Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

I Megvalósított és teljesítetlen ígéretek Á füleki járásban öröm a határban járni. Különöse; a várgedei határban még a nagy melegben is vidáman lépked az ember. Felüdíti, amit lát. Árpa, búza, rozs, a múlt évinél jóval többet ígér. S a kukorica levelei úgy fénylenek, mintha be lennének olajozva. Orosz József, a falusi pártszervezet elnöke büszkén beszél a falu, a szövetkezet állandó gyarapodásáról. Amikor megkérdeztük, kik dolgoznak a legjobban, meg-megsimogatta őszülő haját. — Ez bizony nehéz kérdés, talán Sebők József tehéngondozó, vagy Csavnicky Gyula, aki már kora reggel legelteti a jószágot, hogy pihenhessenek mire a nap tűzni kezd. Az asszonyok közül ifj. Ternócky Lászlóné, vagy Reznieková ... Olyan igyekezet van itt minden tagban, hogy nem igen hagyja el égyik a másikat kapálásban, szénagyűjtésben, de az aratásban sem. Csépa néni mesélte, hogyha a lányokat néha egy kicsit inteni is kell, a munkában csak dicséret illeti őket. Sokszor előfordult, hogy a reageli harmattól térdig lucskosak voltak és mégis nap mint nap már korán reggel mindenki irtotta a gyomot, hogy NE MARADJON EGY TALPALATNYI KAPÄLATLA.N FÖLD SEM Felkészültei: az aratásra és a cséplésre és hozzátehetjük, nyugodtan nézhetnek a zárszámadás elé is. A terményeket nem számítva húsz koronát terveztek egy-egy munkaegységre, de ha Így haladnak, ilyen szorgalmasan dolgoznak, szerény előzetes becslés szerint még több 13 lehet. A falubeliek erősen állítják, hogyha az eső bele nem szól az aratásba, a gabona gyorsan a raktárakban lesz, s ez nem üres fogadkozás. Nyüzsgő a határ, napközben néptelen a falu. Aratják a gazdag termést. A várgedeiek büszkik lehetnek arra, hogy jó hírük van a járásban. Persze nem volt ez így mindig. Bizony első években a kommunistákat és a leghűbb szövetkezeti tagokat kivéve panaszkodtak, elégedetlenkedtek. Csépa Lajos, a 8 hektáros gazda állandóan kifelé készült, úgy vélte, nem jó végén fogta meg a dolgot, mikor a szövetkezetbe lépett. Nagyobb terméseredményeket és jobb életet akart elérni a közösben. Egy-két év is eltelt és 1-3 CSAK EGY HELYBEN TOPOGTAK Eleinte bizony csak tanulgatták, próbálgatták a közös gazdálkodást. S mivel tapasztalatlanok voltak, bőven követtek el hibákat. Különösen a munkaszervezésben, ami természetesen a terméseredményeknek és a munkaegység értékétiek rovására ment. A szövetkezeti tagok egy része nem harcolt szívvel-lélekkel, hogy a szövetkezet megerősödjön, A másik része kedvtelenüi dolgozott. Pedig éppen az indulásnál kell nekirugaszkodni. Ma már nem szívesen, s ha igen, kipsit szégyenkezve beszélnek a szövetkcet akkori hibáiról. De mi mégis kíváncsiskodtunk, hogyan tört meg a jég, hogyan lehet, hogy akkor sokallták a földet. Most meg kevesellik, s az '"'ami birtoktól vesznek át 120 hektárt. A szövetkezet egész történetétől elválaszthatatlan a kommunisták munkája, beleértve az útépítőknél és a kőbányában dolgozó párttagokat is. Igaz, kezdetben csak bábáskodtak, de később, ha valahol hiba volt, elmaradás látszott, mindig akadt a pártszervezetben valaki, aki „megkondította a vészharangot". S HA A PÁRTSZERVEZET VALAMIRE FELFIGYELT, valami hibát meglátott, arról nem sok idő múlva már csak úgy lehetett beszélni, hogy volt, de már nincs. Eleinte a szövetkezet pártonkívüli vezetőit bosszantották a komunisták bíráló szavai. De most m'ár látják, hogy anélkül nem lenne eredményes a munkájuk. Mikuláš Ďurica, a szövetkezet / könyvelője annak örül leginkább, hogy a pártbizottság, és az egész kommunista kollektíva figyeli a szövetkezet vezetőséginek munkáját és ha elvéti a lépést, azonnal szólnak, sőt mind gyakrabban jelt adnak már a botlás előtt. Kezdetben bizony megtörtént az is, hogy egyesek kihúzták magukat a közös munkából. A közös helyett hétszámra a háztáji földön kapáigattak. A pártbizottság idejében felhívta az EFSZ vezetőségének figyelmét, hogy beszélgessen a tagokkal, győzze meg arról, hogy jövedelmük alapja, fő forrása a szövetkezetben végzett munka. A MEGGYŐZŐ SZŐ MEGHOZTA GYÜMÖLCSÉT Évről-évre növekedett a munkaegység értéke. Az államnak is megadták, ami jár, s nemcsak Csépé Lajos, de mások is megtalálták számításukat, boldogulásukat a kollektívában. A pártszervezet nagy munkát végzett, míg sikerült a szövetkezetben megszilárdítani a munkafegyelmet. Szükséges megemlíteni azonban, hegy az elért eredményekben oroszlánrészük van a falusi pártszervezetben regisztrált, üzemekben dolgozó kommunistáknak is. Dellamária Jánosról, a kőbánya robbantó mtsteréről például elmondták a faluban, hoay tettrekész, szorgalmas ember, aki az üzemben végzett munkája mellett lelkiismeretesen foglalkozik a szövetkezet gondjaival is. Dellamária elvtárs a múlt évben jutalomra nem számítva,, kommunista kötelessénének tartva, a hegyoldalból 500 köbméter követ robbantott a 98 férőhelyes tehénistálló és a sertéshizlalda alapjaihoz. Nagy érdeme van a több ezer gyümölcsfa ültetésében is. Hasonlóan lehetne beszélni a többi regisztrált tagról is, akik az üzemekben szerzett munkatapasztalataikkal segítik, építik az egységes földművesszövetkezetet. Nézzük csak meg a szomszédos Balogfala határát is, amely minden szép szónál ékesebben beszél. Pedig a szövetkezet még fiatal, alig egy esztendős.. De már az első eredmények is megcáfolhatatlanul bizonyítják a szövetkezet főlényét az egyéni gazdálkodás felett. Sokat merítenek szomszédjuk, a várgedeiek tapasztalataiból. A MUNKAFEGYELEMRE FEKTETTÉK A FŐSÚLYT els? pillanattól kezdve. Még arra is ügyelnek, hogy a funkcionáriusok felesége, hozzátartozója hogyan veszi ki részét a szövetkezet munkájából. Barnócky István, a falusi pártszervezet elnöke nem jör« zavarba, ha megkérdezik tőle, hogy az ő, vagy a szövetkezet és a HNB elnökének felesége bent van-e a szövetkezetben. Mindannyian szorgalmasan hozzájárulnak az új élet megteremtéséhez. Természetesnek tartják, hogy az új élet nem alakul ki magától. Persze vannak és lesznek is még kezdeti nehézségek.. De a látókörük széles és bátran vezetik társaikat az új úton. A faluban már csak az nem veszi észre a nagyüzemi gazdálkodás főlényét, aki nem akarja és mint a struc szándékosan a homokba dugja fejét, hogy ne lásson, ne halljon. Tavaly ősszel, amikor a lánctalpas traktor nyomán előtűntek az első barázdák, azt jósolgatták egyesek, hogy a dombos határban bedöglik a traktor és továbbra is a régi módon kell szántani. Má már nyilvánvaló, hogy A GÉPEK JÖ MUNKÁT VÉGEZTEK Növekedett a hektárhozam, tehát nem vitás, hogy a gazdagabb gabonatermés mindenekelőtt a gépek segítségének köszönhető. — Eredménynek tartom még azt is — veszi át a beszélgetésünk fonalát Trecska Pál, a szövetkezet elnöke, — hogy megvan a tervezett állatállomány, csak a sertés kevesebb. De ha a 17 anyadisznő lemalacozik, meglesz az is. Sokat diskurálunk, mit hogyan csináljunk jobban. Ha két-három ember összegyűl a kultúrházban, vagy borbélynál, mindjárt a szövetkezetre terelődik a beszéd. Van miről beszélKi lesz a győztes ? A boldog jövő útjára lépett Nyír községben több kis- és középparaszt lépett a szövetkezés útjára. Herda Mihály 5 hektáros paraszt is ey. 17. utat (jálaatotta. M\g egyénileg gazdálkodott, sehogy sem tudott lépést tartani a szövetkezet eredményeivel, pedig nem volt rossz gazda ... Igaz, hatodmagával ült az asztalhoz, de most sem ülnek kevesebben, most sincs több munkaerő a családban, mégis bőven van kenyere, meg min • OJ SZO 1957. július 14. déne, pedig csak tavaly áprilisban 'épett a szövetkezetbe. A csoportmunkában könnyen feltalálta magát. Most gazda a szövetkezetben. Petrík János ezelőtt, magángazdálkodó korában hiába fáradozott oly sokat, 1 mégis nehezebb volt az élete, a munka, mint a szövetkezetben. Mészáros János középparaszt ezelőtt sem érzett szükséget semmiben, állam iránti kötelességét is száz százalékon felül teljesítette, a jövedelme most a szövetkezetben mégis egyötödével múlja felül magángazdálkodó korában elért jövedrlmét. Raj János, Nyír. ni, van még javítani való a munkánkban. Igaza van a szövetkeaet elnökének, még nem megy minden úgy, mint kellene. Fazekas József például hányszor kért már tejet a malacok számára és eddig sajnos süket fülekre talált. S igazuk van azoknak az elvtársaknak is, akik bírálják a füleki Kovosmaltban és a Békeüzemben dolgozó falubelieket, kommunistákat. A szövetkezet megalakulásakor a Kovosmalt és a Béke-üzem például politikai és egyéb segítséget ígért, de azóta MÉG CSAK TELEFONON SEM ÉRDEKLŐDÖTT A SZÖVETKEZET IRÁNT. Márpedig a védnökség egyben eszköze a munkás-paraszt szövetség erősítésének. Igaz, alig találsz a szövetkezetben olyan tagot, akinek mondogatni kellene most kapálj, mo^ vess, vagy arass. De sokkal érltke® sebb a jó munka is, ha az egész nép jóléte iránti felelősségérzet hatja át. Ha megkérdeznék az embereket a faluban, hogy miért dolgoznak, sokan azt mondanák még: „mert anélkül nem tudunk megélni és teljesíteni kell a beadást". Ez igaz, de a védnökségi politikai segítség keretében éppen azt kell megmagyarázni a szövetkezeti tagoknak, hogy amikor szorgalmasan dolgoznak, aratnak, nemcsak családjuk jólétét növelik, hanem az országét is. S minél több gabona, tojás, hús megy az államnak és "a piacra, annál több ipari cikket, műtrágyát, gépet, lábbelit és ruhát kaphat a falu. Hiszen éppen erről volt szó a CSKP KB júniusi ülésén, amikor a párt ideológiai munkájának egyes jelenlegi kérdéseiről tárgyaltak. Hogy ma már nem elég csak a munkaegység értékének magasságáról beszélni. Bár ez nagyon fontos, de tudniok kell a szövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy a jólétük biztosítása szorosan összefügg az üzemi dolgozók, városok élelmiszerrel való ellátásával. Tehát nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a legjobb politikai felvilágosító munkát az üzemi dolgozók fejthetik ki, ők érzik a leghamarább a hektárhozam emelkedését, vagy csökkenését. Mit vár tehát pártunk ezekben a hetekben, hónapokban, mindenekelőtt az üzemekben és a falun lakó tagjaitól? Mire van a legnagyobb szükség ? Továbbra is a meggyőzésre, ayitációra, Az önkéntesség lenini elvének tiszteletben tartása nem jelent ösztönösséget. A kommunistáknak, a pártszervezeteknek igenis küzdeniök kell azért, hogy Balogfalán és másutt még az idén minél több dolgozó paraszt válassza a közös gazdálkodás útját, s minél TÖBB SZÖVETKEZET ALAKULJON A JÁRÁSBAN. Természetesen nem kell „ha törik, ha szakad" "módon fejleszteni. Pártunk határozottan elítéli az önkéntesség elvének megsértését, de egyáltalán nem közömbös, hogy a járásban, ahol egy sor faluban még nincs EFSZ, pedig megvan rá a lehetőség, még az idén sikerül-e megalakítani, vagy csak jövőre. S,ebben a felelősségteljes munkában nagy feladat vár a járás üzemi pártszervezeteire. Erdősl Ede. A MÁTYUSFÖLD déli sarkában, a Vág jobboldali partján elterülő rónán suhog az aratógépek kaszája, zizeg alatta a föld aranykincse, az érett kalászok. Ittott felbúg a kombájn is, az ember meg a természet munkáját gyűjtögeti, hogy az minél előbb tető alá kerüljön. S ilyenkor minden rendes parasztember tatipon van, és az a mondás járja az öreg Vág vidékén, hogy a szorgalmas gazda a kocsirúd végén hál, azaz, hogy majdnem sehogy sem, mert a legjobb esetben is csak négy-öt órára hunyja le szemét, s jóval megelőzve a napot, felkel, nekilát a munkának. Így tesznek a negyedi szövetkezetesek is. Legalább is a legszorgalmasabbak. Mert, mi tagadás, akadnak olyanok is, akik valahol távol álltak, amikor a szorgalmat osztogatták. Azonban a szövetkezet javarésze munkaszeretó és kötelességtudó emberből áll. A szövetkezet irodájának az udvarán már pirkadat óta lányok, asszonyok kacagása hallatszott, az aratóbrigádok vezetőire vártak. Csakhamar megérkezett a szövetkezet elnöke és a csoportvezetők magukhoz szólították csoportjuk tagjait. PILLANATOK ALATT megtörtént a beosztás — hogy melyik dűlőn ki vágjon neki — és a vidám emberekkel telt szekerek kigördültek a kapun. Később, amikor a nap már pár lépésnyit emelkedett az égen, traktorok bugása kapcsolódott bele a szövetkezeti földek reggeli szimfóniájába. Dőlt a kalász, szinte égett a munka a szorgos kezek alatt. A Nap már a delelője felé közeledett, amikor motorkerékpár fékeinek nyikorgása hívta magára a figyelmet. Tonka Mátyás elvtárs, a szövetkezet elnöke érkezett rajta. Papírt vett elő és gondosan jegyzett valamit, pár szót váltott a csoport vezetőjével, a kombájnossal, az asszonyokkal, majd újra motorra ült. A kerékpár nyomát már messze az út pora takarta, de a brigád egyre csak azon gondolkodott, mi is lehet azon a papíron, amelyet az elnök szépen öszszehajtva a kabátja belső zsebébe sülylyesztett. Az asszonyok sugdolódzni kezdtek. — Bizonyára a Tonka nincs velünk megelégedve, mert nagyon komoly volt... Mindent összemondtak, de egyikük sem tudta kitalálni, hogy az elnök milyen véleménnyel távozott. A nyelvek vihara lassan eloszladozott és az asszonyi kéz még nagyobb lendülettel ragadta meg a gereblye nyelét, hogy azért is ez idén a második, az ő csoportjuk lesz az első. PELIKÁN BÁCSI, a csoportvezető szjnte hízott örömében, mivel az aszszonyok még nagyobb lendülettel láttak a dolognak, és ő is minden erejével ne• kilátott a munkának. Ezek után nem a csoportnak, hanem a kombájnnak akadt mit tennie, hogy egy percnyi időveszteség se álljon be, nehogy a brigádnak várnia kelljen, míg egyet fordul. A kukoricáson túl levő szomszéd táblán is erősen pöfékelt a gép, ott az első csoport dolgozott. A gép ormán Pintér Lajos CSISZ-tag, fiatal farkasdi kombájnos ült, aki gépével a negyedi szövetkezet segítségére jött, hogy a termés minél előbb a raktárba kerüljön. De mielőtt a kaszákat az árpatáblának irányította volna, versenyre hívta társát, Petrovics László negyedi fiút, a második aratócsoport kombájnvezetőjét. Petrovics nem húzódozott a verseng elfogadásától, kezet adott Pintérnek, és egyszerre indították el masináikat. A két aratócsoport csak két napja kezdte el tevékenységét és immár harminc hektáron nem áll az őszi árpa. A napi elvégzett munkából egy kombájnra hét-nyolc hektár esik, de hogy mi lesz a harmadik nap eredménye, azt még délután öt órakor senki sem tudta a második csoportban. Csak a bri•gádvezett mosolygott az eredményen. LASSAN BEESTELEDETT. Lágy szellő suhant végig a ringó gabonán, csókot nyomva az izzó homlokokra. A kombájnok felhúzták a kaszáikat és az úton álló kocsik az aratókkal elindultak hazafelé. A szövetkezet gazdasszonyai már fürdővel és jó vacsorával várták a csoportokat. Az ízletes étel után jól esett a hideg sör. Utána az elnök tarsolyából kikerült a nagy titok, ami azon a gondosan öszszehajtogatott papíron volt, a kabát belső zsebében. Ezen a napon a kettes számú csoport lett az első. Petrovics elvtárs kilenc hektáron aratott le. Az első, a repcét arató brigád is szépen dolgozott, csak fél hektárral csinált kevesebbet. Ezzel befejeződött a repce és az árpa aratása. A tervezett munkát huszonnégy órával hamarább fejezték be. HOGY KI LESZ AZ ELSŐ, még az megoldatlan. Talán ha újra fordítunk az asztali kalendáriumban egy lapot, ex a titok is kiderül. Talio K. Elkészült az új istálló Amikor a guszonnai szövetkezetesek megtárgyalták az állattenyésztés', hasznosságának növelésére hozott párthatározatot, elhatározták, szarvasmarhájukat egy helyre összpontosítják. Hozzáláttak a K—98-as tehénistálló építéséhez. Az építkezés kezdetben nagyon lassan haladt, mert nem volt pénz, se elég munkaerő. Ha pedig mind a kettő megvolt, akkor nem volt anyag Nem emelkedett a tejhozam sem, mert a tehenek hat istállóban voltak. A 32 tehéntől a napi 60—80 liter tej bizony kevés volt. Ma már lassan befejeződik az istálló építése, s a szarvasmarha már új istállóban van. A tejhozam is emelkedett, méooedig 30 literrel. Tankina István, Fülek. Hír a pusztáról Peténypusztán is megkezdtük az aratást. A' ',ona bizony megdőlt, ezért kézi kaszával vágjuk. A kombájn nem tud úgy dolgozni, ahogy kellene, de így is learatjuk hét nap alatt, mert a szorgalomban nálunk nincs hiány. Az árpát már learattuk, most csépeljük, és ahogy mutatkozik, az eredménnyel e'égedettek lehetünk. Rózsa János, Peténypuszta. ^yw

wwwv -G^gtj rókáról kél bori AAAAAA/VWv ok most a parasztember tenniÖD valója; az aratás, a cséplés. Némely helyen még a növényápolásból is maradt. Egyszóval annyi a munka, hogy ha száz keze lenne az embernek, akkor sem volna fölösleges. Természetesen minden okosan gondolkodó parasztember most arra törekszik, hogy minél előbb betakaruljon a termés, fedél alá kerüljön egész évi munkájának gyümölcse, az új kenyérnek való. Ez így van rendjén, hiszen most van itt az ideje ennek a munkának, így csinálta ezt a parasztember évtizedeken keresztül, így csinálja ma is, persze azzal a különbséggel, hogy nem ő, hanem a gép végzi a munka nehezebbjét. De milyen volna az a földműves, aki csak a mára gondolva megfeledkezne a holnapról? A jövő termés alapját részben már most, aratás után, a tarlóhántással kell megteremteni. A tarlóhántással egyi lőben viszont egy igen fontos, csöppet sem lebecsülendő dologról sem szabad megfeledkezni: a másodnövények vetéséről. Nem egy esetben hangoztattuk már, hogy a „kasza után eke" szólás-mondás betartása gazdag termést eredményez a következő évre, mégis még ma is találhatunk a határban — különösen az egyénileg gazdálkodók földje között — olyan földeket, amelyekről már jónéhány napja betakarították a termést, de a tarlóhántást még nem végezték el. Nagy hiba ez, hiszen a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a legcélszerűbb az aratás utáni három napon belül elvégezni a tarlóhántást. Az idejében végzett tarlóhántássai négy-öt mázsával több termést érhetünk el. Példának okáért hadd említsük meg Stará-Turá községet. Ebben a községben a szövetkezet nyomban az aratás után elvégezte a tarlóhántást, az egyénileg dolgozó parasztok pedig késlekedtek a munkával. A következmény? Az egyénileg dolgozó parasztok a múlt esztendőben átlagosan 15—20 mázsa gabonát takarítottak be hektáronként, míg a szövetkezet csaknem 27 mázsás átlagtermést ért el. Búzából 25 mázsa, rozsból 31,5 mázsa termett hektáronként az említett szövetkezetben. cukorrépánál is lényeges a különbség. Čachticén az egyénileg gazdálkodók 150 mázsát értek el hektáronként, a szövetkezet 450 mázsa cukorrépát takarított be egy-egy hektárról. Nem szükséges ezután bővebb magyarázat, mennyire befolyásolja a terméseredményeket az idejében végzett tarlóhántás. Kasza után eke. Még jobb, ha hozzátesszük: eke után vetőgép. A másodnövények vetésével nagymértékben növelhetjük takarmánykészletünket. Sokan úgy vélekednek a tarlónövényekről, hogy azokkal kizsaroljuk a földet, és hogy nem lehet „egy rókáról két bőrt lehúzni". Az igaz, nehéz egy rókáról két bőrt lehúzni, de egy esztendőben jó talajmüveléssel, idejében végzett tarlóhántással és másodnövény-termesztéssel, ha nem is egy teljes másik termést, de pótlásképpen még egy fél termést érhetünk el. Kiváltképpen jól beválik a másodnövények termesztése, ha aratás alatt bőséges a csapadék. (A napokban elég eső esett) Ilyen esetben hektáronként 100—160 mázsa zöldtakarmányt nyerhetünk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mind több és több szövetkezet ismerte el a takarmánypótlásnak ezt a lehetőségét. Ezért termeljünk az idén is mennél több tarlónövényt. Elsősorban azokba a földekbe vessük, ahol gyorsan történt az aratás és a betakarítás. A learatott gabonafélék tarlóját azonnal szántsuk be, persze a másodvetéshez 10—12 cm mélyen. Különösen csalamádét, kerékrépát érdemes tarlóba vetni. De SQJÍ helyütt bevált a n.ú't években a rövid tenyészidejű köles és a mohar is. e hallgassunk tehát a maradiakra, s ha egy rókáról két bőrt lehúzunk, vagyis másodnövényt termelünk, a föld nem sínyli meg, viszont igen hasznos takarmánnyal gazdagítjuk az állattenyésztési termelést. Még abban az esetben sem vész kárba a munkájuk, ha esetleg nem kedvez az időjárás a másodnövényeknek, hiszen a zöldtrágyázással jelentősen növeljük a talaj termőképességét. (—m— ü