Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-20 / 170. szám, csütörtök

Aratási riport helyett • 1 "' • 1 1 " " 1 1 " 1 \ ÚJÍTÓK HÓNAPJA a Tatrasvit-üzemben • 7\7em vagyok érzelgős lélek, de amikor Nyit rán az egyik ke­rületi értekezleten szigorúan megbí­rálták a komáromi traktorállomás vezető dolgozóját, egy kissé... no rosszul esett. Azóta is izgatott a do­log, mi lehet ezen a traktorállomáson, hogy ennyire „megbíráltak". Csendes volt a válasz akkor, nem kimagyarázkodás. Olyanforma, mint most Kunkela igazgató elvtársé vagy a Göcze Lajos elvtársé. — Abban nincs hiba, bírálnak ben­nünket, egyszer jogosan, másszor ke­vésbé körültekintően. Ha már erre fordult a szó, azt aka­rom hozzátenni, körülnéztem én is a tágas udvaron, ami egyúttal munka­hely is. Aki valaha szagolta a munkát, tudja, mi az rekkenő hőségben a forró kulcsot kézben tartani, csavarokat húzni, amikor az izzadság keveredik az olajjal, s az a só-olaj nem valami nagyon semlegesíti egymást, ha az ég­boltot odafenn tisztára seprik. — Kint is jó lenne egy kis árnyék, ahol dolgoznak az emberek — mondom közbevetve, hogy a szó megtalálja az értelmét. Értik, mire célzok, az igazgató, aki mégiscsak legjobban otthon van a por­táján, közbeszól. — Várunk, akárcsak a pénzügyi­termelési tervre. Mert arra is májusig vártunk. Addig csak dolgoztunk, terv nélkül. Ahogy jött. Képzelje, milyen lehet ezekután az ellenőrzés. A bri­gádok nem tudták, hol tartanak. Aztán amíg a könyvelők összegezték a költ­séget, időbe telt bizony. Kívülről erősödik a zaj, az ütemet úgylátszik a jó ebéd diktálja. Csak úgy cseng az üllő, meg a kalapács. Látom az igazgató arcán, hogy figyel. Örül a munkának. —. No és ezek után mégis mire mentek, hogyan alakult az önköltség? — Rám néz, s mielőtt még a száját is megmozdítaná, érzem, igazat fog mondani. — Megmondom úgy, ahogy van. Az önköltség bizony nem a legkedvezőb­ben alakult. Túlléptük átlaghektáron­ként tíz koronával. Azóta persze javult a helyzet. A pártszervezet, a szakszer­vezet többször foglalkozott gazdasági helyzetünkkel, s ma két korona körül mozog a különbözét. Nemcsak a mi hibánk volt, hogy eleinte ennyire ment. A talajvíz is megnehezítette a helyze­tünket. Az is olyan nem tervezett ki­adás, mint a nem tervezett munka. — És az aratásra jól felkészültek? — Eddig semmi hiba, csak nagy hő­ség ne legyen a gabonára. Szervezési­leg már megtörtént az előkészület. Gyűlést tartott a pártszervezet, s köz­vetlenül aratás előtt üzemi gyű­lésen részletesen megvitatjuk s jóvá­hagyjuk munkatervünket. L áttam a tágas udvaron a gépe­ket, a cséplöket, elevátorokat, traktorokat javítás alatt, s kijavítva. Láttam, ahogy dolgoznak, s abból, meg az igazgató szavából kicsendül a való: felkészülve várják az aratást. És mégis, ennek pHenére is volt va­lami visszatetsző, miit más traktor­állomásbkon nem látni: itt egy csép­lőgép, ott egy traktor, megint amott valami más gép. Ennek a gyűjtőneve: rendetlenség. Persze a rendetlenségről ők kevésbé tehetnek, hisz a munkások szívesebben látnák jobb helyen a gépeket, szíve­sebben dolgoznának egy helyen, javí­tanának a hűvösön. Göcze Lajos elvtárs is ezen a véle­ményen van. — Szinte már szégyellek beszélni is erről, ha valaki megkérdezi. Ugyanis arról van szó, hogy a ko­máromi új traktorállomást már 8 esz­tendeje építik, de mostanáig van is, meg nincs is. — Ogy hallottam, 1958-ig készen lesz — szólok közbe. — 1960-ig — igazítanak helyre. 1949-ben kezdték építeni, 1960-ban lesz kész?!! Csekély 11 esztendő. N eves sen-e az ember vagy sírjon?! Ha a Szovjetunióban is ilyen ütemben építettek volna fel egy-egy gépállo­mást, akkor a doni sztyeppén még a 30-ik században is csak faekével szán­A Garamsztengyörgyi Állami Gazda­ság jó* eredménnyel dolgozik. Különö­sen Zoller Béla, Sándor Mária és Kassay András, kitüntetett munkások tesznek ki magukért. Zoller Bélát, a gazdaság kiváló dol­gozóját a múlt évben nyújtott nagy teljesítményéért tüntették ki. A kerü­leti nemzeti bizottság képviselői át­aidták neki a „Legjobb Dolgozó" jel­vényt. Büszkén viselheti, hisz a szo­cialista munkaverseny értékelésében az év kezdetétől nagy előnnyel, bizto­san tár.t a az első helyet. Példás mun­tanának, akárcsak valaha a cárok ide­jében. — Akár a Luca-széke, — toldja meg Göcze elvtárs — úgy készül. —Aztán, ki a vállalkozó? — A traktorállomás — hangzik a válasz. — Csakhogy úgy épül ez a mi traktorállomásunk, hogy egy-egy rész felépül, aztán megint leépül, hol ez nem jó, hol amaz rossz — mondják bosszúsan. Önbírálat lenne ez, csakhogy ezzel még nem jutnak előre egy tapodtat sem. Ha az illetékesek egymást agyon­bírálgatják is, akkor sem csinál fész­ket a gólya az épület tetején. Z smét eszembe jut a Nyit rán el­hangzott bírálat és kezdtem sajnálni, hogy nem tudtam igazi, ara­tás előtti riportot írni a komáromiak­ról. Másképp szeretnék segíteni nekik. A hatodik érzékem azt súgja, adjunk egy kis lendületet ennek az építkezés­nek, hisz a tél lehet kemény is. Ne fagyjon a francia-kulcs a javító kör­mére a harmadik ötéves tervben is. kájáért beválasztották a helyi nem­zeti bizottságba is. Sándor Mária két hektár cukorré­pát vállalt egész évi megmunkálásra. Ő is megkapta a Legjobb dolgozó'' jelvényt Kassai András korát tekintve fiatal ember, alig 38 esztendős, munkatár­sai mégis a gulyáaok tanácsadójának tekintik a szorgalmas fejőt. Ez ért­hető is, hisz a leqiobb eredményt a tehenészetben ő éri el. A tervezett naipi 7,60 liter tejhozam helyett 11,68 liter tejet fej minden tehéntől. Ez 153 százalékos teljesítmény. Székely Ferenc, Garamszentgyörgy. A Tatrasvit-üzem veztősége jú­nius hónapot az újítók hónapjának nyilvánította. „Júniusban a ml nemzeti vállalatunk minden dol­gozója újító" — ez az újítók ver­senyének jeligéje. Á Tatrasvit újítói már a múlt­ban is nagy mértékben segítették az üzemet a feladatok teljesíté­sében. Újításaikkal az önköltségek csökkenésében s a munkaterme­lékenység emelésében értek el jó eredményeket. Nem utolsó sorban ez tette lehetővé, hogy a Tatra­svit üzem a Munka Érdemrendjét kiérdemelte. Most nagy szükség van az üzem dolgozóinak újítőjavaslataira. Az első negyedévben ugyanis a ter­vezett önköltséget 4,3 százalék­kal lépték túl, ami pénzértékben 436 ezer koronát jelent. Hogy ez a nem kívánatos jelenség a jövőben elő ne forduljon, a dolgozók újí­tójavaslatai ennek a hiányosság­nak megszüntetésére kell hogy irányuljanak. Az újítók hónapja bizonyára sok értékes újítást eredményez, amelyek realizálása az v Kelet-Szlovákia legészakibb já­rásaiban is teljes ütemben folyik a takarmánybetakarítás. A bártfai szövetkezetesek már több mint egy hete hozzáláttak a 65 hektárnyi ló­here kaszálásához. Míg a kaszáló­gép szaporán vágja a lóherét, ad­dig a tagság nagy gonddal végzi a szárítást a legkorszerűbb szárí­tókon. Egyidejűleg megkezdték az önköltségek csökkenését és 3 munkatermelékenység emelését te­szik lehetővé. S akkor ismét ott lehet a Tatrasvit a legjobb üze­mek között, amelyek a Vörös Vándorzászló elnyeréséért verseng­nek. Az újítómozgalom versenyében azok vesznek részt, akik javasla­taikat ebben a hónapban nyújt­ják be. Vonatkozik ez az üzem minden dolgozójára. A benyújtott javaslatokat a szakemberek bi­zottsága július 5-ig értékeli, s döntést hoz azok realizálására. Az űjítőjavaslatok, amelyek 2 hónapon belül realizálhatók, kü­lön jutalomban részesülnek. Ha az újítás lehetővé teszi a munkater­melékenység növelését, vagy az önköltségek csökkenését, a juta­lom a kétszeresére emelkedik. Azok a javaslatok, amelyek gya­korlati alkalmazására az év hát­ralevő hónapjaiban kerül sor, 50 százalékkal nagyobb jutalomban részesülnek. (Tudósítónktól) őszi füves keverékek silózását is. A bártfai szövetkezetesek nem véletlenül legjobbak a járásban az állattenyésztés terén. Mindezt úgy érték el, hogy nagy gondot fordí­tanak a takarmányalap biztosítá­sára. Mindennek eredményeként örömmel újságolják, hogy a félévi pénzügyi tervüket egy negyed mil­lió koronával túlszárnyalják. Ez annyit jelent, hogy év végére gaz­dag jutalomban lesz részük. (Tudósítónktól). Segít a védnökség i üzem A magyarbéli szövetkezetbe gyak­ran eljárnak védnökségi üzemük, a bratislavai Stoliwerck dolgozói, hogy segítsenek a szövetkezeteseknek a csúcsmunka idején. A múlt napok­ban az üzem 36 dolgozója ment el a szövetkezetbe, a zöldborsót szedték, több mint 300 kilót gyűjtöttek be. L. Klapuch, Szene. <» MMMM M< MMMMM »»»» MH M«t MMM M<»»l A Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat újabb repülővonalon indította meg a közlekedést Prága és Párizs között, így Csehszlovákiát a francia főváros­sal heti 8 repülőjárat köti össze, amelyből ötöt a csehszlovák légifor­galom lát el. Tegnaptól bővült a re­pülőösszeköttetés Zürich-hel is, aho­vá most már heti 11 légijárat indul. A Gálszécsi Állami Gazdaságban jól gazdálkodnak. Különösen jó ered­ményeket érnek el a tejhozamban, amely a Čerjaky-majorban 14, Dvo­riankyban pedig 13 litert tesz ki egy napra egy tehén után. KÉP AZ ÉPÜLŐ BRATISLAVÁBÖL. Fenti Képünk Bratislava egyik új lakóházsoráról készült és azt bizonyítja, hogy építészeink szem előtt tartják az épületek szépségét is. A házak, amint látható, építészetileg jól beil­leszkednek a környezetbe. / sluka József felvétele. Kiváló dolgozók Bőséges takarmanykeszletük lesz A Dubosol használata az állattenyésztésben A szocialista mezőgazdaság egyik fő féladata a lakos­ságnak olcsó élelmiszerrel való ellátása. Ezt csak a termelékenység fokozásával és a takarmány megtaka­rításával lehet elérni. Ezért világviszonylatban is a me­zőgazdasági kutatás figyelme olyan anyagok előállítására irányul, melyek segítségével lehetőségek nyílnak egyrészt a takarmánymegtakarításra, másrészt a termelékenység fokozására nagyobb súlygyarapodás, magasabb tojás és tejhozam és kisebb elhullás elérésével. Annak ellenére, hogy már régóta folytak kísérletek a kénnek és a kén­vegyületeknek sikeres felhasználására az állatgyógyászatban, csak 1952 után indult meg a komolyabb kutatómunka a szerves kénes vegyületeknek előállí­tására az állattenyésztés, növelése céljából, de nem sok eredménnyel. 1954-ben jöttünk rá, hogy vegyiipa­runk egyik mellékterméke, a Dubo­sol, ami nem más, mint az aroma­tikus szulfát nátronsója, rendkívül értékes tulajdonságokkal bír az ál­lattenyésztés szempontjából és sze­rintünk ez az a szerves kéntartalmú anyag, melynek feletetése állatte­nyésztésünk sok égető problémáját tudná megoldani. Ebből a célból különféle kísérleteket folytattunk különböző állatfajokkal. A következőkben megismertetjük ol­vasóinkat e kísérletek eredményeivel. CSIRKÉK A Szlovák Tudományos Akadémia ivánkai Baromfikutató Intézetében több kísérletet folytattunk csirkékkel; e kísérletek feltevéseinket teljes mér­tékben igazolták. Kísérleteink folya­03 SZÖ 1957. június 556. mán mindig volt egy ellenőrzési cso­portunk, melyet nem etettünk Dubo­sollal és több kísérleti csoportunk. így alkalmunk nyílt összehasonlítás se­gítségével megállapítani azt a tényt, hogy a kísérleti csoportban csak fele annyi állat hullott el, mint az ellen­őrzésiben, ugyanakkor a takarmány­szükséglet 12 százalékkal és a súly­gyarapodás 21 százalékkal volt maga­sabb. A szocialista tudományos kutatás elveihez híven ezeknek a kísér­leteknek az eredményeivel nem elé­gedtünk meg, mert ellenőrizni akartuk őket az állami gazdaságokban és az EFSZ-ekben. Az itt elért eredmények felülmúlták várakozásainkat. Pl. a Kakaslomnici Állami Gazdaság nagyszalóci telepén több mint 2000 RIR csirkét neveltünk fel öthónapos korig csak 5 százalé­kos elhullással; a kakasok elérték az átlagos 2 és fél kg-os súlyt, a jércék a két kilót. Ugyanakkor az ellenőrzési csoport állatjainál az elhullás 11 százalékos volt és az átlagsúly egy negyedével volt kisebb. Az idén — tekintettel arra, hogy több mint 120 EFSZ és ál­lami gazdaság használja a Dubosolt a csirkenevelésben — csak két helyen követtük az eredményeket éspedig abból a szempontból, mennyire hat a Dubosol a kereszte­zésből származó állatok sajátossá­gaira. Ezt a cseklészi EFSZ-ben és a Szenei Állami Gazdaság tyúkfarm­ján követtük. Egy érdekes jelen­séget tapasztaltunk, melyről bőveb­ben a szőrmésállatok kapcsán szó­lunk: az utódoknál majdnem kizáró­lag az erősebb és gazdaságilag értékesebb előd sajátosságai érvé­nyesültek. TOJÖSTYÜKOK A csirkéknél nem álltunk meg annál is inkább, mert bennünket a Dubosol­lal felnevelt csirkék sorsa tojóskoruk­ban érdekelt. Tehát a kísérleti és az ellenőrzési csoport állatjait meghagy­tuk, sőt további csoportokat állítottunk fel különböző jércékből. A Dubosollal etetett állatok tojáshozama évenként átlag 15-el magasabb volt, mint az ellenőrzési állatok tojáshozama. To­vábbá érdekelt bennünket a tojások kelhetősége. Ezt három hónapon át követtük. Míg az ellenőrzési csoportok tojásainak átlagos kelhetősége 52,9 és a 75,1 százalék között mozgott — a kelhetőséget az összes berakott to­jások után számítottuk ki —, addig a kísérleti csoportok kelhetősége 78,8—91,2 százalék között mozgott és így elértük a 88,9 százalékos átlagos háromhavi kelhetőséget (március—jú­nius 1956). Míg egy tojás kitermeléséhez az ellenőrzési csoportokban átlag 389— 460 g takarmányra volt szükség, ad­dig a kísérleti csoportokban 276— 286 g-ra. Míg az ellenőrzési cso­portokban évenként az állománynak átlag 20 százaléka hullott el, addig a kísérletikben mindössze 10 száza­lék. Míg az ellenőrzési csoportokban minden állatra átlag ötnapos kot­lási időszak esett, a kísérleti cso­portokban mindössze három esetben találkoztunk 1—1 napig tartó kot­tással. A kikelt naposcsibék közül az ellen­őrzési csoport naposcsibéi erősen fo­gékonyak voltak a kokcidiőzisra, a kísérleti tojók csirkéi ezzel szemben ellentállók voltak és 4 hetes korukig alig hullott el belőlük. Ezeket a meglepő eredményeket több helyen is igazoltuk. A legjobb ered­ményt a rajecfürdői tenyészállomáson értük el, ahol a tojáshozam évi 35 darabbal emel­kedett tojóként. A cseklészi szövet­kezetben is igen jó eredményt ér­«tünk el; itt a Dubosollal etetett tyúkok tojásainak kelhetősége és a kikelt naposcsibék életrevalósága volt a feltűnő. Négy hónap alatt elértük az átlagos 80 százalékos kelhetőséget az összes berakott tojások után. A naposcsibék elhullása jelentéktelen: kéthónapos korukig alig érte el a négy százalékot. KACSÁK — Tekintettel arra, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Baromfikutató Intézete nem nyújtott számunkra to­vábbi lehetőséget a kísérletek lebo­nyolítására, tevékenységünket a mi haladó szellemű szövetkezeteinkre irá­nyítottuk, ahol teljes megértésre ta­láltunk. így a dunasápi (Dedinka pri Dunaji) EFSZ-ben közel 8000 napos­kacsát neveltünk fel. Ezek 50 napos korukban elérték a 2,12 kg-os átlag­súlyt 2,4 százalékos elhullás mellett. Ugyanezt az eredményt értük el a szklabonyi EFSZ-ben is. Érdekelt ben­nünket az is, milyen lesz a Dubosollal felnevelt kacsák tojáshozama és a to­jások kelhetősége. A tojáshozam mindeddig elsőrendű és a kacsatojások kelhetősége elérte az átlagos 63 százalékot (közel négy hónapon keresztül), így az állami normát 13 százalékkal túlléptük. A szövetkezet tavaly csupán a kacsákból tisztán 126 000 korona jö­vedelemre tett szert. Az idén heten­ként több mint 300 naposkacsánál többet keltett ki a Dubosol segítsé­gével. PULYKÁK A pulykanevelésben a tósnyárasdi EFSZ-ben próbáltuk ki a Dubosolt. összehasonlítva a Dubosollal nem ta­karmányozott és a Dubosollal takar­mányozott állatok adatait, megálla­pítottuk, hogy a Dubosollal takarmá­nyozott állatok elhullása elérte az 5,4 százalékot, míg az ellenőrzési csoport állatjainál 8 százalékos volt. A hizlalás idejét közel egy héttel rövidítettük le és ugyanakkor össze­hasonlítva a Dubosollal nem etetett állatokkal az átlagsúlyt fél kilóval növeltük, jóllehet egy pulykán 3 kg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom