Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

Tudományos együttműködés Lengyelország és Csehszlovákia között A lengyel főiskolaügyi miniszter helyettesének beszélgetése a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával Varsó (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között 1947. július 4-én aláírt kulturális egyezmény része a két állam közötti tudományos együttműködés elmélyítése, a tudományos munkák, a tudományos dolgozók, valamint a tanulók kicserélése a lengyel és csehszlovák főiskolák között. „Az együttműködés több formája megváltozott már az egyezmény aláírása óta — jelentette ki E. Krassowská asszony, a főiskolaügyi miniszter helyettese a ČTK varsói tudósítójával folytatott megbeszélésen. — Nagyon pozitívan kell értékelni tudományos együttműködésünket Csehszlovákiával, a csehszlovák főiskolákkal és pozitívan kell értékelni a közöttünk kialakult közvetlen baráti, jószomszédi kapcsolatokat". A kulturális egyezményben megállapított hagyományos cseréhez ez idén az együttműködés új formája járult, mégpedig a közvetlen kapcsolat a csehszlovákiai és lengyelországi főiskolák és tudományos intézetek között. E. Krassowská kijelentése szerint a lengyel főiskolák valamenynyi állam közül Csehszlovákiával tartják fenn a legjobb kapcsolatokat. Csupán a hivatalos kulturális egyezmény keretében 32 tudományos dolgozó utazik Lengyelországból Csehszlovákiába és a csehszlovák tudomány 64 képviselője ismerkedik meg Lengyelországban tudományos kartársainak sikeres munkájával. „A Csehszlovákia és Lengyelország közötti tudományos együttműködés további távlatai rendkívül kedvezőek, — jelentette ki befejezésül E. Krassowská. — A két ország tudósai között rendkívül élénk az érdeklődés [ az együttműködés iránt és az egyes iskolák közötti tudományos tapasztalatcsere minden bizonnyal hozzájárul a tíz év előtt sikeresen megkezdett együttműködés elmélyítéséhez." A szovjet államférfiak látogatása az érdeklődés középpontjában Az N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin elvtársak vezet- <• tás nagy jelentőségét. A nyugati sajtó hírei arról tanúste szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai lá- I kodnak, hogy a nyugati lapok tudósítóinak és hírmagyarátogatásának nagy figyelmet szentel a világsajtó és rádió, zóinak kedvező alkalmuk volt a legfantasztikusabb koholA szocialista tábor országai sajtójában kiemelik e látoga- | mányokra. A moszkvai sajtó július 13-án is nagy figyelmet szentel a szovjet pártés kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásának. Az e látogatásról szóló anyag betölti a lapok első két oldalát. A sajtó közli Antonín Zápotockýnak és N. Sz. Hruscsovnak a prágai Várban július 11-én tartott fogadáson elhangzott beszédeinek szövegét. A lapok beszámolnak a szovjet párt- és kormányküldöttség megérkezéséről Bratislavába, és arról a fogadásról, amelyet a küldöttség tiszteletére rendezett Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Megbízottak Testülete és a Szlovák Nemzeti Tanács. A moszkvai Bravda, az Izvesztyija és a Szovjetszkaja Rosszija, részletes híreket és fényképeket közöltek a bratislavai nagyszabású manifesztációról. A lapok közölték, azokat a beszédeket is, amelyeket a manifesztáción J. Hercková, Szlovákia Kommunista Pártja városi bizottságának titkára, K. Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, I. Michalides, a Juraj Dimitrov-üzem munkása, F. Adamek, a Biely Kostol-i EFSZ elnöke, E. Koll, a trenčíni Május 9 gépgyár munkása és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára mondottak. * * • Egyes nyugati lapok, mint például a Daily Herald, a Daily Mirror és a Sketch a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya képviselőinek csehszlovákiai látogatásával struccpolitikát űznek. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogyha e látogatásról nem emlékeznek meg, ezzel jelentőségétől megfosztják. Azonban sok más jel és bizonyíték arra mutat, hogy a nyugat is rendkívüli jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége csehszlovákiai látogatásának. így például a News Chronicle és a Daily Mail fényképeket közöltek a szovjet küldöttség prágai fogadásáról. A nyugati hírügynökségek és sajtó legnagyobb érdeklődését a szovjet küldöttségnek a prágai Sztálingrád üzemben tett látogatása és Hruscsov elvtársnak az üzem munkásaihoz intézett beszéde keltette. Az AFP ügynökség a beszédről szóló cikkét a következő szavakkal _ kezdi: „Hruscsov teljesen rögtönözve, lendüI letesen csaknem egy órás beszédet mondott az egyik prágai gyárban a szocialista országok politikájának céljáról és ezen államok egységéről. A testvéri kommunista pártok sajtója a nyugati országokban részletes híreket és fényképeket közöl a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának lefolyásáról. A L'Humanité prágai levelezője az első oldalon közölt riportjában rámutat arra, hogy több százezer prágai dolgozó milyen lelkes fogadtatásban és ovációban részesítette Bulganyin és Hruscsov elvtársakat. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja ugyancsak részletes beszámolót közöl a szovjet küldöttség csehszlovákiai látogatásáról. A Volksstimme osztrák lap rámutat arra, hogy a szovjet küldöttség és Csehszlovákia képviselői közötti megbeszélések kezdetén is a vélemények teljes egyöntetűségét állapították meg. A lap utal arra, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a XX. kongresszus határozatait a helyi' feltételeknek megfelelően alkalmazták, amely a kommunisták és pártonkívüliek tevékenységének és kezdeményezésének megi erősítésére vezetett. A burmai parlamenti küldöttség elutazott Csehszlovákiából Pénteken, július 12-én elbúcsúzott Csehszlovákiától a Burmai Szövetség parlamenti küldöttsége, mely Thakin Ti.ein Maungnak, a nemurtiségi parlament alelnökének vezetésével hazánkban tartózkodott. A ruzyni repülőtéren Anežka Hodinová-Spurná és dr. Dionýsius Polanský, a nemzetgyűlés alelnökei, Oldŕich Beran, építészeti miniszter, a nemzetgyűlés képviselői, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlési iroda vezetője és a nemzetgyűlés többi dolgozói búcsúztatták a vendégeket. Elutazásuk előtt Thakin Thein Maung, a küldöttség vezetője kijelentette a ČTK tudósítójának, hogy a küldöttség összes tagjai nagyra becsülték azt a szívélyes fogadtatást, amelyben Csehszlovákiában részük volt. „Burma és Csehszlovákia a népek közötti baráttá-* politikáját követik. Ez konstruktív colitiika, mert országaink népeinek lehet különféle társadalmi rendszerük, de közös vágyuk a béke megőrzése az egész világon. És ez, nagyon szorosra fűzheti a két ország viszonyát." „Elutazásunk előtt — mondotta — megbeszélést folytattunk a Külkereskedelmi Minisztérium dolgozóival. Arra a nézetre jutottunk, hogy országaink kereskedelmi kapcsolatait tovább terjeszthetjük. A küldöttség minden tagja meg van győződve róla, hogy Csehszlovákia és Burma további kölcsönös kapcsolatait elmélyíthetjük és ez hozzájárul a világbéke megszilárdításához." (ČTK) Az olasz parlament bizottsága javasolta az európai szerződések ratifikálását Róma (ČTK) — Az olasz képviselőház különbizottsága megvitatta az európai közös piac és az Euratom létrehozására vonatkozó szerződéseket, a melve ke t ratifikálásra a parlament elŕ terjesztenek. A bizottságban éles eszmecserére került sor az európai szerződések ratifikálása mellett állást foglaló jobboldali képviselők és a kommunista képviselők között, akik rámutattak a szerződések áldatlan következményeire az olasz dolgozókra és az egész ország gazdaságára nézve. Montagnana kommunista képviselő vitafelszólalásában kimutatta, hogy az európai közös piac megteremtése a munkások bérének leszállítását eredményezné, ami még inkább súlyosbítaná a dolgozók ; amúgy is kritikus helyzetét. Napolitano kommunista képviselő a közös piacot az európai monopolista köröknek pozícióik megszilárdítására és kibővítésére irányuló törekvésnek minősítette, am! káros következményekkel járna főképp DélOlaszország gazdaságilag elmaradt kerületeire. Assenatto kommunista képviselő kijelentette, hogy az európai közös piacról szóló szerződés ellenkezik a népfelség alkotmányelvével \ képviselőház különbizottsága éles vita után — a komunisták szavazataival szemben — elfogadta az európai szerződések ratifikálását. A szocialisták megszavazták az Euratomra vonatkozó szerződést, azonban a közös Diacról szóló szerződéssel kapcsolatban fenntartással éltek. Válas

ztási kampány a Német Szövetségi Köz

társaságban Adenauer óva int „Németország pusztulásától" Bonn (ČTK) — Konrád Adenauer nyugatnémet szövetségi kancellár július 12-én rendszeres sajtóértekezletén „óva intette" a választókat, hogy szeptember 15-én, a bonni szövetségi parlamenti választásokkor ne okozzák „a jelefltéťji - külpolitikai"' 'iraňyTOnál megváltoztatását", mert ez állítólag „veszélyezteti a Szövetségi Köztársaság biztonságát, amely kizárólag a szabad Nyugattal való együttműködésen alapszik." Adenauer beszédének túlnyomó részében a nyugatnémet szociáldemokratákkal foglalkozott. Kijelentette, Németország Szociáldemokrata Pártja Viharfelhők Franciaország felett nagy nemzeti ünnepén B

a, 'úlius 14-én ünnepli a francia nép a Bastille, a feudális kizsákmányolás és az abszolút monarchia jelképe elfoglalásának és lerombolásának hagyományos emléknapját. E nap — a nagy francia forradalom kezdetének napja — messze Franciaország határain túl a haladó emberiség egyik jelentős emléknapjává vált. A francia nép ez idén is lelkesen készül július 14. V megüneplésére. A fenyegető fasiszta provokációkra való tekintettel a Francia Kommunista Párt egységes fellépést ajánlott a szocialistáknak és a radikálisoknak — sajnos mint annyiszor a múltban, ezúttal sem találva megértésre e pártok vezetőinél. De számos jel mutat arra, hogy a reakciót kiszolgáló vezetők ellenére az egész francia nép egységesen ünnepli meg nagy nemzeti ünnepét. Az ország helyzete a nemzeti ünnep előtt nagyon zavaros, sőt súlyos. Az 1956. év elején lezajlott választások egyértelmű eredménye ellenére Guy Mollet jobboldali szocialista kormánya a csőd szélére juttatta az országot. Ahelyett, hogy a három baloldali párt, — a kommunisták, szocialisták és radikálisok egyhannú többségére támaszkodott volna, Guy Mollett a jobboldal' első tüntetése után megrettent és Lacoste-ot, pártjának legreakciósabb egyéniségét tette meg politikájának vezéralakjává. így az úgynevezett szocialista és baloldali kormlny eayre mélyebben elmerült az algériai háború szennyes hullámaiban, ami — miután a mór megtette kötelességét —, Guy, Mollet leváltásához és a nála is következetesebben jobboldali politikát folytató Bourgés-Maunoury-nak, a Guv Mollet kormány volt hadügvminiszterének miniszterelnöki megbízásához vezetett. A francia jobboldal, még jobban nyereaben érezve magát, egyre hanAC-abban követeli az algériai kérdés erőszakos, vagy ahogy ők mondják: .francia megoldását" és a háborús költségek fedezésére szükséges évi 350 milliárd frank új adó megszavazását. Természetesen ez a kormány még szemérmetlenebbül támogatja az amerikai és német monopolisták nyuqat-európai integrációs terveit, a közös piacot és az Euratomot, amelynek megszavazását keresztülvitték a francia nemzetgyűlésben. Ugyanakkor azonban egyre aggasztóbb felhők gyülekeznek a francia burzsoázia egén. A napi egymilliárd frankba rülő háború szükségszerűen az árak emelkedéséhez vezet, ami viszont állandóan bérköveteléseket és aiok nem teljesítése esetén sztrájkokat vált ki. Jelenleg egy jellegzetesen kispolgári réteg — a bankhivatalnokok tömegsztrájkja folyik. Augusztus l-re a kormány 256 fontos közszükségleti cikk árának emelését tervezi, ami alapjaiban rendítené meg a dolqoľ:ók reálbérét. A jobboldali pártok ugyan készek — az algériai háború éidekében — tovább folytatni az adóés áremelések politikáját. kérdés azonban, meddig hajlandók ezt tétlenül a politikai következmények levonása nélkül eltűrni az öntudatos munkásságon kívül szintén súlyosan érintett kispolgári elemek, vagyis a szocialista, a radikális, sőt részben a keresztény párt választói. francia nagyburzsoázia látja ezt a veszélyt és ezért utolsó mentsvárához, a fasiszta elemekhez fordul. A De Gaulle-fasisztáktól egészen a Poujade-fasísztákig minden jobboladli fasiszta csoportosulás újabb pénzügyi támogatókra talál, hogy a jobboldal „tömegbázist" szerezzen egyre kétségbeesettebb terveinek megvalósításira. Sőt a francia burzsoázia a nép elleni harcában legújabban még ennél is ósdibb felvert igyekszik előhalászni a történelem lomtárából. Alig néhány nappal a Bastille lerombolásának ünnepe előtt a francia „polgári körök" tüntető segédletével zajlott le a Párizs melletti Dreux-ben Henrik orleánsi hercegnek, a „francia trónkövetelőnek" „Páris grófja" fiának M. Terézia, würtembergi hercegnővel való házassága. Ezen a házasságkötésen nemcsak a? egész európai arisztokrácia volt tüntetőleg jelen, a görög királytól kezdve az Eszterházyhercegekig, hanem két nemrégen még miniszterelnöki tisztséget viselő vezető francia politikus, Edgár Faure és Paul Reynold is. Nem hiányoztak a párizsi érsek és a Francia Bank elnöke sem, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsük. A házasságról a jobboldali lapok heteken keresztül oldalakat írtak, az orleánsi herceget „példaszerű demokratának", „derék francia polgárnak" titulálva. Átlátszó a francia jobboldalnak ez a royalista propagandája, ezzel is homokot akar szórni az ingadozó kispolgári rétegek szemébe. Mi az oka a francia jobboldal e kétségbeesett kapkodásának ? indenkinek, tehát a francia burzsoáziának is látnia kell, hogy volt hatalmas gyarmatbirodalmának utolsó pillérei roskadoznak. A francia gyarmatbirodalom döntő része Észak- és Közép Afrikában fekszik. Az észak-afrikaá parton levő gyarmatok két szélső támaszpillére. Marokkó és Tunisz már megingott. Az út tehát az óriási közép-afrikai területek felé Algérián át vezet és egyben ezen francia gyarmatok legértékesebbike is. így érthető, hogy a francia burzsoázia politikájának tengelyében az algériai kérdés áll. • Bár a francia jobboldal — szocialista kiszolgálóival egyetemben megtett mindent, hogy a világ minden reakciós erejét megnyerje algériai háborúja támogatása gondolatának, az utóbbi hetekben olyan oldalról is csapás érte, ahonnan a legkevésbé várta. Az Egyesült Államok hivatalos politikája mindeddig maradéktalanul támogatta, politikailag gazdaságilag és katonailag egyaránt, a francia kormányt. Egy héttel ezelőtt — első fecskeként — Kennedy demokrata szenátor megfújta a kürtöt Franciaország algériai politikája ellen. Mi az oka ennek a pálfordulásnak? Világos, hogy az amerikai monopóliumok szószólója ugyanazt készíti elő ÉszakAfrikában a francia nagytőke pozíciói ellen, mint amit 2—3 évvel ezelőtt Iránban hajtott végre oly sikeresen az angol olajmonopóliumok ellen. Az amerikai imperializmus elérkezettnek látja az időt, — miután helyzetét Nyugat-Németország -felfegyverzésével Európában biztosítva véli, — hogy a jelenlegi legnagyobb összefüggő gyarmatot a francia Észak-, Középés Nyugat-Afrikát válassza le a francia gyarmatbirodalom testéről és tegye azt a — nyílt kapuk politikája alkalmazásával — valamilyen látszólagos függetlenség fenntartásával közvetlen kizsákmányolása színterévé. francia imperialista körök megdöbbenését fokozza, hogy a jobboldali szociáldemokrata pártok vezetői bécsi ülésükön felelősségre vonták a francia szocialistákat algériai háborús politikájukért, sőt az amerikai imperialisták közvetlen irányítása alatt álló úgynevezett szabad szakszervezetek tuniszi kongresszusukon szintén Algéria függetlenségét követelték. A francia burzsoázia ismerve az összefüggéseket a fenti szervezetek között, fejvesztetten kapkod és nem tudja, hoqyan folytassa eddigi politikáját leghatalmasabb nemzetközi támogatóinak pálfordulása után. A francia imperialista politikának mindezek a nehézségei kell, hogy előbb utóbb nyílt válságba torkolljanak. A francia dolgozókon, a dolgozók pártjain és azok vezetőségén múlik, hogy megértsék az idők szavát és az igazi nemzeti érdekek politikáját követve véget vessenek a két és fél éves algériai piszkos háborúnak, megszüntessék a horribilis adoóemelések fő okát és így biztosítsák a nagymultú francia nép szebb jövőjét. — cs — n azon követelésének megvalósítása, hogy a választások után megszüntesse az általános hadkötelezettséget, „halálos csapást jelentene az Északatlanti Tömbre". Adenauer megismételte azon kijelentését, hogy Németország Szociáldemokrata Pártjának esetleges választási győzelme „Németország pusztulását" jelentené. Kijelentette: „El vagyunk szánva arra, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy Németország Szociáldemokrata Pártja ne kerüljön uralomra. Miért vagyunk erre szilárdan elszánva? Azért, mert hisszük, hogy Németország Szociáldemokrata Pártjának győzelme összefügg Németország pusztulásával". Sajtóértekezletének további részében Adenauer azt állította, hogy „aki gyengíti az Északatlanti Tömböt, az erősíti a Szovjetuniót". Hogy ezt az erősítést meggátolják, Adenauer szerint szükséges, hogy „a jövő német kormány mindent megtegyen az eddigi politika irányvonalának folytatása érdekében". A nyugatnémet kancellár pénteki nyilatkozatából nem hiányoztak a kommunizmus állítólagos veszedelméről' szóló kitételek sem, amely állítólag veszélyezteti a Szövetségi Köztársaságot. Ezért Adenauer arra kérte a nyugatnémet választókat, szavazzanak a kereszténydemokrata unióra, amelynek legfőbb érdeme Németország Kommunista Pártjának betiltása. Határozat a bolgár néptanácsok munkájának megjavítása érdekében Szófia (ČTK) — A bol"ár sajtóban nyilvánosságra hozták Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának „a néptanácsok munkájának javításáról és >a dolgozók kezdeményezésének fejlesztéséről" szóló határozatát. Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa — hangzik a határozatban — a demokratikus centralizmus elveiből kiindulva úgy véli. ki kell bővíteni a néptanácsok hatáskörét, a néptanácsokat a helyi ipar vállalatainak igazgatásával és ellenőrzésével kell megbízni. A határozat kiterjeszti a helyi néptanácsok jogkörét a helyi költségvetések és a saját intézkedések finanszírozásának összeállításánál a helyi ipar, kiskereskedelem, egészségügy és népoktatás tervezésében. OJ SZÔ "t 1957. július 13. A falu szépítése iránt sem tanúsí- (ks) (t-i