Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-28 / 208. szám, vasárnap

Tunisz a köztársaság kikiáltását ünnepelte Tunisz (ČTK) — Tunisz egész területén és különösen a fővárosban a július 26-ra virradó éjjel és az azt követő napon ünnepi hangulat uralkodott. A lakosság örömünnepet tartott a köztársaság kikiáltásának tiszteletére. A fővárost nemzetiszínű lobogók, transzparensek és virágfüzérek díszítették. A város utcáin, terein zenekarok játszottak. Hatoib Burgibát, Tunisz első köztársasági elnökét a Saad palota eiőfct összegyűlt nagy néptömeg lelkesen megéljenezte. A belügyminisztérium jelentette, hogy a volt tuniszi bejt és fiait szigorú ellenőrzés alatt tartják. A marokkói kormány tiltakozik Párizs (ČTK) — A párizsi sajtó közlése szerint a marokkói kormány július 25-én közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy Balafredzs marokkói külügyminisztert megbízták, tiltakozzon a spanyol kormánynál Ifna spanyol gyarmat hatóságainak önkénye ellen és mutasson rá arra, hogy Spanyolország e területen folytatott politikája ártalmára lehet a spanyolmarokkói kapcsolatoknak. Ifna beékelődik Marokkó területébs és lakosai jobbára marokkóiak. A ma- London (ČTK) — Az ADN sajtórokkói kormány ezen lépésének oka I iroda közli az AP amerikai hírügyA Világifjúsági Találkozó váltója célba érkezett. *. Számos ország fiataljai vitték a VI. Világifjúsági Találkozó váltóját a Moszkvába vezető utakon. Képünk a csehszlovák—szovjet határon készült, ahol fiataljaink az ukrán lányokkal és fiúkkal ölelkeztek össze. Nagy-Britannia és Nyugat-Németország közös titkos fegyverkezési tervei Spanyolország elutasító álláspontja Ifna, régi marokói terület Marokkóhoz való csatolásának kérdésében. nökség londoni tudóeítójánalk jelentését, aki leleplezi Nagy-Britannia és Nyugat-Németország közös terveit az A Kínai Népköztársaság Államtanácsának határozata a burzsoá jobboldal elleni í a cról Peking (ČTK) — A Kínai Népköztársaság Államtanácsa július 26-i ülésén határozatot hozott az állami szervek dolgozóinak a munkastílus megjavítására irányuló mozgalomban és a burzsoá jobboldal elleni harcban való részvételéről. A határozat rámutat arra, hogy Kína népe Kommunista Pártjának vezetésével megindította e munkastílus javításának mozgalmát és határozottan küzd a burzsoá jobboldal ellen. Ez a harc a szocialista forradalom védelméért folytatott küzdelmet jelenti, A Kínai Népköztársaság alkotmánya szerint — amelv megállapítja, hogy „az állami szervek valamenynyi dolgozóínnak hűséget kell tanúsítaniok a népi demokratikus rendszer iránt, be kell tartaniok az alkotmány és törvények rendelkezéseit és a népet kell szolgálniok" az tillaml szervek valamennyi dolgozójának kötelessége az »zen harcban való részvétel. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa ezért elhatározza, hogy az állami szerveknek a munkastílus megjavítására irányuló mozgalirtát megvalósító valamennyi dolgozó aktív részt köteles venni a mozgalomban, hogy meg kell tanulnia világosan megkülönböztetni a jót a rossztól, következetesen oírálni és leleplezni a burzsoá jobboldali elemek fellépését és tevékenységét és Így fokozni saját politikai és eszmei tudását. Valamennyi dolgoző kötelessége a hiányosságok kiküszöbölése, a munka megjavítása és az, hogy hozzájáruljon a forradalmi szocialista építés további győzelméhez a Kínai Népköztársaságban. „irányítható lövedékek", messzehordó rakéták és más korszerű fegyverek közös gyártására. Annak ellenére, hogy Nyugat-Németország szerződéses kötelezettségei tiltják az atomfegyverek gyártását, jól értesült londoni körök szerint Nyugat-Németországban atomtöltésű rakétákat is fognak gyártani. „A többi korszerű fegyverek"' közül az atomtüzérségről és az atombombákról van szó. A közös fegyvergyártásra vonatkozó tervek tekintetében ez év májusában egyezség jött létre Sandys brit és Strauss nyugatnémet hadügyminiszter között. Azóta e terveken szakértői bizottságok dolgoztak, amelyek javaslatait Nagy-Britannia és Nyugat-Németország katonai kénviselődnek értekezletén terjesztik elő. Bonni körök e közös fegyverkezési tervvel kapcsolatban kijelentették, hogy ez az együttműködés politikai, lélektani, technikai, földrajzi és gazdaság-politikai okokból kívánatos. Tajvani helyzetkép Peking (ČTK) — Tajvanból érkező hírek szerint a tajvani nép és az otttartózkodó amerikai katonák közötti viszony egyre feszültebb s a májusi amerikaellenes tüntetések óta egyre rosszabbodik. A Cssmpao című amerikabarát honkongi lap azt írja, bár az amerikaellenes tüntetések véget értek „a tajvani nép szívében felgyülemlett gyűlölet a Tajvanon tartózkodó amerikai haderők ellen továbbra is ott lappang, s bármikor kitörhet". A tajvani hírek „nyugtalanságokról és feszültségről'" számolnak be az amerikaiak és a tajvani nép között. Gyakran kerül összetűzésre sor közöttük. Taipehben , Kaosziunban és más városokban a lakosság megverte az amerikai katonákat. Az esti órákban az amerikaiak nem merészkednek egyenként mutatkozni Tajpeh utcáin. Az amerikai parancsnokság a múlt héten megtiltotta az amerikai katonáknak, hogy felkeressenek egy tengeri fürdőhelyet. mert attól tartottak, hogy a tajvani nép leplezetlenül fejezi ki qyűlöletét az amerikai katonákkal szemben. A francia parlament utolsó ülése a nyári szünidő előtt Tovább dúl a harc Omanban Kairó (ČTK) — A brit lökhajtásos repülőgépek július 26-án már harmadik napja folytatták barbár támadásaikat. Omán ellen, amelyek főképpen a városok ellen irányulnak. A brit repülőgépek gépfegyvereket és rakétákat használnak. Omán kairói diplomáciai képviselője közölte, hogy a július 24-1 berepülések során az angolok nagy kárt tettek Nizzuvah fővárosban és Aszki városában. A diplomáciai képviselő hozzáfűzte, hogy Salah Bin Isa el-Harti emir, az imán helyettese felszólított minden békeszerető nemzetet, és a Vörös Félhold társaságot-, nyújtsanak Omannak orvosi segítséget. Közölte továbbá, hogy a szabadságharcosok kezükben tartják Omán egész területét és nem hagyják magukat az angolok bombázásától megfélemlíteni. Nizzuvah erődítményén továbbra is az ománi imán zászlaja leng. Omán képviselője kijelentette, hogy Omán népe számíthat a többi arab országok erkölcsi támogatására. Hangsúlyozta, hogy az ománi események nemzetközi ügy, amelyet az arabázsiai csoportnak az ENSZ közgyűlése elé kellene terjeszteni. * * * Damaszkusz — Szíria kormánya figyelemmel kíséri az ománi eseményeket. Az Al-Dzsumhur című lap közlése szerint Szíria hajlandó segítséget nyújtani Omán népének az Pauling Nobel-díjas professzor az atomfegyverkísérletek beszüntetését követeli Párizs (ČTK) —A Libération közölte tudósítójának beszélgetését Pauling amerikai Nobel-díjas profeszszorral. Pauling professzor kijelentette, hogy a nagy tudományos felfedezések és találmányok az emberiségnek csak akkor válhatnak javára, hogyha a nép egyesíti a béke védelmére irányuló törekvéseit. „A tudósok kötelessége — mondotta Pauling professzor —, hogy figyelmeztessék az emberiséget az atomfegyverkísérletek veszedelmére. E kísérleteket okvetlenül abba kell hagyni." imperializmus elleni harcában. Bitar, Szíria külügyminisztere Ománnál kapcsolatban állandó összeköttetést tart fenn a többi arab országgal és Szíria diplomáciai képviselőivel. Párizs (ČTK) — A francia nemzetgyűlés július 26-i esti ülésén Bourgés Maunoury francia miniszterelnök határozatot olvasott fe-1, amellyel berekeszti a parlament jelenlegi időszakát. A parlament megkezdi nyári szünetét, amelyről október 1-én tér vissza. A kormány nem tett eleget a kommunista képviselők azon javaslatának, hogy a nemzetgyűlés folytassa üléseit mindaddig, amíg nem hagyja jóvá azokat a fontos törvényjavaslatokat, amelyekkel a dolgozók szociális helyzetét kell megjavítani. Ezek kozé tartozik a munkabérminimum emelése, a dolgozók orvosi kezelésére fordított kiadások 80 százalékának megtérítéséről szóló törvény és a családi pótlékok emelése. A kormány nem gondoskodott arról sem, hogy a nemzetgyűlés befejezze az új iskolatörvény megtárgyalását, amint azt a franciaországi haladó közvélemény követeli. Józsika és az amerikaiak — Józsikám, drágám viseld magad szépen, — mondotta a mama Józsikának. Még egyszer megcsókolta fiát, aki anyjának gondos tekintetétől követve felszállt a vonatra. A vonat elindult. Józsika egy ideig integetett az ablakból, azonban az állomás épülete a bú-csúzó hozzátartozókkal együtt hamar eltűnt a szeme elől. Mezők, rétek, fák, házak rohan-nak a vonattal ellenkező irányban. Józsika egy darabig kíváncsian kitekinget az ablakon, de hamar megúnja ezt a mulatságot. Nagyon élénk fiúcska, aki nem tud sokáig nyugodtan egy helyben ülni. Közbe el-elgondolkodik, elmélkedik. Hirtelen eszébe ötlik, mit is szokott ilyenkor csinálni a nagyszerű Jimmy, az amerikai cowboy. Mit is olvasott róla a ponyvaregényben? .,.. A követkeiő állomáson a vonatvezető Józsikát fülénél fogva húzza ki a vagonból. A legkökezelebbi vonattal visszaküldi. Anyukája kénytelen lesz megfizetni a kitört ablakot, m zsebkéssel felvágott vattázott .ülést. Fia nevében bocsánatot kell kérnie a vonatban Józsikával szemközt ülő úrtól, akinek az ablaknál levő asztalán elhelyezett uzsonnájára a drága fiúcska lábait rakta fel, és akit aljas fráternek nevezett. Anyukának nagy gondjai vannak. Józsika nagy gazember, senki sem szereti, rövid időn belül mindenhonnan kidobják. „Mit kezdjek ezzel a gyerekkel?" — mondogatja gondterhelt arccal, amikor Józsika nadrágját nádpálcával porolja. Persze Józsika is a nadrágban van. Hogyha úgy vesszük, anyuica helyzete még rózsás Eisenhower helyzetéhez képest, mert anyukának csak egy Józsikája van, az amerikai köztársasági elnöknek azonban sok hasonló viselkedésű fia van. Dáriusz kincse sem volna elég Eisenhowemek, ha minden drága fiáért meg kellene fizetnie azt a kárt, amit csinált. Hogy az amerikaiak külföldi viselkedése sok kívánni valót hagy hátra, arról tanúskodik az United Press amerikai sajtóügynökség július 25-i jelentése, amely így hangzik: „Az amerikai turisták a jövőben útlevelükkel együtt kézhez kapják Eisenhower elnök levelét, amelyben az elnök arra kéri őket, hogy külföldön az Amerikai Egyesült Államok igazi követeiként és azon baráti nemzet képviselőiként lépjenek fel, amely hivatva van a világbéke megőrzésére. Az elnök levelét kézbesítik a külföldön szolgálatot teljesítő katonáknak is

J'. Most már csak az a Tcérdés meg lesz-e ezen „atyai levélnek" a kellő hatása és csökken-e majd az amerikai turisták és katonák által külföldön elkövetett garázdálkodások, bűncselekmények és gaztettek száma. Eisenhower elnöknek valóban minden oka meavan arra. hogy törődjék a külföldön tartózkodó amerikaiak viselkedésének javításával. —tt— Az angolok a buraimi térségben szárazföldi hadműveletekbe fogtak Mialatt az angol lökhajtásos repülőgépek folytatják támadásaikat Omán területe ellen, a hírügynökségek további részleteket közölnek a kollaboráns maszkati szultán felszólításáról a tűz beszüntetésére. Amint ismeretes, e híreket a brit külügyminisztérium — nem pedig a szultán — cáfolta. Az AFP hírügynökség által terjesztett verzió szerint a maszkati szultán az ománi imánhoz angol tiszt kíséretében megbízottját küldte. A szultán állítólag az imánnak nemcsak a tűz beszüntetésére tett javaslatot, hanem közölte lemondását is. A két küldöttet Maszkatba visszatérőben megölték. A halál okául „bombarobbanást" jelentenek. A küldöttek halálának ideje megegyezik a szultán javaslatának londoni cáfolásával. Buraimiba sürgősen lőszert és hajtóanyagot szállítottak. Ezen oázis térségében a brit szárazföldi egységek hadműveletekbe fogtak. Két brit fregatt a part mentén cirkál, hogy lehetetlenné tegyék a vándortörzseknek a partvidék megközelítését. A New York Herald Tribúne amerikai lap közlése szerint a támadás második napján a nizvai erődítményre 7200 lövést adtak le és 48 rakétát sütöttek el. Az Adenből és Bahraimból irányított repülőgépek a felkelő törzsek tartózkodási helyei ellen intéztek támadásokat. A lap megjegyzi, hogy az imán zászlaja fehér színű, úgyhogy nem lehet tudni, fegyverszünetet kér-e. A Daily Telegraph angol lap részletes tudósítást közöl az akciók lefolyásáról és hangsúlyozza a szárazföldi hadműveletek előkészítését, amelyekben többek között a „kameruni" ezred egységei is részt vesznek, amelyeket Kenyából helyeztek át. A Times közvetve megerősíti a szultánnak a fegyverszünetre tett javaslatát, mert azt írja, hogy csupán a Kenyából érkező erősítés fogja majd a szultánt „serkenteni". Az angolbarát bábszultán hataíma rohamosan csbkken és Omán kairói diplomáciai képviselőinek nyilatkozata szerint a felkelők partmenti övezeten kívül Omán egész területét kezükben tartják. Ezért L. Sinclair altergernagy, az arab félszigeten állomásozó brit haderők parancsnoka repülőgépen a Perzsa-öböl partján épült Sardza angol katonai támaszpontra érkezett, hogy személyesen vegye át a hadműveletek irányítását. A külföldi lapok egész sora azt a nézetet vallja, hogy Nagy-Britannia nem nyert sokat a maszkati szultánnal. A New Statesmand and Nation angol lap is beismeri, hogy a felkelés az egész terület lakosságának segítségére támaszkodik és hogy azt a támogatást, melyet Nagy-Britannia a maszkati szultánnak, e térség legreakciósabb uralkodójának nyújt, a Közel- és Közép-Kelet számos országa elítéli. A Washington Post amerikai lap szkeptikusan állapltja meg: „A probléma távolról sem egyszerű. A régi időkben lehetséges volt a fellázadt törzseket a katonai erők felvonulásával fékentartani. Azonban a szerencsétlen angol-francia expedíció Szuez ellen és a világ visszhangja kétségessé tették, hogy ez az erő a Közel-Keleten megállhatja-e a helyét, nem is szólva arról, vajon ésszerű-e?... Nyilvánvalóan fennáll az a lehetőség, hogy a rövid időre alkalmasnak látszó megoldás hosszú időre szóló érvénnyel kiválthatja azt, amitől Nagy-Britannia fél, vagyis azt, hogy elveszti befolyását a kőolajterületeken. Nagy-Britannia erőszakos ománi fellépésének következményei súlyosan kihatnak az egész nyugati világra, különösen akkor, ha ezen akció sokáig fog tartani..." A lap hozzáfűzi, hogy a Közép-Keletről ered a Nyugat-Európába szállított kőolaj 80 százaléka és hogy „könnyen érthető az angol álláspont". Természetesen nem nehéz megérteni az idézett lap „állásfoglalását" sem, mert ő is a monopóliumok — a változatosság kedvéért az amerikai monopóliumok — érdekeit védelmezi, amelyek a nyersanyagforrásokért épp olyan durva módon harcolnak, mint az angolok. Azon számos és keserű tapasztalatok után, amelyeket az angol gyarmatosítók bomladozó tengerentúli birodalmuk különböző tájain szereztek, a sajtó hírei szerint brit kormánykörödben nyugtalanság és aggo dalom uralkodik amiatt, hogy a maszkati szultán esetleges veresége az arab félsziget további hercegségei lakosságának példát szolgáltathat arra, hogy az arabok megszabaduljanak az angolok védnökségétől. Azt a tényt, hogy a brit agresszió okát a kőolaj megtartása iránti vágyban kell keresni, a Le Monde francia burzsoá lap „Második Szuez" című vezércikkében igazolja, amikor az 1954. évi eseményre utalva így Ir: „Az Iraq Petroleum Company brit kőolajtársaság az ománi sivatagba expedíciót küldött, amely ott gazdag kőolajlelőhehelyet talált. Röviddel ezután az Omán és Szaúd-Arábia közötti vitás határövezetbe az Aramco amerikai kőolajtársaság is hasonló expedíciót küldött. Ez a társaság Szaúd-Arábiában fejt ki tevékenységet. Az angolok az amerikai expedíció ellen angol tisztek vezetésével a maszkati szultán katonai egységét küldték, mely az amerikai expedíciót kiűzte erről a területről. Mivel e terület Ben Ali imán fennhatósága alá tartozott, az angolok 1955. decemberében e térséget katonailag megszállották s az imámot és sejkjeit elűzték. Az imám Szaúd-Arábiába menekült, ahonnan most tért vissza ..." Damaszkuszi politikai körök közlik, hogy az arab országok ENSZ-beli küldöttségei utasítást kaptak, üljenek össze az ázsiai és afrikai küldöttségekkel és tárgyalják meg velük az Omán elleni brit agressziót és az ott bekövetkezett veszedelmes helyzetet. Az ománi helyzet kibontakozását figyelemmel kíséri minden arab ország. Az AFP hírügynökség bejrúti tudósítójának közlése szerint az ottani diplomáciai körök kijelentik, hogy NagyBritannia intervencióját haladéktalanul a Biztonsági Tanács elé kell terjeszteni és hangsúlyozzák, hogy NagyBritanniának nincs joga beavatkozni az arab országok belügyeibe. Erről egyébként minden békeszerető ember szilárdan meg van győződve. ÜJ SZO 1957. július 28. 3