Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-08 / 188. szám, hétfő

A begyűjtés új rendezése — a mezőgazdasági termelés további növelésének útja Irta: J. UHER, élelmiszeripari és mezőgazdasági terménybegyűjtési miniszter Azokban a sikerekben, amelyeket a mezőgazdasági termelésben és a falvak szövetkezeti mozgalmának fejlesztésében elértünk, jelentős részük -rslt azoknak a párt- és kormányintézkedéseknek, amelyeket a mezőgazdasági terménybegyíijtés területén foganatosítottunk. Begyűjtési rendszerünk teljesen bevált és megfelel az állam és a mezőgazdasági dolgozók érdekeinek. Nincs tehát okunk arra, hogy lényegén bármit is változtassunk. A szövetkezetek és a többi földművesek a mezőgazdasági termelés növekedésével piaci termelésüknek egyre nagyobb részét adják át előnyös árakért az állami felvásárlás keretében. Az állami felvásárlás részarányának a mezőgazdasági terményIbeadások egész terjedelmében való növekedésével fokozódnak e termények átlagárai és ezzel a mezőgazdasági üzemek bevétele is. Földműveseink ezt jól megértik, mert ez teljesen megfelel nekik. Például a búza átlagára 1954-el szemben 1956"ban 19 százalékkal, a vágósertés átlag ára 23 százalékkal és a tejé 14,7 százalékkal emelkedett. Az állami begyűjtési szállítások növekedésével emelkedett a földművesek jövedelme is. Az utolsó két év alatt 1954-gyel szemben 43,2 százalékkal növekedett. Még gyorsabban emelkedtek az állattenyésztési termékek szállításaiból eredő bevételek, mégpedig 53 százalékkal. Ez a fejlődés megnyilvánult a falvak életszínvonalának emelkedésében, amely most magasabb, mint bármikor ezelőtt. Ezt meggyőzően bizonyítja a fogyasztás szünte'en növekedése falvainkon, pl. megnyilvánult a falvainkat legnagyobb részt ellátó fogyasztási szövetkezetek kiskereskedelmi forgalmának számadataiban és összetételében is. A fogyasztási szövetkezetek kiskereskedelmi forgalma 1956-ban 1955höz viszonyítva több mint másfél milliárd koronával növekedett. A kiskereskedelmi forgalom összetételében különösen szembetűnő egyes iparcikk fajták eladásának növekedése, ami falvaink életmódjának szemmellátható megváltozását igazolja. A motorkerékpárok elárusítása például az 1954. évi 2728 darabról 1956-ban 11 895 darabra növekedett. A házi villamos mosógépek elárusítása az 1954. évi 29 775 darabhoz viszonyítva 1956ban 62 220 darabra növekedett. Míg 1954-ben a fogyasztási szövetkezetek még nem árultak televíziós vevőkészülékeket, 1956-ban már 10 530 darabot adtak el belőlük. 1957-re pedig 24 500 darab televíziós vevőkészülék eladását tervezték. 1954-ben kb. 269 millió korona értékű, 1956-ban pedig 377 millió korona értékű fabútort adtak el. A mezőgazdasági termelés fejlődésének gyorsabb üteméért Noha a mezőgazdasági termelés fejlesztésében az elmúlt években jelentős haladást tettünk, eddigi üteme nem felel meg a második ötéves terv folyamán a mezőgazdasági termelésben kitűzött célok elérésének. A párt és a kormány minden feltételt megteremt arra, hogy a második ötéves tervben oly lendületet érjen el a mezőgazdasági termelés fejlődése, hogy ez megfeleljen népgazdaságunk szükségleteinek és lakosságunk életszínvonala tervezett emelése követelményeinek. Szocialista iparunk fejlődésével egyidejűleg folytatódik mezőgazdasági termelésünk anyagi-műszaki alapjának építése és az új korszerű technika a termelés emelésének és a munkatermelékenység fokozásának egyre jelentősebb eszközévé válik mezőgazdaságunkban. Az 1953—1956 közötti időben a traktorállomásokon összpontosított gépekbe fektetett beruházások mintegy 2 milliárd koronát tettek ki. Mezőgazdaságunk a második ötéves tervben több alapvető fontosságú gépet kap, mint amennyivel 1953. végén rendelkezett, amikoris 33 754 traktor, 3344 gabonaaratókombájn, 1253 répakombájn és 3301 önműködő cséplőgép dolgozott a mezőgazdasági termelésben. Az állami gazdaságok és a többi állami mezőgazdasági üzemek és intézetek kiépítésére, traktorállomások kiépítésére az 1953—56 években további 5 milliárd korona értékű beruházási eszközöket fordítottunk. Az egységes földművesszövetkezetek beruházási építkezése is lényegesen előrehaladt és csupán csak a legutóbbi két évben mintegy négymilliárd korona értékű új beruházásokat igényelt. Egyre nagyobb mennyiségű műtrágyát szolgáltatunk mezőgazdaságunknak a tennelés intenzitásának fokozására. 1956-ban 1953-hoz viszonyítva 84%-kal több tiszta nitrogén tápanyagot, 29%-kal több foszfort és 34%-kal több káliumot juttattunk a mezőgazdaságnak. A műtrágya ára a háború előtti színvonalhoz viszonyítva egyharmadával alacsonyabb és az egységes földművesszövetkezetek további 30%-os kedvezményben részesülnek. A párt központi bizottsága februári ülésén rámutatott arra, hogy az államtól földművelőinknek nyújtott óriási segítség mellett nagy. lehetőségeink és tartalékaink vannak a mezőgazdasági termelés még gyorsabb fejlesztésére és a munkatermelékenység még gyorsabb fokozására a mezőgazdaságban. Egyúttal e lehetőségek és tartalékok legcélszerűbb felhasználásának útját is megmutatta. A párt és a kormány az intézkedések egész sorában, melyekkel további kedvező feltételeket teremtenek a mezőgazdasági termelés még gyorsabb fejlődésének és a piaci termelés növelésének biztosítására, fontos szerepet játszanak az 1958-tól megvalósítandó begyűjtési intézkedések. A beadásokat hozzuk összhangba a termelési lehetőségekkel Az egyes mezőgazdasági kötelező terménybeadások normáinak részbeni módosításairól, továbbá olvan módosításokról van szó, melyeknek eredményeképpen kibővítik a kontraktációt, megerősítik és elmélyítik annak jelentőségét azzal, hogy a begyűjtők és a termelők között megkötött közvetlen szerződések elvét követik. 1958-tól kezdve felemelik az egyes ipari növények begyűjtési és felvásárlási árát és olyan intézkedéseket foganatosítanak még., amelyek leegyszerűsítik a fölöslegesen bonyolult és igényes adminisztratív kezelést igénylő beadási és árfeltételeket. A kötelező beadások normáinak módosításakor elsősorban abból indultunk ki, hogy a normák nem mindig állnak összhangban az egyes kerületek termelési lehetőségeivel. A módosítások után most ezek jobban és pontosabban kifejezik a kerületek tényleges termelési lehetőségeit termelési, gazdasági és természeti feltételeik szerint. Még jobban hozzájárulnak ahhoz, hogy e feltételeket sokkal jobban és hatékonyabban használjuk fel a termelés helyes és minél hatékonyabb irányítására. Pontosabban meghatározzák azt a mértéket, amellyel minden egyes mezőgazdasági üzem kötelező beadásával hozzájárul az államnak beadott mezőgazdasági termékek alapvető menynyiségéihez és az olyan társadalmi szükségleteknek biztosításához, mint amilyen az iskolaügy, a kultúra, az egészségügyi gondoskodás, az állambiztonság, stib. E társadalmi szükségletek biztosítása a földművelők érdeke is és nem kis mértékben járul hozzá az ő életszínvonaluk emeléséhez is. Ebben van az ő részük, melylyel hozzájárulnak a fokozódó beruházások és egyéb olyan eszközök fedezéséhez, melyeket az állam a földművelők érdekében a mezőgazdaság gyarapítására fordít. A módosítások tehát nem jelentik a kötelező beadások normáinak általános növelését. Különbségük a kedvező feltételekkel rendelkező vidékeken mutatkozik majd, ahol ugyanazon menynyiségű termékek termelésére kevesebb munka elegendő, mint a kevésbé kedvező feltételekkel rendelkező vidékeken. Ezért tulajdonítunk oly nagy jelentőséget a kötelező beadások normái helyes kidolgozásának és megkülönböztetésének kerületi méretekben járásonként, járási méretekben pedig községenként. Ez alapfeltétele az új módosítások helyes alkalmazásának, amely a helyi feltételek és források legjobb felhasználásának és a mezőgazdasági termelés további gyors fejlesztése biztosításának útja lesz. A mezőgazdasági termelés és begyűjtés tervezése és irányítása, a normák kidolgozása és a kötelező beadások megszabása terén a nemzeti bizottságok jogkörének további kibővítése is összefügg ezzel. A begyűjtésben eszközölt módosításokban abból indultunk ki, hogy újabb hatékony kezdeményezéssel lépünk fel a szövetkezeti tagok és az összes földművelők anyagi érdekeltségének felkeltésére a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés fokozásában, mivel ez az egyedüli helyes út az egyre magasabb életszínvonal eléréséhez. Mint ahogy a múlt években a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés növekedésével egyidejűleg a földművelőknek az állami felvásárlás keretében tett terménybeadásai és a beadott termékek átlagos árai is növekedtek, a mezőgazdasági termékek átlagára és a mezőgazdasági üzemek bevétele az elkövetkező években is emelkedni fog, a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés további fellendülése gyorsuló ütemének megfelelően progresszívan fognak növekedni. Az eddigi kötelező beadási normák lényegében már 1954 óta vannak érvényben. A mezőgazdasági termelés színvonala azóta az állam nagy segítségével emelkedett és főként a legutóbbi két évben értünk el lényeges haladást. Mezőgazdaságunk szocialista átalakulása is nagy lépést tett azon idő óta. A kötelező beadási normák részbeni módosítása egyszersmind ahhoz a politikailag és közgazdaságilag helyes és szükséges követelményhez igazodik, hogy az átlagárak és bevételek növekedésének üteme összhangban legyen a mezőgazdasági és piaci termelés további feltételezett növekedésével és a nemzeti jövedelemnek és a lakosság életszínvonalának tervezett növekedésével. Ez magának a földműves lakosságnak és életszínvonala további emelése biztosításának érdeke, mivel, éppúgy mint szocialista iparunkban, a mezőgazdasági termelés terén is érvényesítjük azt a helyes és igazságos követelményt, hogy a jövedelem a termelés növekedésének és a munkatermelékenység fokozódásának megfelelően gyarapodjon. Megjegyzések az egyes módosításokhoz A növényi termelést illetően a gabonaneműek és a burgonya beadási normáit az egyénileg gazdálkodó parasztoknál és az egységes földműves szövetkezeteknél részben módosítjuk. A gabonafélék és a burgonya beadási normáinak módosítása a gép- és traktorállomás munkálataiért járó természetbeni fizetés eltörlésével is összefügg, és célja részben pótolni azoknak a terményeknek beadását, amelyek eddig a gép- és traktorállomások munkálatainak fizetségeképpen kerültek az állami alapokba. 1958-tól kezdve a pénzbeli fizetés a gép- és traktorállomások munkálatai jutalmazásának egyedüli formája lesz. A gép- és traktorállomások munkálatainak pénzbeni fizetését jobban osztályozhatják az egyes területek viszonyai szerint. Az állattenyésztési termelésben csökkentik az EFSZ-ek kötelező marhahúsbeadási normáit. A csökkentést az egyes kerületekben különféleképpen valósítják meg termelési feltételeik szerint. A normacsökkentés hatása főként a hegyvidékeken és a hegyek aljai vidékeken, Szlovákiában pedig a bratislavai és a nyitrai kerület déli járásaiban lesz érezhető. Ezzel még jobban érdekeltebbé akarjuk tenni a szövetkezeteket az intenzív marhatenyésztésben és ezt meg akar/uk könynyíteni számukra. Emelkednek a 0,5—3,5 hektár földterülettel bíró kistermelők marhaés sertéshús beadási normái, továbbá tojás és tejbeadási normái. A 2—3,5 hektár földterülettel bíró termelők marhahús beadási normáit az öt hektárig terjedő földtulajdonnal bíró parasztok kötelező beadásainak színvonalán rendezik. E kistermelők gazdasága a kapitalizmus idején, főként pedig a munkanélküliség idején megadta családjaiknak a legszükségesebb létfenntartási eszközöket. Gazdaságuk azonban ma már ellátásuknak nem egyedüli forrása. A kistermelők túlnyomó többsége és családtagjaik az iparban vagy más gazdasági ágakban kerestek alkalmazást és e foglalkozásokból eredő jövedelmük mellett, melynek reálértéke a kiskereskedelmi árak leszállításával karöltve állandóan növekedett és növekszik, saját gazdaságukból megszerzik az alapvető fontosságú élelmiszereket családjaik ellátására, s még hozzá olcsóbban szerzik meg, mint azok a dolgozók, akik a városokban üzletben vásárolják az élelmiszereket. Ezenkívül ezek a kistermelők aránytalanul előnyben részesültek a többi földművelőkhöz viszonyítva a kötelező beadásokban. Mivel megnövekedett a termelésük, piaci termelésüknek aránylag jelentősebb részét értékesítették az állami felvásárlás keretében, mint a többi földművelők és ezért lényegesen magasabb átlagárakhoz jutottak az eladott termékekért. így pl. az 5—10 hektár földterülettel bíró parasztok sertéshús beadásának átlagárához viszonyítva a 0,5 hektár területtel bíró kistermelők termékeinek átlagára 1956-ban 79 százalékkal, a 0,5—2 hektár földdel bíró kistermelők termékeinek ára 36 százalékkal, a 2—3,5 hektár területtel bíró többi földművelők termékeinek ára pedig 16 százalékkal volt nagyobb. Ezért igazságos, hogy a módosítások megoldják ezt a ma már indokolatlan előnybe helyezést. A három és fél hektárnál nagyobb területtel rendelkező parasztok sertéshús, tej és tojásbeadási normáit kissé módosítjuk. Itt is tekintetbe vesszük az egyes vidékek termelési viszonyait. További kisebb módosítások vonatkoznak a háztáji a fél hektárnál kisebb földterületek tulajdonosaira. , A kötelező beadásokban tehát csak részleges normamódosításokról van szó. A mezőgazdasági termelés tervezett növekedésének elérése esetén, amihez minden feltételünk megvan, a kötelező beadások része még csökkenni is fog a mezőgazdasági termékek túlnyomó többségének tervezett menynyiségében. Az egységes földműves szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok rendelkezni fognak piaci termelésük növekvő részével, hogy azt állami felvásárlásra adják be. 1958-tól kezdve megszűnik a kötelező repce, mák és egyéb olajos növények és az eddigi hat fajta zöldség kötelező beadásának kirovása és beadásukat kizárólag szerződéssel fogják biztosítani. Ez a mezőgazdasági termelés tervezésének új módosításával függ össze. Az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták, hogy a termelőkkel a szabad megegyezés alapján megkötött szerződések lehetővé tették a termelés helyes felosztását és az egyes mezőgazdasági üzemek tervezett beadási termékmennyiségének teljesítését. 1958-ra és a következő évekre ezért a mezőgazdasági üzemek csak a cukorrépára, lenre, repcére, Szlovákiában pedig még a napraforgóra fogják szétírni a tervezett vetési területeket. A kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsai a helyi körülmények szerint más termékek termelését is elrendelhetik, melyeknek vetési területét szétírják majd az egyes mezőgazdasági üzemekre. A gyümölcs begyűjtését is kibővítik a begyűjtőnek a termelővel megkötött közvetlen megegyezése alapján. A gyümölcsbeadási kötelezettség a jövőben csak az intenzíven megművelt gyümölcsösökre, ültetvényekre és törpefákra fog vonatkozni. * • • Népi demokratikus államunk — nem feledkezve meg az egyénileg gazdálkodó parasztok termelő igyekezetének támogatásáról — nyíltan támogatja a szövetkezeti rendszert és a szövetkezeti nagyüzemi termelés fejlődését, mely a mezőgazdasági termelés fokozódó feladatai sikeres teljesítésének biztos záloga és társadalmi rendszerünk szocialista termelési viszonyai teljes építésének az útja. Ezért a begyűjtésben továbbra is érvényben marad az egységes földműves szövetkezetek előnybe helyezésének elve az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. A szövetkezetek előnybe helyezése megkönnyíti a közös gazdasági intézmények építését, a termelés és a munka megszervezése kérdéseinek és a nagy szövetkezeti gazdaságok létesítésével és építésével kapcsolatos egyéb más problémáknak megoldását. A módosítások biztosítják főként az újonnan létesült szövetkezetek előnybe helyezését. A begyűjtésben eszközölt új módosítások, éppúgy, mint a begyűjtés terén eddig foganatosított intézkedések még jobban megszilárdítják a munkások és parasztok szövetségét. A párt és a kormány elvárja, hogy a szövetkezeti dolgozók és minden földművelő az ipari üzemek, építkezések, a közlekedés és más gazdasági ágak dolgozóihoz hasonlóan a termelés és a munkatermelékenység állandó növelésével fokozottabb mértékben kiveszik részüket a társadalmi termelés és munkatermelékenység növeléséből, ami a dolgozók életszínvonala, tehát a földműveléssel foglalkozó lakosság életszínvonala állandó emelésének is érdeke. Biztos és jól bevált út vezet e célok felé; — ez az út a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés még gyorsabb és elszántabb építése, új egységes földműves szövetkezetek üíakítása, tagjai létszámának és földterületeiknek kibővítése és a szövetkezetek gazdasági megszilárdítása. Egy gyár tíz éve Most volt 10 éves évfordulója annak, hogy Oravában a kormány és a szervezetek képviselői részt vettek a Tesla gyár alapkőletételén. Ez volt Szlovákia iparosításának első nagv eredménye. Hogy miért éppen Nižnán és Oravában?, MERT ITT VOLT A LEGNAGYOBB SZÜKSÉG A SEGÍTSÉGRE Gazdag ez a vidék természeti szépségekben, de a földje mostohán fizet. Nem volt az oravaiaknak kereseti lehetőségük a múltban, azért volt ^zükség gyáriparra. Az üzem tízéves múltja nagyon változatos. A kezdet sok nehézséggel járt. Nižná lakói között sokan voltak olyanok, akik a gyár felépítésével nem értettek egyet. Különösen azok a földművesek, akiknek földjeit erre a célra kisajátították. S azok, akik annak idején ellenségesen nézték az üzem építkezéseit, most itt dolgoznak a Teslá-ban. S MEGELÉGEDETTEN, MERT JÖL KERESNEK. Akik pedig még nem munkásai az üzemnek, azok is más véleményen vannak. Most már ők is belátják, hogy erre az üzemre nagy szükség volt Oravában. Sok minden kellett ahhoz, hogy a gyárban a termelést megkezdjék. Gépi berendezésre, szakemberekre volt szükség. Mindezt megoldották, és 1949 júliusában az üzemben megindult a munka. A gyakorló műhelyben megkezdődött az oravai, főleg a nižnai lányok betanítása. Szőni tanultak. Többen kitűnő eredményeket értek el országos viszonylatban. Az üzem pedig tervfeladatainak teljesítéséért elnyerte a vörös vándorzásziót. Ez év januárjától Orava dolgozóinak még több kereseti lehetőségük van. Az üzem Tesla-Orava néven átalakult finom gépipari vállalattá. Még ebben az évben megkezdik a Talizmán rádiók készítését, s jövőre a televíziós készülékek gyártását. A nižnai gyár építésére nagy beruházási összeget fordítottak az ország költségvetéséből, de az építők áldozatos munkája még nagyobb érték volt. Tudták, mit jelent egy ilyen üzem Oraván. Olyan esetek is vannak, hogy EGY CSALÄDBÔL ÖTEN IS DOLGOZNAK A GYÄRBAN. Többgyermekes anyák vannak köztük, akiknek gyermekeiről az üzemi bölcsőde és óvoda gondoskodik. Azóta Orava népének életszínvonala sokat emelkedett. Az azelőtt lenézett oravaiak ma kultúréletet élnek. A Tesla-Orava nemzeti vállalat dolgozói ezt jól tudják, hálásak is élrte pártunknak és kormányunknak. Hálájukat feladataik teljesítésével fejezik ki. ígérik, hogy a jövőben is lelkiismeretesen fognak dolgozni, s munkaeredményeikkel mindnyájunk szebb és bodogabb életét segítik elő. (Tudósítónktól) A nőbizottságok a Nagy Október 40. ^fordulójának tiszteletére Péntekig, július 5-ig a bratislavai kerület 415 községében megválasztották a nőbizottságot. A választó gyűléseken összesen 33 217 polgár vett részt, akik 5154 nőbizottsági tagot választottak. Az új nőbizottságok a héten tartott első üléseiken megválasztják az elnö» köket, jóváhagyják az új munkatér* veket, és kiosztják a konkrét feladatokat a kezdődő funkciós időszakra. A kerület egyes községeiben a nőbizottságok értékes szocialista kötelezettségeket vállalnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. A dunaszerdahelyi járásbeli Bodak község új nőbizottsága például 35 hektárról takarítja be a szövetkezetnek a gabonát, 15 hektár kukoricát és két hektár cukorrépát fog gondozni. A senicai járásbeli šaštíni nőbizottság önkéntes brigádokat alakít a község szépítésére és 40 000 korona értékű munkát végez. CJ SZÖ I1957. július 6. •