Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-27 / 238. szám, kedd

i A kötelesség teljesítése mindenkire vonatkozik Jol van már az az Idő, amikor a dolgozó paraszt gondja-búja és öröme csak az övé volt s rajta kfvül senkinek sem fájt a feje azért, hogy mennyit termett a föld és el tudja-e adni a föld derék művelője a termékeit, vagy sem. Arra sem volt kíváncsi senki, mikor csépel a dolgozó paraszt, hisz minden dolgozónak megvolt a maga baja. A dolgozóknak csaknem a fele munka nélkül, vagy igen vékony pénzen tengődött Ezért mindig nagy volt a kínálat és kicsi a kereslet, meg a fogyasztás. Alig hisszük, hogy akadna olyan dolgozó paraszt, munkásember, vagy más dolgozó, aki visszakívánná a régi mostoha időket, mert hiszen népi demokratikus rendszerünk éppolyan messzire űzte a munkanélküliség rémét, mint azokat, akik a dolgozó parasztok munkájának gyümölcséből gazdagodtak. Ma a bányászok, üzemi munkások és más dolgozók építősikerei éppúgy megörvendeztetik az egész népet, mint a szövetkezetesek, állami gazdaságok dolgozóinak és a többi dolgozó parasztok sikerei. Ha a bánya kér segítséget, a falu együtt adja ezt a várossal, s ha a falunak van szüksége segítő kezekre, a városi dolgozók sietnek a falura. Ezt láttuk az idei aratásban is, amikor az üzemi és élteimiségi do'gozók vállvetve a szövetkezetesekkel s a többi dolgozó paraszttal igyekeztek mihamarabb betakarítani a termést. Nem mondták: — A paraszt vetette a gabonát, ő is arassa le —, mert látták, hogy az idén a természettel vívott harcban minél több dolgos kézre van szükség. E közös erőfeszítés érdeme, hogy nagyobb veszteség nélkül sikerült megmenteni a gazdag termést s nem csoda, hogy népünknek sem közömbös, hogy mi lesz a gabona további sorsa és mikor kerül az állami raktárba az a mennyiség, amely oda való. |ondjuk meg őszintén, hogy a betakarítás eddigi sikerei feletti örömbe egy kis üröm is vegyül. Közel sem lehetünk megelégedve a begyűjtés eddigi eredményeivel, mert a raktárakban még sok az üres hely. A terv teljesítése — szlovákiai méretben — még mindig alig haladta túl a 60%-ot. Tavaly ilyenkor Szlovákia két legtermékenyebb kerülete, a bratislavai és a nyitrai, már a célba ért, ezzel szemben ma mind a két kerület még messze van a terv teljesítésétől, noha a kitűzött határidő már a küszöbön van. Igaz, hogy a nyitrai kerület a legutóbbi öt nap alatt 16,4 százalékos növekedést ért el a bratislavai kerület 9,9 százalékával szemben, mégis az a helyzet, hogy egyes csehországi és észak-szlovákiai kerületek előretörnek, holott ezekben a kerületekben később kezdődött az aratás. Ez azt bizonyítja, hogy nem felelnek meg a valóságnak azok az állítások, amelyek a gyengébb termésre hivatkoznak. Az Igazság az, hogy a termés általában véve .ió volt, sek helyütt jobb, mint tavaly. Szlovákiában eddig már 600 szövetkezet és mintegy hatvanezer dolgozó paraszt teljesítette a beadást. A lemaradozás okát tehát nem lehet a gyenge termés valót'an meséjével álcázni. A hibákat másutt kell keresni. A begyűjtési szervek egyes dolgozói és számos nemzeti bizottsági tag a valótlan állítások hatása alá került, anélkül, hogy megvizsgálták volna, honnan erednek a gyengébb termésről szóló híresztelések. Pedig nem nehéz kitalálni, hogy a különféle kifooások rendszerint azok agyában születnek, akik állandóan igyekeznek kibújni kötelességeik teljesítése alól. Míg például a vág sellyei járásban a begyűjtési dolgozók a helyi nemzeti bizottsánok egyes tagjaival együtt hlajtogatták a különféle kifogásokat, addig a begyűjtésben egy helyben topogtak. Amikor azonban a párt járási bizottsága alapos helyzetismeretre ösztökélte a begyűjtési szervekben dolgozó kommunistákat és a pártonkívülieket, s jobban a begyűjtés felé fordította a nemzeti bizottságok figyelmét, kiderült, hogy a helyzet semmivel sem kedvezőtlenebb, mint tavaly vot, amikor a járás becsülettel teljesítette a beadást. A körültekintő intézkedések következtében egyik napról a másikra megjavult a begyűjtés üteme és minden lehetőség megvan atra, hogy a járás szövetkezetei és egyénileg gazdálkodói teljes mértékben teljesítsék beadási kötelességeiket. begyűjtési terv gyors teljesítése azonban nem történhetik meg valamilyen egyforma recept szerint. Egyes helyeken lényegesen meg kell gyorsítani a cséplési munkákat, másutt meg arra kell üqyelni, hogy a gabona mindjárt a cséplőgéptől az állami raktárakba kerüljön. Egyes helyeken csupán azzal törődnek, hogy az EFSZ-ek mihamarabb teljesítsék, sőt túlteljesítsék a beadást, hogy ezáltal a község nagyobb napi növekedést mutathasson fel, ezzel szemben nem fordítanak kellő gondot arra, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok is haladéktalanul teljesítsék hazafias kötelességüket. Ezért történt az, hogy kétszerannyi egyénileg gazdálkodó paraszt csépelt már el, mint amennyi teljesítette a beadást. A nemzeti bizottságok feladata, hogy a begyűjtési dolgozókkal együttműködve ellenőrizzék, hogy minden cséplőgép teljes mértékben ki van-e használva, személyesen beszéljenek a beadásban lemaradozókkal, ne habozzanak hangsúlyozni, hogy a kötelesség teljesítése mindenkire kötelező. Előfordulnak olyan esetek is, hogy egyes dolgozó parasztok, akik a nyáron beléptek a szövetkezetbe, nem igyekeznek teljesíteni a beadást, holott az, a tény, hogy szövetkezeti tagokká váltak, még nem mentesíti őket kötelességeik teljesítése alól, mert hiszen a termést még maguk takarították be. S

zámtalan példa van arra, hogy a dolgozó parasztok tiszta lappal lépnek a szövetkezetekbe, mert megértik, hogy a legjobb ajánlólevél az EFSZ-be a kötelességteljesítés, mert csakis kötelességtudó emberek használhatják ki teljes mértékben a szövetkezeti nagytermelés szinte kiaknázhatatlan lehetőségeit és teremthetik meg maguk számára az eddig nem látott bőséget. Az idő sürget, mert a raktárak egy része még félig üresen áll, várva a gabona többi tonnáira. Tegyünk meg mindent tehát, hogy mihamarabb az állami raktárakba kerüljön az a gabona, amely oda való. Hadd induljon minden EFSZ tagsága, minden egyénileg gazdálkodó paraszt a kötelesség tejesítése megnyugtató érzésével az őszi munkákba, betakarítani az ősziek sokat ígérő termését, s egyben lerakni a jövő évi gazdag termés alapjait. Miklya János € gy u/ gyar böl csofene 1950 NYARÁN, amikor Pozsonypüspöki és Bratislava között a Farkastorok mezei útján végigdöcögött az első terepjáró autó, a Duna partja melletti dűlőben még nyoma sem volt itt semmilyen építkezésnek. — Ezen a helyen építjük fel KözépEurópa legkorszerűbb olajfinomítóját, — mutatott kezével körbe a tervező, aki már akkor szeme előtt látta a jövő hatalmas gyár körvonalait. Könnyű ezt kimondani, de nehezebb megvalósítani mert egy új gyár felépítéséhez sok feltétel szükséges. Nagyon fontos például az építkezés helyének gondos kiválasztása a talaj szilárdsága, a víz közelsége, és a szél iránya szempontjából. A munkaerők toborzása az új gyár részére ugyancsak probléma. Ügy látszik azonban a Farkastorok sík vidéke minden szempontból megfelelt az említett feltételeknek, mert 1950 július közepén földkotró gépek acélfogai vájtak bele a dunamenti homokos tatalajba, hogy a jövő nagy gyárának építkezési helyét előkészítsék. Az első munkások Nagymácsédról jártak autóbuszon az építkezés helyére. Kezük munkájának nyoma hamarosan meg is látszott, mert az építkezés megkezdése rendezések mind automatizálva és a testi munkák mechanizálva lesznek. Több százmillió korona beruházási költséggel épül ez az üzem. melyhez hasonló Csehszlovákiában még nincs. Csak az eivik berendezés csöveinek Az állatgondozók címére mondjuk, de a berencsQi EFSZ vezetősége értsen belőle Télen történt, de a jelenre vonatkozik. Ugyanis ez év február derekán a berencsi szövetkezet állatgondozói igen súlyos takarmányhiányra panaszkodtak. Váltig hangoztatták, hogy nem egyezhetnek bele a hasznosság szerinti jutalmazásba; inkább otthagyják az állatokat. — Nos — mi volt akkor az új jutalmazási rendszer bevezetésének az akadálya? Az állatgondozók így feleltek: — Nincs elegendő takarmányunk, márpedig anélkül szó sem lehet a hasznosság szerinti jutalmaz^? érvényesítéséről. Nézzük csak meg most az érem másik oldalát. Noha rendkívül szélsőséges is volt ez idén az időjárás, a takarmányfélék növekedésére igen kedvezett. Derékig érő here nőtt a berencsiek takarmányterületein is s az első kaszálásból sikerült a téli hónapokra is tartalékolniuk. A második kaszálásra úgy látszik már nem volt szükségük, mivel harmadszor is lekaszálták már a tíz hektáros parcellát, fel is gyűjtötték a felszáradt herét, de a második kaszálás termése, a megfeketedett petrencék, még most is kint rothadnak a vasút mellett. Ha annyi takarmányuk termett a berencsieknek, hogy a további kaszálásra nincs szükségük, miért nem értékesítik. Az állam jó árat fizet a terven felül eladott herefélékért. De úgy látszik annyi pénze van már a szövetkezetnek, hogy a takarmány értékére sincs szüksége. így folyik el eléggé jól látható csatornákon a közös jövedelem, aminek hátrányai az év végén, az osztalék kiosztásakor jelentkeznek majd az alacsony munkaegységekben. Mit szólnak ehhez az állatgondozók és az EFSZ többi tagjai? — th— Az Ocelostavby Bmo dolgozói csővezetékeket szerelnek. után egy hónapra már szerelték is az első tartályokat, csővezetékeket. Gyorsan, szakszerűen haladt a munka, mivel erre az építkezésre hazánk nagy hírű gyára, a brnói Královo Pole-i Gépgyár szakmunkásai is eljöttek, hogy a

t új üzemek szerelésénél országszerte nyert tapasztalataikat, tudásukat itt is felhasználják. Az építkezést egy kiváló ismert építészmérnök, Schotter Tibor irányította, akinek nevéhez a bratislavai nagyposta, a Kablo és a Gumongyárak üzemrészlegeinek tervezése és megvalósítása is fűződik. A szigorú, de közkedvelt építész most is bebizonyította tehetségét, és azt, hogy a jól szervezett és irányított kollektíva nagy dolgokra képes. A Priemstav és az Ocelostavby dolgozóinak érdeme az, hogy az új olajfinomító üzembe helyezésének határidejét egy fél éwel lerövidítették. 1958. január elseje helyett már ez év július 27-én megindult az olajfinomítás. Az értékes kötelezettségvállalást, adott szavukat tehát becsülettel be is tartották. MIKOR BELÉPÜNK a körülkerített gyár kapuján, figyelmünket mindjárt egy toronymagasságú acélberendezés köti le, mely körül kisebb-nagyobb hengeralakú tartályok sorakoznak. Innen jobbra és balra beláthatatlan hosszú csővezetékek futnak szét három-négy méter magasan, a távolabbi hatalmas tartályokhoz. Az egyikben gőz, a másikban nyersanyag, a harmadikban már kész üzemanyag folyik. Van itt olyan hatalmas tartály is, amelybe hét vonatszerelvény rakománya belefér, de a jövőben még nagyobbakat is fognak építeni (negyven szerelvényre). A Slovnaft aayik fiatal mérnöke, František Prášil kísér végig az üzem udvarán. — Ez áz üzemrészleg, melyben nemrég indítottuk meg az olajfinomítást, csak egy kis része lesz a jövő gyárnak. Hasonló, de nagyobb teljesítményű desztillációs berendezések sorakoznak majd az elsőhöz és 1961-ben már befejezzük a hatalmas gyár építésének első szakaszát. Hogy fel tudja fogni, milyen nagy is lesz a gyár, elárulom, hogy 1961-ben már több ezer munkásunk lesz, amellett, hogy a beá-L < Jozef Líška, a szivattyúd,.omás vezetője, az kásokat tanítja be. hossza 23 km. És ma már az összes felszerelt csövek rrteghaladják a 100 km hosszúságot is. Az új gyár keretében felépül hazánk legnagyobb víztornya, üzeme, hőerőművé. A hőerőmű tervezésénél arra számítottak, hogy a jövőben Bratislavának áramot és gőzt is szolgáltasson. Legnagyobb büszkeségünk azonban a krakkoló üzem lesz. Hozzá hasonló nemcsak hazánkban, de még Európa iparilag fejlett államaiban sem található. Ez üzemrészleg építéséhez a Szovjetunió szállítja az összes berendezéseket. A tervet is a Szovjstunió szakemberei dolgozták ki az orj szágaink kfczötti kereskedelmi és mű| szaki együttműködési egyezmény alapján. — És honnan szállítják majd e gyár . számára a nyersanyagot? — A Szovjetunióból. Azért is előnyös a Duna partján való elhelyezés, mert a jövőben a szállítást hajókkal szeretnénk lebonyolítani. LELKESEN és oly meggyőzően be

1 szél ez a fiatal tapasztalt mérnök, hogy szavai nyomán már én is elképzelem a jövő gyár méreteit. Hisz már most is több négyzetkilométer területet foglal el tartályaival, csővezetékeivel, mi lesz tehát három-négy év múlva, amikor megindul a jobb minőségű üzemanyag gyártása. Ezer és ezer munkás számára nyílik majd meg a qyár hívó kapuja, Magasba emelkedő kéményeinek füstje messzire jelzi majd, hogy az 1957-es újszülött kinőtt a bölcsőből. Körülötte új lakótelepek, épületek egész sora, sportpálya, szociális berendezések, stb. nyújtanak majd kényelmet, pihenést a gyár munkásairak. így látom ma az új gyár jövőjét, figyelembe véve a jelent és hallgatva Prášil mérnök szavait, reális, papírra vetett terveit. De nézzünk most körül azok között is, akik hivatottak e szép terveket valóra váltani. A szabad ég alatt barnára égett, izmos testtel dolgoznak az Ocelostavby messziről jött cseh munkásai. A csövek hajlításánál Fábera Viktor régi szerelő dolgozik, akinek dicséretére legyen mondva, hogy nagyon jól. — 33 éve ven már nálunk egyhuzamban. És ez alatt az idő alatt sok gyár szerelésén vett részt, — mondja kísérőm a főszerelő, František Volšinský, akiről, ha ugyan nem is mond magáról semmit, mégis megtudom, hogy sokszor egymásután szintén mint a legjobb munkást értékelték ki. Az idősebb szerelők mögött azonban a fiatalok sem maradnak le. Antonín Pivoňka a felső csővezeték szerelésén dolgozik csoportjával, Kiss József pedig a csőtartóknál. Mindketten ki'váló munkaeredményekkel dicsekedhetnek, amiről a száz százalékon felüli tervteljesítés a legjobb bizonyíték. Az országot járt szerelőktől a helybeli segédmunkások Miklós Ferenc,. Bánci Gyula, Kubovics Árpád, Láncz István, Kelemen Géza, és még mások sokat tanultak a három év alatt, amióta az Ocelostavbánál dolgoznak. A cseh. a magyar és a szlovák munkások itt közös nyelvre találtak céljuk eléréséért. Szeretettel tanítják az idősebbek a fiatalokat és a csaknem száz szerelőből álló kollektíva szinte egy családdá forrott össze az utolsó években. Mikor a petrőleumfinomító részleghez vezető csövek építőitől megkérdem, mi a legnagyobb problémájuk, egyöntetűen a Priemstavot bírálják, hogy rosszak az alapzatok, le kell gyakran faragni 8—10 centimétert is a betonból, ami nagyon hátráltatja munkájúkat. AMI IGAZ, AZ IGAZ. Tényleg megtörtént, hogy 8—10 darabnál rosszul méretezték az alapzatot és ezért vésővel kellett belőlük lefaragni. De ahol százakról van szó, előfordul az ilyen eset is — mondja Martin Srámek építészmérnök, a Priemstav dolgozója, amikor érdeklődöm a hiba felől. Már intézkedtünk, hogy máskor ilyesmi ne forduljon elő — teszi hozzá Srámek mérnök. A PRIEMSTAV dolgozói különben az Ocelostavby dolgozói mellett megérdemlik a dicséretet, hogy a gyár jóval a határidő előtt indult meg és hogy a terv teljesítésében szép eredményeket értek el. Arra törekszenek, hogy újítójavaslataikkal, a munka jobb megszervezésével növeljék a hatékonyságot. A múlt hónapban százezer, ebben a hónapban pedig 45 ezer koronát takarítottak meg a béralapon éspedig a munka gépesítésével és jobb megszervezésével. Rudolf Procházka hulladék acélcsövekből szerkesztett állványa például sok deszkát, faanyagot, szöget takarít meg. Az építkezés első szakaszában ez az ötletes újítójavaslat 65 000 korona megtakarítást jelent. Itt dolgozik Grajf Mikuláš, Kočišik Ján ácsok csoportja,, akik havi tervüket 190 százalékra teljesítik. Monosi Ján, Laubert Vladimír, Horváth Flórián és a legfiatalabb építész František Krist, mind-mind megérdemlik, hogy köszönetet mondjunk Ilyen az új gyár egyik részlege. nekik odaadó, becsületes munkájukért. Mindnyájan büszkék a sikeresen elvégzett munkákra, mi pedig annak örülünk, hogy hazánk újra gazdagodott, mert a sok új gyárhoz, üzemhez, melyek Szlovákiában az utóbbi években felépültek, most egy új hatalmas gyár sorakozott. Horváth Sándor Érdekességek a brüsszeli kiállításról „A Szovjetunió részvétele a brüszszeli világkiállításon rendkívül fcntos" — írja a Le Peuple belga lap, majd így folytatja: „A Szovjetuniónak, úgy mint az Egyesült Államoknak, Hollandiának és Franciaországnak maximális kiállítási terület áll rendelkezésére, azonkívül az Atomiumban két emeleten bemutatja az atomenergia békés felhasználását és képviselve lesz a kiállítás összes nemzetközi osztályán. A látogatóknak tehát alkalmuk lesz megcsodálni a kiváló szovjet művészek mesterműveit." Négy kocsiból álló agitációs vonat indult útnak Belgiumban azzal a küldetéssel, hogy a belga lakosságot tájékoztassa és kioktassa, hogyan viselkedjenek a külföldi vendégekkel a kiUlítás ideje alatt. E körutazás során sikerült újabb fiatal, csinos és idegen nyelveket ismerő nőket megnyemiök a már amúgy is szépszámú idegenvezetők sorába. Húsz, gumikeréken járó miniatűr vonat harminc perc alatt végigviszi a kiállítás területén azokat a látogatókat, akiknek nem áll elég idő rendelkezésére, hogy mindent alaposan megtekintsenek. Egy XVIII. századból származó ódon Dalotát alakítottak át dokumentációs köznonttá Brüsszelben, ahol minden, a világkiállítással összefüggő eseményt feljegyeznek. Az Egyesült Államokban működő közvéleménykutatási iroda szerint 50 millió külföldire számíthatnak a Brüsszeli Világkiállításon. Ha valóban ennyi külföldi látogató tekinti meg a kiállítást, akkor ez olyan népvándorlás lesz, amilyenre még az emberiség történetében nem volt példa. Mindenesetre pem lesz csekélység ennyi ember látogatását zökkenés nélkül lebonyolítani. OJ SZÓ 1957. augusztus 27.