Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-23 / 173. szám, vasárnap

Hangsúlyozottan foglalkozzunk az ideológiai nevelés kérdéseivel Augustín Michalička elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának ülésén A

z élet naponta meggyőz bennünket arról, hogy a marxilenini elmélet megismerése és elsajátítása nélkül, ennek az elméletnek adott feltételeinkre alkotó módon való alkalmazása nélkül, az ideológiai harc és eszmei egység nélkül egyetlen kommunista párt sem tudja betölteni a munkásosztály élcsapatának szerepét. Nemrégen Magyarországon jártam és alkalmam volt erről személyesen meggyőződni. Az a tény, hogy Központi Bizottságunk megakadályozta az eszmei zűrzavart, hogy a marxizmus-leninizmus sarkalatos alapelvei szempontjából helyesen alkalmazta az SZKP XX. kongresszusa következtetéseit saját viszonyainkra, nemcsak számunkra, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára is nagy és pótolhatatlan tapasztalat. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy e folyamatban nem mutatkoznak nálunk is negatív jelenségek. Pártunk ereje azonban abban van, hogy nem keni el ezeket a negatív jelenségeket, hanem fényt vet rájuk és nyíltan küzd ellenük. Ez az egyik oka annak, amiért az SZLKP nemrég megtartott kongresszusa és a párt szlovákiai szervei az utóbbi időben oly nagy figyelmet szenteltek az ideológiai kérdéseknek. Az SZLKP KB irodájának néhár.y tárgyalása után, a járási és kerületi ^ártkonferenciák kezdeményezésére az SZLKP Központi Bizottságának április 19-én tartott teljes ülése elvi álláspontra helyezkedett az ideológiai téren megnyilvánuló egyes helytelen nézetekkel és jelenségekkel szemben. Ez a nagy jelentőségű pártokmány elemzés alá vesz néhány fontos ideológiai kérdést, melyekről kiderült, hogy a szlovákiai párttagok és pártonkívüliek egy része előtt még nem tiszták. A pártokmány egyszersmind arra is rámutatott, hogy néhány párttag ellen ebből kifolyólag meg kellett indítani a fegyelmi eljárást. Elmondhatjuk, hogy ezeket az intézkedéseket pártszervezeteink túlnyomó többsége helyesen értelmezte. Az elmúlt időben gyakran maguk a párttagok és tagjelöltek is sok helytelen, a pártnak ellentmondó nézetet, hangulatot és irányzatot terjesztettek. Látnunk'-kell, hogy még Sok az olyan párttag és tagjelölt, akik nem jurták meg a kemény forradalmi harcok tüzét, nincs még kellő mély osztályöntudatuk, eddigi tevékenységükben nem forrottak öszSze eléggé a párttal és közülük soknak nehézséget okoz a pártfegyelem, a demokratikus centralizmus alapelvei. Hibát követtünk el abban, hogy az értelmiség egy részének tudását túlbecsültük és ennek következtében elhanyagoltuk a politikai nevelőmunkát, igen keveset törődtünk ideológiai és politikai fejlődésükkel. Megállapítottuk, hogy a pártoktatás keretében folytatott tanulás alacsony színvonalon áll, sőt sokan alapvető törvényünket, pártunk alapszabályzatát sem ismerik. Ennek következményei aztán természetesen megmutatkoznak. Megemlítem a legutóbbi esetet: Az írószövetségben nemrégen megkezdték az SZLKP KB határozatának végrehajtását, melynek értelmében elmozdították funkciójából az Írószövetség titkárát és a Kultúrny život főszerkesztőjét. Amikor ezt a kérdést a pártcsoportban tárgyaltuk, egyes kommunisták azzal állottak elő, vajon érvényesek-e mindenki számára az itt levont következtetések, vagy pedig felmenthet-e a pártcsoport néhány kommunistát az Írószövetség KB-ban megejtendő szavazástól. Midőn ezt a kérdést megmagyaráztuk, négy párttag-író erre úgy reagált, hogy inkább nem vett részt az írószövetség Központi Bizottságának ülésén, ahol mint kommunistáknak egyöntetűen kellett volna fellépniök. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem érthetünk egyet ezzel az állásponttal és hogy minden intézkedést megteszünk elsősorban párttagjaink megfegyelmezésére. H

asonló jelenségek markánsan megnyilvánultak a kultúra terén, a müvészértelmiség körében, a főiskolákon stb. A különféle nehézségek és ideológiai félreértések egyik fő forrása rendszerint a kommunisták eszmei tétovázása és ennek következtében a kommunistáknak a többiekre gyakorolt gyönge befolyása, a pártszervezetek gyönge akcióképessége. A párttagok nevelésének egyik fő eszköze a pártoktatás. Tapasztalataink szerint még nem használjuk ki kellőképpen az ideológiai nevelésnek ezt a fontos eszközét és az elért eredmények gyakran nem állnak arányban a ráfordított munkával. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a pártoktatáson való részvétel állandóan 60 százalék körül mozog, hogy napvon kevesen vesznek részt a propagandisták járási szemináriumain, s azzal sem, hogy a szlovákiai pártiskolákat tavaly csak 70 százalékban használtuk ki. Ez azt bizonyltja, hogy a propaganda és a pártnevelés eme fontos eszközeit nem tudtuk az ideológai és pártnevelés eléggé hatékony, az élettel összeforrott és vonzó erejű eszközévé tenni. Ez egyszersmind azt bizonyítja, hogy még mindig jelentős mértékben tűrjük c téren kifejtett munkánk formaiságát. S

ok elvtárssal folytatott vitázás alkalmával, valamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága egyes helytelen nézetekkel és ideológiai téren felmerült jelenségekkel kapcsolatban elfoglalt álláspontjának kidolgozásakor megállapítottuk, hogy gyakran egyébként művelt emberek is csak brosúrákból, felületesen és kivonatosan ismerik a marxizmus-leninizmust. Ez aztán könnyen oda vezethet, hogy egyes elvtársak szubjektív nézeteket és különféle elképzeléseket fejeznek és fejeztek ki a szocializmusról és emellett figyelmen kívül hagyják a legfőbb és leglényegesebb összefüggéseket. Az egyes vitákban, szóban és írásban kifejtett nézetekben mutatkozó ideológiai zűrzavar többek között gyakran abból eredt, hogy egyes elvtársak éppen a marxizmus-leninizmus alapelveinek felületes ismerete következtében nem tudtak tájékozódni annak megbírálásában és megkülönböztetésében, hogy mi a szocializmusban a fő, lényeges és az adott helyzetben elsőrendű és mi az, ami, ha nem is jelentéktelen, de általános fejlődés szempontjából mégis mellékes és másodrendű. így történt, hogy a különböző vitákban egyszerre összekeverték a lényeg és a jelenségek kérdéseit. A közelmúltnak csak egyes külső negatív jelenségeit emelték ki, nagyították fel és vették tekintetbe. Terjengősen és gyakran semmitmondőan vitáztak róluk s emellett megfeledkeztek a tudományos szocializmus sarkalatos alapelveiről, az osztályharc törvényszerűségéről és különböző formáiról stb. Egyes elvtársak nem egyszer megfeledkeztek arról, hogy a legfőbb és leglényegesebb a proletárdiktatúra és a belőle eredő összes következmények. Csupán ezzel magyarázhatjuk, hogy egves elvtársak a fontos kérdések megvitatásakor egyszeriben megengedhetetlenül és könnyelműen megfeledkeztek az imperialista reakció törekvéseiről és tevékenységéről. Szükségesnek mutatkozik, hogy sokkal több és rendszeresebb kerületi, járási és központi szemináriumokat, megbeszéléseket és vitákat rendezzünk a párttagok számára a nemzetközi fejlődésnek és a párt belső politikájának egyes jelentős kérdéseiről. \ zért következeteken arra kell törekednünk, hogy minden pártszervezet minél nagyobb politikai és ideológiai hatást gyakoroljon a dolqozókra és ne várjon arra, hogy valaki majd csak lejön fentről és biztosítja a nevelő munkát. Azzal, hogy hangsúlyoztam az ideológiai téren, a nevelés terén felmerült egyes hiányosságokat, egyáltalán nem akarok nihilista vagy pedig borúlátó lenni. Ez helytelen és hamis dolog lenne. Aiért teszem ezt, mert munkánkkal — főként akkor, ha a szocialista építés szükségleteiből és az általános nemzetközi helyzetből vizsgáljuk — nem elégedhetünk meg. Szlovákia költségvetésének kedvező eredményei A Megbízottak Testülete 1957. június 20-i ülésén megtárgyalta a pénzügyi megbízott beszámolóját Szlovákia költségvetésének teljesítéséről 1957. első negyedévében. A nemzeti bizottságok a helyi adók és illetékek beszedését 100,3 százalékra teljesítették. E jó eredményekhez nagymértékben hozzájárult a tábori-trebiči-mikuláši nemzeti bizottságok felhívására indított munkaverseny, melynek alapján a nemzeti bizottságok már több mint 200 különféle üzemet létesítettek. A Megbízottak Testülete megtárgyalta a kereskedelmi megbízott beszámolóját a közellátási vállalatok tevékenységében szerzett tapasztalatokról, miután ezeknek a vállalatoknak irányítása a kerületi nemzeti bizottságok jogkörébe ment át. A Megbízottak Testülete részletesen foglalkozott az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások és az erdőgazdaság szakaszán az 1956. évi gazdálkodás kérdéseivel. Az állami gazfordítani a termelés egyes szakaszain a költségek csökkentésére. Az állami erdők kedvező eredményeket értek el a teljesítmények tervében, de ennek ellenére gazdasági eredményeik nem kielégítők, mivel a terv teljesítése gazdaságosság szempontjából nem üti meg a kellő mértéket. A Megbízottak Testülete a továbbiakban megtárgyalta a Termelőszövetkezetek Szlovákiai Szövetsége elnökének beszámolóját a termelőszövetkezetek rendszerében a lakosságnak nyújtott szolgálatok fejlesztéséről. 1960-ig a lakosságnak nyújtott szolgálatok terjedelme 195,9 százalékkal növekszik, ebből a javítások és karbantartások 2,6-szeresével, a megrendelésre végzett munkák pedig 1,7-szeresével. E beszámolókon kívül a Megbízottak Testülete az aratás, cséplés és begyűjtés biztosítására vonatkozó politikai szervezési intézkedésekről, valadaságokban nagyobb figyelmet kell I mint a technikai káderekről tárgyalt. Banská Bystrica nagyszámú látogatót vár Az összes Banská Bystrica-i iskolákban és üzemekben befejezték a díszítési munkákat a Szlovákiai Ifjúsági Találkozó napjai előtt. A Szlovák Nemzeti Felkelés térdíszítését, ahol a fesztivált megnyitják, manifesztáció lesz a fesztivál befejezése alkalmából és más rendezményeket rendeznek, — az ipariskola növendékei — vállalták. Elkészítettek már egy nagy két és félméteres jelvényt, melyet a városi toronyra erősítenek és reflektorokkal megvilágítanak. A tér közepét zászlókkal, fesztiváli jelvényekkel és nagy, 'festett szívekkel díszített májusfákkal rakják körül. A lakóházakat zászlókkal és fesztiváli jelvényekkel díszítik fel. Este a neonfényben fog ragyogni a tér, és reflektorokkal világítják meg a város legszebb részeit. A város peremén a Zvolen, Breznó és Harmanec felől érkező látogatókat diadalkapuval üdvözlik, melyet a harmaneci papírgyár, Stavoindustria és a Smreéina-üzem fiatal dolgozói állítanak faU • A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Magyar Főiskolások Népiművészeti Együttesének igazgatósága pályázatot hirdet zenekari tagok felvételére: I., II. és III. hegedű, viola, cselló, kontrabasszus, klarinét és cimbalom. A felvételi megbeszéléseket 1957. június 26-án 15—20 óráig a Duna-utcai Pedagógiai Iskola épületében, (II. emelet 78-as számú teremben) tartjuk. • Moszkvában szélesvásznú mozgószínházat építenek 33 méter hosszú és 13 méter magas vászonnal. Ez a világ legnagyobb filmvászna lesz. A nézőtéren 1500 személy fér el. • Szélvihar Brno felett. Pénteken, június 21-én 15 óra után erős szélvihar tombolt Brno felett. A vihar 15,05 órakor kezdődött és 16.20 6r»kor végződött. A záport kísérő szélvihar 90 km óránkénti sebességet ért el. A legnagyobb károkat a Sztálin-parkban és a főpályaudvar körüli térségen okozta. Virágünnepség a lidicei zarándoklat résztvevőinek búcsúja alkalmából A prágai Július Fučík Kultúra és Pihenés Parkjában a Csehszlovák Békevédők Bizottsága pénteken, június 21-én virágünnepséget rendezett az 1957. évi lidicei nemzetközi zarándoklat részvevőinek búcsúztatása alkalmából. A palota gazdagon feldíszített balszárnyában találkoztak több európai és tengerentúli országból érkezett vendégek, akik a lidicei zarándoklaton való részvételükkel nyilvánították ki akaratukat a népek közötti megértés és a világbéke megszilárdítására Az ünnepségen részt vettek Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Ľudmila Jankovcová miniszterelnökhelyettes, František Krajčír belkereskedelemügyi miniszter, Božena Macháčová-Dostalová, a közszükségleti ipar minisztere, Josef Hulinský, a Prágai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, a Csehszlovák Békevédők Bizottságának, a Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető tényezői, a lidicei asszonyok küldöttsége és más vendégek. Jelen voltak még sir Sahib Singh Sokhey vezérőrnagy, „A népek közötti béke megszilárdításáért" nemzetközi Lenin-díj birtokosa, a Béke Világtanács tagja, a lidicei zarándoklat és a fogyasztási szövetkezetek központi szövetsége III. kongresszusának külföldi résztvevői. A pionírok — köztük 25 lidicei gyerek — ezután rózsákkal halmozták el a külföldi vendégeket, olyan rózsákkal, amelyek a lidicei vértanúk vérével öntözött földből nőttek ki. Az est kultúrműsorában fellépett a Csehszlovákiai Állami Ének- és Táncegyüttes. É

rdekes és nagyon tanulságos megfigyelésekre ad alkalmat és módot, ha az ember éveken át ugyanazon á vidéken utazik keresztül. Szükségtelen, hogy bárkivel is szót váltson, sok mindenről tájékoztat és számot ad maga a vidék, a táj, a rajta végbement külső változás. Mennyi mindent mond, mi mindenről beszél a föld, a növényzet, no meg a gyom. S rögtwi hozzá kell tenni: a táj szava őszinte és igaz. Mert amit mond, amit mutat, azok maguk a tények. Azokat pedig sem szépíteni, sem becsmérelni nem lehet. A tények a valóságos élet. Miről beszél hát a táj, amelyen évek óta járok? Mit mond a csallóközi főid, amelyet — szűkebb hazám lévén — a legjobban isme-í rek, a legközelebb áll hozzám? Jó egy hete lehet, hogy ezen a vidéken jártam, s a klp, amely az ember szeme elé tárul, megragadó. A terméskilátások nagyon jók. Sokat igérő a gabona, jól fejlődnek a kapások és kövér a fű a réteken, meg a legelőkön. Äm mégsem a jó terméskilátások az, amely' megragad és az emlékezetbe vésődik. A jó termés Ígérete szükségszerű következménye anfMíímäatídl ŰJ szö 1957. június 23. nak a szemmellátható és érzékelhető változásnak, amely e tájon végbement. Hogy sokat igérő a gabona? Jók és szépen fejlődnek a kapások? Persze, hogy azok, mert olyan jól, olyan szépen megmunkált földeket, mint most látni, ezen a tájon ember még nem látott. Mint a gondosan ápolt kert, olyan a vidék végig egész Csallóközön át. Nem tudni kié, szövetkezeté-e vagy pedig valamelyik állami gazdaságé ez vagy amaz nagy tábla föld, s rajta a dús növényzet, de nem is ez a mérvadó, hanem az a valóság, s e valóságban megmutatkozó változás és előrehaladás, amelyet e földek oly szembetűnően mutatnak. \M ert mit látott itt — és nemcsak itt, hanem szerte az egész országban — csak néhány évvel ezelőtt is az ember? Vagy még azelőtt, a felszabadulás e'őtti időkben? Talán nem akadt szépen megmunkált föld, nem láthatott a szem szép gabonát, olyan rozsot, amelyben elveszett az ember, kövér kukoricát, gyomtalan földeket? Dehogy is nem, voltak, akadtak ilyenek is. De csak akadtak ilyenek is. Äm nem mind volt ilyen, még csak nem is a döntő többség. A többség, az e tájra jellegzetes egészen más volt. Emlékezetemben felmerül egy kép, valóban egy kép, Prohászka István volt somorjai festőművész egyik képe, a Földnyúzó. Az akkori valóság döbbenete volt ez a kép. A hályogosszemű, nyomorúságában kisebesedett, tántorgó lábával a barázdába kapaszkodó ló húzza az ekét. A gebe húzza, az előredőlt paraszt meg tolja. Szántanak? Nem! Nyúzzák a földet. Hát mit teremhetett, milyen termést adhatott e nem megművelt, csak megnyúzott föld? S milyen élet volt e tájon, melynek szimbóluma, az itteni élet mérték meghatározója lehetett ez a gebével kínlódó föídnyúzó?! Mit mutatott később, néhány évvel ezelőt a táj? Igen, akkor már művelték a földet, de még mindig sok minden bántóan hatott, szemetszúrt. Eltűntek, vagy legalább is eltűnő félben voltak a határt széttagoló barázdák; nagy tábla földek keletkeztek, ám e százhektáros táblák is magukon viselték az egymással társult emberek és az összeszántott földek sokféleségének szemmellátható jegyeit. Hiszen vethettek nagy tábla búzát, de nemcsak a földek minőségétől és erőállapotától eredően vált egyenetlenné ez a búzavetés, hanem ahány vetőgép ment végig a földön, anyn.yiféle volt a vetés is. Az egyik gép sűrűn, a másik ritkán vetett, mivel az egyik embernek az volt a véleménye, hogy holdanként 110 kg magot kell a földbe tenni, a másik meg úgy vélte, hogy untig elég a 80 kg. is, ő soha többet egy hold földbe el nem vetett. És mennyi volt a vadrepce, hogy burjánzott a gyom. Mi tagadás, voltak olyan kukorica meg répatáblák, hogy földjük kapát egyszer sem látott. "T^e hát lám, ez is már a múlté. A kép, amely ma az ember emlékezetébe vésődik, egészen más. A száz hektáros táblák" most egyenletesen simák, mint az asztal lapja. Rajta a búza dús kövéren hullámzik. Pipacs, meg búzavirág szinte csak mutatóban a föld szélén. Sehol semmi egyenetlenség, sőt, mintha valami láthatatlan kéz a búzaszálak milliárdjait kínos gondossággal egymáshoz szabta volna. S a határ változhat, ám a kép, a benyomás szinte mindenütt ugyanaz. Az összhang e széles tájon kiegyensúlyozott, megnyugtató. Megnyugtató? Talán helyesebb azt mondani, hogy biztonságot adó. Biztonságot, életet adó lett a táj, a rajta elterülő, gondos munkával ápolt földek s a benne termő kövér kalász. „A paraszti sors örök" — mondták és hirdették a földnyúzó korában. De hát mit akartak örök életűvé konzerválni azok, akik ezt hirdették? Mi lett volna a paraszti sorban az örök? A barázdában erőlködő gebfe? Ez lett volna a szimbóluma a megváltoztathatatlan paraszti sorsnak? Igen, a gebe és a földnyúzó szimbólummá válhatott, azzá kellett lennie: a földhöz ragadt nyomor szimbólumává. A tűrhetetlenség szimbólumává, melyet éppen, hogy meg kell változtatni. S a változást, amelynek el kellett jönnie és a szüntelen fejlődést, most szemléltetően dokumentálja a táj, — a gondos szakértelemmel megmunkált föld és maga az „öröknek" hazudott, ám szüntelen változásban és fejlődésben lévő paraszti sors, mely immár életté változott. Bátky László