Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-15 / 226. szám, csütörtök

v A tanulók elhelyezéséről A SZÜLŐI HÁZ és az iskola egyik legszebb, de egyben legfelelősségteljesebb feladata az iskolából kikerülő növendékek elhelyezése. Népi demokratikus rendszerünkben korlátlan lehetőségek állnak fiatalságunk előtt. Az idősebb nemzedékhez tartozók nem egyszer nyilatkoztak ilyenformán: „Bárcsak most lehetnék fiatal!" Rendszerünk a pályaválasztást az arra leghivatottabb szervre, az iskolára, a tanítóságra bízta. Ezzel növekedett az iskola súlya, a tanítóság tekintélye, s egyben fokozódott felelőssége is. Hogy az iskola ezt a feladatát hiánytalanul el tudja végezni, legfontosabb, hogy szoros kapcsolata legyen a szülőkkel. A tanítóknak ismerniök kell minden egyes növendékük szüleit, otthoni körülményeit, a tanuló képességeit. Hogyan érhetik ezt el? A tanulókkal való egyéni bánásmód útján, szülői látogatásokkal, szülői értekezleteken stb. Csak ezen ismeretek teljes birtokában tudják növendékeiket helyesen előkészíteni a pályaválasztásra. A szülőknek is mindennapos gondja legyen gyermekük elhelyezése. Érdeklődjenek az iskola igazgatójánál, vagy a pályaválasztással megbízott tanítónál, hogy tisztában legyenek gyermekük képességeivel és együtt döntsenek jövőjéről. Hangsúlyoznunk kell, hogy a pályaválasztás nem az utolsó év feladata. Kinek lehetne több lehetősége megismerni az iskolából kikerülő fiatal vágyait, hajlamait, tehetségét, ha nem a szülőnek és a pedagógusoknak, akik hosszú éveken át irányították, figyelemmel kísérték szellemi és testi fejlődését? Ha a pedagógusok és szülők között egészséges, őszinte együttműködés alakult ki az iskolai évek folyamán, akkor a pályaválasztás nem okoz különösebb nehézségeket. A NYOLCADIK OSZTÁLYT végző tanulók közül sokan folytatják tanulmányaikat felsőbb iskolákban. A kiválasztó iskolákba, mint ahogy a nevük is mutatja, azok kerülhetnek, akik tanulmányi, magaviseleti szempontból a legmegfelelőbbek. Itt az iskoláknak komoly segítséget jelentenek a nemzeti bizottságok a tanulók helyes kiválasztásában. Célunk, hogy a szakés főiskolákon elfoglalják végre az őket megillető helyet tehetséges mun kás- és parasztfiataljaink. A kormány legújabb intézkedései értelmében az Iskolai és Kulturálisügyek Minisztériuma módszeresen irányítja és ellenőrzi az ipari tanulók nevelését és olyan iskolákat létesít, Karcsi, a segédkönyvtáros H

a véletlenül nem ismernék a Karcsit, hát bemutatom az Oj Szó olvasóinak. A Karcsi nem mesebeli kis fiú, itt ül velem szemben az egyik széken és olvas. Lapátfülei égnek a gyönyörűségtől, mert Karcsi Verne mesekönyvet olvas. Karcsi tudniillik 12 éves és tiszteletbeli segédkönyvtáros az üzemi könyvtárban. Én vagyok a főnöke, a tiszteletbeli főkönyvtáros. Azért vagyunk tiszteletbeliek, mert mindkettőnknek ezenkívül más komoly foglalkozásunk is van. Hogy milyen a Karcsi? — Nem tudom. — Én végtelenül szeretem, ahogy megjelenik az ajtóban, a maga egyéni módján derűsen így köszön. „Hát én itt volnék". Nem tudom, hogyan lett belőle segédkönyvtáros — tudtommal semmiféle hivatalos kinevezést nem kapott, — nyilván ő nevezte ki saját magát. A fizetése is amolyan tiszteletbeli — minden mesekönyvet ő olvashat el elsőnek. Ha valamelyik kis olvasó megkérdi, hogy ez vagy az a mesekönyv megjött-e, ő komolyan kijelenti: „Igen, de még nem kölcsönözzek, mert én még nem olvastam". Általában boldog, ha többesszámban beszélhet. Ogy látszik, ez emeli a tekintélyét a többi gyerek előtt. Ha könyvtárosnapom van, Karcsi szó nélkül megjelenik és segít. Ez már valahogy előzetes megállapodás nélkül történik. Néha ugyan kiűzőm szegényt a könyvtár „paradicsomából", ha valahol egy nehezen megokolható hármas jelenik meg a füzetében. Nem tudom, ki szomorúbb ilyenkor, én vagy ö? Karcsit a hajók érdeklik, elolvas minden ilyen tárgyú mesekönyvet, amely hajókról és az óceánokon túli való utazásokról szól. Egyébként nagyon ügyesen segít a gyerekeknek könyvet választani. Múltkor egy tízéves gyereknek egész komolyan ezt mondta: „Nézd, ezt te még ne olvasd, ehhez még te kicsi vagy." Valami kalandos könyvről volt szó. Amikor megkérdeztem tőle, miért nem adta oda a könyvet annak a kis fiúnak, azt felelte: „De néni, még csak tízéves a kis pocok." Hangjában benne volt komoly 12 évének felelősségérzete. Ha szülök jönnek kölcsönözni gyermekeik részére, kedvesen megkérdi kislány-e az illető vagy kisfiú, és hány éves. P

ersze Karcsi még gyerek és né ha hűtlenkedik — holmi fontos verekedés kedvéért, vagy ahogy mondja, más dolga akadt. A_ könyvkiállításokon egyszerűen megfizethetetlen szolgálatokat tesz. Nagyon ügyel arra, hogy a köAyveket el ne tépjék, be ne piszkítsák. Megmagyaráztam neki, hogy soha senkit nem szabad megsérteni. Egy igazi könyvtáros megfontolja szavait, mielőtt beszél. Megtörtént az is, hogy egyik látogató egy drágább könyv után nyúlt. Szegény Karcsi zavarban volt, hogyan mondja meg neki, hogy vigyázzon a könyvre anélkül, hogy megsértené. Nagy igyekezetében hát gyengéden odahajolt hozzá és tapintatosan megkérdezte — „Nem tetszik véletlenül piszkosnak lenni a kedves kezének?" Hangos derültség volt rá a válasz, mert hiszen ki tudna egy ilyen nyakatekert jóindulatú figyelmeztetésért megharagudni? Rendkívül határozott, ha valaki történetesen megkérdezi valamelyik mesekönyvre vonatkozóan, hogy a könyv jó-e? Megvegye-e? Ilyenkor segédkönyvtárosom kezébe veszi a könyvet, megnézi és nagy komolyan kijelenti: „Nyugodtam megveheti. Én olvastam - jó." Szeretem a kis Karcsit, de még sok, sok ilyen kis Karcsi kell nekünk, akik így játszva megismerik a betűt és a könyvet, hogy később jó vezetés mellett művelt, okos emberekké legyenek és megállják helyüket az életben, szocialista hazánk építésében. Scholler Zsuzsa, Trencsén BIRODALOMRÓL-KÖNYVEKRÖIS^ DOSZTOJEVSZKIJ: Bűn és bűnhődés 448 oldal, ára kötve 21.— Kčs. A Bűn és bűnhődés Dosztojevszkij legjelentősebb müve. Világosan megmutatja az író világnézeti bonyolultságát és ellentmondásosságát, de egyben hatalmas ábrázolóerejét és mély pszichológiáját is. Dosztojevszkij leleplezi a kapitalista rendet, mely a Raszkolnyikovokat gyilkossá, a Szonya Marmeladovákat utcalánnyá züllesztette. Drámai stílusa, mesteri kompozíciója, a lélektani ábrázolás finomsága a világirodalom remekei közé emeli ezt a gyönyörű regényt. SOLOHOV: Űj barázdát szánt az eke Üj kiadás, 488 oldal, ára fűzve 8 — Kčs Solohov „Üj barázdát szánt az eke" című regénye az orosz parasztság roppant küzdelmekkel teli új életét írja le a polgárháborút követő években. A forradalom sorsa a harctereken már eldőlt, de a százmilliós parasztság sorsának végleges elrendezése éppen csak hogy megkezdődött. Az orosz élet békésebbnek mondható éveit, hétköznapjait regéli az író, a meseszövés forrósága azonban a harcokkal zsúfolt cselekményű Csendes Don-hoz képest nem csökken, hanem tovább hevül. E ennek egyetlen oka, hogy a szerző nem előre kigondolt sémákhoz igazodik, hanem a könyörtelen, valóságos életet ábrázolja. A nagy kor e könyvben feleletre készteti az írót és az író felel a kornak és felel a népnek. SZERB ANTAL: Pendragon legenda 292 oldal, ára kötve 18.— Kčs. A fantasztikus regény lényegében egy lélegzetvisszafojtóan izgalmas bűnügyi történet, amely egy örökséghajszából keletkezik. A regény egyszerre bűnügyi, humoros és kalandos — de ugyanakkor paródia is. A fordulatos és mulatságos cselekmény a rózsakeresztesek misztikus, középkori legendájával szövődik össze és mindezeken kívül az olvasó az angol úri társaság felejthetetlen szatíráját kapja meg ebben a könyvben. amelyekben a munkásfoglalkozásra készülő utánpótlás általános műveltséget nyújtó és szaktantárgyakat tanul. A munkás utánpótlás helyes neveléséért a döntő felelősség a vállalatokra hárul, de jelentős szerepet kapnak most a nemzeti bizottságok tanácsai is, amelyek elsősorban ellenőrzik a nevelést. Az idősebb korosztályhoz tartozók jól emlékeznek, milyen nehéz volt az ő idejükben bejutni valahová inasnak, és milyen keserves volt a st>rsa a szerencsétlen inasgyereknek, aki teljesen ki volt szolgáltatva a mestere kénye-kedvének. Ez a világ már a múlté. Csak egyes szólásmondások őrzik emlékét: „Inas — üres a has!" Utoljára hagytam — pedig fontossági sorrendben ezzel kellett volna kezdenem — a mezőgazdaságban elhelyezkedő fiatalok problémáját. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy tanulóink nagy része idegenkedik a mezőgazdaságtól. Ennek a helytelen álláspontnak a gyökerei szintén a nevelésben keresendők. Sok szülő így bíztatja a gyermekét a tanulásra: „Tanulj, fiam, tanulj, mert máskülönben a Štátny-ba vagy a JRD-be mész!" Pedig ha összehasonlítaná az állami birtokokon, vagy a szövetkezetben dolgozók évi keresetét bármely munkahelyen alkalmazott munkáséval vagy tisztviselőével, a mérleg kiegyensúlyozott lenne, vagy sok esetbén a mellőzött „Štátny — vagy JRD" javára billene. A MEZŐGAZDASÁGI, de általában a fizikai munka megbecsülése, megszerettetése terén sok tennivaló vár mind a szülőkre, mind a pedagógusokra. A gyermeknek már kiskorától kezdve adjunk valamilyen ellenőrizhető munkát. Bízzuk rá a háziállatok etetését, itatását, a konyhakert ápolását, a lakás tisztántartását stb. Az iskolai oktatás keretében nagy jelentősége van ezen a téren a Micsurinkertben és a műhelyekben végzett munkáknak. Nagyon hasznosak az EFSZ-ben tett tanulmányi kirándulások és brigádmunkák. Elsősorban a brigádmunkák nevelő jellegét kell szem előtt tartanunk. Mind a pedagógus, mind a szövetkezet vezetősége ügyeljen, hogy a tanulók a brigádról jó benyomásokkal térjenek haza. Fontos a munka zökkenőmentes megszervezése, a pontos ki- és hazaszállítás. Ügyeljünk, hogy csak olyan munkát végeztessünk a tanulókkal, ami megfelel testi fejlettségi fokuknak. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a brigádmunkában a tanító is tevékenyen részt vegyen. Nagy nevelési hibát követ el az a pedagógus, aki ahelyett, hogy a munkában is példát mutatna növendékeinek, az időt napozásra használja fel. Az ilyen nevelő vizet prédikál, bort iszik. MOST AZ ÜJ TANÉV küszöbén szükséges, hogy beszéljünk ezekről a problémákról. Fokozottabban mint eddig, fogjon össze a szülői ház és az iskola a közös cél, a gyermekek szocialista szellemben való nevelése, szilárd tudása és helyes elhelyezése érdekében. • Szigeti Kálmán Shakespeare Othello című drámájából balettet készít Csabukiányi, a Szovjetunió népművésze. A balett zenéjét Macsavariányi szerezte, s Desdemona szerepének eltáncolására Cignadze grúz balerinát kérték fel. Szovjet balettegyüttes utazik augusztus 20-án Kínába háronjhónapos vendégszereplésre. A novoszibirszki együttes Pekingben, Sanghájban és Kantonban mutat be több kiváló szoviet balettmüvet. Készül az első szélesvásznú film Romániában. Címe: A fenyőerdőn túl. Cselekménye 1944-ben játszódik le. A külső felvételek a Gyilkos-tónál folynak. ( Arthur Rimbaud Illuminations című művének kéziratát, amely irodalomtörténeti ritkaságszámba megy, az a veszély fenyegeti, hogy árverés útján eladják az Egyesült Államoknak. Jean Cocteau francia író rámutatott, miiven nagy jelentőségű a francia kultúrának ez a kincse, s felhívást tett közzé, hogy gyűjtsék össze a szükséges összeget és vásárolják meg a kéziratot a Francia Nemzeti Könyvtár számára, amely nem rendelkezik megfelelő pénzalappal. Louis Aragon támogatja Cocteau felhívását és ezeket írja: „...Amikor azt látjuk, hogy az algériai háború mindennap többmillió frankot emészt fel. felháborodunk eme intellektuális barbárság ellen, amely rzzal a kockázattal jár, hogv megfosztja Franciaország népét örökségének egy lényeges dokumentumától." Sí (Oollképek Csallóközből I. HANGULAT Csurran a perc selyem zizzenéssel, sóhajt a föld, meleg pára száll, zizzen a lomb, naptányér az égen gyönyörködni egy kicsit megáll. Szürke kígyóként kanyarog az út, s a láthatárnál a semmibe dőlt, egybeolvadt a szürke éggel távolba néző szemem előtt. Kaszák surranak, gép zakatol, izzad a homlok, omlik a búza, kenyerünkért terhét az ember ezredek óta húzza, s omlik a búza. II. IDILL Omlik a búza, bronzszínű a mag, az arany sem csilingel szebben, kaszaélhez simul a róna, feszül az izom, a szoknya lebben. Legény a kaszás, markot szed a lány, így mennek hullámzó sorban, nehéz csatában, arany búzában a szerelem is beléjük dobban. III. VIHAR • 0 t Megborzongnak a füzesek, félnek és összebújnak, koromfekete felhőnyájból hatalmas cseppek hullnak. Jégeső koppan s szomorún, tört kalásszal fölsír a búza, a kaszás bokorba búvik s köpenyét magára húzza. IV. LIBAPÁSZTOROK Suhancok a szántatlan tarlón « libákat terelnek vígan, visító hangú nóta kél a hosszú fűzfasípban. A gúnár egy pöttöm lánynak rózsaszín combjába vág, versenyt visít a síposokkal s rágágognak a libák. V. GÓLYÁK Az iszapos Dudvág partján méltósággal egy gólya lépdel, kuruttyoló békanyál közt kövér husú prédára kémlel. Körülnéz, fiait nézi, próbálgatják a szárnyukat, közel az idő, hü madarunk, kívánunk neked jó utat. VI. KÖSZÖNTŐ Csallóköz áldott szigete munkának, kenyérnek, csóknak, >.<•! dúsölű magtára légy , minden emberi jónak. Köszöntlek, mert szívemhez nőttél, % Köszöntlek, mert szép itt az élet, s harcos, küzdelrhes jó munkával életünk még szebbé érett. FECSÖ PÁL í I I I I i! I I I I I • I $ i n f I A SZERELEM LEGENDÁJA Nazim Hikmet örökszép művét vitte filmre a csehszlovák-bolgár közös filmgyártás. Sajnos, a mű, mely a társadalom s az egyén boldogulását dicsőíti művészi hitelességgel jelképekben, a minden akadályt leküzdő szerelem erejének lírai ábrázolásában, nem ölt méltó formát filmváltozatában. A mese ismert téma: az egyszerű piktorlegény Ferhád, aki beleszeret Sírin hercegnőbe, kész minden áldozatot meghozni szerelme tárgyának elnyeréséért. Mehmene Banu, az uralkodónő, Sirin nővére azt a feltételt szabja, hogy törje át a Vas-hegység falát és juttasson vizet a. szárazsággal sújtott városnak. Ferhád boldogan vállalja, elhatározása megvalósulásában nemcsak szerelmének teljesülését, egyéni boldogulását, hanem honfitársai, a köz érdekének teljesülését is látja. Több mint tíz évig zúzza a sziklát, hol elernyed, hol erőre kap hite ... A hegység végül enged, és megindul a bő vízáradat a város felé .. . Mehmene Banu (ő- is szerelmes volt a délceg Ferhádba) kényf> ' - - "v' m telen kapitulálni, Ferhád pedig boldogan öleli magához mátkáját. Közös nevezőre hozva a film hibáit, melyek legfőképpen rendezői hibák (Václav Krška rendezése), a drámai hatású mozzanatok, a darab mondanivalóját kidomborító jelenetek erőtlen kidolgozását róhatjuk fel, ami a cselekmény egyhangúságát okozza. Elismerést érdemelnek azonban a művészi alakítások, elsősorban a tragikus véget ért Jana Rybárová egyik utolsó szerepe Sirin megszemélyesítésében. Méltó partnere a bolgár Karamitev, akit Ferhád szerepében mint kitűnő jellemszínészt ismerünk meg. A film többi szerepeiben neves cseh filmszínészek nyújtanak kielégítő alakítást.