Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-04 / 154. szám, kedd

Legelteti nyáját... A michalovcei járásban levő Lúčky községben a tavasszal szövetkezet alakult. Az új szövetkezet tagjai mindjárt a jó állattenyésztésre irányították a figyelmüket. Elhatározták, hogy csak törzskönyvezett teheneket tartanak, s néhány hét alatt beszerezték az alapállományt. Ugyancsak nagy súlvt fektetnek a juhtenyésztésre is. Képünkön a szövetkezet juhnyája látható legelészés közben. Kállay János juhász (háttérben) reggeltől estig legelteti a juhokat. Érti a dolgát. Nincs is rá panasz, mert napról napra javul az állatok erőnléte. EGY SAPKACSAPÁS - ÖTVEN LÉGY, avagy: rakodópálya és sertéstelep a város felett Szerény szándékom, hogy egy komor valóságról képzelődjem. Ennek okáért most a képzelet világába menekülök s kérem tárgyilagos olvasómat kövessen. Figyelmeztetem azonban, hogy a sovány könnyek görgetése szigorúan tilos — viszont a kövérek kötelezők. Különben hamarosan viszszatérünk. Villamosvonatunk százkilométeres sebességgel szeli a kanyarokat. A csallóközi síkság zöldpázsitos, virágzó, szebbnél szebb köntöse tárul szemünk elő. Közeledünk N. város felé. Akácvirág illata csiklandozza orrunkat s nem győzünk eleget szippantani az ózondús levegőből. Megérkeztünk. N. város állomása < ragyog a tisztaságtól, szinte káprázik belé a szemünk. Az állomásfőnök orront, s arcára mosoly röppen. — Történt valami a szemükkel? •> 7 •> — Látom, csodálkoznak ... Tudják mi volt itt 1957-ben? — De talán kezdem elölről: Annak idején városunk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy itt az állomással szemben egy hatalmas, nagy sertéstelepet építettek. Nos, ez a nagyhizlalda olyan híres lett, hogy... — Igazán, nem hallottak róla. — De igen, fővárosunkat ellátta hússal... — Ez is igaz, de ... városunkat nem N-nek hívták, hanem döghelynek. Tetszik tudni, az a rengeteg állat..., az egész várost ellepte a bűz. 1956-ban például annyi volt itt a légy, hogy ahova ezzel a tányérsapkámmal lecsaptam — egy sapkacsapáfra ötven légy halálának örvendtem. El sem hiszik, milyen kellemes szórakozás volt ez részemre. Sajnos véget vetettek neki. 1957-ben a telepet átvette az ÉMH. Hosszú ígéreteit végül is több millió korona árán ' valóra váltotta. A nagyhizlalda jó messze van a várostól ... Csak úgy mellékesen megsúgom: akik valamikor ide a város szélére építették a hizlaldát, okos emberek voltak ám. Biztosan ismeri ezt a szót szabotázs — ezt a jelzőt viselték. Estálom, kár volt (részemről) áthelyezni a telepet. Oda a szórakozás ..., dehát, ugyebár, ezért az egészséges levegőért ilyesmit is feláldoz az ember ... No nem ? Egy idősebb bácsi közeledik felénk, s nyájasan integet. — Ebadta embere — szól a bácsi, X barátom — emlékszel, amikor 1957ben itt jártál, milyen sár volt a városba vezető betonúton ? — A BV nem törődött a kirakodópályával. A kocsik tengelyig süppedtek a sárba és kihordták a betonútra is. Ha nap sütött — port falt az ember. Rég volt... A BV megemberelte magát és a rakodópályát kockakővel kiköveztette. Ha láttad volna azt a rugalmasságot! Ej... ez a friss levegő! — De nézd csak, amott jön az öntözőautónk, 57 májusában meséltem, — ugye emlékszel, — hogy valamikor lajttal akarták öntözni az utcákat és a városnak nem volt annyi pénze, hogy két lovat vegyen. A képviselőtestület egyik tagja azt találta mondani felháborodásában, hogy: Hát egy lovat meg nem veszünk, mert egy ló a sárban nem bírja húzni a lajtot. — No, kedves X. barátom, akkor megyünk is. Sok szerencsét! Elég a képzeletvilágból. Elég az ilyen illatból és levegőből! Igaz, kedves olvasó? (Itt vagyunk a komor valóságban. S ha N. város Nagymegyerrel, az ÉMH az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatallal, a BV a Bratislavai Vasútigazgatósággal egyezik, csupán véletlenségből történt. Az X lehetett volna Y is.) Kerekes István Tíz járásban ~~ befejezték a cukorrépa egyelését Szlovákiában a három reszortminiszter felhívását a cukorrépa idejében való kiegyelésére május végéig tíz járásban teljesítették. Május 31-éig a cukorrépa egész vetésterületén a következő járások végezték el a répa egyelését: Bratislava-Város, Bratislavakörnyéke, Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Galán;a és Malacky a bratislavai kerületben; a nyitrai kerületben a surányi járás, a Banská Bystrica-i kerületben pedig a zólyomi és körmöci járás. A cukorrépa egyelésének tervét össz-szíovákiai méretben 94,3 százalékra teljesítették, ami azt jelenti, hogy még több mint 3100 hektár cukorrépát kell kiegyelni. Az EFSZ-ekben még 1200 hektár cukorrépa, a magánszektorban pedig több mint 1500 hektár vár egyelésre; a többi kisebb területek, az állami gazdaságok, cukorgyárak és a magánszektor tulajdonát képezik. A cukorrépa egyelésében a kerületek sorrendje a következő: Nyitra 97,2 százalék, Bratislava 97 százalék. Banská Bystrica 94,7 százalék, Kassa 82,6 százalék, Prešov 71,2 százalék, Žilina 49 százalék. A cukorrépa növényzet gondozása és a répa-kártevők elleni harc a cukorgyárak agronómiai szolgálatának megállapítása szerint nem halad úgy, ahogyan szükséges volna. A második kézikapálást csak a lesarabolt répaterület nem egészen egynegyei részén végezték el, a trágyalével való öntözést csupán 4644 hektáron, a folyékony vízmentes amoniákkal való beszórást és trágyázást pedig csupán 216 hektáron végezték el. A GÄ-k pedig mindössze 1182 hektáron szórták be ekatinnal a répatetű ellen a cukorrépát. A PAPP-TANYA JUHASZA lovenské Nové Mestó-tól mintO egy 4 kilométerre fekszik a Papp-tanya. Egyik oldalról legelők, a másik oldalról hullámzó búzatáblák övezik a vöröscserepes tanya épületeit. Itt van elhelyezve a szövetkezet juhállománya s ugyancsak itt él családjával Prokop József, a juhász. Ide indultunk el egy májusvégi délelőttön, hogy személyesen is megismerkedjünk ezzel az emberrel, akiről a szövetkezet tagsága és a környékbeli emberek annyi érdekeset mondanak. Ahogy a kétoldalt elterülő búzatáblák között a tanya felé ballagtunk, haragos ugatással tört ránk két felborzolt szőrű pulikutya. A nagy ugatásra gyerekek futottak elénk, akik mihamar elvezettek a számadó juhászhoz. — Éppen a juhaimat készülök legelőre terelni — szólal meg igen barátságosan. A bemutatkozás után betessékel a házba. Éles tekintetével, barna, villogó szemével, kacskaringósra kipödört bajszával úgy fest, mintha most került volna ki valamelyik népművészeti boltból. Mozgása fiatalos, pedig ahogy elárulja, már a 62-et tapossa. A kis pitvarban ugyancsak találtunk néznivalót. A sarokban a százféle díszítéssel kicifrázott juhászbotok mindenki csodálatát kihívhatnák. Prokop bácsi mindent készségesen megmutogat. Elmondja, hogy látogatásunk örömteli meglepetés számára, mert mióta itt él a tanyán, tollforgató ember még nem látogatta meg. Beszélgetés közben előkerülnek a foglalkozásához tartozó legkedvesebb tárgyai. Megmutatja furulyáját, klarinetjét és más fúvóshangszereket — valamennyin játszik. Nem felejti el levenni a fogasról az 500 rézgombbal kivert lajblit sem, amit saját kezével tűzdelt fel A cifra juhásztarisznya a sallangos dohányzacskóval szintén igazi remekmű, amit csak juhászoknál lehet látni. Mindezekről nagy szeretettel beszél, minden tárgyhoz fűződik valamilyen kedves emléke. Bevezet a kis szobába, ahol újabb meglepetésben van részünk. További különféle hangszereket látunk és érdeklődésünkre szerényen megszólal: — Fiaim valamennyien játszanak valamilyen hangszeren, s ha úgy adódik, saját zenekarunkkal szórakoztatjuk a falu dolgozóit. Megtudjuk, hogy még a menyét is betanította, ő kezeli a zenekarban a dobot. Már több mint hét esetben játszottak egész estét betöltő lakodalmon vagy bálon, ahol ugyancsak jó hangulatba hozták a vendégeket. Minél tovább vagyunk itt, annál több meglepetés ér. Juhász, még pedig — amint mondják a népek — a legjavából, s amellett mint népi zenész is megállja a helyét. Közben már biztatja is István fiát, hogy játsszanak valamit a vendégek tiszteletére. Máris felcsendül a klarinét hangja. Hej, micsoda hangokat varázsolt elő a klarinétból — de fia, István sem maradt el mögötte billentyűs trombitájával. Az összecsődült gyerekhad is nagy élvezettel hallgatta a váratlan zenét. Rövid csend után Józsi bácsi élettörténete után érdeklődünk. Jót pödör kacskaringós bajuszán, egy pillanatra lehányja a szemét, mint aki a múltban kutat s máris megszólal. — Még alig voltam öt éves, elvesztettem apámat-anyámat, s az árvaság keserű kenyerére jutottam — mondja fátyolos hangon. Tr isebb szüneteket tartva feltárja Jt\. mindazt a nyomort és nélkülözést, ami kora fiatalságától kijutott neki. Nem túloz, inkább csak mint kellemetlenséget tünteti fel mindazt a rosszat, amit becsületes munkájáért elszenvedett. Juhászbojtárkodott s istállóban aludt a birkák között. Az uraság nem vette emberszámba, számadója nem sokat tehetett érte, mert ó sem élt fényes körülmények között. Fázott, éhezett, de a sok nyomorúság nem fogott ki rajta. A sok küszködés megedzette s igazi juhászt nevelt belőle. Beszéde közben Mari néni — a felésége — egy-egy könnycseppet törül ki a szeme sarkából. Ezek a könnyek nemcsak a visszaemlékezés keserű könnyei, hanem az örömé is, hogy mindez már elmúlt, s ma gond nélkül, boldogan élhetnék. — Igen sokat lehetne beszélni a michalovcei járásban levő őrmezei uradalomról, ahol juhászkodtam — mondja nagyot sóhajtva —, de jobb ezt már nem emlegetni. A felszabadulás után az állami gazdaságokban juhászkodott. Itt neki is felragyogott a jobb élet csillaga. Munkáját megbecsülték s mint a juhtenyésztés szakemberét Nyugat-Szlovákiába helyezték, hogy /szaktudásával hozzájáruljon a juhtenyésztés jellendítéséhez. Hét évet töltött a Malackai, Szenei és a Trnavai Állami Gazdaságokban. Az elért eredményekért emberségesen megjutalmazták, s sok esetben dicsérő elismerésben is részesült. Szíve azonban keletre húzta. Visszavágyott arra a vidékre, ahol gyermekkorát és ifjú éveit töltötte. 1955-ben tehát Slov. Nové Mesto szövetkezetében telepedtek le. Azóta itt élnek s a juhászkodásban eltöltött 5 évtized gazdag tapasztalatait a szövetkezet felvirágoztatása érdekében hasznosítja. Itt is — mint mindenütt, ahol voltak — megszerették őket. Ha vasárnaponként összejönnek, s a Prokop-család felvonul zenekarával, se vége, se hossza a jókedvnek. Lehet is jókedvük, iiiszen mindannyian jól keresnek, Józsi bácsi mosolyogva mondja: — Tavaly 60 mázsa gabonafélét és 19 ezer kétszáz koronát kerestünk. Háztáji gazdálkodásukban tehenet és sertést is tartanak. Csak a közelmúltban tízezer karonát kaptak a szabadpiacon értékesített 4 sertésért. Jól élnek. Szavukból a megelégedés csendül ki. Végül megtekintjük a juhokat is. Prokop bácsi nagy szeretettel és szakértelemmel beszél a juhtenyésztés tudományáról. A hasznosság növeléséről csak annyit mond, hogy Kelet-Szlovákiában ő volt az egyedüli, aki már április 19-én átadta az első 120 kg juhtúrót, amire itt eddig még példa nem volt. Azóta pedig folyamatosan termelnek. A gyapjú is sokkal jobb volt, mint sok más szövetkezetben. Juhonként több mint 4 kiló gaypjút nyírtak. A kisbárányok elválasztásánál szintén szép eredményekkel dicsekedhet. 185 anyajuhtól 214 bárányt választott el. Slovenské Nové Mestón egyre gyarapodik a szövetkezet juhtenyésztése. A tagság jól választott, amikor a Prokop-családot soraiba fogadta. No, de meg is érdemlik ám a megbecsülést Józsi bácsiék. Szaktudását a környéken is értékelik s igen sok esetben fordulnak hozzá tanácsért a juhok betegségeivel kapcsolatban. Szívesen segít min-denkinek, s tapasztalatait továbbadja, hogy mindenhol egészséges és nagyhasznú juhállomány legyen. jy eszélgetnénk még, de a gazdájuMJ kat látó birkák türelmetlenkednek, s figyelmeztetően bégetnek, hogy itt a kihajtás ideje. — ki — Időszerű kérdésekről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére A kormány legutóbbi üléséről kiadott közleményből — mely ülésen többek között megtárgyalták az első negyedévi terv teljesítésének eredményeit — megtudjuk, hogy az év első hónapjaiban ismét jelentős előrehaladást tettünk. A múlt év első negyedéhez viszonyítva az ipari nyerstermelés terjedelme 9,7%-kal növekedett, a tervet pedig 2,5 százalékkal túlteljesítettük. Számos gazdasági ágban kedvező fejlődés történt. Ugyanekkor tovább emelkedett a lakosság életszínvonala, fokozódott a kiskereskedelmi forgalom, az általános foglalkoztatottság és az átlagos havi bérek magassága. A fejlődés, amely a felszabadulás utáni években vette kezdetét, szakadatlanul tart. Hazánk dolgozóinak hazafias alkotó igyekezete, lelkes munkája minden évben, az év minden szakában meghozza gyümjjlcsét, melynek érése a haza erősödésében, a nép egyre jobb életében tükröződik vissza, így van ez rendjén, erre vezeti pártunk és kormányunk a dolgozókat, így akarja népünk is. Azt akarjuk, hogyha ma megelégedetten élünk, holnap még jobban élhessünk, hogy az elért életszínvonalat ne csak tartani tudjuk, hanem továbbra is emeljük. Aligha van józan eszű ember, aki ellentmondana , ennek. Márpedig, ha ez így van, akkor ennek meg is kell teremteni az alapját, az életszínvonal további emelésének feltételeit. Ez pedig nemcsak a terv mennyiségi teljesítésén múlik, hanem elsősorban a minőségi mutatók teljesítésén, mindenekfölött pedig a népgazdaság hatékonyságán, amelyről az utóbbi időben annyi szó esik. Márpetiig a kormányülésről kiadott közleményből azt is megtudhatjuk, hogy a terv minőségi mutatószámainak teljesítésében nem a legkedvezőbb a helyzet, főleg a termelés választékában, a munkatermelékenység fokozásában és az önköltség csökkentésében. Az első negyedévben továbbra is a béralapok nem kívánatos túllépésére került sor, amely nem volt arányban a munkatermelékenység növekedésével. Milyen tanulságot vonhatunk le mindebből? Mindenekelőtt azt, hogy a haza és az egész dolgozó nép iránti kötelességünk, hogy a minőségi mutatók teijesítésében kedvező fordulatot érjünk el és továbbra is minden igyekezettel fejlesszük a népgazdaság hahékonyságának emelésére irányuló igyekezetet. Ebben a törekvésben jelentős segítséget jelent a Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének legutóbbi határozata, amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. jubiláris évfordulója évé' ben fordul az összes szakszervezeti tagokhoz és funkcionáriusokhoz, hogy továbbra is lelkes igyekezettel készítsék elő a nagy évforduló megünneplését, amelynek legjelesebb kifejezője a minden munkahelyre kiterjedő hatalmas arányú szocialista munkaverseny lesz. A munkásosztály legnagyobb ünnepe tiszteletére folyó versenybe már eddig is tíz- és százezrek kapcsolód® tak be; ^ A Központi Szakszervezeti Tanács elnökségének határozata azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a szocialista versenyről való gondoskodás nem merülhet ki csupán a kötelezettségvállalások megkötésé ben. Elsőrendű figyelmet kell fordítani mindenekelőtt az egyének, műhelyek, és részlegek közötti verseny megszervezésének, mint a tömegek alkotó kezdeményezése kibontakoztatása leghatásosabb formájának. A versenynek ez a formája a legbeváltabb, éppen ezért a szakszervezetnek, mint a verseny legfőbb gazdájának minden üzemben arra kell törekednie, hogy az egyének és kollektívák egymás közti versenyét tegye a munkaverseny alapjává és ezzel megteremtse a munkatermelékenység fokozásának egyik legfontosabb feltételét. A szocialista verseny fejlesztésében bátor célokat kell kitűzni a dolgozók elé, figyelmüket főleg a nemzetgazdaság kulcsproblémáinak megoldására kell irányítani. A CSKP KB februári ülése óta számos üzemben, főleg a gépipari üzemekben szép sikereket értek el a dolgozók az anyagtakarékossági versenyben. Az anyagtakarékosságnak minden üzemben megvan a reális feltétele. Példa erre a Gömörhorkai Cellulózegyár is, ahol az idén a nyersanyag megtakarítása mellett sokkal nagyobb mennyiségű cellulózekivonatot nyertek, mint tavaly, amikor túllépték a nyersanyagfelhasználás tervét. A szocialista munkaverseny további fejlesztése csupán akkor lehetséges, ha ennek minden üzemben megteremtik a nélkülözhetetlen alapfeltételeit. Mik ezek a feltételek? Egyebek között a termelési feladatok idejében történő szétírása, a termelés időben való előkészítése, az anyagutánpótlás jó megszervezése, a szerszámokkal való megfelelő ellátás, műszakilag indokolt normák bevezetése és a munka jutalmazásában levő hibák eltávolítása. Mindezek elérése elsősorban a vezetőségen és a műszaki dolgozókon múlik. Munkájukban azonban feltétlenül teljes támogatást kell kapniok mind a pártszervezet, mind a szakszervezet részéről. Végül, de nem utolsósorban, szólnunk kell a szocialista munkaverseny megfelelő propagálásáról. Enélkül lehetetlen bárhol is eredményes versengés kibontakozása. Ahol nincs versenynyilvánosság, ott a versenynek, ha sokatígérően indul is, előbb-utóbb szárnyát szegi az iránta megnyilvánuló közönyösség. Éppen ezért nyilvánosan kell értékelni és ismertetni a verseny eredményeit, a termelési értekezleteken és a szakszervezeti gyűléseken ki kell hirdetni a győzteseket és az elért eredményeket, és meg kell jutalmazni a legjobb dolgozókat. (g-i.)