Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-05 / 185. szám, péntek

HÍVJAK MEG INDIAI "

ENSZt

e"

,re,

M albizottságába V. A. Zorin nyilatkozata London (TASZSZ) — V. A. Zorin az ENSZ leszerelési albizottságának július 2-i ülésén nyilatkozatot tett, amelyben többek között a' következőket mondotta: „A szovjet küldöttség megengedhetetlennek tartja azt az álláspontot, amelyet az albizottságban képviselt nyugati küldöttségek nyilvánítottak az indiai kormány azon kérelmével szemben, hogy az albizottság ülésein hallgassáik meg India képviselőjét is, az indiai leszerelési javaslatokkal kapcsolatban. A szovjet küldöttség emlékeztet arra, hogy már ez év március 19-én, az albizottság tevékenységének kezdetén a Szovjetunió azt javasolta, hogy az albizottság üléseire hívják meg India, Jugoszlávia, Japán és Norvégia képviselőit és hallgassák meg őket azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket ezen országok kormányai az ENSZ elé terjesztettek a leszerelés kérdésében. Az albizottság emlékszik arra — mondotta a továbbiakban V. A. Zorin, hogy a szovjet küldöttség május 28-án az albizottság összes részvevőit figyelmeztette India ENSZ-beli állandó képviselőjének arra a levelére, amelyben az indiai kormány bejelenti, hogy célszerűbbnek tartja az indiai képviselő személyes részvételét a leszerelési albizottságban, mint javaslatainak írásbeli magyarázatát. A szovjet küldöttség újból sürgette, hogy az indiai képviselőt hívják meg az albizottság ülésére; e javaslatra június 3-án, 14-én és 24-én újból figyelmeztette az albizottságot és ma ismét előterjeszti ezt a kérdést. Tekintettel erre a körülményre, valamint arra, hogy az indiai miniszterelnök jelenleg Londonban tartózkodik, a szovjet küldöttség úgy véli, hogy India képviselőjének meghallgatása most különösen célszerű és teljesen reális volna. A szovjet küldöttség ezért nagyon sajnálja, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más nyugati hatalmak képviselői e javaslathoz elfogadott álláspontjukkal akadályozzák India részvételét az albizottság tevékenységében. Ennek negatív hatása van az albizottság egész tevékenységére. „A Szovjetunió javasolja, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek kérdését különítsék el, haladéktalanul oldják meg és ne kössék össze semmilyen más kérdéssel" — jelentette ki V. A. Zorin az ENSZ leszerelési albizottságának július 2-i ülésén. Zorin azután szólalt fel, miután Selwyn Lloyd, Nagy-Britannia külügyminisztere előterjesztette az USA-nak, Angliának, Franciaországnak és Kanadának az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésére tett javaslatait. A nyugati hatalmak nyilatkozatáról, amelyet Lloyd adott elő, a szovjet képviselő azt mondotta, hogy a nyilatkozat egész megfogalmazása nem ad eléggé világos képet a nyugati hatalmaknak egyes fő kérdésekhez elfoglalt álláspontjáról. A nyilatkozatból többek között nem tűnik ki egészen világosan, vajon a nyugati hatalmak egyetértenek-e azzal, hogy a kísérletek ideiglenes beszüntetésének kérdését kivonják a többi leszerelési kérdés közül és haladék nélkül pozitívan megoldják. Az sem világos, hogy a nyugati hatalmak a kísérleteket 2—3 évre akarják-e beszüntetni, vagy valamilyen más_ határidőt javasolnak. Ez ugyanis — mondotta Zorin — nem technikai, hanem politikai kérdés. Ezért e kérdésre itt az albizottságban kell választ adni. Zorin felszólalása végén emlékeztetett arra, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteknek az emberiségre gyakorolt veszélye nem az idei NagyBritannia által végrehajtott kísérletek után keletkezett, hanem azon kísérletek következtében, amelyeket az Egyesült Államok már 1954 márciusában végzett. ZQfin emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió az albizottságban az atom- és hidrogénfegyverek összes fajtáival folytatott kísérletek haladéktalan beszüntetésének szükségességét már 1955-ben szorgalmazta. A nyugati hatalmak akkor egyáltalán nem tartották szükségesnek e kérdéssel foglalkozni. A helyzet ma megváltozott és a nyugati hatalmak arra a következtetésre jutottak, hogy a kísérletek beSzüntetése, vagy legalább is ideiglenes beszüntetése lehetséges és szükséges is. Ma az egész világ erélyesen követeli — mondotta Zorin — e kérdés pozitív megoldását. A bonni parlament elutasítja az atomenergia békés felhasználását Adenauer: Az atom békés felhasználása árt az Északatlanii Tömbnek Berlin — A bonni szövetségi parlament július 3-án elutasította az úgynevezett atomtörvényt, amely törvénybe iktatta volna az atomenergiának kizárólagos békés felhasználását. E döntés hírét a nyugatnémet lapok feltűnő helyen közlik. A szavazás eredménye jelentős mértékben Adenauer nyomásának gyümölcse. Pártjának — a Kereszténydemokrata Uniónak — mintegy ötven képviselője nem jelent meg a szavazáson és így lehetetlenné tette a törvény elfogadását. Ezzel a bonni uralkodó körök nyíltan beismerték — amint Meliesz, a Szociáldemokrata Párt előadója kijelentette —, hogy „e körök nemcsak arra készek, hogy a Bundeswehrnék atomfegyvert adjanak, hanem nyilvánvalóan arra gondolnak, hogy szabad kezet nyerjenek az atomfegyver gyártására." Adenauer kancellár az e törvényről szóló szavazás előtt kijelentette, hogy nem jelölteti magát a kancellári tisztsége, ha az alkotmányhoz ilyen szellemű kiegészítést fogadnak el. Kijelentette továbbá, hogy az atomenergia csupán békés felhasználása „árthatna a NATO-nak". Az atomtörvény elutasítása és Adenauer kijelentése újból megerősítette azt, hogy a bonni militaristák és monopolisták nemcsak atomfegyvert akarnak birtokolni, hanem egyben gyártani is akarják e fegyvereket és volt náci tábornok kezébe akarják őket adni. A bonni militaristák újból megmutatták igazi arcukat, mint a béke és mindazon békés törekvések legnagyobb ellenségei, amelyek a leszerelést és az atomfegyverek eltiltását célozzák. Felejthetetlen harcos Klara Zetkin születésének 100. évfordulója Tj

1 ngels Klara Zetkint, a német -•J munkásmozgalom legjobb marxistái közé sorolta. Ez a kiváló asszony 1857. július 5-én született Lipcsében. Az orosz forradalmárok hatása alatt a német munkásmozgalom viharos időszakában megtalálta a munkásosztályhoz vezető utat. A fiatal szocialista harcosnak azonban hamarosan el kellett hagynia Németországot. Az emigránsélet hihetetlen nyomora ellenére ez a törhetetlen asszony a forradalmi-politikai élet középpontjában maradt. A II. Internacionálé 1889. évi alakuló kongresszuson Klara Zetkin megkezdte történelmi harcát a nők gazdasági és politikai egyenjogúságáért. A Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága mellett működő I. Nemzetközi Női Titkárság alapítója és elnöke lett. 17" lara Zetkin fáradhatatlanul harcolt a háború és fasizmus ellen. Roza Luxemburggal, Kari Liebknechttel és Franz Mehringgel együtt, Németországban az imperialista háború elleni harc első soraiban állott. A világháború után a proletárforradalom és a Szovjetunió lelkes hívé lett. Alapos ismerője volt a német művészetnek és irodalomnak, és mesteri módon tudott közeledni a dolgozók legszélesebb tömegeihez, különösen az ifjúsághoz és a nőkhöz. Hetvenöt éves korában csaknem bénán és vakon, de hihetetlen erővel uralkodva beteg testén, 1932. augusztus 30-án megnyitotta a német birodalmi parlamentet. A barnainges hordák előtt, akik halált esküdtek fe-. jére, de abban a pillanatban meg sem mertek mukkanni, a fehérhajú Klára Zetkin súlyos vádat emelt a fasizmus és nácizmus ellen és legyőzhetetlen derűlátással a forradalmi szocializmus tanítóihoz fordult. Néhány nappal halála előtt fejezte be „Az imperialista háborúk a dolgozók ellen" című brosúrát és azt a felhívást, amelyet mint a nemzetközi vörös segély vezetőségének elnöke tett közzé. Klara Zetkin. egész gondolkozását és minden tevékenységét a háború é» fasizmus elleni harc hatotta át. 1933. június 25-én halt meg a Szovjetunióban, amely második hazája volt. (J. Sk.) A jobboldali szocialista internacionálé kongresszusa a nemzetközi helyzetről Bécs (CTK) — Július 2-án nyílt meg Bécsben a jobboldali szociáldemokrata pártokat egyesítő Szocialista Internacionálé kongresszusa. A nemzetközi helyzetről szóló vitában H. Gaitskell brit munkáspárti elnök és E. Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke szólaltak fel. Gaitskell elsősorban a leszerelés kérdésével foglalkozott. A leszerelési egyezmény megkötésével összefüggő problémákkal kapcsolatban Gaitskell hangsúlyozta, hogy veszélyes hiba volna azt követelni, hogy a leszerelési egyezményt politikai jellegű megegyezés előzze meg. Példaképp felhozta, hogy nem lehet a leszerelési egyezmény feltételévé tenni a Németország egyesítéséről szóló egyezményt. Németország egyesítésének problémájával kapcsolatban azonban Gaitskell újból előző javaslatát ajánlotta, mely szerint először ki kellene vonni Németországból a megszálló nagyhatalmak csapatait, továbbá egyezményt kötnének „a német nemzeti fegyveres erők felszerelésének ellenőrzéséről", Nyugat-Németország kilépne, a NATOból és akkor nézete szerint úgynevezett „szabad" választások alapján Németország egyesítésére kerülhet sor. Gaitskell beszámolójában megemlékezett a tavalyi magyarországi eseményekről is és teljes nyíltsággal az ellenforradalmi összeesküvés oldalára állott. Jellemző, hogy Gaitskell a nemzetközi helyzetről szóló beszámolójában egy szót sem tett az Egyiptom elleni brit katonai agresszióról. Amikor azonban Plehanov elárulta a munkásosztály ügyét, eltért a marxizmus legfontosabb elveitől és az opportunizmus fertőjébe süllyedt, Lenin nem volt tekintettel Plehanov egykori tekintélyére és erélyesen szembehelyezkedett vele, mint olyannal, aki eltért a marxizmustól. Egy másik példa: Ismeretes, hogy néhány nappal az 1917. évi októberi felkelés előtt Kamenyev és Zinovjev, akik akkor nagyon fontos állást töltöttek be a pártban, a mensevik sajtóban nyilatkozatot tettek közzé arról, hogy a bolsevikok fegyveres felkelést készítenek elő és hogy ők e határozattal nem értenek egyet. Ezen áruló módon az ellenségnek elárulták a legfontosabb párttitkot. Lenin erről az ismert „Levél a bolsevikok pártjának tagjaihoz" című levelében azt írta: „Szégyelném, ha ezeket a volt elvtársakat haboznék elítélni csupán azért, mert azelőtt baráti érintkezést tartottam fenn velük. Nyíltan kijelentem, hogy már egyiket sem tartom elvtársnak és mind a Központi Bizottságban, mind a pártkongreszszuson minden erőmből harcolni fogok azért, hogy mindkettőt kizárják a pártból." (Lenin Művei, 26. kötet). Lenúi az akcióegységben látta a párt szocialista forradalomért vívott harcának legfontosabb fegyverét. Lenin a pártegységre törekedve erélyesen küzdött mindazok ellen, akik nem vetették magukat alá a nevelő és meggyőző intézkedéseknek, akik a párt többsége, a Központi Bizottság ellen jártak el. Lenin különös fontosságot tulajdonított a párt vezető magva, a Központi Bizottság egységének. Őszintén örült annak és büszke volt rá, hogy „Központi Bizottságunk szigorúan centralizált, nagy tekintélyű csoport lett". Mindenképpen védelmezte a tisztán személyes vagy véletlen körülmények befolyásától és ügyesen elhárította az egység megsértésének lehetőségét. Ezek a lenini hagyományok megsérthetetlen törvényt és kötelességet jelentenek pártunk és az összes kommunisták részére. A marxista-leninista párt szempontjából sorainak egysége a legfontosabb a szocialista forradalom győzelme érdekében a szocializmus építésének és a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek időszakában. M 0.1 S Z ö 1957. július 6. • Ismeretes, hogy a szovjet hatalom első éveiben pártunknak szívósan harcolnia kellett • mindenféle kispolgári áramlatok, csoportok és frakciók ellen, amelyek megbontani igyekeztek a párt egységét. Az SZKP X. kongresszusa 1921 márciusában a „párt egységének" kérdéseiről tárgyalva, egyhangú határozatot hozott, amelyet Lenin írt alá és amelyben hangsúlyozta, hogy teljes bizalmat kell biztosítani a kommunisták között és példás munkát, amely a proletariátus élcsapata egységes akaratát testesíti meg. „Hogy a párton belül és az egész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frarkciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás újból jelentkezése, illetve megtűrése esetén (eseteiben) alkalmazza a pártbüntetés minden formáját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szemben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sőt, mint végső rendszabályt, a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival, póttagjaival és az Ellenőrző Bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttagját és az Ellenőrző Bizottság minden tagját. Ha a párt legfelelősebb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktalanul foganatosítandó". A kongresszus elhatározta, hogy azonnal kivétel nélkül oszlassák fel mindazokat a csoportokat, amelyek ilyen vagy amolyan platformon alakultak és valamennyi szervezet feladatává tette annak szigorú ellenőrzését, hogy ne kerüljön sor semmiféle frakciós, megnyilvánulásra. Ez a lenini határozat nemcsak elősegítette a pártellenes csoportok szétzúzását ebben az időszakban, hanem fontos szerepet játszott a párt további életében, felfegyverezte őt az összes elhajlók, ellenzékiek és frakciósok elleni harcban, akik megkísérelték megrendíteni a p|rt egységét. A párt a leninizmus elveire támaszkodva szétzúzta a trockistákat, buharinistákat, burzsoá nacionalistáka,; és más elhajlókat, akik szembeszálltak országunk szocialista építésével és a pártot visszarántották. Mindanynyian szétzúzták fejüket a párt lenini egységén. A párt hosszú, kitartó harcát országunkban a szocializmus felépítése és az összes leninellenes csoportok feletti teljes győzelem tetőzte be. A párt a kivívott egység következtében maga köré tudta tömöríteni az egész szovjet népet a szocialista haza védelmére a Nagy Honvédő Háborúban és döntő vereséget mért a gyűlölt ellenségre. Berija, a veszedelmes ellenség megvetésre méltó bandájának és követőinek szétzúzása hozzájárult a párt megszilárdításához és a párt előtt álló feladatok sikeres megoldásához. A párt egységének fejlesztésében és megszilárdításában, valamint a párt összes erőinek mozgósításában, a Központi Bizottság köré tömörülésében a legfontosabb történelmi szakasz az SZKP XX. kongresszusa volt. Pártunk a leninizmushoz való következetes hűségben és a kommunizmus építésének érdekeiből kiindulva, valamint a marxista-leninista pozíciók megszilárdítása érdekében erélyesen, nyíltan és bátran szembeszállt J. V. Sztálin személyi kultuszával és e kultusz következményeivel, hogy így kizárja a személyi kultusz bármilyen formában való megújulásának minden lehetőségét. A párt és a Központi Bizottság nagy figyelmet szentel azoknak az intézkedéseknek, melyek hivatva voltak felszámolni a forradalmi .törvényesség múltban előfordult megszegését. Ma mindenki látja, mily bölcsek és helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz következményeinek felszámolásáért vívott harcban foganatosított. A lenini elviesség, szilárdság és rendíthetetlenség méltó példája a párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság. A pártban nincsenek és nem lehetnek olyan személyek, akiket magas tisztségük megvédene hibáik és fogyatékosságaik bírálatától. Ez ellenkeznék a marxista-leninista párt szellemével. A Központi Bizottság bátran és személyekre való tekintet nélkül vita és bírálat tárgyává teszi a párt és az állam bármelyik vezető tényezőjét, ha munkájukban hibákat követnek el és erélyes lépéseket tesz minden olyan személy ellen, akinek tettei és eljárása ellenkezik a párt vonalával. Ezzel a párt ügye csak nyer. •)• Szocialista országunkban nincs és nem is lehet szociális alap ilyen párton belüli frakciók és áramlatok keletkezésére, amelyek ellenségesek a leninizmussal szemben. A kommunista pártnak és vezető magvának egységét a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége határozza meg, amelynek a párttal egységes célja, közös feladatai és érdekei vannak. Mélységesen hibás dolog volna azonban azt hinni, hogy biztosítva vagyunk az ellen, hogy soraitikban nem tűnnek fel egyes csoportok vagy személyek, amelyek vagy akik pártunk vonalával nem értenek egyet. Vannak még nálunk olyanok, akik a bel- és külpolitikai kérdésekhez szektás és dogmatikus módon közelednek s a marxizmus-leninizmust gépiesen értelmezik. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi feltételek között az élő, gyakorlati marxizmus-leninizmus és a kommunizmusért vívott harc a párt XX. kongresszusa határozatainak teljesítésében nyilvánul meg. A szektások és dogmatikusok nem értik meg, hogy a párttag és az igazi marxista legelső kötelessége kitartóan megvalósítani a békés egymás mellett élés politikáját, harcolni a nemzetek közötti barátságért, a szocialista tábor minden téren való megszilárdításáért, az ipar irányításának megjavításáért, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztéséért, a termékek bőségének megteremtéséért, a lakásépítés nagyarányú fejlesztéséért, a szövetségi köztársaságok jogainak bővítéséért, a néptömegek nemzeti kultúrájának és kezdeményezésének sokoldalú fejlesztéséért és felvirágoztatásáért. Ezek a párt és az ország életétől elszakadt emberek maradi elképzeléseknek esnek foglyul, nem látják az új helyzetet, konzervatívok, szívósan ragaszkodnak az elavult munkaformákhoz és módszerekhez éš elutasítják azt, amit az élet hoz és ami a •szovjet társadalom és a szocialista tábor fejlesztésének érdekéből következik. Szeretnék a pártot visszatéríteni az irányítás azon helytelen módszereihez, amelyeket a SŽKP XX. kongresszusa elítélt. Ha lankad éberségünk, ha nem figyelünk fel idejében az ilyen emberekre, ha nem harcolunk ellenük és ha nem akadályozzuk meg pártellenes nézeteiket, ezek súlyos károkat okozhatnak a pártnak, a párt egységének. A szocializmussal szemben ellenséges reakciós erők a személyi kultusz bírálatát pártunk és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. É számításaik azonban teljes kudarcot vallottak. A V. I. Lenin által épített és megacélozott kommunista párt, amely az egész nép szeretetének és támogatásának örvend, kimeríthetetlen belső erőkkel rendelkezik, tudja, hová és hogyan irányítsa a munkát, nem fél semmilyen nehézségtől és megpróbáltatástól s készen áll bármikor leküzdeni a nagy célhoz vezető úton felmerült akadályokat. Pártunk az Októberi Forradalom dicső 40. évfordulója felé egységesen, egyöntetűen, lenini Központi Bizottsága körül szorosan felzárkózva halad. A párt valamennyi szovjet ember tö-. rekvéseit az SZKP XX. kongresszusa határozatainak teljesítéséért vívott harcra, az ipari és mezőgazdasági termelés újabb hatalmas fellendítésére, a dolgozók anyagi, élet- és kulturális színvonalának további emelésére irányítja. Az SZKP KB februári plénumának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 7. ülésszakának határozataival összhangban megvalósított intézkedések, amelyek átszervezik az ipar és az építészet irányítását, a népgazdaság leggazdagabb tartalékai kiaknázásának széles távlatait nyitják meg a szocialista haza felvirágoztatása érdekében. A szovjet emberek életszínvonalának további emelésére óriási jelentőségű lesz a párt által kitűzött feladat teljesítése — hogy a legközelebbi években elérjük az USA-t az egy lakosra eső hús-, tej- és vajtermelésben. A szovjet nép melegen támogatja e felhívást és benne a kommunista pártnak a népről való gondoskodása újabb megnyilvánulását látja. A kommunista párt ereje és tekintélye h-allatlanul nagy. Pártunk tevékenységének világos programja van, amelyet az SZKP XX. kongresszusa dolgozott ki és a párt bátran tekint a jövőbe. A nép mindenben támogatja a pártot és híven követi, mint hűséges és bevált vezetőjét. Ez azonban egyáltalán nem jogosít fel bennünket arra, hogy önelégültségbe essünk. Valamennyi szervezetünket a mozgósítás és a politikai éberség magas fokán kell tartanunk, meg kell javítanunk a szervezési és ideológiai munkát és az összes kommunistákat a politikai aktivitás és a lenini irányvonalért vívott harc szellemében kell nevelnünk. Valamennyi kommunista feladata, j hogy védelmezze és szilárdítsa a pártnak és a párt vezető magvának egységét és tömörségét s mindig szem előtt tartsa, hogy a kommunista párt legyőzhetetlen ereje sorainak lenini egységében reilik.