Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-13 / 103. szám, szombat

Megkezdődött a fasizmus elleni ellenállási mozgalom hónapja - Nem felejtünk T izenkét évvel ezelőtt legyőzték a német fasizmust, felszabadítot­ták a haláltáborokat, amelyekben több tízmillió férfit, asszonyt és gyermeket pusztítottak el. Ezzel az egész világ előtt leleplezték a náciz­mus barbárságát. Azok a milliók, akik élni, dolgozni és örülni akartak, a fasiszta vérengzés áldozataivá váltak. Az anyagi károk is minden hábo­rút viselt országban milliárdokat tettek ki. Tizenkét év telt el azóta. És újból felemelik fejüket azok, akik felelősek a rengeteg áldozatért. Kihívóan viselkednek. A volt SS emberek Adenauer Németországában újra hatalomra kerültek, Speidel tábornok, aki a francia hazafiak deportációját elrendelte, olyan állásba került, ahonnan a meg­gyilkolt áldozatok árváinak parancsolgathat. Az ellenállási mozgalom harcosai, a háború részvevői, a koncentrációs táborok volt lakói, a fasizmus áldozatai, a meggyilkoltak hozzátartozói ebben a hňnapban mindenütt ö .szegfűinek, hogy megemlékezzenek és tisz­telegjenek drága halottaik emléke előtt. Megfogadják, hogy minden erejükkel megakadályozzák a nácizmus és német militarizmus felújítását. A fa~'-mus áldozatainak cetunai (Bzin­ce pad Javorinou) községben levő emlékműve Ne feledkezzünk meg sem a jókról, sem a gonosz9król S zívesen keresem fel a Fehér Kárpátok, a Javorina környé­két, az alatta húzódó szép, tiszta, rendezett falvakat, a kies fekvésű, hosszúra nyúlt irtványokat. Szeretem dolgos lakosságát, festői népviseletét, egészséges, szépszál szlovák embereit. A Javorina alatti terület már több­ször volt tanúja népfelkeléseknek. 1848-ban Húrban, Holuby és Šulek is erről a vidékről indították el harcukat a feudális elnyomás ellen. Tragikus volt azonban a szerepük, mert a Habsburg önkényuralom malmára haj­tották a vizet. Az 1943—1944-es években a lakos­ság között egyre nőtt a forradalmi hangulat. A feltétnek itt erre kedve­zőek voltak. A lakosság nem árulta el s » / " " A Lubina község melletti ROH-hegyen gyönyörű emlékmű alatt nyugszanak az elesett partizánok az egységes Csehszlovák Köztársaság gondolatát, nem rokonszenvezett az ún. „papi köztársasággal". Ebben az időben itt találtak menedéket az irt­ványokon — kopamicáíkon — a német koncentrációs táborokból megszökött szovjet katonák és tiszteik. 1944. augusztus 29-én ültünk elő­ször Slávikék konyhájában Bzince pod • Javorinou községben, hogy kipihenjük szökésünk utáni fáradalmainkat. Egy­szerre csak, 11 órakor megszólalt B. Bystricáról a szlováck leadó. Szabad hangján szólt hozzánk, kisza­badult politikai foglyokhoz. Először hallottuk forradalmi „Mor ho" jelsza­vát. Végre eljött az évek óta várva­várt felkelés. A cél tiszta volt. Annyit jelentett, hogy a felszabadulás után a szabad és egyenjogú nemzetek együtt fognak élni a. megújhodott szocialista Csehszlovákiában. M ost 13 év után újból itt ültünk, ugyanebben a konyhában. Azonban már csak a 70 éven felüli öreg házaspár fogadott gyászruhában bennünket. Magukra maradtak szegé­nyek. Janko és Milán mindörökre el­hagyták őket. Csak képeik lógnak a falon. Janko mint ejtőernyős, felada­ta végzése közben esett el. Milán, a kitűnő tanító, akit őszinteségéért, em­berszeretetéért mindenki nagyon sze­retett, a segítő, önfeláldozó barát, a partizán-mozgalom jó szervezője, nem tért már vissza a náci haláltáborból. Az izzó lelkű hazafi nem élte meg hazája felszabadítását. Gondolataink újra visszatérnek a felkelés idejébe. Akkor Milán Slávik és Ján Marták tanítók vettek először védelmükbe és kivezettek bennünket a veszélyes vidékről a partizánok által ellenőrzött területre. Siettünk, hogy minél előbb találkozhassunk a „hegyi fiúkkal", ahogy őket akkor nevezték. Akkor jöttünk előszór össze a parti­zánosztag parancsnokával, Miloš Uher kapitánnyal. Vele voltak a törzs tagjai és politikai biztosa, a kubány kozák, Mudrahela. Miloš csoportjában már 3C0 harcos volt. Ha a németek túlerő­ben is voltak, — mert kitűnően fel­fegyverzett gépesített divízióval ren­delkeztek, a partizánok nem ijedtek meg. Rajtaütéseket végeztek a hitle­risták és hlinkagárdisták ellen. Milán Uher már két évvel a felkelés előtt kezdett gyűjteni fegyvereket, lőszert, élelmiszereket. Mint parancsnok gon­doskodó, elhatározásaiban vakmerő volt. Nem volt tekintettel saját sze­mélyére sem. Egy célt ismert csak: győzni a fasizmus felett. Atyai gon­doskodása és igazságos intézkedései miatt beosztottjai szerették öt. E ljött az 1915-ös esztendő. A Fe­hér-Kárpátok bércein magas volt a hó. Miloš Uher parti­zánosztaga állandóan harcban állt a fasiszta betolakodókkal. Feb­riuár 27-én Bzince községben, Ce­tuna településen erős német egységek vonultak a hegyekbe. A partizánok megszállták a völgyet és védelmi állá­saikban a Javorina hegy lábánál vár­ták be az ellenséget. Visszakergették őket egész Cetunáig. A harc egész nap tartott. A németek a kocsmában lőré­seket vágtak a hátsó falba és innen gépfegyverekkel lőttek a támadó par­tizánokra. Miloš Uher kézifegyverek­kel vetette magát az ellenségre. A kocsma mögötti szérűskert széna­pajtája előtt érte az ellenség golyója. Elesett akkor helyettese, Anton Jaku­bík főhadnagy is, aki a partizánokat a következő szavakkal buzdította: „Ha az apa elesett, hadd essenek el a Nárcle-településen (Stará Turá) a fa­siszták által meggyikolt lakosság és az elpu ztított település emlékére épült emlékmű Liberec egyik legszebb utcájában, a Hus utcában van az ötemeletes nagy kórház, melyben évente sok ezer beteg nyeri vissza egészségét. Itt van a ti­zenegy éves iskola, valamint a többi általános és szakiskola. Ezenkívül gyö­nyörű villák, többemeletes bérházak, előttük szép kertekkel és parkokkal egészítik ki az utca képét. A „Messerschmidt A. G. Augsburg­ban és Münchenben lökhajtásos bom­bavetőket gyárt" című cikk szomorú emlékeket idéz bennem s arra kény­szerít, hogy erre a hírre pár szóval reagáljak. Akkor 1944-et írtak és én is, sokak­kal együtt, mint „häftling" ettem egy ideig az augsburgi Messerschmidt re­pülő gyárban a rabkenyeret. Azaz ettem volna ... A felügyelő SS tisztek néhanapján a válluk felett dobtak hátra maguk mögé egy-egy utalványt ún. levesre és amelyik rab ilyet elka­pott, szerencséről beszélhetett, mert gyerekei is.". Aznap további 14 hős partizán áldozta fel éietét. Bajtársaik megbosszulták őket. 196 fasiszta né­met és szlovák hlinkagárdista hullott el, míg a sebesültek száma 68 volt. A partizánok visszavonultak, de reggel ismét visszatértek a harc helyére, hogy bajtársaikat a hegyekben elte­methessék. y A vendéglő épületének falán emlék­tábla hirdeti a hős partizánok dicső­ségét. Nem itiessze a háztól szép eríi­lékművet állított a fasizmus többi áldozatainak a helyi lakosság. Ott ta­láljuk a különféle nemzetek elesett fiainak képeit, valamint kétoldalt Mi­loš Uher és Anton Jakubík arcképeit is. A cetunai és bošácai harcok hősei pedig parancsnokaikkal együtt a Lu­bina község fölötti ROH-hegyen egj gyönyörű emlékmű alatt alusszák örök álmukat. Messze a forgalomtól és zajtól, itt senki sem zavarja őket. Csak a kö­zelben legelésző juhnyáj kolompjai, a juhászbojtár éneke, vagy furulyája csendülnek fel olykor. M i is kegyelettel, lehajtott fővel állunk az emlékmű előtt.'Min­den évben április 10-e és május 9-e között újból és újból megemlékezünk drága hősi halottainkról, a fasizmus áldozatairól, akik vérükkel írták meg történelmünk leghősibb fejezetét. Mindnyájan, akik túléltük ezt a hősi időszakot, de akik annak élő szemta­núi vagyunk, visszaemlékezzünk Július Fučík szavaira: „Ti, akik túlélitek ezt az időt, ne felejtsetek! Ne feledkezze­tek meg sem a jókról, sem a gono­szokról ! Gyűjtsétek türelmesen az adatokat azokról, akik önmagukért és értetek estek el. Egykor a jelen a múlté lesz, s mesélni fognak a nagy kor­szakról, a névtelen hősökről, akik tör­ténelmet csináltak. Azt szeretném, ha mindenki tudná, hogy nem voltak név­telen hősök, ők is emberek voltak, akiknek nevük, arcuk, kívánságaik és reményeik voltak. Ezért közülük a leg­utolsónak sem volt kisebb a fájdalma, mint a legelsőnek, akinek a neve fennmaradt. Szeretném, ha mindnyá­jan közelállók lennének hozzátok, mint ismerős emberek, mint veletek egyen­lők." Grek Imre A villák között feltűnik egy boros­tyánnal befuttatott szép épület. Kon­rád Henlein, az első köztársaságbeli csehszlovákiai német fasiszta mozga­lom hírhedt vezetője, Hitler itteni megbízottja lakott itten. Ma a villa múzeummá átalakítva a náci barbár­ságot mutatja be. Bacigál, Liberec kapott este egy adag levesnek mon­dott undorító meleg vizet... Azóta talán már — a lökhajtásos re­pülőgépeken kívül — készítik a szö­ges drótot is új „häftlingek"' részére. A felújftott fasiszta-militarista irány alig győzi kivárni ezt! Csakhogy most 1957-et írunk és a szocializmust építő országok egysége békét akar és nem engedi, hogy boldog jövőnk építését a nyugatnémet milita­risták veszett tervei megzavarják és békés emberek millióit újra rabláncra fűzzék. Valamennyi volt fogolytársam nevé­ben kiáltom: „Soha többé"!!! Kelecsényi Lajos, Galánta EUGEN LEHOTSKÝ BULGÁRIAI KÉPEI Baráti állam tájait, lakosait ismerhetjük meg a Hviezdoslav téri kiállításon. E. Le­hotský, a garamvölgyi születésű festő a hazai gyönyörű hegyes vidék hatása alatt választot­ta a tájat legfőbb mon­ranivalőiául. A 30-as évek realista felfogású művészeivel halad egy irányban s egyéni érzé­kenységgel és átérzés­sel kezeli ecsetjét. 1956. évi bulgáriai tanulmányútjáról olaj­festményeket, finom ceruzarajzokat, levegős akvarelleket hozott ha­za. OLAJKÉPEI hatnak legkevésbé, bár Arba­na si f aluv ég i utcája bizáncias vo ­nalú kápolna előtt tér­depelő anyókájával, cseréptetős házaival, elmélázó öszvérével jel­lemző balkáni kép. RAJZAI, finom és biztos vonalvezetésük­kel, kitűnően megvá­lasztott motívumaikkal, egységes kompozíció­jukkal igen jók. Rili, b o j ani vázlatai az intuíció frissességé­vel papírra lehelt képek. Majd Szófia egy hangulatos terére visz el, ahol keleti nyuga ­lomban uralkodik egy mecset a barna kré­tarajz meleg tónusában. A tarno'Vi széles­ereszü házak felleg­várszerűen emelkedő csoportját mesteri egészbe foglalja kifino­mult krétatechnikájával. Akvarelljeinek főtárgya az, — ami itt­hon nincs: az örökké hullámzó, színt, for­mát, hangulatot egyre változtató tenger. A verőfényben izzó par­tok, szes-élyes vonalú sziklák, a puha, forró fövény külön életet nyer a rajta sütkérező, pi­henő nyaralóktól, vir­gonc gyerekcsapatok­tól. A várnai esti hangulat a nap bú­csúzó sugaraitól gyöngy­fényű felhők alatt megtérő hajót, halkan lélegző, álombahajló természeti képet mu­tat. A V it o s tövé­ben remek akvarell. A komor ,hegy al- ­jában ,egy kiszára­dó félben lévő fa né­hány, tcdán utolsó zöld hajtásával. A Szófia fölötti táj előteré­ben vöröstetős házak, kevés lombú karcsú je­genyék a kép érdekes, mély horizontja, finom távlata ragad meg. A bolgár leány ki­váló technikájával, igaz érzéssel festett arcképe bizonyítja, hogy E. Le­hotský ezen a téren is megállja helyét. A gyöngéd hajlású nyak fölött, egész fiatal, hamvas, finomvonású arc teljes szépségében emelkedik ki a kékes­fekete haj és violaszín fejkendő finom sötét­jéből. Sajátos festői kézírá­sa, költői elgondolása jellemzik ezeket a ké­peket. Lehotský a va­lóságot ábrázolja, azzal a megnemesítő többlet­tel . ,amit a művész egyénisége és lelkisége nyújt. Bárkány Olga Új kísérleti isko'ák nyílnak Szlovákiában A jövő tanévben további kí­sérleti iskolák nyílnak Szlová­kiában. Céljuk a politechnikai oktatás kutatása. Az első ilyen kísérleti iskola a trnavai II. ti­zenegyéves iskola lesz, mely az általános műveltség nyújta • sa mellett bizonyos hivatásra készíti elő a tanulókat. Üj kísérleti iskola nyílik még Nové Mesto nad Váhomban a tizenegyéves iskola helyén. A tizenegyedik évfolyamot végző növendékek az általános mű­veltség mellett mezőgazdasági szakképzettséget nyernek, amely felér a mezőgazdasági tanonciskola színvonalával. A kísérleti oktatást a helyi me­zőgazdasági iskola gép- és traktorállomásai és az EFSZ segítségével vezetik be. A martini tizenegyéves isko­lában is kutatni fogják a poli­tecnikai oktatás tartalmát, for­máit és módszereit. Az új tár­gyak tanításában és a terme­lési gyakorlatok elsajátításában a gépipari iskola és a J. V. Sztálin-üzem nyújtanak segít­séget. A kísérleti oktatást a kassai és a nagysurányi tizen­egyéves iskolában is bevezetik. EGYESEKNEK Mit csámcsog itt a jóllakott hited, ahol a holnap, jobbsors integet, hol az öröm anarchiája zúg, s fény beragyog minden kis falut. A te hited már csak alagút, kifelé nem néz önmagába fut, ^ a mát dicséri, tegnapot becéz, nem a jövőbe, köldöködbe néz. A mi hitünk a Jánosok hite, Pisták és Julcsák vágyával tele, a mi hitünk az holnapot dicsér, a holnapot, mely új holnapba ér és szépül, szebbül, rajongva rohan, mint áradáskor földevő folyam, árok és gát itt törpe buktató, hisz oceán lesz hidd el — egyszer a folyó! Monoszlóy M. Dezső FARLAK... Várlak, ha körülöíel az alkony, És riasztó árnya nő a fáknak. Várlak millió csillagr.agy-ogffsban S a teli hold ezüst mosolyában — Várlak téged, mindig vissza váriák. Dalunk új dal már, és nem a régi, Üj dala, s új fénye van a mának. Életünkben termő hitek gyúlnak, S erőnktől völgyek, falvak újulnak, Gyümölcseként a szorgos munkának. Kovács Miklós A szlovák és német néprajzi dolgozók együttműködése A bratislavai Népművészeti Otthon és a lipcsei Központi Népművészeti Otthon munkatársai szoros együttmű­ködést fejtenek ki. A kölcsönös tanul­mányok keretében az idén a szlovákiai Népművészeti Otthon több munkatársa az NDK-ba utazik, hogy tanulmányoz­za a népművészet terén végzett mun­ka tartalmát és módszereit. Dr. Fran­tišek Kalesnik, a képzőművészeti osz­tály vezetője májusban megtekinti a lipcsei képzőművészeti kiállítást és meglátogatja a Budisin-i Vend-népmű­vészeti otthont. Elena Medvecká, a rudolfstadti népi ének- és táncünnep­ségeken ismerkedik meg a német népi táncművészet gazdag hagyományaival. Az idén a lipcsei Központi Népmű­vészeti Otthon több munkatársa láto­gat Szlovákiába, akik részt vesznek a Východnán rendezendő nemzeti ének­és táncünnepélyeken, a Jirásek Hro­novja színművészeti akción, a szlová­kiai karének bemutatón, valamint a színiegyüttesek martini és Banská Bystrica-i fellépésén. A népművészeti dolgozók együttmű­ködését elősegíti a két intézet egyes osztályainak szoros kapcsolata, szak­kiadványaik és módszertani műveik kölcsönös kicserélése. j§2MulÍSxxúu hwkt­A. Pro arte antiqua nevű prágai zeneegyüttes tagjai Svédországban és Norvégiában mutatkoznak be új műsorral. Haztértükben Berlinben is fellépnek. x * * Az idei Komenský évforduló al­kalmából restaurálják a púchovi evangélikus templom történelmi ér­tékű faoltárát. Komenský lednicei tartózkodása idején, mint a cseh testvérek egyházának püspöke 1650­ben gyakran tartott istentiszteletet a púchovi templomban. Az eperjesi Ukrán Nemzeti Szín­ház már harmadik idei bemutatójára készül. Április 25-én színre kerül Mihail Sebastian Névtelen csillag cí­mű vígjátéka Suchy M. Emil rende­lésében. A főbb szerepeket M. Sim­ko, Alena Fábiánová, T. Simko és J. Felbaba alakítják. A Kínai írók és Képzőművészek Szövetségének elnöksége októberre tűzte ki a szövetség III. kongresz­szusának megtartását. A szövetség II. kongresszusa 1953-ban volt. Azóta nagy változások történtek az ország­ban, melyek időszerűvé tették a kongresszus összehívását. A kong­resszus az írók és művészek felzár­kózásának és alkotó erőik mozgósí­tásának, a tartalmukban szocialista, formájukban nemzeti irodalmi és képzőművészeti müvek alkotásának kérdéseit vitatja meg. x * * Evženia Hillová, a Textilná tvorba című lap rajzolója díjat nyert a Mi­lanóban rendezett idei nemzetközi plakátkiállításon.­ÜJ SZÖ p­13. W 1957. április

Next

/
Oldalképek
Tartalom