Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-21 / 171. szám, péntek

MAO CE-TUNG-nak, a Kínai Népköztársaság elnökének beszéde a népen belüli ellentmondások helyes kiküszöböléséről (Folytatás a 6. oldalról) kollektív érdekeket. Az ifjúság tekintélyes része a politikai tapasztalatok és a társadalmi élet tapasztalatainak hiányában nem tudja "öszszehasonlítani a régi Kínát az új Kínával, nehéz megértenie, milyen nehéz és súlyos harc eredményeként szabadulhatott fel népünk az imperializmus és a Kuomintang-reakció igája alól. Nehéz kellőképpen felfognia, dmlyen megfeszített munkára van szükség hosszú időn át, hogy felépítsük a gyönyörű szocialista társadalmat. Ezért a tömegek körében állandóan élő és hatékony politikai nevelő munkát kell kifejtenünk, állandóan őszintén meg kell magyaráznunk a felmerülő nehézségeket és a tömegekkel egyetemben kell kidolgoznunk az intézkedéseket e nehézségek leküzdésére. Mi ellene vagyunk a nyugtalanságoknak, mivel a népen belüli ellentétek az — „egység — bírálat — egység"" módszerével kezelhetők helyesen, s a nyugtalanságok bizonyos mértékig ártanak és nem kedveznek a szocializmus fejlesztéséinek. Meggyőződésünk, hogy a széles népi tömegek hazánkban síkra szállnak a szocializmusért, hogy nagyfokú fegyelmezettségről tesznek tanúságot, hogy nagyfokúan igazságosak és sohasem fognak oktalanul nyugtalankodni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy hazánkban már ki» van zárva a tömegek előforduló nyugtalankodásának lehetősége. E kérdésben a következőkre kell fordítanunk nagy figyelmet: 1. annak érdekében, hogy alapjában felszámoljuk a nyugtalansáo előfordulásának okait, jelentősen fokozzuk az ideológiai-politikai nevelést és kellőképpen kezeljük az öszszes lehetséges ellentmondásokat. Ha e feltételeket betartjuk, akkor nyuglalankodásra nem kerül sor. 2. ha rossz munkánk következtében nyugtalanság mutatkoznék, a tömegeknek egy részét helyes útra kell terelnünk, s a nyugtalanságot kikeli használnunk arra, hogy megjavítsuk munkánkat, a kádermunkások és a tömegek nevelését, és hogy megoldjuk azokat a kérdéseket, amelyeket mindennapi munkánkban méq nem oldottunk meg. A nyugtalanságok által kiváltott kérdések megoldásénál türelmes munkát kell kifejtenünk, nem szabad megengednünk a vuilgáris módszerek alkalmazását, nem szabad elhamarkodva riadalmat csapnunk. Nem szabad elővigyázatlanul kiűzni a kollektívákból a nyugtalanságok vezéreit azoknak az elemeknek kivételével, akik vétettek a büntető-törvénykönyv ellen, továbbá a jelenleg aknamunkát kifejtő ellenforradalmi elemek kivételével, akiket bíróság előtt kell felelősségre vonni. Az olyan nagy országban, mint amilyen a miénk is, az emberek jelentéktelen számának nyugtalansága csodálatra és figyelemre sem érdemes de elősegítheti a bürokratizmus felszámolását. Társadalmunkban jelentéktelen számban vannak olyanok, akik nem törődnek a társadalmi érdekkel, semmire és senkire nincsenek tekintettel, megszegik a törvényeket azzal, hogy gyilkosságokat követnek el és az emberek életére törnek.

1 Lehet, hogy kihasználják és elferdítik politikai viszonyainkat és rosszszándékúan az indokolatlan követelésekkel lépnek fel, hogy elégedetlenséget szítanak a tömegekben, vagypedig rosszszándékűan rémhíreket terjesztenek és nyugtalanságot szítanak, hogy megzavarják a társadalom törvényes rendjét. Mi egyáltalán nem vagyunk hívei az engedékenységnek az effajtájú emberekkel szemben, ellenkezőleg a törvény értelmében minden szükséges intézkedést meg kell tennünk, hogy véqetvessünk garázdálkodásaiknak. Az ilyen emberek megbüntetése a társadalom széles tömegeinek követelése, meg nem büntetésük pedig azt jelentené, hogy szembelyezkednénk a tömegek kívánságával. 10. Válhat-e a rossz ügy jó üggyé? Mint már mondottam, társadalmunkban a tömegek körében mutatkozó nyugtalanság rossz jelenség és egyáltalán nem értünk vele egyet. Az effajta incidensek keletkezése azonban a maga nemében arra ösztönöz beinünket, hog.v feladatokat tűzzünk ki, felszámoljuk a bürokratizmust és neveljük a kádermunkásokat és tömegeket. Ha így állítjuk fel. a kérdést, a rossz ügy jó üggyé válhat. Á rendzavarásoknak kettős jellegük van. E szempontból viszonyulhatunk a különféle rendzavarásokhoz. A magyarországi események — rossz jelenségek voltak, ezzel mindenki tisztában van. De ezeknek is kettős a .jellegük. Annak eredményeképpen, hogy a magyar elvtársak a zavargások kifejlődésének folyamatában helyes intézkedéseket tettek, a magyarországi események ross_ ügyből jó üggyé változhattak. Magyarország jelenleg erősebb mint volt, és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságot. Az a világméretű kommunista- és népellenes kampány, mely 1956. második felében indult meg, természetesen rossz üq". De ez is jó lecke volt a különböző országok kommunista pártjainak és munkásosztályának, megedzette őket és ily módon jó üggyé vált. E kampány idején az emberek egy része sok országban kilépett a kommunista pártból. Az emberek egy részének kilépése a pártból és a párt létszámának csökkenése természetesen rossz ügy, de ennek is van jó oldala. Az ingadozó elemek nem akartak többé a párt soraiban maradni és kiléptek, die a meggyőződéseiben szilárd párttagok többsége még jobban összefogott a harcban, — mi nem jó ebben? ' Általánosságban szólva meg Ikell tanulnunk a kérdések sokoldalú vizsgálatát, a dolgoknak és jelenségeknek nemcsak a szembetűnő oldalát, hanem ellenkező oldalát is látnunk kell. A rossz bizonyos feltételek közepette jó eredményekre vezethet, viszont a jő rossz eredményekre. Lao Ce több, mint ezer évvel ezelőtt a következőket mondotta: „A balsorsban él a szerencse, a szerencsében rejlik a balsors." Japán betörését Kínába a japánok győzelemnek nevezték. A kínaiak Kína hatalmas területeinek agresszor által való megszállását vereségnek nevezték. Mégis Kína vereségében a győzelme élt, Japán. győzelmében pedig a vereség rejlett. Talán nem igazolta ezt a történelem? Az emberek ma a világ mindej) táján a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről vitatkoznak. E kérdésben erkölcsi felkészültséget kell tanúsítanunk és elemző módon kell foglalkoznunk az üggyel. Szilárdan állunk a béke mellett és szembehelyezkedünk a háborúval. Ha azonban az imperialisták mégis felszítják a háború tüzét, ebben az esetben sem kell félnünk. A mi nézetünk e kérdéssel szemben ugyanaz mint a különféle „rendzavarásokkal" kapcsolatban: először mi ellene vagyunk, másodszor pedig nem félünk. Az első világháború után megjelent a történelem színpadán a 200 millió lakosú Szovjetunió; a második világháború után 900 millió lakosú szocialista tábor lépett a történelem színpadára. Mindettől eltekintve állíthatjuk, hogyha az imperialisták előidézik a harmadik világháborút, akkor a háború következtében az emberek százmilliói térnek át a szocializmusra és az imperializmus uralma alatt csak kis terület marad; lehetséges továbbá, hogy az egész imperialista rendszer teljesen szétesik. Lehetetlen, hogy a harc eredményeképpen az egymásnak ellentmondó két ellentét bizonyos feltételek között ne változzék. Itt a feltételek a fontosak. Bizonyos feltételek nélkül a két küzdő fél nem változhat. Világszerte mindenkinél jobban kívánja megváltoztatni helyzetét a proletariátus, valamint a fél-proletariátus, mivel az elsőnek semmije sincs, a másiknak pedig van valamije, de kevés. A jelenlegi helyzet, midőin az USA az ENSZ-ben diktál és a világ - számos részét ellenőrzi, csak ideiglenes. Kikerülhetetlenül eljön az a nap, midőn ez a helyzet megváltozik. Kínának mint szegény országnak helyzete és jogfosztottsága a nemzetközi küzdőtéren szintén megváltozik: a szegény ország gadasággá lesz, a jogfosztottság teljes jogúsággá változik, azaz minden az ellenkezőjébe csap át. A döntő feltétel itt a szocialista rendszer és az egységessé kovácsolódott nép küzdelme. 11. A gazdaságosság A továbbiakban szeretnék röviden | a gazdaságosság érvényesítésének kérdésével foglalkozni. Nagyméretű építkezést akarunk folytatni, de országunk még mindig nagyon szegény. Ez is ellentmondás. A gazdaságosság szigorú rendszerének általános és állandó szem előtt tartása az egyik módszere az említett ellentmondás leküzdésének. Az 1952-ben a „három visszaé'és" ellen idült mozgalomnál síkra szálltunk a megvesztegetés, a pazarlás és a bürokratizmus ellen, figyelmünk főképpen a korrupció elleni küzdelemre irányult. 1955-ben bevezettük a gazdaságosság rendszerét; pzóta fő figyelmünk a nem termelő jellegű beruházási építkezésben mutatkozó indokolatlanul felemelt normák e'len, az ipari termelés nyersanyag és anyagtakarékosságáért folyó harcra irányult, s ebben nagy sikereket értünk el. Ugyanakkor a gazdaságosságot szorgalmazó irányzat még nem bontakozott ki igazán a hivatalokban, a katonai alakulatoknál, a tanintézetekben és a népi szervezetekben sem. Az idén fontos, hogy a gazdaságosságot szorgalmazzuk és az ország életének minden szakaszán küzdjünk a pazarlás ellen. Még nem szereztünk kellő tapasztalatokat az építkezésben. Az elmúlt néhány év folyamán a nagy sikerek mellett a pazarlás is felütötte a fejét. Fokozatosan hatalmas méretű korszerű üzemeket kell építenünk mint mintákat, melyek nélkül nem tudnánk néhány évtized folyamán korszerű ipari nagyhatalommá változtatni országunkat. A vállalatok nagy részével kapcsolatban a gyakorlatban nem kell követnünk ezt a módszert, több közepes és kis vállalatot kell létesítenünk és teljesen fel kell használnunk a régi társadalomból megmaradt ipari alapot, minden erőnkkel gazdaságosságra kell törekednünk, hogy kisebb anyagi eszközökkel többet érhessünk el. Miután Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának múlt év novemberében tartott második teljes ülése még élesebben felvetette a szigorú gazdasági rendszerre való áttérés végrehajtásának és a pazarlás elleni harcnak kérdését, ez az irányzat néhány hónap alatt máris éreztetni kezdte hatását. A gazdaságosság rendszerének megtartásáért folyó mozgalom legyen következetes és kitartó. A pazarlás elleni küzdelmet, épúgy, mint más fogyatékosságok és hibák bírálatát a mosakodáshoz hasonlíthatjuk. Kell-e az embernek mindennap mosakodnia ? A kommunista párt, a demokratikus pártok, a pártonkívüli demokratikus tényezők, értelmiségiek, iparvállalat tulajdonosok és kereskedők, munkások, parasztok és kézművesek, egyszóva' mi — Kína hatszázmilliós lakossága — kötelesek vagyunk küzdeni a termelés növeléséért és a gazdaságosság rendszeréért, a pócsékolás és pazarlás ellen. Ennek nemcsak komoly gazdasági, hanem komoly politikai jelentősége is van. Az utóbbi időben sok munkásnál veszélyes irányzatok éledeznek, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy nem kívánnak osztozni a tömegek örömében és bánatában, személyes dicsőségre és előnyökre törekszenek. Ez nagyon helytelen. A termelés növeléséért és a gazdaságosság rendszeréért indult mozgalom folyamán az apparátus leegyszerűsítésére, a kádermunkásoknak az alsóbb szervekbe való átcsoportosítására, a kádermunkások jelentős számának a termelésbe való visszatérésére kell törekednünk. Ez az egyik módszer a veszélyes irányzatok leküzdésére. Fontos, hogy minden kádermunkás és az egész nép állandóan tudatában legyen annak, hogy Kína nagy szocialista ország és jelenleg gazdaságilag elmaradott szegény ország. Ez nagy ellentmondás. Évtizedes megfeszített igyekezetre van szükség, hogy országunk gazdag és hatalmas legyen, és emellett munkaszeretetre és takarékosságra kell törekednünk az ország építésében, be kell tartanunk a gazdaságosság szigorú rendszerét és küzdenünk kell a pazarlás ellen. 12. Kína iparosításának útja Az iparosítás útjának kérdése alatt, melyről most tettünk említést, főként a nehézipar, könnyűipar és mezőgazdaság arányos fejlesztésének kérdését értjük. Országunk gazdasági építésének központjában a nehézipar áll, ezt a határozott nyíltsággal ki kell jelentenünk. Ugyanakkor kellő figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésének is. Kína hatalimas agrárország, ahol a földmivelők az egész nép 80 százalékát alkotják. Az ipar fejlesztését a mezőgazdaság fejlesztésével egyidejűleg kell megvalósítanunk, mert akkor az iparnak lesz elég nyersanyaga és piaca, mert csak akkor halmozhatunk fel eszközöket a hata'mas nehézipar megteremtésére. Ismert tény, hogy a könnyűipar és a mezőgazdaság a legszorosabb kapcsolatban áll egymással. Mezőgazdaság nélkül nincs könnyűipar. Az emberek ma még nem látják tisztán, hogy a mezőgazdaság a nehézipar fontos piaca. De majd a mezőgazdaság fokozatos műszaki átépítésének, szüntelen korszerűsítésének, a mezőgazdaságot kiszolgáló olyan ágazatok állandó fejlesztésének arányával lépést tartva, mint amilyen a mezőgazdasági gépek és műtrágyák termelése, öntözőművek, elektroenergetikai és közlekedési hálózatok építése, fűtő- és építőanyagtermelés a lakosság céljaira, stb., az emberek könnyebben megértik," hogy a mezőgazdaság a nehézipar fontos piaca. Ha a második és harmadik ötéves terv idején mezőgazdaságunk még nagyobb arányú fejlődésnek indulhat, aminek következtében a könnyűipar még jobban kifejlődik, akkor ez az egész népgazdaságunk javára lesz. Fejlődésnek indul a mezőgazdaság és a könnyűipar, megteremtik a nehézipar piacát és eszközeit és a nehézipar még gyorsabban fog fejlődni. Az első pillantásra ez úgy történhet, hogy az iparosítás lendülete valamennyire lelassul, a valóságban azonban nem lassul le, sőt lehet, hogy még fokozottabb lesz. A három ötéves terv alatt, vagy pedig nem sokkal hoszszabb idő alatt országunk évi acéltermelése az 1943-ban, a felszabadulás előtt elért legmagasabb évi színvonalról: 900 — ezer tonnáról 20 millió tonnára vagy még többre fokozódhat. Akkor a városi és a vidéki lakosság is elégedett lesz. Ma nem akarok sokat beszélni gazdasági kérdésekről. Még nincsenek tapasztalataink a gazdasági építésben, mivel mindössze csak hét éve foglalkozunk ezzel és még sok tapasztalatra kell szert tennünk. A forradalomban sem voltak tapasztalataink, de mi megszereztük a tapasztalatokat, midőn átvészeltük a vereségeket és a kudarcokat és csak ezután vívtuk ki a győzelmet. Az a fontos, hogy sokkal hamarább szerezzük meg a tapasztalatokat a gazdasági építésben, mint ahogyan a forradalomban szereztük, egyszersmind e tapasztalatokért ne fizessünk olyan drága árat. Fizetnünk természetesen majd kell, csak azt szeretnénk, hogy a tapasztalatok ára ne legyen olyan drága, mint a forradalom idején. Meg kell érteni, hogy itt ellentmondás van. Ellentmondás a szocialista társadalom gazdasági fejlődésének objektív törvényei és szubjektív felfogásunk között: és ezt az ellentmondást a gyakorlatban kell megoldanunk. Ez az ellentmondás az emberek közti ellentmodásnak tűnik, ellentmondásnak azok között, akik helyesen visszatükrözik az objektív törvényeket és azok között, akik helytelen tükrözik vissza az objektív törvényeket, s ezért mondjuk, hogy egyike a népen belüli ellentéteknek. Minden ellentmondás objektívan létezik, s feladatunk abban van, hogy lehetőségeinkhez mérten helyesen .tükrözzük vissza és oldjuk meg őket. Annak érdekében, hogy Kínát ipari országgá változtassuk, komolyan tanulmányoznunk kell a Szovjetunió kiváló tapasztalatait. A Szovjetunió már 40 éve építi a szocializmust és tapasztalatai nagyon értékesek számunkra. Nézzük csak meg ki tervezett és épített fel számunkra annyi sok fontos üzemet? Talán az USA? Talán Anglia? Nem! Nem ők, hanem a Szovjetunió tette ezt, mert a Szovjetunió szocialista ország, a mi szövetsége síink. A Szovjetunióval együtt jelentős segítséget nyújtottak nekünk egyes testvéri kelet-európai országok is. Feltétlenül tanulmányoznunk kell minden ország jó tapasztalatait, függetlenül attól, hogy szocialista vagy kapitalista ország, — ehhez nem férhet kétség. Fontos azonban, hogy tanuljunk a Szovjetuniótól. Kétféle módja van a tanulásnak. Az egyik dogmatikus, midőn nem vesszük tekintetbe hazánk feltételeit és általánosan átveszünk mindent: azt is ami megvalósítható, azt is, ami nem valósítható meg. Ez rossz módszer. A másik módszer — azt jelenti, hogy erőltessük meg kissé agyunkat a tanulás idején és tanulmányozzuk azt, ami országunk feltételeinek megfelel, azaz számunkra hasznos. Eŕre a módszerre van szükségünk. Alapvető politikai irányvonalunk megerősítik szolidaritásunkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ez legsajátabb érdekünk. Ezenkívül szilárdítanunk és fejlesztenünk kell szövetségünket Ázsia és Afrika országaival, továbbá minden békeszerető országgal és néppel. A tömörülésnek e két formája mellett nem leszünk többé elszigetelve. Az imperialista országokat illetően az ő népeikkel is egyesülnünk kell és ki kell vívnunk a békés egymás mellett élést, s a kereskedést ezekkel az országokkal, el kell hárítanunk a háború lehetőségét. Ezekkel az országokkal való viszonyunkban semmiesetre sem szabad a valóságnak nem megfelelő nézetekhez ragaszkodnunk. A belgrádi sajtó Tito Szovjetunióbeli látogatásának évfordulóján Belgrád (ČTK) — A belgrádi Borba és Politika június 20-i számában kommentárt közöl Joszip Broz-Tito jugoszláv elnök szovjetunióbeli látogatásának első évfordulójáról. A Borba című lapban Jozso Szmole, a külpolitikai rovat vezetője elemzi a tavalyi szovjet-jugoszláv deklarációt és hangsúlyozza, hogy a Szovjetqnió és Jugoszlávia között a nemzetközi problémákkal kapcsolatban egyetértés uralkodik. Az együttműködés mindkét félre hasznosnak mutatkozott. Dzsuka Juliusz szerkesztő, a Politika című lapban pozitívan értékeli a tavalyi jugoszláv-szovjet tárgyalások eredményeit. A két ország kapcsolatainak kedvező fejlődése — írja a szerkesztő —, a moszkvai okmányok történelmi jelentőségének legjobb bizonyítéka. Nasszer elnök interjúja New York (ČfK) — A Chicago Daily News című amerikai lap közölte Nasszer elnök a lap tudósítójának adott interjúját. Az interjú során Nasszer elnök bírálta a nyugati hatalmak politikáját, óként az úgynevezett Eisenhowerdoktrinát, amely az elnök szavai szerint „eszköz az arabok nemzeti tö-: rekvései ellen". Nasszer elnök a többi között említést tett arról, hogy amikor az USA Egyiptomnak szorult helyzetében nem volt hajlandó búzafeleslegeit eladni, a Szovjetunió sietett Egyiptom segítségére. Nasszer elnök értékelte a Szovjetunió segítségét, főképp a szuezi válság idején és kijelentette: „Népünk hálás Oroszországnak azért, hogy a válság pillanatában segítségére sietett". A Francia Szakszervezeti Szövetség ülése Párizs (ČTK) — A szakszervezetek kongresszusának kedd esti ülésén folytatták Benőit Frachon, az Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára beszámolójának vitáját. Több felszólaló után Benőit Frachon éles választ adott azoknak, akik kommunistaellenes támadásokkal lépnek fel és azt állítják, hogy az Általános Szakszervezeti Szövetség a „kommunisták kezében van". Konkrét történelmi példákkal igazolta, hogy a szakszervezeti mozgalomban a kommunisták elleni harc a mozgalom bomlására vezet. „Hogyan lehetne Franciaországban kommunisták nélkül egy-: séget elérni?" — mondotta. Jl M hány sorban jf A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK küldöttsége, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban időzik, június 19-én Li Jennek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése elnökének kíséretében megtekintette a Hicshonl ipari üzemeket. (ČTK) NOBUSZUKE KISI japán miniszterelnök kíséretével június 19-én Washingtonba érkezett, ahol Eisenhower elnökkel és az USA többi hivatalos képviselőivel fog tárgyalni. (ČTK) A TIMES angol lap captowni tudósítója közölte, hogy június 18-án több mint 200 ápolónő tüntetett azon törvényjavaslat ellen, amellyel a kormány a faji megkülönböztetést az egészségügyi alkalmazottakra is ki akarja terjeszteni. (ČTK) A SZUEZI-CSATORNÁN június 19-én 53 hajó haladt át. Ez a csatorna kijavítása óta a legnagyobb napi forgalmat jelenti. (ČTK) A NÉPI KÉPVISELŐK ÖSSZKlNAI GYŰLÉSÉNEK állandó bizottsága június 19-én bejelentette, hogy Liu Sao-csi, az állandó bizottság elnökének meghívására a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége ez év szeptemberébe n Kínába látogat. (ČTK) HANSEN dán nemzetvédelmi miniszter június 19-én bejelentette a parlamentben, hogy Dánia elfogadta az USA ajánlatát, a Nike és Honest John irányítható lövedékek ingyenes szállítására. (ČTK) AZ AMERIKAI Oklahoma City városban ipari kiállítás nyílott meg. Különösen a szovjet rádió- és televíziós készülékek és elektrotechnikai készítmények keltettek nagy érdeklődést. (ČTK) A SZOVJETUNIÓ mezőgazdasági mi-, nisztériumának meghívására francia mezőgazdasági szakértők küldöttsége érkezett Moszkvába. A vendégek megtekintik az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítást, a kolhozokat, szovhozokat és tudományos intézeteket. (ČTK) OJ szo 1957. június 21.