Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-06 / 186. szám, szombat

c^űjszá Ä csehszlovákiai magyar dolgozók még sohasem mutattak annyi érdeklődést az itteni magyar írók munkája iránt, mint most az utolsó esztendőben. A Szlovákiai írószövetségben működő magyar írók munkaközössége annyi meghívást kap hazánk különböző városaiból és falvaiból szerzői és irodalmi vitaestek megtartására, hogy kevésszámú írónk képtelen e meghívásoknak eleget tenni. Képtelenek már azért is, mert hisz az írók többsége szerkesztőségekben dolgozik és napi munkájukat épp úgy el kell végezniök, mint másnak, noha ugyanakkor meg kell azt állapítani, hogy még eddig egyetlen ízben sem fordult elő, hogy valamely szerkesztőség megakadályozta volna az írót vagy költőt abban, hogy egy-egy meghívásnak eleget tegyen. Mégis az írók napi elfoglaltsága, másrészt, hogy biztosítsuk a szerzői és az irodalmi vitaestek magas színvonalát, szükségessé teszik, hogy több körültekintéssel szervezzük meg ezeket az irodalmi összejöveteleket. Sajnos, az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szerzői esték, egyes kivételektől eltekintve, éppen szervezetlenségük miatt nem hozták meg a kívánt eredményeket, nem teljesítették feladatukat, író és olvasó között nem jöttek létre azok a szoros kapcsolatok, amelyek az írót írásra, az olvasót olvasásra serkentenék. Ezt nyíltan meg kell mondani, különben nem juthatunk előbbre, nem küszöbölhetjük ki a hibákat, és mint számos helyen történt, író és olvasó bemutatkozása, mind az egyik, mind a másik fél számára csalódást hozott. A kérdés önként adódik. Mit is jelent tulajdonképpen a komoly felkészültség? Nos, az a nézetem, a komoly felkészültség távolról sem jelenti azt, hogy tíz író felvonul a pódiumra és elszavalja versét vagy felolvassa novelláját, utána pedig következik az irodalmi vita, mert nemcsak az olvasótól, de egy írótői sem kívánhatja senki, hogy néhány perc alatt megemészthesse • a hallottakat és mindjárt érdemben feltárhassa a felolvasott vers vagy novella révén szerzett benyomásait, élményeit. Érthető, ha egy szerzői est ilyen felkészületlenül zajlik le, akkor tisztán csak általános irodalmi kérdések vetődnek fel, amelyek minden konkrétumot nélkülöznek. így történt ez Királyhelmecen, ahol a vita fő kérdése az volt, miért pesszimista a mi irodalmunk, miért nem tükrözi vissza az állandóan emelkedő jólétet, amely városainkban és falvainkon tapasztalható. A kérdés helyénvaló lett volna, ha konkréten egy itteni mű elemzéséből indult volna ki, de mert általánosan hangzott el, igazi értékét elvesztette, szétfolyt, és joggal mondotta egy munkás, hogy a vita kissé elvont, és helyesebb lenne, ha az olvasók konkréten hozzászólnának íróink könyveihez. Sajnos kevesen akadtak, akik felkészültek volna erre a vitára, így szürkévé, úgyszólván semmitmondóvá vált ez a bemutatkozó irodalmi est: nélkülözte azt az eleven élményanyagot, amit az olvasók zöme elvárt az írók személyes megjelenésétől. Nos, kit lehet ezért hibáztatni?... hisz hasonló történt Kassán és Komáromban is. Nyilvánvaló, hogy ezért nem az olvasókat terheli a felelősség. Nézetem szerint ennek a kudarcnak értelmi szerzői maguk az írók, akiknek tudniuk kellett volna, hogy az író személyes megjelenése sohasem jelenthet az olvasó számára élményt, ha a művét nem ismeri. Egy költemény elszavalása vagy egy novella felolvasása sohasem helyettesítheti magát a művet, mert amint már említettem, a hallgatóságnak nincs ideje megemészteni az irodalmi est anyagát. Az olvasó az írót csakis a művön keresztül ismerheti meg. Maga az író megjelenése már csak a pontot jelentheti a mondata végén. Ha viszont az író a mű nélkül jelenik meg, csak ezt a pontot jelenti a mondat nélkül. Egyszóval nincs sok értelme. Nyilvánvaló, hogy a szerzői és irodalmi estéket csakis körültekintő szervezéssel lehet megrendezni, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak már ismerniük kell a szerzők műveit, amikor azoK bemutatkoznak. Ezt a királyhelmeci tizenegyéves iskola növendékei is bizonyították. Meg vagyok arról győződve, hogy az ott megtartott irodalmi vita nemcsak az ifjúság, de az írók számára is felejthetetlen élményt jelentett. Számomra legalábbis azt jelentette. A vita élénk és közvetlen volt. A felvetett kérdések zömén érezni lehetett, hogy író és olvasó között megvan az a meghitt kapcsolat, amit a mű elolvasása érlel meg az olvasóban. A diákok és diáklányok nevükön nevezték az írókat és konkréten hozzájuk fordultak kérdéseikkel. Az irónak tehát neve volt, az ismeretség író és olvasó között tehát nem itt kezdődött ezen az irodalmi vitán, hanem jóval előbb, egy szóval amikor az ol«vasó a könyvet olvasta, érlelődött meg benne a kérdés. Ez egyébként érezhető volt a diákság magatartásán, jogos izgalmán, amely majdnem a felelősségre vonással volt rokon. Azt kérdezte tőlem az egyik diák: — Tessék mondani, miért kellett nekem huszonhárom oldalt olvasni a Marci csodakapusból, amíg eljutottam a cselekményig? Miért?... — ismételte meg újra és úgy állt előttem, mint egy felkiáltójel. Végül a következőkkel fejezte be: — Hogy tetszik azt elképzelni? — A diák ekkor már nem titkolta bosszankodását afelett, hogy neki huszonhárom oldalt kellett elolvasnia ingyen, ráadásul a többi oldalért és írótársaim is kuncogtak magukban, hogy hát most megkaptam az igazi kritikát. Hát bevallom, zavarban voltam és a diáknak egyebet nem válaszolhattam, minthogy elnézését kértem. Arra hivatkoztam, hogy nekem ezt a huszonhárom oldalt sokkal nehezebb és fáradságosabb volt megírni, mint neki elolvasni. Az igazat persze nem mondhattam meg neki, azt a műhelytitkot például nem árulhattam el, hogy Marci a csodakapust én felnőtteknek szántam, és arról sem szólhattam, hogy az író néha szatírát akar írni és anélkül, hogy akarná, tragédia lesz belőle. Tehát én még alapjában jól jártam. A kérdés azonban felejthetetlen élményként vésődött belém. Sohasem éreztem olyan kézzelfoghatóan, mint akkor, hogy az író minden szaváért és soráért felelősséggel tartozik az olvasónak. A diák számára vétek az is, ha huszonhárom oldalt kell olvasnia ingyen, minden izgalom nélkül. Ezért aztán nekem kell izgulnom, szorulnom. Ezt tanultam a királyhelmeci tizenegyéves iskolában és a tanultakat mindjárt tovább is adom. Aki ifjúsági regényt akar írni, az a cselekményt mindjárt az első oldalon kezdje. Ez olyan szabály, amely majdnem törvényerejű. Én persze bévülről tiltakozom az ilyen szabáI lyok ellen. Képtelen volnék ilyesmit • betartani, inkább sohasem írok ifjúI sági regényt — de persze elhatáro! zásom meddő, az ember sosem tudhatja ... így hánykolódom ... és érzem, írói méltóságom inog ... Inog, de újra helyreáll, mert most következik egy másik diák, aki olyan fogas kérdést tesz fel, amitől azután teljesen kijózanodom. Ez a kérdés olyan, hogy a huszonhárom cselekmény nélküli oldal egyszerűen eltörpül, összezsugorodik. Ha jól emlékszem, a diáknak gesztenyebarna volt a haja, szeme értelmesen csillogott pelyhes arcában, és hangja oly tisztán, értelmesen csengett, hogy az ember jó sokáig szívesen elhallgatta volna. Azt kérdi a diák, magyarázzam meg neki, miért nincs nekünk Verne Gyulánk Magyarázatként még hozzátette, hogy hát ha Verne Gyula a múlt században írhatott a tengeralattjárókról, meg a repülőkről, mert előre sejtette, hogy ezek egyszer megvalósulnak, akkor miért nincs olyan írónk, aki ma az atomkorszakban az atomerő csodáiról írna? — Hisz — amint mondotta — olyan változások előtt áilunk, amilyenekre a világtörténelemben még nem volt példa. A királyhelmeci tizenegyéves iskola irodalmi vitáján még több ilyen komoly, megszívlelendő kérdés vetődött fel a diáklányok és a diákifjak részéről, a döntő kérdés azonban mégis az volt, hogy miért nincs egy írónk az atomkorszakban, aki ösztönözné az ifjúságot olyan találmányok alkotására, amelyek a békét szolgálják? A kérdés ott izzott a levegőben, túlnőtt az iskola keretein. Nem is tudtam rá érdemleges választ adni, mert éreztem, hogy életünk olyan rohamos fejlődési folyamaton megy át, amely meghaladja íróink fantáziáját, képzeletét. De mert nem akartam bevallani, hogy íróink lemaradtak, azt válaszoltam, hogy úgy látszik, eddig még nem akadt író, aki meg tudta volna emészteni azokat a fejlődési lehetőA szenei strandon készült ez a két fénykép. A nagyszerű fürdőzési lehetőségek különösen vasárnapvitkeii. vonzzák ide a város körengetegéből az emberek ezreit. Nap + víz = egészség, boldogság ségeket, amelyeket a szocialista rendszer és az atomkorszak tartogat az emberiség jövője számára. De egész biztos, hogy rövidesen ez az író is hallatja majd hangját. Hogy a királyhelmeci ifjú kérdése mennyire aktuális és helyénvaló, azt pártunk legutóbbi Központi Bizottsági ülésének a határozata is bizonyítja. Ifjúságunk nevelésével kapcsolatban a határozat többek között ezeket mondja: szüntelen figyelemmel kell követnünk a tudomány és a technika páratlanul rohamos fejlődését, úgy hogy az iskola ezzel lépést tartson és idejében reagáljon a technika fejlődése adta ösztpnzésekre, hogy az ifjúság megfelelően felkészüljön a műszaki forradalom nagy távlataira." Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy némi fogalmat adjak arról, mit nyújthat eciy irodalmi vita az írónak, mennyit tanulhat belőle, mennyi ösztönzést kaphat, ha a hallgatóság a vitára fel van készülve. És biztos az is, mint ahogy az író számára felejthetetlen élményt jelentett ez a találkozás az ifjúsággal, úgy az ifjúságra is döntő hatást gyakorolt az írók bemutatkozása A közös élmény alkotó légkörét Tolvaj Bertalan iskolaigazgató készítette elő, aki gondoskodott arról, hogy az ifjúság olvasson és komoly jártasságot szerezzen az irodalmi kérdésekben. Éppen ezért követendő példa lehetne Tolvaj igazgató magatartása mindazoknak, akik irodalmi vitaestéket akarnak rendezni. E téren komoly munka hárul a Csemadok helyi szervezeteire, amelyek tulajdonképpen ösztönzői az irodalmi viták megszervezésének. A Csemadok helyi szervezetei a tánc, ének és színelőadások megrendezésében már komoly tapasztalatokat szereztek és elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy a legkisebb magyarlakta faluban is magas színvonalú kultúrelőadásokat rendeznek, de az irodalmi vitaesték megszervezésében gyakran épp anynyi tapasztalatlanságot árulnak el, mint maguk az írók. Nemcsak a királyhelmeci, de a nagykaposi, rozsnyói, dunaszerdahelyi, és amint hallom, a diószegi és lévai irodalmi viták azért váltottak ki komoly érdeklődést mind a hallgatóságból, mind az írókból, mert előre megszervezték őket. A Csemadok az említett városokban és községekben a népművelődési szervekkel együttműködve odahatott, hogy a hallgatóság olvasson, némi képet, némi fogalmat szerezzen az érkező író munkájáról, ezért alakulhatott ki író és olvasó között olyan meghitt kapcso- ' lat, amely az írók bemutatkozását igazi ünneppé avatta, az írókat további alkotómunkára serkentette és egyben biztosította az írók számára az olvasótábor növelését. Az irodalmi, olvasó vagy szerzői esték csakis így teljesíthetik azokat a feladatokat, amelyek hazánk szocialista népnevelő munkájából a szépirodalomra hárulnak. SZABÖ BÉLA VÍZSZINTES: 1. Kuo Mo-zso, a nagy népi Kína i küldötte mondotta Colombóban, Ceyilon fővárosában a Béke-Világtanács iülésén: (A nyíl irányában folytatva). 117. A helyes gondolkodás szabályai'nak tudománya. 18. Olyan terület a 'sivatagban, ahol forrás- vagy talajvíz fakad fel és így növényi élet is le'hetséges. 19. Szibériai Tolyó, a Lap'tyev tengerbe ömlik. 20. Ausztria és 'Magyarország autójelzései. 21. Nem 'fel. 22. Fejfaszöveg. 23. Nem azt. 25. Édes fele. 26. Nátrium vegyjele. 27. Indiai eredetű vízijáték. 28. Időmérő. 30. A trombita hangja. 32. Kosevoj keresztneve. 33. Vissza: mi, micsoda — csehül. 34. Jelen napra. 36. Kínai ^év. 38. Lendület, hév, 40. Kettős betű. 41. 5000 km hosszú folyó Keletr .ibériában. (A Bajkál hegységben ^red, a Jeges tengerbe ömlik). 42. ,Ilyen fénytünemény is van. 44. Vissza: (angol grófi cím. 46. Hazudozó. 48. Öz becézve. 49. Angol kötőszó. 51. Ütés, verés. 53. Csehország egyik legI nagyobb folyója. 54. Savanykás ízű mel'éktermék a vaj készítésénél. 56. iAz emlősállatok emlömirigyeinek i váiadéka. 58. Vízisportoló. 59. A vezetékben kering. 61. Magyar származású bratislavai sakk-bajnok. 64. Az emlős háziállatok tőgyében összegyűlt tej eltávolításához használható. 66. Kém keverve. 68. Iszapos meleg fürdőre, Keszthelytől 6 km-nyire. 70. ön, maga — németül. 72. Sándor András. 73. Kisebb kolónia. 75. Egészséges — oroszul. 78. Számjegy idegen iftividítése. 79. Az öt kanadai-tó egyike. 81. A film forgatókönyve (az első kockában kettős betű). 82. A szőlő kisajtolt nedve. 84. „X" azonos mássalhangzók között. 86. Jaját kezével rövidítése. 78. Ad acta. 89. A máj termelt nedve. 90. Lustaság — franciául. 91. Az esőn tartózkodik. 93. A modern magyar líra legnagyobb 'alakja. 94. Uram, tanítóm — héberül (bb = b). 97. I. G. 98. Ilyen sav is van. -100. Omladék, kőhalom. 102. I. D. 1C3. Karlovy... — 105. A diplomáciai képviselet tagja. 107 Hoszszabb rúd fából vagy acélból, vitorlák, daruk, jelzőlámpák, lobogók tartására. 110. Névelővel: régi húros, pengető hangszer. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet befejező része. (A nyíl irányában folytatva). 2. Cirkuszi komikus. 3. A tűz teszi. 4. Hosszmérték. 5. A legősibb talajművelő eszköz. 6. Nem tegnap. 7. Francia naturalista regényíró. 8. Akadály. 9. Névelő. 10. Hazugság — angolul. 11. Számtani alapműveletet végez. 12. Én — szláv nyelvekben. 13. Magáé. 14. Egészen új. 15. Vissza: a lötyögő ruhadarah az. 16. Francia materialista ellenes fiiczófus (XIX. század). 22. Időszak. 23. H.írom —olaszul. 28. Időjelző. 29. Testrész. 31. Nem ül. 35. Igen - szlovákul. 38. E napi. 37. A Volga 1500 km hoszszú jobboldali mellékfolyója. 39. Minden tárgy, amely adás-vétel tárgyát kénezi (u = ü). 4Í. Háziállatok.' 42. Az irodalomban és a beszédben használt fordulatok, megszemélyesítések, hasonlatok stb. 43. Díszítés berakott mintákkal. 45. Első osztályos. 47. M. A. 48. Felvigyázó. 50.' Kötőszó. 52. Mutató névmás. 54. 999 Rómában. 55. A vízszintes 1 folytatása. 57. J. F. 60. Angol világos sör. 62. Véd 63. Méz peremei. 65. Ez — oroszul. 67. Marx Károly elveihez tartozó. 68. Ismert szlovák író (fonetikusan). 69. Idegen férfinév. 71. Sugalmaz, ösztönöz. 73. Személyes návmás, 74. L. Sz. 76. Rum mássalhangzói. 77. Vármegye rövidítése. 80. Étvágy, kedv, 83. U. E. 85. Erdei állat. 88." Kutya. 91. Villamos — 92. Női név. 95. Barnabőrű nép tagja. 96. Római négyes (2x). 99. I. Ť. P. 101. A test vegyi anyagforgalmának legfőbb szabályozója, 102. Női becenév. 104. Névelővel: 'varróeszköz. 106. Hóléc. 108. Görög betű. 109. Szibériai folyam. 111. G. Ő. BORGULA PÉTER