Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-16 / 106. szám, kedd

A szocialista demokrácia nagy ereje U azánk népe választásokra ké•• szül. Dolgozóink nemsokára a szavazatgyűjtő urnákhoz járulnak, hogy a szocialista demokrácia által biztosított jogukkal élve kifejezzék akaratukat. x Az imperializmus — a közelmúltban elszenvedett sorozatos kudarcok után — most ideológiai téren, a propaganda fegyverével támad. Mennyi erőt és fáradságot fejtett ki az imperialista propaganda a lengyelországi választások előtt s jósolgatta a reakciós erők győzelmét az „első szabad lengyelországi választásokon". Ám csalódott. Itt is kudarc érte, mert a lengyel nép tudta, ki képviseli érdekeit, s szavazataival a párt jelöltjeit támogatta. Az ellenség most új ideológiai fegyverekkel próbálkozik: a „nemzeti kommunizmus" hirdetésével és a burzsoá értelemben vett „szabadság" követelésével. Nem újkeletűek ezek a fogalmak, csak új formáját képezik a munkásmozgalom opportunista és reformista árulói aknamunkájának. Mi a lényege támadásuknak? Azt állítják, hogy nálunk nincs szabadság, mert nincsen több párt. Márpedig ez szemenszedett hazugság, mert a kommunista párton kívül még a Csehszlovák Néppárt, Csehszlovák Szocialista Párt, Szlovák Megújhodás Pártja és a Szabadság Pártja léteznek, s fejtenek ki tevékenységet hazánkban. Ezek a pártok a dolgozó tömegek egy részét képviselik, de nem oppozíciós pártok: a nép érdekeinek legfőbb képviselőjét a kommunista pártban látják s ezért elismerik annak vezető szerepét az országban, s önként, jószéntukból követik a kommunista párt politikai irányvonalát politikájukban. A kommunista párt és a többi politikai pártok a Nemzeti Frontba tömörültek, mert egy érdeket követnek és ezért minden jelölt a Nemzeti Front jelöltje: az egész nép érdekeiért fog munkálkodni a nemzetgyűlésben megválasztása után. Vizsgáljuk meg azonban az amynyira agyondicsőített nyugati „szabadságot és demokráciát". Nézzük meg, milyen vívmányokat eredményez a nyugati országok népeinek -és milyen is valójában az a nyugati „demokrácia". Tudvalevő, hogy az amerikai családok hetven százalékának jövedelme nem éri el az államilag meghatározott létminimumot. Angliában fokozatosan emelkednek a közszükségleti cikkek árai — a szuezi kaland és a féktelen fegyverkezés erősén érezteti hatását. Ezt a -„színvonalat" biztosítja a kapitalista „demokrácia" a dolgozó tömegeknek. Č s hogyan fest a valóságban a ™ tőkés világ agyondicsőített „demokratikus választási rendszere" ? Az amerikai választási „mintarendszer" például ötvenfajta korlátozó intézkedést ismer: a választó vagyona, adófizetése, műveltsége, állandó tartózkodási helye s számos hasonló körülmény dönt a választásban való részvételről. Hol az annyit emlegetett korlátlan szabadság, ha nem választhat az a szegény ember, aki nem tudja megfizetni adóját, mert semmije sincs és munkahelyet keresve gyakran kénytelen változtatni tartózkodási helyét is? És nem választhat az analfabéta néger sem. Q e akik választhatnak is, hogyan " választanak? Sokszor képviselőiket nem is ismerik. Az amerikai dolgozóknak mindegy, hogy a köztársaságpárti, avagy demokratapárti képviselőjelöltre adja le szavazatát: egyik sem képviseli az ő érdekeit. Szavazatát megvásárolják tőle, ami nálunk teljesen ismeretlen és kizárt dolog. Jellemző az amerikai választási „demokráciára", hogy tavaly százmillió választó közül csak harmincöt és félmillió szavazott Eisenhowerre és mégis az elnöki székbe került, míg a szavazóknak közel egyharmada egyáltalán nem járult az urnákhoz. Hogyan érvényesülhetnek hát akkor a demokratikus szabadságjogok Nyugaton ? Ügy, hogy az USA-ban korlátozták és Nyugat-Németországban betiltották a kommunista pártot. Kuba szigetén repülőgépekről lövik az alkotmányos szabadságjogokat és általános választójogokat követelő hazafiakat. Ki képviseli hát akkor a dolgozók érdekeit a parlamentben, ha az állampolgárok zöme a különféle akadályok miatt nem választhat? Szemléltető képet kapunk, ha betekintünk a nyugatnémet parlamentbe, ahol 85 nagykapitalista, 51 földbirtokos és 85 jogász képviseli az állam „dolgozóinak" érdekeit. » S még egy tény, amely jellemzően mutatja a különbséget a kapitalista képviselő és a szocialista parlament képviselője között. A szocialista demokráciából, a Nemzeti Front lényegéből ered a szocialista parlament képviselőjének kötelessége, hogy állandóan szoros kapcsolatot tartson' fenn választóival, meg tudja vágyaikat, kívánságaikat s a helyzet tüzetes ismerete alapján kéviselje érdekeiket a nemzetgyűlésben. Tehát a választók és a képviselő között bensőséges viszony alakul ki. Ha nem lenne szoros kapcsolat a képviselő és választói között, nem tudná helyesen képviselni érdekeiket, nem tudna hol segítem rajtuk, márpedig akkor választói elfordulnak tőle s követelhetik visszahívását. Szocialista választási törvényünk biztosítja ezt a jogukat. Nyugaton ilyesmi ismeretlen fogalom. Sőt, a burzsoá rendszer egyenesen megtiltja a képviselőinek, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsenek választóikkal és a parlamentben tolmácsolják óhajaikat az alkotmánynak arra a tételére hivatkozva, hogy a képviselők „az egész nemzetnek, nem pedig a választók egy részének érdekeit képviselik". Persze, a „nemzet" a nagytőke urainak, a társadalom élősdijeinek összességét jelenti az ő felfogásukban. Népünk a választások alkalmával kifejezi a párt iránti bizalmát és azokat választja a nemzeti bizottságokba, akik eddig is megállták a helyüket, valamint azokat az új jelölteket, akik megfelelő képességekkel rendelkeznek a közéleti tevékenységre, legfőképpen pedig szívvel-lélekkel ragaszkodnak a munkásosztály pártjához és népi demokratikus rendszerünkhöz. Lőrincz László. Bretislav Bakala és Mikulás Jelinek hangversenye Az Európai Gazdasági Bizottság képviselője elutazott Csehszlovákiából Vasárnap, április 14-én egyhetes csehszlovákiai látogatás után elutazott Prágából Paul Le Vert, az Európai Gazdasági Bizottság belföldi közlekedési osztályának elnöke. Hazánkba a kormány meghívására látogatott el s elsősorban az autóbuszközlekedésben, valamit a teherautók kihasználásában elért eredmények iránt érdeklődött. „Láttam — mondotta távozása előtt —, hogy a közlekedési vállalatok szervezete kiváló és megcsodáltam az autóbuszvonalak hálózatának jó megszervezését és elosztását." Le Vert úr nagy elismeréssel beszélt a bratislavai Csehszlovák Dunahajózás hajóiról. „Az önök országában tett látogatásomról — mondotta Le Vert úr — nemcsak a közlekedési problémák nagyszerű ismereteit viszem magammal, hanem kellemes emlékekkel is távozom. Meghatott az a barátságos fogadtatás, amelyben mindenütt részem volt." 'Á hangverseny műsora színes volt és változatos. Az első szám Ludwig van Beethoven IV. szimfóniája. Ez a szimfónia a kilenc közül talán a legkevésbé népszerű. Beethoven kortársai közönyösen haladtak el mellette, és erről a műről még ma is elágazóak a vélemények. Jogosan illetik a „meg nem értett" jelzővel és így azt hiszem helyén2 való egyszer bővebben szólni róla. A III. és V. szimfónia felépítésben, zenei gondolatok mélységében és művészi jeleritőségben messze felülmúlják a IV-et, de a részletek kidolgozásában mégis a Negyedik viszi el a pálmát. Schumann ezt a szimfóniát két gigantikus szomszédja, az Eroica és a Sors szimfónia közé ékelve „karcsú görög hajadonnak nevezte két északföldi óriás között". A hasonlat nagyon találó. A mű alaphangulata boldog, álmodozó, vidám, mondanivalója friss és közvetlen. Témái kisebbszerűek, ezért is tűnik fel kisebbnek a többi szimfóniánál, de formában és kidolgozásban minden tétele tökéletes. Az első tétel adagio bevezetését mély komolyság hatja át. De a kpmor indulás csakhamar feloldódik a fő téma derültségében. A két különböző hangulat tökéletes keverése igazi beethoveni találékonyságra vall. A második tételt, az adagiot nyuu godt, nemes szépség és S költői erő jellemzi. Az J* egész tételen egy dal8 lam — egy téma vonul S végig, de ez a dallam S csodálatosan sokoldalú. 2 A scherzoban Beethoven J nagyszerű humora derít fel, a scherzo-jelleg a hangszerelésben is kifejezésre jut, vidám, szellemes párbeszéd folyik a hangszercsoportok és az egyes hangszerek között. A trio, ellentétben a scherzo derűs mozgalmasságával, a békés vidámság képét tárja elénk. Ä finálé az első taktusoktól kezdve egészen a szellemes kódáig csupa pezsgő elevenség, túláradó életöröm. A tökéletes kidolgozás egységesen vonul végig az egész szimfónián és a fináléban éri el tetőpontját. Összegezve megállapíthatjuk: a szimfónia gazdag invencióban, színes hangszerelésben, és ha témái nem is nagyszabásúak, a mű belső tartalma mindenért kárpótol. Ernest Chausson. francia zeneszerző „Poéme" című hegedűre és zenekarra írt kompozíciója következik. Ezt a fincm, kellemes művet már januárban is volt alkalmunk hallani, Ida Haendel játszotta zenekar nélküli hegedűváltozatban. Chausson jellegzetes zenei nyelvezete ezúttal álmodozó, néhol szinte melankolikus gondolatokat fejez ki. A műsor következő száma Uaurice Ravel „La Tzigan" című hangversenyrapszódiája. Ravel a Debussy-iskolához tartozik. Zenei képzeletét erősen foglalkoztatták a népi motívumok, kompozícióiban gyakran találkozunk sajátos színezetű és hangulatú népi zenével. A cigányrapszódia magyar levegőjű. Ravel a fényes színek, eleven hangulatok mestere, ez a jellegzetesség hangszerelésében is megnyilvánul. A két mű hegedűszólóját Mikulás Jelinek hegedűművész játszotta. Jelinek tehetséges muzsikus. Folyamatos előadó, vonóhúzása erőteljes, technikája jónak és kidolgozottnak mondható, ha még nem is befejezett. Két száma közül a Ravel-rapszódia volt mélyebben átérzett és sikerültebb előadása. A műsor utolsó száma Leoš Janáček „Tárás Búiba" című szimfonikus költeménye. Janáček Gogol elbeszélésének megzenésítésével Oroszország iránt érzett meleg szeretetét öntötte hangokba. Taras Búiba, kozák vezér a lengyel kormány elleni lázadást vezette 1628-ban. A kozák szabadságharcos lángoló hazaszeretete, áldozatos élete megihlette a zeneszerzőt. A kompozíció érdekesen, izgalmasan érzékelteti az orosz hős életútját és ezen keresztül az orosz nép elpusztíthatatlan erőit. Janáček mindezt a maga sajátos zenekari nyelvén mondja el nekünk, drámai erővel. Bretislav Bakala, érdemes művész, gyakorlott, biztoskezű karmester. Müködésbeli külsőségei nyugodtak, fegyelmezettek. Beethoven IV. szimfóniájából helyenként, különösen a harmadik tételben hiányzott az a frisseség, az a magával sodró lendület, ami ennek a szimfóniának legfőbb jellegzetessége. Janáček szimfonikus költeményében találta meg leginkább magát. Komoly, megállapodott művészettel vezényelt, nem ragadta el a mű különleges hangszerelése, nem akart rendkívüliségeket, életteljesen és hűen visszaadta a bonyolult vezérkönyv mondanivalóját. Havas Márta. Vahtangov Színház Bratislavában lliliilui[iaiiiiiiiiiMlii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini1tll)lilllllllliiiMiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiiiiiiiiiiuiitiiiiiiir •iiliiiliti:iiiiiiiiiiiiiiiiiii{iiiiiiiiiiliillililliiiiii<iliiliiilillllllinillll>lllll!lllllllilllilMlr c/t látsadalom — tulufdona védelmééit Az „enyém" fogalma az évezredek folyamán világosan beidegződött az emberek tudatába. A „mienk" fontossága, a társadalmi tulajdon mivolta korántsem áll ilyen tisztán mindenki előtt. Köztársaságunkban az elmúlt évek során a tulajdonviszonyok uralkodó formája a társadalmi tulajdon lett. Ez éppen a szocialista társadalom lényege, nyilvánvaló tehát, hogy a társadalmi tulajdon védelme, erősítése, szocialista társadalmunkat magát védi és erősíti. Mégis •- ha a zsebtolvaj elemel száz koronát, mindenki felháborodik, ha közvetlen munkatársait lopja meg, még nagyobb iránta a harag és a gyűlölet, de ha valaki a társadalmi tulajdont károsítja, sokan még mindig közönnyel nézik. Ez a mindennapos jelenség arra figyelmeztet, hogy a társadalmi tulajdon védelmét még nem tudtuk valóban „társadalmivá" tenni. Csak az utóbbi időben történt egy és más e mulasztás felszámolására Az elért eredményekben része van a bírák, ügyészek és ügyvédek rendszeres felvilágosító előadásainak az üzemekben, EFSZ-ekben, állami gazdaságokban és máshol, természetesen a színházi és filmelőadásoknak, sőt a rövid esztrádjeleneteknek is. A különféle tömegszervezetek nemzeti bizottságok által végzett jognépszerúsítő tevékenységét, új törvényeink magyarázatát dolgozóink általában szívesen fogadják. Legkiemelkedőbb eredményei azoknak az előadásoknak vannak,- amelyeken a társadalmi tulajdon védelméről esik szó. Nem egy helyen példákkal bizonyították, hogy a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos fontos állásokban (üzletvezető, raktárnok) sokszor meg nem felelő, hozzá nem értő személyeket alkalmaznak. Nagyon kedvez a társadalmi tulajdon kártevőinek egyes szakmák területén a rossz szervezés, a társadalmi vagyon felelőtlen kezelése is. Különösen sok kirívó hiba tapasztalható az építőiparban. Egyes építkezéseknél az értékes épületanyagokat gyakran ellenőrzés, pontos raktárvezetés nélkül tárolják. Csaló utólag derül ki, hogy ennek következtében milyen jelentős az anyagi károsodás. Előfordul — szórványosan — az is, hogy sikerül a népvagyon tolvajai, ún. kistolvajai mellett közhangulatot teremteni. A károknak azonban csak egy, mégpedig nem is mindig a legjelentékenyebb része az, amely a lopásokra és fosztogatásokra vezethető vissza. Gyakran más úton-módon folyik el a nép vagyona. Idetartozik a pazarlás, a hanyag és gondatlan kezelés, a prémium- és táppénzkifizetésekkel történő visszaélés. Sok indokolt panaszt okoz a különféle szervek felesleges, egybe nem hangolt ellenőrzése. A felvilágosító előadások nevelőhatása soha és sehol sem téveszti célját. Csupán egyetlen példát említek: Ki nem látta volna, hogy a gyermekek bezúzzák az ablakokat, leverik a vakolatot, letapossák a virágokat és a felnőttek nem utasítják őket rendre, nem magyarázzák meg nekik, miért rossz, amit tesznek. A társadalmi tulajdon védelmét kizárólag biztonsági, ügyészi és bírói szervek kötelességének tekintik, pedig ez minden állampolgárnak, minden szülőnek, tanítónak elsőrendű kötelessége. A társadalmi tulajdon védelme kulturális, és büntetőpolitikai kérdés. Ezért fokoznunk kell e téren is a propagandamunkát és behatóan ismertetni igazságos jogszabályainkat, a társadalmi tulajdon jelentőségét, a fiatalkorúakkal kapcsolatos jogszabályokat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azokon a területeken, ahol erőteljes felvilágosító-munka folyt, jelentős mértékben csökkentek a társadalmi tulajdont ért károk. Nyilvánvaló tehát, hogy a népvagyon megóvásáért és gyarapításáért folyó tevékenységben jelentős szerepe van a felvilágosító-munkának. S e tekintetben a lehetőségeket még közel sem aknáztuk ki megfelelően. A választások előtti egyik mindennapos feladatunk, hogy a legváltozatosabb módszerekkel segítsük elő a társadalmi tulajdon megvédését. Annál szükségesebb ez, mert embertársaink egy része még mindig a régi „rend" csökevényeinek hatása alatt gondolkodik és cselekszik. Éppen ezért büntető-törvényeink fő célja, hogy nevelőleg hassanak a dolgozó tömegekre és ugyanakkor megszilárdítsák a szocialista törvényességet. Ezt a célt szolgálták azok az enyhítő változtatások is, amelyeket a nemzetgyűlés legutóbbi ülésén büntető-törvényeinkben eszközölt és amelyek folyó évi április elsején léptek életbe. Ügy gondoljuk, hogy fejlődésünk mai színvonalán mindez, pl. a nyilvános dorgálás, mint nevelési eszköz, csak fokozza, erősíti a dolgozóknak a társadalmi, a szocialista tulajdonhoz való viszonyát. Jogrendszerünk nem áll meg a megkezdett úton. A büntetés nevelő hatásának mind a tettesre, mind a társadalom többi tagjaira olyan fontosságot tulajdonít, hogy a társadalmi tulajdonban levő vagyon apróbb lopásait, amenynyiben azt az illető vállalat, hivatal, intézet, vagy más szervezet saját alkalmazottja követi el, fegyelmi úton fogják üldözni. Az erre vonatkozó nagy jelentőségű és joggyakorlatunkban újszerű törvényjavaslatot a kormány már jóváhagyta és tárgyalás céljából a nemzetgyűlés elé terjesztette. Ennek a törvényjavaslatnak az ismertetésre visszatérünk. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy az államunk és rendszerünk létét veszélyeztető bűncselekmények elkövetői továbbra is a legszigorúbb, könyörtelen megtorlásban részesülnek. A dolgozókat neveljük, az ellenségre — lecsapunk! Jö SÁNDOR Az Állami Akadémiai Vahtangov Színház együttese sikeres kassai és prešovi szereplés után vasárnap Bratislavába érkezett. A becses szov, jet vendégeket a Carlton-szálló előtt gaz Iskola és Kulturális Ügyek MegJbizotti Hivatalának képviselői és a M bratislavai Nemzeti Színház tagjai ^ üdvözölték. Pavol Dubovskýnak, az iskola és kulturális ügyek megbízottja helyettesének üdvözlő szavait Ruben Nyikolajevics Szimonov, a Szovjetunió népművésze, az együttes főrendezője köszönte meg. A szovjet vendégek este a Hviezdoslav Színházban megtekintették Tyl: Vérbíróság c. drámájának előadását. A Vahtangov Színház együttese április 15-től 18-ig öt vendégfellépést rendez Bratislavában. \IR0DAL0MR0 L - Kö NYVEKRÜ M Dosztojevszkij: * Feljegyzések a holtak házából 3 272 oldal. Ára tagok számára 14.25 Kčs. Az MKBK 29. tagilletmény könyve. A nagy orosz regényíró világhírű j regényében négyéves szibériai számf űzetésének megrázó élményeit örö| kitette meg. Dosztojevszkij a Petí rasevszkij-féle kommunista-szocialis1 ta összeesküvésbe keveredett bele. 11849-ben halálra ítélték, de „kegyet lemből" négyévi kényszermunkára 'Szibériába küldték. 2 Ennek a négy évnek mérhetetlen ír szenvedéseit, szinte hihetetlennek < látszó eseményeit ábrázolja hatalmas t alkotóerővel és magával ragadóan t őszinte művészettel. Aki elolvasta J Dosztojevszkij elejétől végig izgalt masan érdekfeszítő feljegyzéseit a »holtak hlzá'^ól, lenyűgöző és felejthetetlen benyomásokkal gazdagodott. \ Krúdy Gyula: } A vörös postakocsi 5 427 oldal. Ára kötve 21.75 Kčs. 1 Kevés magyar író tudott annyira »bűvölni a hangjával, prózájának köl[tőiségével, mint Krúdy Gyula. Ez a (hang sajátos világot idéz; hősei, az ' Alvinczi Edvárdok és Rezeda Kázmé[rok körül életre kél a magyar ro»mantika. Hangulatainak forrásai a [nyírségi tájban, a felvidéki városok» ban, a dunántúli szőlőkben, Budat pest utcáin, budai kocsmákban és [ különös, múltat lehelő házakban fa, kadnak. E sajátos írások jellemzik > Krúdy hangját, azt a sokat emle| getett „gordonkahangot", amely sai játos bájjal, varázzsal telíti írásait. Üules Verne: Utazás a Holdba 386 oldal, egykorú metszetekkel. Ára kötve 15.— Kčs. A baltim-ľrei Gun Club tagjai — csupa veterán tüzér — vakmerő tettre határozták el magukat: ágyúgolyót menesztenek a Holdba és a Földről megfigyelik a lövedék útját. Nem sok'al az ágyúgolyó kilövése előtt megjelenik egy jókedvű, szellemes francia, aki hajlandó utasként beleülni a lövedékbe. A kitűzött időben ki is röppen a lövedék a világűrbe, az ittmaradottak pedig találgatják az utasok — Barbicane elnök, Richell kapitány és a francia Arden-sorsát. Csak hosszú napok múlva derül ki, miféle tájait járták be a világmindenségnek, hogy bírták ki a szokatlan körülményeket, s hogyan sikerült ismét földet érniök. Verne könyve a csillagászaton kívül a legkorszerűbb s legizgalmasabb tudományos kísérletekre: a rakétaűrhajózásra hívja fel a figyelmet. A Slovenský spisovateľ könyvkiadóvállalat sajtó alá bocs'totta Hegel, a nagy német gondolkodó Esztétika című művének szlovák nyelvű kiadását. * * * Orosz gigászok címmel cikk jelent meg a News Chronikle című angol lapban. A cikkben Walter Allan a Gogolról és Dosztojevszkijről kiadott két tanulmányművet ismerteti. ÜJ SZÖ p1957. április 16. \