Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-24 / 113. szám, szerda

/ A Szovjetunió politikáját a közel­és közép-keleti béke megőrzésének érdeke diktálja A Szovjetunió külügyminisztériumának sajtóértekezlete L. F. Iijičev nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió külügyminisztériumában április 22-én szovjet és külföldi újságírók részvételével sajtóértekezletet tartottak. A sajtóértekezlet bevezető részében L. F. Iljicsev, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője nyilatkozatot tett. Nyi­latkozatában a többi között ezeket mondotta: Ä nagyhatalmak együttes erőfeszítésével biztosítani kell a Közel- és Közép-Kelet békéjét Jegyzékváltás a Szovjetunió kormánya és az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai között Amint ismeretes, a szovjet kormány 1957 februárjában javasolta az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kor­mányának. dolgozzák ki és hirdessék ki a közel- és közép-keleti békére és biztonságra, valamint az ezen orszá­gok belügyeibe való be nem avatko­zásra vonatkozó fő elveket. A szovjet kormány javasolta, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britan­nia és Franciaország a közös nyilat­kozatban jelentsék ki, hogy a Közel­és Közép-Kelet országai iránti politi­kájuk alapja a béke megőrzésére való törekvés lesz és hogy valamennyi vi­tás kérdést békés úton, tanácskozás­sal fogják megoldani. Sajnálatunkat fejezhetjük ki afelett, hogy az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányai teljesen alaptalan argumentumokra hivatkozva negatív álláspontra helyezkedtek a Szovjetunió új, békeszerető lépésével kapcsolat­ban. Ezek a kormányok a Közel- és Közép-Kelet országaival szemben nyil­vánvalóan az eddigi politikai irányvo­nalat akarják követni, amely, mint ahoťfy azt a tények igazolják, egy­általán nem felel meg a Közel- és Közép-Kelet érdekeinek és a béke megszilárdításának. Az csak természetes, hogy a nyu­gati hafalmak kormányköreinek ezen politikáját határozottan elítélik a Kö­zel- és Közép-Kelet népei, amelyek nem akarnak beletörődni a törvényes jogaik és állami függetlenségük ellen intézett támadásokba. Nem a véletlen játéka, hogy a nyu­gati országok hivatalos propagandája és sajtója most különféle mesterke­désekhez folyamodik, hogy megkísé­relje a közvélemény szemében igazolni a nyugati hatalmak közel- és közép­keleti politikáját, amely vereséget szenvedett, és arra törekszik, hogy valamiképpen „igazolja" a szovjet kormány javaslatainak visszautasítá­sát. Egyes nyugati lapok, sőt hivata­los személyiségek is arra törekszenek, *' hogy elferdítve állítsák be a Szovjet­uniónak a „szuezi válsággal" .és az Egyiptom elleni angol-francia-izraeli aöresszióval kapcsolatban elfoglalt álláspontját. így pl. azt állítják, hogy a Szovjetunió politikájával bizonyos „külön célokat" követ a Közel- és Kö­zép-Keleten és hogy ezen célok eléré­sére felhasználja a nyugati hatalmak és az arab Kelet között felmerült el­lentéteket. Ezeket a koholmányokat szándéko­san eresztették szélnek részint azért, hogy beszennyezzék a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját, másrészt pedig hogy felmentsék a nyugati ha­talmakat az Egyiptom elleni agresszív támadás felelőssége alól. Hogy a világ közvéleménye világo­sabb képet kapjon a nagyhatalmak valódi álláspontjáról a Közel- és Kö­zép-Kelet problémáival kapcsolatban, a Szovjetunió külügyminisztériuma célszerűnek tartja nyilvánosságra hoz­ni a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői között az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli tá­madás előestéjén folyt levelezés tar­talmát. E levelezésből kitűnik, hogy a Szovjetunió kitartóan a háborús konf­liktus elhárítására és a vitás kér­Végel ért Belgium Kommunista Pártjának kongresszusa Brüsszel (ČTK) — Gtnflben április 22­én ért véget Belgium Kommunista Pártjának XII. kongresszusa, amelyen megválasztották az új központi bizott­ságot. A bizottságnak 73 tagja van. A záróbeszédet Ernest Burnelle, a párt központi bizottságának titkára mon­dotta. Burnelle összefoglalta a kongresz­szus négynapos ülésének eredményeit és megállapította, hogy a kongresszus a párt sorai és a belga munkásmoz­galom egysége megszilárdításának je­gyében folyt. A kongresszus befejezése után megtartották az új központi bizottság első plenáris ülését, amelyen megvá­lasztották a központi bizottság politi­kai irodájának tagjait és a titkárságot. A párt irányító szerveinek tagjai is­mét Burnelle, Beelen van den Bran­den és van Meerkerke elvtársak. dések békés megoldására törekedett valamennyi állam érdekeivel össz­hangban és Egyiptom szuverenitásá­nak és nemzeti jogainak teljes tisz­teletben tartása mellett. A közölt okmányok egyúttal arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió fi­gyelmeztetésének ellenére Nagy-Bri­tannia és Franciaország bizonyos kö­rei az USA támogatásával folytatták Egyiptom és más arab országok elleni politikájukat, végül is agressziót robbantottak ki, amelyet az ENSZ és a nemzetek határozottan elítéltek. L. F. Iljicsev közölte, hogy ezeket a dokumentumokat az Izvesztyija e na­pokban közli. Iljicsev ezután röviden ismertette a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői között foly­tatott levelezés tartalmát és számos kérdésre válaszolt. Az egyik újságíró megkérdezte: — Mondhat valamit az atomfegyverekkel való kísérletek állandó vagy ideiglenes beszüntetésére vonatkozó szovjet ja­vaslat külföldi visszhangjával kapcso­latban? L. Iljicsev így válaszolt: — Ameny­nyire a dolgot meg lehet ítélni, a beérkezett jelentések szerint a szov­jet kormány javaslatát a közvélemény sok országban kedvezően fogadta. Egyúttal azonban meg kell jegyeznünk, h°gy egyes nyugati nagyhatalmak hi­vatalos képviselői, az USA-nak és Nagy-Britanniának a kormányhoz kö­zelálló sajtója az új szovjet javasla­tokkal szemben az atomfegyverkísér­letek beszüntetését illetőleg elutasító álláspontra helyezkedett. Az egyik levelező hivatkozott az Associated Press hírügynökség cikké­re, amely azt állította, hogy N. A. Bulganyinnak Gerhardsenhez intézett üzenete után a szovjet-norvég határ közelében állítólag szovjet katonasá­got vonnak ossžfe. Megkérdezte: — Mit mondhat e hírrel kapcsolatban? L. F. Iljicsev így válaszolt: Mit lehet mondani ilyen valótlan állítás­ról? Meg sem érdemelné, hogy szóvá tegyük, hogyha nem látnók világosan a cikkírók célját: El akarják hinteni a gyanúsítás magvát és meg akar­ják akadályozni a szovjet-norvég kap­csolatok javulását. Moszkva, (TASZSZ) — A lapok április 21-én közölték, hogy a Szov­jetunió külügyminisztériuma p szov­jet kormány utasítására február 11­én az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányaihoz jegyzéket és a négy hatalom deklarációjának ja­vaslatát intézte a közel- és közép­keleti béke biztonság kérdésében, és ezen terület országai belügyeibe való be nem avatkozás tekintetében, amely javaslatot a szovjet kormány terjesztett ele és amelyet a szovjet sajtó február 13-án közölt. Franciaország és Nagy-Britannia nagykövetei, valamint az USA ügy­vivője március 11-én A. A. Gromikó­nak, a Szovjetunió külügyminiszte­rének választ adtak át, amelyből ki­tűnik, hogy ezen hatalmak kormányai nem hajlandók elfogadni a közel- és közép-keleti béke és biztonság biz­tosításáról szóló, a szovjet kormány által előterjesztett javaslatot. Az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország jegyzékeiben a fő figyelmet azon kísérleteknek szentelik, hogy igazolják a Közel- és Közép-Kelet a továbbiakban a szovjet jegyzék —, országai ellen folytatott politikájukat, hogy a közel- és közép-keleti helyzet A három nyugati hatalom kormányai kiéleződéséért a felelősség elsősorban lényegében elutasítják a Szovjetunió a nyugati hatalmak és közöttük az javaslatát és emellett arra hivatkoz­nak, hogy a nagyhatalmak közötti együttműködés a Közel- és Közép­Kelet kérdéseiben az ENSZ kereté­ben valósulhatna meg. Emellett Nagy-Britannia kormányának jegyzé­ke utal arra, hogy a Szovjetunió néhány javaslatát már realizálták az ENSZ alapokmányában és nem kí­ván „további megrögzítést." A három nyugati hatalom jegyzé­keiben nincsenek konkrét javaslatok, amelyek végrehajtása hozzájárulhatna a Közel- és Közép-Kelet békéjének és biztonságának biztosításához. A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere április 19-én fogadta N. Déjean francia nagykövetet, Sir Patrick Reillyt, Nagy-Britannia nagy­követét és R. Davist, az USA ügyvi­vőjét, akiknek átadta a szovjet kor­mány jegyzékeit. A szovjet kormány jegyzéke az USA kormányának A szovjet kormány az USA kormá­nyához intézett jegyzékében meg­állapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem mutatott készséget a négy hatalom, — az USA, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — közös fellépésére irányuló szovjet javaslat elfogadásá­ra, közös nyilatkozat vagý/ egyes ha­sonló deklaráció formájában a közel­és közép-keleti béke és biztonság kérdésében. A deklarációnak a Szovjetunió ál­tal előterjesztett javaslata mégálla­pítja a négy nagyhatalom azon kö­zös kötelezettségét, hogy békés úton fogják megoldani a közel- és közép­keleti azon vitás kérdéseket, ame­lyek őket érintik, hogy nem fognak beavatkozni ezen terület országainak belügyeibe és hogy nem kísérlik meg őket a nagyhatalmak katonai tömb­jébe vonni, nem fognak számukra fegyvereket szállítani, hogy megszün A szövet kormány a nevezett dek­laráció előterjesztésénél a Közel- és Közép-Kelet szilárd békéje biztosí­tásának és ezen terület országai nemzeti függetlensége megszilárdítá­sának szükségességéből indult ki. Hogyha a nagyhatalmak átvennék a deklaráció javaslatában megszabott kötelezettségeket, ez kétségkívül hoz­zájárulna a közel- és közép-keleti fe­szültség enyhüléséhez és olyan felté­telek megteremtéséhez, amelyek ki­zárnák e területen a katonai konflik­tusok veszedelmes tűzfészkeinek keletkezését. A szovjet kormány több­ször figyelmeztette az USA kormá­nyát, hogy a szovjet kormány kény­telen mély nyugtalanságát nyilvání­tani az ezen terület országaiban ural­kodó helyzet miatt, amely terület közvetlenül szomszédos a Szovjet­unióval. Hogyha a Közel- és Közép-Kelet országaival szemben nem követnének tetik ezen országokban az idegen tá- J cf>}}-. m i, nt a, b^ k e ý? a nyugalom maszpontokat, kivonják a külföldi ka­tonaságot, hozzájárulnak a Közel- és Közép-Kelet országainak gazda­sági fejlesztéséhez mindennemű po­litikai, katonai vagy más ezen or­szágok méltóságával és szuverenitá­sával összeférhetetlen feltétel nélkül. A két német á'lam lakossága tilfako? :'~ az atomfegyverek ellen Berlin (ČTK) — Az elmúlt na­pokban a legkülönfélébb tömegszer­vezetek meghívására a sportolók, szakszervezeti tagok, diákok és a dolgozó ifjúság több csoportja ér­kezett a Német Demokratikus Köz­társaságba, ahol a lakosság körében a húsvéti ünnepeket töltötték. Bad Schandan-ba mintegy száz nyugatné­met ifjú érkezett. A fiatal németek közös nyilatkozatot adtak ki, amely­ben élesen elítélik a Német Szövet­ségi Köztársaságnak atomfegyverek­kel való felfegyverzését. Erfurtban a nyugatnémet szakszer­vezeti szövetség tagjai a Német De­mokratikus Köztársaság szakszervezeti tagjaival tartott együttes gyűlésen teljes egyetértésüket nyilvánították a göttingeni tudósok kijelentésével és a nyugatnémet szakszervezeti ta­gokat akcióegységre szólították fel. A nyugatnémet szakszervezeti tagok kijelentették, hogy május 1-én a nyugat-németországi szakszervezeti szövetség akcióprogramjának megva­lósításáért, a német munkásosztály egységes frontjának megalakításáért és az Adenauer kormány megdönté­séért fognak tüntetni. A nyugatné­met szövetségi parlament közeledő választásaival kapcsolatban a szak­szervezeti tagok kijelentették, hogy szavazatukkal kifejezik negatív ál­láspontjukat a bonni kormány katonai és német-ellenes politikájával szem­ben. Hamburg lakossága, amely város­ban 1943-ban csupán három légitá­madás alatt 40 ezer ember vesztette életét, felszólította az Adenauer-kor­mányt, mondjon le az atomfegyve­rekről, amelyek — ha azokat felhasz­nálnák — a német nemzet teljes pusztulását jelentenék. Miért akarják elhalasztani az atomfegyverkezés parlamenti vitáját Bonnban Bonn (ČTK) — A DPA nyugatné­met hírügynökség tudósítása szerint Mellies, Németország Szociáldemok­rata Pártja elnökének helyettese a parlamentben felszólalt a kormány­koalíció azon törekvése ellen, hogy a parlamenti vitát az atomfegyverek kérdéséről május közepére halasszák. Mellies kijelentette, Németország Szo­ciáldemokrata Pártja ragaszkodik ahhoz, hogy a szövetségi parlament az atomfegyverkezéséről szóló vitát már e héten kezdje meg. A TASZSZ a szövetségi parlament ezen vitájával kapcsolatos kommen­tárjában megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya el­akarja terelni a nyugatnémet lakos­ság figyelmét a „Bundeswehr"-nek atomfegyverekkel való felszerelésétől és hogy a kormánykoalíció köreiben szó esett arról, hogv a szövetségi parlament valamennyi frakciója fel­szólítást készít elő a nagyhatalmak­hoz, Hogy szüntessék be az atom­fegyverkezésben való versengést. Ezenkívül a kormánypártok az eddigi atomenergia kormánybizottságából az úgynevezett „atomtanácsot" akarják megalapítani, amelynek tagjai lenné­nek a politikai pártok, a társadalmi és tudományos szervezetek és az egyházak képviselői. Ennek a tanács­nak kellene foglalkoznia valamennyi olyan kérdéssel, amelyek a lakosságot — az atomfejlődéssel kapcsolatban — közvetlenül érintik. A Német Szövetségi Köztársaság jobboldali körei el akarják terelni a figyelmet a nyugat-németországi atomfegyverkezésröl és ezt a kérdést a nemzetközi problémák közé akar­ják sorolni. biztosításának célját e térségben, nem volna indokolt a deklaráció szovjet javaslatában kifejtett elvek elutasítá­sa, amely elvek teljes mértékben megfelelnek az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya cikkelyeinek. A Közel- és Közép-Keleten fennálló ellentétek és konfliktusok békés meg­oldását gátló fő akadály ma az ezen terület országai belügyeibe való kül­földi beavatkozás, amely sérti szuve­renitásukat és függetlenségüket. Éppen az, hogy egyes hatalmak e terület országaira gazdasági, poli­tikai és katonai kötelezettségeket kényszerítenek, tekintet nélkül ezen országok nemzeti érdekeire, az a tény, hogy ezen országokat bevonják a nagyhatalmak részvételével létesített agresszív tömbökbe, hogy ezen orszá­gok területén idegen katonai támasz­pontokat és haderőket helyeznek el, aláássa ezen országok nemzeti függet­lenségét és lehetetlenné teszi szá­mukra, hogy maguk határozzanak sza­badon azokról a kérdésekről, amelyek életbevágóan fontosak a Közel- ás Közép-Kelet népeire. Az USA kormánya jegyzékében azt állítja, hogy a katonai tömbök létesí­tése és külföldi haditámaszpontok és katonaság elhelyezése a Közel- és Közép-Kelet országaiban állítólag megfelel ezen országok érdekeinek. Ez az állítás éles ellentétben áll a té­nyekkel. A tények azt mutatják, hogy ezen országok népei nemzeti fő fel­adatuknak tartják, hogy területük megszabaduljon a külföldi támaszpon­toktól és az idegen haderőktől, hogy gátat vessenek a belügyekbe való kül­földi beavatkozásnak. Nagyon jól is­mert a Közel- és Közép-Kelet nem­zeteinek negatív álláspontja a Bagda­di Szerződéssel szemben. Az Amerikai Egyesült Államok által a Közel- és Közép-Kelet térségében foganatosított külföldi politikai in­tézkedések és az USA tényleges csat­lakozása az agresszív Bagdadi Szerző­déshez, és az Eisenhower-doktrina né­ven ismert program jóváhagyása el­lentétben állnak az USA jegyzékének kijelentésével, hogy a Közel- és Kö­zép-Kelet országaival való kapcsola­tokban az Amerikai Egyesült Államok az ENSZ alapokmányának elveiből in­dul ki. Ezzel kapcsolatban meg kell állapí­tani, hogy az említett doktrína az Amerikai Egyesült Államok közvetlen beavatkozását szabja meg a Közel- és Közép-Kelet országainak belügyeibe, beleértve az amerikai fegyveres erők­nek ezen országok területére való irá­nyítását. Mindez arról tanúskodik — mondja USA kormányára hárul. Ezzel kapcso­latban teljesen alaptalan az Amerikai Egyesült Államok kormányának már­cius 11-i jegyzékében foglalt azon kí­sérlete, hogy a Szovjetunióra hárítsa a felelősséget a közel- és közép-keleti helyzet kiéleződéséért, a Közel- és Közép-Kelet országainak szállított fegyverek kérdésével kapcsolatban. Jól ismert tény, hogy az USA már több éven át szállít amerikai fegy­vereket Izraelnek és a Bagdadi Szerző­dés tagállamainak. Éppen az USA és más nyugati hatalmak fegyverszállít­mányai vezettek e terület lázas fel­fegyverzésére és tették lehetővé Izra­el fegyveres támadását — Nagy-Bri­tanniával és Franciaországgal együtt — Egyiptom ellen. Azzal kapcsolatban, hogy egyes arab államok fegyvereket vásárolnak olyan országokban, amelyek nem tar­toznak az Atlanti Tömbhöz, meg kell jegyezni, hogy ezen arab államok ezen esetben szuverén jogukat érvényesí­tették, hogy védelmük és biztonságuk biztosítására a kellő intézkedéseket foganatosítsanak. Az USA kormányának jegyzékében ezt a dolgot úgy állítják be, mintha a Szovjetunió javasolná, hogy a nagy­hatalmak avatkozzanak- be a Közel­és Közép-Kelet országainak fclügyei­be. Ezzel kapcsolatban csupán azt lehet megállapítani, hogy ezt az állí­tást egyáltalán nem lehet komolyan venni, mert a szovjet kormány javas­lata éppen arra irányul, hogy gátat vessenek a Közel- és Közép-Kelet or­szágai belügyeibe való beavatkozásnak és hogy tiszteletben tartsák szuvere­nitásukat és függetlenségüket. A ha­talmak szándékának valódi igazolása elsősorban 'az ezen elvek érvényesíté­sével kapcsolatban elfoglalt álláspont­juk. Az utóbbi időben ismét kiéleződik a helyzet a Közel- és Közép-Kelet azon térségében, ahol nemrég számolták fel a veszedelmes háborús tűzfészket, mely tűzfészek a nyugati hatalmak egyoldalú hibájából keletkezett. A Kö­zel- és Közép-Kelet helyzetének ko­moly nyugtalanságát az izraeli állam­férfiaknak Egyiptomhoz intézett provokációs nyilatkozatai idézik elő. A szovjet kormány határozottan elítélte ezeket a nyilatkozatokat és egyes hatalmak azon kísérleteit, hogy Izraelt az Egyiptom és más arab álla­mok elleni új, veszedelmes provokáció közvetítőjeként használják fel. Nem le­het kételkedni afelől, hogyha az USA kormánya maga is elítélné Izrael ag­resszív törekvéseit, ez lényegesen hozzájárulna a helyzet normalizálásá­hoz a Közel- és Közép-Kelet térségé­ben. Az USA kormánya, amely elutasí­totta a deklaráció elveinek elfogadá­sát és maga semmiféle konstruktív javaslatokat nem terjesztett elő, lé­nyegében ezzel elutasítja azt, hogy elfogadható alapot keressen e terület vitás problémái megoldására. A szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy a nagyhatalmak — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — közös erőfeszítésé­vel lehetséges volna a deklaráció ja­vaslatában kifejtett elvek alapján —, amelyek meghatározzák a Közel- és Közép-Kelet országai belügyeibe való be nem avatkozást és ezen országok nemzeti függetlenségének és szuvere­nitásának tiszteletben tartását — biz­tosítani a tartós és szilárd békét a Közel- és Közép-Keleten. A szovjet kormány következetesen állást foglal a közel- és közép-keleti vitás kérdések békés megoldásának és ezen kérdések kölcsönösen elfogadha­tó megoldásának — a többi érdekelt állammal való közös kereáése mellett, mivelhogy — amint ez kitűnik az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak jegyzékeiből — ezen kormányok negatív álláspontra helyez­kednek a szovjet javaslatokkal szem­ben. A Szovjetunió kormányának nézete szerint a közel- és közép-keleti hely­zet javításának és normalizálásának első lépéseként abban kellene meg­egyezni, hogy a négy hatalom kije­lentené, elítélik az erőszakot, mint ezen terület megoldatlan problémái megoldásának eszközét, mert ez éles ellentétben áll az ENSZ alapokmányá­nak elveivel. A szovjet kormány kész kellő figye­lemmel áttanulmányozni az Amerikai Egyesült Államok kormányának meg­jegyzéseit, amelyeket a jegyzékkel kapcsolatban felhoz. » * * Hasonló tartalmú ienv/éket intéztek Nagy-Britannia és Franciaország kor­mányához is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom