Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-15 / 195. szám, hétfő

Ünnepi fogadás Bratislavában a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére Karol Bacílek, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának első titkára, František Kubač, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke és Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke pénteken, július 12-én a szov­jet párt- és kormányküldöttség tisz­teletére ünnep! fogadást rendezett a Megbízottak Testülete elnöki hivata­lának bratislavai palotájában. Az ünnepi est részvevői szívélyes, liosszantartó tapssal üdvözölték a szovjet küldöttség tagjait. N. Sz. Hruscsovot, az SZKP KB első titkárát, N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét, N. Sz. Pa­tolicsevet, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettesét, O. I. Ivascsonkot, Ukrajna Kommunista Pártja KB titkárát, V. V. Grisint, az Össz-szövetségi Központi Szakszerve­zeti Tanács elnökét és I. T. Grisint, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykö­vetét. A küldöttséget I. A. Szeröv hadse­regtábornok, L. F. Iljicsov, a Szovjet­unió külügyminisztériuma kollégiumá­nak tagja, A. I. Gorcsakov, a Szovjet­unió külügyminisztériumának osztály­vezetője és F. F. Molocskov kisérték. A fogadáson részt vettek Antonín Novotný, a CSKP KB első titkárai, a politikai iroda tagja, Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnök, Rudolf Barák, a CSKP KB politikai irodájának tagja, belügy­miniszter, Jiri Hendrych. a CSKP KB titkára, Václav Dávid külügyminisz­ter, Jaromír Vošahlík, Csehszlovákia szovjetunióbeli nagykövete, a CSKP Központi Bizottságának és a külügy­minisztériumnak vezető dolgozói. Jelen voltak Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai és póttagjai. Karol Bacílek, Ľudovít Benada, Vojtech Daubner, Pavol Dávid, Michal Chudák, Pavol Majling, Rudolf Strechaj és Jozef Va­ló, Milan Rázus, és Štefan Sebesta, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Jozef Kríž és Augustín Michalicka, az SZLKP KB titkárai, az SZLKP KB tagjai és póttagjai. An­drej Žiak, a nemzetgyűlés alelnöke, Irena Ďurišová, Dénes Ferenc, Jozef I..,..,..,..,-.,-,..,--,.-,--*-,-,", ",--, A kommunizmust építő Szovjet­unió volt mindig és marad is a legfőbb akadály az imperialista há­borús gyujtogatók útjában. A Szov­jetunió kérlelhetetlenül leleplezte és leleplezi az imperialisták bűnös szán­dékait, következetesen és határozot­tan védelmezi a néptömegek érdekeit, a népek egyenjogúságát és nemzeti függetlenségét. Ez a magyarázata an­nak a bizalomnak és rokonszenvnek, amelyet a világ dolgozói éreznek a Szovjetunió iráiit, ez magyarázza meg tekintélyének növekedését és azt, hogy politikáját az egész haladó em­beriség támogatja. Ezért reagálnak olyan idegesen és hisztérikusan az imperialisták a Szov­jetunió erélyes békevédelmi akcióira. A sajtót, a rádiót és a mozit, az im­perialista propaganda minden eszkö­zét működésbe hozták, hogy hazug rágalmakkal árasszák el és megin­gassák a dolgozóknak és a békehar­cosoknak iránta táplált bizalmát. Tudjuk, hogy a múlt év októberi ma­gyarországi események alatt milyen féktelen gyűlölettel uszított a Sza­bad Európa, vagy Amerika hangja, de maga az ún. semleges bécsi rádió is, hogy mocskolja a Szovjetuniót. Kita­lálták pl. a Szovjetunióba való depor­tálást, amivel sikerült tömeghisztéri­át kiváltani és ilyenképpen több mint 170 ezer embert szökésre késztetni. A szovjetellenes hangulat és gyűlölet mesterséges szítása is egy régi be­vált módszer volt a nacionalista gyű­lölködés felelevenítésére. Az imperia­listák saját bűnüket másra kenve, azt hiszik, hogy félrevezetik majd a népek éberségét és titokban, a népek háta mögött, képmutató frázisok lep­le alatt előkészíthetik a bűnös agresz­szív háborút a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A világ népei nem akarnék háborút, gvűlöíik a háborút és küzdenek a há­ború ellen. Tartós, hosszú békét kö­vetelnek. A néptömegek egyre inkább tudatára ébrednek annak, hogy milyen rettenetes szakadékba akarják őket csalni az imperialisták. A Szovjetunió által folytatott 2 ÖJ SZÔ 1957. július 15. Mjartan, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei és Michal Žákovič a Szabad­ságpárt elnöke, Ludovit Bortel, Karol Fajnor, Jozef Gajdošík, dr. h. c. Ale­xander Horák, Miloš Hrušovský, dr. Mikuláš Kapusfiák, Štefan Krčmárik, dr. h, c. Jozef Lukačovič, Ján Mar­celly, Ernest Sýkora, Sámuel Takáč és Vojtech Török megbízottak, Emí­lia Murínová, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezetd titkára, František Sedláček vezérőr­nagy, Szlovákia Kommunista Pártja KB osztályvezetői, Jozef Lénart, az SZLKP kerületi bizottságának vezetfl titkára, J8n Račkay, a kerületi nem­zeti bizottság elnöke, Jolana Hercko­vá, a városi bízottság vezető titkára, Ján Šrámek, a központi nemzeti bi­zottság alelnöke. A jelenlevők között voltak dr. Jo­zef Kyselý miniszter, a Szlovák Meg­újhodás Pártjának elnöke és Ján Buš­niak, Csehszlovákia kínai nagykövete, öz SZLKP kerületi bizottságainak ve­zető titkárai, Szlovákia kerületi nem­zeti bizottságainak elnökei, nemzeti művészek, államdíjasok, a kulturális és tudományos dolgozók, a sajtó kép­viselői, írók, kitüntetettek és a pél­dás dolgozók. Az ünnepi esten részt vettek V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula, Adolf Kitta, a Lengyel Népköztársaság főkonzula, Najden Maleev, a Bolgár Népköztársaság fő­konzula, Ljubomír Hrnjak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzula és Sztankó Pál, a Magyar Népköztár­saság konzula. A hagyományos szívélyes barátság légkörében lefolyt fogadáson Rudolf Strechaj, az SZLKP KB irodájának tagja, a Megbízottak Testületének el­nöke, és Nyikita Szergejevics Hrus­csov, az SZKP KB első titkára po­hárköszöntőt mondott, éltetve a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti örök barátságot Az ünnepi est vendégei nagy ér­deklődéssel nézték végig az állam­díjas SLUK ének- és táncegyüttes fellépését, Az együttes tagjai a je­lenlevők tapsától kisérve bemutatták gazdag ének- és táncműsorukat. Megkezdődött a dolgozók első filmfesztiválja J Példásan halad az aratás Hradec Královében július 13-án megkezdődött a dolgozók idei első filmfesztiválja. Az első film, amelyet a kerületi város lakosainak és a kerület egyéb helységeiből érkezett nézők­nek bemutattak, a Prolog című szélesvásznú színes film volt, az 1905-ös évek történelmi esemé­nyeinek drámai képe. A. fesztivál első napjának mint­egy ötezer látogatója szívélyesen üdvözölte Nyikolaj Ribnyikov szov­jet művészt, a Magasság című film főszereplőjét. A fesztivál részvevői egyhangű­További megbeszélések a csehszlovák és osztrák kormányküldöttségek között 1957. június 27-től július 10-ig Prá­gában megbeszélések folytak a cseh­szlovák és osztrák kormányküldöttsé­gek között a független és demokratikus Ausztria felújításával kapcsolatos ál­lamszerződés néhány alapvető vagyon­jogi kérdéséről. E tárgyalásoknál jegyzőkönyvet írtak alá, mely további lépést jelent a terv­be vett rendezés előkészületeiben. A tárgyalásokat a legközelebbi időben tovább folytatják. A tárgyafesok közöt­ti időben a szakemberek kidolgozzák a javaslatot. (ČTK) lag határozatot hoztak, amelyet a Békevédők Csehszlovákiai Bizott­sága elé terjesztett. A határozat ban követelik a további atom- és termonukleáris fegyverkísérletek azonnali beszüntetését. A vietnami nagykövet Bratislavában Nguyen Thanh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság csehszlovákiai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete július 13.-án Szlovákia fővárosába érke­zett. A nagykövetet ez alkalommal Ru­dolf Strechaj, a Megbízottak Testületé­nek elnöke, František Kubač, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke és Karol Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára fo­gadta. (ČTK) A Rimaszombati Állami Gazda­ság dolgozói úgy készültek fel az aratásra, hogy a gazdag termést idejében és veszteség nélkül beta­karítsák. Az aratás az összes gazdaságok­ban jól halad. Az egyes gazdasá­gok versenyben állnak egymással, melynek célja a termés mielőboi betakarítása. Július 5-én a kom­bájnok is megkezdték a munkát, segítségére siettek az aratógépek­kel dolgozó traktorosoknak. Az állami gazdaság dolgozói a gépek segítségével négy nap alatt be­fejezték az őszi repce és őszi árpa aratását. Összesen 57 hektár rep­cét és 200 hektár őszi árpát arattak le és a napokban sor ke­rült a tavaszi árpa aratására is. A dobocai gazdaságban megkezd­ték az őszi árpa cséplését. Ján Kochan kombájnos pedig éjszaka is csépeli a repcét. Máris 90 má­zsát csépelt ki. Király Pál, Rimaszombat. Rövidesen befejezik az aratást A pozsonypüspöki szövetkezetesek 10 kombájn és négy aratógép segítsé­gével eddig több mint 30® hektárról aratták le a gabonát. Mostanáig 56 va­gon árpát csépeltek ki és tisztítottak meg. A szövetkezeti tagok összes ár­pájukat elismert vetőmagként akarják értékesíteni. Hátra van még 570 hektár aratása. Ügy számítják, hogy 12 nap alatt ezzel is végeznek. A kombájnosok és aratógéppel dolgozó traktorosok naponta több mint 50 hektárt aratnak le. Kiválóan dolgoznak a cseh és mor­va kombájnosok, akik nem egészen egy hét alatt 110 hektárról aratták le a termést. A szövetkezet tagjai a kombájn után azonnal összegyűjtik a szalmát és el­végzik a tarlóhántást. Eddig több mint 50 hektárt szántottak fel és 20 hek­táron másodnövényt vetettek. 7\7 yitrától fölfelé meg­1 * kímélte az idő a termést. A Vicsápapáti ha­tárra öröm volt ránézni. Már a repcét learatták, amikor ott jártam. A kíváncsiság is hajtott ebbe a szövetkezetbe, már csak azért is, hogy az el­múlt években eléggé „viha­ros" fejlődésen ment át. Oj arcok, új emberek a veze­tőségben, azoknak menni kellett, akik kerékkötök voltak. Mikor ott jártam, akkor is kötöttek valamit, de hasznosat, mégpedig amo­lyan szóbeli megállapodást az egyik intézménnyel, vagy másfélezer tojás leszállí­tására. Tóth János, meg a köny­velő erősen számolgattak, jegyezgettek valamit. Magam is odatekintettem. Azt számolgatták, mennyi is Böngészés a számok között a jövedelem hektárra át­számítva. — 4461 koronára jön ki terv szerint, ebből az állat­tenyésztésé 1998 korona. Aztán arra terelődött a szó, hogy az idei terv na­gyon is erre a bevételi ágra épít, és ahogy az eredmé­nyek mutatják, jól halad­nak. Június végéig 700 ezer koronánál több került a kasszába. Nagy reményeket fűznek a marhahizlaláshoz. Ez a termelési ág féllendítése figyelemreméltó már azért is, mert volt idő, amikor mellőzték, persze a saját kárukra. Ahogy a júniusi adatok bizonyítják, a napi súlygyarapodás 130 dkg, és ez jelentős eredmény. Több oldalról nézve is fi­gyelemreméltó a szövetke­zetnek ez irányú jó lépése. A tartásra már alkalmatlan szarvasmarha jól meghízhat, helyére növendék kerül. A hús jó pénzforrás és je­lentősen hozzájárulhat az állatállomány vétel útján történő kiegészítéséhez is. Vicsápapátin neveléssel pó­tolják az állatállományt, ami még jobb. Különösen, ha a tehénál­lományt vesszük figyelem­be, ahol száz darabbal kell a szövetkezetnek számolnia. A fejlődő állatállomány nö­velni fogja az 1 hektár szántóterületre eső hús­mennyiséget is, ami ma marhahúsból 48, sertéshús­ból meg 102 kg. A fejlesztési terv mu­tatószámainak fi­gyelemmel kísérése és a gazdaságosság növelése — ami a fő cél, — megköve­teli, hogy a helyi adottsá­gok, a belterjeslég figye­lembevételével az egyes termelési ágak arányos köl­csönhatással növeljék a be­vételt. Vicsápapátin ezt fi­gyelemmel kísérik. Sőt él­nek is az adottságokkal. A föld jól megfelel a cu­korrépának, azt ez idén 20 hektárral nagyobb területen termelnek. Ez kétoldali ha­szon, hiszen az árán kívül az ellenszolgáltatás újra­termelés is a szövetkezet­ben, az állattenyésztésben. A tejhozam, ami ma 8 li­teren felül is van, ilyen úton szintet tarthat, olyan kor is, amikor híja van a nedvdús takarmányoknak. Amolyan kiskassza ez a szövetkezetben, dehát sok kicsi sokra megy. (~z) vezető ereje a Szovjetunió bölcs, következetes és tántoríthatat­lan békepolitika leleplezi, meghiúsítja a béke ellenségeinek gonosz terveit, lelkesítő például szolgál az egész haladó emberiség számára. A nagy kínai nép is — mely lerázta magáról az imperializmus jármát és hozzálá­tott a békés építőmunkához — a bé­ke hatalmas támaszát teremti meg Ázsiában. A kapitalizmus általános válságának korszakában, amely az első világhá­ború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeként vette kezdetét — a kapitalizmus válságaiból és ellentmondásaiból újabb hódító háborúban keres kiutat. A kapitalista világban még sohasem hirdették ilyen szemérmetlenül és nyíltan a háborús gyujtogatók a há­borút és a fegyverkezési versenyt mint olyan csodaszert, amely egész­ségessé teszi a kapitalista gazdasági rendet. A Szovjetunió még az interven­ciós háborúk elején, 1918 au­gusztusában felihívással fordult a vi­lág népeihez, segítsenek megszüntet­ni a Szovjetunió elleni fegyveres be­avatkozást. Az intervenciós hadsere­gek katonáinak százezrei estek el orosz földön. A Szovjetunió felaján­lotta, hogy hajlandó békét kötni, sőt bizonyos' engedményeket is hajlandó lett volna tenni a külföldi hitelek visszafizetése terén. Többször ismé­telte ezt az ajánlatát, de az angol, francia, amerikai és japán beavatko­zók csak még hevesebben támadták a Szovjetuniót. A nép felkelt az idegen betolakodók ellen és a Vörös Hadse­reg számos érzékeny csapást mért reájuk. A szövetségesek erre erős fehér ellenforradalmi hadseregek szer­vezésébe kezdtek Oroszország terü­letén. A hadiszerencse egyideig a jól félszerelt fehéreknek kedvezett, nagy offenzívákat készítettek elő Kolcsak és Gyenyikin, beavatkozott Németország is és a balti államokban fehérgárda kormányok alakultak. Ekkor született meg az a gondolat, hogy Oroszország körül egy ún. védő­övet kell vonni, amelyet a balti álla­mok, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia képeznék. Észtországban Lettországba, Finnországba rengeteg hadianyagot, repülőgépeket küldtek és az angol hadiflotta befutott a Finn­öbölbe. Ugyanekkor az áruló Jugyenics orosz generális Pétervár elfoglalására készült. 1919 decemberében, a blokád idején a Szovjetunió újból felajánlotta Angliá­nak, Franciaországnak, az USA-nak, Ja­pánnak, hogy kössenek békét. Először Észtországgal kötött békét 1920 febru­árjában, amit Lenin akkor úgy jellem­zett „A békekötés Észtországgal egy ablak, amelyet az orosz munkások nyi­tottak meg Nyugat-Európa felé." Gye­nyikint is megverték és így a többi ke­leti tengeri állam és Németország be­vonása a háborúba meghiúsult. Az an­golok látva a Szovjetunió sikereit, engedményeket tettek bizonyos kapita­lista köröknek és megengedték, hogy csereüzleteket kössenek Oroszországgal. A blokádot áttörték. Tárgyalások foly­tak Litvániával, Lettországgal és Finn­országgal is. Ez nem tetszett a szövet­ségeseknek. Ráuszították Lengyelorszá­got a Szovjetunióra. A lengyel csapatok és délről Wrangel áruló generális csa­patai rátörtek az új államra. A vörös hadsereg megverte a lengyeleket és Varsó irányába vonult. Most már a szö­vetségesek követelték a lengyelekkel való békekötést. Azután következtek a Törökországgal, Perzsiával (Irán), Afga­nisztánnal, Mongóliával kötött szerző­dések és a Kínával való tárgyalások, ár 1922-ben felajánlotta a Szov­jetunió a részleges lefegyver­zést, mire nem kapott választ; csak néhány hónappal később tartották meg Moszkvában azt a megbeszélést, ame­lyen a balti államok és Lengyelország vettek részt. 1924-ben, úgy látszik, meg­tört a jég. A néptömegek nyomásának engedve Anglia, amely évekig halaszt­gatta ezt a lépést, elismerte a Szovjet­uniót. A tőkés kormány természetesen nem szimpátiából döntött, hanem ke­reskedelmi érdekből. A piacok szűkü­lése, egyes angol dominiumok önálló­sága, a nemzeti függetlenségi mozgal­mak erősödése nagyon aggasztotta Angliát. Utána Olaszország, Norvégia, Ausztria, Görögország, Svédország, Dá­nia, Kína, Albánia, Mexikó, Hadzsasz (Szaúd-Arábia), Franciaország, Japán ismerték el a Szovjeturtiót. Az USA csak egy évtizeddel később. Az egész idő alatt a fehér-orosz emigránsok, valamint Trockij hívei kül földön az imperialisták szolgálatában számos cselszövést, sőt 1930-ban kato­nai beavatkozást készítettek elő. A ha­táridőt azonban 1931-re kellett elha­lasztaniok. Hangos szovjetellenes kam­pányt kezdtek, amellyel a közvéleményt elő akarták készíteni a Szovjetunió megrohanására. Ennek következménye gazdasági bojkott és bizonyos szovjet áruk behozatalának betiltása volt. így akarták megkárosítani a Szovjetunió gazdaságát. Ebben az időben rendezte meg a pápa a Szovjetunió elleni „imád­ság" kereszteshadjáratát. Hitler uralomrajutása után, 1933-ban már tárgyaltak a németek az olaszok­kal a Szovjetunió elleni közös táma­dásról. Rosenberg, Hitler megbízottja csábító színekkel festette le Ukrajna és a Kaukázus lerohanásának előnyeit és azt állította, hogy az megfelel Olaszor­szág érdekeinek is, mert részesedhet majd Ukrajna gabonafeleslegeiben. Azt is állította, hogy a Szovjetunió szétda­rabolása nemcsak Németország és Olaszország érdeke, hanem az egész'ci­vilizált világé. Rosenberg terve az angol reakciós körökben is visszhangra talált. A lengyeleket is ki akarták elégíteni Ukrajna terhére, hogy viszont a néme­tek magukhoz kaparinthassák Danzigot és az ún. lengyel korridort. 1934-ben Németország Lengyelországgal szerző­dést kötött, ami a Szovjetunió ellen irányult. A német-szovjet viszony egyre rosz­szabbodott. Amikor Hitler Berlinben felgyújtatta a Reichstag épületét, az jel volt a Szovjetunió elleni féktelen agi­tációra. C zalatt, 1933 novemberében az ™ USA és a Szovjetunió között fel­vették a rendes diplomáciai kapcsola­tokat; 1934-ben Csehszlovákiával és Ro­mániával is. Jugoszlávia, az ott élő nagytömegű orosz fehérgárdisták nyo­mására még tartózkodott a szerződés megkötésétől. Franciaország közeledé­sének nagy híve volt az akkori külügy­miniszter, Barthou, akit ezért később meggyilkoltak. A francia diplomácia kezdeményezésére 1934. szeptember 15-én harminc állam kormánya sür­gönyt intézett a szovjet kormányhoz, hogy a béke megtartása érdekében szükséges valamennyi állam együttmű­ködése, amely okból meghívták a Szov­jetuniót, hogy lépjen be a Népszövet­ségbe. így lett a Szovjetunió a Népszövet­ség tanácsának tagja. Csak három állam: Hollandia, Portugália és Svájc szavaztak a határozat ellen. Ettől a perctől kezdve a Szovjetunió ezen a fórumon is állandóan harcolt a kollek­tív biztonságért és a világbéke erősí­téséért. 1935-ben a fasizmus erősödé­sének hatására szorosabbak lettek a kapcsolatok a Szovjetunió, Anglia és Franciaország, valamint Románia és Csehszlovákia között. Megkötötték a francia-szovjet megnemtámadási és kölcsönös megsegítési szerződést, majd később Csehszlovákiával is. Távol-Keleten Japán egyre provo­kált. A Szovjetunió viszont békepoli­tikáját folytatva megnemtámadási szerződést ajánlottt fel, amit azonban a japán diplomácia visszautasított. 1936-ban Japán aláírta Berlinben az ún. antikomintern szerződést, amely kimondottan a Szovjetunió ellen irá­nyult. 1937-ben hozzácsatlakozott Olaszország is. Abban az időben, amikor a kínai nép harcot folytatott a japán betolakodók ellen, a szovjet kormány a kínai kor­mánynak javaslatot tett, hogy kösse­nek megnemtámadási szerződést. Ez 1937. augusztus 21-én megtörtént. A szerződés a békevágynak és a kol­lektív biztonságnak új bizonyítéka volt, mert Kelet-Ázsia térségében meqjaví­totta a helyzetet. Amikor a Távol­Keleten nehéz válság tört ki, a Szov­jetunió volt az első nagyhatalom, amely nem használta ki a kínai nép nehéz helyzetét, és tartózkodott minden beavatkozástól. A japánok viszont Kí­nát arra szólították fel, hogy csatla­kozzék az antikomintern szerződéshez. 1938 elején már tisztán látható volt. hogy Európa a háború küszöbén áll. Hitler Németország egész katonai gé­pezetét készenlétben tartotta. Abesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom