Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-12 / 131. szám, vasárnap

GYSEGESEN ÉPÍTJÜK A SZOCIALIZMUST ^ntbe ri szo A z embert nemcsak barátjáról, hanem szaváról is megismered. Aki szemtől szembe áll az 54 esztendős Juraj Gajdossal, és hallja őt beszélni, megállapíthatja, hogy ez a magas, ezüstös hajú férfi mindig igazat mond. Szavai szívből jövők, őszinték, tiszta fényűek, mint a tenger mélyéről felhozott igazgyöngyök. Mély gyökereik lehetnek, mert az emberiség, a jellem kialakulása nem történhet máról holnapra. Még a legénnyéérés idején történt, Banská Bystricán. így emlékezik erre: — 1919-ben népgyűlés volt a városban. A Nagy Október eszméje ott áramlott közöttünk. Az elvtársak emberi, szivhezszólő szavakkal beszéltek olyan dolgokról, amiket magam is átéltem. Szavaik vonzók voltak... És azóta, igen azóta vált igaz emberré Juraj Gajdoš. Már akkor oltódott szavaiba, tetteibe a kommunistákat annyira jellemző emberiesség. Megtalálta élete értelmét s ha a nyomor az ajtón, ablakon keresztül zúdult is a nyakába, nem törte meg az ínség, pedig Judásgarasért eladhatta volna hitét a pénz ördögének. De nem tette, keményen állt az emberség talaján, mert tudta, mélységesen meg volt győződve arról, hogy csupán a kommunisták adhatják vissza az embertelenségben, a kapitalisták fojtó gyűrűjében élő társadalom többségének az emberhez méltó életet. J

uraj Gajdos az első köztársaság idején a Banská Bystricához közelfekvő Podlavice községben élt. Onnan járt munkába a városba. Nyomdában dolgozott, mint szedő. A munkalehetőségek változtak, mint az áprilisi idő. Többször nemcsak azért tagadták meg tőle a munkát, mert az akkor gyakori válság leépítésre kényszerítette a munkaadókat, hanem azért is, mert Gajdoš neve ott szerepelt a fekete-könyvben, — kommunista volt. Ilyenkor vándorbotot vett kezébe, dolgozott Martinban, Zvolenben, Moravská Ostraván. Ostraván? A Pravda cikkéit szedte. Ott ismerkedett meg Edo Urxszal, Jilemnickývel, a kommunista újságírókkal. S gyakran volt munka nélkül. Az erdőkbe járt fát vágni, dolgozott a szeszfőzdében is, a Fatrában. Ott bérkövetelésre ösztönözte a munkásokat. — Magának úgy látszik nem tetszik itt a munka, mehet! — ezzel adták ki útját a gyárban. Pedig „tetszett" neki a munka, kenyérre kellett a pénz. Az ínség nagy betegség. Három gyermekének életét vette el. És Gajdoš nem nyugodott, lázított a rendszer ellen. Háromszor került a vasrácsok mögé. S faluja, ,Podlavice az erősödő csendőrnyomás ellenére is kommunista fészek maradt. „Nem tudjuk fékentartani a kommunistákat" — írta akkoriban a tanító a falu krónikájában. És amikor fasiszta elnyomás dühöngött az országban. Gajdoš röplapokat készített az illegális pártszervezeteknek. A felkelés idején a falu forradalmi nemzeti bizottságának tagja lett. Ilyen volt Gajdoš élete a felszabadulásig. Töretlen élet abban a korszakban, amikor nehéz volt élni és mégis szép volt ez az élet, mert a harc győzelemre vezetett. A kommunisták küzdelme életet adott a Nagy Október eszméjének hazánk földjén. És azóta, mint ahogy a fa évről évre terebélyesedik, úgy nőtt, fejlődött életünk is, az egész ország. p ajdoš az új élet építését fa^ lujában kezdte, mint nemzeti bizottsági elnök. Később a város, ba, Banská Bystricába költözött, ott fontosabb megbízatást kapott. A pénzügy terén tevékenykedett. Ma a Nemzeti Front kerületi bizottságának dolgozója. Ott dolgozik, ott állja meg helyét, ahová a párt állítja. Kommunista kötelesség ez. A napokban újabb megbízatásnak tett eleget, amikor a város 78. választási körzetében bemutatkozott a választóknak. A nép, a dolgozók akaratából a Nemzeti Front a városi nemzeti bizottság tagjának jelölte. Több mint százan jöttek el erre a gyűlésre. Juraj Gajdoš elmondotta életét. Beszélt a városban eddig elért eredményekről és megismertette a jelenlevőket a megválasztásra kerülő új nemzeti . bizottság akció programtervével. Banská Bystrica Szlovákia egyik legszebb városa, az új terv szerint még szebb és nagyobb lesz. . Ott ültem a választók között és figyeltem az embereket. Nemcsak az arcuk árulta el megelégedettségüket, a jelölt iránt érzett bizalmukat, hanem szavaik is. A vitában egymás után szólaltak fel, javaslatokat tettek az akció programterv kiegészítésére és kérték Gajdošt, törődjön ügyeikkel. — Életemben soha sem futottam egyéni érdekek után — mondotta Gajdoš választóinak. — Arra törekedtem és fogok is törekedni, hogy társadalmunk érdekeit szolgáljam. Ebben látom egyéni érdekeim teljesülését. A nemzeti bizottsági tagoktól joggal várják a választók, hogy munkájukba szívüket lelküket öntsék és együtt éljenek választóikkal, közös erővel harcoljanak velük, hogy életünk, városunk még szebb legyen ... A z őszinte, egyszerű emberi szavak még nagyobb bizalmat oltottak a szívekbe. Bizalmat és tettekre buzdító erőt öntöttek az emberekbe. A választók egyemberként álltak ki jelöltjük mellett, mert tudják, olyan embert választanak meg, aki a Nagy Októbert követő időben lett híve a forradalom eszméjének, aki az embertelenségben is ember maradt, aki egész életét jó kommunistához méltóan a nép érdekeinek valóraváltásáért folytatott harcnak szentelte. Szavai azért hangzanak olyan őszintén, vonzón és buzdítón, mert a harcos tettekkel teli élet forradalmi, emberi melegsége hatja át őket. S ilyen jelöltben, ilyen emberben nem csalatkozhat egy választó sem. Petrőci Bálint Kommunisták, a tömegek közé! A párt hatalmas erőforrása: a tö-, megekkel való állandó kapcsolata. A tömegek közt végzett politikai munka szélesíti a dolgozók látókörét, fokozza tájékozottságukat, megérteti velük a párt politikáját és annak követésére mozgósítja őket. A jó felvilágosító munka — mint ezt minden kommunista, minden agitátor tapasztalatból tudja — hatalmas lendületet ad a dolgozók alkotó munkájának. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk különösen nagy örömmel veszi, ha sűrűn elbeszélgethetnek az agitátorokkal, a pártbizottságok tagjaival és a párttagokkal. Már a múlt választások idején helyesléssel fogadták a dolgozók, hogy GYAKRAN FELKERESTÉK ŐKET s hasznos eszmecserét folytattak velük. Ez az eleven kapcsolat örömmel töltötte el nemcsak a dolgozókat, hanem az agitátorokat is. így kell ennek lenni most is, amikor újra választások előtt állunk. A legtöbb helyen a választások előtti' időben ez így is van. A nagymegyeri járásban például az agitátorok csak egyetlen vasárnap 7253 családot látogattak meg és hívtak meg nyilvános beszélgetésre. Az eredmény az volt, hogy ezeken a nyilvános gyűléseken 7492 dolgozó vett részt. Azonban nagy hiba, hogy találkozunk még olyan jelenséggel is, ahol a népnevelők munkája visszaesett, mint például magában a járási székhelyen, Nagymegyeren, ahol az agitációs munka nem áll a kellő színvonalon.^ Pedig ma rendkívül nagy szükség van arra, hogy A KOMMUNISTÁK HALLASSÄK MEGGYŐZŐ SZAVUKAT, hogy megvitassák a munkások és a dolgozó parasztság tömegeivel a választások előtt felmerülő problémákat. , , Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkások, az EFSZ-tagok és a dolgozó parasztság várják a kommunistákat, az agitátorokat, hogy választ kapjanak tőlük kérdéseikre. Van ilyen kérdés számtalan. S nincs szebb feladat- a kommunistáknak, mint felvilágosítani és megmagyarázni a párt politikáját a dolgozó tömegeknek. Az agitátorok beszélgessenek el népünkkel azokról a sikereinkről, amelyeket három év alatt elértünk és mutassanak rá azokra a hibákra, amelyeket ez alatt az idő alatt elkövettünk, hogy ez tanulság legyen ránk nézve a jövőben. Az agitátoroknak sok érv áll rendelkezésükre járási és falusi méretben is. Minden család, minden EFSZ-tag lemérheti, mennyivel növekedett keresetének vásárlóértéke csak egy év alatt, az utolsó két árleszállítás következtében. Mennyivel több pénz jut a közszükségleti cikkek megvásárlására. Tényekkel, számokkal megmutatni, mit jelentenek az utolsó három év eredményei egy dolgozó család, vagy egy község életében. Hálás feladat ez a kommunisták, az agitátorok számára. Egész biztos, hogy hatásos érv volt az, amikor a nagymegyeri járás agitátorai rámutattak arra, hogy járásunkban csak az utolsó évben a szövetkezeti tagok A LEDOLGOZOTT MUNKAEGYSÉGEK FEJÉBEN 22 871000 KORONÄT KAPTAK. Ez azt jelenti, hogy az átlagos havi jövedelem egy EFSZ-tagnál 1300 koronát tesz ki a természetbeni járandóságon kívül. Vagy pedig az a tény, amelyre a nyárasdi népnevelők mutattak rá és amelyről minden szövetkezeti tag tud, hogy az EFSZ folyószámláján 1200 000 Kčs van a bankban és az EFSZ nincs rászorulva kölcsönre. Úgyszintén jól agitáltak a nemesócsai agitátorok, amikor többek között beszéltek arról, hogy az 1954-es választások óta a községben 35-en építettek új lakóházat, az EFSZ 2 000 000 Kčs értékben felépítette az istállókat, az iskolák megjavítására 170 000 Kčs-t költöttek, ezenkívül építettek utakat, parkokat, járdákat, sportöltözőt és fürdőt, stb. Hasonlóképpen mutassák meg az agitátorok mindenütt, hogy pártunk és kormányunk konkrét intézkedéseket tettek DOLGOZÓINK JÖLÉTÉNEK EMELÉSÉRE. A dolgozók szívesen beszélnek ezekről a kérdésekről az agitátorokkal, mert ez egyúttal saját munkájuk eredménye. Ha a kommunisták hozzáértőén, türelemmel vitatják meg a párt politikáját a dolgozókkal, akkor valóban széleskörű, igazi beszélgetés alakul ki a párt és a tömegek között. Olyan beszélgetés, amelyben nemcsak válaszolnak a dolgozók kérdéseire, problémáira, hanem megismerik véleményüket is és sokat tanulhatnak tőlük. Azonban az agitátorok egy percre sem feledkezhetnek meg arról, hogy éppen most a választások előtti időszakban szüntelenül küzdeniök kell az ellenséges propaganda és uszítás ellen. Az agitátoroknak az is a feladatuk, hogy türelemmel megmagyarázzák pártunk politikáját azoknak is. akiket az ellenséges elemek igyekeznek befolyásolni és a maguk-oldalárt húzni. Azonban az ellenséges propaganda terjesztőit és fő kolomposait le kell leplezni. Ezekkel szemben nincs helye a türelemnek. Nyilvánosan kell fellépni ellenük, hogy minden dolgozó felháborodással forduljon szembe velük. Járásunk dolgozói nagy tetszéssel fogadták a JNB és a KNB jelöltjeit, akik az akcióprogramtervről beszélve többek között elmondták, hogy 1960-ig az egészségügy terén Balony községben egészségügyi központot létesítenek, Nyárasdon orvosi rendelőt, a gyermekekről való gondoskodás fokozása érdekében minden községben orvosi tanácsadót, továbbá körzeti egészségügyi központokat létesítsenek. Nagymegyeren kiépítik a kanalizációt és a vízvezetéket és a lakosság jó Ivóvízzel való ellátása céljából a lehetőség szerint minden községben artézi kutakat létesítenek, stb. A jelöltek ezen tervek megvalósításához az egész lakosság segítségét kérték. Most, a választások előtt pártszervezeteink teljes felkészültséggel végezzék a tömegek közötti felvilágosító munkát. AZ AGITÁCIÓS MUNKA SZÍNVONALÁNAK NEM SZABAD AZONBAN CSÖKKENNI A VÁLASZTÁSOK UTÄN SEM. Éppen azért szükséges, hogy az alapszervezetek ' nagy gondot fordítsanak az agitátorok munkájának irányítására, ellenőrzésére. Agitáljanak fáradhatatlanul — és szervezzék, vezessék az agitációt, segítsék az agitátorokat munkájukban, tanítsák őket és tanuljanak is tőlük. SZIGETI JÖZSEF, a nagymegyeri járási pártbizottság titkára. A nemzeti bizottságok jó munkája—a dolgozók érdeke A dernői bányászok helytállnak A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója megünneplésére a Gömöri Vasércbányák dernői üzemének bányászai is méltóan készülnek. Becsüiettel teljesítették szocialista felajánlásuk május l-ig terjedő részét, amikor is a kötelezettségvállalásban kitűzött 1051 tonna vasérc terven felüli kibányászása helyett 2572 tonnát fejtettek ki, ezenkívül a feltárási munkálatoknál több mint 78 méter folyosót hajtottak ki ugyancsak terven felül. A dernői bányászok most további 500 tonna vasérc terven felüli kifejtését vállalták, 20 méter hosszú tárna kihajtását, valamint az egy tonna vasérc kitermelésére eső önköltségi ár félszázalékos csökkentését. A dernői bányákban a termelés hatékonyságának fokozását több új műszaki-szervezési intézkedéssel biztosítják. Többek között a feltárási munkáknál egy új rakodógépet helyeznek üzembe, átépítenek egy ereszkét, amelyen így nagyobb űrtartalmú csillék közlekedhetnek, azonkívül a málhegyi aknában az eddigi négy siklófejtésen kívül további új munkahelyen vezetik be ezt a fejtési módszert, amely biztosítja a bányamunka nagyobb termelékenységét. (g—l.) A szocialista állam egész tevékenysége arra épül, hogy az állami ügyek vitele és eldöntése ne csak a dolgozók érdekében, hanem a dolgozók által is történjék. A szocialista állam forradalmian új vonása éppen az, hogy az állami feladatok megoldása az egész közösség ügyévé válik. Ez a szocialista demokrácia lényegéhez tartozó nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy megvalósuljon a dolgozó osztályok uralma a legforradalmibb osztály: a munkásosztály vezetésével. Népi demokratikus államunk nemzeti bizottságai is azért válhatnak a népi hatalom legsajátosabb megtestesítőivé, mert: mindenki számára nyitva állnak, mindent a tömegek szeme láttára végeznek, hozzáférhetők a tömegek számára, közvetlenül a tömegekből indulnak ki, a néptömegeknek és a néptömegek akaratának egyenes és közvetlen szervei. Ezekből a megállapításokból következik, hogy a szocialista állam megszilárdulása, az állami munka színvonalának emelkedése nagyrészt azon múlik, hogyan tud eleven, alkotó és folyamatos kapcsolatot kiépíteni a lakossággal, milyen mértékben képes összeforrni a dolgozókkal. A dolgozó tömegeknek az állami munkában való résívétele egy csapásra megsokszorozza a szocialista állam erejét, hatókörét. Ilyen értelemben állapította meg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata: „A kommunista építés nagy feladatai megkövetelik a dolgozók alkotó tevékenységének és kezdeményezésének további fokozását, a tömegek még nagyobb arányú részvételét az állam igazgatásában, az állam szervező és gazdasági munkájában." Mindez persze nehéz és bonyolult feladat. Nehéz nemcsak azért, mert igen változatosan kell kialakítani az együttműködés különböző formáit, hanem azért is, mert fel kell számolni a dolgozók tudatában az állammal, az állami tevékenységgel szemben felgyülemlett idegenkedést, amelyet a népellenes tőkés állam terhes örökségként hagyott ránk. Nemzeti bizottságaink most már több mint tizenkét esztendős múltra tekinthetnek vissza, hiszen a felszabadulással egyidejűleg, sőt azt megelőzőleg kezdték meg áldásos tevékenységüket. Megalakulásuk óta eredményesen oldottak meg sok bonyolult feladatot és jelentős fejlődést értek el. Tagjaik zöme átérezte a megválasztása által reá hárult, felelősséget és mint a nép igazi „küldötte", a választókkal szorosan együttműködve végzi közérdekű munkáját. De korántsem alakult még ki megfelelő módon (elég szélesen és elég mélyen) nemzeti bizottságainknak a dolgozókkal •való rendszeres kapcsolata. A nemzeti bizottság és a lakosság közötti kapcsolat egyik legérzékenyebb mérője a teljes (plenáris) ülések napirendje. Éppen a leglényegesebb helyi kérdéseket kell a teljes üléseken megtárgyalni. Ahol ez nem így van, ott nem értik még a nemzeti bizottság szerepének lényegét. Átfogó községfejlesztési tervek mellett a kerület, járás, város, falu lakosságát érintő minden fontos kérdést ott kell részletesen megvitatni. A helyi problémák konkrét és alapos megvitatása elsősorban biztosíthatja azt, hogy a nemzeti bizottsági ülések valóban közérdekű eseményekké váljanak a lakosság számára, hogy foglalkozzanak vele a lakosság legkülönbözőbb rétegeiben. Más részről lazítja a tömegkapcsolatot, ha az egyes napirendi pontok előkészítésébe nem vonják be elég széleskörűen a lakosságot, sőt sok helyen még a nemzeti bizottság tagjait sem. Ezért születnek azután nem ritkán semmitmondó általános határozatok, amelyek nem öregbítik a nemzeti bizottságok tekintélyét, nem éreztetik hatásukat a lakosság problémáinak megoldásában. A tömegkapcsolat állandósításában nagy szerep jut az állandó bizottságok munkájának. Az állandó bizottságok munkájában határozott fejlődés tapasztalható, de még mindig nem töltik be kellőképpen feladatukat. Nem biztosítják, hogy munkájuk során szélesen megvalósuljon az alulról jövő ellenőrzés, kialakuljon az alkotó bírálat szelleme. A dolgozó tömegeknek az állami munkában való részvételét legtevékenyebben a nemzeti bizottsági tagok és a választók közvetlen kapcsolatai biztosítják. Ezért különösen jó a mi választási rendszerünk, amelynek eredményeként a választók ismerik „saját" jelöltjüket, akit személy szerint választanak meg. Ez nagymértékben növeli a nemzeti bizottsági tagok felelősségét, megkönnyíti a nemzeti bizottsági tagok és a választók közötti kapcsolat tartalmi bővülését. Mindez igen sok helyen kedvező hatást gyakorolt a tömegkapcsolatok megerősödésére, a lakosság által önként vállalt községfejlesztési munka megnövekedésére. A nemzeti bizottsági tagok akkor teljesítik kellőképpen kötelességüket — és ezt a Nemzeti Front jelöltjei véssék jól emlékezetükbe —, ha felhasználják a dolgozó tömegek tapasztalatait, segítik a lakosság kezdeményező erejének kibontakozását és nevelik a lakosságot. Mindebből következik, hogy a nemzeti bizottságok munkájában a megválasztott tagok tevékenységét kell élőtérbe állítani, erre kell fordítani az