Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

Tudományos együttműködés Lengyelország és Csehszlovákia között A lengyel főiskolaügyi miniszter helyettesének beszélgetése a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójával Varsó (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársa­ság között 1947. július 4-én aláírt kulturális egyezmény része a két állam közötti tudományos együttműködés elmélyítése, a tudományos munkák, a tudományos dolgozók, valamint a tanulók kicserélése a lengyel és cseh­szlovák főiskolák között. „Az együttműködés több formája megváltozott már az egyezmény alá­írása óta — jelentette ki E. Kras­sowská asszony, a főiskolaügyi mi­niszter helyettese a ČTK varsói tu­dósítójával folytatott megbeszélésen. — Nagyon pozitívan kell értékelni tudományos együttműködésünket Csehszlovákiával, a csehszlovák főis­kolákkal és pozitívan kell értékelni a közöttünk kialakult közvetlen baráti, jószomszédi kapcsolatokat". A kulturális egyezményben megál­lapított hagyományos cseréhez ez idén az együttműködés új formája járult, mégpedig a közvetlen kapcso­lat a csehszlovákiai és lengyelorszá­gi főiskolák és tudományos intézetek között. E. Krassowská kijelentése szerint a lengyel főiskolák valameny­nyi állam közül Csehszlovákiával tartják fenn a legjobb kapcsolatokat. Csupán a hivatalos kulturális egyez­mény keretében 32 tudományos dol­gozó utazik Lengyelországból Cseh­szlovákiába és a csehszlovák tudo­mány 64 képviselője ismerkedik meg Lengyelországban tudományos kartár­sainak sikeres munkájával. „A Csehszlovákia és Lengyelország közötti tudományos együttműködés további távlatai rendkívül kedvezőek, — jelentette ki befejezésül E. Kras­sowská. — A két ország tudósai kö­zött rendkívül élénk az érdeklődés [ az együttműködés iránt és az egyes iskolák közötti tudományos tapaszta­latcsere minden bizonnyal hozzájárul a tíz év előtt sikeresen megkezdett együttműködés elmélyítéséhez." A szovjet államférfiak látogatása az érdeklődés középpontjában Az N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin elvtársak vezet- <• tás nagy jelentőségét. A nyugati sajtó hírei arról tanús­te szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai lá- I kodnak, hogy a nyugati lapok tudósítóinak és hírmagyará­togatásának nagy figyelmet szentel a világsajtó és rádió, zóinak kedvező alkalmuk volt a legfantasztikusabb kohol­A szocialista tábor országai sajtójában kiemelik e látoga- | mányokra. A moszkvai sajtó július 13-án is nagy figyelmet szentel a szovjet párt­és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásának. Az e látogatásról szóló anyag betölti a lapok első két oldalát. A sajtó közli Antonín Zápotockýnak és N. Sz. Hruscsovnak a prágai Várban július 11-én tartott fogadáson elhang­zott beszédeinek szövegét. A lapok be­számolnak a szovjet párt- és kormány­küldöttség megérkezéséről Bratislavá­ba, és arról a fogadásról, amelyet a küldöttség tiszteletére rendezett Szlo­vákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Megbízottak Testülete és a Szlovák Nemzeti Tanács. A moszkvai Bravda, az Izvesztyija és a Szovjetszkaja Rosszija, részletes hí­reket és fényképeket közöltek a bra­tislavai nagyszabású manifesztációról. A lapok közölték, azokat a beszédeket is, amelyeket a manifesztáción J. Herc­ková, Szlovákia Kommunista Pártja vá­rosi bizottságának titkára, K. Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, I. Michali­des, a Juraj Dimitrov-üzem munkása, F. Adamek, a Biely Kostol-i EFSZ el­nöke, E. Koll, a trenčíni Május 9 gép­gyár munkása és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára mon­dottak. * * • Egyes nyugati lapok, mint például a Daily Herald, a Daily Mirror és a Sketch a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya képviselőinek cseh­szlovákiai látogatásával struccpolitikát űznek. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogyha e látogatásról nem emlékeznek meg, ezzel jelentőségétől megfosztják. Azonban sok más jel és bizonyíték arra mutat, hogy a nyugat is rendkívüli jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége cseh­szlovákiai látogatásának. így például a News Chronicle és a Daily Mail fény­képeket közöltek a szovjet küldöttség prágai fogadásáról. A nyugati hírügynökségek és sajtó legnagyobb érdeklődését a szovjet kül­döttségnek a prágai Sztálingrád üzem­ben tett látogatása és Hruscsov elv­társnak az üzem munkásaihoz intézett beszéde keltette. Az AFP ügynökség a beszédről szóló cikkét a következő szavakkal _ kezdi: „Hruscsov teljesen rögtönözve, lendü­I letesen csaknem egy órás beszédet mondott az egyik prágai gyárban a szocialista országok politikájának cél­járól és ezen államok egységéről. A testvéri kommunista pártok sajtó­ja a nyugati országokban részletes hí­reket és fényképeket közöl a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatá­sának lefolyásáról. A L'Humanité prá­gai levelezője az első oldalon közölt riportjában rámutat arra, hogy több százezer prágai dolgozó milyen lelkes fogadtatásban és ovációban részesítet­te Bulganyin és Hruscsov elvtársakat. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja ugyancsak részletes beszámolót közöl a szovjet küldöttség csehszlová­kiai látogatásáról. A Volksstimme osztrák lap rámutat arra, hogy a szovjet küldöttség és Csehszlovákia képviselői közötti meg­beszélések kezdetén is a vélemények teljes egyöntetűségét állapították meg. A lap utal arra, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a XX. kongresszus ha­tározatait a helyi' feltételeknek meg­felelően alkalmazták, amely a kom­munisták és pártonkívüliek tevékeny­ségének és kezdeményezésének meg­i erősítésére vezetett. A burmai parlamenti küldöttség elutazott Csehszlovákiából Pénteken, július 12-én elbúcsúzott Csehszlovákiától a Burmai Szövetség parlamenti küldöttsége, mely Thakin Ti.ein Maungnak, a nemurtiségi par­lament alelnökének vezetésével ha­zánkban tartózkodott. A ruzyni repülőtéren Anežka Hodi­nová-Spurná és dr. Dionýsius Polan­ský, a nemzetgyűlés alelnökei, Oldŕich Beran, építészeti miniszter, a nemzet­gyűlés képviselői, Jozef Kováčik, a nem­zetgyűlési iroda vezetője és a nemzet­gyűlés többi dolgozói búcsúztatták a vendégeket. Elutazásuk előtt Thakin Thein Maung, a küldöttség vezetője kijelentette a ČTK tudósítójának, hogy a küldött­ség összes tagjai nagyra becsülték azt a szívélyes fogadtatást, amelyben Csehszlovákiában részük volt. „Burma és Csehszlovákia a népek közötti ba­ráttá-* politikáját követik. Ez konst­ruktív colitiika, mert országaink né­peinek lehet különféle társadalmi rendszerük, de közös vágyuk a béke megőrzése az egész világon. És ez, nagyon szorosra fűzheti a két ország viszonyát." „Elutazásunk előtt — mondotta — megbeszélést folytattunk a Külkeres­kedelmi Minisztérium dolgozóival. Ar­ra a nézetre jutottunk, hogy orszá­gaink kereskedelmi kapcsolatait to­vább terjeszthetjük. A küldöttség minden tagja meg van győződve róla, hogy Csehszlovákia és Burma további kölcsönös kapcsolatait elmélyíthetjük és ez hozzájárul a világbéke megszi­lárdításához." (ČTK) Az olasz parlament bizottsága javasolta az európai szerződések ratifikálását Róma (ČTK) — Az olasz képviselő­ház különbizottsága megvitatta az eu­rópai közös piac és az Euratom létre­hozására vonatkozó szerződéseket, a melve ke t ratifikálásra a parlament elŕ terjesztenek. A bizottság­ban éles eszmecserére került sor az európai szerződések ratifiká­lása mellett állást foglaló jobboldali képviselők és a kommunista képvise­lők között, akik rámutattak a szerző­dések áldatlan következményeire az olasz dolgozókra és az egész ország gazdaságára nézve. Montagnana kommunista képviselő vitafelszólalásában kimutatta, hogy az európai közös piac megteremtése a munkások bérének leszállítását ered­ményezné, ami még inkább súlyos­bítaná a dolgozók ; amúgy is kritikus helyzetét. Napolitano kommunista képviselő a közös piacot az európai monopolista köröknek pozícióik meg­szilárdítására és kibővítésére irányu­ló törekvésnek minősítette, am! káros következményekkel járna főképp Dél­Olaszország gazdaságilag elmaradt kerületeire. Assenatto kommunista képviselő kijelentette, hogy az euró­pai közös piacról szóló szerződés el­lenkezik a népfelség alkotmányelvé­vel \ képviselőház különbizottsága éles vita után — a komunisták szavazatai­val szemben — elfogadta az európai szerződések ratifikálását. A szocialis­ták megszavazták az Euratomra vo­natkozó szerződést, azonban a közös Diacról szóló szerződéssel kapcsolat­ban fenntartással éltek. Válas ztási kampány a Német Szövetségi Köz társaságban Adenauer óva int „Németország pusztulásától" Bonn (ČTK) — Konrád Adenauer nyugatnémet szövetségi kancellár jú­lius 12-én rendszeres sajtóértekezletén „óva intette" a választókat, hogy szep­tember 15-én, a bonni szövetségi parlamenti választásokkor ne okozzák „a jelefltéťji - külpolitikai"' 'iraňyTOnál megváltoztatását", mert ez állítólag „veszélyezteti a Szövetségi Köztársa­ság biztonságát, amely kizárólag a szabad Nyugattal való együttműködé­sen alapszik." Adenauer beszédének túlnyomó ré­szében a nyugatnémet szociáldemok­ratákkal foglalkozott. Kijelentette, Németország Szociáldemokrata Pártja Viharfelhők Franciaország felett nagy nemzeti ünnepén B a, 'úlius 14-én ünnepli a fran­cia nép a Bastille, a feudális kizsákmányolás és az abszolút mo­narchia jelképe elfoglalásának és le­rombolásának hagyományos emléknap­ját. E nap — a nagy francia forrada­lom kezdetének napja — messze Franciaország határain túl a haladó emberiség egyik jelentős emléknapjá­vá vált. A francia nép ez idén is lelkesen készül július 14. V megüneplésére. A fenyegető fasiszta provokációkra való tekintettel a Francia Kommu­nista Párt egységes fellépést ajánlott a szocialistáknak és a radikálisoknak — sajnos mint annyiszor a múltban, ezúttal sem találva megértésre e pár­tok vezetőinél. De számos jel mutat arra, hogy a reakciót kiszolgáló vezetők ellenére az egész francia nép egységesen ün­nepli meg nagy nemzeti ünnepét. Az ország helyzete a nemzeti ün­nep előtt nagyon zavaros, sőt súlyos. Az 1956. év elején lezajlott válasz­tások egyértelmű eredménye ellenére Guy Mollet jobboldali szocialista kor­mánya a csőd szélére juttatta az orszá­got. Ahelyett, hogy a három baloldali párt, — a kommunisták, szocialisták és radikálisok egyhannú többségére tá­maszkodott volna, Guy Mollett a jobb­oldal' első tüntetése után megrettent és Lacoste-ot, pártjának legreakció­sabb egyéniségét tette meg politiká­jának vezéralakjává. így az úgyneve­zett szocialista és baloldali kormlny eayre mélyebben elmerült az algériai háború szennyes hullámaiban, ami — miután a mór megtette kötelességét —, Guy, Mollet leváltásához és a nála is következetesebben jobboldali politi­kát folytató Bourgés-Maunoury-nak, a Guv Mollet kormány volt hadügvmi­niszterének miniszterelnöki megbízá­sához vezetett. A francia jobboldal, még jobban nyereaben érezve magát, egyre han­AC-abban követeli az algériai kérdés erőszakos, vagy ahogy ők mondják: .francia megoldását" és a háborús költségek fedezésére szükséges évi 350 milliárd frank új adó megszava­zását. Természetesen ez a kormány még szemérmetlenebbül támogatja az amerikai és német monopolisták nyu­qat-európai integrációs terveit, a kö­zös piacot és az Euratomot, amelynek megszavazását keresztülvitték a fran­cia nemzetgyűlésben. Ugyanakkor azonban egyre aggasz­tóbb felhők gyülekeznek a francia burzsoázia egén. A napi egymilliárd frankba rülő háború szükségszerűen az árak emelkedéséhez vezet, ami vi­szont állandóan bérköveteléseket és aiok nem teljesítése esetén sztrájko­kat vált ki. Jelenleg egy jellegzetesen kispolgári réteg — a bankhivatalno­kok tömegsztrájkja folyik. Augusztus l-re a kormány 256 fontos közszük­ségleti cikk árának emelését tervezi, ami alapjaiban rendítené meg a dol­qoľ:ók reálbérét. A jobboldali pártok ugyan készek — az algériai háború éidekében — tovább folytatni az adó­és áremelések politikáját. kérdés azonban, meddig hajlandók ezt tétle­nül a politikai következmények levo­nása nélkül eltűrni az öntudatos mun­kásságon kívül szintén súlyosan érin­tett kispolgári elemek, vagyis a szo­cialista, a radikális, sőt részben a keresztény párt választói. francia nagyburzsoázia látja ezt a veszélyt és ezért utolsó ments­várához, a fasiszta elemekhez fordul. A De Gaulle-fasisztáktól egészen a Poujade-fasísztákig minden jobboladli fasiszta csoportosulás újabb pénz­ügyi támogatókra talál, hogy a jobb­oldal „tömegbázist" szerezzen egyre kétségbeesettebb terveinek megvaló­sításira. Sőt a francia burzsoázia a nép elleni harcában legújabban még ennél is ósdibb felvert igyekszik előhalászni a történelem lomtárából. Alig néhány nappal a Bastille le­rombolásának ünnepe előtt a francia „polgári körök" tüntető segédletével zajlott le a Párizs melletti Dreux-ben Henrik orleánsi hercegnek, a „francia trónkövetelőnek" „Páris grófja" fiá­nak M. Terézia, würtembergi herceg­nővel való házassága. Ezen a házasság­kötésen nemcsak a? egész európai arisztokrácia volt tüntetőleg jelen, a görög királytól kezdve az Eszterházy­hercegekig, hanem két nemrégen még miniszterelnöki tisztséget viselő ve­zető francia politikus, Edgár Faure és Paul Reynold is. Nem hiányoztak a párizsi érsek és a Francia Bank el­nöke sem, hogy csak a legjellegzete­sebbeket említsük. A házasságról a jobboldali lapok heteken keresztül oldalakat írtak, az orleánsi herceget „példaszerű demokratának", „derék francia polgárnak" titulálva. Átlátszó a francia jobboldalnak ez a royalista propagandája, ezzel is homokot akar szórni az ingadozó kispolgári rétegek szemébe. Mi az oka a francia jobboldal e két­ségbeesett kapkodásának ? indenkinek, tehát a francia bur­zsoáziának is látnia kell, hogy volt hatalmas gyarmatbirodalmának utolsó pillérei roskadoznak. A francia gyarmatbirodalom döntő része Észak- és Közép Afrikában fekszik. Az észak-afrikaá parton levő gyarma­tok két szélső támaszpillére. Marokkó és Tunisz már megingott. Az út tehát az óriási közép-afrikai területek felé Algérián át vezet és egyben ezen francia gyarmatok legértékesebbike is. így érthető, hogy a francia bur­zsoázia politikájának tengelyében az algériai kérdés áll. • Bár a francia jobboldal — szocia­lista kiszolgálóival egyetemben meg­tett mindent, hogy a világ minden reakciós erejét megnyerje algériai háborúja támogatása gondolatának, az utóbbi hetekben olyan oldalról is csapás érte, ahonnan a legkevésbé várta. Az Egyesült Államok hivatalos politikája mindeddig maradéktalanul támogatta, politikailag gazdaságilag és katonailag egyaránt, a francia kormányt. Egy héttel ezelőtt — első fecskeként — Kennedy demokrata szenátor megfújta a kürtöt Francia­ország algériai politikája ellen. Mi az oka ennek a pálfordulásnak? Világos, hogy az amerikai monopóliumok szó­szólója ugyanazt készíti elő Észak­Afrikában a francia nagytőke pozíciói ellen, mint amit 2—3 évvel ezelőtt Iránban hajtott végre oly sikeresen az angol olajmonopóliumok ellen. Az amerikai imperializmus elérkezettnek látja az időt, — miután helyzetét Nyugat-Németország -felfegyverzésé­vel Európában biztosítva véli, — hogy a jelenlegi legnagyobb összefüggő gyarmatot a francia Észak-, Közép­és Nyugat-Afrikát válassza le a fran­cia gyarmatbirodalom testéről és te­gye azt a — nyílt kapuk politikája alkalmazásával — valamilyen látszó­lagos függetlenség fenntartásával köz­vetlen kizsákmányolása színterévé. francia imperialista körök meg­döbbenését fokozza, hogy a jobboldali szociáldemokrata pártok vezetői bécsi ülésükön felelősségre vonták a francia szocialistákat algé­riai háborús politikájukért, sőt az amerikai imperialisták közvetlen irá­nyítása alatt álló úgynevezett szabad szakszervezetek tuniszi kongresszu­sukon szintén Algéria függetlenségét követelték. A francia burzsoázia is­merve az összefüggéseket a fenti szervezetek között, fejvesztetten kap­kod és nem tudja, hoqyan folytassa eddigi politikáját leghatalmasabb nemzetközi támogatóinak pálfordulása után. A francia imperialista politikának mindezek a nehézségei kell, hogy előbb utóbb nyílt válságba torkollja­nak. A francia dolgozókon, a dolgozók pártjain és azok vezetőségén múlik, hogy megértsék az idők szavát és az igazi nemzeti érdekek politikáját kö­vetve véget vessenek a két és fél éves algériai piszkos háborúnak, meg­szüntessék a horribilis adoóemelések fő okát és így biztosítsák a nagymul­tú francia nép szebb jövőjét. — cs — n azon követelésének megvalósítása, hogy a választások után megszüntesse az általános hadkötelezettséget, „ha­lálos csapást jelentene az Északatlanti Tömbre". Adenauer megismételte azon kijelentését, hogy Németország Szo­ciáldemokrata Pártjának esetleges vá­lasztási győzelme „Németország pusz­tulását" jelentené. Kijelentette: „El vagyunk szánva arra, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy Németország Szociáldemokrata Pártja ne kerüljön uralomra. Miért vagyunk erre szilárdan elszánva? Azért, mert hisszük, hogy Németország Szociálde­mokrata Pártjának győzelme összefügg Németország pusztulásával". Sajtóértekezletének további részében Adenauer azt állította, hogy „aki gyengíti az Északatlanti Tömböt, az erősíti a Szovjetuniót". Hogy ezt az erősítést meggátolják, Adenauer sze­rint szükséges, hogy „a jövő német kormány mindent megtegyen az eddigi politika irányvonalának folytatása ér­dekében". A nyugatnémet kancellár pénteki nyilatkozatából nem hiányoztak a kommunizmus állítólagos veszedelmé­ről' szóló kitételek sem, amely állí­tólag veszélyezteti a Szövetségi Köz­társaságot. Ezért Adenauer arra kérte a nyugatnémet választókat, szavazza­nak a kereszténydemokrata unióra, amelynek legfőbb érdeme Németország Kommunista Pártjának betiltása. Határozat a bolgár néptanácsok munkájának megjavítása érdekében Szófia (ČTK) — A bol"ár sajtóban nyilvánosságra hozták Bulgária Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának „a néptanácsok munkájának javításáról és >a dolgozók kezdeményezésének fejlesztéséről" szóló határozatát. Bulgária Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága és a Bolgár Népköz­társaság Minisztertanácsa — hang­zik a határozatban — a demokratikus centralizmus elveiből kiindulva úgy véli. ki kell bővíteni a néptanácsok hatáskörét, a néptanácsokat a helyi ipar vállalatainak igazgatásával és el­lenőrzésével kell megbízni. A határozat kiterjeszti a helyi nép­tanácsok jogkörét a helyi költségveté­sek és a saját intézkedések finanszí­rozásának összeállításánál a helyi ipar, kiskereskedelem, egészségügy és nép­oktatás tervezésében. OJ SZÔ "t 1957. július 13. A falu szépítése iránt sem tanúsí- (ks) (t-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom