Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-06 / 186. szám, szombat

A bratislavai Övárosházától nem messze fekszik Közép-Európa egyik legnagyobb ékszergyára. Kis műhelyekből keletkezett, melyeket az aranyművesmesterek az első világháború után alapítottak. Az üzem csak államosítása után fejlődött igazi gyárrá. Átépítették a műhelyeket és korszerűsítették a termelést. A régi gépeket újakkal cserélték ki, bevezették a galvanizálást, saját szerszámkészítőműhelyt létesítettek. A bratislavai Kovoslužba Üzem gyártmányaival a világ minden részén, Amerikában és Afrikában is találkozhatunk. Képünk: A szerelők csoportja különféle aranykészítményekkel foglalatoskodik. A KOMBÁJN SZERELMESEI MINT EGY TERÍTETT ASZTAL olyan most az ebedi határ. Haragoszöld kukoricások, bő .termést ígérő répa-, burgonya-, takarmányföldek váltakoznak az aranysárgára érett gabonatáblákkal. Ha a nyár eleji vihar le nem döntötte volna a búzát, meg a rozsot, hát olyan magasak lennének, hogy az ember ki sem látszana belőlük. \z aratást most már javában végzik az ebedi szövetketesek. Kombájnokkal, kévekötőkkel dolgoznak, de ha szükség lesz rá, a készikaszákat is előveszik. Kora reggel érkezem egy harminc hektáros árpaföldre. A földtábla szélén három SZ 4-es kombájn várja gazdáik érkezését. Nem is telik bele sok idő, motorkerékpár búgása veri fel a határ csendjét. Ketten ülnek rajta. Belefordulnak a poros dűlőútra s egyenesen a kombájnokhoz tartanak. Szőke, tömzsi fiatalember érkezett feleségévél. Mindkettőjükön világos-zöld munkaruha olajfoltokkal tarkítva. A feleség fején piros fejkendő. — Kónya Imréék vagyunk,... mondják mikor üdvözöljük egymást. Frissen, üdén mozognak. A motorkerékpárt az egyik fa hűvösébe állítják s hozzálátnak az SZ 4-es karbantartásához. A férj először az ujjas dobot olajozza-zsírozza, majd sorra veszi a felvonószerkezetet és a szalmarázókat. Felesége mindenütt a nyomában van. Kíváncsi szemmel figyeli férje munkáját,... segít a karbantartásban. Miért ilyen figyelmes? — Igyekszem elsajátítani a kombájnos mesterséget,... mondja s aztán huncutul odaveti férjének. — Úgy lopom el tőle a különféle fogásokat s merem állítani, hogy a jövő nyáron már én vezetem ezt a csudás masinát!... — A férje elmosolyodik. — Majd meglátjuk anyus!... KÖZBEN LACA JÓZSEF és Szűcs Ignác kombájnosok is megérkeznek. Ök is hozzálátnak gépeik karbantartásához. Minden reggel így csinálják ezt, mert tudják, hogy ha a karbantartást rendesen elvégzik, akkor egész napon át nincs baj a gépekkel. De maradjunk csak Kónyáék gépe mellett. Hadd tudjunk meg kicsit többet a fiatal házaspár életérőlmunkájáról. — Már gyermekkoromban érdekeltek a gépek,... meséli Kónya Imre. Mikor kimaradtam az iskolából, géplakatos inasnak akartam menni. Csakhát,... s itt elakad a szava. Nem sikerült ez abban az időben. Sok pénz, jómód kellett ehhez is. Ez pedig hiányzott nálunk. Csak a felszabadulás után nyílt erre lehetőségem. 1946-ban, mikor alakulóban volt Köbölkúton a gépállomás,... én már ott voltam. Eleinte traktoros voltam, majd elsajátítottam a javító-szerelő szakmát. A közelmúlt években aztán, ahogy fejlődtek járásunkban az EFSZ-ek, no meg egyre több kombájn jött gépállomásunkra, kellettek a kombájnvezetők. Iskolába küldtek. A Kassa melletti Bočiaron végeztem féléves tanfolyamot. 1955 nyarán már arattam. Ekkor persze feleségem még nem dolgozott mellettem, ő csak múlt év nyarán szegődött mellém. MÚLT ÉV NYARÄN Ebeden, Muzslán, Bátork'eszin, de még a csehországi Louni járás falvainak határaiban is felfigyeltek az emberek a Kónya házaspárra. A kombájn szerelmesei lettek!... Az előirányzott 70 hektár helyett 130 hektáron végezték el ekkor a gabonabetakarítást. S ahol csak megfordultak masinájukkal, mindenütt dicsérték szorgalmukat. Az idei nyáron is iparkodnak. Az ebedi szövetkezet földjein most már 30 hektáron végezték el a gabonabetakarítást. S a tarló? Az meg olyan apró utánuk, hogy még kézikaszával sem vágnak rövidebbre. Pedig rendkívül nehéz most a gépi aratás. A Kónya házaspár azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legjobb munkát végezzék. A dőlt gabonát egyoldalről vágják. Igaz, így sokkal iöbb üzemanyagot fogyaszt a gép,... de amint mondani szokás, szükség törvényt bont,... nincs más megoldás. Népünk kenyerét minél előbb a magtárakba kell juttatni. A júliusi nap meleg fénye egyre jobban tüzel. A reggeli harmatot felszívták a napsugarak. Kónyáék befejezték a karbantartást. Még csak azt kérdezem tőlük, hogy az idei nyáron hány hektárról akarják a termést betakarítani ? — MOST SEM ADJUK ALÄBB 130 hektárnál,... válaszolja a férj, de már ugrik is fel a kormánykerék mellé. Begyújtja a motort. A motor engedelmeskedik gazdájának: nagy zúgás támad s a kombájn lassan, méltóságteljesen neki indul az aranysárga árpának. Farkas Kálmán A SZEGÉNYSÉG ROMJAIN A ki csak hírből ismeri a csalSl lóközi rónát, gazdagon termő vidéknek tudja. Nagy általánosságban ez fedi is a valóságot, de van ám itt is szűkmarkú föld. Éppen a Felső-Csallóköz egyik falucskájának határát járjuk. Olgya a falu neve. Határa homokos, kavicsos. Könnyen kiszárad és kiég benne a termés. A falutól alig pár száz méterre arat ógépek dolgoznak. A szövetkezet agronómusával baktatunk a kiszáradt tarlón. Az aratásról beszélgetünk. Az agronómus azt mondja: — Még a múlt héten kezdtük az aratást. Két aratógéppel 14 hektár őszi árpát arattunk, ma pedig már vágjuk a tavaszi árpát is. Magasra száll a por a gépek után Kavics, homok pattog a kerekek alól. — Rossz a mi határunk, kavics, homok — folytatja kedvetlenül az agronómus. Az eredményekkel nem is nagyon dicsekedhetünk. — S nincs segítség? — Volna. — És? — Víz kéne. Nagyon sok eső ... Egyet kerülünk a tarlón és a szövetkezet irodájába fordítjuk szekerünk rúdját. A könyvelöt találjuk ott, de ahogy szürkül a táj, csillagot vet az alkony, lassan megtelik az iroda. Napégetett arcú emberek alatt nyikorognak a kopott székek. A szövetkezetről, a szűkmarkú, mostoha, kavicsos határról beszélgetünk. Kunyi József, egy szikártermetű idősebb ember, jelenleg a szövetkezet raktárosa beszél. — Nálunk régente a legnagyobb úr a szegénység volt. Nemcsak a magunkfajta zsellérek érezték, de a tehetősebb gazdákat is szorongatta. Nem termett a föld, nem adott kenyeret a homok, a kavics. Kulcsár Béla, a szövetkezet kertésze is beleszól a beszélgetésbe. — Emlékszem rá, hogy amikor ide ,nősültem, az apósomnak négy magyar holdon mindössze 170 kg árpája termett. Krivosik Imre könyvelő sem hagyja szó nélkül a beszélgetést. — Amit te mondtál, Béla, azt azért nem lehet általánosítani. A valóság az, hogy magyar holdanként gabonafélékből valamikor csak 5—6 mázsa termett. Ez volt az átlag. — S most? — Az igazság az, hogy amióta szövetkezetünk van és gépekkel műveljük a határt, többet bírunk kicsikarni a kavicsból, de a többi szövetkezetek terméseredményeihez viszonyítva még mindig alacsonyak a hektárhozamok. S

zó szót követ. A beszédből aztán világosan előtűnik az igazság, a valóság, vagyis az, hogy például az idén kb. 20 mázsa lesz gabonafélékTeljes erőbedobással... A kassai kerület összes járásaiban megkezdődött az aratás. Kombájnok, aratógépek vágják, csépelik a termést. A királyhelmeci, szepsi, terebesi, gálszécsi, kassai és jolsvai járásokban összesen 400 hektár szemesterményt arattak le eddig. Az aratás legjobban a kerület délkeleti járásában, a királyhelmeci járásban halad, ahol a gabona a legkorábban beérett. Ebben a járásban már összesen 200 hektár repcét és őszi árpát arattak le. Az őszi repce aratását e héten be akarják fejezni. Július 4-én a traktorosok a járás összes szövetkezeteiben megkezdték az aratást. A zempléni szövetkezetben Helmeci Zoltán kombájnos eddig 15 hektár őszi árpát aratott le. A szepsi járás szövetkezeteiben már a búza, rozs, tavaszi árpa is megérett. A traktorosok eddig öt szövetkezetben kezdték meg e kalászosok aratását. A munkatermelékenység növelésének egyik legfontosabb eszköze a nehéz, megerőltető munkák gépesítése és az új munkamódszerek bevezetése. Ha a termelés hatékonyságának emelése a célunk, ha olcsóbban, gazdaságosabban akarunk termelni, mea kell könnyítenünk a nehéz munkát, s le kell rövidíteni a munkafolyamatokat. Rozsnyó bányáiban 1954 óta a gépesítés nagy fejlődésen ment keresztül. Három évvel ezelőtt mindössze 5 rakodógép volt üzemben,' de kaparógép egy sem. A földalatti gépesített berakodás mindössze 18—22 százalékot tett ki. Az ércbányák országos konferenciáján azt a feladatot kapták a rozsnyóiBányászaink a termelés hatékonyságáért ak, hogy 1955 végéig a berakás gépesítését 35 százalékra, s 1956. végéig 50 százaikra emeljék. Ezt a feladatot teljesítették. A rakodógépek számát 19re emelték. Azonkívül három kaparógépet állítottak be. A múlt esztendőben az üzemzavarok gyors elhárítása és a gépesítés alapos kihasználása sok nehézséggel járt. Ezeket a hiányosságokat még ma sem sikerült teljesen leküzdeni, bár a helyzet ezen a téren jobb, mint azelőtt. Ebben az esztendőben a berakodás 63 százalékának gépesítése van tervbe véve. Öt rakodó- és öt kaparógépet kapnak, amelyeket az előre kidogozott terv szerint egyes üzemrészlegeken helyeznek el. Ez feltétlenül kedvezően befolyásolja majd a termelést. A bányaüzemek dolgozói most azt tűzték ki feladatul, hogy megteremtsék a gépek alapos kihasználásának alapfeltételeit. Tökéletesítik a szellőztetést, az • energiaforrásokat, a vízöblítéses fúrást, stb. Szükség van arra is, hogy a bányászok közül többen ismerjék meg a gépi berendezések kezelését. Ezért sztahanov-iskolát szerveznek, ahol 20 bányász sajátítja el a gépek kezelését. Hogy a rozsnyói bányaüzemek termése olcsObb, jobb és hatékonyabb legyen, az üzemi pártszervezet tagjai értékes javaslatokat terjesztettek az üzemvezetőség elé. A javaslatokat a bányaüzemek dolgozói közösen megvitatták és számos intézkedést tettek valóraváltásukra, mint például az anyagfogyasztás és béralap ellenőrzése, a meddő szállítás, a terv egyenletes teljesítése, stb. Mit igazol mindez? Azt, hogy a rozsnyói bányászok elhatározták termelési tervük túlszárnyalását és a tervezett költségek betartását, hogy ezzel is bebizonyítsák a termelés hatékonysága emelésének lehetőségét. (m. gy) bői az átlagos terméshozam. Ez az eredmény hektáronként kb. 5 mázsa emelkedést jelent a szövetkezés előtti hozamokhoz viszonyítva. Ez már szép eredmény. A szegénység már romokban hever és a romok fölött épül a jólét, mert a gép, a szakszerű gazdálkodás itt is meghozza úgyahogy a várt eredményt. — Viz kéne, több víz, akkor aztán ... — így a könyvelő. — Az is lesz, — mondja csendesen Kunyik József. Csakugyan lesz víz. Az elmúlt hetekben kapott a szövetkezet egy öntözőberendezést. Ennek segítségével már az idén 10 hektár krumplit és 5 hektár herét öntöznek majd. És hogy ez menynyire kifizetődik, ahhoz nem fér kétség. Míg az elmúlt évek során hektáronként 70—80 mázsa krumplit termeltek, az idén már, mivel öntözhetik, 200 mázsás hektáronkénti terméshozamra számítanak. A hereföld hozama is — számításuk szerint — kétszeresére emelkedik. Tfddig arról volt szó, hogy a szövetkezet, bár nagy eredményeket ért el a szövetkezés előtti évekhez viszonyítva, még mindig nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint azok a szövetkezetek, ahol jó a talaj minősége. Mégsem panaszkodnak. Elégedettek a keresetükkel. Évről évre emelkedik a munkaegységek értéke. Még két évvel ezelőtt az évzáró gyűlésen csak két korona részesedést osztottak, a múlt évben már részesedéskor minden egység után 5.— korona jutott. Az idén már ennél is többet akarnak osztani. Honnan veszik hát a pénzt? A sivár talaj csak annyit terem, hogy éppen a gabonabeadás teljesítését tudják kiegyenlíteni. A dolog nyitja a kertészetben és a szövetkezet istállóiban található. A szövetkezet elsősorban a kertészetből pénzel. Az idén például a kertészetből 377 000 korona bevételt terveztek. S eddig már 206 ezer koronát kaptak az eladott zöldségekért. A második fő jövedelemforrás az ál-> lattenyésztés. Ezen a téren a szövetkezetesek rendkívül jó eredményt érnek el. Víg László zootechnikus így mondja: — Különösen a malacszaporulat terén elért eredményeinkkel dicsekedhetünk. Lássuk hát. A szövetkezet terve szerint az idén, vagyis az 1957-es évben 355 malacot kell elválasztaniok. S a valóság? Még csak az év derekán tartunk, eddig már 307 malacot választottak el. A zootechnikus rövid gondolkodás után még hozzáteszi: — Az év végéig még elválasztunk legalább 300-at. Ha a zootechnikus szava csakugyan megvalósul, az annyit jelent, hogy a szövetkezet a tervezett 10 malac helyett minden anyától 13-at választ el. Nem kicsiség ez. Sok és lelkiismeretes munkát követel Nagy Sándor sertésgondozótól. De megéri. A növendék és hízósertéseknél is magasan túlszárnyalják a tervezett napi súlygyarapodást. 120 kg-on aluli sertéseket nem adnak a közellátásnak és így el tudják érni azt, hogy az év végéig 120 mázsa sertéshúst tudnak adni terven felül. A tejtermelés terén szintén jó eredményeket tudnak felmutatni. Júniustól számítva már a kőtelező beadáson felül minden hónapban négyezer liter tejet adnak a közellátásnak. A z állattenyésztés terén elért ** eredmények világosan bizonyítják, hogy a „rossz föld" ha mostoha is az olgyaiakhoz, ha lassan csorog is a kévékből a szem, de mégis gazdagon aratnak. Gazdaságuk, növekvő jólétük kiapadhatatlan forrása az állattenyésztés. Az állatok szaporodása, a hasznosság növekedése az olgyaiaknak az igazi aratás. Záloga annak, hogy rövidesen felépül a jólét a szegénység romjain. SZARKA ISTVÁN Elkészült a távolsági gázvezeték Üj Olomouc—

Pardubice távolsági gázvezetéken át áramlik az ostravai kokszolókból eddig nem eléggé kihasznált gázmennyiség. Az olomouci közlekedési építészeti nemzeti vállalat, a prágai Potruby és a pardubicei Plynostav vállalatok dolgozói egy egész évet töltöttek a távolsági gázvezeték építési vonalán. 126 km hosszú vezetéket fektettek le. Vasáirmaip, június 30-án befejezték a nagy művet és a nyomás-próbákat is. Josef Rybišar, a magasnyomású vezeték forrasztója ezen a napon délben az utolsó forrasztással összekötötte a morvaországi gázvezeték-rendszert a csehországi gázvezeték-rendszerrel — összekötötte a bányász Mostot a bányász Ostravával. A két gázrendszer összekapcsolása nem volt könnyű feladat. Míg Rybitvibe, ahol a kelet-csehországi vegyiipari üzem van, zavartalanul áramlott a gáz, a mosti csővezeték Pardubicét ellátó részében csupán csekély mennyiségű gáz maradt. Itt a Kelet-Csehországi Gázgyár és a Plynostav vállalat dolgozói különleges berendežést kapcsoltak be, mely elősegíti a városi vezeték nyomásának megtartását. Szüntelenül törődni kell azzal, hogy a csővezetékben ne rakódjék le robbanó tartalmú keverék. Ugyanez a helyzet a szomszédos munkahelyen, ahol Rybišar forrasztó összekötötte az új ostravai csővezetéket a mosti csővezetékkel. A csehországi és morvaországi gázvezeték-rendszer összekötése messzemenő jelentőségű. Az ostravai kokszolóból áramló gáz teljes kihasználását jelenti, s lehetővé teszi a gáz bevezetését több üzembe és háztartásba és több százezer tonna szenet takarít meg. A Csorba-tón A verőfényes napsütés a Magas-Tátrái is naponta, • de főként vasárnap kicsalogatja a látogatók ezreit. A Csoyja-tó melletti parkolóhelyen autóbuszok, személyautók és motorkerékpárok hosszú sora látható. A dolgozók itt töltik pihenőidejüket: csónakáznak a tavon, vagy pedig a sziklákat járják, Alig akad turista vagy üdülő, aki nem venné kezébe az evezőket a Csorbató zöldeskék vízén