Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-13 / 132. szám, hétfő

A NÉP HATALMA, SZILÁRD EGYSÉGE A SZOCIALIZMUS GYŐZELMÉNEK BIZTOSÍTÉKA Helybeli „pénzügyminiszter" így jellemezném Bartalos Lászlót, a csenkei szövetkezet csoportvezetőjét. Ez a funkciója egyébként édeskeveset árulna el a fenti címből. Tudni kell azt is, hogy ő idestova három esztendeje a helyi nemzeti bizottság pénzügyi referense. A pénzzel jól tudni bánni nem kis dolog, különösen a köz pénzével. Ogy kell azt forgatni, hogy meglegyen a látszatja. Csenkén megvan. Ami első pillanatra meg-agadta mpst a figyelmemet, a szép park volt. Amikor legutóbb ott jártam, még nyoma sem volt. — Lépegetnek — mondom beszélgetés közben —, látom, sok új van itt. — ii'ndent megmozgatunk, hogy minden legyen — hangzik a válasz. Az ilyen „mozgató emberek" úgy kellenek a faluban, mint só a levesben. — Nem egyedül csináltam, a falu. Nagy segítség Vass Ferenc elvtárs is, a szövetkezet elnöke, ö is mindent megtesz a faluért. Mivel Bartalos László szövetkezeti tag és most jelölték a helyi nemzeti bizottságba, kíváncsi voltam, mi mindent tettek a szövetkezetért és milyen tervet szegeznek neki a jövőnek. Csak egypárat jegyeztem fel abból, ami már megvan; rendbetették a kultúrházat, körülkerítették a parkot. De nőnek az igények, kevésnek mutatkozik, ami már megvan. Váróterem kell az cutóbuszállomásnál, a kultúrház. falát is odébb kell tolni, mert a szellem napvilága is egyre terjeszkedik, követelödzik. Nagyhirtelen bizony felsorolni is nehéz, mi minden kell a falunak. Ez meg mindazért, mert a falu keletre, nyugatra mindinkább kijjebb tálja a belterületet. Egy tucat esztendő alatt vagy 50 Ház a gyarapodás. És a nép? Az is megnőtt. Mégis eltartja a közös. Hozzá még jól eltartja. Beszélgetés közben, úgy veszem észre, Bartalos László is gondolkozik ezen. Nála ez két okból is érthető. Ő is épített házat a népi demokráciában. Ö, a volt középparaszt, most szövetkezeti tag, éppen most épített házat és nem máskor. Láttam a hajlékát. Remek ház, az ára is szép. Felesleges leírni, a falusiak jobban tudják, mibe kerül a családi ház, mint bárki. — Van mit képviselni, ugye? — Van cit is, mit is — egészíti ki. — Az a sor, amerre jött, csupa új. Meg a sok viharvert ház is szépül. Csinosítják nagy szorgalommal. Mindezt pedig a szövetkezetből, mert ott a forrás, ott a kassza. És azt jól képviseli Bartalos László. Az építendő szövetkezeti irodáról, közös fürdőről, üvegházról és sok-sok más egyébről úgy beszél, olyan magabiztosan, mintha máris kész lenne. Biztos a dolaában, mert a tervet a nép állította össze, javasolta, magának, akárcsak öt, a helyi nemzeti bízott ságbi. , És a nép jó képviselőjét sohasem hagyja cserben! Gérecz Árpád. Hogyan választoltak nálunk régen ? RÉGI MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÁSOK A régi magyarországi választások hihetetlen brutalitással folytak le. Katonaság, csendőrség segédkezett a választásnál. Az ellenzéki jelöltöket' sokszor erőszakkal távolították el a községből. A legfontosabb szerepet játszottá a szavazók leitatása, a gulyásosztás és a fenyegetés. Voltak választások, melyek több száz sebesülttel, halottakkal végződtek. 1896-ban például 32 halott és nagyszámú sebesült áldozatot kívántak az „úri" választások. A véres áldozatok ellenére a magyar és szlovák proletariátus 1912-ben újból kísérletet tett az általános választójog kivívására. A kormány „új" választójogi javaslatot terjesztett elő, mely szerint középiskolai végzettséggel rendelkező férfiak 24 éves kortól lettek volna választásra jogosultak, a többi férfi csak 30 éves kortól, ha műveltségi bizonylatot tudott felmutatni. Azonkívül csak az választhatott volna, akinek legalább 8 hold földje volt. Az iparosnak iparigazolványt kellett felmutatnia, a munkásnak három évig kellett egy munkaadónál dolgoznia, hogy választhasson. Ezt a törvényt megszavazták, azonban az akkori szociáldemokrata párt és a haladó erők ezt természetesen ellenezték és harcba szólították híveiket. Sajnos az ellenállás kudarccal végződött, mert a proletariátus nem volt eléggé erős és nem támaszkodott a vidékre, a parasztságra és a többi tömegekre. Közben kitört az első világháború, ami megakasztotta az általános választójogért folytatott harcot. Csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt ébredt fel újból a proletariátus politikai aktivitása. Szlovákiában a Liptovský Mikuláš-i 1918. május 1-i nagy gyűlésen elfogadott történelmi határozatban újonnan ez a követelés áll: „Egyenlő és általános választójogot... a választás titkos legyen ... tiltakozunk az olyan választójog ellen, mely osztálynak osztályok vagy nemzetek feletti uralmát kívánná biztosítani." VÁLASZTÁSOK „PAPI KÖZTÁRSASÁG"-BAN 1938 októberében a szlovákiai fasiszta erők még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elszakítsák Szlovákiát a cseh országrészektől. A hlinkapártiak arra törekedtek, hogy a szlovák dolgozó népet egyedül képviselő kommunista pártot megsemmisítsék, a köztársaság harcképességét legyöngítsék és kivárják Hitler támadását. A müncheni diktátum után a bomlófélben levő polgári csehszlovák kormány tehetetlenségében nem is tudta meggátolni a hlinkapártiak garázdálkodásait. Jóváhagyta a külön szlovák nemzetgyűlést, az autonómiát. A szlovák kormány első ténykedése az volt, hogy feloszlatta a kommunista pártot és betiltotta sajtótermékeinek terjesztését, így a Hlinka-párt maradt Szlovákia egyetlen polgári pártja, mivel a többi polgári párt a szociáldemokrata párttal együtt beolvadt a Hlinka-pártba. Ekkor, 1938. december 18-ára tűzték ki a szlovák nemzetgyűlés megválasztásának időpontját. Ez az ún. választás a legnagyobb komédia volt, mert a szlovák nép közvetlen részvétele nélkül folyt le. A választók feladata csak abban állt, hogy a felfegyverzett Hlinka-gárda segédlete mellett adják le szavazataikat. Természetesen különféle jogkorlátozással maguknak biztosították azt, hogy csak a fasizmushoz hű elemek választhattak. Nem választhattak a katonák, csendőrök, vámőrök, számos magyar és ukrán nemzetiségű dolgozó, zsidó vallású lakosok, a kommunisták többsége, cigányok és a 21 éven aluliak sem. A jelölő listán 13 munkás és paraszt volt. A többi jelölt pap, gyárigazgató, nagybirtokos és ügyvéd volt. a nép fele, hogy kifejezze ellenállását, nem jelent meg a választóurnánál, sokan üres cédulákkal szavaztak. A hlinkapártiak nem fukarkodtak az ígéretekkel. Kikürtölték, hogy jólétet teremtenek, megszüntetik a munkanélküliséget. És mi maradt az ígéretekből ? Több mint 120 000 szlovák munkást küldtek ki munkára Németországba, ahol rabszolgamunkát végeztek nyomorúságos munkabér mellett. A munkanélküliséget így sem sikerült megszüntetni, mert kb. 30 ezer körül mozgott a munkanélküliek száma. 1940-ben 25 szlovák vállalatot teljesen átengedtek a német fasisztáknak. Az igért .iolét helyett egyre nőtt a drágaság. A szlovák fasiszták üldözték az öszszes nem szlovák nemzetiségeket (magyarokat, ukránokat, cigányokat) és ocsmány faji hajszát folytattak a zsidó származású polgárok ellen, akik közül a német haláltáborokban különösen a Szlovák Nemzeti Felkelés után 65 ezret gyilkoltak meg. A „papi köztársaságban" a cigányoknak például nem volt választójoguk, nem használhatták a nyilvános közlekedési eszközöket, nem léphettek nyilvános helyiségekbe, akárcsak Amerikában a négerek. Jlyen volt a „papi köztársaság" humanizmusa. g-k A legjobbak legjobbjait választjuk Hubay István szerkesztőségünkbe küldött levelében Hubovo község életéről ír. Elmondja, hogy felajánlásaikból, melyekkel május 1-ét köszöntötték, mit valósítottak meg idő előtt. Levelezőnk párhuzamot von falujuk régi és mostani élete között, majd ezeket írja: • — Mikor arról volt szó, hogy a fa Iuszépités keretében nekünk is tennünk kell valamit, a falu lakói egy emberként mozdultak még. Minden család felajánlotta, hogy 16 órát dolgozik falunk szépítésére. Ez szép felajánlás. Ennyi idő alatt már sok mindent lehet csinálni. Közösen végzett munkánknak meg van az eredmérye. Az utóbbi időben 100 máter utat köveztünk ki. Horosz Arpád őrösi levelezőnk legutóbbi levelében a választások előkrjzületeiröl tudósít és elmondja, hogy Örösön is jól működik az aqitációs közipont. Az előadásokat minden este 40—50 személy hallgatja végig. — A választások előtti kampányban — írja többek között — különösen jól dolgoznak a HNB tagjai. Mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk. Szerveznek, agitálnak és a személyi felvilágosító munka keretében mutatnak rá a választások

1 jelentőségére. EGY FEJLŐDŐ GYÁR yolc évvel ezelőtt, hazánk * ™ felszabadításainak előestéjén ünnepélyes keretek között indult mfü a munka Liptovs'r:v Mikulás Május 1. üzemében. Két év alatt egy szép, modern gyárépület állt készen, egy mintaszerű szocialista textilüzem. S amilyon gyors ütemben épült a vállalat épülete, olyan mértékben formálódott a dolgozók szocialista gondolkodása, a szocialista munkamódszerek bevezetése, amelyek az üzem munkasikereít alapozták meg. Nézzük az eredményeket. 1950ben az üzem össztermelése 16 millió volt. Ez a szám 1956-ban már több mint 57 millióra emelkedett. 1950-ben még csak 2 millió 800 ezer méter ruhaanyagot gyártottak, de hat évre rá csaknem 8 milliót. A munkások átlagos keresete akkor 612 korona volt, tavaly már 1002 korona. 1951-ben 800 ezer korona veszteséggel zárult az év, tavaly 9 millió volt az értéktöbbletük. Ezek a számok arról beszélnek, milyen gyorsan és milyen eredményesen távolították el az akadályokat és a nehézségeket, amelyek a termelés fejlődésének állottak útjában. De az üzem dolgozói nagyon jól tudják, hogy még mindig vannak nehézségeik, amelyeket meg kell oldaniok. Tovább keresik a hatékonyabb termelés útját. Mindenekelőtt a minőségi gyártás mutatószámainak emelésére törekszenek, amit a munkaszervezés és a gyártás irányításának tökéletesítésével érnek el. A szocialista verseny és az új munkamódszerek elmélyítésével javítanak munkájukon. Azt akarják, hogy a minőségben, a pótalkatrészek szükségletében kiegyenlítődjenek az eddig előforduló nagy különbségek a gyár egyes dolgozói között. A második ötéves tervben évről évre nagyobb feladatok teljesítése vár az üzemre. 1960-ban mintegy 15 millió méter kelmét kell gyártaniok. Az üzem további kiépítése is tervben van a harmadik ötéves tervben. A z üzem dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. éves évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak. Össztermelésüket, a minőséget, a munkatermelékenységet emelik, a munkaszervezést tökéletesítik. Üj munkamódszereket vezetnek be, újjászervezik a karbantartást és a javítást, stb. Vállalták, hogy a második negyedévtől az év végéig mintegy negyedmillió koronát takarítanak meg. 'V (Tudósítónktól) Horosz Árpád levele további részében elmondja, hogy községükől a kerületi nemzeti bizottságba Fekete Barnabást jelölték, aki ezt a nagy megtiszteltetést jó munkájával érdemelte ki. Havran Ferencné csécsénypatonyi levelezőnk legutóbb két tudósítást küldött, egyikben a csécsénypatonyi fiatalok kulturális tevékenységéről, a másikban a szocialista tervszerűség jelentőségét kiemelve, a beadási kötelezettségek teljesítésének szükségességéről ír. — Ha azt akarjuk, hogy életünk zavartalan legyen, teljesíteni kell a beadási tervet — írja. Ma;jd így folytatja: — Szövetkezeti dolgozóink vállalásaikkal arra törekszenek, hogy növelhessék a hektárhozamot és így hozzájáruljanak az életszínvonal emeléséhez. , Levelezőnk falujuk fiataljainak kulturális tevékenységéről ezeket írja: Jó munkájukról számos sikeres kultúrfellépés beszél, amelyek után nyugodtan elmondható, hogy a csécsénypatonyi fiatalok lelkes terjesztői a szocialista kultúrának. Sebők János levelében a Csemadok kalondai helyicsoportjának tevékenységéről tájékoztatja szerkesztőségünket. Elmondja, hogy milyen volt a falu élete azelőtt, milyen most, és a kulturális nevelés terén, milyen szerepet tölt be a Csemadok. — A Csemadok — írja — a szocialista kultúra terjesztője és magvetője a magyar dolgozók között. Ezt a nagy és nemes feladatot a Csemadok Kalondán is betölti. Levelezőnk leírja az egyes tagokkal való beszélgetését, majd azzal zárja sorait, hogy a Csemadok tagjai a választások előtti kampányból is alaposan kiveszik részüket. Tarka műsorokat rendeznek, amelyekkel a környező falvakban szintén több alkalommal fellépnek. ^ Illés József ipolybalogi levelezőnk „A legszebb ajándék" című tudósításában elmondja, hogy milyen érték a könyv és mennyire szükséges lelkitápláléka ez minden tanulni-művelődni akaró embernek. Ezit szem előtt tartva határozta el az Ipolybalogi Nyolcéves Középiskola tanítókollektívája, hogy a járási és kerületi szavalóverseny díjnyerteseit könyvajándékkal jutalmazza. — A jutalmiazottak — írja levelében Illés József, — örömmel vették át a környvajándékokat és annak az elhatározásuknak adtak kifejezést, hogy eddigi eredményeiktől ösztökélve, minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a jövőben még szebb eredményeket érhessenek el. Griinfeld Zoltán levelezőnk legutóbbi tudósításában a választási előkészületekről ír, majd elmondja, hogy falujukban mindenki várja ezt a nagy napot. — A választásokról — írja többek között levelében, — beszélgettem az állami gazdaság egyik dolgozójával, Puha József elvtárssal. Megkérdeztem, hogy van megelégedve az új jelöltekkel. Puha elvtárs elmondta: elégedett és azt várja tőlük, hogy a jövőb-n még szorosabban dolgozzanak együtt a néppel és minden erejükkel azon legyenek, hogy országunkban minél gyorsabban haladhassunk a szocializmus felé. Álló Józsefné (Baka) panaszlevelével fordul szerkesztőségünkhöz. Nemrégen házat építettek. Házuk előtt azonban mocsár van, ami egészségi szempontból is veszélyes. A mocsarat több esetben ki akarták tölteni, ezt azonban az Egységes Földművesszövetkezet el nöke mindig megakadályozta. Már vizsgálat is történt az ügyben. Megállapították, hogy a mocsár egészségtelen és el kell távolítani. A toatáro-* zat megtörtént, az intézkedés azonban nem. A mocsár máig is meg van. — Mikor az egészségtelen mocsárra nézek, — írja levelezőnk — mindig az jut eszembe, mennyivel szebb és egészségesebb lenne, ha ennek helyén egy kis veteményeskert díszlene. Miért vannak egyesek a szép és jó ellen? Álló Józsefné azzal zárja sorait, hogy panaszát az illetékesek bizonyára orvosolni fogják. EGYSÉG - GYŐZELEM Ez a jelszó - m új. Ezt használta a munkásosztály s háború előtt is, amikor a kizsákmányolók ellen, a munkanélküliség csökkentésééirt, a jobb munkafeltételekért harcolt. Ezt használjuk most is „Eqységesan a szocializmusért és a békéért vívott harcban — egységesen a nemzeti bizottságok választásaiba!'' „Előre népünk győzelméért a nemzeti bizottsági választásokba!" — olvastuk az ezer fényben tündöklő május elsejei felvonuláson. De mennyire más értelmet kapott ez a két szó! Győzelmünk a még szebb és boldogabb népi demokratikus Csenszlovákiát, a békét, a nép jólétének emelkedését, a szocializmus építését jelenti. Kezembe került két régi röpcédula az 1936-os évekből. Két nyelven, szlovákul és magyarul kenyeret és ruhát követel a muimkásgyerekeknek, strájkot hirdet az éhbérek ellen. De beszéljenek a röpcédulák, szó szerint idézem őket. Munkásnők, Munkások! Dolgozó nők! Munkanélküliek! A munkásgyerekeknek nincs kenyerük, sem ruhájuk. A munkáscsaládoknak nincs hol lakniok. De Pozsonyban gyönyörű valotákat építenek az uraknak és a Dunába vagonyszámra hányják a gabonát, a kikötőben rohad a liszt, amit nem tudnak kirakodni. Az üzletek telve vannak minden drága áruval. Mi és gyermekeink éhezünk. Vásárolni azonban nem tudunk! Már nem akarunk tov'

uh fázni, nem akarunk tovább éhezni! Elég áru van! Le az árakkal! Le az árdrágítókkal! Gyertek mindannyian a drágaság elleni gyűlésre, ahol beszámolunk arról is, mit határozott a város képviselőtestület a munkanélküliség egyszeri segélye kérdésében! Kommunista párt. Munkanélküli bizottság. L i g e t falu dolgozói! Mi, a Popper birtok földmunkásai sztrájkba léptünk. Nem akarjuk tűrni az éhbéreket. 8 és 10 koronás napszám mellett csak az urak pénzeszsákját tömjük. A mi követelésünk 18 éven felülieknek Kč 1,60 és 18 éven aluliaknak Kč 1,40 órabért. Gyermekeink rosszultápláltak, betegek, asszonyaink a gondtól elsorvadnak. Mindannyiatokat szolidaritásra hívunk fel. Segítsétek a mi igazságos harcunkat. Ne legyen egyetlen munkás, muhkásnó sem, aki munkát vállalna a Popper-birtokon. Felhívjuk a Matador munkásait, hogy harcunkat az ő követeléseikkel egybekapcsolva egységesen támogassák. Mi mindenkor támogatni fogjuk a kizsákmányolt Matador-munkások harcát. Harcunkat a vörös szakszervezet vezetésével és a ti szolidáris támogatásotok mellett a győzelemig viszszük. Éljen a munkásság egységes harcos közössége. Egység — győzelem. A sztrájkoló földmunkásoki A röocédulákat, azt hiszem, nem szükséges kommentálni. Magukért beszélnek. Akkor talán sikerült a ligetfalusiaknak a munkásság segítségével párfilléres béremelést elérniök. De az igazi győzelmet nem akkor aratták, hanem később, amikor végérvényesen átvették a hatalmat. És ezt soha többé a kezükből ki nem engedik. Igen. Most is egységben a qvőzelem. Munkások, parasztok, az egész nemzet egy emberként járul maid a választóurnák elé, hogy ezzel is bebizonyítsa: a szocializmus útján akar haladni. —Jcv— ÚJ SZÖ 1957. május 13. 5 \ \