Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-22 / 141. szám, szerda

Alfréd de Musset haldia óta száz év telt el SAS ANDOR: M

eaemlékezés uiuiiiiiiliiliiiniiiliiiiiiMiuiMiniiii I • I I I I VI | egy említés nélkül maradt centennáriumról A

XIX. század első felében a világirodalmi visszhangot keltő francia romantikus költészetnek jellegzetes sajátosságait teljesítette meg Alfréd de Musset, akinek halála óta 1957. május 2-án telt le 100 esztendő. Ha a jelennel nincs is olyan kapcsolata az 1810-ben született költőnek, mint a maga nemzedékével, melynek tagjait a nagy francia forradalom, közelebbről az 1793-as év unokáinak nevezte, s akiket a visszaállított Bourbon-királyság idején az egykori szabadságos megmozdulások emlékei foglalkoztattak, s ha ma szó sem lehet Musset világfájdalmas költeményeinek és prózájának olyan hatásáról, mint amikor a múlt század ötvenes éveiben a népek 1848-as nagy tavaszának bizakodásait átmenetileg eltemették, azért Musset életének és műveinek áttekintéséből nemcsak egyéni és lélektani érdekességü, hanem társadalomtörténeti és ideológiai szempontból figyelemre méltó tanulságok levonása kínálkozik. Hogy ez így van, azt hangsúlyozza Herzen Sándor az ő nagy önéletrajzi művében, ahol Mussetről azt írja, hogy ez a XIX. század harmincas éveiben kifejezte az akkori értelmiség válságát, csalódottságát abban a polgárkirályságban, amely az 1830-as júliusi forradalomból született. Ehhez hozzátehetjük, hogy ugyancsak Musset örökítette meg a Napoleon ieveretésével 1815 után elkövetkezett klerikális és nemesi reakció élményét az akkor fölnövő gyermekek tudatában. Nézzük csak, mit olvasunk erről Musset 1836-ban megjelent „A XIX. század egy gyermekének vallomása" című regénye második fejezetében: „Sápadt fantomok, fekete ruhába burkoltan, lassan bejárták a különböző vidékeket; mások a házak ajtaján kopogtattak s mihelyt ajtót nyitottak, zsebükből előhúztak teljesen elnyűtt nagy pergamenteket, am?lye knek tartalmára hivatkozva elkergették a házak lakóit." Ebben a mondatban az emigrált francia papoknak és földbirtokosoknak visszatéréséről és visszaköveteléseiről van szó csaknem húsz esztendős emigráció után, 1815 körül. „A XIX. század egy gyermekének vallomásá"-ról Aragon azt írja, hogy a modern regényírás kezdete tőle számítható. E megállapítást a mű bevezetésében található' rendkívül szemléletes társadalomelemzés és társadalomkritika jogosulttá tešzt, de a tulajdonképpeni történet, melynek elmondása a bevezető fejtegetéseket követi, túlságosan telve van a főszemély, Octave magánosságának és szerelmi csalódásba fúló élettapasztalatának rajzával. A XIX. századbeli magyar regényírás első magas színvonalú alkotása, Eötvös József Karthauzija a feudális múlttól elszakadt, de a polgári jelenben csalódott emberek típusait Mussethez hasonlóan, valószínűleg tőle befolyásoltan mutatja be. lul usset Szomorúság című szo" * nettjének végső szavait szokták mint az ő lelki szerkezetéről és emberi magatartásáról szóló összefoglalást idézni: Egyetlen kincsem a világon Csak az, hogy sírtam valaha. Kiegészítésül szinte odaülik ehhez Ady Endre romantikus temetési- víziójának befejezése az ismeretlen halottat gyászoló ember végső felkiáltásával : Testamentumot, szörnyűt írni És sírni, sírni, sírni, sírni. Adynál ez a hangulat, ez a megnyilatkozás egyszeri, teljesen egyedülálló. Mussetnél azonban a sírás kultusza tartós, aránylag rövid életét, amelyet 1857-ben 47 éves korában fejezett be, valósággal végigsírta. Miért siránkozott, miért volt tartós a kesergése és elégikus beállítottsága. Kettős szomorúság nehezedett érzelmeinek és hangulatainak világára. Szomorúvá tették őt egyrészt boldog-, talan személyes élményei, szívéletében, szerelmeivel kapcsolatban, másrészt elégedetlensége a társadalmi állapotok miatt. Elítéite a restaurációs uralmat, amelynek idején aki a trónt és az oltárt, a monarchiát és az egyházat dicsőítette, annak sikerben, dicsőségben és jólétben lett része. A júniusi monarchia idején pedig megbélyegzi a sajtó megvásárolhatóságát meg a közigazgatás korrupcióját Van olyan irodalomtörténész, aki szerint Musset emberi és művészi sorsának alakulásában a gyökeret, a konkrétumot, a neki soha kiegyensúlyozottságot, megnyugvást, csillapodást nem hozó szívélet képezte s ezt mintegy kivetítette átfogó, egész látókörét elkomorítő elkeseredéssé, ebből és ehhez szőtte világfájdalmas magatartását. Ha lehet is ebben igazság, ez nem teljes, mert az ő élete folyamán az osztályharcok, a társadalmi viszonyok alakulása, a napóleoni empiret követő fekete reakció és a proletariátusnak a júliusi forradalomban nyújtott segítségét elnyomatással viszonzó polgárkirályság, objektíve elég okot adott arra, hogy ne derítse föl az akkor élőket, a kedvezményezett uralkodó rétegek által mélybe szorítottakat, valamint a gondolkodó értelmiségnek azokat a tagjait se elégítse ki, akik XVIII. Lajos és X. Károly francia királyok idején nem szolgálták elvakuLtan a trón és az oltár uralmát, sem Lajos Fülöp alatt nem engedték magukat korrumpálni a tőke mindenhatósága által. j Hogy arról a korszakról, amelyben Musset élt, tájékozódjunk, említsük meg, hogy ő, aki 1835 táján, tehát 25 éves korában már teljesen kialakult művészi egyéniségként fejlődésének csúcspontját elérte, ezzel a koraérettségével hasonló jelenség, mint Petőfi. Egy másik magyar kortárs az érzelmes lírát művelő, de azt borúlátóvá nem komorító Eötvös József, aki három évvel később született mint Musset, 1813-ban. A francia költő által képviselt világfájdalom — amint ezt már említettük — Eötvöst a Karthauzi megírása közben érintette ugyan, de vele a megírás után leszámolt. Egy harmadik magyar kortársat, a Mussetnél tíz évvel idősebb, romantikus bevületú Vörösmartyt juttatja eszünkbe mindkettőjük pályájának megtörtsége, terméksnységben és életkedvben való megfogyatkozása életük utolsó szakaszában; C s említsünk meg még egy kor~ társat, aki ugyanabban a temetőben pihen Párizsban mint Musset s akivel ez lírai könnyedség és egyszerűség dolgában rokon, aki pályája kezdetén átélte azt a romantikus tépettséget és túlzott érzelmi individualizmust, mint Musset, de fejlődése folyamán később a társadalmi harcok olyan megörökítője lett költészetében, hogy a szocializmus nagy úttörői is elismerték e tekintetben egyedülálló tehetségét. Ez a kortárs Heine Henrik, aki a poroszországi önkényuralom elől Párizsba költözött, ennek életét figyelte és mint publicista ábrázolta is akkortájt, amikcft-' a XIX. század harmincas éveiben Musset neve a romantikus irodalorn

1 horizontján feltűnt. Ez a feltűnés nem hozott ennek olyan sikereket, mint a nála nyolc évvel idősebb Vietor Hugónak és a tizenegy évvel idősebb Ba'.sacnak. Jellemző e tekintetben, hogy 1848ban a francia akadémia olyan díjat ítél neki jutalmul, amely kezdő írók támogatására volt szánva s Musset ezt ugyan átvette, de egészében az ellenforradalom 1848 júniusi áldozatainak segélyezésére juttatta. Ekkor harmincnyolc esztendős volt. Tollát már körülbelül nyolc-tíz éve többnyire pihentette. Ezután még kevesebbet Irt, de a francia akadémia 1852-ben beválasztotta a halhatatlanok közé. Ma egyhangúság ötlik fel Musset költészetében, egy bizonyos magatartás túlzására beállított lelki szerkezet dokumentálódik nála. Az élet és a világ fájdalmas emlékekké szépül, ezeknek felidézésében keserű-édes örömet talál. Balsors ha látogat, a zene és a szépség enyhít a mélabún, írta, arról azonban soha nem beszél, hogy a ráeszmélés a mélabút okozó hibákra, az energikus talpraállás, a helytállás eloszlatja a ködös érzelgést s új kezdés, magújhodás kiindulását képezheti. „Emlék" című versében Musset szemrehányást tesz Dantenek, hogy a Pokolnak Francesca da Rimini sorsáról szóló részében a következőket írta, illetőleg mondatja: Nincs keservesebb, mint a szenvedés közepette emlékezni boldog napokra. Musset szerint elábrándozni ilyen emlékek felett nem keserves, hanem a legnagyobb öröm, még akkor is, ha fájók és megríkatók. Emlékeibe ő úgy kapaszkodik, mint ahogy a hajótörött deszkaszálat ölel. Mint a melankólia ihletett dalnokának imponál Byron örök bánata, melyet az angol költő mint szabadságharcos pecsételt meg, valósággal hősként juttatott befejezéshez. Dantenek most említett helyén arról is van sző, hogy a pokoli forgószélben galambok sodródnak. Ilyen a szenvedélyek forgószélében sodródó lény Musset, néha galambszelídségű, máskor tépett szárnyakkal a bánkódás és vigasztalanság mélységei felé zuhan. Szavának elragadó ritmusú könynyedségével, fantáziájának meglepő játékosságával Musset megvesztegetett olyaíiokat is, akik merész hangú kitárulkozásait profánnak és szabadosnak érezték. Mintha libertinus hajlamaiban a XVIII. század nemeseinek élvezetvágya és felelőtlensége éledt volna fel. A SZOVJET ÍRÓSZÖVETSÉG III. TELIES ÜLÉSE A könnyedség lehet kedves, de állandósulva sokszor a súlytalanság benyomását gyakorolja. Valami .csipkeszerű hatása van Musset stílusának (egész akotómunkáját értve), finom mintázatok ejtenek csodálatba, de a csipkeszövet anyaga egészben lenge, viharban és sodródásban (különösen ha szenvedély okozza ezt) a csipke gyarló védelmet nyújt szövőjénekés hordozójának. Csipkével nem lehet takarózni, valóságos ruházatot pótolni. Brunetiere, a XIX. század egyik vezető francia irodalomelemzője. súlytalanságot vet Musset szemére Hugó és Balzac alkotásaihoz hasonlítva. Musset mindenesetre hűvösebben hat a mai olvasóra, mint az utóbbi kettő. Ő egyébként úgy dolgozik, mint a grafikus, aki gyors irónjával vonzó és érdekes összképet vázol fel és rögzít, de a részletek kivitelézéséig nem jut. M] elyek a romantikus vonások Musset egyéniségében? Amint egyik versében bevallja, volt ő egész fiatalon verekedésre, ablakok betörésére kész aranyifjú, aki irtózott a nyárspolgárok szabályozott hétköznapjától, gyűlölte a banalitást, aki nemcsak másokat, de a saját érzéseit is lehűti az irónia hűvös és kijózanító vízsugarával. A szalonköltészetnek egy magasrendű, elfinomult változata Franciaországban az ő lírája, már mint kezdő író anakreontikus gondtalan életkedvet próbált ossziáni melankóliával párosítani. Szellemi és művészi érdeklődésében is olyan szomjúság mutatkozik nála a benyomások sokaságának befogadására, mint érzelmi téren. Szereti a távoli szépségeket, legyenek azok képzőművészetiek, mint Velence, vagy Firenze kövei, zeneiek, mint Mozart muzsikája, irodalmiak, mint az ókori görög költészet vagy a francia hagyományos Ízlés által tudomásul nem vett Shakespeare, vagy a szent szövetség nyomasztó légköre ellen lázadozó Byron, vagy déli és egzotikus tájak és kultúrák varázsa. Musset mint ember az uralkodó osztályok minden társadalomtörténeti fokon meglévő világfi-típusának új, a nagy francia forradalom után feltűnő változata. A régi nemesség sZertartá-i sosságban megkövülő úrhatnámságá nak helyére lép a ki nem elégültség-í nek polgári színezetű változata. Ennek bizonyos vonásait magára ölti Musset. Lírájának újszerű romantikus sajátsága a közvetlenség és az őszinteség. A líra területén ez tekinthető a realizmus keretsZerü . előfeltételének. A lélek hangolhatósága egészen finom árnyalatokban megvan nála, bár nem Úgy, mint Heinenél és Petőfinél, tud niilük a népdalok ősi egyszerűségének hatása alatt. Ha Musset őszinteségét említettük, tegyük hozzá, hogy az őszinteség egymagában nem érték, csak akkor, ha az, amiről a Hrikus vall, vonzó. A Musset-i őszinteség mögött felbukkan a világfi, a dandy, akiről már a kortársak megállapították, hogy minden külső és belső elleganciája mellett sem maradi ment a köznapiasságtól, a vulgarizálódástól. Midőn az Éjszakák című sorozatban Musset mind a négy évszakban beszélgetést folytat a múzsával és kesereg, hallatlan varázs van a szavaiban. Viszont más verseinek olvasása közben az a szabadosság, amellyel szinte dicsekszik, az a megállapodni nem tudás szívügyekben, az a hideg zuhanyként ható irónia, azután a folyton megújuló- kesergés — mindez dokumentum és adalék a költő képzeletének és érzésvilágának ismeretéhez, de messziről hangzik ahhoz, hogy bensőleg megfogja a mai olvasót. Hogy őt a magasrendű szalonlíra sikerei nem elégítették ki, annak bizonyítéka költő-kortársához, Lamartine hez intézett panasza, hogy Párizs legszegényebb negyedeiben a zajongó tö meg semmibe veszi a költő jajszavát és sikolyait. Ez is őszinte beszéd: önbeisme ™ rés. Igen, a valóban nagy, az egészséges, a nem túlindividualizált hanem a közösségi élményekből fakadó költészet, amely a tömegekben, az egész nemzetben visszhangot kelt, ez emeli ki a költőt az elszigeteltség keserves magányából, neki személyes elégedettséget szerez és megajándé kozza a tömegeket, a nemzet egészét a nagy emberi feladatokra történő ráeszmélés és összefogás boldogságával s a jövő építésének szárnyaló hitével. Musset összes művei elférnek egy nagy nyolcadrét alakú kötetben. Lírai versein és egyetlen regényén kívül írt egy Firenzében játszó értékes történelmi tragédiát, továbbá vígjátékokat és ötletes egyfelvonásosokat. Darabjainak főtémája a szerelem. Általában inkább olvasásra valók, több bennük a költészet, mint a színszerűség Üde szépségeivel friss maradt közöttük a „Miről álmodnak a lányok" című verses kétfelvonásos derűs játék. A napokban fejeződött be Moszkvában a Szovjet írószövetség vezetőségének III. teljes ülése, amely megvitatta a titkárság kollektív beszámolóját „A szovjet irodalom XX. pártkongresszus utáni fejlődésének egyes kérdéseiről". A beszámolót előzetesen megküldték az ülés minden részvevőjének, hogy felkészülhessen a vitára. Az ülésen Ď. T. Sepilov, az SZKP KB elnökségének póttagja, az SZKP KB titkára is részt vett. A vitában sok neves író szólalt fel és az irodalom és művészet jelenlegi fogyatékosságairól s jövőbeni feladatairól beszéltek. Az ülés pótválasztásokat tartott a vezetőség szerveibe. A zárószót Alekszej Szurkov mondta. Ezzel véget ért a Szovjet írószövetség III. teljes ülése. A titkárság beszámolója elején méltatta azokat a nagy gazdasági és politikai feladatokat, amelyeket a párt és a szovjet állam a hatodik ötéves tervben kitűzött. Leszögezte, hogy a szovjet irodalom helye és jelentősége a társadalom életében a hatodik ötéves terv éveiben abban van, .hogy aktívan részt vegyen a szovjet ember — a kommunista társadalom jövendő polgára — egyéniségének kialakításában. A személyi kultusszal kapcsolatban megjegyzi, hogy noha a Sztálin-kultusznak volt bizonyos rossz hatása az irodalom fejlődésére, „társadalmunk szocialista természete segítette a szovjet írók többségét abban, hogy elkerüljék a személyi kultuszból eredő hibákat." Erre például említette a Csendes Don 1940-ben megjelent utolsó IV. kötetét, Tvardovszklj: Vaszilij Tyorkin és Ház az útmentén című poémáit, Bazsov elbeszéléseit, A. Tolsztoj: Nagy Péter című regényét és Fegyin: Szokatlan nyár című dilógláját. A beszámoló bírálja az irodalmi újságokat és folyóiratokat, hogy keveset tettek a XX. kongresszus irodalmi vonatkozású határozatainak teljesítéséért. Szembeszállt B. Nazarov és O. Gridnyeva nézeteivel, akik ellenzik az irodalom és a színművészet pártvezetését, és a művészet terén felmerülő fogyatékosságokat a pártvezetés következményéül róják fel. A beszámoló további részében figyelmeztette az írókat: tartsanak lépést az élettel. A Szovjetunió küzdelme az élet igaz és művészien tökéletes ábrázolásáért számos könyvben törvényszerűen összefügg hivatásuk művészetének tökélyre emelésével. A háború utáni irodalom központjában a szovjet társadalom fejlődésének, a kommunizmus felé irányulásának problémái állnak. Ezért igyekezett az irodalom az utóbbi időben feltárni a nehézsége-i ket és ellentmondásokat, ezért meztelenítette le hiányosságainkat és mm tatta meg leküzdésük útját. A kongresszus utáni irodalomban mutatkozó alapvető konfliktus lényege társadalmunk élenjáró erőinek harca a bürokraták, a karrieristák, rutlnlsták ellen, a szocialista demokrácia megszilárdításáért és fejlesztéséért, a népi tömegek alkotó tevékenységének fokozásáért. Ez a konfliktus különbözőképpen különböző művészi formákban jelenik meg. Igy pl. Tendrjakovszkijnál és A Csakovszkijnál erkölcsi-politikai téren, Ovecskinnál eszmel-politikai téren, A. Beknél társadalmi-termelési téren, P. Nyilinnél pedig emberi-jogi viszonylatban. A beszámoló Ovecskin: Nehéz tavasz című regényével kapcsolatban nagyra értékeli azt, hogy az író élethűen érzékeltette a párttömegek erejét. A beszámoló végül leszögezte: „Irodalmunk elsőrendű kötelessége megérteni és a legszélesebb körben ábrázolni a népi tömegek aktivizálásának folyamatát." Befejező részében a szocialista realizmus alkotó módszere mellett szállt síkra. „A szocialista realizmus ellenségei nemcsak azért döngetik a szovjet irodalom falait, hogy diszkreditálják, hanem azért is, hogy akadályokat gördítsenek az útjába mindannak az újnak, ami országaikban születik; szeretnék visszafelé fordítani saját irodalmuk fejlődésének irányát. Készek vagyunk nyíltan és becsületesen küzdeni ez ellen nemcsak a szovjet irodalom érdekében, hanem Lengyelország, Magyarország és a szocialista tábor más országai irodalmának Igazán szocialista, igazán újszerű fejlődése érdekében is." L. L. M^Muü wccdu hhxhi Ipolykeszi új kultúrházat kap, melyet a helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére a község lakói közös munkával építenek fel. Charles Chaplin Egy király New Yorkban című filmje forgatásának befejezése után Párizsba utazott és kijelentette, hogy a jövőben megkezdi a Cirkusz című régi filmje újabb változatának forgatását, azonkívül' részt vesz a régebbi rövid filmjeiből összeállított új film forgatásában. A film szövegkönyve és zenéje már elkészült. A Csemadok kajali csoportja sikeres teadélutánt rendezett, melyen 300-an vettek részt. A helyi színjátszók ez alkalommal előadták a Haragosok című vígjátékot. Az előadás nagy tetszést aratott. Antonín Pŕecechtél akadémikus, a prágai Károly Egyetem általános orvostani tanszékének tanára az USA-ba utazott, hogy részt vegyen az otolaryngolőgusok VI. nemzetközi kongresszusán, melyet Washingtonban tartanak. Ezenkívül részt vesz még a St. Louisban, Chicagóban és Philadelphiában tartandó tudományos értekezleteken. Aragon és Else Triole francia, Anna Seghers német írónő és Pablo Neruda chilei költő Moszkva vendégei. Az Aufbauverlag könyvkiadóvállalat kiadta Heinrich Mann eddig meg nem jelent ismeretlen regényét. A CSISZ nagykeszi szervezete újonnan alakult kultúresoportjának tagjai Tajovský: Üj élet című drámájának előadásával kezdték meg tevékenységüket. A Vatikán könyvtárában tekintélyes középkori kéziratgyűjteményt őriznek, mely sok eddig meg nem jelent filozófiai, történelmi, jogtudományi írásműveket tartalmaz. Negyvenezer kéziratot mikrofilmre vettek fel s a filmtekercseket elküldték az USA-ba a St. Loui-i katolikus egyetem könyvtárának. Gerard Philip játssza a Till Eulenspiegel kalandjai című új francia film főszerepét. Jer és lásd címmel jelent meg Nifon Szab metropolita könyve a Kínai Népköztársaságban tett látogatásáról. A könyvet ismertető Ar Raid című libanoni lap megjegyzi, hogy a könyv visszatükrözi a kínai nép újjászületését, szellemi és művészi életének virágzását. A Csemadok nagygéresl csoportja előadta Heltai Jenő: A néma levente című verses játékát, mely megnyerte a kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönség tetszését. A darabot Szilágyi Dezső igazgatótanító-tanította be. Dr. Róbert Auty, a cseh nyelv kiváló angol ismerője, a cambridgei egyetem tanára tanulmányúton Csehszlovákiában tartózkodott és a szláv nyelvészet egyes kérdéseivel foglalkozott. Háromhetes tanulmányútjának egy részét Szlovákiában töltötte, ahol a szlovák irodalmi nyelvet tanulmányozta. Űj-Zélandon megnyílt a Maori Művészetek Akadémiája, amely a maori népfaj nyelvét, kultúráját és gazdag művészi hagyományait fogja tanulmányozni. A moszkvai VI. Világifjúsági Találkozón résztvesz Csehszlovákiából: a Lúčnica ének- és táncegyüttes, a Csehszlovák Állami Ének- és Táncegyüttes, a prágai ČKD Stalingrad ifjúsági együttese, az Állami Munkaerőtartalékok ostrava-hrabúvkai tanintézete kohásznövendékeinek fúvőszenekara, a brnói Radost bábszínház, a prágai V. Kloc esztrád- és táncegyüttes, továbbá az egyes együttesekből és népi zenekarokból alakuló népi ének-, tánc- és zeneegyüttes. A 465 tagú kulturális küldöttség körében fiatal előadó művészek is szerepelnek. A kulturális értékek behozatalára és kivitelére létesült Artia vállalat tavaly idegen nyelvű kiadványok exportálásával 3500 személyautó kivitelének megfelelő hasznot hozott népgazdaságunknak. Külföldön nagy érdeklődésnek örvend Pücka hat nyelven, 300 000 példányszámban megjelent Praha című könyve, továbbá Hanzelka és Zikmund 4 nyelven 250 000 példányszámban kiadott Afrika című könyve. Jean Gabin legújabb filmjében, melynek címe Fájdalom nélkül és rendezője Jean Paul le Chanoir, egy orvos szerepét alakítja, aki a fájdalommentes szülés lelkes propagálójává válik. A felsőpatonyi színjátszók a Mágnás Miska c. operettet adták elő sikerrel. Az előadáson a nagylégi 'népi zenekar is közreműködött Kiss Béla vezetésével. ÜJ szö P1957. május 20. Zelenák István, Perbenyík.