Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-20 / 170. szám, csütörtök

Folynak a tárgyalások Lengyelország és az NDK küldöttségei között Berlin (ČTK) — A Német Dsmok­kratikus Köztársaság Minisztertanácsa berlini házának ünnepélyesen feldí­szített termében június 18-án a déli órákban megkezdődtek a tárgyalások a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormány­és pártküldöttségei között. A lengye! küldöttséget Wladislaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára és Józef Cyrankiewicz minisz­terelnök, a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttségét Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpárt­jának első titkára és Ottó Grotewohl miniszterelnök vezeti. A tanácskozások megkezdése előtt a lengyel küldöttség Friedrichsfelden a német szocialisták sírjára és Trep­towban a szovjet hősök emlékművére koszorúkat helyezett. Dimitrov-ünnepi est Szófiában Szófia (ČTK) — A szófiai Nemzeti Színházban június 18-án, Georgij Di­mitrov születésének 75. évfordulóján ünnepi estet rendeztek. Az ünnepi gyűlést Anton Jugov, a Bolgár Nép­köztársaság minisztertanácsának el­nöke nyitotta meg. Dimitrov életérő! és művéről Bojan Balgaranov, Bulgária Kommunista Pártjának Központi Bi­zottságának titkára mondott beszédet. Részletesen foglalkozott Dimitrov sokoldalú forradalmi tevékenységéve! és a bolgár népnek a monarchia és fasizmus felett aratott győzelmében, Bulgária Kommunista Pártjának megszilárdításában és a népi demokra­tikus állam építésében szerzett kima­gasló érdemeivel. A Béke Világtanács levele Hammarskjöldhöz Colombo (ČTK) — „A Béke Világ­tanács colombói ülésén egybegyűlt 74 ország képviselői felhívással fordulnak önhöz. Az emberiség veszedelemben forog. A hidrogénfegyverkísérletek megfer­tőzik a levegőt, a földet és vizeket. Kérjük önt, magas tisztségének súlyával hasson oda, hogy a három hatalom — Nagy-Britannia, az Egye­sült Államok és a Szovjetunió "azon­nal egyezményt kössenek az atom­és hidrogénfegyverkísérletek beszün­tetéséről" — így szól a felhívás. STAF HOLLAND MINISZTER a Los Angeles-i sajtóértekezleten kijelentet­te, hogy „Hollandia az USA-tól nem kért és nem is kíván atomfegyvert." Staf egyúttal azonban közölte, hogy a NATO tanácsának határozatára Hollan­diában atomtámaszipontot létesítenek. (ČTK) Az USA folytatja az atomkísérieteket Las Vegas (Nevada) (ČTK) — A nyugati hírügynökségek közlése szerint Nevada államban, a Yucca Flats kísérleti térségben június 18­án további atomfegyver-robbantási kísérlet folyt. Az új francia kormány drasztikus gazdasagi intézkedései Párizs (ČTK) — A francia kormány június 18-ától a behozatal szigorú el­lenőrzését vezette be, melynek kere­tében meghatározzák az európai gaz­dasági együttműködés szervezetének és a dollárterület valamennyi államá­nak behozatali kvótáját. Félix Gaillard pénzügyminiszter június 17-én kije­lentette, hogy ez az intézkedés feltét­lenül szükséges volt, mivel már kime­rítették a franciaországi devizakész­leteket. Franciaország az elmúlt 18 hónap folyamán külföldi fizetési mér­legében állandó hiányt mutatott ki, amely havonta legalább 100 millió dollárra rúgott. ^957 májusában ez a hiány 150 millió dollárra emelkedett. Az új francia kormány e drasztikus gazdasági intézkedését — Gaillard bejelentése szerint — június végéig még további beavatkozás követi, ami­kor az állam a francia banktól az aranykészlet egy részének devizákra váltását fogja kérni, mert másként Franciaország nem tudná teljesíteni külföldi pénzügyi kötelezettségeit. Bourgés-Maunoury miniszterelnök június 12-én új adók bevezetését je­lentette be. A kormány ezen adókat .június 19-én. megvitatta és,rövidesen a nemzetgyűlés elé terjeszti. A javas­lat a többi között a benzin árának csaknem egy ötödnyi emelésével szá­mol. Sikerül-e Fanfaninak megoldani az olaszországi kormányválságot ? Róma (ČTK) — Merzagora, az olasz szenátus elnöke, akit Gronchi elnök szombaton azzal bízott meg, hogy tájékoztató tanácskozásokat folytasson a különböző pártok képvi­selőivel az új kormány összeállításá­nak lehetőségéről, június 18-án kö­zölte a köztársasági elnökkel, hogy tárgyalásai eredménytelenül végződ­tek. Merzagora elsősorban a Keresztény­demokrata, a Szociáldemokrata, a Köztársasági és a Liberális Párt be­leegyezésére törekedett a négy párt koalíciójának felújítására, ami lehe­tővé tette volna új többségi kormány megalakítását. Nem sikerült azonban megegyezést elérni a kispolgári Köz­társasági Párt és a nagytőke érdekeit védelmező Liberális Párt képviselői között. Merzagora a sikertelen tanácskozá­sok után kijelentette, hogy a Szociál­demokrata, a Köztársasági, a Liberá­lis Párt és a legtöbb mandátummal rendelkező Kereszténydemokrata Párt Libanonban két miniszter lemondott Bejrut (ČTK) — Bejhun és Hitti libanoni államminiszterek, akiket a libanoni kormányba a parlamenti vá­lasztások lefolyásának ellenőrzésére vettek be, — lemondottak. A „Jour" című lap ezzel kapcso­latban közli Hitti miniszter nyilatko­zatát, amely szerint az országban uralkodó helyzet annyira komoly, hogy nem engedi meg a választások folytatását. * Uj kormány Irakban Bagdad (ČTK) — A Reuter hírügy­nökség tudósítása szerint Ali Dzsau­dat szenátornak június 18-án az esti órákban sikerült megalakítania az új iraki kormányt. Ali Dzsaudat június 19-én Faj&zal király elé terjesztette az új kormány tagjainak jegyzékét. Az új iraki kormányban megmarad a lemondott kormány két tagja: Ah­mad Mukhtar Baban volt miniszter­elnökhelyettes és dr. Abdul Amir Ala­vi volt egészségügyi miniszter. képviselőinek álláspontja nem nyúj­tott reményt a kormánykoalíció fel­újítására. A Popolo, a Kereszténydemokrata Párt lapja hétfőn cikket közölt, mely cikk szerzőjének Fanfanit, a párt fő­titkárát tartják. A cikk elveti a szo­cialistáknak a kereszténydemokraták­kal való együttműködése lehetőségét. A szocialisták viszont visszautasítják a koalíciós kormány támogatását. Ebben a helyzetben megmarad an­nak a lehetősége, hogy megkíséreljék három párt kisebbségi kormányának összeállítását, amelyben a keresztény­demokraták, a köztársaságiak és a szociáldemokraták vennének részt. Egy más lehetőség is van, mégpedig az, hogy a kormányt kizárólag a ke­reszténydemokratákból állítsák ösz­sze, mely a parlamentben valószínű­leg a szélsőjobboldal pártjaira tá­maszkodna. Rómában kevéssé valószínűnek tart­ják bármily tartós koalíciós kormány megalakításának kilátásait, inkább az,, a vélemény, hogy új kereszténydemok­rata kormány alakul és korábban tartják meg a választásokat, amelyek csak a jövő évben esedékesek. FANFANIT BÍZTÄK MEG AZ ÜJ OLASZ KORMÁNY MEGALAKÍTÁSÁVAL Róma (ČTK) — Gronchi olasz el­nök kedden Merzagora szenátor si­kertelen kísérlete után a június 10-e óta tartó kormányválság megoldásá­ra Fanfanit, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárát és a párt jobboldali szárnyának képviselőjét kérte fel. Fanfani a Gronchi elnökkel foly« tátott beszélgetése után az újságírók előtt kijelentette, hogy megkísérli a négy • párt koalíciójának felújítását, amely Olaszországban majdnem egy­folytában tíz évig volt kormányon. Fanfani beismerte, hogy a kormány­válság megoldására irányuló kísérle­teiben nehézségekre számít. Gronchi elnök megbízását ezért azzal a" fenn­tartással fogadta el, hogy a kormány­megalakítását csakis a különböző pártok megbízottaival folytatott tár­gyalások eredményei alapján kísérli meg. A magyar forradalmi munkáspárt országos értekezlete előtt Magyarországon a népi demokrati­kus rendszer megdöntésére irányuló ellenforradalom és következményei mintegy 20 mtfliárdos kárt okoztak a népgazdaságnak, A gazdasági élet előbb­bi bajait — mert hiszen voltak októ­ber előtt is — még újak tetézték: sok tekintetben még súlyosabbak, gyor­sabban orvoslandók. A magyar nép a szocializmust építő útján óriási nehéz­ségekkel került szembe. Elfogytak a nyersanyag- és kereskedelmi készle­tek, az üzemekben csökkent a terme­lékenység és növekedett az önköltség, passzívvá vált a külkereskedelmi mér­leg, a bankjegyforgalom csaknem egy milliárd forinttal növekedett. Mindez a gazdasági ziláltság olyan rriély, hogy két-három éven át is kisérteni fog. Örömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormánynak sikerült már elhárítania a legnagyobb veszélyt, rendes kerék­vágásba zökkenteni a gazdasági életet. A Magyar Népköztársaság ez évi költ­ségvetését a szerénység és a józan megfontoltság jellemzi. Jeligéje egy bölcs igazság, ami talán az előbbiek­ből hiányzott: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A termelés ez­évi előirányzatai szerények, de annál inkább megvalósíthatók és biztos ala­pot teremthetnek az elkövetkező évek magasabb és igényesebb követelmé­nyeinek. Meg kell jegyeznünk, hogy mindennek megvalósulásában nagy szerepet játszott a baráti államok és köztük hazánk segítsége ás. Szerény lehetőségek mellett a népgazdaság rendbehozásán, a szükséges beruházási tevékenységen és a külkereskedelem felújításán kívül biztosítani akarja a lakosság megnövekedett igényeinek ki­elégítését is. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a magyar nép rendkívüli nagy rugalmassággal számolja fel az októ­beri ellenforradalom okozta gazdasági károkat. Van azonban az októbernek egy má­sik öröksége, ahol a károk az előbbiek­nél súlyosabbak. Az emberek lelki, gondolkodási területére gondolok, ame­lyet megmételyeztek a Sztálin- és Rá­kosi-ellenes jelszavak mögött megbújt revizionista ellenségei a népi rend­Tovább tart a francia kikötőmunkások sztrájkja Párizs (ČTK) — Le Havre fran­ciaországi • kikötőben a kereskedelmi hajóraj munkabéremelést követelő mechanikusainak sztrájkja már né­hány napja tart. Június 17-én a rnar­seillei kikötőben horgonyzó hajók mechanikusai is bérsztrájkba kezdtek. Több személy- ési teherszállító hajó útrakelését el kellett halasztani. Nyugat-Németország az embargo ellen Bonn (ČTK) — A nyugatnémet külügyminisztérium képviselője kö­zölte, hogy a szövetségi kormány ál­lást foglal a külön embargó ellen a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelem terén és kész csatla­kozni az angol eljáráshoz. Nyugat­Németország nem akar önálló akciót kezdeni, amely tulajdonképpen az USA szándékai ellen irányulna, azonban reméli, hogy az erre vonat­kozó értekezlet megegyezésre vezet. Mh ány sorban N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizótt­ságának első, titkára június 18-án fo­gadta Tomo Csirookot, az Asahi Sim­bum főszerkesztőjét, akivel a Szovjet­unió kül- és belpolitikájáról, a nem­zetközi helyzetről, a szovjet-japán kapcsolatokról hosszabb beszélgetést folytatott. (ČTK) A KOREAI KÖZPONTI SAJTÓIRODA közlése szerint június 16-án Keszon­ban nyilvános ítéletet tartottak Pak Bon Kien amerikai kém fölött több­szöri határátlépésért, fegyveres ban­dában való részvételért, kém- és kár­tevékenységért. A bíróság a kémet ha­lálra ítélte. (ČTK) STUTTGART, nyugatnémet városban a 100 000 tagot számláló Falken nyu­gatnémet ifjúsági szervezet hatodik kongresszusán élesen tiltakozott a nyu­gatnémet hadseregnek atomfegyverek­kel való felfegyverzése és e fegyverek­nek nyugatnémet területen való el­helyezése ellen. (ČTK) OKINAVA japán sziget közigazgatá­si központjában, Naha városában az amerikai hatóságok nyomására a városi tanács Szenagu polgármesternek bizal­matlanságot szavazott. Szenagu azért szálka az amerikaiak szemében, mert állást foglalt Okinavának Japánhoz való csatolása és a sziget amerikai ka­tonai támaszpontjának felszámolása mellett. (ČTK) szernek. Ennek a kárnak nincs pontos mértéke, felszámolását nem lehet költ­ségvetésbe foglalni, az e téren elért eredményeket számokkal kifejezni le­hetetlen. Harcot igényel ez néha nyílt, legtöbbször azonban leplezett ellenség­gel szemben. E téren a fő feladat az októberi események tűzpróbájában megedzett, megifjúlt magyar munkás­pártra vár. Ehhez a harcához rendkí­vül fontos, hogy eszmeileg egységesen, a kormány köré tömörülve szálljon síkra a minden „magyar utat", „kü­lön utat", „nemzeti kommunizmust" hangoztató revizionista elméletekkel, Nagy Imre és Losonczi Géza hódolói­val szemben. Ez a magyar munkás­párt legfontosabb feladata, s ezzel a kérdéssel bizonyosan foglalkozik majd közeledő országos értekezletén. Nagy Imre szerepéről Hogy jobban megértsük, tulajdon­képpen mi történt októberben Magyar­országon, és mi volt mindebben szere­pe Nagy Imrének, tekintsünk vissza néhány évvel. A magyar kommunisták ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetközi imperializmus és a belső reakció közös támadásának felszámolásához is elég erős lett volna a Magyar Népköztársaság, ebben azon­ban megakadályozta, hogy a párt nem volt egységes, továbbá Nagy Imre áru­lása. Nagy Imre nem vált ilyen oppor­tunistává egyik napról a másikra. Ilyen tevékenysége már a második világhá­ború előtt is mutatkozott, s majd éle­sebben érvényesült 1947-ben, amikor, a párt mezőgazdasági politikáját tá­madta. Két év múlva ugyan már hamut szórt a fejére, igazolta magát, ahogy tudta. Csak most értjük valójában, mire volt jó ez a „szánom-bánom". Érdekes megfigyelni azt is, hogy 1952­ben mint begyűjtésügyi miniszter ki­sepertette a termelők magtárait, két évvel később már magasabb pozícióban lévén szembeszállt az állami begyűj­tés elvével. 1955-ben Nagy Imrét a szocialista építés vonalán tett kihágá­sai és jobboldali pártellenes elhajlásai miatt kizárták a pártból. Ettől az idő­től fogva maga köré gyűjtötte és szer­vezte megbízható embereit. Ebben a munkájában akarva akaratlanul 'maga a párt is segítette, miyel nem tudott vagy nem akart elég határozottan szembeszállni revizionista nézeteivel, amelynek lényege az volt, hogy elsza­kítsák Magyarországot a szocialista ál­lamoktól és megdöntsék a proletár­diktatúrát. Természetesen ezt a célt különféle jelszavakkal, főként az 1848­as forradalom népszerű jelszavaival ügyesen leplezték. Ezzel is magyaráz­ható, hogy sikerült neki megtéveszte­nie a fiatalságot, az értelmiség jelen­tős, sőt a munkásságnak is bizonyos rétegét. Csakhogy megfeledkezett ar­ról, hogy ebben a korban a meglevő körülmények között nem voltak és nem lehettek Petőfi harcának követői, és megtiporták a 48-as év forradalmi hagyományait. Ha összehasonlítjuk a márciusi ifjúság 12 pontját és az ok­tóber utáni különféle követeléseket, szembetűnő a hasonlatosság. Követel­jük^ a teljes szabadságjogot és a cen­zúra eltörlését — hangoztatták Pető­fiék. Csak úgy általában szabadságot és sajtószabadságot követeltek októ­ber 23-a után, az írók, újságírók és diákok szervezetei is. Csakhogy a már­ciusi ifjúság, a bécsi király és a pesti helytartó önkényuralmával állt szem­ben a nemzeti és demokratikus sajtó érdekében. És mit akart az 1956-os követelmény? Sajtószabadságot az olyan termékeknek, amelyek a népi demokratikus rendszert segítenék alá­ásni. Hasonlóan összegezhetnénk az idegen hadseregek kivonásáról szóló követeléseket is. Am különbséget kell tennünk a sárga-fekete osztrák báró generálisok és a testvéri szovjet kato­nák között, hiszen ezek a varsói szer­ződés értelmében jöttek segítségére a magyar népnek és rendszerének. Vilá­gosan láthatjuk ebből, hogy azok a követelések, amelyek 1848-ban még haladók voltak, 1956-ban már a ha­ladás fékezői lettek. így válik a nemes nemzeti hagyomány népellenessé a Háy Gyula, Táncos Gábor típusú „kom­munisták" kezében. Sajnos, az ifjúság és az értelmiség javarésze felült ezeknek a „Petőfiknek", s így meg­akadályozták a pártot abban, hogy helyrehozza az addig elkövetett hibá­kat. Ezzel kapcsolatban felmerül egy fontos kérdés. Az ifjúság, főként a diákság nevelésének kérdése. Nagy hiba volt, hogy a párt 1948 után nem tudta szervezni az ifjúságot a nagy építési feladatokra, amelyek teljesíté­se folytán az ifjúság érezte volna, hogy saját jövőjét és az egész ország jó­létét építi. Még inkább csalódott a magyar ifjúság 1953 után, amikor Nagy Imre azt a hatást keltette, hogy a párt gyenge lábon áll, csak nem akarja be­vallani. Ez a viselkedés az ifjúság sze­mében nagy csorbát ütött a párt te­kintélyén, kételkedni kezdett a párt­vonal helyességében és kilátástalannak tartotta saját jövőjét. A magyar ifjú­sági szövetség szintén nem volt ké­pes megvitatni az ifjúság kérdését. Benne is uralkodott a szektánsság és érvényesültek az adminisztrációs in­tézkedések. Félrefejlődését még az is fokozta, hogy a marx-leninizmust me­chanikusan bemagoltatták vele az is­kolákban. Végül is hozzájárult a sok megjelent kompromittáló írás, amely a fiatalságban megdöntötte a népi de­mokrácia iránti bizalmat. A magyar kommunisták egyik fontos feladata lesz az ifjúság helyes nevelésének kér­dését megoldani. Még egyszer Nagy Imréről Nagy Imre pártból való kizárását sokan Rákosi Mátyás személyes el­fogultságával akarták magyarázni. Ez­zel azonban lebecsülték az opportuniz­must és csupán személyi síkra süly­lyesztették. Az igaz kommunisták ér­tetlenül nézték, amikor visszavették Nagy Imrét a pártba. Mert hiszen né­zeteit nem döntötték meg, s habár az önkritika homályában is, de tovább terjesztették. Nagy Imre csoportja ugyan „csak" a polgári demokráciához akart visszatérni, azonban megfeledke­zett a reakciós osztályok maradvá­nyairól, a kollaboránsokról és külföl­dön élő imperialista szövetségeseikről, akiknek nyelvén Nagy Imre terve sem­miképen sem lehetett más, mint fe­hér terror. Nagy Imre sokszor emle­gette, l)ogy a párt nem veszi eléggé figyelembe a nemzeti jelleget, a ma­gyar viszonyok specialitását. Itt ön­magával került szembe, mert megfe­ledkezett arról a specialitásról, hogy Magyarországon egyszer már vérbefoj­tották a nép uralmát és azután ne­gyedszázados fehér terror és fasiszta elnyomás következett. Homokra épült tehát azok felfogása, akik Nagy Im­rében a magyar nép megváltóját vél­ték. Az MSZMP harcos útja November 4-től, amikor megalakult Kádár János munkás-parasztkormá­nya, a szervezetekben sok aktíva folyt le. Ezeknek legfőbb feladata az volt, hogy a tagság egységét, eszmei tisz­taságát formálja. Ezeket az aktívá­kat április óta a nyilvánosság rész­vételé v$T Ta'rtjaíT Felújították . ezzel a nyilvános* politikai .életet, ennek ai a čéťja, h'ogý helýeSéíl* megvilágítsák az októberi eseményeket és érdemle­gesen eloszlassák a mű-dicsfényt Nagy Imre alakja körül. Ezeken a gyűléseken nagy érdeklődéssel vesz részt a magyar nép. Ugyancsak a tö­megek nézetéről vall a május elsejei felvonulás és azt fejezi ki, hogy a MUK (Márciusban újra kezdjük) han­goztatói árnyékot fogtak. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a magyar nép támogatja Kádár János politikáját. A nép bizalmát növeli Kádár János közvetlensége, értekezleteken és gyű­léseken tartott beszédei, a legutóbbi időben az orszánnyűlésben mondott záró beszéde, amelyről Szabó Pál is oly meghatódottan írt. Természete­sen itt a bizalom nem csupán az ő személyének, hanem az egész meg­újult pártnak és kormánynak szól. Ez a bizalom egyben arra kötelezi a kommunistákat, hogy helyes poli­tikát és ideológiai harcot folytassa­nak minden idegen pártellenes eszme­áramlattal szemben. Fontos, hogy az üzemekben és más munkahelyeken átvegyék a munkásság és a termelés irányítását. A pártszervezetek újjáépítése terén felmerül egy fontos kérdés, az, hogy az üzemi és a hivatali pártszervezetek nem fejlődnek arányosan. Ennek az is az oka, hogy az üzemekben sok­kal nagyobb követelményeket tá­masztanak a munkásokkal szemben, sokkal nehezebben bocsátják meg an­nak, aki hibát követett ei a munkás­hatalommal szemben. Ezzel szemben sok hivatalban a másik véglet érvé­nyesül: az átigazolásoknál nagyfokú liberalizmus, békülékenység tapasz­talható. Ezt a fejlődést a magyar munkáspárt még idejekorán megakadá­lyozza, hogy ne nélkülözze az igazi munkásság döntő erejét. Az új magyar párt az októberi ese­mények harcában és tüzében ed­ződött meg. Taglétszáma ugyan csökkent, ellenben annál erősebb, ru­aalmasabb lesz. Tagjai mint hivatott forradalmárok, akiknek szívügye a né­Di demokratikus rendszer, mindent megtesznek majd erejükhöz és tudá­sukhoz képest annak felvirágoztatá­sáért, s ha kell, fegyverrel is meg­védik. Ennek a pártnak eszmei téren is egységesnek kell lennie, mert csakis így lesz képes felszámolni az ellen­forradalom okozta gazdasági károkat és eszmei zavarokat. P. 3. ÜJ SZÖ 1957. június 555.

Next

/
Oldalképek
Tartalom