Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-01 / 120. szám, szerda

Szlovákia dolgozó népe méltóképpen megünnepli a Győzelem Napját Szlovákia dolgozói az egész köztársaság dolgozó népével együtt az idén ismét megemlékeznek a tizenkét év előtti felejthetetlen pillanatokról, amikor a győztes szovjet hadsereg betetőzte a fasiszta reakció imperialista erőinek vereségét és szabadságot hozott népeinknek. Népünk mélységes szeretetét nyilvánítja felszabadítónk iránt a Győzelem Napjának ünnepségein, melyek a Szovjetunióval való el nem múló barátságunk és szövetBégünk jelképévé válnak. Bratislavában az ünnepségek szombaton, május 4-én a hagyományos győzelmi futóversennyel kezdődnek. Szerdán, május 8-án, a Győzelem Napjának előestéjén az összes kerületi és járási székhelyeken ünnepi akadémiákat és esteket rendeznek, melyeken Szlovákia dolgozó népe kifejezi szeretetét és hűségét a Szovjetunió iránt és szilárd eltökéltségét arra, hogy testvéri együttműködéssel gyorsított ütemben haladjon elSre örvendetes, szabad életének építésénél. A Győzelem Napján a hála koszorúit helyezzük a szabadságunkért életüket áldozó szovjet hősök sírjaira. Az egyes kerületi nemzeti bizottságok elnökei az ünnep előestéjén átadják a legjobb dolgozóknak „Az építésben szerzett érdemekért" és a „Kiváló munkáért" kitüntetéseket. Csütörtökön, május 9-én, a Győzelem Napján Bratislavában nagy katonai szemlét rendeznek. A katonák a Gottwald térről indulnak el. Az egyes katonai egységek és fegyveres alakulatok ünnepélyesen elvonulnak a Sztálin téren levő emelvény előtt. Délután Szlovákia összes kerületeiben és járásaiban gazdag kulturális és testnevelési rendezvények és mulatságok lesznek. A Győzelem Napjának,megünneplését Szlovákia fővárosában ágyúlövésekkel és a dunaparton rendezett tűzijátékkal fejezik be. A csehszlovák szakszervezetek küldöttsége elutazott a moszkvai május elsejei ünnepségekre A Szovjetunió Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanácsa meghí. vására április 29-én délelőtt Prágából repülőgépen Moszkvába utazott a Központi Szakszervezeti Tanács küldöttsége, hogy részt vegyen a május 1-i ünnepségeken. A küldöttséget František Volf, a Postaügyi Alkalmazottak Szövetsége Központi Bizottságának elnöke vezeti. Tagjai: Ignác Čulen, a csehszlovák kőolajbányák fúróberendezései vezetője, Josefa Slanitčanová fényező, Augustín Mardiak esztergályos és František Raáek szedő. * * * A csehszlovák szakszervezetek további küldöttségei ez idén részt vesznek a kínai népköz társaságbeli, a német demokratikus köztársaságbeli, a magyarorszáqi, lengyelországi, romániai és bulgáriai május elsejei ünnepségeken. KATONAI URALOM JORDÁNIÁBAN Amman (CTK) — Az utolsó 24 órában Ammanban Húszéin király határozatára számos olyan intézkedés lépett érvénybe, amelyek még szorosabbra vonják a jordán közvélemény feletti ellenőrzést és lehetetlenné teszik a nép képviselőinek, hogy kifejezésre juttassák a jordán tömegek igazi akaratát és érzéseit. A jordán parlament és a szenátus rendkívüli ülését április 28-án királyi dekrétummal feloszlatták és Tukán hadügyminiszter — aki egyúttal az ország katonai kormányzója — rendkívüli teljhatalmat kapott. Ezáltal Tukán rendeletei a királyi dekrétumok és kormányhatározatok jogerejével bírnak. Tukannak a hat területi kormányzóval együtt rendelkezésre áll a hadsereg és a rendőrség, bármikor minden további nélkül letartóztatásokat és házkutatásokat rendelhet el. Ezzel egyidejűleg bővült a jeruzsálemi és ammani katonai törvényszékek jogköre is. Jordániát ezzel gyakorlatilag katonai ura'om alá helyezték. Az országban fokozott mértékben eszközölnek letartóztatásokat. A politikai pártok helyiségeit lepecsételték. Húszéin jordán király április 28-án eljárására és céljaira jellemző lépést tett. Ammanból érkező hivatalos jelentések szerint elutasította a parlalamentnek és Nabulsi kormányának a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok felvételéről hozott határozata megerősítését. Jordánia további fejleményeiről és magatartásáról a megfigyelők tartózkodóan nyilatkoznak. Hangsúlyozzák azonban, hogy Húszéin királynak ahhoz, hogy Jordániát továbbra is erőszakos uralom alatt tartsa, sürgős szüksége van fontra és dollárra, a hadsereg és a kormány számára. A megfigyelők ezzel magyarázzák Húszéin jordán király hirtelen elutazását is, hogy „egynapos sürgős" megbeszéléseket folytasson Szauddai, Szaúd-Arábia királyával. Az a vélemény uralkodik, hogy Jordánia királya Rijadeben megkísérelte kidolgozni a független arab államok, főleg Egyiptom és Szíria ellen irányuló közös szaúd-arábiai-jordániai irányvonalat és egyben nagyobb gazdasági segítséget kérni Szaúd-Arábiától. silány sorban TAJVAN SZIGETÉN a munkanélküliek száma elérte az egy milliót. Tekintettel arra, hogy a sziget lakossága nem tesz ki még kilenc és félmilliót sem, ez a szám rendkívül magasnak tekinthető. (ČTK) A NATO tanácsának bonni ülése előtt Bonn (ČTK) — Az agresszív Északatlanti Tömb külügyminisztereinek tanácsa május 2-a és 5-e között ülést tart Bonnban. A NATO-államok uralkodó körei e bonni ülésnek nagy fontosságot tulajdonítanak, erről tanúskodik Dulles amerikai államtitkár részvétele is. Előzetes hírek szerint a tanács megtárgyalja az atomfegyverkezéssel összefüggő kérdéseket is. A NATO tanácsának ülését első ízben tartják a Német Szövetségi Köztársaságban, ami arról tanúskodik, hogy a nyugatnémet militarizmus az Északatlanti Tömbben megfelelő „súlyra tett szert" és a gyakorlatban az amerikai imperializmus fő nyugat-európai szövetségesévé vált. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az ülés programja nagyon bő lesz. Fő pontjai közé tartozik a „Kelet és Nyugat közötti viszony" azokkal a jegyzékekkel kapcsolatban, amelyekben a Szovjetunió egyes NATO tagállamokat óva intett attól, hogy területüket atomtámaszpontok rendelkezésére bocsássák. Továbbá megtárgyalják a NATO stratégiai terveiben bekövetkezett változásokat, amelyek Nagy-Britanniának abból az elhatározásából fakadnak, hogy fegyA világdolgozói azatcmháború előkészítői ellen verzetét elsősorban atomfegyverekkel egészítse ki. A nyugati hírügynökségeknek már eddigi jelentéseiből is nyilvánvaló, hogy a NATO militaristái nem hajlandók reálisan megítélni a nemzetközi helyzetnek azt a veszélyes fejlődését, amelyet az atomfegyverkezéssel ők maguk idéznek elő és nem hajlandók tiszteletben tartani a világ közvéleményét, mely az atomfegyverek alkalmazását és kísérleteit határozottan elítéli. Claude Mariyt katonai bíróság elé állítják Párizs (ČTK) — Claude Marty fiatal francia hazafit, akit bebörtönöztek azért, mert nem hajlandó a volt náci Speidel alá tartozó hadseregben szolgálni, a francia sajtó szerint katonai bíróság elé állítják. A l'Humanité e határozattal kapcsolatban többek között a következőket írja: „A francia kormány újból be akarja bizonyítani Speidelnek, hogy teljesen támogatja őt. Martyt, akinek apját a német fasiszták a megszállás idején agyonlőtték, börtönbe vetették azért, mert hű maradt apja emlékezetéhez és a Hitler elleni harc hagyatékához. Guy Mollet most katonai bíróság elé állítja őt. A kormány azért akarja Martyt elítéini, hogy megfélemlítse a francia ellenállási mozgalom volt harcosait, a fasizmus elleni harcosokat, akik ugyanolyan álláspontot foglalnak el, mint Marty." Dé'-Wales bányászainak tiltakozó tüntetése London (ČTK) — Dél-Wales bányászai április 28-án több helyen tiltakozó tüntetéseket rendeztek a lakbértörvény ellen, amelyet a brit alsóház nemrégiben hagyott jóvá. A törvény a lakbér 200—300 százalékos emelését is megengedi. A dolgozók a létfenntartáshoz szükséges cikkek drágulása ellen is tüntettek. A Dél-Wales-i bányászok egyik nagy gyűlésén határozatot hoztak, amellyel elítélik a konzervatív kormány politikáját és a brit dolgozókat közös harcra szólítják fel a lakbértörvény ellen és az általános választások kiírásáért. SUKRI KUVATLI, Szíria elnöke, aki az egyiptomi küldöttséggel együtt Szaúd-Arábiában Szaud királlyal a jordániai helyzetről tárgyalt, április 27-én Kairóba utazott, ahol kétizben is tanácskozott Nasszer egyiptomi elnökkel. Szíria elnöke április 28-án hazatért Damaszkuszba. (CTK) L. E. THOMPSONT, az USA ausztriai nagykövetét Eisenhower elnök kinevezte moszkvai nagykövetté. Ch. Bohlent, az USA eddigi moszkvai nagykövetét az USA Fülöp-szigeti nagykövetévé nevezték ki. (ČTK) N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának el$ő titkára és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a bereznikovi Vorosilov Üzem dolgozóihoz a gyár megalapításának 25. évfordulójára üdvözlő táviratot intézett. Az üzem, melyet az első ötéves terv keretében építettek, jelentős szerepet tölt be a mezőgazdaságnak műtrágyával való ellátásában. (ČTK) RANDZSENDRA PRASZAD, India elnöke átadta az államdíjakat az 1956. évben készült legjobb indiai filmekért. A jutalmak kiosztásakor tartott beszédében az elnök hangsúlyozta a film jelentőségét és felhívta a filmipar képviselőit, hogy szociális és nevelő tárgyú filmeket gyártsanak. 1956-ban az országban 294 indiai filmet készítettek. Aranyérmet nyert a Rabindranath Thakur „Kabulwala" című elbeszélése alapján készült film. (ČTK) ABDULLAH CHALIL szudáni miniszterelnök és Haile Szelasszie, Etiópia császára Addisz Abebában közös közleményt adtak ki, amelyben megállapítják, hogy tárgyalásaik során teljes egyetértésre jutottak valamennyi olyan kérdésben, amelyek jelentősek a kelet- és közép-afrikai béke megőrzésére és e terület fejlesztésére. (ČTK) KIN BAR HO délkoreai nemzetgyűlési képviselő azt követelte a kormánytól, hogy lépjen közbe és akadályozza meg az amerikai katonák törvényellenes akcióit. Li ho, a liszinman kortnány igazságügyminiszte-í re válaszában beismerte, hogy az amerikai katonák a békés lakosság ellen elkövetett erőszakos cselekedetei törvényellenesek, azonban hozzáfűzte, hogy a délkoreai hatóságok nem léphetnek közvetlenül közbe, mert ezt a Korea és az USA között megkötött érvényes egyezmények nem engedik meg. (ČTK) A NÉPI KÉPVISELŐK összkínai Gyűlése állandó bizottságának meghívására április 29-én repülőgépen Pekingbe érkezett a román parlament 14-tagú küldöttsége. A Nemzetközi Kapcsolatokat Tanulmányozó Kínai Népi Társaság meghívására ugyanaznap Pekingbe érkezett a Marokkói Tanácskozó Gyűlés hattagú küldöttsége. (ČTK) ©OOOOOO0OO00©©©OOOCXDGX^ A mikor Lenin 1901 májusában ** „Mivel kezdjük" című újságcikkében arra a kérdésre válaszolt, hogyan kell a helyi jellegű munkásmozgalmat egységes, egész Oroszországot átfogó munkásmozgalommá változtatni, szó szerint ezt írta: „Az első gyakorlati lépés egy országos politikai lap megszervezése kell, hogy legyen. „Hangsúlyozta, hogy politikai újság nélkül az akkori Európában nem gondolható el politikai mozgalom és újság nélkül lehetetlen egy elvileg következetes és sokoldalú propaganda, amikor a lakosság legszélesebb rétegeiben felébred az érdeklődés a politika és a szocializmus kérdései iránt. „Nélküle végképpen nem tudjuk teljesíteni feladatunkat, azaz központosítani a politikai elégedetlenség és tiltakozás valamennyi elemét, hogy megtermékenyítsük velük a proletariátus forradalmi mozgalmát" — írta annak idején Lenin. Lenin szavai ma is érvényesek a szlovákiai munkásmozgalomra. A szlovákiai munkásmozgalom, habár kezdete a múlt század hatvanas éveibe nyúlik vissza, mégis harminc évig (1897-ig) többé-kevésbé helyi jellegű volt. A brutális nemzetiségi elnyomás és a tömeges analfabetizmus a nem magyar nemzetiségű népeket (a német proletariátus kivételével, amelyik a monarchia osztrák részeiben levő munkásmozgalomra támaszkodhatott) megakadályozta abban, hogy munkásfolyóiratokat adjanak ki, a szocialista irodalomról nem is beszélve. A Magyarországon élő szlovák, román, szerb, horvát és ukrán munkásoknak hosszú ideig nem volt meg a lehetőségük — amennyiben nem tudtak magyarul vagy Az első szlovák munkásfolyóirat megjelenésének 60 éves évfordulójára németül —, hogy megismerkedjenek a szocialista mozgalom céljaival, mint ahogy ezt a magyar és német munkások tehették. így 1895 végén a mai Szlovákia területén csak két szervezet volt: Bratislavában és Kassán (szakszervezeti vagy művelődési egylet), amelyek a szociáldemokráciához tartoztak. I gaz, ez nem jelenti azt, hogy Szlovákia többi városában nem lett volna szociáldemokrata munkásmozgalom. De ennek központja nem a mai Szlovákia területén, hanem — a szlovák munkások körében — Budapesten keletkezett. Budapest ugyanis nemcsak a legnagyobb magyar, de egyúttal a legnagyobb szlovák város is volt. Maga a hivatalos statisztika abban az időben ötvenezer szlovákot mutatott ki Budapesten. Kívülük nagyszámú cseh szakmunkás is dolgozott Pesten, akik tekintélyes szervezési és politikai tapasztalatokkal rendelkeztek. A szlovák és cseh munkások közös elhatározásából született meg a gondolat: megalapítani az első szlovák munkásújságot. A Budapesten élő cseh és szlovák munkások 1896-ban felhívással fordultak a magyarországi szlovák proletariátushoz és ezt hirdették: „A folyóirat fegyver lesz kezünkben, mellyel leverjük legnagyobb ellenségünket, testvéreink tudatlanságát." Az akkori helyzetet nagyon jól jellemzi az akció vezető egyéniségének, František Tupý cseh kazánkovácsnak 1897. jan. 1-én kelt levele, melyben egy szlovák értelmiséginek a következőket írta: „Eddig semmiféle szlovák szervezet sem létezik és úgy látszik, a szlovák értelmiség nem sokat törődik a munkásnéppel, ezért tehát mi cseh elvtársak néhány szlovák elvtárssal egyetértésben első sorban lapot indítunk, mert ez az agitáció legjobb eszköze. Később a lap segítségével megalakítjuk a szlovák szervezetet itt és a vidéken." És valóban, csak a cseh és szlovák munkások együttműködésének köszönhető, hogy 1897. május 1-én megjelenhetett Budapesten ezer példányban — az első szlovák nyelvű szocialista folyóirat a „Nová Doba" (Oj Idők) és 1897. május 15-én a másik, a „Zora" (Hajnalpír). A „Nová Doba" első száma a szlovák proletariátus igényeinek megfelelően jól volt összeállítva. Az első „Világproletárjai egyesüljetek" Marx tanai alapján álló című cikkben a szlovák munkássajtó feladatairól beszélt. A cikk méltatta május elseje jelentőségét is. A „Zora" „Mit akarunk?" 6ímü vezércikkében a szocialista munkásmozgalom alapvető követeléseit magyarázza azoknak a szlovák munkásoknak, akik a magyar és német nyelv ismereteinek hiányában nem tudtak megismerkedni a tudományos szocializmus céljaival. A szlovák munkásság kitörő örömmel fogadta a két folyóiratot. A „Nová Doba" további számaiban meghatottan olvassuk a munkások leveleit, hogy mit jelent részükre a szlovák sajtó. Érdekes — épp úgy, ahogy Lenin mondta az oroszországi újságok esetében —, hogy a „Nová Doba" esetében is az újságok körül alakult ki a szlovák munkásosztály szervezete. Nemcsak Bratislavában, Banská Bystricán, Zilinán, Martínban, Vrútkyn, Ružomberokban, Mikuláson, Losoncon, voltak levelezői, de az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt szlovák munkások soraiba is eljutott. Nagy volt a hatása és több szlovákiai városban szervezetek alakítására került sor. lul egemlítendő még, hogy 1897. május elsején Kassán megjelent egy háromnyelvű alkalmi újság „Vörös irány—

Červení Mír—Rothe Richtung" címmel, ezzel is bizonyítva a munkásmozgalom nemzetközi mivoltát. Nem kell csodálkoznunk, hogy az akkor Magyarországon uralkodó körök a forradalmi mozgalom elleni hadjáratukban a „Nová Dobá"-t is megtámadták. A „Zora" című lap már az első szám után megszűnt. Egyrészt pénzügyi támogatás hiányában, másrészt azért, mert a kiadók közül többet kiutasított a rendőrség Budapestről, köztük František Tupý-t is. A szocializmus örömteljes építésében a mai nemzedék közül sokan nehezen értik meg, hogy milyen nehéz feltételek mellett született meg az első szlovák munkásfolyóirat, hogy kiadásához mennyi áldozatkészségre, fáradságra és lemondásra volt szükség. Tisztelettel kell megemlékeznünk a szlovák munkásmozgalom és a szlovák szocialista újságírás első úttörőitől is: František Tupý-ról, a slanyi cseh kazánkovácsról, Štefan Martincekről, a budatíni lakatosról, Gustáv Svéniről a prievidzai fafaragóról és a többiekről, akik osztályuk szocialista öntudatáért harcoltak. Ha a „Nová Doba" 1897. július 1-én, huszonegy szám megjelenése után meg is szűnt, mégsem tudták megszüntetni azt, amit ez az első munkásfolyóirat szervezeti, agitációs és politikai téren elért. A szlovákiai munkásmozgalom az egyes helyi jellegű mozgalmakból egységes mozgalommá változott. lül a, amikor a szlovák munkásosz• tály első politikai folyóiratának hatvanadik évfordulójára emlékezünk, nem tesszük azt csak kegyeletből, hanem tudatosítjuk azt is, hogy ennek a lapalakításnak két fontos fényéről nem szabad megfeledkeznünk: eiőször arról a tényről, hogy az első szlovák munkásfolyőirat május 1-én, tehát a világ munkásosztályának nagy ünnepén, — jelent meg, ami arra kötelez bennünket, hogy ne feledkezzünk meg a nemzetközi munkásmozgalomhoz való tartozásunkról, a proletár nemzetköziség eszméihez való hűségről. Másodszor arról a tényről, hogy az első szlovák munkásfolyóirat a cseh és szlovák munkások közös müve volt. Ez arra kötelez bennünket, hogy állandóan erősítsük a cseh és szlovák nép egységét. Ez a szocializmus sikeres építésének egyik fő feladata, amelyről hatvan évvel azelőtt a „Nová Doba" alapítói álmodtak. MILOŠ GOSJOROVSKÝ egyetemi tanie.