelet intézett az Őjeblikket című dán lap hasábjain. A nyílt levél felsorolta az általa hazaárulónak nevezett ugyancsak dán AIsing Andersen bünlajstromát — tiltakozva az ellen, hogy ez az úr ENSZ képviselő lehessen. Sajnos, nincs birtokomban ennek a nyílt levélnek pontos szövege. S nem tudom, hogy Trygve Lie úr, az ENSZ akkori főtitkára válaszolt-e (és ha igen, mit?) a szóban forgó levélre és szükségesnek látta-e egyáltalán, hogy valamilyen intézkedést tegyen. Azt mindenesetre módomban áll tudnom, hogy a honfitársa által röviden hazaárulónak nevezett Alsing Andersen nemcsak tevékeny részese ma is az ENSZ munkájának, dé neki jutott az a szerep is, hogy elnöke legyen a hazámmal kapcsolatban kiküldött ENSZ bizottságnak. Meggyőződésem, Főtitkár Ür, hogy ön jelen soraim alapján, ha nem ismerné, akkor előkeresteti a szóban forgó nyílt levelet, és megvizsgálja az Andersen úr honfitársa által emelt vádat. Miután azonban elképzelhető, hogy ež bizonyos nehézségekbe ütközik, megkönnyíteném az ön dolgát azzal, hogy más dán lapból és más dán szerzőtől is idézek. A Slesvigeren című dán lap 1952V június 27-i számában például bizonyos Ion Galster (akiről ugyancsak nincs módomban semmi közelebbit tudni, bár egy másik cikkéből megállapíthattam, hogy semmiképpen sem rokonszenvezik a kommunistákkal, sőt! — s így Önben nem is vetődhet fel az a gondolat, hogy itt kizárólag valami „kommunista" „hajsza" folyik Andersen úr ellen), — nos, ez a Jon Galster többek között a következőket írja: Megvádoltam Alsinger Andersent, a parlament tagját, a Szociáldemokrata Párt vezérét, Dánia képviselőjét az ENSZ-ben és ö nem mert pert inďitani ellenem, egyszerűen azért, mert bűnös. . Röviden megismétlem itt, mi indított engem arra, hogy hazaárulónak 'nevezzem: 1. A főparancsnokság tiltakozása és a parlament 1940. január 19-i határozata ellenére tavasszal körülbelül 13 ezer jöre csökkentette a hadsereg létszámát. Ennek kb. a fele gyalogos. 2. A főparancsnokság ismételt komoly felszólításai ellenére Koppenhága légvédelem nélkül maradt. 3. Feltétlenül tudnia kellett a berlini követségünk által küldött figyelmeztetésekről. 4. Engedte, hogy a hadügyminisztérium főnöke v. Steman, április elején átadta a dán hadsereg behívási és felvonulási területi terveit a Koppenhága elleni támadás vezetőinek. 5. A csapatokat visszavonták a határról és nem engedték meg, hogy elsáncolják magukat. 6. Semmilyen előkészületet nem tettek a hidak és az útak felrobbantására; ellenkezőleg, Falsterben, az utolsó percben a legnagyobb sietseggel javították meg a németek felvonulási utát. 7. A világítótornyok világítottak a német hajók kikötésénél. 8. Két dán torpedoromboló követte a német csapatszálító hajókat és riadót még sem rendeltek el. 9. A dán tengerészet egyik hajója a támadás előtt néhány órával segített kimenteni egy német szállítóhajót és riadót még sem rendeltek el. 10. A németek háborítatlanul meneteltek Gedsartól Masnedsundig és m 0 3 SZÖ % 1957. augusztus 25. Naestvedben, még sem rendeltek el riadót. 11. A Masnedsunk-erődben csak két tengerész volt szolgálatban. — 12. és ezek nem voltak ágyúkezelésre kiképezve. 13. A vaerlössei repülőtéren olyan szorosan állították fél egymással szemben a felsorakozott repülőgépeket, hogy ki volt zárva annak a lehetősége, hogy április 9-én reggel fel tudjanak szállni. 14. Az éjszaka folyamán a repülőgépeket felszerelték bombákkal, de rövid idővel később azok utasítást kaptak, hogy a bombákat tegyék le. (A 13. és 14. alatt közölteket egy szemtanútól hallottam, — akit a parlamenti bizottság nem volt hajlandó meghallgatni). 15. A Middelgrund-eröd személyzete szabadságot kapott, és mint Masned szigetén, csak kiképzetlen legénység maradt ott. 16. A parancsnokot akarata ellenére elhelyezték és olyan tisztet állítottak a helyébe, aki nem tudott, vagy nem akart lőni. 77. Azt az ágyút, amely lőni tudta volna a Langeriniet, szabótázzsal megrongálták. ' 18. A német hajók védtelenek voltak és révkalauz nélkül át mertek kelni az aknamezőkön, ugyanakkor — 19. — Alsing Andersen a tengerészeti minisztériumban virrasztott — (ahol az áramot kapcsolni lehet). 20. A langeliniei kikötőben helyet készítettek a német hajóknak. 21. A német lerohanást végre tudták hajtani összesen 35 ezer emberrel, ami a dán hadsereg mozgósított haderejének kb. egyharmada. 22. A kormánynak azt a rendeletét, hogy a tengeri haderőt helyezzék készültségbe, Alsing Andersen nem továbbította. 23. Az Amalienborgban tartott értekezlet előtt, legalább egy órával azelőtt. hogy a kormány elhatározta a megadást, Alsing Andersen már parancsot adott a., tengeri erőknek, hogy ne lőjenek. Ez a lényeg és ez a 23. pont az oka annak, hogy Alsing Andersent hazaárulónak nevezem, ismétlem: hazaárulónak ... És ezt addig kell ismételni, míg az egész ország, egész Európa és az egész világ visszhangozza; olyan hírhedt legyen, mint Kuisling és kövesse híre, bárhol jár is, egészen az ENSZ magas termeiig." Az idézett cikk tehát nem mond kevesebbet, mint amit tudtommal a Trygve Lie úrhoz intézett nyílt levél is megállapított; hogy Alsing Andersen űr elárulta hazáját a hitleri fasisztáknak. Mint hadügyminiszter harcképtelenné tette annak az országnak a hadseregét, amelynek a védelmet kellett volna megszerveznie. Igy biztosította, hogy Hitler csapatai zavartalanul menetelhessenek dán földön, legyilkolva a dán hadsereg legjobb, legbecsületesebb, védekezni akaró katonáit, hazafiait, előidézve Dánia legsúlyosabb nemzeti katasztrófáját azon a gyászos 1940-es tavaszon. Tisztelt Főtitkár Or! Én bevallom, hogy az ötös bizottság egész működését, kiküldésének körülményeit, a jelentés elkészítésének módját is messzemenően helytelenítem. De az a tény, hogy ennek az oly nagy, de igen kétesértékű nemzetközi hírnévre szert tett bizottságnak egy hétpróbás hazaáruló náci-kollaboráns a vezetője, mégis csak meglepő. Igaz, hogy ez a tény világossá teszi számomra a többi között elsősorban azt, miért tudott a bizottság elnöke olyan könnyen szót érteni egyes magyar anyanyelvűekkel. válság tünetei ellenállhatatlanul ki ütköztek mindenütt. A termelés a gyárakban állandóan csökkent, egész kapitalista viiágkonszernek jutottak csődbe, a mezőgazdaság válsága földönfutókká tette a parasztokat, a munkanélküliség katasztrofálisan emelkedett. A tőke offenzívája egyre élesebb, a terror véresebb lett. A burzsoázia igyekezett ebből a bonyolult helyzetből kivezető utat találni, kezében cartva az utolsó ütőkártyát: a háborút. A japán imperializmus bekebelezte Mandzsúriát és háborúra készült a Szovjetunió ellen. Franciaországban is imperialista terveket kovácsoltak. 1932 májusában már várható volt Japán támadása a Szovjetunió ellen és ezt egy román-lengyel hátbatámadás követte volna. A nagy imperialista hatalmak meg azzal a reménnyel figyelték az eseményeket és keverték a kártyát, hogy a kellő pillanatban fegyveresen beavatkoznak. Ekkor szólalt meg nevezetes kiáltványában Romáin Rolland francia író, a lelkes békeharcos. ,A megtámadott Kína nevében, OOQQOQOOOGOOOOOOOOOOOGOGGOOCX^ A Nyugat a „magyar kérdést" a népi demokráciák elleni támadásra akarja felhasználni Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda augusztus 25. számában, a nemzetközi események áttekintésében L. Tolkunov a nyugati imperialistáknak az úgynevezett „magyar kérdés" felhasználásának céljáról ír, amely kérdést jogellenesen tűzték az ENSZ közgyűlésének napirendjére, hogy leplezzék az imperialisták közép-keleti akcióit. nátor rámutat arra, hogy az ENSZ Annak azonban, hogy az imperialisták olyan kitartóan szorgalmazták a „magyar kérdés" programra tűzését, egy másik oka is van — jegyzi meg Tolkunov. A nyugati hatalmak ezzel azt akarják elérni, hogy törvényesítsék a szocialista országok belügyeibe történő beavatkozást, hogy „törvényes formát" adjanak az ezen országok elleni felforgató tevékenységnek. Hogyha az ENSZ állandóan beavatkozhat Magyarország belügyeibe, — vélik egyes körök —, az ENSZ közvetítésével miért ne avatkozhatnának be egyes hatalmak más szocialista országok belügyeibe és miért ne támogathatnék azokat, akik kapitalizmus visszaállítására törekszenek? Az imperialista erők előnyösnek tartják, hogy a „magyar kérdés" ENSZ-beli vitáját a szocialista országok elleni, a szocialista tábor egységei elleni széles alapokra épített új támadások szervezésére használják fel. Erről sok tény, a többi között jelentős amerikai államférfiak nyílt beismerése tanúskodik. Az amerikai sajtó e napokban közölte Kefauer szenátor terjedelmes cikkét a „magyar kérdésről". A szemint például Király Bélával, akinek l fenyegetett Szovjetunió nevében, az apósa, bizonyos Gömbös Gyula, a fa- f emberiség nagy reményei nevében, siszta Magyarországnak ez a minisz- j m

elyek Ázsia elnyomott népeinek ébredését siettetik és a proletár Oroszország építő munkáját biztosítják, kiáltom: Segítség! Gyilkosok! Az egész világ előtt pellengérre állítem Európa és Amerika kormányainak és itt elsősorban Franciaország kormányának hazugságait, mert ezek politikája teszi lehetővé, hogy az ágyúgyárosok szolgálatában álló kalandorok pénzsóvár kezüket kinyújthassák békés területek felé, mert ezek a kormányok a japán imperializmust arra használják fel, hogy az a forradalom hóhérja legyen. De pellengérre állítom az értelmiségiek árulását is, azokat, akik nemrég még a hajó árbockosarában álltak őrségen és a legnagyobb viharban is kormányozni tudták a hajót, dé akik ma nyugalmukat és kényelmüket hallgatással vagy lakájszolgálattal vásárolták meg és akik ma a pénz és hatalom urainak szolgálatában állnak. És pellengérre állítom a genfi vásárt, a Népszövetség nevű cirkuszt és a lelkiismeretre apellálok, mely kell, hogy ott szunnyadjon Európa és Amerika legjobbjainak szívében. A világ népeinek hatalmas erejére apellálok, azokhoz, akik még nincsenek tudatában annak, hogy micsoda hatalmat jelent a munkástömeg, hozzájuk apellálok, hogy azokat az erőket, melyek holnap megfojtással fenyegetik a világot, szétzúzzák és így az összes fajok és országok dolgozóinak egyesülését megvalósítsák." ü omain Rolland tényleg az utolsó órában szólalt meg. Kiáltványa felrázta az emberiség lelkiismeretét, csatasorba állította ä békeharcosokat. A kiáltvány minden egyes gondolata ma is időszerű, ha kicseréljük az egyes szavakat. A Népszövetség nevű cirkuszt, ahogy Romáin Rolland nevezi, helyettesítjük az ENSZ-szel, ^ a szereplők pedig ugyanazok, a bábukat dróton rángató imperialista erők, a profitéhŕs monopóliumok megmaradtak, ha cégtábláikat esetleg át is festették. De mégsem ugyanaz, ha az erőviszonyok szempontjából vizsgáljuk a helyzetet. Az akkori — 25 év előtti Japán egy agresszív, feltörő imperializmus, ma egy legyőzött ország. A Szovjetunió akkor még szocializmust építő ország volt, körülkerítve külső ellenségekkel, küzdve belső ellenségei és sok nehézség ellen. A Szovjetunió a második világháborúból hatványozott gazdasági és katonai erővel került ki. Kína akkor sok sebből vérző, szétdarabolt félgyarmati ország volt, melynek csak azok a részei gondoltak komoly ellenállásra, ahol abban az időterelnöke, aki előharcosa volt a hitlerista Németországgal való szövetség megkötésének, — vagy mint Kéthly Annával, aki ugyancsak mint Alsing Andersen szociáldemokrata pártvezérnek álcázva árulta el és árulja hazáját. Nyilván hasonló szellemi rokonság van Alsing Andersen úr és az általa kihallgatott számos egyéb magyar ajkú tanú között, ezt azonban sajnos, nem áll módomban megállapítani, mert Alsing Andersen úr ezúttal nem volt olyan körültekintő és preciz, mint máskor, és az általa állítólag kihallgatott 111, hazájából elszökött tanúból csak hármat nevezett nevén a terjedelmes ENSZ-jelentésben. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek előadni, mert szeretném hinni, Főtitkár Ür, hogy Alsing Andersen csak azért tarthatta meg magas funkcióját és kaphatott külön megbizat'ást az ENSZ-ben, mert a Trygve Lie úrhoz intézett nyílt levelet és a fenti adatokat Ön nem ismerte. Meggyőződésem, hogy az ismertettek önnek sem lehetnek kedvére és hogy önt, az ENSZ főtitkárát mindezek az itt előadott tények, legalább annyira fel fogják háborítani, mint engem, az egyszerű újságírót. Éppen ezért remélem, hogy munkájában segítségére vagyok a fentiek közlésével. Maradok teljes tisztelettel KENDE ISTVÁN Budapest, 1957. augusztus 25. arra, hogy az bizottságának jelentése, valamint az USA képviselőházának külföldi bizottsága által és a nemzetközi jogi bizottság által előterjesztett jelentéseket „ma a rádió világszerte terjeszti". Kefauver egyenesen kijelenti, hogy ezeket a jelentéseket, különösen az ENSZ jelentését a lehető legjobban kell előterjeszteni. Kefauver azt javasolja, hogy a „magyar kérdés"-t a népi demokratikus országok belügyébe történő beavatkozásra, az ottani helyzet kiélezésére kell felhasználni. í E célból az amerikai szenátor kidől- j Hét és f

é, milliárd belga frankct gozta a szocialista országok elleni fel- fordít Belgium és a részt vevő állaforgató tevékenységnek az ellenforra- mok a világkiállítás céljaira. Ez kétdalom támogatásának programját. Jségteler.ül a legnagyobb összeg, ame, T. „ , ilyet valaha is hasonló célra költöttek. Azonban nemcsak Kefauver, hanem J

Ebbfcn gz összegben azonban csak a

z más államférfiak — közöttük Dulles i alapvető kiadások szerepelnek. A végállamtitkár is — követelik a szocia- f ö~ zeg a különféle mellékes kiadálista országok törvényes kormányai fsokkal együtt lényegesen magasabb / lesz elleni bomlasztó tevékenyséq fokozá- \ ' , _ . . . j. ' . y A Saturday Rewiew of Literatúre sat. Washington meg mindig ugy véli, f anqol irodalm

j ,

ap> körkérdést int

é_ hogy a szocialista országok „felsza- f z

ett 28, nagy lapoknál dolgozó kritibadítása", amint azt hangsúlyozták alkushoz: melyik 1956-ban megjelent Fehér Ház külön nyilatkozatában, „az J művet tartják a legérdekesebbnek. USA külpoltikája fő céljainak egyike \ f l

e,

gtöb

b "avazatot a Thomas Wolfe ľ J J i levelei c. könyv kapta. A következő volt és az is marad, amíg nem arat # heIyet s

t j Ervine

i shaw-életrajza sikert". f érdemelte ki. szabadult gyarmati és félgyarmati országok, melyek ma már imperialistaellenes politikát folytatnak. Franciaország és Anglia néhány volt gyarmata elszakadása következtében, mind gazdaságilág, mind politikailag alaposan legyengültek. Németország egy része ma szintén a béketáborhoz tartozik. Igy a mérleg egyik serpenyője határozottan a béketábor oldalára billent. Romáin Rolland felhívása után a béke-akcióban a kezdeményezést Romáin Rolland, Henri Barbusse és Maxim Gorkij vették át, akiket „Európa lelkiismeretének" neveztek. Eredetileg Genfben a Népszövetség székhelyén kellett volna lennie a tervezett háborúellenes kongresszusnak, de a svájci hatóságok megtagadták az engedélyt. Ez az elutasítás megmutatta a „béke városa" igazi arculatát. \7 égül is sikerült 1932. augusz* tus 27-én Amszterdamban összehívni a háborúellenes kongreszszust. Ez volt az első tömegtiltakozás 1914 óta. A kongresszuson 2195 felszólalási és szavazati joggal bíró kiküldött jelent meg 30 millió ember képviseletében. A küldöttek közül 1937 volt a munkás és földműves, a többiek értelmiségiek és szabad foglalkozásúak. A kongresszusnak az volt a nagy érdeme, hogy egységes harcra tudott összehozni olyan politikai irányokat, amelyek különben sohasem találkoztak volna. A delegátusok egy részének különféle kalandban volt része. Svernviket és Gorkijt, a Szovjetunió küldötteit, a holland rendőrség nem engedte az országba. Meghatók voltak az olyan küldöttek élményei, mint pl. annak a kis színésznőnek az esete, aki Dániából kerékpáron ment Amszterdamba és akit a német-holland határon Hitler SA-emberei véresre vertek, azér.t mégsem tért vissza. A rokkant, aki Bécsből Amszterdamig kis kocsiján hajtott, a párizsi munkanélküli, aki gyalog jött és a néhány száz pártonkívüli munkás, akik ott akartak lenni ezen a történelmi jelentőségű találkozón. Egy aktív olasz tengerész a tribünön beszélt az imperialista háború ellen. Jelen volt Wincott angol tengerész is, aki az angol flotta sztrájkját vezette. A nemzetközi értelmiségi dolgozók közül részt vett Albert Einstein, Martin Andersen Nexö, Sen Katayama, Sua Jatszen özvegye, Charlótte Despard, Henri Barbusse, Heinrich Mann, Karín Michaelis. Az 50 tagú csehszlovák küldöttséget Bohumír Šmeral elvtárs vezette. Romáin Rolland akkor beteg volt és ezért csak levelét olvasták fel. A kongresszus kiküldöttei egyenként és együttesen fogadalmat tettek, hogy minden erejükből küzdeni fognak a kapitalizmus, a háborús előkészületek, a sovinizmus, faji és nemzeti gyűlölködés, a hazugságok és izgatások ellen, melyek a Szovjetunió ellen irányulnak. Éppúgy harcolni fognak Kína feldarabolása és a gyarmati népek elnyomása ellen. Esküjüket azzal fejezték be: „Esküszünk, hogy minden eszközzel küzdeni fogunk a közeledő katasztrófa ellen ... Felszólítjuk minden ország munkásait, parasztjait, értelmiségeit, az egész földgolyó kizsákmányoltjait és elnyomottait: csatlakozzatok hozzánk... Vállaljátok és cselekedjetek." Harminc millió embernek képviselői vállalták akkor Amszterdamban ezt a megalkuvás nélküli munkát. A munka akkor eredményes volt, mert még hat évre megmentette a békét. TV/Ta, mint rámutattunk, a béke erői összehasonlíthatatlanul hatalmasabbak és jobban megszervezettek. A Föld lakosságának több mint fele alkotja a Szovjetunió vezetésével a világ béketáborát és szervezetileg a Világ-Béketanács fogja össze a békéért küzdő erőket az egész világon. GREK IMRE A romániai könyvbarátok „Szereti a könyvet?" elnevezésű pályázatának félmillió részvevője volt. 60 000 részvevőt „Könyvbarát" jelvénnyel jutalmaztak. A Német-Szovjet Baráti Társaság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett, a legjobb festő-, szobrászés rajzművészeti pályaművekre, amelyek „művészi meggyőző hatássa! örökítenék meg a német nép és a szovjet nép barátságát." A Tikuma Szöbo japán könyvkiadóvállalat A modern japán irodalom alkotásainak gyűjteménye címmel 97 kötetes sorozatot bocsátott ki. A sorozat 250 író művelt tartalmazza.