Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-07 / 97. szám, vasárnap

W alamelyik bölcs azt állította. " hcyy a természet nyitott könyv. Megtoldom ezt azzal, hogy Prágát is nyitott könyvhöz hason­lítom, bár elenyészőn kevés benne a természet. Ha éberen körültekintesz, mintha hozzád szólnának a cégfeliratok, a sarki falragaszok, az üzletek kiraka­tai, a villamosok, troli- és autóbuszok. Valóban megható, hogyan gondos­kodnak jólétedről, kényelmedről, egészségedről, kinek fontos kulturális fejlődésed, hogy sokáig, boldogan élj a Földön. Itt van mindjárt ez a plakát, amelyből megtudod, hogy a Fidlo­vačka Operettszínházban Jaroslav Ma­iina rendezi a Házasságot Allannal. Ha közelebbit akarsz erről megtudni, nézd meg, és lehet, hogy rögtön meg­ismerkedhetsz a „Madagaszkari ki­rálynő közvitézével" is. Valószínűleg szép egyenruhája van a bakának, jól énekel és úgy táncol, mint maga Terpszichore. Az is valószínű, hogy beleszeret a királynőbe, aki a végén viszonozza érzelmeit és talán egymá­séi is lesznek. Mindez lehetséges — mondom —, de nem biztos, mert én nem láttam. íl a a „Legendát a szerelemről" van kedved megnézni, menj a Csehszlovák Hadsereg Központi Színházába, S. K. Neumann Színhá­zában megtekintheted a Káderesetet. a Kamaraszínházban megismerked­hetsz „Maličevská kisasszonnyal", vagy „Barnhelmi Minnávaľ". Burián. D 34 Színházában is sok érdekes ta­pasztalatra tehetsz szert a Ferda hangyával való találkozásod, vagy „A koldusopera", esetleg a Régiségek kabi­netjé-be való látogatásod alkalmával. Ott fütyörészhet a Hammelni pat­kánybűvölő is. A Szatíra Színházban megtudod ki volt „Filip Filipnek" és ki J. Werich. A Nemzetiben bemutatják. Az eladott menyasszonyt, a Smetana Színházban kaphatsz Csókot és ha igen előkelő társaságra vágyói, a Hyl Színházban még „Szent Johanná-val is találkozhatsz. A mozik plakátjai kérdést szegez­nek mellednek: Hova, merre?, ahe­lyett, hogy megmutatnák az utat. A Svanda, a dudás reklámfeliratát el­olvasva megcsodálod a dudás légtor­nászmutatványait, amint az akasz­tófa tetején üldögél. Körülötte var­jak röpködnek, előre örvendve a csemegének, ha lezuhanna. De rossz helyen kárognak. Nincs számukra emberfalat. Már onnan is odébbáll­tak, ahol a mindenható Izrael népé­nek megparancsolta: „Ne ölj!" A villamosra felszállva az első, ami szemedbe tűnik, a fel­irat: „Hívjuk a nőket a városi köz­lekedés szolgálatába". A plakát ka­lauznője kanárisárga hajjal, kanári­sárga táskával, fekete nadrágban, fe­kete sapkával igen kedvezőtlen be­nyomást kelt. Az utasok közül néhány azért mégis bámészkodva sandítanak felé. Egy másik reklám azt kérdi, volna-e kedved kellemes estéket el­tölteni családod körében. Ha igen, hallgasd a vezeték néllküli rádiót, vagy vásárolj gramofonlemezeket. Operaelőídásban lehet részed, persze balett nélkül. Különben televízort kellene vásárolnod. Egy hosszú szem­pillájú kislány a könyvajándékokat tart ja a legmegfelelőbbnek és rögtön mellette egy csordultig megtöltött, habzó korsó arról győz meg, hogy a 14 fokos sör az „ínyencek söre". Persze, hogy jobban csússzon, egyél hozzá sajtot, mely „Az egészség és a vitaminok forrása", Egészségedről más úton is történik gondoskodás. A tanács így hangzik: „A lépcsőn állni tilos és veszélyes", vagy „Kö­högj zsebkendődbe!" Te azonban, kedves utas, ne zavartasd magad, ne hagyd, hogy korlátozzanak személyi szabadságodban és tégy belátásod sze­rint! Életszínvonalad emelésére ez a reklám szólít fel: „A mértékre ké­szített ruha jól áll", „A polárkatorta az ajándékok ajándéka" — figyel­meztet e<3y másik felirat. „Otthon papucsot, az utcán tatrankát hordj" — tanácsolja egy harmadik. Végül egy további erre figyelmeztet: „Vá­sároljon már most, később tolongás lesz!" WmC!L4\W K$/M£4\ Két és fél évvel ezélőtt búcsúzott el örökre palettájától és ecsetjétől Václav Rabas, cseh festő és grafikus. Ekkor már nagyban folyt a munka Rabas 70 éves életmüve kiállításá­nak előkészítésén. A kiállításnak, melynek 1955-ben kellet volna meg­nyílnia. A művész azonban nem élte meg, hogy egybegyűjtve lássa mü­veit. összegyűjtött alkotásainak kiál­lítását így halála után rendezik meg. A prágai kiállítás után műveit most nálunk, Bratislavában, a Szlovák Nem­zeti Képtárban állították ki. Szá­munkra ez az első alkalom, hogy megismerjük a nagy művészt. Václav Rabas (1885—1954) egyike a leghatározottabb, legjellegzetesebb cseh művészegvéniségeknek. Modern művész volt: kora irányzatai hatot­tak rá, de mint érző és gondolkodó művész önálló egyéniség maradt, ki saját meglátásával szemlélte az éle­tet. Sohse pihent az elért eredmények babérjain, mindig tovább keresett. Fejlődését nehéz egyértelműen meg­ítélni — nem egyenes vonalú, hullám­zik és újra meg újra elsőrendű mű­vészi alkotásokat hoz létre. Alkotása sohse merevedett meg az elért ru­tinban, modorosságban, — egyre új kifejezésmódot keresett és talált. Mégis egyes jellegzetességek végig­húzódnak gész alkotásán. Fő témája, a cseh táj: a cseh vidék az, amely­hez mindig visszatér, amelyből mindig új inspirációt merít. Fejlődésének kü­lönböző szakaszaiban különböző mó­don ábrázolja a természetet, míg egy Hzonyos stilizálás, majd szimbolizmus után eléri azt a bensőséges, szinte inai természetábrázolást, amely mü­veiben megragad minket. Örök té­mákat ábrázol: a földet, az embert, a természetben lejátszódó örök körfor­gást az ébredéstől a termés utáni fá­radtságig. De képeiből megtudjuk, hogy minden tavasz, ^őt minden él­mény különböző alkalomkor más. Ra­bas egyik legfőbb vonzóereje és mű­vészi értéke abban rejlik, hogy min­den képében az ábrázolt tárgy lénye­géből akar kiindulni, belehatol, megérti azt és megtalálja számára a legmegfelelőbb kompozíciót és a hangulatának legmegfelelőbb szín­skálát. Alig van képe, melyben ne oldana meg mindig egy új művészi problémát. Természetszeretetét tol­lal is megvallotta verseiben és köl­költőiesen prózáiban. A tájképfestés mellett ugyanolyan művészettel foglalkozik más témák­kal is, mindennel, aki körülötte lé­tezik, mindennel, ami életéhez tarto­zik. Képein megtaláljuk barátait, anyját, családját, kertjét, fáit, csend­életeket, virágokat. Nem az aprólékos részletezés festője — a dolgok leg­jellegzetesebb odladát ábrázolja. Pa­lettája színgazdag mind a telt, mély tompa színekben, mind az árnyalatok­ban. A kiállításon külön helyet foglal­nak el Rabas grafikai munkái. Sok közülük tanulmány festményeihez (pl. A magvető nő, Anyám emléke), azonban önálló ciklusokat is alkotott (Anyámnak). Fa- és linoleummetszetei figyelemre méltók. Számunkra érdekes fejezet Rabas szlovákiai működése. Mint fiatal festő 1919-ben hivatalos megbízással jött ide. Ebben az évben több festő állami megrendelést kapott: megfesteni az első világháború csatatereit, színte­reit. Rabas Szlovákiát választotta. Érdeklődése a feladat keretein túl hamar megtalálta a szlovákiai táj szép­ségét és népművészeti érdekességeit. Nagyjelentőségű művészete 1945­ben nyerte el a hivatalos elismerést — Václav Rabas ekkor kapta meg a „nemzeti művész" címet. A kiállítás a legigényesebb kép­tárlátogatónak és műiden művésznek sokat nyújt: Rabas alkotásának út­jai mindig a realizmus határain be­lül mozogtak, a valóságot hirdették, a valóság megértésének keresésében születtek. KUCSERA KLÄRA T alán a legőszintébben a prágai ' vendéglők és éttermek törődnek léteddel. „Gazdaasszonyok, időt taka­ríttok meg, ha családtagjaitokkal hozzánk jöttök ebédelni!" — „Házi­kosztot adunk". Némely csalogató felirat egyenesen családi érzéseidben támad meg: „Ügy főzünk, mind az édesanyád" — „Jöjjetek hozzánk" — biztatnak és ígérik a „Példás kiszól­gálás"-t. Igazuk is van. Tizenöt perc múlva előtted párolog a kitűnő le­ves, röpke harminc perc múlva a fő­étel, további negyedóra leforgása alatt ott a sör az asztalon, és fél­órába sem telik, előtted terem a főpincér és készségesen veszi át az ebéd ellenértékét. Közben ismét meg­éheztél, de sebaj! Fő, hogy a sze­mélyzet udvariasan kíván "Jó étvá­gyat" és, hogy „A tisztaság és a meg­felelő táplálkozás az egészség alapja". Aki nem tartja fontosnak a hajszálat a levesben, azt meg nyugtatják, hogy „Fejünket kendővel borítjuk" így beszél Prága hozzánk és így gondoskodik rólunk minden vonatko­zásban. Van azonban a prágai utcák­nak egy másik hangja. Azokra a nyíllal áttört szívekre, epedő szavak­ra, örök igazságokra gondolok, ame­lyek egyes házak falait díszítik. Ame­lyek elárulják, hogy Pepik nagy sza­már, hogy Vašek szereti Boženkát. Ez ugyan már évszázadok óta így van, de sohasem veszít időszerűségéből. Kardos Márta i im ii miHmwMMMmm ni iii Mmmnw A MA ASSZONYA Monique de la Bruchollerie zenekari estje A múlt héten ismét érdekes ven­dégünk volt, Monique de la Bruchol­lerie, francia zongoraművésznő láto­gatott el hozzánk. Ez a fiatal, töré­kenynek látszó asszony a zongorának rendkívüli művésze és virtuóza. Tech­nikája szédületes. Ha egy művész el­bírálásánál ennyire előtérbe tolakszik a technikai kérdése, első pillanatban azt hihetné az ember, hogy ez a vi­tathatatlanul nagy pozitívum bizonyos negatívumot is magába zár, hiszen a művészet lelke nem a technikai. De ebben az esetben nincs szó ilyesmi­ről. de Monique la Bruchollierie, 'já­téka nem csupán kápráztató virtuo­zitás, pontosabban kifejezve, nála a virtuozitás művészetté magasodik. Zongorajátékát pregnáns erő jellemzi. Fortéi: csodálatos erejű tömör han­gok: Pianói: üvegfényűek. Játék köz­ben váratlan és változatos. Égő, lo­bogó, forrón élő zene kerül ki az ujjai alól. Felhangzik Csajkovszkij b-moll zongoraversenye. Háromszoros kürt­jel, zenekari akkordok, a szólista ját­szani kezd. A hangszer lényege szin­te átalakul, mintha zenekarrá vál­tozna, valóságos akkord tornyok nőnek a művésznő hihetetlenül magas­ról lecsapó, lezuhanó keze alatt. A második tétel lágy, álmodozó an­dante, a zongora akkordfigurái gyön­géden játékosak. A csendes, kedves idillt hirtelen prestissimo vágja el, kecsing a távolból felvillanó kerin­gőjelenet. A harmadik tétel olyan, mint egy szikrázó tűzijáték, amely­ből a fináléban magasra csap a mű alapszíne, az orosz nemzeti jelleg. A zongora és a zenekar nagyszerű összjátéka külön említést érdemel. A közönség szűnni nem akaró taps­sal köszönte meg Monique de la Bruchollerie ajándékát: a felejthetet­lenül szép estét, amit játékával szer­zett nekünk. A következő műsorszám, Csajkov­szkij V. szimfóniája a halhatatlan orosz mester legjelentékenyebb mü­vei közé tartozik. Csajkovszkij az érzékeny művésziélek finom hallásá­val megérezte a hangszerek legmé­lyebb lényegét és egyesítésükből cso­dálatos hanghatásokat hozott ki. Sok szép mondanivaló jer között a legjob­bat és rignagyobuat a zenekar ália! mondta nekünk. Az első tétel alapgondolata súlyos és sötét, csupa kétely és fájdalmai lemondás. A második tétel borongó hangulatán már keresztülcsillan az életöröm. A harmadik tétel könnyű­szárnyú valcerjelenet, a művészi erő újjáébredése. A negyedik tételben újra felcsendülnek a szimfónia té­mái, hogy a művet megkoronázzák. Most már nem vívódás tanúi va­gyunk, az ember teremtő ereje győz a csüggedés, a kishitűség árnyékai fölött. Rajter Lajos átgondoltan és el­mélyülten vezényelt, a zenekar haj­lékonyan reagált karmesteri pálcá­jának minden mozdulatára. HAVAS MARTA Verhoeven új film je már nálunk is nem egyszer felvetett prob­lémát: az emancipált, modern asszony társa­dalmi és családi életé­nek válságát tárgyalja és oldja meg. A film fő hőse az önállósult, ke­nyérkereső asszony, akinek egész napját a munka köti le, és hiába hazatért férj kezdetben csodálja felesége önál­lóságát és leleményessé gét, mellyel a háború nehéz éveiben jól jöve­delmező déligyümölcs nagykereskedést rende­zett be, később azonban neheztelni kezd, hogy felesége az üzlet miatt kevés figyelmet szen­tel neki. A ma asszonya igyekszik mindent meg­tenni azért, hogy meg­őrizze a családi otthon melegségét, varázsát, hogy kedvességet és szeretetet vigyen a férj életébe; nem talál meg­értésre s kitör a'Hcon ­fliktus. A fogságból érzi férje neheztelését, és ezért szabad idejében akarja pótolni férjét a mulasztottakért. Ször­nyű csalódást okoz számára annak felisme­rése, hogy férje már huzamosabb idő óta megcsalja. A ma asz­szonya viaskodik feltöri indulataival, szereti á férjét és szeretné visz­szahódítani. A férj is más asszony karjaiban döbben rá, mit vetett el meggondolatlan tet­tével: a családi élet boldogságát. Viszontag­ságok után egymást kerešbe a hazástársak végül megtalálják egy­mást. A férj enged önzéséből, az asszony pedig még nagyobb szeretettel ápolja bol­dogságukat. Verhoeven filmje happy end-del végződik. A felvetett probléma azonban nem oldódott meg. A filmtörténet hősei problémájának megoldása nem alkal­mazható sablonszerűén a ma asszonya sokrétű, esetenként égetőbb problémájának megol­dására. A nagyszerű rendezés mellet t kitűnőek a film szellemességtől sziporkázó párbeszédei. Luise Ullrich és Curd Jiirgens a fő szerepek alakításában csillogtat­ták sokéves színészi mú'tra visszatekintő rutinjukat. DÉLI ALKONYAT című japán film a kapitalista igazságszol­gáltatás megrázó képe. Fő hőse 4 ártatlanul elítélt fiatalember, aki­ket alaptalanul állíta­nak gyilkosság vádjával a bíróság elé és ítél­nek el. Az izgalmas film lerántja a leplet a tő­kés társadalom. igaz­ságtalan és kegyetlen jellegéről. Európai sze­mében szinte bizarrnak tűnő a film története: Egy rossz útra tért, idii't alkoholizmusban szenvedő fiú által elkö­f vetett gyilkosságért 4 barátját is letartóztat­ják, mert a rendőrség ragaszkodik ahhoz a feltevéséhez, hogy a gyilkosságot nem kö­vethette el egy személy. Noha minden bizonyíték a rendőrség állítása el­len szól, a tények és a védőbeszéd logikája és meggyőző hatása el­lenére a bíróság ma­rasztaló ítéletet hoz. sőt a legsúlyosabb bün­tetést, a halált — nem is a gyilkosra, hanem egy teljeseri ártatlan társára mondja ki. Tadasi Inei, a rendező megrázó jelenetekből építette fel a filmme­sét, mely elejétől vé­gig megvetést és hara­got mit ki a néző­mében, a törvény ere­jével gyilkolni! A két­ségbeesés, de az utolsó reménykedés hangja­ként töri meg a bör­tön síri csendjét az ártatlanul halálraítélt fiatalember szava: De hátra van még az ütői­ben a polgári igazság­szolgáltatás igazságta­lansága miatt. Déli al­konyat — találó cím. Fényes nappal, a kö­zépkori sötétség szelle­só ítélet! Ampvel nyil­ván nem a másvilág, hanem a nép, az el­nyomottak általános ítéletének, haragjának napjára gondolt. A MONT EVEREST MEGHÓDÍTASA Rendkívül érdekes dokumentum-film, mely a világ egyik legszen­zációsabb eseményét örökíti meg. A film annál érdekesebb, mert figyelme a részletekre is kiterjed, végigkíséri a merész, vállalkozó­szellemű turistákat út­jukon az otthoni előké­születektől egészen a Mont Everest legma­gasabb pontjáig. Az ember kitartásának, győzniakarásának a filmeposza és jellem­zően kifejezi az angol­szász faj szívósságát, a turisták vállalkozásá­nak vezérmotívuma: „Azért, mert van". Azért vállalkoznak élet : veszélyes útjukra, mert sok ezer év óta áll a Mont Everest, de még ember előttük egyszer sem jutott el a csú­csára. A film megmu­tatja az emberi elszánt­ság győzelmét a termé­szet állította akadályok fölött... L. L. Filmek a connssi nemzetközi filmfesztiválon A nyáron megtartandó cannesi nemzetközi filmfesztiválra egyes or­szágok már beküldték a játékfilme­ket. Bulgáriát a föld című új film fogja képviselni. A Magyar Népköz­társaság a fesztiválon bemutatja a Töredelmes vallomás c. legújabb film­jét. A lengyel filmgyártást a Nagyon szeretem az életet, a román filmgyár­tást a Szerencsemalom filmek fogjuk Cannesban kepviselni. A fesz-iválon bemutatják még A béke vöjgye c. ju­goszláv filmet. A Csehszlovák Állami A Szovjetunió, a népi demokratikus országok, Jugoszlávia, továbbá Dánia, Görögország, Franciaország és Ka­nada bejelentették részvételüket a Karlovy Vary-i X. Nemzetközi film­feszti Ion. A fesztiválon Floris Luigi Ammennati, a velencei nemzetközi filmfesztiválok igazgatója is részt vesz. A Csemadok rozsnyói helyi cso­portja emlékestét rendezett Arany Jánosról, a költő születésének 140. és halálának 75. évfordulója alkal­mából. (B. Z.) Filmgyártóvállalat a megfilmesített A szerelem legendája című Hikmet­darabot küldi a fesztiválra. A többi filmalkotások közül nagy érdeklődéssel várják a Cabriai éjsza­kák című olasz, a Rizs című japán filmet és a Gótama Buddha című in­diai filmet. Az említeti országokon kívül Dánia, Finnország, Libanon c-gyiptom és más országok filmgvár­rása is szerepelni fog legújabD mü­veivel a cannesi nemzetközi film­fesztiválon. Irodalmi pályázat Az Iskola- és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala kétéves irodalmi pályázatot hirdet gyermek-, illetve ifjúsági könyvekre. A legjobb pályaművek díja: I. díj 10 000 kor na, II. díj 5000 korona, III. díj 3000 korona. A pályaművek beküldésének határideje 1958. októ­ber 31. ÜJ szö -» 1957. április 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom