Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-24 / 113. szám, szerda

Lenini úton a kommunizmus győzelméért J. Furceva beszéde V. I. Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából tartott moszkvai ünnepi ülésen (Folytatás a 3. oldalról.) a szocializmus nagy táborát alkotó önálló szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak alapjává váltak. Ellentétben a tőkés államok szövetségeivel, amelyek rendszerint kényszerhatás alatt keletkeznek, a nagyhatalmak erőszakos nyomására, amelyek igyekeznek megszilárdítani világuralmukat és az összes többi államot le akarják igázni, a szocialista államok szövetsége feladataik azonosságát fejezi ki, s abból fakad, hogy a nemzetek mélységesen tudatosítják létérdekeiket, állami- és nemzeti érdekeiket. Nem kell hangsúlyozni, hogy az ilyen szövetség sokkal szilárdabb, mint az imperialisták bármilyen szövetségei, amelyeket megoldhatatlan belső ellentétek feszítenek széjjel. A dolgozók nemzetközi egysége és tömörülése a forradalmi proletárpártok tevékenységének legfőbb alapelve. A leninizmusnak e tantételeit meg kell említenünk, mert vannak olyan emberek, akik azt hiszik, egyáltalán nem szükséges, hogy a szocialista államok egy táborba tömörüljenek, hanem minden egyes ország külön-külön építheti a szocializmust, elszakadva a többi szocialista országtól és a közöttük levő kapcsolatok az egymás mellett élés elvére korlátozódhatnak. Ezeket a nézeteket egyes újságírók megkísérlik a szocializmus fejlődésének a különféle országokban végbemehető sajátos fejlődésével indokolni. Az ilyen hivatkozások azonban mit sem érnek. Mint ismeretes, az SZKP XX. kongresszusa megerősítette és továbbfejlesztette Lenin ismert tézisét a szocializmus felépítésének sajátos formáiról és módszereiről a különféle országokban. Ismeretes az is, hogy pártunk XX. kongresszusának ez a következtetése hatalmas indítékot adott a testvéri kommunista és munkáspártok elméleti és gyakorlati tevékenységének. Most valamennyi pártban szorgalmasan keresik a szocializmus problémáinak olyan megoldását, amely a legjobban megfelel minden egyes ország történelmileg kialakult feltételeinek. Ez a keresés, amely megfelel' a marxizmus-leninizmus alkotó szellemének, bizonyára folytatódni fog a jövőben is. Szem előtt kell azonban tartani, hogy ez csak akkor lehet sikeres, ha megmarad a marxizmus-leninizmus elveinek sziklaszilárd alapjain, amelyek közösek valamennyi országra, e keresés csak akkor lesz sikeres, ha a revizionizmus minden fajtája elleni következetes harc alapján nyugszik. Érthető, hogy a nemzetközi reakció buzgón felkapta az úgynevezett „nemzeti kommunizmus" elveit, amelyeket a magukat marxistáknak nevező egyes teoretikusok propagálnak. „A nemzeti kommunizmus" azt jelenti, hogy egy ország helytelenül értelmezett nemzeti érdekeit szembeállítják valamenynyi ország dolgozóinak közös szocialista érdekeivel. Más szavakkal: ez tulajdonképpen a nacionalizmus régi ideológiájának egyik legújabb válfaja, amely kifejezi a nacionalista előítéletekkel megfertőzött kispolgári elemek nyomását. Az ilyen ideológia terjesztése szakadáshoz vezetne a szocialista országok nemzetei között, aláásná a szocialista tábor egységét. A „nemzeti kommunizmus" hívei azt hiszik, hogy hazafiak és jobban szolgálják népük érdekeit, ha elszigetelődnek a szocialista tábortól. Ez azonban a nemzeti érdekek fogalmának elferdítését jelenti, semmiképp sem nevezhető hazaszeretetnek,mert a szocialista hazafiság és a nacionalizmus már lényegüknél fogva diametrálisan ellentétesek. A szocialista hazáját szerető igazi hazafi nem választja el hazájának érdekeit a többi szocialista országok érdekeitől. Tudja, hogy nemzetének igazi felvirágzása, dicsősége és gazdagsága, szabadsága és függetlensége csak a szocializmus építésének útján lehetséges és hogy a szocializmus építése valamennyi ország dolgozóinak közös, internacionális múve. Mihelyt a szocializmus túllépte egy ország kereteit és világrendszerré vált, a szocialista hazafiság még jobban egybeolvadt az internacionalizmussal. A szocialista haza iránti szeretet szervesen magában foglalja az egész szocialista világ, annak nemzetei és országai iránti testvéri szeretet érmését is. Ezzel egyidejűleg nem hogy nem zárja ki, hanem ellenkezőleg szükségszerűen feltételezi a rokonszenvet és forró szeretetet a szabadságukért, az új életért harcoló tőkés országok és gyarmatok valamennyi dolgozója iránt; minden szocialista ország dolgozói nemcsak saját sikereikre büszkék, hanem az egész szocialista tábor győzelmeire, az egész felszabadító mozgalom diadalaira is. A nemzetközi szolidaritás megbonthatatlan kötelékei kapcsolnak egybe bennünket a szocialista tábor összes nemzeteivel, az egész világ dolgozóival. És ez helyes, mert megegyezik azzal, ahogy a szocialista internacionalizmust Lenin értelmezte. Pártunknak és a szovjet állam képviselőinek nemrégen tartott összejövetelei és tárgyalásai a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjainak, valamint kormányainak képviselőivel megmutatták, hogy a szocialista tábor népeinek egysége és szövetsége szüntelenül erősödik és fejlődik. A szocialista tábor népei szilárdan tömörülve a lenini elvek köré, bevált vezetőiktől, a kommunista- és munkáspártoktól vezetve biztos léptekkel haladnak a szocializmus útján, újabb és újabb sikereket érnek el a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, a békés külpolitikában. A szocialista világrendszer szilárdságának és hatalmának szűnt ?n növekedése feltartóztathatatlan folyamat, amit nem akadályozhat meg az idejét múlt régi kapitalista világ. A reakciónak azok a kísérletei, hogy megbontsa a nemzetközi kommunista mozgalmat, kudarcba fulladtak. Tudjuk, hogy a Nyugaton élő testvéreink az utóbbi időben nem kevés súlyos percet éltek át, amikor a fasiszta erők dühödt támadásokat intéztek a kommunista lapok szerkesztőségei és a pártközpontok helyiségei ellen, amikor üldözték és rágalmazták a kommunistákat. A reakciósok azonban nem érték el ezzel céljaikat. Elmondhatjuk, hogy a kommunista pártok soraiban csak nagyon kevés volt a kishitű és a megalkuvó, ezzel szemben a kommunisták többsége még jobban megacélozódott, még jobban megerősödött eszményeiken és erejébe vetett hite még szilárdabban egybetömörítette sorait. A proletár internacionalizmus szelleme a munkásosztály forradalmi pártjaiban még jobban megerősödött. Ma mindnyájan — barátok és ellenségek —, teljesen világosan látják, nincs a világon olyan erő, amely letörhetné a nemzetközi kommunista mozgalmat. A kommunizmus nagy eszméi, Marx és Lenin eszméi mélyen behatoltak az emberek tízmillióinak és százmillióinak tudatába, közvetlenül a néptömegek körébe kerültek, á jelenlegi emberi társadalom legszélesebb rétegeinek tulajdonává váltak. A kommunista pártok tudják, hogy nagy ügyük igazságos és kifejezi a népek törhetetlen akaratát a békére, a demokráciára és a szociális haladásra. A népek boldogságáért vívott nehéz, de dicső harcukban új sikereket érnek el. 3. A leninizmus — a békéért és a nemzetek szabadságáért vívott harc zászlaja ÚJ szó 1957. április 24. Elvtársak! Lenin megmutatta az emberiségnek azt az utat, amely a nemzeteket felszabadítja az imperializmus igájából, a gyarmati elnyomás alól és mentesíti a pusztító háborútól. E nagy történelmi feladat megoldását, amelyről az egész világ dolgozói évszázadokon át álmodoztak, a világ első szocialista államának megszilárdításában, a nemzetek szabadságáért és a békéért, a szociális és a nemzetiségi elnyomás elleni harcoló összes forradalmi és demokratikus erők egybefogásában látja. A szovjet szocialista állam fennállásának első napjaitól fogva tántoríthatatlanul a lenini elvekhez igazodik a többi nemzetekhez és államokhoz fűződő kapcsolataiban. Különösen nagy életerejűek ma Lenin tanításai a két társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének és versengésének lehetőségéről és szükségességéről. Pártunk, népünk szilárdan hiszi, hogy békében és a békés egymás mellett élésben a szocializmus teljesebben és erősebben bizonyítja be nagy előnyeit a kapitalizmussal szemben. Az imperialista agresszív háborúk legkövetkezetesebb ellenzői voltunk és maradunk. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy megelőzzük a tőkés országokat és győzelmesen kerüljünk ki a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyből. Senkire sem kényszerítjük rá rendszerünket: csak egyet óhajtunk — hogy bennünket és a többi nemzeteket ne akadályozzanak az imperialisták békés országépítésünkben. A tőkéS világ reakciós erői halálosan rettegnek a békés egymás mellett éléstől és a nemzetközi együttműködéstől, mert nem hiszik, hogy e verseny győzteseként kerülhetnek ki. Azt remélik, hogy megállítják a történelmi fejlődést a militarizmussal és háborúval, a lázas fegyverkezéssel és új háborús kalandok előkészítésével, amelyek szédületesen meggazdagítják a tőkés monopóliumokat, de a népnek csak szenvedést és nélkülözést hoznak. Azonban, amikor országunk az egyetlen szocialista ország volt, a hazánk elleni háborúk az imperialistáknak már akkor sem hoztak sem babérokat, sem sikert, ma tehát még kevesebb kilátásuk van rá. Az USA és a nyugati államok uralkodó körei, amelyek engedelmesen eveznek a jelenlegi agresszív amerikai politika vizein, elutasítják a békés egymás mellett élés politikáját és görcsösen ragaszkodnak az „erőpolitikához", azonban nemzeteik érdekei ellen cselekszenek, ellentétben a világon kialakult igazi erőviszonyokkal. Ma, amikor a szocializmus hatalmas világrendszerré vált, amely magában foglal olyan államokat, mint a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, valamint Európa és Ázsia összes népi demokratikus államai, az USA-nak és Északatlanti Tömb-beli partnereinek agresszív politikája különösen rövidlátó és kalandor politikának tűnik. Ma mindenki előtt világos, hogy az imperialista körök bármily agressziója a szocialista tábor ellen a szélsőséges kalandorság további bizonyítéka volna, mert a szocialista országok közösségének minden korszerű eszköze megvan ahhoz, hogy az agresszorokra válaszképpen megsemmisítő csapást mérjen. Nem kétséges, hogy az agresszív erők bármily kísérlete egy új világháború kirobbantására a szocialista tábor szabad nemzeteinek és összes békeszerető erőinek olyan ellenállását váltaná ki, hogy ennek folytán az egész tőkés rendszer összeomlana. A nyugati tőkés államok uralkodó osztályai által folytatott agressziós és háborús kalandorpolitika nemcsak nehéz teherként súlyosodik a nemzetek vállára, hanem óriási veszélyt jelent az egész világ békéjére is. Ez a politika nem talál támogatásra a nemzetek körében. Vajon például Nyugat-Európa nemzetei, főleg Nagy-Britannia és Franciaország nemzetei, e régi és gazdag kultúrájú népek egyetérthetnek-e azzal, hogy országuk az amerikai monopóliumok érdekében atomháború színterévé váljék? Vajon a nemzetek támogathatják-e azt a politikát, amely ágyútöltelékké szánja őket a volt hitlerista tábornokok újabb revansista kalandjaiban? Nem kétséges, hogy Nyugat-Európa országaiban és más országokban, amelyeket az USA agreszszív körei harctérré akarnak változtatni, akadnak olyan egészséges nemzeti erők, amelyek teljes tudatában vannak az ilyen politika ártalmasságának és képesek e politikát országaik nemzeti érdekeinek megfelelően megváltoztatni. Számíthatunk rá, hogy a megfontolás győz, hogy a különböző államok békés versenyének politikája győzedelmeskedik a nemzetközi ügyekben. Hisszük, hogy ma hosszú időre biztosíthatjuk a békét. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződése átmeneti jelenség. A nemzetek kitartó aktív tevékenységükkel a nemzetközi kapcsolatok fejlődését az enyhülés útjára, a békés együttműködés útjára terelhetik. Ha a nemzetek éberek lesznek és nem hagyják magukat egymás elleni harcra uszítani, ha a jövőben a béke megvédésének közös érdekeihez igazodnak, akkor a haladó erők tömör táborának nem kell félnie az imperialisták semmilyen cselszövésétől sem. A nemzetek béketörekvése leküzdhetetlen és győzedelmeskedni fog. A szovjet állam és a Szovjetunió Kommunista Pártja külpolitikájában a jövőben is a békének és a nemzetek közötti barátságnak a történelmi tapasztalatok által igazolt lenini elveit akarja követni. Ezek az elvek megfelelnek a szovjet nép mélységes létérdekeinek és az egész emberiség békés érdekeinek. Békés politikánkkal egyetért a földkerekség lakosságának óriási többsége — mondotta V. I. Lenin. Éppen azért, mert a tőkés államok agresszív körei szoros és önző osztályérdekekből folytatják veszélyes játékukat, a békéért vívott harc, az új világháború veszélye elleni harc valamennyi demokratikus erő, valamennyi becsületes ember legnemesebb feladata. Európa és Amerika munkásosztályának Lenin tanítása szerint az imperializmus ellen vívott harcban nagy szövetségesei a keleti nemzetek. Lenin rámutatott a keleti nemzetek életrekelése nagy világtörténelmi jelentőségére, rámutatott arra, mily nagy jelentőségű, ha öntudatra ébrednek Ázsia és Afrika milliós néptömegei. V. I. Lenin előrelátta, hogy eljön a nagy óra, amikor a Kelet nemzetei szétzúzzák az imperialista rabszolgaság bilincseit és szoros szövetségben a többi országok dolgozóival a szabad fejlődés útjára lépnek. A nyugati proletariátus és az elnyomott keleti nemzetek egységének megteremtésében látta Lenin korszakunk legfontosabb vonását. Ezzel kapcsolatban érdekes a következő épizód: Az 1920. év végén Moszkvában folyóirat jelent meg „Kelet népei" címmel, amelynek címlapján a következő jelszó állott: „Világ proletárjai és elnyomott népei, egyesüljetek!" Valamelyik elvtárs kételkedett e jelszó helyességében. A moszkvai pártszervezet aktíva-gyűlésén Lenin akkor azt mondotta: „Igaz, a Kommunista Kiáltvány szempontjából ez helytelen, de a Kommunista Kiáltvány egészen más feltételek között íródott, úgyhogy e jelszó a mostani politika szempontjából helyes ..." „Mi most valóban nemcsak mint a világ proletárjainak képviselői lépünk fel — hangsúlyozta —, hanem mint az elnyomott népek képviselői is." V. I. Lenin mérhetetlen örömmel üdvözölte az ázsiai országok népei politikai aktivitásának első hajtásait. Mély tisztelettel írt századunk elején a nagy kínai népről, amely akkor kezdte kiegyenesíteni derekát, hogy lerázza a feudális és a külföldi imperialista kizsákmányolás jármát. Lenin az igazi forradalmár lángoló szívével a gyarmati rendszer ellen, a nemzetiségi és faji elnyomás minden megnyilvánulása ellen harcolt. Most olyan korszak következett be, amikor az ázsiai és afrikai népek az imperializmus kizsákmányolási tárgyából a jelenlegi világfejlődést meghatározó egyik legfontosabb tényezővé váltak. A szégyenteljes, véres gyarmati rendszer összeomlóban van. Hisszük, hogy azok a népek is, amelyek még gyarmati rabságban sínylődnek, kivívják szabadságukat és függetlenségüket. Az imperialista reakciósok és gyarmatosítók hiába kísérlik meg e történelmi folyamat feltartóztatását, amely megmásítja a világ arculatát. Az emberiség felszabadításának mozgalma feltartóztathatatlanul halad előre. Széles arcvonala egyre jobban bővül és erősödik. Magában foglalja a különféle nemzetiségű és fajú emberek millióit. A népi mozgalmak összes áramlatai egybeolvadnak az imperializmus ellen, a békéért, demokráciáért és szociális haladásért vívott közös harcban. • * * Elvtársak, a munkásosztály harcos és megacélozódott tudományos elmélettel felfegyverzétt politikai pártjában látta Lenin a fő kezességét annak, hogy a kommunizmus felépítése teljes győzelmet arat. A munkásosztály ellenségei, a különböző árnyalatú opportunisták nem hiába irányozták és irányozzák csapásaikat a marxista-leninista párt ellen, annak ideológiai és szervezési alapjai ellen. A párt ereje a néppel való megbonthatatlan kapcsolatában rejlik. A népből meríti a néptömegek tapasztalatait, életbölcsességüket, a tömegekre támaszkodik a kommunista országépítés irányításában. Lenin egész életében fáradhatatlanul harcolt a párt egységének megszilárdításáért, mert abban látta fő feltételét annak, hogy a párt a dolgozók vezetője lehet. A szovjet kommunisták mindig szentül őrizték Leninnek e hagyatékát. Harcuk valamennyi szakaszában szemük fényeként őrizték soraik egységét és ezért ma pártunkat egységes ereje teszi oly hatalmassá, hogy nem ijed meg semmilyen ellenségtől. A kommunista párt hősies harcának évtizedei alatt a pártélet lenini elveihez igazodva számos kádert nevelt fel a magasfokú eszmeiség és az elvhűség, a fegyelmezettség és szervezettség szellemében. A párt és Központi Bizottsága különösen hangsúlyozza a kollektív vezetés lenini elvének következetes meg valósi-: tását, azt a lenini követelményt, hogy megszilárduljon a vezetők és a tömegek kapcsolata, emelkedjék valamennyi pártszervezet, valamennyi párttag akti-: vitása és kezdeményezése. A Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének célját abban látja, hogy gyarapítsa szocialista hazánk di-' csőségét és hatalmát, hogy népünk bizonytalanságtól mentes, örömteli életet éljen, testvéri egységben a szocialista országok dolgozóival, békében és barátságban minden nemzettel. A. párt népünket e világtörténelmi harc céljainak megértésével, az e célok elérésére vezető utak és eszközök ismeretével és nagy művünk végső győzelmébe vetett szilárd meggyőződéssel vértezi fel. A szovjet emberek a párt bölcs vezetésében látják a kommunizmus felépítése további sikereinek forrását. A nép szeretete és hűsége pártunknak új erőt ad és a kommunistákat áldozatkész harcra buzdítja a nép boldogságáért. Pártunk útját Lenin lánglelkű eszméi világítják meg. A párt mindig és mindenben a leninizmus tanaihoz iga-: zodik. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista világrendszer keletkezése, a tőkés országok munkásmozgalmának növekedése, a nemzetek felszabadulása a gyarmati elnyomás alól — mindezek a világtörténelmi események és folyamatok ékesszólóan tanúsítják a leninizmus győzelmét. A szocialista forradalom lenini elméletét, lángeszű előrelátását, az emberiség életkörülményeinek gyökeres forradalmi átalakulása útját a történelem igazolta. A marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanai hatalmas forradalmi befolyást gyakoroltak és gyakorolnak az emberiség sorsára és valamennyi ország dolgozói előtt ragyogó távlatokat nyitnak. Semmi sem tartóztathatja fei a marxizmus-leninizmus győzedelmes előretörését az egész világon. A Szovjetunió, a népi Kína, az összes népi demokratikus országok minden újabb sikere megszilárdítja és növeli az egész világ dolgozóinak hitét abban, hogy a szocializmusé a jövő, hogy csak a szocializmus szabadítja meg az emberiséget a szociális és nemzetiségi elnyomás minden formájától és a véres háborúktól. A szovjet emberek, a haladás és a béke minden őszinte híve büszke arra, hogy a Lenin által megteremtett szovjet állam a többi szocialista állammal együtt tántoríthatatlanul halad előre a kommunizmus felé, mint Európa, Ázsia és az egész világ nemzeteinek soha ki nem alvó vezércsillaga.