Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-13 / 103. szám, szombat

|/ét hónapja is van már, hogy — No, megállj csak, kópé! — mérgenem találkoztam Fiala Sán- lődtem a beugratásra —, várhatsz te dórral. Tegnap aztán újra összehozott még egyszer engem, még ha azt ígébennünket a véletlen. Helyesebben red is, hogy a marslakókat mutatod mondva egy száguldó villamos, amely- meg! Hanem hát azért háromnegyed ről harsány hangon kiáltotta felém: hétkor mégis csak ott sétálgattam az „Ugorjon be hozzám ebéd után, óriási öreg Cérnagyár betonkerítése előtt... újságot mondok, megoldottuk a nagy A CérnagyártóJ alig 50 méterre, egy problémát!'"' vakolatlan falú háromemeletes épület Mosolyogva néztem a villamosból majd kieső, kézzellábbal integető öreg fiú után. Javíthatatlan álmodozó — állapítottam meg most már nem is tudom hányadszor. Hanem azért a kíváncsiság mégis csak furdalni kezdett. Tudniillik anynyit traktált már örök problémájával ez a folyton spekuláló ember, hogy lassanként saját lovamnak kezdtem érezni vesszőparipáját. Elhatároztam tehát, üsse kő egyéb elfoglaltAz építőmunkások otthonának öt fiatal lakója, Daniel Jósáaomat" két

a"óra zs

e^' Csicsmánsz

ky Milan, Drusó Rudolf, Opatovszky Já9 ' nos és Tasar József munka közbei ' körül felkeresem hivatalában. Fiala Sándorral tavaly ismerkedtem meg, gyakran akadt dolgom abban az időben munkahelyén, a Bratislavai Magasépítészeti Vállalat igazgatóságán. Ö akkor még az üzemi tanács elnökeként működött ott, s mint ilyen, rendszerint ő kísért ki egy-egy nagyobb építkezésükre. Egyik ilyen utunk alkalmával öntötte ki aztán szíve bánatát. — Nézze, elvtárs — mutatott szomorkásán egy hatalmas, félig kész épületen dolgozó munkáscsoportra —, mit gondol, mennyiben különböznek ezek az emberek egy 20—30 évvel ezelőtti építkezés munkásaitól? Csak annyiban, hogy több pénzt keresnek, könnyebben dolgoznak és nem kell nyomorogniok. De ha köztük élne, ismerné életnívójukat, szórakozásaikat, lelki életüket, bizony nagy részüknél ugyanazt tapasztalná, amit évtizedekkel ezelőtt elődjeiknél látott az ember. Ezeknek az embereknek nagy részük vidékről jár be munkára, csak szombatonként térnek haza hozzátartozóikhoz, s e hat napon keresztül olyan életet élnek, hogy szomorú arra még rágondolni is. Ideiglenesen felhúzott barakokban töltik az éjszakát, munka utáni szórakozásuk a kártya, jobbik esetben az alvás, nem egynél a kocsma. Próbáltunk kultúrelőadásokat, szórakoztató estéket rendezni részükre, azonban kilátástalan minden törekvésünk, hiszen talán mi magunk se jártunk volna el a város túlsó felében tartott előadásokra. Könyveket alig olvasnak, rádiót legfeljebb odahaza hallgatnak néha. Esténként ilyen társalgókban szórakoznak — és készül nek mesteriskolái vizsgájukra az ifjú építőmunkások. — Mondja, elvtárs, hát nem borzasztó az, hogy semmilyen módon sem tudjuk összefogni ezeket a szebb, kulturálisabb, emberibb életre érdemesebb derék embereket? Ilyen problémával gyötörte ma* gát Fiala Sándor. Magam is belátom igazát, s a probléma jogosságát, de ugyanakkor azt is, hogy felesleges ezen gyötörnie az embernek magát, mert nem lehet erre megoldást találni. Éppen ezért fúrta hát oldalamat Fiala Sándor villamosból lekiáltott diadalmas szava> Hát hogyne mentem volna el, még ha százszor fontosabb dolgot kellett volna is emiatt elmulasztanom. Hanem hát öreg barátomat sem ismertem volna igazán, ha előzőleg jól meg nem gyötörte volna kíváncsi természetemet... Maga helyett ugyanis egy cédula várt hivatalában. — Ne haragudjam, írta benne bocsánatkérőben, fontos dologban kell eljárnia, okvetlenül várjam őt este hét órakor a Cérnagyár bejárata előtt... be vezetett el Fiala Sándor. Az épületről messzire lesírt, hogy nemrégen még daruk kémleltek falai közé, hanem belül bizohy ház volt már az a javából. A pompás lépcsőháztól balra hatalmas ebédlőterem fürdőzött a vakító villanyfényben, jobbra üvegfalú társalgó féle, s a széles, kőpadlójú folyosón úgy sorakoztak a vakítóan fehér szobaajtók, mintha fehérruhás lányok álltak volna sorfalat, valami nagyon kedves, nagyon megható ünnepségen. — Nos, mit szól mindehhez? — ébresztett fel az álmélkodásból Fiala Sándor diadalmasan csengő hangja. — Tudja mi ez az épület? — Az építőmunkások első, igazán építőmunkásokhoz méltó otthona, Szlpvákia első építőmunkás-internátusa! Egy megelégedetten mosolygó ember, Kuchár Antal, az otthon vezetője csatlakozott aztán hozzánk, ő vezetett végig a hatalmas palota mindhárom . etneletén. Ű mutogatta meg a családiasan berendezett négyágyas szobákat, az Emeletek társalgóit, a csempés fürdőhelyiségeket, és azt a helyiséget, amelyet most rendezgetnek át könyvtárteremnek. A legkedvesebb látvány azonban a folyosókon nevetgélő, a társalgókban újságokat olvasó, boldog munkássereg volt, kérges tenyerű idős házépítő bácsik és bajúsztalan fiatalok serege, akik előtt most nyílt meg végre az igazi élet, a műveltség, az emberiesség, a békesség felé vezető új élet útja. 360 lakó lakja jelenleg otthonunkat, — dicsekedett közben Kuchár Antal. — Egyetlen fillérükbe sem kerül az ittlakás. Havonta kétszer kapnak tiszta ágyneműt, s rendes üzemi konyhai árban reggelű, ebédet és bőséges vacsorát. — Ez év elején nyitottuk meg — egyéves építés után — otthonunkat, s mondhatom, senki sem akad azóta, aki hízón kívül akarná eltölteni az estét. Igaz, mindent el is követünk, hogy a hét itt töltött napjai alatt kellemessé tegyük az „igazi" otthontól a távollétet, rengeteg szórakozást nyújtunk lakóinknak. Külön ifjúsági tanácsunk végzi ezt a feladatot, míg az idősebbekből választott bizottság a rendfenntartást tűzte ki feladatául. Hétfőn például az üzemi dolgokat beszéljük meg röpgyűlésünkön — fejezte be aztán magyarázatát Kuchár Antal. — Kedden rövidfilmeket és egészségügyi, természettudományi, vagy hasonló ismeretközlő filmeket vetítünk. Szerdán televíziót nézhetnek, akiknek nincs egyéb elfoglaltságuk, csütörtökön pedig egész estét betöltő filmet vetítünk saját mozigépünkkel. Péntekenként végül rövid esztrád- és egyéb művészi estékkel fejezzük be a hetet. — Hát akadhat-e anya vagy feleség, aki morcos, testben és lélekben fáradt hozzátartozót ölelne szívéhez szombat délutánonként? I gazad van, Kuchár elvtárs: A te ' vágyad is beteljesült immár, Fiala Sándor! — És mi lesz a többi sok száz építőmunkással? Hogy mi lesz velük? Már alapozzák az építőmunkások második otthonát. Neumann János. HWWHKWWWHiWHMWWMHtWW 5000 motorkerékpár! expwtáitunk egy hónap alatt A Strakonicei Motorkerékpár Üzemben márciusban 5000 motorkerékpárt gyártottak kivitelre. A külföldre szállított motorkerékpárok ČZ-125 és 175 jelzésűek. A Motokov külkereskedelmi vállalat jelenti, hogy a világpiacon márciusban Csehszlovákia érte el a • legnagyobb kivitelt. Motorkerékpárjainkat a szocialista tábor országain kívül 16 kapitalista államba is exportáljuk, többek között Kanadába és az Egyesült Államokba. Santovka község mellett, a lévai járásban földtani kutatások közben 65 méter mélységben hatalmas termálszénsavas vízforrásra akadtak. A víz hőmérséklete 27 fok, másodpercenként 51 liter víz fakad és 25 méteres vízsugár tör a magasba. Prágába érkezett az USA-ban élő honfitársaink 13-tagú csoportja. Ez idén ők az első tengerentúlról érkező látogatóink. A, trebišovi járásban levő Čerhovo helységben nemrégen építették fel a Prefa vállalat új üzemét. Ez az üzem tufa-betonból gyárt épületelemeket családi házak építésére. Már eddig 25 családi ház felépítésére elegendő épületelemet készítettek. A nagy érdeklődés arra készteti az üzem dolgozóit, hogy állandóan növeljék a termelést. Jelszavuk most, hogy minden nap egy házra valót termeljenek. E cél elérését a további gépesítés teszi lehetővé. Kassán, Prešovban és Žilinán már elkezdték a tufa-beton elemekből készült családi házak építését. Képünk betekintést nyújt az épületelemeket gyártó üzem munkájába. A képen látható Edmund Kucík csoportja egy műszak alatt 21 panelt készít, ami egy ház hatodrésze. J. Kočiš (ČTK) felvétele. TVT aponta sok levelet kézbesít szerkesztőségünknek a posta. Levelezőink ^ és azok is, akik csak először fogtak kezükbe tollat, nagy lelkesedéssel és erőmmel adnak hírt a községükben, városukban, üzemükben történt eseményekről, a közelgő májusi választások előkészületeiről. Krajcsovics Ferdinánd Galántáról például ezeket írja: Járásunk lakossága a nemzeti bizottságok tagjainak is köszönheti azt, hogy tovább emelkedett az életszínvonala. Hody község dolgozói bezzeg méltányolják a HNB tevékenységét, mert betonjárdát, új üzlethelyiséget épített és megjavította a kultúrházat. Kajaion meg most áll befejezés előtt a kultúrterem, Felsőszelin, Diószegen pedig korszerű iskolát építenek. Kulturális téren ugyancsak kiemelkedő eseményekről értesülünk. Hasonló tartalmú beszámolóban írja le Kremenák Etel Nyitráról a Csemadok tardoskeddi helyi csoport működését: A helyi csoport — írja többek között — minden esetben részt vesz a falu népnevelő, kulturális munkájában. Ezt a ténykedést szoros együttműködésben a helyi tömegszervezetekkel, EFSZ-el végzi. Losoncról Sólyom Lászlótól kapunk értékes tájékoztatást a járás Csemadok szervezeteinek működéséről, aki különösképpen kiemeli, hogy a pinci és a tőrincsi helyi csoportok azok, amelyek irodalmi vitákkal és könyvismertetéssel igen jól szórakoztatják s egyben nevelik tagságukat. Ugyanez a levelezőnk más hangot is megpendít. A HNB intézkedéseivel kapcsolatosan bírálólag emlékezik meg arról, ami a város szépségét teszi kockára. Többek között így folytatja: A Marx Károly-út közepén ormótlan nagy fabódét állítottak fel, amely nemcsak nagy helyet foglal el, de elveszi a szép, hosszú losonci Fő utca kilátását. Pedig ezen az utcán vannak üres üzlethelyiségek, ahol az újságok árusítását jobb, alkalmasabb helyiségben lehetne végezni. Hadseregünk kötelékének tagjai, katonák, tisztek manapság igen nagy számban olvassák a sajtót. Szívesen írnak a katonaéletről is, hadd tudják meg mindenütt, hogy nálunk ezen a téren is nagy változás történt. Kruzsliak Béla tiszt leveléből az alábbiakat ragadtuk ki: — Alakulatunknál most a gépkocsivezető-tanfolyamra készülünk. Célunk, hogy a résztvevők alaposan megismerkedjenek a motorral, az alkatrészekkel és jó eredménnyel vizsgázzanak. Ezenkívül a kultúrcsoportban is tevékenykedünk. A közeli faluban már több fellépésünk volt, ahol a HNB rendezésein szerepeltünk. Gottlieber Ferenc őrvezető pedig arról számol be, hogy alakulatuknál nagyszerű ének- és zenekar működik. Fellépnek a környékbeli agitációs központokban és értékes műsorral szórakoztatják a dolgozókat. Gubovics László közkatona legutóbb arról értesítette szerkesztőségünket, hogy egységükben sok magyar fiú készül a Fučík-jelvény megszerzésére. Illés Bertalan bácskai levelezőnk a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége falusi szervezetének működését méltatja levelében. — Annak ellenére — írja —, hogy a szervezetben 18 éves fiatalok is vannak, ezek fegyelmezettebbek és rendszeresebben veszik ki részüket a gyakorlatokból, mint az idősebbek. A kékkői járás délnyugati sarkában, az Ipoly mellett fekszik egy kis község, Ipolybalog. Lakói — írja Illés József — jól gazdálkodó, Szorgalmas emberek. Jó hírüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1955-ben alakult fiatal szövetkezetük járási viszonylatban is az elsők közé küzdötte fel magát. Gazdálkodásukban különösképpen nagy súlyt fektetnek a törzskönyvezett tehenek, apaállatok tenyésztésére. Innen erad, hogy az eladott állatokért darabonként a 10 ezer koronát is megkapják. A falu lakói jobban élnek, mint ezelőtt és igen nagy örömmel várják, hogy bevezetik a villanyáramot, ami elősegíti a község és a helyi szövetkezet fejlődését. A község tehát — s ezt c levélrészletek is alátámasztják — eddig nem látott fejlődésről tanúskodik mind gazdasági, mind kulturális vonatkozásban. Testnevelésünk ugyancsak új utakon halad. A sport már nem a kiváltságosok privilégiuma nálunk, hanem hatalmas tcmegalapokon nyugszik és nagy népszerűségnek örvend. Dehát beszéljen erről a kassai Balog János írása: — A rozsnyói bányásztanulók a közelmúltban testnevelési akadémiát rendeztek. Ezen több, mint ezer diák . és diáklány vett részt. A példásan végzett gyakorlatokat igen sokan megtekintették. A rozsnyóiak sokáig emlékezni fognak a fiatalságnak erre a gyönyörű szemléjére. Arra vonatkozólag viszont, hogy a kassai kerületben az ifjúság milyen módon készül a moszkvai Világifjúsági Találkozóra. Peter Štadrubský leveléből a következő sorokat ragadjuk ki: — A kassai kerület ifjúsága most minden munkaszakaszon, az iskolákban is a VIT előkészületeivel foglalkozik. Ennek tiszteletére például a gölnicbányai járás Remete községének fiataljai kötelezettséget vállaltak, hogy társadalmi munkával segítenek a helyi egészségügyi központ felépítésénél. Ezenkívül 150 köbméter silótakarmány készítésére vállalkoztak. A tőketerebesi fiatalok meg külön cukorrépa-parcella megművelését vállalták; e munkálatokat az ifjúsági brigád végzi el. Hasonlóképpen a szepesújfalusi bútorgyár fiatal munkásai is értékes kötelezettségvállalásokkal készülnek , a VIT-re, míg Szepesbéla pionírjai virágok termesztésére vállalkoztak, amelyeket csokorba kötve nyújtanak át a VIT küldötteinek. A következő beérkezett levél — L. Klapúchtól Szencről — arról számol be, hogy a járásban a Csehszlovák Vöröskereszt szervezet hogyan kívánja serkenteni és felsorakoztatni tagjait a faluszépítési akció tervének teljesítésére, a tavaszi növényápolási munkákra és a májusi választások előkészületeinek biztosítására. — Blatnán — írja — 100 órát dolgoznak le a Vöröskereszt tagjai a faluszépítési akcióban. Pusztafödémesen a szervezet tagjai 300 órára vállalkoztak a szépítési akcióban. Lukács Sándor, a kassai KNB dolgozója Pelsőcről szerzett élményeit, benyomásait juttatta el szerkesztőségünkhöz. Többek között a következőket írja: — Ebben a több, mint két és fél ezer lakosú községben is serényen készülnek a választásokig. A HNB eddig új utak, aszfaltos járdák, a kanalizáció hálózatának kiépítésével, valamint egy tizennégy tantermes iskola építésének megkezdésével nagy munkát végzett. Ez mind dicséretére válik a HNB tagjainak, akiknek a munkáját a faluban igen nagyra értékelik. A választások napja rohamosan közeleg és ugyanilyen ütemben folynak falu- és városszerte az előkészületek is. Zelenák István perbenyíki lakos leveléből is ez csendül ki. Egyebek között ezeket írja: — A tömegszervezetek ízlésesen feldíszítették a kultúrházat, ahol az agitációs központot elhelyeztük. Községünkben a nemzeti bizottságba való jelölést tömegszervezeteink már megejtették. Eddig csupán két női tagja volt a HNB-nak, most négy erre alkalmas nőt jelöltek. Hogy mi a célkitűzésünk a következő években? Folytatni akarjuk a község építését, szövetkezetünk megszilárdítására törekedünk. így beszélnek a levelek, azoknak az írásai, akik két kezük munkájával építik a falut, várost és az országot, hogy népünk életszínvonala tovább emelkedjék és erősödjék az ország i£. E célkitűzésért sokat tehetnek a nemzeti bizottságok új tagjai, akiket népünk május 19-én választ meg. —th— Az első negyedévben 296 bányadolgozó toborzásával maradiunk le Szlovákiában a nemzeti bizottságok tanácsai mellett működő munkaerőosztályok dolgozói ez év első negyedévében 296 dolgozó toborzásával maradtak adósak szénbányáinknak. Ebből a számból 151 dolgozót az Ostrava-Karviná-i körzet, 31 dolgozót a Handlovai Nagybánya, 75 dolgozót a Mosti Bánya-üzem, 39 dolgozót pedig a Novákyi Bánya vár. Az előírt feladatokat elsősorban a prešovi kerületben nem teljesítették, ahol 171 dolgozó toborzásával maradtak le, a žilinai kerületben 128 dolgozó, a Banská Bystrica-i kerületben 55, a kassai kerületben pedig 42 dolgozó megnyerése hiányzik még a terv teljesítéséhez. A többi kerületek túlteljesítették toborzási tervüket. Szlovákiában a toborzási dolgozók a rádioaktív nyersanyagok fejtéséhez szükséges munkaerők toborzási feladatát 1957 első negyedévében 117,1 százalékra, a jáchymovi bányák részére 105 százalékra, az építészet szakaszán pedig 116,6 százalékra teljesítették. 7őáz, onieLi izLo eklx&L épült... Családi házak tufa-betonból