Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-22 / 172. szám, szombat

I O ŰJ ÖNKISZOLGÁLÓ BOLT ^ Bratislavában és vidékén Jól bevált a kiszolgálás új for nája az egész országban Idő- és munkaerőmegtakarítás Az önkiszolgáló bolt, a kiskereskedelem új, korszerű formája köztársaságunk minden részében jól bevált. Kevés alkalmazottal jól és gyorsan kiszolgálja a fogyasztót. Nem kell sokat várni, türelmétlenkedni. A bevásárlás ezekben a különleges üzletekben ismeretes. Az önkiszolgáló boltban közvetlenül a bejárat mellett találjuk meg a kosártartó állványt. A vásárló miutárf belépett az üzletbe, magához vesz egy kosarat és végighalad a pultok és polcok mellett, amelyek zsúfolásig meg vannak rakva különféle áruval. A szükséges árut a vevő a kosárba rakja, majd az üzleten végighaladva a pénztárhoz ér, ahol a kiválasztott holmit az asztalra rakja és fiiét. Nagy előny ez az egyszerűsített és gyorsított bevásárlási forma azért, mert a fogyasztó az üzletben való körsétája alkalmával olyan árura is akad, amelynek megvásárlásáról különben megfeledkezett volna. Az önkiszolgáló boltokkal elért jó tapasztalatok alapján az élelmiszerkereskedelem főigazgatósága újabb üzleteket nyit Brat'slavában és Szlovákia számos más városában. Űj önkiszolgáló boltok Bratislavában Bratislavában eddig két önkiszolgáló élelmiszerbolt volt. Az egyik a Szőlősi úton, a másik az 500 lakásegység kerületében. Mindkét üzletben túllépik a kiskereskedelmi forgalmat. A Zdroj n. v. ezért Bratislavában további 4 új önkiszolgáló üzletet nyit. Az egyik üzlet a sportstadion előtti épületben lesz, a másik a vásárcsarnok épületében, a harmadik a Védcölöp úton és a negyedik önkiszolgáló bolt egy olyan kerületben, ahol ilyen bolt még nem létezik. Vidéken a következő városokban létesítenek új önkiszolgáló boltokat Kassa, Prešov, Losonc, Ružomberok, Rimaszombat, Zvolen, Léva, Komárom, Trenčín, Trnava, Sabinov, Humenne, Bánovce, Bošany és Partizánské. Az önkiszolgáló boltok hozzáfognak járulni a fogyasztók jobb kiszolgálásához mivel a minden fennakadás és várakozás nélkül szerezhetik be a szükséges élelmiszereket. Ezenkívül az önkiszolgáló üzletek kisebb számú alkalmazottat foglalkoztatnak mint a többi üzlet, ami jelentős munkaerő megtakarítást jelent. Amíg az önkiszolgáló rendszer az élelmiszerszakmában jól bevált, az ipari cikkek önkiszolgáló boltban valő eladása nem bizonyult célszerűnek. Ez valóban indokolt, mert nem napiszükségleti cikkekről van szó, s bevásárlásuk nem sürgős. Tekintettel arra, hogy az önkiszolgáló boltoknak főleg csomagolt árura van szükségük, fontos, hogy az ipar minél több csomagolt árut szállítson. (K) Rövidesen megkezdik a háji mésztufa kitermelését Hírt adtunk már arról, hogy a szepsi járás Háj községében gazdag mésztufa telep van, amelyet a járás mezőgazdasági területének meszezésére gazdaságosan lehet hasznosítani. Ennek megvalósítását a szepsi GTÄ, de legfőképpen Kacsmarik József főagronómus vette kézbe. A kémiai kivizsgálás után megállapítást nyert, hogy a mésztufa megfelel a talajmeszezésre. Anyagi szempontból a talajmeszezés óriási anyagi megtakarítást fog jelenteni a szövetkezeteknek. Eddig például a vasúton szállított mészpor a járásban átlagosan 13,03 koronába került mázsánként a falvakra kiszállítva. A háji mésztufatelepről nem fog többe kerülni, mint 7.45 koronába egész a földekre kiszállítva. Ez annyit jelent, hogy évente jelentős pénzösszeget takarítanak meg, amelyet egyéb beruházásokra fordíthatnak. Jelenleg a szükséges építkezés folyik a telepen s pár hét múlva megkezdődik a termelés. Az őrlést a GTÄ által készített őrlő végzi, melynek napi kapacitása másfél vagon. Mivel a kitermelés csak nyáron át folyhat, úgy tervezik, hogy még ebben az évben 300 vagon mészport juttatnak a szövetkezeteknek. (ki.) A termelés hatékony

ságinak biztosításával A NAGYOBB EREDMENYEKERT H H • H • El H • A nagykaposi szövetkezetesek kezdetben — ha nem is idegenkedve, de kissé bizonytalanul beszélgettek a termelés hatékonyságáról. Ma már ez a fogalom nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági dolgozóknak ls napi problémájává vált. A közelmúltban Kiss Lászlóval, a nagykaposi szövetkezet elnökével beszélgettem. Mondhatom, Kiss elvtárs tettrekészsége és buzgó akaratvágya a mezőgazdasági termelés növeléséért komolyan lekötötte érdeklődésemet. Beszélgetésünk során szóba hoztam a termelés hatékonyságával kapcsolatos tennivalókat. Kiss Lászlót nem érte váratlanul érdeklődésem, mert csakhamar kimerítő magyarázkodásba kezd. — A múlt évi szép eredmények után már az ősz folyamán megtettünk mindent, hogy megteremtsük az idei gazdag termés alapjait — mondja beszéde kezdetén. A nagykaposiak nagy súlyt helyeztek a talajelőkészítésre. A mélyszántást sokkal gondosabban és tökéletesebben végezték el, mint a múltban! Nagy figyelmet szenteltek a trágyázásnak is. Például ebben a gazdasági évben 40 EZER KORONA ÉRTÉKŰ MÜTRAGYAVAL használtak el többet, mint az előző években. Kiss elvtárs beszélgetése egyre inkább a szövetkezet nagyobb jövedelmi forrásainak lehetőségei körül forog; ezzel kapcsolatban meg is jegyzi: — Tavaly például a tervezett 20 korona helyett 22 korona 50 fillért fizettünk munkaegységenként — világosit fel —, de ebben az évben minden reményünk megvan arra, hogy 28—30 korona lesz egy munkaegység pénzbeli értéke. Elmondja, hogy az állattenyésztésen kívül a legnagyobb jövedelmet az ipari növények és a zöldség hozzák. Természetesen — folytatja tovább — mindezt a tagság egységes összefogásával és a munkához valő jó viszonyával érjük el. Nagykaposon komoly méreteket öltött a termelés hatékonyságának biztosítása a szövetkezetesek között. A szövetkezeti mintaalapszabályzat következetes betartásával alakították meg a munkacsoportokat, amelyek előre meghatározott termelési feladatokkal láttak munkához. A termelés növelésének és olcsóbbá tételének biztosítása érdekében minden munkaágban bevezették a pótjutalmazást, ami. sokkal jobban bevonja a tagokat a termelés hatékonyságának elmélyítésére. EGYIK LEGFONTOSABB TÉNYEZŐ A GÉPESÍTÉS, amelyet a múlttal szemben még jobban kihasználnak. Különösen nagy súlyt helyeznek a nehézgépek alkalmazására, ami nagyban elősegít

1 a talaj eddiginél jobb megművelését. A szövetkezetesek ma már nemcsak beszélnek, hanem tettekkel is bizonyítják, hogy minden lehetőség megvan arra, hogy többet, jobbat és főképpen olcsóbban termeljenek. Ennek bizonyítéka a kapásnövényeknél bevezetett sarabolási „újítás." Eddig leginkább lovassarabolót használtak, melynél minden lóhoz külön-külön két emberre volt szükség. Az újítás itt abban nyilvánul meg, hogy agregátot állítottak össze, amely 3 sarabolóból és két lóból áll. Ehhez mindössze négy ember szükséges, vagyis kettővel kevesebb, mint ezelőtt. A tavaszon e három agregáttal hat férfimunkaerőt takarítottak meg más munkákra, míg a múltban ezt nem tehették. Az újítás munkaerő és termelési önköltségcsökkentést jelent á szövetkezetinek!. Ilyen és hasonló újításokon töri fejét Kiss elvtárs és valamennyi szövetkezetes. A gépek tökéletes kihasználása lehetővé teszi az egyes termelési ágak bővítését is. Éppen ezért néhány IPARI ÉS FONTOSABB NÖVÉNY VETÉSTERÜLETÉT BŐVÍTETTÉK, ami mind saját, mind nemzetgazdasági szempontból nagy jelentőségű. — A kitűzött termelési feladatok biztosításában igen fontos tényező a munkaszervezés — jegyzi meg Kiss László elnök. Elmondja, hogy a munkafegyelem megerősítése terén, ha nem is sok, de még akad tennivaló. A múltban előfordult, hogy egyesek a közös munka helyett itt-ott elmentek alkalmi munkákra, de ez ma már csak nagy ritkán fordul elő. A tagok munkakedve és a termelés fokozása iránti érdeklődés kiküszöbölte azt, hogy egyes munkák elvégzéséhez brigádokra volna szükség — mint az a múltban volt. Már tavaly is, de az idén is bőven futja háromszori kapálásra is az időből. Igaz, ehhez nagyban hozzájárult a múlt év gazdag eredménye is. Ma már a tagság azon része is, mely a boldogulást máshol kereste, ráeszmélt, hogy JOBBAN SEHOL SEM TALÄLJA MEG SZÄMlTÄSÄT, MINT A SZÖVETKEZETBEN. Ez az, ami megszilárdította a munkafegyelmet és virágzóvá tette a nagykaposi szövetkezetet. — Az eddigi eredmények azonban nem jogosítanak fel arra, hogy megpihenjünk babérainkon — jegyzi meg Kiss elvtárs. — A tennivaló még igen sok. A további eredmények elérésének biztosítása érdekében számos probléma vár megoldásra — fűzi tovább a szót. LÉNYEGESEN JAVÍTANI KELL A GTÄ MUNKÁJÁT és gondoskodni róla, hogy idejében és jó gépeket kapjon a szövetkezet. Ugyancsak meg kell említeni, hogy á JNB mezőgazdasági osztályának segítsége necsak yrbán elvtárs segítségében merüljön ki. Ne elégedjenek meg azzal, hogy ott van a HNB elnöke és titkára, Dudás és Dancső elvtársak, akik szívükön viselik á szövetkezet dolgát, ők majd mindent megoldanak. Ebben nincs is kifogásolni való, de ami a járási nemzeti bizottságra vár, azt más nehezebben s főként hosszadalmasabban képes csupán megvalósítani. Nem akarok szigorúan bírálni, sőt dicséretre méltónak tartom, hogy Nagykaposon is bebizonyult: a szövetkezet az egyedüli, ahol minden gazdálkodó megtalálja számítását/

1 A példa megvan, most csak arra kell törekedni, hogy ez Igy folytatódjék!, a járás minden szövetkezetében. Természetesen ezt úgy valósíthatják meg, ha a hatékonyságról szóló irányelveket nemcsak körlevél formájában küldik meg a szövetkezeteknek, hanem közösen megbeszélve, hathatós seg'ítséget nyújtva harcolnak annak megvalósításáért. -ki— hogy mi, kommunisták, vagyunk a legjobb hazafiak, és hogy a forradalmi harcban a haza szabadságára és nemzetünk boldog életére törekszünk. Valamikor azt mondtam Scheinpflug asszonynak, K. Capek özvegyének, ne tartson attól, hogy feledésbe hagynánk merülni Karel Capek művét, azonban idő kell hozzá, hogy ködbe vesszenek K. Čapek antikommunista írásainak emlékei és a csehszlovák burzsoázia képviselőihöz fűződő kapcsolatai az emberek emlékezetében. Irodalmi alkotásainak mai olvasói nagy többségükben irodalmi műveit már nen% hozzák összefüggésbe az említett ^politikai momentumokkal. M

ás példákat is felhozhatnák arra, hogy eltért az utunk kiváló baloldali, a szocializmus szellemében író íróktól, mert odakölcsönözték alkotásukat a pártunk* ellen irányuló bomlasztó támadásnak. Hét ismert iróra gondolok, akik 1929-ben a Jílek csoport elleni küzdelem idején szembehelyezkedtek pártunkkal. A CSKP, mint a munkásosztály pártja az említett írók állásfoglalása ellenére is tovább haladt a maga bolsevik útján és nem kérte a renegát írókat, hogy visszatérjenek. A hét író többsége azonban hamar megtalálta a visszafelé vezető utat pártunkba. Kivételt csak Jaroslav Seifert költő képezett, aki belépett a szociáldemokrata pártba és kitartott ott 1948-ig, akkor sem jelentkezett pártunkba. Ismerjük egy olyan írónak esetét is, akit az egész kulturális világ elítélt, mert rendkívül becstelen, szégyenteljes támadásra kölcsönözte nevét a Szovjetunió ellen. André Gid esetére gondolok. Más eseteket is ismerünk, amidőn írókat erkölcsileg általánosan elítéltek és ezek az írók elvesztek a feledés homályában csak azért, mert kiszolgálták a burzsoáziát, az ellenforradalmat, felléptek a munkásosztály, a dogozó nép, a szocializmus ellen. Másrészt viszont Jan Neruda, Svatopluk Čech, Petr Bezr'Á és más művészek példáján látjulj milyen nagy hálát érzett a munkásság mindig azok iránt a költők és írók iránt, akik felkarolták ügyét és támogatták a dolgozó népet igazságos harcában. Egyes íróink kispolgári tévelygésből valóban megfeledkeztek a cseh és szlovák írók qyönyörű haladó hagyományairól és ma politikailag durván sértegetik a munkásosztályt, a Szovjetuniót, a szocializmust. Borzasztó az, hogy például egyes szlovákiai értelmiségiek beképzeltségükben úgy merészelnek beszélni a pártot és az államigazgatást Szlovákiában vezető munkásfunkcionáriusainkról, mint félművelt egyénekről, és szlovákiai rendszerünk valamint a szlovákiai munkásosztály nagy forradalmi ügyének rágalmazásakor a burzsoázia és a reakciós kispolgárság régi sértegető kifejezéseit használják, melyek abból az időből származnak, amikor még a burzsoázia és a kispolgárság a munkásosztálynak a hatalom megszerzésére irányuló törekvése ellen küzdött. Érthető ezért, hogy az SZLKP kongresszusa teljes egyetértéssel jóváhagyta Ondrej Pavlík kizárását a pártból. Ondrej Pavlík testesítette meg a kispolgári — intellektuális vakmerőséget. Téved az, aki úgy véli, hogy • a párt megbékül azoknak az íróknak nézeteivel, akik nem vonták le a tanulságot a múlt év. eseményeiből. És téved az is, aki úgy véli, hogy egyes íróknak elismerjük azt a kiváltságát, hogy olyan politikai nyilatkozatokat tegyenek, melyeket ebben az országban senkinek sem szabad tennie. Téved mindenki, aki azt hiszi, hogy a párt megengedi az irodalmi folyóiratoknak revizionista, nacionalista, polgári szabadelvű nézetek és oppozíciós politika hirdetésére való felhasználását. Rosszúl magyarázza a szabadságot a szocialista demokráciában az, aki azt hiszi, hogy országunk virágai között irodalmi virágok formájában az ellenforradalmi gondolkodás, az erkölcsi nihilizmus virágait, új életünket mocskoló és szürkítő virágokat, a nyugati burzsoá dekadencia virágait is hagyjuk virágozni. Üjból hangsúlyozni szeretném, hogy egyes írókkal-értelmiségiekkel felmerült nézeteltéréseinkben és vitáinkban elsősorban politikai és ideológiai kérdések, olyan kérdések tisztázásáról van szó, amilyen pl. viszonyuk a CSKP-hez és politikájához, viszonyuk a Szovjetunióhoz és a csehszlovákszovjet barátsághoz, viszonyuk a proletárdiktatúrához, a szabadságról vallott nézetük a szocialista demokráciában, álláspontjuk ahhoz, hogy elítéltük a polgári szabadelvű nézeteket, az események őszi magyarországi- fejleményeit, álláspontjuk a revizionizmus elleni küzdelmünkhöz, stb. Ezekről a komoly politikai és ideológiai kérdésekről van szó, melyekben egyes írók nyíltan, vagy leplezetten olyan nézeteket hangoztatnak, melyeket mi elutasítunk. Nagyon komoly dolog, hogy ezekkel a helytelen nézetekkel különféle írók is egyetértenek, tekintet nélkül arra, melyik alkotási irányzathoz tartoznak. Nem vonhatunk határvonalat az írók között olyan értelemben, hogy például a szocialista realizmus hívei helyes politikai és ideológiai álláspontot foglalnak el, viszont csak a szocialista realizmus ellenfelei és a formalizmus hívei helyezkednek helytelen álláspontra. Láttuk a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán, s látjuk mindmáig, mennyire megértik egymást sokszor a pártunk ellen irányuló ultraliberális nézetekben és szócsatákban. Az írók helyzete néha túl bonyolultnak látszik. Tudjuk például, hogy Vítézslav Nezval elvtárs a kritikus időkben bebizonyította hű ra' gaszkodását a párthoz. Ugyanakkor azonban bizonyos fenntartásokkal élt a szocialista realizmus meghatározásának használatával szemben. Noha nem kényszerítjük rá az írókra a művészi alkotás módját, mégis nyíltan hangoztatjuk, hogy határozottan szorgalmazzuk a szocialista realizmust, mint művészetünk marxista ftlfogás szerint legfejlettebb, leghelyesobb és leghatásosabb alkotási módszerét. anélkül, hogy ennek az alkotó módszernek elfogadását feltételül szabnánk meg az írőnak és művésznek párthoz való tartozóságában. Tehát Vítézslav Nezval költővel ellentétbe kerülünk az irodalmi-művészi alkotás módszeréről vallott nézetében, aminek azonban ismét csak azok örülnek, akik dühösek Vítézslav Nezvalra, mert jó kommunistaként viselkedett a Csehszlovák Írószövetség II. kongresszusán. I róink mozgalmának helyzete • különben ma is jelentősen bonyolult és zavaros, ami abból ered, hogy a Csehszlovák írószövetség, annak központi oizottsága és elnöksége nem avatkoznak be az írókongresszus irányvonalával kapcsolatban kialakult helyzetbe. A Csehszlovák írószövetség úgy látszik ápolja az írók hallgató és várakozó egységét, noha nyilvánvaló, hogy hasznosabb lenne, ha a politikai és ideológiai kérdések elvi felállításával bizonyos differenciálódásra kerülne sor az írók körében. A Csehszlovák írószövetség ä szlovákiai írók körében történt eseményekhez és az SZLKP KB által foganatosított intéTkedésekhez sem fűzött semmi megjegyzést. A Kvéten folyóirat írásaival kapcsolatban stb. sem mondott semmit. Ügy vélem, meg kell kö'vetelnünk, hogy a szövetség vezető szervei ne engedjenek szabad folyást az ügynek, hanem aktívan avatkozzanak bele, és vegyenek maguknak kellő bátorságot, hogy megalkuvást nem ismerve küzdjenek az alapvető kérdésekben. Ma elsősorban ez a fontos. Természetesen tudatában vagyunk annak, milyen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az irodalmi és művészi alkotás kérdéseinek, és hogyan kell tisztáznunk e kérdéseket, amit az irodalom és művészet terén feladatunkul tűzünk ki. Nem könnyű dolog hatni az ingadozókra, hogy annyi tévelygés után helyes álláspontra helyezkedjenek. Ez nagy ideológiai és politikai nevelőmunkát igényel, s megköveteli az írók alapvető világnézeti, elméleti és tudományos öntudatosodását, amire azért van szükség, hogy megszabaduljanak a szubjektív szellemi tévelygéstől, individualista és gyakran kispolgári gondolkozásmódtól és hogy mint a szó mesterei ideológiailag és politikailag mindig nagyfokúan műveltek és elviesek legyenek. Politikai és eszmei szempontból természetesen a nap legkomolyabb parancsa az, hogy elsősorban a kommunista írók fogjanak össze a pártfegyelem szellemében, összetartóan, közösen lépjenek fel. Nem engedhetjük meg, hogy a kommunista írók szétforgácsolódjanak úgy, hogy a kommunista írók egy része különböző ideológiai és politikai beállítottságú emberekkel szövetkezzék a párt irányvonalát védelmező kommunista írók ellen. A kommunista írók legyenek politikai és ideológiai értelemben egységesek. A mi irányzatunk szempontjából, a munkásosztály, a nép, a szocializmus ügye hű szolgálatának szempontjából vezessék az írók széles frontját irodalmi alkotásukban. Igen, törekvésünk odairányuljon —, amint már Hendrych elvtárs mondotta, — hogy minden, a munkásosztályt és a dolgozó népet igazán szerető írót új aktivitás hasson át, hogy mint életünk új társadalmi rendjének alkotói mélyen ragaszkodjanak a szocializmushoz, őszinte szeretet hassa át őket a Szovjetunió iránt és elismerjék Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét. Törekvésünk oda irányul, hogy minden írót alkotó tevékenységének legnagyobbfokú kifejtésére ösztönözzünk, hogy megnyerjük őket a szocialista realizmusnak és hogy az íróknak, különösen a fiataloknak célul tűzzük ki új, szocialista művészet alkotását, hogy ez a művészet szoros kapcsolatban álljon szocialista társadalmunk összes nagy jelenségeivel és az új kornak, a győzedelmes kommunizmus korának eljövetelével összefüggő korszakalkotó változásokkal. ÜJ SZÖ 1957. június 573.