Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-22 / 172. szám, szombat

Megtalálták a módját A HANDLOVAI NAGYBÁNYA üzemi pártszervezetének bizottsága és pártalapszervezetei sok erőfeszítést tesznek, hogy valőra váltsák a CSKP KBnak a hatékonyság növeléséről szőlő februári határozatát. A munkaverseny fellendítésének eredményeként az év első negyedében minden gazdasági mutatószámban teljesítették feladataikat, sőt több mint 50 vagon szenet adtak terven felül népgazdaságunknak. Jelentős eredményeket értek el az önköltség csökkentésében is. Az előzetes számításokhoz viszonyítva minden tonna kitermelt szénen 6,67 koronát takarítottak meg, ami az elmúlt évek milliós veszteségeihez viszonyítva több mint 1 millió 250 ezer korona megtakarítást jelent. Az eredmények elérésében oroszlánrésze van az Északi-bánya dolgozóinak. A pártalapszervezet bizottsága kezdeményezésére megszervezték a munkaverseny helyes ellenőrzését, nyilvántartását, mégpedig úgy, hogy nem jár sok adminisztrációs munkával, s mégis minden bányász naponta látja előrehaladását, sőt azt is, menynyit keres. A pártszervezet a műszaki-gazdasági vezetőkkel szoros együttműködésben és a műhelybizottság munkájának rendszeres irányításával elérte, hogy a műszaki dolgozók kedvvel, érdeklődéssel foglalkoznak a munkaversennyel, nem érzik tehernek az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Ing. Michal Pekár, a bánya vezetőie elmondotta, hogy a munkaverseny szervezésére fordított fáradtság bőven visszatérül a szénfejtés eredményénél. Ugyanez a véleménye Jozef Gruber aknásznak és másoknak is. El kell azonban érni, hogy a szakszervezeti bizalmiaknak nagyobb szerepük legyen a verseny szervezésében, a technikai dolgozók inkább tanácsadóként szerepeljenek a szakszervezeti bizalmi mellett, aki segít elbírálni, hogy egy-egy bányász felajánlása helyes-e. A verseny fő szervezőjének a szakszervezeti bizalminak kell lennie. A munkaverseny fejlesztésének rovására ment az is, hogy a szakszervezeti bizalmiak még nem dolgoznak elég önállóan a verseny eredményeinek ismertetésében. A pártszervezet bizottsága az FSZM kommunistu tagjai segítségével el akarja érni, hogy a szakszervezeti bizalmiak a napi értékeléseket felhasználják mindennapi munkájukban, hogy ösztönözzék az elmaradókat, dicsérjék az élenhaladókat. A PÁRTBIZOTTSÁG azon fáradozik, hogy a munkaverseny mentes legyen minden formalizmustól, bürokráciától, ne legyen irodaszagú a verseny szervezése. S ha majd minden fel ajánlással külön foglalkoznak, minden bányásszal külön beszélnek, hogy mit vállaljon, miért versenyezzen, mit jelent munkája nemzetgazdaságunknak, neki, családjának, nincs az a gát, amelyet át ne törnének. — Nehéz, hosszadalmas, fárasztó munka ez. Sokkal nehezebb, mint a sokszorosító gép pergetése, vagy a kimutatások sokpéldányos legépelése, de az eredmény megéri a fáradságot — mondja Emil Lipovsky, a pártalapszervezet elnöke. A verseny egyik gátja ugyanis még mindig a munkahelyek késedelmes előkészítése. Márpedig közismert az a régi bányászszabály, hogy „előbb adj rminkahelyet, aztán követeld a szenet". A bánya igazgatósága mégsem biztosított Gejza Psota kollektívájának idejében új munkahelyet, pedig ők az elsőbbségért harcolva az egyik szénfalon túlteljesítették tervüket és határidő előtt végezték el feladatukat. Psotáék most persze jogosan bosszankodnak, hogy lassan megy a bányamezők feltárása, az új munkahelyek előkészítése. Most nem egyszerűen arról van szó, hogy legyen fejtőhely, ahol ha szűken is, de teljesítik a tervet, hanem arról, hogy az előirányzottnál jóval több szenet küldjenek felszínre. Igaz, az év elejétől 8770 tonna többlettel büszkélkedhetnek. Vannak napok, amikor csaknem valamennyi bánya régen nem látott nagyszerű eredményeket ér el. De az eredmények hullámzók, s a sikerek és kimagasló teljesítmények ellenére sem mondhatjuk, hogy biztosítva van a félévi terv sikere. Különösen súlyosan érinti, csökkenti az egész bánya érdemeit a Nyugati-bánya lemaradása. Pedig itt sok hibán segíthetnének a kommunisták, ha jól menne a politikai munka. A pártszervezet azonban csaknem tehetetlen szemlélő. Pedig Jjen nagy feladatai lennének a technikusok, bányászok neve'ésében, a kommunisták felelősségteljesebb munkára való serkentésében. A pártszervezetnek kellene fel hívni a bánya igazgatóságának figyel mét a hiányosságokra, harcos bírálatra, önbírálatra kellene nevelni a bánya dolgozóit. A bányában hol az egyik, hol a másik munkahelyen romlanak a gépek, kiégnek a villanymotorok, mert nem becsülik eléggé a bányászok senitőtársait, elhanyagolják a karbantartást. A KELETI-BÁNYÁBAN már bátrabban néznek szembe á tetv teljesítését fékező hibákkal. Nem akarnak szégyenkezni az adósság miatt. A pártalapszervezet kezdeményezésére a kommün sták és a pártonkívüliek összegyűltek s részletesen megvitatták, hol mi a baj. Egyik műszaki feltételekről beszélt, másik a szakszervezet munkáját bírálta, a harmadik pedig versenyre szólította bányásztársait. Elhatározták, hogy a hónap végéig likvidálják az adósságot, sőt terven felül is adnak szenet. A bánya az elmúlt években sokat küszködött a munkaerőhiánnyal. Persze, még most sem teljesen kielégítő a helyzet. Még mindig több mint 200 új bányászra van szükség. Az érkező új emberek elhelyezésére általában már elegendő férőhely van a legényszállásokon, a családok pedig lakóházakban találnak kényelmes otthonra. A nagyobbik feladat tehát ma az, hogy egyre növekedjék az állandó bányászok száma. Ezen a téren ugyancsak az Északi-bánya pártszervezete érte el a legszebb eredményt a tömegszervezetek bevonásával. Az idősebb vájárok, párt- és szakszervezeti bizalmiak ma már legtöbbször együtt járnak szórakozni az új munkásokkal, meghívják őket családjukhoz s így alakul ki közöttük a jóbaráti légkör. A pártszervezet azt akarja elérni, hogy minél több vájár neveljen új állandó bányászt. Törőd jenek velük, hallgassák meg észrevételeiket, panaszaikat. A régi bányászok jó nevelő munkájának eredménye, hogy Presinszky Árpád, Görög, Musil, Tonkó és sok más új bányász megszerette a bányát. Jó szakmunkásokká, a terv teljesítésének élharcosaivá váltak. Bizony nem igen lehetne a pártbizottság munkakörét pontosan meghatározni a bányában, ahol a dolgozók hazánk minden sarkából regrutálódnak. A pártbizottság nap nap után különféle emberekkel, ügyekkel, ké résekkel találja szemben magát. M. J. is egyike azoknak, aki gyorsan elsajátította a bányászmesterség minden csínját-bínját, persze jól is keres, de ... mégse elégedett. — A feleségem elhagyóját— panaszolta az elvtársaknak. Most persze szánja-bánja, hogy nem hallgatott a pártbizottsági tagok szavára és szabad idejében inkább a vendég lőben üldögélt ahelyett, hogy feleségével és két gyermekével foglalkozott volna. Lipovský elvtárs megígérte, hogy megnvőzi és visszahozza a feleségét, Janika és Mariska édesanyját. S ha már említést tettünk a pártszervezet sokoldalú munkájáról, mondjuk meg azt is, hogy nem egy házastárs köszönte már meg az ilyen közbelépést, s azt, hogy őszinte, segíteni akaró emberek, kommunisták segítettek helyreállítani a családi békét. A PÁRTSZERVEZET BIZOTTSÁGA mindinkább megérti, hogy ha kádermunkáról, a dolgozók neveléséről beszélünk, nemcsak a párton belüli kádermunkára gondoljunk. A bányában igen sok pártonkívüli dolgozó tölt be felelősségteljes munkakört, akiknek ügyes-bajos dolgaival érdemes foglalkozni, hogy semmi se gátolja eredményes munkájukat. Erdősi Ede Egy új árucikk pártfogót keres A forró júniusi nap sugarai mintha figyelmeztetnének: Készítsétek elő a gabonaraktárakat, mert csakhamar eljön az aratás ideje! S valóban, néhány hét múlva tisztán és féregmentesen kell várniok az új termést. Különösen a zsizsik ellen kell megkezdeni a hadjáratot, hiszen ez a gabona legnagyobb ellensége. A meleg napfény kicsalogatta lárváikból a legyeket is. Tömegesen hordják széjjel a trágyadombokon felszedett bacilusokat. Az éttermekben, konyhákban és büfékben már megkezdték a legyek elleni hadjáratot. Azonban az eddig ismert légyirtószeXék nem sokat segítenek. Alig irtják ki az utolsónak vélt legyet, az udvarról az ablakon és ajtón át máris újabb légycsapatok jelentkeznek vidám zümmögéssel. Mit lehet ilyenkor tenni? Újra kell kezdeni a légyirtást. Talán a legnagyobb bajt mégis a molyok okozzák. Hiába bűzlik az egész ház naftáiint ól, úgy látszik, ez •a szag jobban riasztja az embert, mint a molyokat, melyek minden igyekezetünk ellenére találnak a házban harapnivalót. Hiába — sóhajt fel a teremtés koronája, az ember, — a rovarok éllen még nem tanultunk meg hatásosan védekezni. — Dehogyis nem! — tiltakozik dr. Meyer, a bratislavai Dimitrov gyár kereskedelmi osztályának vezetője. — Ogy látom, még nem tud arról, hogy az Agrokémiai Technológia Kutatóintézete, mely gyárunk területén működik, egy új, valóban meglepő hatású rovarirtószert fejlesztett ki. Ezt a rovarirtót már gyártani is kezdtük. Dymogamnak kereszteltük el és tíztablettás tubusokban hozzuK forgalomba. Egy tabletta elég egy 30— 50 köbméternyi helyiség rovartalanítására. A helyiségből el kell távolítani minden élőlényt, nemesfémet és ételt, majd a hamutartóra ráhelyezzük a tablettát és meggyújtjuk. A tabletta egy perc leforgása alatt láng nélkül elég és sűrű fehér füstöt fejleszt. Ezt a füstöt egy óra hosszat a helyiségben hagyjuk, majd kiszellőztetünk. Az eredmény bámulatos. Nemcsak a helyiségben lévő rovarokat pusztítottuk el, hanem biztos pusztulást okozunk minden rovarnak, amely 8, sőt 14. nap leforgása alatt a helyiségbe betéved. Ugyanis a falakon, bútordarabokon, szőnyegeken és minden tárgyon a füstből leheletvékony, láthatatlan réteg képződött. Ha a roúar — moly, légy, szúnyog, zsizsfk, svábbogár stb. — hozzáér ehhez a réteghez (ami kikerülhetetlen) 20— 25 peren belül elpusztul. Tehát a Dymogam használata után egy-két hétig nem lesz gondja az embernek a rovarokkal. Azt különösképpen kell kihangsúlyoznunk, hogy ez a réteg egyáltalán nem káros a bútorokra, sem az ember egészségére. — Szóval igazán kitűnő rovarirtóról van szó, melyet minél hamarább szeretnénk látni az üzletekben is. — Ennek a mi' részünkről semmi akadálya sincs. Gyárunk ugyanis már megkezdte a Dymogam termelését s az ez évre tervezett mennyiség fedezni tudja az egész ország lakóinak szükségletét. Raktárainkban már több mint tízmillió tabletta vár elszállításra. Ennél a pontnál azonban meglepő akadályba ütköztünk. A Dymogam ugyanis teljesen új, tehát ismeretlen rovarirtószer. Ezért az emberek természetesen a nevét sem ismerik s így nem is kérhetik az üzletekben. A nagykereskedések meg a régi és kényelmes módszer szerint csak azt az árut hajlandók átvenni a gyáraktól, amit tőlük a kiskereskedések név szerint megrendeltek. A kiskereskedések — mivel a Dymogamról nem is tudnak — természetesen nem rendelik meg az új árucikket, amely így pártfogó nélkül raktárainkban marad. — Valóban egészségtelen állapot. Talán nem tetszik nekik a Dymogam hatása? — Dehogyis nem. Hiszen ez a szer már nagyon sok helyen ki lett próbálva és mindenütt a legnagyobb sikerrel. Ezért iktatták a gyártását már az ez évi tervbe. Így például a Dymogammal féregmentesítettük a bratislavai Stollwerck cukorkagyárat is, ahol különösen a kakaókedvelő molyok okoztak károkat. Nagyon sok dicsérő levelet kaptunk a nagy szállodák, éttermek, konyhák és pékségek igazgatóságaitól is, ahol eddig eléggé sikertelenül harcoltak a kártevők ellen. A Dymogam füstje azonban mindenüvé eljut és megöli azokat a férgeket is, melyek a Dymogam használata után néhány nappal bújnak ki a lárvából. — Mit akarnak csinálni, hogy ezt a különös helyzetet megoldják? Hiszen a kereskedelem együttműködése nélkül nem jut el az áru a vevőhöz. — Mint termelök megtehetnők azt is, hogy nem törődünk a dologgal. Tudjuk, hogy ami nem fogy el nálunk, azon kapva-kap a külföld, mivel új, különösen hatásos szerről van szó. Ez a dolog azonban mégsem hagy nekünk békét. Ezért elhatároztuk, hogy propagálni fogjuk az új készítményt. A gyár dolgozói csoportokat alakítottak, melyek bejárják azokat az üzemeket, éttermeket, büféket és állami birtokokat, ahol a rovarok-a legnagyobb gondot okozzák s a helyszínen kipróbálják a Dymogam hatását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Dymogam kipróbálása után nincs szükség kínálgatásra. Megrendelik azt anélkül is. Ezt az ismertető akciót csak nemrégen kezdtük el s máris több mint egymillió tablettára kaptunk megrendelést. A megrendeléseket természetesen a nagy- és kiskereskedelem útján intézzük — sajnos az ő segítségük és hozzájárulásuk nélkül. -girA kommunista írók fogjanak össze, s a pártfegyelem szellemében összetarlóan, közösen lépjenek fel Václav Kopecky elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának ülésén A Párt az SZKP XX. kongresszusa után nagy politikai és ideológiai próbatételen ment keresztül, öndicséret nélkül kijelenthetjük, hogy a párt megállta a helyét e próbában. Helytállásával kiérdemelte a testvéri kommunista pártok elismerését, s ami a legjobban örvendeztet bennünket, szovjet barátaink elismerését. Gondoljunk csak vissza arra, hogy hazánkban egy évvel ezelőtt sokan úgy gondolták, hogy a megrázkódtatások Csehszlovákiát sem kímélik meg és hogy nálunk is fordulat következik be abban az irányban, hogy eltávolodunk a szocializmustól és visszatérünk a polgári demokráciához. Ma, egy év múltán, ha visszagondolunk egyesek akkori számításaira, akik lehetségesnek tartottak ilyen fordulatot, mindez úgy tűnik, mint megzavarodott kispolgári elmék szüleménye. A kispolgári elemek ugyanis hajlamosak arra, hogy saját gondolataikat más emberek gondolkodásaként tüntessék fel, hajlamosak arra, hogy fülzűgásukat a tömegmozgalom morajlásának véljék, kispolgári lelkűknek esetleg az Amerika Hangjával és a Szabad Európa hangjával megerősített hangját pedig a nemzet lelkiismerete szavának szeretik feltüntetni. A CSKP júniusi országos konferenciája, amelyet éppen egy évvel ezelőtt tartottunk, lezárta az SZKP XX. kongresszusának határozataiból levont következtetésekről szóló vitát. Lezárta úgy, hogy a munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek soraiból összetevődött küldöttek egyhangú döntése alapján kijelentette, hogy CsehszloÜJ szö 1957. június 22. vákia Kommunista Pártja teljesen egyetért az SZKP XX. kongresszusának határozataival, azok igazi, hamisítatlan értelmével, a lenini elvek magasra emelésével, a szocializmus összes ellenségei ellen folytatott még elszántabb ideológiai harccal, a békés versengésben a szocialista világrendszer elsőbbségének kivívására irányuló harci szellemű feláorakozással. A CSKP országos konferenciája kijelentette, hogy pártunk az SZKP XX. kongresszusának határozatai értelmében tevékenységéből kiküszöböli a személyi kultusszal kapcsolatos hibákat, leküzdi fogyatékosságait, fokozza sokoldalú aktivitását, még jobb munkát fog végezni hazánk szocialista építésének további sikereiért és a szocialista demokrácia szellemében még inkább szilárdítja a munkásosztály hatalmát, még tökéletesebben biztosítja a nép széles rétegeinek részvételét az államhatalom, az államigazgatás gyakorlásában. C

sehszlovákia rendületlen szilárdságával jelentős tényezőjévé vált a szocialista országok egysége összekovácsolásának, a kommunista és munkáspártok nemzetközi egysége szilárdításának, és következetesen védelmezte a legfontosabb elvet: a Szovjetuniónak, mint a szocialista tábor vezető ereje elismerésének és az SZKP-nak, mint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egyedüli központja elismerésének alapelvét. Tudjuk, minek köszönhetjük, hogy pártunk a tavalyi mozgalmas nemzetközi események idején megmutatta rendíthetetlen politikai és ideológiai szilárdságát, hogy diadalmasan került ki a történelmi megpróbáltatásból. Ezt elsősorban munkásosztályunk magasfokú öntudatosságának köszönhetjük. Munkásosztályunk legjobb fiai és lányai pártunk soraiban a CSKP szilárd, törhetetlen proletár-magvát képezik, amely maga köré tömöríti a parasztok és a dolgozó értelmiségiek soraiba tartozó párttagokat. Ezt annak köszönhetjük, hogy pártunkat az egység szelleme vezérli, hogy a veszély pillanatában szilárddá tudja tenni sorait, elővigyázatos és könyörtelen az ellenség, a belső kártevők és bomlasztok ellen. És még egy tényezőnek köszönhetjük. Külföldi ellenségeink, akik azért szomorkodnak, mert nem sikerült és nem sikerül megingatniok Csehszlovákia szilárdságát, is igazolják. hogy a Csehszlovák Köztársaság és Csehszlovákia Kommunista Pártja rendíthetetlen szilárdságának döntő tényezője a CSKP vezetőségének megbonthatatlan egysége. Igen, ellenségeink tovább hullathatnak qvászkönynyeket, mert sohasem érik meg, hogy egyenetlenség támadjon a CSKP vezetésében. Pártunk vezetősége, a CSKP Központi Bizottsága a tavalyi események idején megmutatta törhetetlen, abszolút egységét, és a legnehezebb időben egy pillanatig sem mutatkozott az egyenetlenségnek bárminő jele. A párt vezetősége határozottan szembeszállt a burzsoá szabadelvű irányzatú helytelen nézetekkel s mindazokkal az irányzatokkal, melyeknek célja a párt félrevezetése és megosztása volt. A párt júniusi országos konferenciája határozott lépést tett azzal, hogy egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizottság eljárását. Legszentebb feladatunk állandóan éberen őrizni és szilárdítani a párt egységét és a párt ideológiai egységét. N lua ég egy dolgot szeretnék érinteni, amely a múlt év kritikus időszaka óta ideológiai és politikai értelemben még mindig komoly jelenség. Az értelmiség ingadozásának kérdéseire gondolok. Hendrych elvtárs helyesen jegyezte meg, hogy a tavalyi kritikus pillanatokban az ingadozás szemmelláthatóan a művészet terén működő értelmiségieknél nyilvánult meg. Természetesen az ingadozás nem vonatkozik az összes művészeti dolgozókra, sok ingadozó már tisztázta önmagában az úgynevezett demokratizálás és liberalizálás problémáját s ezek a magyar események idején megmutatták ragaszkodásukat a párthoz, a köztársasághoz és a csehszlovákszovjet barátsághoz. Ennek ellenére azonban látnunk kell, hogy a művészértelmiség köréből egyesek rejtelmesen hallgatnak és nem nyilatkoznak, éhány szót szeretnék szólni az írók kérdéséről, a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusáról s az ezzel összefüggő jelenségekről. Hendrych elvtárs megemlítette, milyen szempontokból bírálta a párt tavaly a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusának lefolyását. Ügy vélem, hogy emellett rá kell mutatnom egy tényre, amely jellemző a Csehszlovák írószövetségre. Ez az a tény, hogy noha már több mint egy év telt el a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusa óta, eddig még nem olvastunk olyasmit, hogy a Csehszlovák írószövetség elhatárolta volna magát František Hrubín, Jaroslav Seifert, Václav Kaplický és más írók ismert felszólalásaitól, akik a Csehszlovák írószövetség második kongresszusán felszólalásaikban szándékosan szembehelyezkedtek pártunkkal, rendszerünkkel és akiknek felszólalásai politikai tartalmával nem különböztek azoktól a magyar és lengyel íróktól, kik bizonyos szerepet játszottak a magyarországi októberi eseményekben. Mindig nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusa lefolyásának éles bírálata nem az irodalmi alkotás kérdéseivel foglalkozó beszámolókra és vitafelszólalásokra vonatkozott. Ellenkezőleg, örültünk volna annak, ha a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán parázs vita alakult volna ki az irodalmi alkotásról vallott nézetekről. Sajnos, ez nem így történt. A Csehszlovák írószövetség II. kongresszusának erőteljesen politikai jellege volt és politikai irányzatú nyilatkozatokra éltek vele vissza. Egyes írók úgy viselkedtek, mintha nem értenék az említett írók felszólalásairól kifejtett politikai értékelésünket. Ezzel kapcsolatban néhány szemléltető példát említek. Alois Jirásek például bizonyára nagy nemzeti Író volt, politikai téren azonban Kramár nemzeti demokratikus pártjához tartozott és mint nemzeti demokrata, nagyra becsült nemzeti író, odakölcsönözte nevét és szégyenteljes felhívást írt alá a Szovjetunió ellen. Lehetett-e akkor, az első köztársaság idején nem meglátni azt a szerepet, amelyre a csehszlovák burzsoázia Alois Jiráseket felhasználta, és meg lehetett bocsátani szovjetellenes megnyilatkozását? Nem! Alois Jirásek, mint író bizonyára nagy szellem volt. Forradalmi nevelőtartalmú történelmi Írásait mi is mindig nagyra értékeltük, de politikai téren Alois Jirásek az ellentáborhoz tartozott. Természetesen, miután sok év telt el, és Alois Jirásek politikai nézetei elvesztették időszerűségüket, éppen mi emeltük ki munkásságát, mint nemzeti írónak alkotó műveit. Hasonló példával találkozunk Karel Capeknél is. Bizonyára nagy író, annál jobban fáj nekünk kommunistáknak, hogy Karel Čapek mint újságíró és mint köziró az első köztársaság idején hosszú évekig sohasem a jobboldal, a hazaárulásra megérő csehszlovák burzsoázia felé, hanem a baloldal irányában, ellenünk — kommunisták ellen hadakozott tollával. Karel Čapek úgynevezett „szellemes módszerével" gyakran megsértett és nevetség tárgyává tett bennünket, kommunistákat, hogy azután a hitleri veszély idején felismerje,