Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-30 / 210. szám, kedd

f; JÓ MUNKÁT VÉGEZNEK, de lehetne még jobbat is Rozsnyótól néhány kilométerre, Szalócz község szövetkezetében kom­munisták és pártonkívüliek versengve küzdenek a termésért. Szorgalmuk úr­rá lett az időjáráson is. Amit az eső­zések késleltettek, pótolta száz, meg száz dolgos kéz. Mind a határ képe, mind a gazdasági év jó kilátásai azzal biztatnak, hogy a szövetkezet megint nagyot lép előre az idén. Ha apróléko­san szemügyre veszi az ember a dol­gokat, természetesen talál javítani va­lót, mégis jó munkát végeztek a kom­munisták abban az értelemben, hogy a szövetkezeti paraszt már nem cserél­ne a kívülálló gazdával, ellenben az egyénileg gazdálkodó — már alig tíz van csak a faluban — szívesen cserél­ne a szövetkezeti taggal. Nagy szó ez. Néhány esztendő után az EFSZ győ­zedelmeskedett a kisüzemi gazdálko­dás felett. A traktorok, a haladó ter­melési módszerek, a közös nagy erő­feszítések viszik a főszerepet a falu­ban. Most, a legnagyobb munkák közepette is a kívülállók megnyerésé­ért folyik az agitáció, hogy befogad­hassák őket a nagy próbákat kiállott közösségbe. Jók, meggyőzőek az ér­veik. Ahol jobb volt a gabona és be van már takarítva, vagy szebb a kuko­rica, az feltétlenül szövetkezeti föld. Ahol igazán szép gulya legel, az szö­vetkezeti rét. Ahol a faluban új ház épül, az csaknem biztosan szövetkezeti tag telke. — A legelőnél érdemes megállni egy szóra — mondja Csunyocska Albert, az állattenyésztés felelőse. Ebben az esz­tendőben ugyanis a falu népének régi vágya vált valóra. A rozsnyói bányá­szok védnöksége alatt több mint ezer méter hosszú vízvezetékcsövet húztak a völgyből fel a hegytetőre, a borjúk vígan legelhetnek, pihenhetnek és bi­zony szemlátomást gyarapodnak is. Nem kell nekik naponta kétszer turis­tamódra hegyet mászni az ivóvízért. Bátran elmondhatjuk hogy a faluban megerősödött a szövetkezet, amelyben öröm dolgozni, mert a tagok megtalálják számításukat. A falusi pártszervezet politikai mun­kájának ezeket az eredményeit érté­kelni kell. De ugyanakkor hiba lenne, ha nem vennénk észre a fogyatékossá­gokat is. A pártszervezet munkájának egyik gyenge pontja, hogy az utóbbi időben a szép gazdasági eredmények mellett megfeledkezik a falu kommu­nistái politikai látókörének továbbfej­lesztéséről. A másik hiba pedig az, hogy nem biztosítja a szövetkezet kommunista tagjainak egységes fellé­pését. Külön-külön ösztönszerűleg, te­hát szervezetlenül agitálnak, magya­rázzák a politikai és gazdasági esemé­nyeket. A pártszervezet káderszem­pontból is elég gyenge, mert az utóbbi évek során aránylag nagy számban kerültek el a faluból különböző párt-, állami- gazdasági funkciókba fejlett, a falusi munkához értő, vezetésben ta­pasztalt kommunisták, mint pl. Józsa László, Cséfa László és mások. Kétségtelen hogy a falusi párt­szervezet megerősítése elengedhetet­len feltétele a politikai agitációs mun­ka megjavításának a faluban és a szö­vetkezetben egyaránt. Nagyobb gon j dot kellene fordítani a tagjelöltek fel­vételére és átigazolására. Sajnos, erről megfeledkezik a pártszervezet. Laboda Istvánnak, a szövetkezet kertészének például már több mint féléve lejárt a tagjelöltségi ideje, és még mindig nem került sor az átigazolására. Márpedig Laboda elvtárs szorgos ember, nem­csak szakmájának mestere, de az em­bereket is jó munkára lelkesíti és pél­dás vezetője a kertészetnek. Érdemes lenne többet foglalkozni vele. Hiszen minél több politikailag fejlett, életta­pasztalattal rendelkező kommunista lesz a szövetkezetben, annál könnyeb ben birkóznak meg a termelésben fel­merülő nehézségekkel. Mindenekelőtt a kommunisták feladata megkeresni a dolgok miértjét és hogyanját. Ahol régi tagok is vannak, meg újak is, előfor­dul az összekoccanás vagy a közös va gyonhoz való helytelen viszony. Mind ezt a tapasztaltabbnak, politikailag fej lettebbnek kell kiegyensúlyoznia. De sokat kínlódott Lőrincz Béla elvtárs, az egyik vetőgéppel, amikor a beleszáradt műtrágyát kapargatta ki a csövekből Szidta bizony annak megteremtőjét is, aki benne hagyta és károkat okozott a gép vasszerkezetében. Pedig nem fordulna az ilyesmi elő, ha a szövet­kezet minden kommunista tagja még nyitottabb szemmel járna. Felelevení tenék a pártcsoport működését, meg­hánynák-vetnék a szövetkezet ügyeit és konkrét pártmegbízatást adnának a kommunistáknak a fogyatékosságok kiküszöbölésére. ^ Az a falusi pártszervezet dolgozik jól, amelyik bátran támaszkodik a pártcsoportokra és segítségükkel való­ra váltja a párt és a kormány határo­zatait. A taggyűlésen, ijletve a párt­bizottság ülésein kell rendszeresen megvitatni és irányítani a szövetke­zetben és a helyi nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport munkáját. De mikor Pozman elvtárs, a HNB tit­kára semmit sem "tud a pártcsoportról, pedig már több mint két hónapja dol­gozik .az új nemzeti bizottságon. A HNB kommunista tagjai is nehezen találnak bele a rendes kerékvágásba. Márpedig a nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport legfontosabb fel­adata lenne, hogy minden lényeges kérdésben, amely az adott szerv elé kerül, kialakítsa a kommunisták egy­séges állásfoglalását, felkészítse őket arra, hogy ezt az álláspontot, ha kell valamennyien külön-külön is képvi­seljék, hogy helyességéről meggyőzzék a pártonkívülieket is. A kommunisták azonban csak akkor tudnak egységes állást foglalni a nemzeti bizottságban, ha ezt még az ülés előtt megbeszélik. Ezt a célt szolgálja a pártcsoport ülé­se, amelyet fontosabb alkalomkor szükséges összehívni. Ezen az ülésen ismertetni kell a HNB elé kerülő elő­terjesztés legfontosabb kérdéseit és a falusi pártszervezet bizottságának ez­zel kapcsolatos határozatát. Természetes a HNB kommunista tagjai akkor dolgoznak jól, ha meg­győzik a pártonkívülieket is arról, minél több olyan javaslatot tegyenek, amelyek sikeresen szolgálják a falu, a népi demokrácia ügyét. És ha helyte­len dolgot javasol valaki, ne torkolják le, de igyekezzenek őt tür<elmesen meggyőzni. Nagyon hiányos lenne a pártcsopor­tok feladatainak felsorolása, ha kihagy­nánk belőle azt, ami nélkül igazi párt­munka el sem képzelhető: a kommu­nisták példamutatását. A pártcsoportok úgy neveljék tagjaikat, hogy egyetlen se legyen közöttük, aki másként cse­lekszik, mint ahogyan beszél. Legye­nek elsők a munkában, beadásban, adófizetésben és elsősorban a nemzeti bizottságban, akkor szavaik ereje sok­szoros lesz, s nem kétséges, hogy a pártonkívüliek is bizalommal fogadják és hallgatnak szavukra. A HNB kommunista és pártonkívüli tagjainak túlnyomó többsége a töme­gek között él. S minden lehetősége megvan arra, hogy példájával, felvilá­gosító szavával eredményesen ösztö­nözze választóit a feladatok teljesíté­sére. A jó pártmunka kialakítása ko­moly feladat. A falusi pártszervezet bizottsága a pártcsoportokon keresztül sokat segíthet és kötelessége is segí­teni a falu problémáinak megoldásá­ban. A pártcsoportokkal való foglal­kozás terén egyik legfontosabb feladat elérni, hogy a szövetkezet és a nem­zeti bizottság mellett működő párt­csoport tagjai világosan lássák fel­adataikat. Megértsék, hogy nem he­lyettesíthetik a választott szerveket, az EFSZ vezetőségét vagy a helyi nem­zeti bizottságot, nincsenek ezek fölé rendelve, de olyan rendkívül fontos tennivalóik vannak, amelyeket semmi­lyen más szerv el nem végezhet he­lyettük. Valami egységes receptet ter­mészetesen nem lehet gyártani. Sokat kell meríteni a tapasztalatokból. A múltban is előfordult és a jövőben sem lesz ritka, hogy pártonkívüliek olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek a párt és a dolgozók érdekeit szolgál­ják. Tehát a kommunisták feladata fel ismerni és felkarolni ezeket. Ez nem csökkenti, ellenkezőleg emeli a párt­tagok és a pártszervezet tekintélyét, s erősíti vezető szerepét. Erdősi Ede. A DÉLELŐTTI ÖRÁKBAN bújócskát játszik a nap, de aztán az órák mú­lásával mintha nekibátorodna, kibon­takozik a foszladozó felhők gyűrűjé­ből, s meleg, .éltető sugarait szerte­szórja a földön. Kell is a jó idő, nedves, süppedős a talaj, nemegyszer állnak a gépek. De délután talán aratni is lehet, így latolgatjuk az időjárás változását az egyházkarcsai szövetkezet irodá­jában. Bokros István elvtársat, a szö­vetkezet elnökét keressük, de ő kint jár a határban. Ott leste, várta a ta­laj szikkadását, hogy a három kom­bájn és a négy aratógép. folytathat­ja-e az elkezdett munkát. A laposabb helyeken még fénylik a tócsák tükre, szinte párolog a dúlt gabona, de van hely, ahol már vágni is lehetne. Somogyi Zoltán, a helyi pártszer­vezet elnöke ül velünk szemben. Az Munkaerőtoborzás az Ifjúsági Bányába (ČTK) — Ez év júniusában kezdő­dött meg az ifjú dolgozók toborzása a novákyi Ifjúsági Bányába. A CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának in­dítványára a CSISZ-szervezetek ver­senyeznek az állandó dolgozók meg nyerésében a bányászatba E hó 26-ig az Ifjúsági Bányába 131-en jelent­keztek munkára, akik közül 67-en már el is foglalták helyüket. A to­borzásban eddig a kassai kerület érte el a legjobb eredményt. A SZÖVETKEZET IRODÁJÁBAN ményeiről és a fogyatékosságokról is, de csak futtában, mert munka azért akad. ha szünetel is az aratás. Gabonát tisztítanak a szövetkezet ud­varán, odaszalad ki néha, hogy Ie­mázsália a meqtelt zsákokat. — Eddig már 120 hektáron végez­tük el az aratást — mondja Somogyi elvtárs. — Ha a jégverés mea az eső közbe nem jön, szép eredményt ér­tünk volna el. Az árpa így is 26 mázsával fizetett hektáronként a ta­valyi 19 mázsával szemben. A búzánk 20 mázsát ad hektáronként. Szép eredmény ez, s mondhatom, van jö­vőie a szövetkezetünknek. SOMOGYI ELVTÄRS közben kisza­lad, hogy elvéaezze a mázsa körüli teendőket. A könyvelőtől tudom meg, hoay 120 tagja van az egyházkarcsai szövetkezetnek, ami a falu lakossá­gának 90 százaléka. Egy munkaegy­aratásról beszél, a szövetkezet ered- ségre 16 koronát fizetnek mint elő­TISZTA, MINT AZ ARANY A lenge nyári szellő fuvallatától felfrissült arccal szórták Fu­rár és Balog evtársnők szövetkezeti tagok a még ki nem tisztított tavaszi árpát a cséplőgépbe. Gépiesen fogták kezükbe a lapátot. Polcsák és Moravec László elvtársak a zsákoknál szorgoskodtak. Fürgén mozogtak, amikor a tiszta árpaszem­mel színültig megtelt zsákokat kötöt­ték. Élvezettel markoltak a zsákokba. — Tiszta, mint az arany, egy por­szem sincs benne — mondta lelkesen Polcsák elvtárs. Moravec elvtárs pedig a mázsára rakta a zsákokat, s még egy lapáttal hozzáadott az árpából, aztán gyakorlott mozdulattal kötözte be őket. Aztán mindketten megfogták a zsá­kokat és egymásra rakták. Jó munkát végez ez a kombájn, va­lóban okos ember volt, aki kitalálta ezt a masinát. Mennyi nehéz munká­tól mentette meg a parasztot. Hiába mondogatják egyesek, hogy jobb kéz­zel aratni. Nincs igazuk — szólalt meg pil­lanatnyi csend után Moravec elvtárs. — Bizony nincs — toldotta meg Polcsák elvtárs. No, mi van, elvtársak? - zavarta meg párbeszédüket Námesný elvtárs, a damásdi szövetkezet agronómusa. — Jól megy a munka? — Már hogyne menne, nem látod a zsákokat? Szép kis rakás van be­lőlük. — Tudjátok, mennyi tavaszi árpát takarítottunk be 46 hektárról? — Bizonyosan harminchárom má­zsán felül hektáronként. — Igazatok van. Sokkal több ter­mett, mint amennyit vártunk — mondja az agronómus. Harminchét mázsa hektáronként. — Ezt aztán rekordnak is nevez­hetjük — mondták szinte egyszerre. Nagy örömükben alig vették észre, hogy a zsákok már meg is teltek. — Vigyázz, kiömlik — kiáltotta Ná­mesný elvtárs. Mindketten a zsákokhoz futottak, jócskán a ponyvára szórtak az árpá­ból. Nemsokára odajött a traktor és a zsákokat a pótkocsira hányták. — Mennyi lesz ma? — kérdeztem Námesný elvtársat. — Valamivel több, mint kétszáz mázsa. — Bár mindennap úgy menne, mint ma. — Kell, hogy menjen. Majd a ke­zével egy irányba mutatott. Éppen most állítják össze a szelektort, száz mázsát kitisztítunk mi, 160-at meg ők. A szövetkezet naponta 200 mázsa árpát szállíthat a begyűjtési üzem raktáraiba. Tfurár és Balogh elvtársnök szór­•*• ták a cséplőgépbe az árpát, Moravek és Polcsák elvtársak a zsá­koknál álltak. Námesný elvtársnak csak egy vágya volt: bárcsak búzából is ennyi teremne. Bárcsak ... Nagyon jó lenne, ha kí­vánsága teljesülne. V. F. Zselíz leget, a másik 16 korona pedig gyűl, szaporodik a zárszáŕnadásig. Egyházkarcsán van egy jól műkö­dő, harminc tagú CSISZ-szervezet. A fiatalok az év eleje óta 6213 mun­kaegységet dolgoztak le a szövetke­zetben. A learatott 120 hektárnyi te­rületből mintegy 70 hektáron ők vé­gezték el a munkát. Vasárnaponként brigádokat szerveznek, s a harminc fiatal két munkacsoportra oszlik. Versenyeznek egymással. A múlt va­sárnap is 7 hektáron hordták ke­resztekbe a gabonát. Már most ké­szülnek az aratóünnepélyre. Kása Pál vezetésével kabaretműsort tanulnak, hogy a falu lakosságának bebizonyít­sák, nemcsak dolgozni, szórakozni de tudnak szórakoztatni is. A SZÖVETKEZETBEN az eredmé­nyek mellett azonban fogyatékossá­gok, bajok, panaszok is akadnak. So­mogyi elvtárs a Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomásra panaszko­dik. — Van egy öreg, kiszolgált cséplő­gépünk, amelyikkel még mindig baj volt munka közben. Ezért kértük a dunaszerdahelyi traktorállomást, hogy segítsen "ki minket egy cséplőgéppel. Az igazgató ígérgette is, de — sajnds — eddig még nem kaptuk meg. He­lyette megérkezett az igazgató vála­sza, hogy gép nincs, mert más helyre vitték — Mi úgy érezzük — mondja Somogyi elvtárs,' — hogy ebben van egy kis személyeskedés is. Miért kap­tak olyan szövetkezetek, ahol két gép is van. Mi 1200 hektáron gazdál­kodunk és igazán megérdemeltünk volna ennyi segítséget. Beadási kö­telezettségünket az őszi árpából ha­táridő előtt teljesítettük. Az egyházkarcsai szövetkezet kérte a járási nemzeti bizottság támogatá­sát, hogy valami módon orvosolja ezt a hibát. A dolog elintézettnek látszik, de nem hagyhatjuk szó nélkül a gép­állomás igazgatójának helytelen el­járását. A szövetkezet idejében kérte a szükséges cséplőgépet, miért adták mégis olyan szövetkezetnek, amelyik kisebb területen gazdálkodik és nincs úgy rászorulva, mint az egyházkar­C SKÍKÉMLELTÜNK AZ ÉGRE. Felhő­rongyokat tépáz a szél. Ügy tűnik, mintha tisztulna. A Nap is húnyorog már. Érzik a kombájnosok is és ne­kilátnak gépeik "rendbehozásának. — Lehet, hogy mire e cikk meg­jelenik, már jó néhány hektárt le is vágtak — mondom Somogyi elvtárs­nak. Kissé elmosolyodik, aztán ezt mondja: — Lehet, miért ne. Mi is úgy akarjuk, hogy így legyen. Kovács Miklós, Hódoš. VVWVWWWVWWWWrtVWWWWWWWAWWWWWWWWWWWWWWVS MMWWWWWW * Egészséges „betegek" Üzemeinkben több esetben adódik arra példa, hogy az egyes hónapok­ban nagy ingadozást mutatnak a be­tegeknek kifizetett illetékek összegei. Žilina textilüzemében, a SLOVENA nemzeti vállalatban például januárban 190 ezer 515 koronát, februárban már 211 ezer koronát fizettek ki a bete­geknek. Március hónap még nagyobb összeget mutat ki — 225 ezer 500 koronát. A betegeknek kifizetett ösz­szegek emelkedését részben a feb­ruári és márciusi influenza-járvány okozta, de félő, hogy a kifizetett nagy összeg az új törvénnyel való vissza­élés következménye. Ezért haladták meg a kifizetett összegek a munkások ál­tal befizetett illetékeket; januárban több mint 12 ezer koronával, feb­rurában csaknem 38 ezer, s március­ban több mint 36 ezer koronával. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ilyen esetben a költségvetés egyéb forrásaihoz kell nyúlni, s' más állami feladatok részére tervezett összegek­ből kell fedezni a betegek részére járó pénzösszegeket. Amikor ezekkel a hiányosságokkal a Slovena vállalat illetékesei részle­tesen foglalkoztak, belátták, hogy ja­vítaniok kell a helyzeten. Elhatároz­ták, hogy gyakoribbá teszik az elv­társi látogatásokat Ennek már ápri­lisban meg is volt az eredménye. Az üzemben a betegek részére kifizetett összeg 17 ezer koronával csökkent. Sajnos, méq mindig nagy azonban az a különbség, ami a bevételezett és a betegeknek kifizetett összegek kö­zött fennáll. Ezt a hibát az üzemvezetőség és a szakszervezet intézkedései sem szüntetik meg mindaddig, amíg ma­guk a dolqozók teljes egészében nem tudatosítják azt, milyen jelentősége van a betegbiztosítás új törvényének. Az üzem dolgozóinak kell leleplezniök azokat, akik visszaélnek az adott le­hetőségekkel. A betegek meglátoaatásának az a célia, hogy az illetékesek meggyő­ződjenek arról, vajon betartja-e a gyengélkedő az orvos által előírt gyógymódot, nincsen-e szüksége va­lamilyen segítségre a gyógyszerek beszerzésében, stb. Sajnos, gyakori az olyan eset, hogy ilyen látogatás alkalmával a „beteget" munka közben találják. De olyasmi is előfordul, hogy az illető a kocsmában „gyógy­kezelteti" magát, ami betegségét még súlyosabbá teszi. Vannak munkások és munkásnők, akik betegségük ideje alatt mulatsá­gokon, mozielőadásokon vesznek részt. Ez természetesen nem befolyásolja kedvezően a betegség lefolyását. Az I sem nevezhető helyesnek, ha a beteg ilyen esetben sorra látogatja a hi­vatalokat, hogy ügyes-bajois ügyeit elintézze. Mi a teendő ilyenkor? Behívni eze­ket az embereket, akik áthágják gyógykezelésük előírásait. Megmagya­rázni nekik eljárásuk helytelenségét és veszélyét, hogy ilyen esetek a jö­vőben elő ne forduljanak. S fokozot­tabban kell megszervezni az elvtársi látogatásokat, amelyek már eddig is jól beváltak. (Tudósítónktól.) MEGJEGYZES A prešovi Krížik-Dukla-fízem faliújságja A prešovi vasútállomásról a város középpontjába vezető úton több üzem faliújságja ismerteti termelési sike­reiket. Itt. találjuk a tejüzem, a fa­gyasztóüzem és a kerület legnagyobb exportüzemének, a Kŕižik-Duklának grafikonokkal és fényképekkel teli faliújságjait. Az utóbbiról leolvashatjuk, hogy a prešovi Krizik-Dukla-üzem az első félév utolsó hónapjában túlteljesítet­te termelési tervét és így eleget te­hetett a népi demokratikus országok­ból, valamint Dél-Afrikából, Indiából, Brazíliából, úgyszólván minden világ­részből érkező tlíiegrendeléseknek. A faliújságon képek is vannak. Azokat a dolgozókat ábrázolják, akik legjob­ban járultak hozzá, hogy az üzem »az év elejétől több mint 100 000 villany­órát szállíthatott külföldre. Azonban Sárközi Sándoron, Oravec Emilen és Viera Šafrankován kívül ebben az üzemben másokat is dicséret illet. Mindazokat, akik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére elmélyítették az üzemben a versenymozgalmat. Ezzel teremtet­ték meg a sikerek eléréséhez szüksé­ges feltételeket. Az üzemben azonban még nagyok a tartalékok. A faliújság még szebb eredményekről szólhatna, ha a dolgozók jobban kihasználnák a munkaidőt. Szombaton történt. A ^munkaidő csak délig tartott. Azonban sokan már 10 óra előtt elhagyták a gyárat. Igaz, aki elment, az munkavezetőjétől ho­zott engedélyt. Vrábel elvtárs üzemi őrnek ehhez nem volt megjegyzése. Azonban amikor a 10 órai szünet előtt egyesek negyedórával előbb otthagy­ták a munkát és ki akartak menni a kapun, itt aztán kérlelhetetlen volt. Nem gorombáskodott senkivel, mint kommunista és jó agitátor, az emberek szívéhez szólt: „Mi lenne akkor, — mondta, — ha az üzemben a 10-órai szünetet mindenki megtoldaná 15—20 perccel? Szerencsére a többiek nem olyanok, azok becsületesen dolgoznak a mulasztók helyett is." E szavak hallatára a portán ácsor­gók elmentek. Megszólalt bennük a ielkiismeret. Amikor 10 órakor a szi­réna jelezte a szünetet, ők tovább dolgoztak. Be akarták hozni azt az időt", amit a kapunál töltöttek. Elvégre nekik is szívügyük, hogy a városban levő faliújságon üzemük állandóan jobb és jobb munkaeredményekről adhasson számot. D. V. OJ SZO r­1957. július 31. Az előző években mindig baj Miklya János Szombath Ambrus

Next

/
Oldalképek
Tartalom